Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. FEBRUAR 18. Egymás! kutató tekintetek Aranykalászosok, léi évszázad múltán évvel a világháború kitörése előtt va- Eúrópa hét- korán lsem g jóink, de köznapjai csendesek Spanyolországban a parlamenti választásokon győzelmet arat a népfront, majd júliusban a Franco-féle fasiszta felkelés kirobbanásával kezdetét veszi a spanyol polgárháború. Németországban megalakul a Wermacht, majd szeptemberben napvilágot lát a nürnbergi, úgynevezett „első zsidótörvény”, s meghirdetik a „vaj helyett ágyút” programot. A Szovjetunióban törvénybe iktatják a világ- történelem első szocialista alkotmányát. Mindezt tehát 1936-ban, kereken ötven esztendővel ezelőtt. Mikénit öt évtizede annak is hogy 1936 telén, hetven jászsági gazda ült be, távol a világ „nagy” dolgaitól, az iskolapadba. Azért, hogy három hónapon át, a mező- gazdaság, a gazdálkodás elméletével ismerkedjen, kiegészítve meglevő gyakorlati ismereteit. A napokban ennek az aranykalászos tanfolyamnak fél évszázada végzett hallgatói találkoztak Jászapátiban, a mezőgazda- sági szakmunkásképző diákotthonában, hogy emlékezzenek. Szikszai István, a találkozó szervezője, maga is a tanfolyam hallgatója volt, alig tizenhat évesen. — A Földművelésügyi Minisztérium indította ezt a téli tanfolyamot, olyan gazdák részére, akik már gazdálkodtak, ismerték a földet a jószágot. Kilencvenen indultunk, de húszán lemorzsolódtak. 1936 februárjában, úgy tizenhatodika táján volt a tanfolyamzáró, az ipartestület épületében. A záró elbeszélgetésen osztályzatot nem kaptunk, hanem általános bizonyítványt adtak a tanfolyam elvégzéséről. Hasznos három hónap volt, mert mindenre tanítottak bennünket: növénjkermesz- tésre, állattenyésztésre emellett számtanra, és más tárgyakra is ... en is — egyenes derékkal, gazdamódra ráz kezet, ösz fejek, fényesre kefélt bőrcsizmák, egjmást kutató tekintetek. Akadozva induló beszélgetés. A nevek csak nehezen döccennek elő, s a könnyen párásodé szemek újra és újra egymásra csodálkoznak: hogy megöregedtünk! Az asztalon pogácsa, és bor. Pohárköszöntők. Iszunk a távollevők egészségére, s az elhunytak emlékére. A tekintetek lassan kifényesednek, s emlékek elevenednek, történetek gördülnek elő sorra. Egy generáció üldögél itt, poharazgaitva. Érdekes korosztály, és érdekes rétege egy teljesen átalakult társadalmi osztálynak. Kisgazdák, kisparasztok. Egy letűnt kor még élő szereplői. Húsz-harminc hold saját föld, de van köztük, akinek csak tíz jutott. Ha kicsit is szikes, akkor már minden nehezebb. Küszködtek, dolgoztak sokat. Nekik igazán létkérdés volt, hogy értsék a dolgukat, a maximumot tudják kihozni a földből. Értették is a módját. Nem mind egyformán, de éltették. Talán ezért is lehetett, hogy a háború viszontagságaiból éppen hogv kievickélt országban ők lehettek a me'aögaztía.ság folytonosságának, a paraszti termelés folytatásának egyik biztosítékai. Bajuszos bácsikával koccintok. Arról mesél, hogy tanyáról járt be a tanfolyam előadásaira, s éjszakánként hogyan botorkált sárban, hóban, fagyban visz- sza a tanyára. Az előadásokat ugyanis este nyolctól tízig tartották . .. folyamán Szikszai Istvánéknál kezembe Február 16., vasárnap. Délultán kettőkor megáll, majd évtizedeket visszafordul az idő a jászapáti diákotthonban. Egymás után érkeznek a hajdanvolt hallgatók a találkozóra. Van, akit az unoka támogat, másokat viszont csak a bejáratig hoznak kocsival; legtöbbjük — túl a hetedik Xkerült az a kéziköny, amit a tanfolyam részvevői számára adtak ki. Belelapozván a könyvecske előszavába, két mondat fogta meg figyelmemet. Ezek a képzés célját fogalmazták meg, vagy attól sokkal többet is? „A gazdálkodás terén sem nélkülözheti a legszorgalmasabb munka sem a megfelelő szakismereteket. A szorgalmas munka és a szaktudás a gazdahivatás sikeres betöltését, a megélhetést és a jólét emelkedését biztosítja”. — Ma sem haszontalan gondolatok ezek. L. M. L. Ki tud többet a Szovjetunióról ? Megyei döntfi Szolnokon A Művelődési Minisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége önre az évre is meghirdette a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt, elsősorban középiskolások számára. Az iskolai- és elődöntők után szombaton rendezik meg Szolnokon a megyei döntőket, három kategóriában. A nappali tagozatos középiskolások a Pálfy János Szakközépiskolában, a szakmunkástanulók az Egészségügyi Szakiskolában, a középiskolás (esti tagozatos) felnőttek az SZMT székházában vetélkednek, egyaránt kilenc órától. A középisko- lások kategóriájában hat, egyenként négytagú csapat versenyez, ugyanannyian lesznek a szakmunkástanulók, azaz valmennyi, a felnőttoktatásban résztvevő intézmény elküldi képviselőit. A vetélkedő kérdései a Szovjetunió című folyóirat cikkeire és az iskolai tanulmányokra támaszkodnak. Így a fiatalok számot adnak Gorkij és Majakovszkij munkásságának ismereteiből, a NOSZF-ról, a nagy honvédő háborúról, a KGST-ről, a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről és energiagazdálkodásáról szerzett tudásukról, amellett a szovjet zeneirodalomról és sok egyébről. A felnőttek vetélkedőjének kérdéseit a Szovjetunió című folyóirat cikkei alapján állították össze. Együtt mindenképpen könnyebb A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban A középiskolások kategóriájából kettő, a szakmunkástanulókéból pedig egy csapat jut tovább a területi elődöntőre. Családi kaszinó nagymamáknak, unokáknak Amikor a szociológusok, pszichológuBok a család intézményének válságáról beszélnek minden olyan köz- művelődési kezdeményezésnek hangsúlyozott jelentősége van, amely a társadalom legkisebb építő sejtjeinek, a családoknak kínált közös szórakozást, kikapcsolódást — a nagymamáktól az unokákig. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „Családi kaszinó” elnevezésű — ezentúl havonta jelentkező — rendezvénye a család és a mai értelemben vett nagyMagyar sikerek a luxemburgi szakácsolimpián A január 30-tól február 3-ig Luxemburgban megrendezett szakácsolimpián a magyar versenyzők kiváló eredményeket értek el. Mind az egyéni, mind pedig a csapatversenyben jól szerepeltek szakács- és cukrászművészetünk legjobbjai a nemzetközi mezőnyben: 13 aranyérmet hoztak haza. Az egyéni versenyben is jeleskedtek a magyar szakemberek: Világkupát Mátyás Rudolfnak, a miskolci Juno Szálló konyhafőnökének ítélte a zsűri gyümölcskörí- tíéKsel készíílefttiitöltöttborju- gerincéért. A kupa második helyezettje Kopcsik Lajos, a kazincbarcikai cukrászüzem vezetője, aki a díjat marci- pándesszertes dobozával nyerte el. Gyermekáldás — Meglátod — cirógatta az apja — milyen jó lesz. Hiába pici a kicsi is, együtt felnevelődnek. Így kellett volna kezdeni is, nem annyi évet várni az első gyerek után. Egyébként manapság az nem árt, ha három gyerek van a családban, sőt. Akár még házépítésen is gondolkozhattok, most kiemelten támogatják a sokgyerekeseket. Aztán a családi pótlék is valami már, háromra. Nem is beszélve, hogy másfél évig gyeden lehetsz, gondolj arra, hogy közben a középső óvodáskorba nő. Tiszta haszon! — Becsületes magyar emberek vagytok — mondta a férjnek egy idős, nyugdíj előtt álló kollegája. — Kinek legyen a családjában több gyerek, ha nem a pedagógusnak? Meglátod, hár- mennyíre is nehéz lesz, meg világéletetekben szegények maradtok, de szépen fogtok élni! És manapság az se akármi. — A harmadik gyerek szülése sokkal könnyebb, mint az első, vagy a második mondta a védőnő, s — a kis Szabó- né — miközben puffadt kezét a hasán egyre szorosabb bőrön nyugtatta bele- vidámult az egészbe. Ha mindenki ilyen jókat ígér csak nem lesz rossz! — Karácsony előtt megérkezik a harmadik — jósolta december elején az orvos, s igaza lett. Még a védőnőnek is: a harmadik csendben jött, nem kínozta meg, s azzal se tűnt ki, hogy va lami rendellenességgel érkezett volna, mint a korábbiak. Kicsi, soványka volt, dahát van ideje erősödni. Külön öröm volt, hogy karácsony másnapján haza is vihették. Igaz, kicsit keserű szájízzel, mert a kórházban valami furcsaság történt. Az ünnepien távozó kismamák nem kapták meg a papírjaikat, valaki szabadságra ment, s előtte gondosan elzárta. Háromgyerekes pedagóguscsaládban szomorú a hó vége, hát még az év vége, ha piénz egy se. Az ifjú apa hiába utazott be a kórházba többször is: január első teljes hetében indulhatott csak el intézni az ügyeket. Gyermekáldás — morogta a hosszú, hiábavaló utak után, hogy megkapja az anyakönyvi kivonatot majd az emelt összegű szülési segélyt. Annyit bosszankodtak emiatt, hogy szinte a több. pénznek se örültek már. És ugye, a szak- szervezet is csak egy hónapban egyszer tárgyal segélyügyeket, amikor nekik végre papírjuk volt, kedvesen, együttérzően, de türelmüket kérték. Közben persze volt egy fizetés is, de mert a szülési szabadságra járó pénzt máshon- nét küldik, a központból, így ki sem tudták következtetni, mikor esedékes. — Óh, majd a cséb — sóhajtott az asszony, s küldte újfent a férjét, ügyintézni. Nem sok és főleg nem azonnali eredménnyel tért meg a vándor. A pénzt majd postán utalják, de kedvesek voltak, sok boldogságot kívántak a gyermekáldáshoz. Január végére azért úgy-ahogy helyrerázódtak» Még egy gyermekágy kellett, kocsit kaptak pár hónapra egy régi barátnőtől, s jött sok gyerekruha is. Manapság így segítenek magukon a fiatalok. A picinyek nem rúgják el a rugdalódzókat, nem szakítják el a kis rékliket, kabátkákat. Jár a babaholmi vándorútra. És a nagyszülők! Már karácsonykor jelezték, értik ők, s tehetségüktől függően segítenek is, ahogy tudnak. Jöttek januárban is, s nem kellett sokat nézelődni, kérdezősködni, látták, mi van, s főleg, mi nincs. Mindent azért ők se láthattak. Nem tűnt fel azonnal, hogy nincs a háznál kávé, az annál inkább, hogy nagymama érkezésekor a két nagyobb úgy vetette magát az almára, narancsra, mintha sose láttak volna még olyat. És árulkodott a hűtőszekrény is, s még azt se lehetett rálegyinteni, hogy közel a munkahely, onnét hozhatnak ebédet. A munkahely nincs ugyanis közel, s téli szünetben ebéd sincs. Amikor a tévé képernyője kihunyt, összenéztek. Már csak az hiányzik, hogy a rozoga mosógép is kiszenvedjen — gondolták, de még tudtak vigasztalódni. A tévé úgyis csupa krimit ad, legalább olvasunk, beszélgetünk esténként. És legalább ezt nyugodtan mondhatták, mert a harmadik ugyanis igen jól viselte magát. Az esti fürösztés, jólla- kás után aludt reggelig mint a bunda. — Látod-e — mondta másfél hónappal később férjének az asszony. Hányán mondták: a harmadikkal kevés bajunk lesz! Tényleg kevés van, jó gyerek, szépen fejlődik, jól alszik, hangja sincs az ártatlannak. Ha csak erre gondolok, tán, a negyediktől se ijednék meg nagyon! — No, no — emelte föl hangját az ember. — Én meg járkáljak megint, mint a kerge, hivatalról, hivatalra? Abból elég volt, végérvényesen! család tagjait fogadta szombat délután. A hagyományokhoz hívan — a borsosnak látszó ötven 'fbrintos csalládd beüépőjegy ellenértékéként — működött a fotólaboratórium, a gyermekfodrászat, s a legkisebbek pedig kedvükre válogathattak az alkalmi iát- szóház anyagai között, számos farsangi álarcot, jelmezt készíthettek. Zenehallgatás legkisebbeknél Nagy sikere volt a „Kapcsoltam” helyi változatának; a művelődési központ” házi vonalaira adaptált társasjáték „belopta magát” a családi kaszinóba. Az erősebb nem képviselői — igen kellemes körülmények között — szívesen tették próbára tudásukat és erejüket a „zöld mezőkön”, a pingpong- és a biliárdasztal mellett, és a kártyaszobában. Az édesanyák, a nagymamák a divatsarokban utána - lapozhattak a divat újdonságainak; s aki végképp unatkozott: a folyóiratolvasóban. vagy a családi kaszinó presszójában üthette agyon az időt. Sóskúti Júlia 99 Pályázat krónlkalróknak Üzemünk élete 1986-ban ív A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága „Üzemünk élete 1986-ban” címmel krónika- írói pályázatot hirdet. A pályázaton részt vehetnek minden állami, szövetkezeti vagy magántermelő tevékenységet folytató üzem-, gyár-, gyáregység-. illetve telephely dolgozói. Pályázni lehet mind az üzem egészére, mind annak valamilyen kisebb egységére, illetve egységeire (üzemrész, műhely, brigád) vonatkozólag. Az üzemek egészére vonatkozó pályamunkák esetében a cél az, hogy bemutassák: melyek azok a legfontosabb feladatok, megoldásra váró problémák, amelyekhez 1986-ban az illető üzem alapvető érdene fűződik. A krónikákból ki kell tűnnie, hogy hogyan sikerült ezeket teljesíteni illetve ha ez nem sikerült, mi volt ennek az oka. Ahol nem az üzemek egészére, hanem csak valamilyen részegységre (brigádra) vonatkozólag készülnek pályamunkák, elég bemutatni, hogy az hogyan, milyen feladattal kapcsolódik az üzem egészéhez, mi a szerepe, helye, jelentősége az üzem egészén belül. A pályamunkák terjedelme egész üzem, vagy üzemek nagyobb egysége esetén legfeljebb mintegy 50 oldal, brigádok esetében pedig 20 oldal legyen. A pályamunkáknak tartalmazniok kell a szóbanforgó üzem, illetve üzemrész, brigád pontos megjelölését. Beküldendők két példányban 1987. április 30-ig a Hazafias Népfront megyei, illetve budapesti szervezeteihez. A pályamunkák értékelésére és eredményhirdetésére 1987. kora őszén kerül sor. A pályázat díjai: üzemünk élete 1986-ban két I. díj 12 000 Ft. egyenként, két II. díj 10 000 Ft. egyenként, három III. díj 8000 Ft. egyenként. Brigádunk élete 1986-ban két I. díj 8000 Ft egyenként, két II. díj 7000 Ft egyenként, három III. díj 5000 Ft. egyenként. Statisztikai felmérés márciusban Életmód, időbeosztás, szokások A Központi Statisztikai Hivaital március hónapban széles körű felmérést kezd a lakosság időfelhasználásáról, életmódjáról. A kérdezőbiztosok mintegy nyolcezer családot keresnek fel, s mindenütt négy alkalommal részletesen feljegyzik. hogy az egyes családtagok az előző napot mivel töltötték. Ennek alapján a statisztikusok olyan időmérleget állítanak össze, amely részletesen tartalmazza a magyar társadalom tagjainak időfelhasználását, azt, hogy mennyi időt töltenek munkával, illetve mire fordítják szabad idejüket. A felmérés kitér a családi munkaszervezésre, a család gazdálkodási szokásaira, s a fogyasztás struktúrájára. Az így kapott információk választ adnak arra, hogy hogyan élnek jelenleg a társadalom különböző rétegei. 1936. Még három X Még a délelőtt
