Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 9. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 11. I Arcképvázlat I Labda a zászlók között A Tisza Cipőgyár munkásőr egysége irodájának falát zászlók és oklevelek borítják. Köztük — egy serleg mögött — új futballabda húzódik. Ágoston Lajos, az egység parancsnoka kérdő tekintetemre megjegyzi: — Az is győzelmi trófea. A munkásőrség csapata nyerte a nagyközségi labdarúgó kupán. Rendszeresen benevezünk az üzemi kispályás labdarúgó-bajnokságra is. Egyszer megnyertük azt, kétszer meg a tekebajnokságot Nem képeznek tehát zárt, elkülönített „kasztot” az üzemben. És ami fő: nemcsak a sportban törnek az élre. Az egység parancsnoka művezető, tagja és patro- nálója a Becsület Szocialista Brigádnak. Közismert a ,.szólj, s megmondom ki vagy” igazsága, számomra mégis többet mond egy emberről az, hogy mit csinál, hogyan viszonyul szőkébb és tágabb környezetéhez. Erre gondolva hallgatom Ágoston Lajost: — Hétszer nyertük el a vállalat kiváló brigádja címet, háromszor aranyérmesek lettünk, munkánkért egyszer pártkongresszusi oklevelet kaptunk, a társadalmi munkáért pedig kétszer vettük át az aranyplakettet. Ötször nyertük meg a vállalati munkavédelmi vetélkedőt. És amire külön büszke az egységparancsnok: — A tizenöt fős brigádból heten munkásőrök, kilencen meg párttagok. A brigád minden tagja szakmunkás. Követelmény a szakma megszerzése. Ágoston Lajos számára is az volt. Az élet változása révén kétszer is. Először csapatvezető vájár volt Oroszlányban, egyben az ottani Ifjú Gárda parancsnoka. A szénbányászat visszafejlesztésekor került haza Martfűre. Gumigyártó szakmunkásiskolát végzett. A felesége szintén a cipőgyárban dolgozik. Minőségi átvevő, meg szakszervezeti főbizalmi. — Mondhatni, hogy a műhely mindenese. Sokszor túlórázik. Olyankor besegítek a háztartásba. Szoktam mosni, főzni, takarítani. Évente egyszer „házibulit” csap a lépcsőházunk a lakótömb előtt. Akkor is én vagyok a szakács. A szabadban főzünk, többnyire birkapörköltet... Kiegyensúlyozott, kedélyes ember Ágoston Lajos. Azok közül való, akik meg sem tudnának lenni közéleti tevékenység nélkül. Tagja az üzemi pártbizottságnak, a községpolitika: bizottságnak, az MHSZ tanácsadó testületének. önkéntelenül adódik a kérdés: — Mennyi időt vesz el mindez szabadnapjaiból? — Az egyik évben nagyjából összeadtam. Hatszáz óráig jutottam el, de akkor még csak szeptember volt. Belém bújik a kétkedés ördöge és azt súgja: aki sokat markol, keveset fog. Ágoston Lajos esetében azonban nem így van. Bizonyság erre legfontosabb pártmegbízatásának, munkásőri teendőinek ellátása. A parancsnoksága alatt álló munkásőrök 18 év alatt tizenkétszer nyerték el a kiváló egység címet. Közben három vándorzászló került véglegesen hozzájuk. Közel másfél évtized alatt rendkívüli esemény nem volt náluk. Ez is rendkívüli Keresem mindennek titkát. — Nálunk első a megelőzés. Vigyázunk egymásra. Többször előfordult. hogy ilyen-olyan kisebb bajt követő őszinte beszélgetésünk után helyreállt minden. Elvtársaimmal rendszeres a kapcsolat, többségükkel két- három naponként szót váltok. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy a foglalkozásokon tavaly is 98,7 százay/y lékos volt a megjelenés. Csak a betegek és a külföldön tartózkodók hiányoztak. A törzs és a parancsnokok szakmailag felkészültek és jó politikai munkát fejtenek ki. Az egység erényeit ennek tulajdonítja Ágoston Lajos. A megyei parancsnokság viszont méltányolja az 6 egyéni erőfeszítéseit is. Háromszor kapott kiváló Parancsnoki jelvényt. Megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és arany fokozatát, valamint a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet. Nagy súlyt helyez az egységben a párttaggá nevelő munkára. Jogos büszkeséggel újságolja: — Tavaly is öt munkásőrünket vettek fel párttagnak a Tisza Cipőgyárban. A sok kitüntetés, a sok tisztség miatt úgy tűnik, hogy nem az átlagemberek közé tartozik. Pedig átlagember ő is, nincs benne semmi rendkívüli. Néha-néha ő is nekikeseredett. — Olyankor mindig a feleségem biztatott, ő segített át a gondokon. Sokat köszönhetek neki. A szolnoki F. Bede László munkásőr egység — ahová a martfűiek is tartoznak — január 18-án tartja évzáróévnyitó egységgy ülését. Ágoston Lajos akkor veszi át a húsz év után járó Szolgálati Érdemérmet, — meg az egységének ismét kijáró kiváló címet. Erről szólva egész évi feladatunkat egy mondatba sűríti: — Az idén sem lehet más célunk, mint a kiváló cím újbóli megszerzése. Simon Béla „Nosztalgia” disznóölés A régi szép disznótoros idő két idézik képeink. (MTI Fotó: Fehérváry Ferenc — KS) A kétmázsás „coca" itt még egyben van Takarékos január A megyeszékhelyre ereszkedő csonthideg alkonyban a piactér környéki, közeli toronyházak ablakszemei apró, fényes gyöngyökként ragyognak. Innen, a hetedik emeletről távolra kalandozhatna a tekintet, ha nem érkezne egy újabb ködhullám. amelyik szürkésfehér leplet húz a kíváncsiskodó szemei elé. Mindezek csodálatára azért akad pár percnyi időm. mivel — noha még este fél — Nagy a csend nálunk, és ez, ahol egy négyéves lány, meg egy ötéves fiú nyűvi az alattunk lakók idegeit, furcsa — nevet az érdekes kiejtéssel 'beszélő, kék szemű, szőke asszony. — Hol vannak az apróságok? — Ebben a pénzszűke januárban hazaadtam őket Balassagyarmatra, mivel én odavaló vagyok. Anyuká- méknál nagy a kert. istálló, temérdek jószág: ló, tehén, birka, kacsa, liba, malac, aprólék található. Imádnak ott lenni, etetni az állatokat, simogatni a kis bocit. Bár esténként nagyon hiányoznak, úgy beszéltük meg, csak január 25-én, szombaton megyünk értük. — Muszáj volt elvinni őket? — így nekünk is. nek'k ts jobb. Ilyentájt a legszigorúbbak a hajnalok, nem kell kora reggel felvernem óvodába cipelnem őket. Ketten tizenkétezer körül keresünk havonta, de most a forintot is megsimogatjuk. A rokonságban több János. István. Éva, Ferenc is van. Képzelje el ezt a decemberi névnap áradatot, ami mind Dénzbe került! Nem beszélve az ajándékokról. meg arról, hogy a gyermekszobába a múlt hónapban vásároltunk egy gyönyörű szekrénysort. Szóval nem panaszkodom, de mivel a családi pótlékot csak húszadika után hozzák, addig nekünk már csak — akár hiszi, akár nem — 730 forintunk maradt. Igaz. minden részletet. számlát kifizettem, és így. összehúzva magunkat. kettőnknek elég lesz a férjemmel... Jó dolog egy szép. kertes házban élő. tehetős, magát bíró nagymama, nagyapa, akikhez szorult helyzetben pár hétre el lehet „dugni” két csintalan apróságot. De mit csináljon az a szülő, akinek már iskolába járnak a gyerekei? Elvégre aligha hiszem hogy efféle indokkal egyetlen osztályfőnök is igazolna pár hetes rendkívüli ..távollétet az órákról. Főleg ilyentájt, a félévi értesítő kiosztása előtt. Oláh Dénesék tiszaörsi Lenin úti új, kertes háza Tény, nem rossz dolog egy jóféle, falusi disznótor, hiszen lehet bármennyire ronda. csúnya a halálraítélt moslékpusztító feldolgozva hurka, kolbász, szalonna, tepertő alakjában csodálatosan mutat a kamrában, meg a teknőben. tálakban. Lakatos Istvánnét viszont nem éri ekkora öröm. hiszen nem vág senki a családban, noha vidéken lakik. Tiszafüreden, egv többszintes ház első emeletén. Két szobáia mutatósán berendezve, havi 4 ezer 500 forint nyugdijából egyedül él. — Kimondva szénnek tűnik az összeg, de ha elsorolom hogy a lakásrészlet, meg a kommunális szolgáltatás ezer forint a fűtés, 'dláeí- tás újabb havi ezer. És akkor még meg sem említettem, hogy januárban televízió és újságelőfizetés is volt. Családja van? — Igen: két lányom, két vöm és három unokám, úgyhogy karácsonyra nekik hé- tőjüknek vásároltam ruhahét sem lehet —, úgy érzem, rosszkor érkeztem Szabóné Kun Éváékhoz. Bár a könyvelőként dolgozó asszonyka már ötre otthon volt, gépkocsivezető férje, hosszú dunántúli útjáról percekkel előttem érhetett haza. Elnézést kérve magamra hagy a nagyobbik szobában, amíg a vacsorát feltálalja élete párjának. Nem sokáig fürkészhetem a messzeséget, mivel máris érkezik Szabóné. mutatós épület lesz. ha majd teljesen elkészül. Aki manap efféle foglalatosságba vágja a fejszéjét, ott a kre- dencben rendszerint csak futóvendégként kuncognak a fillérek. Nem beszélve arról, hogy a családfő kilenc hónapja táppénzen van; de eltörött lába nem akar javulni. Mindezeken kívül Oláh- éknál a pénzszűke januári időszaknak még van egy kézzel fogható oka. aki nem más, mint egy aranyos, kék szemű, fekete hajú ifiú hölgy. Már 4 kiló 5 deka. és két evés között elégedetten szuszog a kiságyban. — Téli gyerek lett Anitából, és az érkezésének, meg hogy egészséges, végtelenül örül mindenki. — Hogyne örülnék — veszi át a szót Dénes, — hiszen két fiunk már van. Attila 11 esztendős, Dénes hat múlt. Szóval én nagyon bíztam magamban, hogv a harmadik végre lány lesz, mert ő még nagyon hiányzott. A gyerekek is nagyon örülnek, mondják is a páromnak: anvu, legalább ő jobb lesz nálunk, nem történik körülötte annyi baj, hiszen lány. — Gondolom. forintjuk nem sok maradt. — Ha mindent összeszámolunk, Anita érkezése eddig hétezer forintba került. De hát nekünk ő az igazi, karácsonyi költekezés, amit boldogan vállaltunk. — Nem is vásároltak a jándékokat? — Én a nejemtől egv üveg bort kaütam, ő 300 forintért néhány dolgot a szüleitől, a gyerekek meg azt, ami kellett nekik. — (Szóval meggondolják, hova gurulhat a forint? — Nagyon is — veszi át a szót a feleség. — Az én gyedem, meg a férjem táppénze havi hét és félezer forint. Most ebből élünk öten. Illetve ennyiből sem mert a rezsi két és fél ezernél is több. Igaz, csirke, tojás van. bár a kacsákat már „kiirtottam”. azért a kert is sok mindent megterem. Nem oa- naszkodunk, mert enni eszünk, de azért már nagyon várjuk február 11-ét, amikor anyukámékhoz hízóvágásra vagyunk hivatalosak... félét, papucsot, sakkot, játékot, szóval ezt azt, amit ilyenkor illik adni. Komolyan mondom, nem is tudom, mennyibe került az egész, mert év eleje óta rakosgatom a pénzt. Igaz. én is kaptam viszonzásul sok mindent, de ahogy éppen az ünnepek után belenéztem a a pénztárcámba. láttam: ezer forintom maradt 21-ig. a nyugdíjig. — Mivel tud spórolni? — Apróságokkal. Látja, már fél kettő van. és még most sem gyújtottam be az olajkályhába. Érzem nyugdíjasként, emeletes házban, ahol az utolsó fillérig mindent piacról vesz az ember, drága az élet. A legnagyobb spórolásom az, hogv szerencsére egészséges vagyok. Most is sűrűn tartózkodom a friss levegőn, kerékpározom, bár ez sem lett olcsó mulatság, mivel a múltkor ellopták a gépem. Apránként összeraktam az árát, és vettem egy újat... Bizony, bizony, az egészség nagy kincs, és ebből Kunhegyesen a Kölcsey utcában élő 73 éves Nagy Istvánnak kevés maradt. Tavaly még jobbéin bírta magát. dolgozott is, de azután fellázadt a gerince, és ma már egy veder vizet sem képes emelni. Szerencsére Erzsiké néni, a felesége, aki háztartásbeli, jól bírja magát. Pista bácsi tsz-nyugdí- ja nem sok, havi háromezer forint. — A gyerekeim közül az egyik Miskolcon, a másik Szegeden él, a legkisebb pedig itthon. Unokák is születtek mindenhol, az asz- szony összeszámolta: tizenegy helyre kellett vennünk valamit. Ez azért kölcsönös volt, mert ők meg szó szerint szinte felruháztak bennünket. A havi nyugdíján nem futotta ki az egészet így azután januárban a tájára se megyünk a ruházat szaküzleteknek. — Miből élnek? — Miből? Mint a többi kertes házban, jószágtartással foglalkozó ember. A kacsákat már levágta az asszony, a pár tyúk még ve- teget néhány tojást, és a hízó egy része is a kamrában szikkad. A szegedi lányomhoz. vejemhez — ahol karácsonyoztunk — sem mentünk üres kézzel, mert kosarakba belekerült pár szál kolbász, hús, tojás is. Pénz az nincs — Pénz? — Az nincs, majd lesz, ha jön a nyugdíj, bár erről az asszony többet tud, mert ez általában az ő bukszájába vándorol. Pista bácsi említette: a ruházati üzletnek a tájára se mennek. Vajon így igaz-e? —- kérdeztük Kunné Zsófi Izabellától a karcagi áfés: áruház igazgatójától. — Méter, lakástextil, konfekció. kötött-, divat- és ci- oőosztályunk van. A decemberi forgalmunk 7,5 millií volt, a januári jó. ha meglesz négy. — Miért? — Kiköltekeztek az emberek. A forgalom egy része olyan, hogy sokan visszahozzák az ajándékot és cserélni akarják. Most is érkezett egy hölgy egy 431 forintos pizsamával: de se blokk, se cédula nem volt. Amiért nem vettük vissza az árut, még az elnököt Is felkereste. Mi nem az elnökhöz, hanem Pál József üzletvezetőhöz toppantunk be. aki Kisújszálláson a Kisúj étterem főnöke. Túlzás lenne azt állítani, hogy odabenn egymás tyúkszemét taposták. — Kérem, 28 éve dolgozom a szakmában, tudom, hogy ez a hónap mindig ilyen. Egy példa: nálunk decemberben átlagosan 12 ezer forint volt a napi bevétel Szilveszterkor meg 33 ezer Most januárban? Négyezer 300. 5 ezer, egyszer ment fel eddig a napi hatezerig. — Miből adódik az összeg? — Italból, meg abból, hogy van százhúsz előfizetéses ebédelőnk. de akár ezerkétszáz is lehetne, ennyit bírna a konyha. Ilyentájt reggelente sűrűn visítanak a hízók, és ez a sok „disznóhalál” minket is érint. — Tönkremennek? — Azt azért nem állítom Ügy szoktuk mondani, hogy egyik hónap viszi a másikat Az biztos, hogy a január 31 napja, amelyik hosszú is, hideg is, sem a kereskedelem ben, sem a vendéglátóipar ban nem nyerő szám. jövőre ügyesebben? Nemcsak ott, hanem í pénztárcánkat tapogatvi sem az. Az asztali naptároi már mi is bekarikáztuk ! jövő havi fizetés dátumál Addig kihúzzuk valahbgy azután majd jövőre ügyesebben gazdálkodunk. Igaz, tavaly is ezt mondtuk... D. Szabd Miklós Szolnokról Balassagyarmatra Ha mindent venni kell Ínycsiklandó látvány a sült- kolbász
