Szolnok Megyei Néplap, 1986. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

1986. FEBRUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszafüredi Erdőgazdaság a cserőközi Holt-Tisz^ mellett kitermeli az akácerdőt. A közel 6 hektáros terület — a tájvédelmi körzetnek megfelelően — őshonos kocsányos tölggyel telepítik be ősszel (X. z.) Divat vagy realitás? Leányvállalat Törökszentmiklóson A bűnözés elleni fellépés erősítéséről Több a vagyon elleni bűncselekmény, kevesebb a közlekedési vétség Interjú dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyésszel A Legfőbb Ügyészség rendszeres elemzőmunkája során áttekintette a bűnözés elmúlt évi alakulását, hogy abból következtetéseket vonjon le a bűnüldözés és a társadalmi méretű bűnmegelőzés javítása érdekében. E tényekről, ta­pasztalatokról és törekvésekről adott interjút dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze az MTI munkatársának. Mondják, hogy manapság divat a leányvállalat. Való­ban, gombamódra szaporod­nak, egyre-másra nőnek ki az anyavállalatok törzsén, megkezdve (viszonylag) ön­álló életüket. Divat? Inkább jelenség, módszer a hatéko­nyabb termelésre, a na­gyobb önállóságra. Mind gyakoribb létüket gazdasági törvényszerűségek diktálják. Most, a VII. ötéves terv­időszak kezdetén egyértel­művé vált, hogy gazdaság- irányítási rendszerünk to­vábbfejlesztése nyomán, azok a gazdálkodó szerveze­tek kerülnek lépéselőnybe, amelyek tőkeerejük mellett megfelelő rugalmasságra, piacérzékeny termelésre is képesek. Mindezekhez az egyik út lehet a decentrali­záló hatású leányvállalati forma. A négyes főúton, Török- szentmiklós belterületén, nap mint nap sokan autóz­nak el a Hűtőgépgyár helyi telepe előtt, s csak kevesen tudják, hogy az már nem az, amiről még az öles fel­irat tanúskodik a bejárat fölött. Leányvállalat lett ugyanis belőle. Egészen pon­tosan: a Hűtőgépgyár Szer­vizellátó- és Aggregátor­gyártó Leányvállalatának törökszentmiklósi telepe. A helyzetet első látásra bonyo­lítja, hogy e leányvállalat központja a fővárosban van. Jászberénybe tehát Buda­pesten át visz az út. Az önállóság felé Reiff Aladárral, a tö­rökszentmiklósi telep vezető­jével e „kiházasítás” körül­ményeiről beszélgettünk, latolgatva:- mit hozhat az év első napjával indult új szakasz. — A jászberényi hűtőgép­gyár 1969-ben vásárolta meg ezt a telepet a helyi ipari szövetkezettől, s aggre­gátor-felújító üzemként hasznosította. Az évek fo­lyamán azonban ez a tevé­kenység fokozatosan vissza­esett, s gazdaságtalanná is vált. Egyre több gondot je­lentet az üzem munkával való ellátása, s csupán ki­szolgáló szerep jutott a tö­rökszentmiklósi telepnek. Ráadásul a nyolcvanas évek elejére az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár szerveze­tileg Jászberényhez tarto­zunk, termékeink 60 száza­lékát a budapesti gyáregy­ségnek szállítottuk. — Logikus lépésként jött hát az első változás. — Igen. 1984-ben szerveze­tileg is Budapesthez csatol­tak bennünket, és már ez a lépés pozitív jelenségeket hozott. Szervezettebbé vált a termelésünk, hisz a buda­pesti gyáregység része let­tünk. És még egy óriási do­log: önálló gyártmányokat kaptunk, csökkent a kiszol­gáló szerepünk... — Mi indokolta két évvel később az újabb átszerve­zést, a leányvállalati stá­tust? — A Hűtőgépgyár kereste a szervezeti továbblépés le­hetőségét, s ezzel „összecsen­gett” a felügyeleti minisz­térium ezirányú ajánlása. A budapesti gyáregység egyéb­ként néhány dologban már korábban is más volt mint az anyavállalat; elsősorban szervezési és termékszerke­zeti különbségekben. Ez a fővárosi sajátosságokon alapuló önállóság a „szétvá­lás” után jobban érvénye­sülhet. „Búcsúzó beruházások” — Az anyavállalat ho­gyan „engedte el a háztól” az önállósuló egységeket? — Jól. A mi telepünk is jó útravalót kapott. Fűző­dik a múlt évhez néhány olyan beruházás, amely már a ’86-ban kezdődött új idő­szakot szolgálja. Űj festőmű­helyt kaptunk, 1,2 millió fo­rint értékben. A korábbi hí­rekkel ellentétben, megva­lósul a gázberuházás, amelyhez félmilliót még Jászberény biztosít, míg ugyanennyit már a leányvál­lalat tesz hozzá. E beruhá­zásnak, a gazdasági értékén túl, nagy a kommunális je­lentősége is. Gázhoz jutnak ugyanis a városrész lakói is. A gerincvezeték mintegy 120 lakás mellett vezet el, s az érintett családok túlnyo­mó része be is kapcsolhatja lakását a gázhálózatba. — További „búcsúzó be­ruházásaik” is voltak? — Még három dolgot kell föltétlenül megemlíteni. Az új szerelőpályát, ami jelen­tősen megkönnyíti a fizikai munkát; aztán a december­ben kapott két forgácsoló­gépet, amelyekre egy kis forgácsolóbázist telpítünk, s végül a környezetvédelmi beruházásunkat egy zaj­szűrő berendezést, ami a környék lakóit óvja, s mint­egy 400 ezer forintba ke­rült. — Változik-e számottevő­en aí új szervezeti rend­szerben a törökszentmiklósi telep termelési szerkezete? — Tevékenységünk to­vábbra is három fő részből áll össze. Saját profilunk to­vábbra is a folyadékhűtő, melynek négy fő típusából hozzávetőleg 100—110 dara­bot gyártunk évente. Be­dolgozunk továbbá Buda­pestnek: hőcserélő-fődara­bokat szállítunk nekik. Vé­gül harmadik fő tevékenysé­gi körünk a kompresszor­felújítás, melyből mintegy 450 darab hagyja el a tele­pünket. Űj tevékenységként a már említett forgácsoló­bázist adja a vállalat ne­künk. A fővárosban ugyanis kapacitáshiány tapasztal­ható ezekben a szakmákban. Beszélgetésünk során óha­tatlanul szóba került a te­lep mintegy száz dolgozójá­nak jövedelme is. Meglepve hallottam a telepvezetőtől, hogy ezt talán hagyjuk, er­ről most ne beszéljünk! No, nem azért, mintha szégyell­ni valója lenne emiatt a te­lepnek, vagy a vállalatnak. Ellenkezőleg. 1985-ben, te­hát Budapesthez tartozásuk második évében, a korábbi 54 ezer forintról 68 ezer fo­rint fölé emelkedett dolgo­zóik átlagjövedelme. Érdekes módon, munkánk során egyre gyakrabban (vagy még mindig?) tapasz­talható jelenség, hogy válla­latvezetők nem szívesen tár­ják a nagyközönség elé cé­gük egy-egy jelentős ered­ményét, legyen az termelési, vagy jövedelmi kiugrás. Mi­nek dicsekedni — mondják. Jobb csendben maradni, ab­ból nem lehet semmi baj. Mi azért beszéltünk erről a kérdésről. A törökszent­miklósi telepen végbement jövedelemnövekedés per­sze most, a budapesti gyár­egységhez (januártól leány- vállalathoz), a fővárosi jö­vedelmekhez való igazodás egyik első jele volt. Amit viszont a mintegy 14 ezer forintnyi jövedelemszint- emel kedés további sorsáról mondott Reiff Aladár, az mindenképpen előre mutat. Ösztönzőbben — Bérfejlesztési lehető­ségeink a leányvállalat ré­szeként, valószínűleg jók lesznek. Azonban a lehetősé­geinknek csak kisebbik há­nyadát törzsbérezhetjük. Így történt ez a tavalyi év­ben is. Ez a kisebbik há­nyad 8 százalék volt, s való­színűleg annyi lesz az idén is. A nagyobbik részt vi­szont a teljesítményarányo­san differenciált ösztönzésre fordíthatjuk. Az új ösztön­zési rendszer kimunkálása folyamatban van. Segítségé­vel fokozottan meg tudjuk becsülni a jó munkát. Je­lentős eszköz lesz a kezünk­ben! Utolsó kérdésemre, hogy a gazdálkodás tényein túlte­kintve, mit vár az új válla­lati forma bevezetésétől, né­mi gondolkodás után vála­szolt. — Azt, hogy növeked­jen telepünk tekintélye a városban, s rangot jelentsen itt dolgozni, mindenkinek. Nemsokára lekerül a régi tábla a bejárat fölül, amely még a tíz év előtti tevékeny­séget hirdeti. Ám a legfőbb megújulást remélhetőleg nem a táblacsere jelenti majd. L. Murányi Lászlő — Hogyan ítélhető meg a magyarországi bűnözés hely­zete? — Az ország bűnözés szempontjából a kiegyensú­lyozott, szélsőségektől és széles körökben riadalmat keltő bűncselekményektől mentes országok közé tarto­zik. A tőkés országokban napról napra előforduló sú­lyos bűncselekmények, hi­vatásos, szervezett bűnöző- csoportok nálunk nincsenek, a tömegméretű kábítószer­fogyasztás idegen hazánk állampolgáraitól. A mi vi­szonyaink között a kisebb súlyú bűncselekmények a jellemzők. A statisztikák év­ről évre azt mutatják, hogy az összes bűncselekménynek mintegy kétharmadát az enyhébb megítélésű vétsé­gek jelenítik. Bár a bűnö­zés egésze kismértékben növekszik — és azzal szá­molni lehet a jövőben is —, az 1985-ös adatok sze­rint is változatlan tapaszta­lat, hogy évenként egyes bűncselekmények száma csökken, másoké emelkedik. A növekedés olykor a felde­rítés aktivizálódásával is összefügg. Például a ma már országos hálózattá ki­épült Gazdasági Rendészet a gazdasági élet területén el­követett bűncselekmények közül egyre többet tár fel, leleplezi az élősdi, harácso­ló, korrupt vagy spekulációs tevékenységet folytatókat és sok esetben gátat vet a munka nélkül szerzett jöve­delmeknek. Az ismertté vált bűncse­lekmények számának növe­kedése mellett a bűnözés struktúrája viszonylag állandó. A vagyon elleni bűncselekmények képviselik a teljes bűnözés 61 százalé­kát. Az olyan kiemelten ve­szélyes bűncselekmények, mint például az erőszakos és garázda jellegűek — bele­értve az emberölést is — az elmúlt évben összességük­ben 2,8 százalékkal csökken­tek. Kevesebb volt a közleke­désben a bűncselekmények száma, sőt a járművek ittas vezetése is némileg csök­kent, ami azonban nem jelen­ti a közlekedési morál szá­mottevő javulását. Változat­lanul magas ugyanis a köz­lekedési szabályok durva megsértése, a gyorshajtás, az agresszív vezetés. Az ismertté vált közveszé­lyes munkakerülések száma csaknem megduplázódott — 2741 ilyen ügy fordult elő —, mert az elmúlt évben a szigorított javító-nevelő munkát bevezető új jogi rendelkezéssel összefüg­gésben is a bűnüldöző ható­ságok e területen fokozták felderítő munkájukat. — Végső soron hány bűn- cselekménnyel foglalkoztak a nyomozó szervek az elmúlt esztendőben? — összesen 165 816 közvá­das bűncselekmény (tízezer lakosra számítva 155,6) és 85 766 bűnelkövető vált is­mertté. Az előző évihez ké­pest a bűncselekmények szá­ma 5,6 százalékkal, a bűnel­követőké 2,7 százalékkal nőtt. A bűnüldöző hatóságok — lényegében változatlan létszámú apparátusukkal — mintegy kilencezerrel több bűncselekménnyel és 2273-mal több bűnelkövetővel foglalkoztak, mint 1984-ben. Örvendetes tény, hogy hosz- szú évek óta először 1985- ben csökkent a fiatalkorú bűnelkövetők száma (a meg­előző évi 9691-ről 9449-re) és a tízezer fiatalkorú lakosra jutó gyakorisága (169,2-ről 161-re). — Az ügyészek az, állami, a gazdasági élet területén olyan vizsgálatokat is végez­nek, amelyek a törvénysér­tések — és így a bűnözés — okainak megállapítására irá­nyulnak és feltárják az irá­nyítás, az ellenőrzés fogya­tékosságait. Az e témában szerzett tapasztalatok — kü­lönös tekintettel a bűnözés­re — hogyan összegezhetők? — A vagyon elleni, a bű­nözés meghatározó hánya­dát jelentő elleni bűncse­lekményekkel összefüg­gésben mindenekelőtt alá kell húzni: a személyek ja­vait sértőknél bekövetkezett 11 százalékos, ezen belül a betöréses lopásoknál végbe­ment 17 százalékos emelke­dés — több tényező mellett — összefügg azzal is, hogy az állampolgárok vagyoná­nak gyarapodásával nem tart lépést azok megóvására fordított erőfeszítés. Olykor még a betöréses lopásokat is az teszi lehetővé, hogy az állampolgárok minden felké­rés és figyelmeztetés elle­nére nem gondoskodnak megfelelő biztonsági beren­dezésről, zárakról, sőt a zá­rak használatáról sem. A társadalmi tulajdon el­leni bűncselekményeknél pedig — számuk most 2 szá­zalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban volt — azt tapasztaljuk, hogy a társa­dalmi tulajdon kezelői egyes helyeken még mindig nem állnak hivatásuk magasla­tán. Ezt igazolja az is, hogy a társadalmi tulajdonban bűncselekménnyel okozott kár összege tovább nőtt, el­érte a 740 millió forintot. Emiatt kell az ügyészek­nek gyakran fellépniük. Egy év alatt a gazdálkodó szer­vek helyett csaknem 210 millió forint meg nem térült kár érvényesítése érdekében tettek eredményes intézkedé­seket. Esetenként még a népgazdaság helyzetét jelen­tősen meghatározó nagyvál­lalatok is csak késve intéz­kednek. A népgazdaság egész terü­letén meg kell követeim, hogy az állami szervek, kü­lönösen a minisztériumok, országos hatáskörű szervek és azok vezetői következete­sen hajtsák végre és ellen­őrizzék alárendelt szerveik­nél a törvényesség védelmé­ből rájuk háruló feladatokat, A törvényességi felügyelet valamennyi területén, még az adó-, a hitelellenőrzések során is, új. hatékony mód­szereket kell kialakítani. Jobban kell törekedni arra, hogy a gazdasági szervek megnövekedett önállósága mellett is biztosítsák a tár­sadalmi vagyon fokozott vé­delmét. Itt lehet megemlíteni, hogy egyes gazdálkodó szer­vezetek bevételeiket nem­egyszer tisztességtelen esz­közökkel — olykor bűncse­lekmény elkövetésével — igyekeznek növelni, jogsza­bályi módosítás folytán ina már nemcsak vállalatok, szövetkezetek és intézmé­nyek ellen, hanem magár- személyekkel, kisiparosok­kal, gazdasági munkaközös­ségekkel szemben is alkal­mazható a gazdasági bírság szankciója. A szigorúbb és hatéko­nyabb ellenőrzés kihúzhatja a talajt a korrupció, a mun­ka nélküli jövedelemszerzés számtalan formája alól. Vi­lágosan kell látni, hogy a munkahelyi fegyelemsértést elnéző vezetők magatartá­sa olykor bátoríthatja az er­kölcsileg nem kellően szilárd személyeket a kisebb sza­bálytalanságok vagy kár­okozások elkövetésére, s ez végső soron bűncselekmé­nyek táptalaja is lehet. — A törvénysértések okai­nak feltárása és megszünte­tése ezek szerint nem csu­pán a bűnüldöző szervek feladata? — Nem bizony! A bűnül­döző hatóságok csak segít­hetnek a bűnözés okainak feltárásában — elsősorban úgy, hogy megállapításaijpat ilendsziereisen ósmehtetiik az illetékesekkel —, de az okok megszüntetése már kívül esik a hatáskörükön. A bűnözés elleni fellépés eredményessége függ az el­lenőrző szervek és személvek szakképzettségétől, mun­kájuk következetességétől, nem utolsó sorban az irá­nyítást gyakorló szervezetek­től, vezetőiktől is. Nem kö­zömbös az sem, hogy mi­lyen szervezettséggel folyik a bűnmegelőzésre irányuló tevékenység. Ehhez nemcsak az országos keretek kialakí­tása szükséges, hanem a bűnmegelőzés helyi rendsze­rének megteremtése is. A Mezőtúri Magyar—Mon­gol Barát­ság Tsz gép­bontó üze­mében hul­ladék anya­gok feldol­gozásával is foglalkoznak. Képünkön ki­selejtezett szí­nesfém kábelt készítenek elő öntésre (Fotó: Tarpai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom