Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. JANUÁR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 öt megyére kiterjedően ellenőrzi és javítja a különböző üzemeltetésű tűzoltóké«zfl lékeket a Szolnok és Vidéke Áfész tűzoltó készülék javító részlege. Eves árbevételük eléri a 13 millió forintot Mit ér a jogszabály ha, Egy abádszalóki „házfogialás” története A kommunisták 6s a család Nem eltolhatja semmi Manapság világszerte, így hazánkban is sok szó esik a család vál­ságáról. Igen eltérő vélemé­nyekkel találkozunk: egye­sek szerint a család idejét­múlt, magát túlélt társadal­mi képződmény; mások szükséges rossznak tartják; s akadnak, akik úgy vélik, hogy a család eszméje szent, istentől adott, örök és meg­változtathatatlan. A család a társadalmi fej­lődéssel együtt jelenik meg az emberiség életében, és an­nak változásával, a tulaj­donviszonyok alakulásával formálódik és módosul. Míg a feudális jellegű családban nem csak a vagyon, hanem a feleség és a gyermekek fe­lett is az apa rendelkezett, addig a szocialista társadal­mi viszonyok között éppen a tulajdonviszonyok megvál­tozásával új normatívák alakulnak ki a családban is. A régi családi viszonyok alapját, az adás-vételt nem­csak nyelvünk őrzi „eladó lány”, „vőlegény” (vevő), hanem őrzik a hagyomá­nyok, a szokások, amelyek tudvalévőén erősek, mélyen gyökereznek, s a társadalmi alapok változását is csak lassan követik. Alapjában e helyzetből származnak a konfliktusok: hnodern korban, szocialista viszonyok között élünk, még­is olykor a családban kísért a múlt. Ez kétségtelenül sa­játos válsághelyzetet te­remt, aminek eredője nem a családban, mint az emberi együttélés e nagyon össze­tett képződményében ke­reshető, hanem egyrészt az egyénben, annak gondolko­dásában, magatartásában, a hagyományokban, amelyeket átörökítettek az előző nem­zedékek, és amelyeket a je­lenlegiek is esetleg tovább adhatnak. A párttagok élete sem mindig mentes az ilyenféle ellentmondásoktól. A ma­gánélet gyakorlata és a kom­munista eszmék között nem­egyszer ellentét keletkezik. Vannak, akik elveinket jó! ismerik, a közéletben és a munkájukban helyesen ér­vényesítik, azonban a ma­gánszférákban, az otthon fa­lai között már kevésbé ké­pesek erre. Némelykor a ré­gi és az új összeütközése mi­att egyfajta „tudathasadás” alakul ki: a munkahelyén megbecsült párttag otthon elviselhetetlen despota, szin­te középkori nevelési elve­ket vall és gyakorol. Peda­gógusok a megmondhatói, hogy értelmes, tanult embe­rek is mennyire el­maradott felfogást ta­núsítanak a gyermekükkel való bánásmód tekintetében. „Engem is vert az apám, de embert faragott belőlem”, — mondják és követik ezt az embertelen gyakorlatot. Pe­dig szocialista énjükkel bi­zonyára tudják, hogy a ve­téssel „faragott” (nem ne­velt) ember személyisége ká­rosodik, nemegyszer agresz- szívvé vagy meghunyászko- dóvá, alattomossá vagy el­keseredetté válik. A családi élet harmóniá­ját veszélyezteti az uralko­dási vágy, amikor a kölcsö­nös megbecsülés és egyenjo­gúság helyett valamelyik, Vagy éppen mindegyik fél a tnásik feletti hatalmat sze- tetné megkaparintani, aka- tatát a többiekre ráerőltet­ni. Számtalan konfliktusfor­rás rejlik a család anyagi helyzetével kapcsolatos kér­désekben. Az anyagi javak megszerzése, gyűjtése egye­seknek valóságos szenvedé­lyévé válik. Minden eltör­pül e céljuk mellett, végül áz is, amire hivatkoznak, vagyis, hogy a családjuk ér­dekében teszik, mégis oly­kor szinte fékezhetetlenül Semmitől sem riadnak visz- sza. A nagy szerzési lázban sokan elfelejtkeznek azokról, akikért úgymond „hajtanak”. Csak a pénzt, a vagyont lát­ják Közben a család szét­esik, a gyermekek elkallód­nak, vagy érzelmileg eltá­volodnak a szülőktől. Később legfeljebb a pénzre, a köny- hyű életre, a luxusra tarta­nak csupán igényt, de a szü­lőre nem. A család látja kárát an­nak is, ha könnyelműen, fe­lelőtlenül bánnak a pénzzel, ha ésszerűtlenül gazdálkod­nak, ha nem tesznek különb­séget az ember testi-lelki gyarapodását biztosító fon­tos, és a kevésbé fontos, szükségtelen, csupán a stá­tusszimbólumokat gyarapító kiadások között. Ez általá­ban cívódás, vádaskodás s égyre élesebb szembenállás forrása. Ügyszintén az is, ha valamelyik szülőt káros szenvedély keríti hatalmába. A leggyakoribb az italozás, amely, miközben aláássa az egyén fizikai, erkölcsi, lel­ki erőnlétét, szétrombolja a családi kötelékeket. A kommunisták erkölcsi eszményeik alapján a csalá­di életben is azokat a nor­matívákat tartják mérvadó­nak, amelyeket a társada­lomban, az emberi együtt­élés más formáiban követ­nek. Mi nem tekintjük elavult­nak a családot, nemcsak azért, mert az a társadalom legkisebb építőeleme, közös- isége, hanem mert az új 'nemzedék a család keretei 'között nevelődik és illesz- 'kedik be a nagyobb közös­ségbe, s válik a szocialista 'társadalom hasznos tagjává. Ezt a nevelést nem pótolja 'egyelőre semmi, ezért a ■kommunistáktól joggal vár­ható el, hogy eleget tegye­nek ennek a tisztes köteles­ségüknek is. Módszertani útmutató Magas a vérnyomás? Boros Mártonná jónéhány esztendővel ezelőtt Abádsza- lókon az Ifjúsági út végén házat épített. Jól mutatott az új otthon, hiszen szilárd alappal, világos szobákkal készült, és a hosszan lenyú­ló, homokos kertben meg­eredtek a gyümölcsfák is. Telt múlt az idő, változtak a szomszédok is, és Borosék úgy gondolták: közelebb, beljebb költöznek a köz­ponthoz. A lakást pedig a tanács vb segítségével, úgy­nevezett vevőkijelölési jog révén kívánták értékesíteni. Hat hónap után igen Hajlottak erre a tanács illetékesei is, különösen az­után, hogy kimentek a hely­színre, és meggyőződtek ar­ról, hogy megfelelő az épü­let. Igaz, a tulajdonossal azt is közölték: érvényben van egy jogszabály, amely értel­mében az ily módon árusított magánlakásoknak legkeve­sebb hat hónapig üresen kell állniuk ahhoz, hogy a tanács vevőkijelölést végezhessen. Az eladók mindezt megér­tették, kocsira rakták a hol­mijukat, az üresen maradt épületet lezárták, és albér­letbe költöztek. Ügy gondol­ták: hébe-korba rá-ránéz- nek, és csak eltelik valaho­gyan az a kis idő. Kezdet­ben mindent rendben talál­tak a lakatlan épület körül, ám az egyik alkalommal meglepetéssel tapasztalták, hogy az ajtót feltörték, és egy, majd ezt követően egy másik cigánycsalád is beköl­tözött a gyerekeivel a házba. Nem mindennapi akciójukat azzal „magyarázták”: a ko­rábbi lakásukban szűkösen éltek, egyébként is itt állt ez az épület üresen. Mondanunk sem kell, hogy ezt az „indoklást” Bo- rosné nem fogadta el, így bírósági ügy lett a dologból. Az első lakásfoglaló Németh Zsigmond és családja kiköl­tözött. Németh Károlyék azonban mindaddig marad­tak, amíg a bíróság ítélete arra kötelezte őket, hogy el­helyezési igény nélkül köl­tözzenek vissza korábbi lak­helyükre. Igaz, Németh Károly, akik­nél három gyerek van, sze­rette volna a házat megven­ni, de az ehhez szükséges kölcsön fizetésétől munka­helye, a Fővárosi Vízügyi Építő Vállalat elzárkózott. Ezt az elutasító döntést a vállalat gazdasági vezetése és szakszervezeti bizottsága azzal indokolta, hogy a ké­relmező munkafegyelme nem megfelelő, azon kívül a munkahelyén tizenhét sze­mélynek tartozik több-keve­sebb pénzzel, és arra is akadt példa, hogy garázda módon viselkedett. Mindeze­kért alkalmatlannak talál­ták a kölcsönre, mivel a le­írtak alapján nem látták biztosítva a felvett összeg későbbi visszafizetését. Mikor pár hete arra jár­tam, már újabb család élt a lakásban, amelyben óriási volt a felfordulás. Hiányos ablakok, piszkos falak fo­gadtak. Kinn embermagas­ságú a gaz, és a valaha gon­dozott gyümölcsös inkább szeméttelepnek, mint kert­nek néz ki. Azt is megtud­tam, hogy a sok kudarc, sé­relem után Borosék a köz­ségből is eltávoztak: az egyik rokonuk fogadta be őket Tiszaszőlősön. Az ügy megjárta a Tisza­füredi Városi Bíróságot is, ahol érdeklődésemre a váro­si vezető ügyész elmondta, ezt a jogsértést jóval gyor­sabban is meg lehetett volna szüntetni. Ehhez nem feltét­lenül kell felkeresni a váro­si ügyészséget, bíróságot, el­végre ily módon hosszadal­masabb az eljárás. Rövidebb módon végére lehet érni, amelyhez az szükséges, hogy a tanács hozzon egy kiköl­töztetési határozatot, még­pedig azonnali hatállyal. Sürgősen intézkedni Mihelyt ez megszületett, sürgősen végre kell hajtani, ami a tanács feladata, és e>}- hez ügyészi jóváhagyás sem szükséges. Ha a helyzetet a község vezetői veszélyesnek ítélik, kérni kell a karhata­lom, a rendőrség igénybevé­telét. Ezt a körzetben illeté­kes városi kapitányság veze­tője biztosítja. A beköltöző­ket pedig a holmijaikkal együtt oda kell visszavinni, ahonnan jöttek. Nem titok, efféle „lakás- foglalásokra” más települé­seken is adódott példa. Az­zal a különbséggel, hogy azoknál a tanács illetékesei gyorsan, és határozottan in­tézkedtek, és visszatoloncol- ták a jövevényeket korábbi lakóhelyükre. Igenám, de itt egy régóta vajúdó ügyről van szó, amelyet azért ille­ne úgy lezárni, hogy a tulaj­donosnak ne vesszen el tel­jesen a saját háza. Vajon lehet-e rendkívüli, méltányossági alapon fel­mentést kérni a hathónapos lakatlanság alól? Érdeklődé­sünkre kiderült, ez az út járhatatlan, hiszen sem a megyei tanács illetékes osz­tálya, sem az OTP megyei igazgatósága nem ad, nem adhat felmentést semmilyen jogcímen. Ugyanis őket is kötelezi a Pénzügyminiszté­rium és az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium 1974-es, ide vonatkozó jog­szabálya. Más dolog, hogy azon érdemes elgondolkoz­ni: a jelenlegi lakásszűke mellett mi indokolja, hogy egy magánháznak legalább fél évig üresen kell állnia ahhoz, hogy a tanács vb az épület értékesítésekor vevő­kijelölési jogával élhessen? Hiszen az ésszerűség is azt diktálja: ne legyen lezárva egy ház, ha eladható, és megfelelő vevő lenne rá. Azért az is kiderült, adód­na még egy járható út. Mi­vel ezt a környéket — kevés kivétellel — cigánycsaládok népesítik be, közülük keres­ni kellene egyet, amely a mai szociális követelmé­nyeknek meg nem felelő épületben, telepen szűkös körülmények között él, és ahol a családfő rendesen dolgozik. Megfelelő családot Akkor el lehetne tekinteni a hat hónap várakozástól, és valószínű az illető munka­helye sem zárkózna el a tíz­ezer forintos támogatástól. Így a szerencsétlen házigaz­da is látna egykori lakásá­ból némi pénzt. Így az ügy tulajdonképpen — a körülményekhez képest — szerencsésen zárulna, bár a történteknek azért marad egy fontos tanulsága, amit az egyik szakember így fo­galmazott meg: az efféle otthonszerzési ügyeskedők elől „rövidre kell zárni” minden lehetőséget. Ezt pe­dig azonnali, erélyes tanácsi fellépéssel lehet leghatáro­zottabban elérni. Ellenkező esetben sajnos máshol is megismétlődhet mindez, ami akárhogy is nézzük, semmi­képpen nem javítja az em­berek mindennapi közérze­tét. D. Sz. M. A magas vérnyomásúak gondozási problémájának kialakításához szervezési módszereket ajánlott az egészségügyi szakszervezet­nek a Magyar Kardiológu­sok Társaságának hipertó­nia munkacsoportja. A na­pokban közzétett szakmai, módszertani útmutatással segíti az orvosokat, az egész­ségügyi intézményeket, hogy egységes eljárással, eredmé­nyesebben küzdjenek e be­tegség ellen. A javaslatok szerint na­gyon fontos, hogy az orvo­sok, az egészségügyi szak­dolgozók segítsék e betegség korai diagnosztizálását és gyógykezelését. Főleg a kör­zeti orvosok, a gondozónők szerepe jelentős a szív- és érrendszeri megbetegedések és halálozások csökkentésé­ért folytatott harcban. El­sősorban ők vizsgálják és el­lenőrzik a lakosok vérnyo­mását, s ha idejében felfe­dezik, megfelelően kezelik ezt a bajt, jó eredményekre lehet számítani. A társadal­mi szervek szintén előmoz­díthatják e program megva­lósítását. Szükséges, hogy mindenki megértse: a ma­gas vérnyomásunkat állan­dó orvosi gondozásban kell részesíteni, a rendszeres gyógyszeres kezelés a leg­több esetben elengedhetet­len. Célszerű, ha azok is el­lenőriztetik időn'ként vér­nyomásukat akik egészsé­gesnek érzik magukat, sem­miféle tünetet nem észlel­nek. A módszertani útmutató ismerteti a magas vérnyo­más és az ennek következ­ményeként fellépő más be­tegségek meghatározásának kritériumait. A kommunistáktól igényelt példamutatás kiterjed a magánéletre, a család szfé­rájára is. A mi erkölcsi alapelveinkben 'központi he­lyet foglal el a humanitás, éz mindenféle emberi kap­csolatunkban irányadó, így a családi életünkben is. Az emberiség nemzedékről nemzedékre fejlődött úgy, hogy tovább adta értékeit az utódoknak. Nekünk, ma élő nemzedékeknek is kötelessé­günk, hogy gyarapítsuk és áthagyományozzuk az eddig megőrzött és gazdagított nemcsak anyagi, hanem az emberi mivoltunkat fémjel­ző eszmei, erkölcsi, politikai, 'kulturális értékeinket. A család értékmegőrző és gyarapító szerepe mellett ki­fejezésre jut a felelősségtel­jes gondoskodás, amely nem csupán az utódokra, de az elődökre is vonatkozik. A gyermekek nevelése, a ró­luk való gondoskodás min­den felnőtt embernek ter­mészetes emberi kötelessége, de az is, hogy erejét vesz­tett, öreg szüleivel törődjék, tisztelje, támogassa, gondju­kat viselje. Akármilyen szé­pen beszél valaki az elvek­től, eszmékről, ha nem e sze­rint cselekszik, szavai hami­san csengenek. A kommu­nistáknak ügyelniük kell ar­ra, hogy a szavak és tettek egysége e téren se szenved­jen csorbát. Gyakorta a párttagokról a környezetük aszerint véleke­dik, hogy miként élnek, mi­lyen a családjuk. A példás családi élet, a becsületes életvezetés, a tisztességesen és tisztességre nevelt gyer­mekek az egyén tekintélyét megsokszorozzák. A kommunisták sem eszményien makulátlan emberek, nem tévedhetetle­nek és csalhatatlanok, elő­fordulhatnak botlások a ma­gánéletben, a családi köte­lékekben náluk is, sőt oly­kor a legjobb szándék is el­lenkezőjére fordulhat. A lé­nyeges az, hogy idejében, a figyelmeztetői szóra hall­gatva 'képesek legyünk fel­ismerni ha rossz úton hala­dunk, és legyen erőnk, bá­torságunk, tisztességünk vál­toztatni azon, ami hibás. Ar­ra törekedve, hogy kommu­nista meggyőződésünktől ve­zérelve úrrá legyünk olyan helyzeteken, amelyek eset­leg zsákutcába Vihetik ma­gunk és családunk életét, ősi igazság; tévedni emberi dolog, de a tévedéseket kija­vítás helyett magyarázni, vagy éppen erényként fel­tüntetni — néha ez is elő­fordul — összeférhetetlen a kommunista emberről val­lott felfogásunkkal. Takács Györgyné dr. az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese Telefon Lakossági hozzájárulással Pest megyében az idén a posta mintegy 35 millió fo­rintos beruházásával 2400 új élőfizető jut vonalhoz. Tele­font kapnak a várakozók közül többi között Nagyma­roson, Szobon, Verőcemaro­son, Százhalombattán és Ér­den. A telefonigénylők több­ségének azonban továbbra is kevés a kilátása, hogy rö­vid időn belül beszereljék a készüléket. A szűkös anya­gi lehetőségek közepette a járható út a posta számára a lakosság anyagi eszközei­nek bevonása. Vácott a Deákvár város­rész lakói részére a posta 25 ezer forintos kötvényeket bocsájt ki a hálózat kiépíté­si költségeinek fedezésére. 220-an kaphatnak ily módon a hosszú várakozás helyett még az idén telefont.

Next

/
Oldalképek
Tartalom