Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

1986. JANUAR 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik a MEDOSZ-kongresszus (Folytatás az 1. oldalról) kedvet, akadályozza az elő­relátó gazdálkodást. A MEDOSZ támogatja a felvásárlási rendszer mi­előbbi átszervezését, kor­szerűsítését. A beszámoló megállapítot­ta: a falvakban élők helyze­te jobb a korábbinál. Fél­számolták a múltból örökölt cselédlakásokat, és örvende­tes módon sikerült bővíteni a kulturális élet kereteit. A gazdaságok művelődési cso­portokat, önképzőköröket tartanak fenn, és előbbre léptek a könyvtári munká­ban is. Még jobb lenne a helyzet, ha a továbbiakban a társszakszervezetek szoro­sabb együttműködéssel segí­tenék a falusi lakosság élet- körülményeinek javítását. A vitában szóba kerültek a vállalatirányítás korszerű­sítésével kapcsolatos törek­vések. Többen, Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter is, szóltak a mun­kaerő-gazdálkodás ellent­mondásairól. A miniszter azt fejtegette, hogy bár az el­múlt öt évben a mezőgazda­ság kisebb létszámmal nö­velte a termelést, tehát nö­vekedett a munka termelé­kenysége, ám egy-egy terü­leten még mindig túlságosan nagy számú munkaerőt fog­lalkoztatnak. A belső mun­kaszervezés sem tart lépést a lehetőségekkel, holott szá­mos üzem példája igazolta, a munkaerő helyes irányí­tásával, mozgatásával javul­hat a termelés hatékonysá­ga. A fölszólalók elemezték az erdészeti és a vízügyi ága­zat helyzetét. Hangoztatták: kedvező, hogy javult a szo­ciális ellátás, aminek a sza­badban végzett munkánál különösen nagy jelentősége van. Korszerűsödött az üzemegészségügyi ellátás is, ám ennek javítása néha ért­hetetlen rendelkezésekbe üt­közik; a gazdaságok üzem­orvosai nem élvezik az egyéb dolgozókat megillető juttatásokat, nem kapnak például hozzájárulást a gép­kocsi használathoz. A kongresszusi küldöttek megkoszorúzták a földmű­vesmozgalom mártírjainak emléktábláját. Tél a határban, az istállókban, a gépműhelyben Cibakház! helyzetkép Ez a fél eddig nem viselte meg a fiatal marhákat Gyorsan színt váltott a ci­bakháza határ; a hétközepi néhány enyhe nap elég volt ahhoz, hogy a szilveszterkor leesett hótakaröból csak fol­tok maradjanak a Vörös Csillag Tsz búzaföldjein. Az idő közben hidegebbre for­dult, de Pintér Sándor ter­melési elnökhelyettes nem nyugtalankodik a dértől csil­logói, zsenge kalászosok mi­att. — Nem voltam ilyen nyugodt az őszi vetések befejeztével. A terület nagy részén porba vetettük az árpárt, a búzát, csapadék híján nehezen kel­ték az ősziek. Van olyan táb­lánk, nem is egy, ahol csak­nem negyven napig elfe­küdt a vetőmag, szerencsére számottevő károsodás nél­kül. Novemberben azután több mint 100 milliméter csapadék hullott a térségben, az helyrehozta az ágazat po­zícióját. — összesen mekkora te­rültem és hogyan telelnek a kalászosok? — Ezerszáz hektáron ve­tettünk őszi árpát és búzát, ez hálrom-négy százalékkal több mint az előző évi. A növények fejlettsége táblán­ként változó, és ennek nem­csak a vetések időbeni elto­lódása az oka. A teljes ár­paterületen és a búzatáblák egytharmadán kelesztő öntö­zést végeztünk ősszel. Az elmúlt év utolsó napján a hótakaró már bokrosodásnak Indult gabonát talált az ön­tözött határrészeinken, míg ahová nem tudtunk vizet juttatni, ott éppen hogy ki­kelt addigra a kenyérnek meg a takarmánynak való. Mostanira azért mindenütt megerősödtek a kalászosok annyira, hogy egy újabb, ha nem is vastag, de tartós hó­takaró alatt biztonsággal ki- telelhetnek. Elégedettek eddig a mos­tani téllel a szövetkezet 1400 szarvasmarháját, 3100 ser­tését és a juhállományt gon­dozó állattenyésztési dolgo­zók is. A Holt-Tiszán túl, a dórái tehenészeti telepen az­zal fogad Kollár Rozália fő­állattenyésztő, hogy már az ősz is a „zsebükre játszott.” — Rendszerint november első napjaiban tereljük be a gulyát, most december 9-ig legeltethettük a vemhes te­heneket. A juhászok is csak a karácsonyi ünnepek előtt hajtottak be végleg, ötven­ezer forintnyi takarmány- megtakarítást jelent csak a legeLtetési idény kitolódása, de egy ilyen élőmunka- és költségigényes ágazatban a sok kicsi sokra megy. Jóval többet jelent számunkra az, hogy ezidáág nem fordult a tavalyihoz hasonló zordra az időjárás. A múlt évi 400 ezer forintos fűtési költségünk nagyobb részét ugyanis 1985. első hónapjaiban felhasznál­tuk a malacólakban, a szo­pós borjaknál és a tejház melegvízellátásához. — Mennyi pluszt jelente­nek az ágazatnak a novem­beri-decemberi plusz Cel- sius-fokok? — Az előző szezonban, ja­nuár közepéig elfűtöttünk 200 ezer forint ára olajat, most alig az egynegyedét. És tiszta haszon az is, hogy a hideg nem viseli meg a jószágokat, a tervezett szin­ten tudjuk tartani a súly- gyarapodást. — Azért még nem ette meg a kutya a telet! Egy esetleges hidegebb második „félidőré” van elég takar­mányuk? — Nagyon jó lucernater­mést takarítottak be tavaly a növénytermesztőink, hat növedéket vágtak. Az előző szezonnal 78, a mostani tél­nek 90 vagon lucernaszéná­val indultunk neki. Ne­gyedrészét első osztályúnak, a többit másod és harmad- osztályúnak minősítette a szakszolgálati állomás. Van még három nagy kazal fű­szénánk is, szálasból tehát nincs hiány. Bár kevésbé jó minőségű, de elegendő a silónk is. Szóval jó kondíci­óban tudjuk tartani az ál­latállományt akkor is, ha gorombábbra fordul az idő. Az állattenyésztők nem bíznak a telet „elfogyasztó” kutyában, a mezőgazdasági gépszerelők viszont azt mondják; január, február, itt a nyár! Azaz, egykettőre beköszönhet a legfontosabb év eleji munkák ideje, és akkorra kellenek mind a munka- és erőgépek. Nagy számolás közben zava­rom meg a közös gazdaság központi javítóműhelyében Fekete László főmérnököt. — Azt számolom éppen, hogy mennyit takarítottak meg a dolgozóink és az idő­járás. Merthogy nálunk so­ha nem mondjuk azt, ha valami jó, hogy az csak a mi érdemünk, ha valami nem sikerül, akkor az meg mind az időjárás rovására íran­dó. Jó munkaszervezéssel, a rendkívüli talajállapotok el­lenére csaknem félmillió fo­rint értékű üzemanyagot megtakarítottunk az őszi vetéseknél és a talajmun­káknál. Másik 200 ezer fo­rintot az enyhe télelő spó­rolt meg, ennyivel kevesebb fűtőolaj fogyott a két sze­relőcsarnokban és a szociá­lis épületekben. — Hány szakembernek mennyi gép ad munkát a téli nagyjavítás idején? — Nálunk nem ismerünk kimondottan téli javítási fő­szezont. A parasztember sem rakja el soha sárosan- földésen a kapát. A műhely­beliek nálunk minden kam­pánymunka után rögtön rendbe teszik a célgépeket, kijavítják az erőgépeket. így aztán ezekben a hetekben minden erőnket a tél végén legelébb sorra kerülő mun­kák eszközeinek előkészíté­sére tudjuk összpontosítaná. Ha jobban megfogja az idő, a fagyon megkezdhetik a gabonák fejtrágyázását. Azért is igyekezünk mielőbb befejezni a műtrágyaszórók kijavítását, összesen húsz erőgépet és azok munkagé­peit, 12 traktor pótkocsiját és hat tehergépkocsit kell kijavítania a huszonkét ál­landó szerelőnknek, és a munkájukat ilyenkor télen segítő négy traktorosnak. — Építkezés nyomait lá­tom a javításra váró gépek sorfala mellett? Mi készül? — Kinőtte a téesz gép­parkja a javítóbázisunkat. Hiába a jó alkatrészellátás a KITE raktáraiból, ha a két régi csarnokban csak ke­vés gépen tudnak egyszer­re dolgozni a szerelők. Sza­lagszerű hibafelvételezéssel, szét- és összeszereléssel, több azonos típusú munka­vagy erőgép egyidejű javítá­sával lehet csak hatékony munkát végezni. Hétszáz négyzetméter alapterületű javítócsarnokot építünk, sa­ját kivitelezésben. Jövő ilyenkor már ott szeretnénk foglalkoztatni szerelőink egy részét. T. F. Vélemények a VII. ötéves tervről Kielégíteni az energiaigényeket Pápa Aladár, a Nagyalföl­di Kőolaj- és Földgázterme­lő Vállalat vezérigazgatója: — Azt hiszem, magától érthető, hogy a VII. ötéves tervkoncepcióból engem leg­inkább az energiagazdálko­dás, az energiatermelés fog­lalkoztat. Nemcsak nálunk, hanem a KGST-hez tartozó többi országban is alapvető célkitűzés a saját energia­források jobb hasznosítása. Különösen fontos ez ha­zánkban, mivel a tavaly fel­használt energia 52 százalé­kát importálnunk, kellett. E cél érdekében igyek­szünk a Kőolajkutató Vál­lalat eredményes munkája által feltárt új szénhidro­gén-mezőket mielőbb terme­lésbe állítani. Azok között is mindenekelőtt a legjelentő­sebbre, a Szeghalom—füzes­gyarmatira gondolok. Fon­tosnak tartom természetesen a többi kisebb új mező — például a martfűi — terme­lésbe állítását, és a régebbi­ek intenzívebb művelését is. Egyszóval a mi vállalatunk erőteljesen hozzá akar já­rulni ahhoz, hogy a kombi- natív energiapolitikai straté­gia jól szolgálja hazánk energiaigényének kielégíté­sét. Ezt megvalósíthatónak tartom, de csak abban az esetben, ha az energia­felhasználás nem növekszik az előirányzottnál nagyobb mértékben. — Milyen körülmények között és milyen termelés- fejlesztési (Célkitűzésekkel kezdi vállalatuk az új kö­zéptávú tervidőszakot? — A VI. ötéves tervi elő­irányzatokat jelentősen túl­teljesítette vállalatunk. Jó alapról indulunk tehát. Nem szabad viszont megfeledkez­ni arról, hogy termelési le­Nyáry László, a TIT me­gyei szervezetének titkára: — Az elfogadott VII. öté­ves tervről szóló közlemény­ből számomra az egyik igen érdekes rész Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnökének hozzászólása volt, ugyanis az általa elmondottakhoz tu­dunk a mi sajátos eszköze­inkkel kapcsolódni. A hoz­zászóló a műszaki fejlesztés gyorsításának szükségessé­géről beszélt, arról, hogy a következő öt esztendőben ezen a területen elsőséget élvez az elektronizálás, < a korszerű informatika, a szá­mítógépesítés széles körű el­terjesztése. A TIT hármas funkciója, vagyis a közművelődésben való részvétel, az értelmi­ség szervezése és tovább­képzése a következő évek­ben jobban szolgálja majd a műszaki értelmiség szakmai tudásának fejlesztését. Konkrétan arról van szó, hogy szeretnénk újabb szá­mítógépes tanfolyamokat in­dítani. Az idén a BASIC hetőségeinket alapvetően a földtani viszonyok, a kész­letellátottság, az előzővel és a gazdasági lehetőségekkel összefüggő művelési mód és technika, valamint a szén- hidrogének iránt támasztott igény határozza meg. Ezért célkitűzéseink kimunkálásá­ban feltétlenül figyelembe kell vennünk készletellátott­ságunkat. Vállalatunkhoz most 447 kőolaj- és földgáz- telep tartozik. Mind a kő­olaj, mind a földgáz vonat­kozásában kedvezőtlen a készletellátottság, elsősor­ban azért, mert a földgá­zok jórésze alacsony fűtőér­tékű, illetve számottevő ré­szük kőolajjal együtt fordul elő. Ez utóbbi azt a veszélyt rejti magában, hogy ha az olajjal összefüggő gázsapká­kat túlzottan megcsapolják, akkor a nyomáscsökkentés következtében jelentős olaj- veszteség keletkezik. Ezek a körülmények, va­lamint a nagyobb mezőink elöregedése és az energia iránti fokozódó igény kény­szerít bennünket a nagyobb mezők egyre nagyobb mér­tékű megcsapolására. Haj­dúszoboszlón például 22 év alatt értük el a 80—85 szá­zalékos lernűveltségi állapo­tot, Endrődön viszont — az előirányzatok szerint — 6—7 év alatt fog az bekövetkezni. — Mivel a készlet,ellátott­ság számottevő javulására nem számíthatnak a követ­kező ^években, fokozódik a követelmény a végső kihoza- talnövelés iránt... — Természetesen. Válla­latunknál is fontos szerepet töltenek be az e célt szol­gáló kísérletek — Milyen korszerű eljá­rások alkalmazását tervezik a VII ötéves tervben? nyelv alapjaival ismerked­tek meg a tanfolyamok résztvevői, a jövő évtől kez­dődén differenciálni kíván­juk a tanfolyamok témáit. Ebben nagy segítségünkre vannak a SZÜV vezetői, szakemberei, akik szívesen vállalkoznak a tanfolyamok irányítására. Szándékaink szerint szeretnénk elérni, hogy az ipari üzemek, vál­lalatok ne célnak, hanem eszköznek tekintsék a szá­mítógépet, azaz ha már megveszik, használják ki. A TIT megyei szervezete na­gyon komolyan veszi a nevé­ben szereplő „megyei” jel­zőt, tehát bármelyik úgyne­vezett vidéki üzem kívánsá­gára házhoz visszük a tan­folyamokat. Ma már mindenki világo­san látja, hogy a műszaki fejlődéshez elengedhetetlen az idegen nyelvek ismerete is. Ennek érdekében indí­tunk kifejezetten műszaki szakemberek számára nyelv- tanfolyamokat. Az 1985—86- os idényben hét, egyenként háromszáz órás intenzív nyelvtanfolyamunk műkö­dik, amelyek többsége az üzemek, vállalatok falain belül ad segítséget a nyelv­tudás elsajátításához. A nemrégiben megnyílt szolno­ki Technika Házában a TIT országos vezetősége modern nyelvi laboratóriumot ren­dezett be, ahol az idén meg­kezdjük a képzést. Tétényi Pál hozzászólásá­— Kiterjesztjük a vízel­árasztásos módszert. Ezzel párhuzamosan hatékonyabb módszereket is alkalmazunk; így etándúsgáz besajtolást, vegyszeres kisüzemi kísérle­teket, földalatti égetéses fél­üzemi kísérleteket és gőz- besajtolási kísérleteket ter­vezünk. Az utóbbiak valuta­igényét a Világbank elégíti ki. Az új eljárások alkal­mazása mellett törekszünk a helyi adottságok jó kihasz­nálására. Példaként említve: javaslatot dolgoztunk ki a szeghalmi, a körösszegapáti és a biharkeresztesi mező együttes művelésére. — A termelési célkitűzé­sek megvalósulása függ a be­ruházások alakulásától... — Mondhatnám úgy is, hogy vállalatunknál a leg­nagyobb feszültséget hordo­zó terület a beruházás. Ért­hető ez, ha figyelembe vesz- szük, hogy az új középtávú tervben az NKFV célcsopor­tos beruházása meghaladja a 21 milliárd forintot. — Gondolom, a szubjektív tényezők sem mellékesek. — Nem véletlenül szorgal­mazzuk a nagyobb szaktu­dást, ideértve több szakma ismeretét, a nyelvtudást, a tudományos fokozatok meg­szerzését. Gondoskodunk ar­ról is, hogy az ennek révén elért nagyobb teljesítményt megfelelően honoráljuk. ban azt is elmondta, hogy hazánknak erőteljesebben kell résztvennie a nemzetkö­zi tudományos és műszaki munkamegosztásban. Szer­vezetünk ehhez olymódon kíván hozzájárulni, hogy minden évben meghívunk egy-két szocialista országból előadókat, akik tájékoztat­ják a magyar műszaki szak­embereket a hazájukban el­ért tudományos eredmé­nyekről. Ebben az évben Csehszlovákiából várunk két előadó vendéget. Nemzetkö­zi kapcsolataink ápolásában, de más egyébben is bízvást támaszkodhatunk a MTESZ megyei vezetőire, tagjaira. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke az országgyűlésen hangsúlyoz­ta: a hetedik ötéves terv va­lóra váltásához szükség van a következetes és fegyelme­zett munkára is. A TIT ezért a megyében több tan­folyamot szervez, amelyek témái között szerepel a ve­zetéselmélet és a munkaszer­vezés is. Az ipari üzemek irányítóival együttműködve az e témakörökben induló tanfolyamainkat is kérésre „házhoz” visszük. A vezetők döntő többsége felismerte a munkakultúra fejlesztésé­nek a termelésben betöltött szerepét, ezért azt gondo­lom; számíthatunk még a tanfolyamainkon újabb je­lentkezőkre. S. B. — B. J, Gyorsabb ütemű műszaki fejlesztés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom