Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUAR 18. Egymás! kutató tekintetek Aranykalászosok, léi évszázad múltán évvel a vi­lághá­ború ki­törése előtt va- Eúrópa hét- korán lsem g jóink, de köznapjai csendesek Spanyolország­ban a parlamenti választá­sokon győzelmet arat a nép­front, majd júliusban a Franco-féle fasiszta felkelés kirobbanásával kezdetét ve­szi a spanyol polgárháború. Németországban megalakul a Wermacht, majd szeptem­berben napvilágot lát a nürnbergi, úgynevezett „első zsidótörvény”, s meghirde­tik a „vaj helyett ágyút” programot. A Szovjetunióban törvénybe iktatják a világ- történelem első szocialista alkotmányát. Mindezt tehát 1936-ban, kereken ötven esz­tendővel ezelőtt. Mikénit öt évtizede annak is hogy 1936 telén, hetven jászsági gazda ült be, távol a világ „nagy” dolgaitól, az iskolapadba. Azért, hogy három hónapon át, a mező- gazdaság, a gazdálkodás el­méletével ismerkedjen, ki­egészítve meglevő gyakorla­ti ismereteit. A napokban ennek az aranykalászos tan­folyamnak fél évszázada végzett hallgatói találkoztak Jászapátiban, a mezőgazda- sági szakmunkásképző diák­otthonában, hogy emlékez­zenek. Szikszai István, a találko­zó szervezője, maga is a tanfolyam hallgatója volt, alig tizenhat évesen. — A Földművelésügyi Mi­nisztérium indította ezt a téli tanfolyamot, olyan gaz­dák részére, akik már gaz­dálkodtak, ismerték a földet a jószágot. Kilencvenen in­dultunk, de húszán lemor­zsolódtak. 1936 februárjá­ban, úgy tizenhatodika táján volt a tanfolyamzáró, az ipartestület épületében. A záró elbeszélgetésen osztály­zatot nem kaptunk, hanem általános bizonyítványt ad­tak a tanfolyam elvégzéséről. Hasznos három hónap volt, mert mindenre tanítottak bennünket: növénjkermesz- tésre, állattenyésztésre emellett számtanra, és más tárgyakra is ... en is — egyenes derékkal, gaz­damódra ráz kezet, ösz fejek, fényesre kefélt bőrcsizmák, egjmást kutató tekintetek. Akadozva induló beszélgetés. A nevek csak nehezen döccennek elő, s a könnyen párásodé szemek újra és újra egy­másra csodálkoznak: hogy megöregedtünk! Az asztalon pogácsa, és bor. Pohárköszöntők. Iszunk a távollevők egészségére, s az elhunytak emlékére. A te­kintetek lassan kifényesed­nek, s emlékek elevenednek, történetek gördülnek elő sorra. Egy generáció üldö­gél itt, poharazgaitva. Érdekes korosztály, és ér­dekes rétege egy teljesen át­alakult társadalmi osztály­nak. Kisgazdák, kisparasztok. Egy letűnt kor még élő sze­replői. Húsz-harminc hold saját föld, de van köztük, akinek csak tíz jutott. Ha kicsit is szikes, akkor már minden nehezebb. Küszköd­tek, dolgoztak sokat. Nekik igazán létkérdés volt, hogy értsék a dolgukat, a maxi­mumot tudják kihozni a földből. Értették is a módját. Nem mind egyformán, de éltették. Talán ezért is le­hetett, hogy a háború vi­szontagságaiból éppen hogv kievickélt országban ők lehettek a me'aögaztía.ság folytonosságának, a paraszti termelés folytatásának egyik biztosítékai. Bajuszos bácsikával koc­cintok. Arról mesél, hogy tanyáról járt be a tanfo­lyam előadásaira, s éjsza­kánként hogyan botorkált sárban, hóban, fagyban visz- sza a tanyára. Az előadáso­kat ugyanis este nyolctól tízig tartották . .. folyamán Szikszai Istvá­néknál kezembe Február 16., vasárnap. Délultán kettőkor megáll, majd évtizedeket visszafor­dul az idő a jászapáti diák­otthonban. Egymás után érkeznek a hajdanvolt hall­gatók a találkozóra. Van, akit az unoka támogat, má­sokat viszont csak a bejára­tig hoznak kocsival; leg­többjük — túl a hetedik X­került az a kéziköny, amit a tanfolyam részvevői számára adtak ki. Be­lelapozván a könyvecske előszavába, két mondat fog­ta meg figyelmemet. Ezek a képzés célját fogalmazták meg, vagy attól sokkal töb­bet is? „A gazdálkodás te­rén sem nélkülözheti a leg­szorgalmasabb munka sem a megfelelő szakismereteket. A szorgalmas munka és a szaktudás a gazdahivatás si­keres betöltését, a megélhe­tést és a jólét emelkedését biztosítja”. — Ma sem ha­szontalan gondolatok ezek. L. M. L. Ki tud többet a Szovjetunióról ? Megyei döntfi Szolnokon A Művelődési Miniszté­rium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos el­nöksége önre az évre is meghirdette a Ki tud töb­bet a Szovjetunióról? vetél­kedőt, elsősorban középis­kolások számára. Az iskolai- és elődöntők után szomba­ton rendezik meg Szolnokon a megyei döntőket, három kategóriában. A nappali tagozatos kö­zépiskolások a Pálfy János Szakközépiskolában, a szak­munkástanulók az Egész­ségügyi Szakiskolában, a középiskolás (esti tagozatos) felnőttek az SZMT székhá­zában vetélkednek, egyaránt kilenc órától. A középisko- lások kategóriájában hat, egyenként négytagú csapat versenyez, ugyanannyian lesznek a szakmunkástanu­lók, azaz valmennyi, a fel­nőttoktatásban résztvevő in­tézmény elküldi képviselőit. A vetélkedő kérdései a Szovjetunió című folyóirat cikkeire és az iskolai tanul­mányokra támaszkodnak. Így a fiatalok számot adnak Gorkij és Majakovszkij munkásságának ismereteiből, a NOSZF-ról, a nagy honvédő háborúról, a KGST-ről, a Szovjetunió gazdasági fejlő­déséről és energiagazdálko­dásáról szerzett tudásukról, amellett a szovjet zeneiro­dalomról és sok egyébről. A felnőttek vetélkedőjének kérdéseit a Szovjetunió cí­mű folyóirat cikkei alapján állították össze. Együtt mindenképpen könnyebb A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A középiskolások kategó­riájából kettő, a szakmun­kástanulókéból pedig egy csapat jut tovább a területi elődöntőre. Családi kaszinó nagymamáknak, unokáknak Amikor a szociológusok, pszichológuBok a család in­tézményének válságáról be­szélnek minden olyan köz- művelődési kezdeményezés­nek hangsúlyozott jelentősé­ge van, amely a társadalom legkisebb építő sejtjeinek, a családoknak kínált közös szórakozást, kikapcsolódást — a nagymamáktól az uno­kákig. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „Családi kaszinó” elnevezésű — ezen­túl havonta jelentkező — rendezvénye a család és a mai értelemben vett nagy­Magyar sikerek a luxemburgi szakácsolimpián A január 30-tól február 3-ig Luxemburgban meg­rendezett szakácsolimpián a magyar versenyzők kiváló eredményeket értek el. Mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben jól szere­peltek szakács- és cukrász­művészetünk legjobbjai a nemzetközi mezőnyben: 13 aranyérmet hoztak haza. Az egyéni versenyben is jeleskedtek a magyar szak­emberek: Világkupát Mátyás Rudolfnak, a miskolci Juno Szálló konyhafőnökének ítélte a zsűri gyümölcskörí- tíéKsel készíílefttiitöltöttborju- gerincéért. A kupa második helyezettje Kopcsik Lajos, a kazincbarcikai cukrászüzem vezetője, aki a díjat marci- pándesszertes dobozával nyerte el. Gyermekáldás — Meglátod — cirógatta az apja — milyen jó lesz. Hiába pici a kicsi is, együtt felnevelődnek. Így kellett volna kezdeni is, nem annyi évet várni az el­ső gyerek után. Egyébként manapság az nem árt, ha három gyerek van a családban, sőt. Akár még házépítésen is gondolkozhattok, most kiemelten támo­gatják a sokgyerekeseket. Aztán a csa­ládi pótlék is valami már, háromra. Nem is beszélve, hogy másfél évig gye­den lehetsz, gondolj arra, hogy közben a középső óvodáskorba nő. Tiszta ha­szon! — Becsületes magyar emberek vagy­tok — mondta a férjnek egy idős, nyug­díj előtt álló kollegája. — Kinek le­gyen a családjában több gyerek, ha nem a pedagógusnak? Meglátod, hár- mennyíre is nehéz lesz, meg világélete­tekben szegények maradtok, de szépen fogtok élni! És manapság az se akármi. — A harmadik gyerek szülése sokkal könnyebb, mint az első, vagy a máso­dik mondta a védőnő, s — a kis Szabó- né — miközben puffadt kezét a hasán egyre szorosabb bőrön nyugtatta bele- vidámult az egészbe. Ha mindenki ilyen jókat ígér csak nem lesz rossz! — Karácsony előtt megérkezik a har­madik — jósolta december elején az orvos, s igaza lett. Még a védőnőnek is: a harmadik csendben jött, nem kí­nozta meg, s azzal se tűnt ki, hogy va lami rendellenességgel érkezett volna, mint a korábbiak. Kicsi, soványka volt, dahát van ideje erősödni. Külön öröm volt, hogy karácsony másnapján haza is vihették. Igaz, kicsit keserű szájízzel, mert a kórházban va­lami furcsaság történt. Az ünnepien tá­vozó kismamák nem kapták meg a pa­pírjaikat, valaki szabadságra ment, s előtte gondosan elzárta. Háromgyerekes pedagóguscsaládban szomorú a hó vége, hát még az év vé­ge, ha piénz egy se. Az ifjú apa hiába utazott be a kórházba többször is: ja­nuár első teljes hetében indulhatott csak el intézni az ügyeket. Gyermekál­dás — morogta a hosszú, hiábavaló utak után, hogy megkapja az anya­könyvi kivonatot majd az emelt össze­gű szülési segélyt. Annyit bosszankod­tak emiatt, hogy szinte a több. pénz­nek se örültek már. És ugye, a szak- szervezet is csak egy hónapban egyszer tárgyal segélyügyeket, amikor nekik végre papírjuk volt, kedvesen, együtt­érzően, de türelmüket kérték. Közben persze volt egy fizetés is, de mert a szülési szabadságra járó pénzt máshon- nét küldik, a központból, így ki sem tudták következtetni, mikor esedékes. — Óh, majd a cséb — sóhajtott az asszony, s küldte újfent a férjét, ügy­intézni. Nem sok és főleg nem azonna­li eredménnyel tért meg a vándor. A pénzt majd postán utalják, de kedve­sek voltak, sok boldogságot kívántak a gyermekáldáshoz. Január végére azért úgy-ahogy hely­rerázódtak» Még egy gyermekágy kel­lett, kocsit kaptak pár hónapra egy ré­gi barátnőtől, s jött sok gyerekruha is. Manapság így segítenek magukon a fi­atalok. A picinyek nem rúgják el a rugdalódzókat, nem szakítják el a kis rékliket, kabátkákat. Jár a babaholmi vándorútra. És a nagyszülők! Már karácsonykor jelezték, értik ők, s tehetségüktől füg­gően segítenek is, ahogy tudnak. Jöt­tek januárban is, s nem kellett sokat nézelődni, kérdezősködni, látták, mi van, s főleg, mi nincs. Mindent azért ők se láthattak. Nem tűnt fel azonnal, hogy nincs a háznál kávé, az annál inkább, hogy nagyma­ma érkezésekor a két nagyobb úgy vetette magát az almára, narancsra, mintha sose láttak volna még olyat. És árulkodott a hűtőszekrény is, s még azt se lehetett rálegyinteni, hogy közel a munkahely, onnét hozhatnak ebédet. A munkahely nincs ugyanis közel, s téli szünetben ebéd sincs. Amikor a tévé képernyője kihunyt, összenéztek. Már csak az hiányzik, hogy a rozoga mosógép is kiszenved­jen — gondolták, de még tudtak vigasz­talódni. A tévé úgyis csupa krimit ad, legalább olvasunk, beszélgetünk estén­ként. És legalább ezt nyugodtan mondhat­ták, mert a harmadik ugyanis igen jól viselte magát. Az esti fürösztés, jólla- kás után aludt reggelig mint a bunda. — Látod-e — mondta másfél hónap­pal később férjének az asszony. Há­nyán mondták: a harmadikkal kevés bajunk lesz! Tényleg kevés van, jó gyerek, szépen fejlődik, jól alszik, hangja sincs az ártatlannak. Ha csak erre gondolok, tán, a negyediktől se ijednék meg nagyon! — No, no — emelte föl hangját az ember. — Én meg járkáljak megint, mint a kerge, hivatalról, hivatalra? Ab­ból elég volt, végérvényesen! család tagjait fogadta szom­bat délután. A hagyományokhoz hívan — a borsosnak látszó ötven 'fbrintos csalládd beüépőjegy ellenértékéként — műkö­dött a fotólaboratórium, a gyermekfodrászat, s a legki­sebbek pedig kedvükre vá­logathattak az alkalmi iát- szóház anyagai között, szá­mos farsangi álarcot, jelmezt készíthettek. Zenehallgatás legkisebbeknél Nagy sikere volt a „Kap­csoltam” helyi változatának; a művelődési központ” há­zi vonalaira adaptált társas­játék „belopta magát” a csa­ládi kaszinóba. Az erősebb nem képviselői — igen kel­lemes körülmények között — szívesen tették próbára tu­dásukat és erejüket a „zöld mezőkön”, a pingpong- és a biliárdasztal mellett, és a kártyaszobában. Az édesanyák, a nagyma­mák a divatsarokban utána - lapozhattak a divat újdon­ságainak; s aki végképp unatkozott: a folyóiratolva­sóban. vagy a családi kaszi­nó presszójában üthette agyon az időt. Sóskúti Júlia 99 Pályázat krónlkalróknak Üzemünk élete 1986-ban ív A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsá­ga „Üzemünk élete 1986-ban” címmel krónika- írói pályázatot hirdet. A pá­lyázaton részt vehetnek min­den állami, szövetkezeti vagy magántermelő tevékenységet folytató üzem-, gyár-, gyár­egység-. illetve telephely dolgozói. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, műhely, brigád) vonatkozólag. Az üzemek egészére vo­natkozó pályamunkák esetében a cél az, hogy be­mutassák: melyek azok a legfontosabb feladatok, meg­oldásra váró problémák, amelyekhez 1986-ban az il­lető üzem alapvető érdene fűződik. A krónikákból ki kell tűnnie, hogy hogyan si­került ezeket teljesíteni illet­ve ha ez nem sikerült, mi volt ennek az oka. Ahol nem az üzemek egé­szére, hanem csak valami­lyen részegységre (brigádra) vonatkozólag készülnek pá­lyamunkák, elég bemutatni, hogy az hogyan, milyen fel­adattal kapcsolódik az üzem egészéhez, mi a szerepe, he­lye, jelentősége az üzem egé­szén belül. A pályamunkák terjedel­me egész üzem, vagy üze­mek nagyobb egysége esetén legfeljebb mintegy 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal legyen. A pályamun­káknak tartalmazniok kell a szóbanforgó üzem, illetve üzemrész, brigád pontos megjelölését. Beküldendők két példány­ban 1987. április 30-ig a Hazafias Népfront megyei, illetve budapesti szervezetei­hez. A pályamunkák értéke­lésére és eredményhirdetésére 1987. kora őszén kerül sor. A pályázat díjai: üzemünk élete 1986-ban két I. díj 12 000 Ft. egyen­ként, két II. díj 10 000 Ft. egyenként, három III. díj 8000 Ft. egyenként. Brigádunk élete 1986-ban két I. díj 8000 Ft egyenként, két II. díj 7000 Ft egyenként, három III. díj 5000 Ft. egyenként. Statisztikai felmérés márciusban Életmód, időbeosztás, szokások A Központi Statisztikai Hivaital március hónapban széles körű felmérést kezd a lakosság időfelhasználásá­ról, életmódjáról. A kérdezőbiztosok mintegy nyolcezer családot keresnek fel, s mindenütt négy alka­lommal részletesen feljegy­zik. hogy az egyes családta­gok az előző napot mivel töltötték. Ennek alapján a statisztikusok olyan idő­mérleget állítanak össze, amely részletesen tartal­mazza a magyar társadalom tagjainak időfelhasználását, azt, hogy mennyi időt tölte­nek munkával, illetve mire fordítják szabad idejüket. A felmérés kitér a családi munkaszervezésre, a család gazdálkodási szokásaira, s a fogyasztás struktúrájára. Az így kapott információk választ adnak arra, hogy hogyan élnek jelenleg a tár­sadalom különböző rétegei. 1936. Még három X Még a délelőtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom