Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
1906. JANUÁR 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÁRGYALÁS AZ OTP VEZETŐIVEL Népesedési problémák Hová tűnik a munkaerő? Tegnap Szolnokon Majoros Károlynak, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével tárgyalásra került sor Tisza Lászlóval, az OTP vezérigazgatójával és vezető munkatársaival. A tárgyaláson részt vett Mohácsi Ottó, a megyei tanácS' elnöke és Simon József, a megyei pártbizottság titkára. Bereczki Lajosnak, a megyei tanács általános elnök- helyettesének és Szűcs Ferencnek, az OTP megyei igazgatójának előterjesztésében megvitatták a tanácsi (Folytatás az 1. oldalról) tőén a tavalyihoz viszonyítva egyharmaddal kevesebb a fogyasztás. A Túrkevei Vörös Csillag Tsz talán sohasem dicsekedhetett azzal, hogy dúsan zöldellő legelők szolgálják egész évben a bőséges takarmányt a jószágoknak, hiszen gyakran uralkodó az aszályos időjárás. Az elmúlt száraz ősz és a legelőhiány ezúttal is korábbi betelelte- tésre késztette az üzemet. Ezzel számolva a közel 10 ezer sertés. 21 ezres juhállomány valamint a lovak részére beteremtették a zavartalan átteleléshez szükséges eleséget. A gazdaság „takarmánybankjában” annyi az abrak és a tömegtakarmánv, hogy még tartalékolásra is futja belőle. A praktikus és takarékos felhasználásra, a jószágállomány jó minőségének a megóvására bevezették a jószággondozók, állattenyésztők érdekeltségi rendszerét. Azok, akik szakszerű gondozással, okszerű takaréSzél szárítja,, gyenge napsütés melengeti a tiszapüs- pöki Tisza-partot. Hideg ez a szél, átfújja a kabátot, s hiába erőlködik a Nap, fázósan sétálunk Tótok Sándor tanácselnökkel hétfőn délelőtt a kis faluban. Szerencsére az óvodások, iskolások nem fáznak; tavaly a községben a lakosság rengeteg társadalmi munkájával központi fűtést szereltek a gyermekintézményekbe. Barátságos a meleg az óvodások játszótermeiben, de még a gyönyörű iskolai tornateremben is, Van kedvük az iskolásoknak ugrálóköté- tlen körbefutni a tornatermet. Az iskoláiból látszik az emeletes orvosi rendelő és lakás. A tanácselnök azt mondja: olyan öreg ház volt, hogy kínlódott benne az orvos, szenvedett a beteg. A tavalyi korszerűsítés, teljes felújítás után ezt hinni ■•’em akarom. Vadonatújnak tűnik. Az ABC-ben hétfő délelőtti csendes forgalom — s meglehetősen jó, városi színvonalú árukínálat. A tanácselnök sóhajt. Látnám csak, hímkor nyáron az üdülőkkel hirtelen megszaporodott vásárlóközönség ellepi az üzletet. Nem is várnak tovább, megegyeztek a Töröké zent- miklős és Vidéke Áfész-szel. Száz négyzetméterrel növelik az áruház területét. Az üdülőkkel; Tiszapüspö- kiben már 137 üdülőtelek állt apró kis, szemnek tetsző, hétvégi életnek kellemes házakkal. Tizenhét vállalati, a többi magántulajdonú. Szolnoki, törökszentmiklósi Ti- sza-szerelmesek, horgászok, B ott van a folyó püspöki partján a Hűtőgépgyár, a Jászberényi Műszeripari gazdálkodás és a lakásépítés 1986. évi közös feladatait. Foglalkoztak továbbá az OTP lakossági szolgáltatásainak fejlesztésével is. Megállapodtak arról, hogy a lakásépítésben olyan kedvezőbb feltételek teremtődjenek, amelyek az eddiginél jobban előmozdítják a fiatal házasok. a többgyermekes családok és az időskorúak lakáshoz jutását. Az OTP gondoskodik arról is, hogy a munkaidőn túli lakossági ügyintézést korszerűsítse és színvonalát emelje. kos takarmányfelhasználással, jobb minőségű és több húst, gyapjút, tejet termelnek, azokat nagyobb jövedelem illeti meg. A gazdaság figyelemmel kíséri az életbe lépő új intézkedéseket a jószágtartás színvonalának emelésére, ennek szem előtt tartásával a juhállomány idei fejlesztését vette tervbe, újabb négyszáz anyajuhot állít tenyésztésbe. A vállalkozásra az is ösztönöz, hogy a keviek mindig híresek voltak juhászataikról, családi juhtenyésztő dinasztiák tucatjai éltek és élnek ma is a városban. Munkájuk rangját az országos mezőgazdasági kiállításokon szerzett nagydíjak és egyéb elismerések is fémjelzik. A felsorolt példák azt tanúsítják. mezőgazdasági nagyüzemeinken nem múlik — s ehhez jelenleg az időjárás jó partner, — hogy 1986-ban is bőségesen legyen hús. tej az üzletekben és a népgazdaság exportkötelezettségeinek is eleget tehessen. Szövetkezet, a karcagi SZIM gyári tulajdona is, Tavaly tizenkét új üdülő épült, s az idén is felhúznak legalább tizenötöt. Persze, legalább ekkora az építési kedv benn, a községiben is. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt 73 Családi ház épült, s a kedv egyre emelkedik. A tavalyi húsz lakhatási engedély után az idén ugyanennyit kiadnak majd. A házépítők többsége hazajön, visszajön Püspökibe. 1A környéken dolgoznak, s a városok zaja helyett szívesebben utaznak kicsit többet, csak csendben, a falu Bzép békéjében akarják tölteni az életüket. Utazni lehet: szaporodtak Szolnokról, TörökszentrnikJősről az autóbuszjáratok, nyaranta már & horgászparadicsomiba is elszállítják utasaikat. A falu forgalmas pontjain betonozott, néhol fedett buszvárók Szolgálják az eljárók kényelmét. Mind, mind társadalmi munkában készült. Pedig hem könnyű ott társadalmi munkát szervezni, ahol nyolcszázhatvan munkaképes lakosiből öt és félszáz máshol keresi a kenyerét. A munkában, társadalmi munkában ezért a nyugdíjasok a zászlóvivők. Járdát, buszvá- irót, egyebet építeni az eljáró fiatalok hétvégeken Csatlakoznak hozzájuk. Program*, terv van az idei esztendőre is. Pénz is, valamivel több, mint eddig. Ugyanis a tiszapüspöki lakosok — már a terhelhetők — több mint nyolcvan százaléka elfogadta a település- fejlesztési hozzájárulás fizetését, s vele a tanács tervét. A szépen felújított, már korszerű fűtéssel komforto- sított iskola kerítését, udvaKöszöntés Bíró Jánost, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjét, a Tisza Cipőgyár nyugdíjas minőségi ellenőrét 75. születésnapja alkalmából köszöntötte tegnap Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára és átadta neki a megyei pártbizottság köszöntő levelét és ajándékát. Kistelepüléseken lilább üzletek, boltok A kistelepülések bolthálózatának fejlesztése a taná- csak hatáskörébe tartozik. Az ehhez szükséges anyagi eszközök a szakigazgatási szervek rendelkezésére állnak, ám önállóan döntenek arról, hogy esetleg — a lakosság által is fontosabbnak ítélt — más célokra fordítsák azokat. A Belkereskedelmi Minisztérium számításai szerint az alapellátó hálózat az elkövetkezendő öt évben a kistelepüléseken, a peremkerületekben és a lakótelepeken összességében 140— no ezer négyzetméterrel gyarapszik. Számítanak arra is, hogy a magánkereskedők mind több üzletet nyitnak ezeken az ellátatlan helyeken, a működési engedélyek kiadásával a tanácsok is erre ösztönzik őket. Tervezik a TÜZÉP-telepek felújítását is, a legtöbb helyen ugyanis rendkívül mostoha körülmények között szolgálják ki a tüzelő-' és építőanyagokat. A rendelkezésre álló anyagi eszközöket elsősorban a szilárd útburkolatok kialakítására, anyag- mozgató gépek vásárlására és az áru megóvását szolgáló építmények létesítésére fordítják. rát teszik rendbe az 500— 500 forintos „tehóból”. Tegnap sétáltunk a faluban Tótok Sándor tanácselnökkel: Útközben meg-meg- állt, emberek jöttek, mentek szóltak — kis faluban nem futnak fogadóórára, hiszen ismerősök a falubeliek. Megfigyeltem, az időskorúakkal milyen szívesen parolázott a tanácselnök. Utólag mondta: meghatódtak sokan, amikor közölték az őszön a kisnyugdíjas, egyedülélő öregekkel, tőlük nem kérnek pénzt a településfejlesztésre. Volt, aki azt mondta, ne sértsék meg: a köz érdekében kicsit összébb húzza magát, de ahogyan a társadalmi munkából nem szeretne kimaradni, úgy a pénzáldozatból se. Így nem csoda, ha Tisza- püspöikiiben az idén felújítják azt a művelődési házat és könyvtárat, amit az ötvenes években a lakosság önzetlen munkában húzott fel, hogy az egészségház és a gyógyszertár fűtésének korszerűsítésével folytatódik a falusi „energiatakarékossági program”, s hogy épül sok utcában széles járda, javítják a közvilágítást, s hogy rövidesen kilenc gyönyörű telket ajánlanak olcsón faluközpontban a családalapítóknak, házépítőknek. Szép, tiszta tervek, faluszépítő mozgalmak jellemzik a Tisza folyó mellett fejlődő évszázados település mindennapjait Olyan tiszták, mint a Tisza vize. Azt mondják, nyáron érdemes azért is fürödni, partján itt pihenni, mert nemcsak a flórája gyönyörű. A Tisza vize itt a legtisztább... S. J. Vagy fél évtizede is még hangos panaszáradat öntötte el az állami nagyipart: nincs elég munkaerő, s nem is csoda, ha egyszer a mező- gazdasági nagyüzemek úgynevezett üzemecskéi mindenféle illetlen módszerrel csábítják tömegesen — és sikeresen — a nagyipari munkásságot. A józanabbak már akkor is figyelmeztettek: vigyázat, nem ez a lényeg, nem olyan veszedelmes ez a mezőgazdasági csábitás! Sokkal inkább arról van szó, hogy jóval kevesebb az új munkavállaló, mint ahányan nyugállományba vonulnak, iiletve mint ahányan meghalnak. Amúgy pedig a mezőgazda- sági melléküzemek jórészt ipari munkát végeznek — a nagyipari üzemek megrendelésére. Újabban fordult a helyzet; a tsz-elnökök panaszkodnak, hogy helyzetük már-már tarthatatlan, hisz évek óta nem tapasztalt visszaáramlás indult meg az iparba. Hihetnénk, hogy erre elcsendesült a nagyipari panaszkórus, ám nem: talán soha ilyen riadalom még nem volt az ipari üzemekben a munkaerőhiány miatt. S e jelenség ismeretében még a szakemberek közül is sokan kérdezik; ha egyszer megállt a mezőgazdasági foglalkoztatottak számának átmeneti emelkedése, s ha egyszer megindult a visszaáramlás, akkor miért aggodalmaskodnak az ipari vezetők? S egyáltalán: hova tűnik el a munkaerő? és továbbá: mit kezdjünk ezzel az egész munkaerőmobilitással, ha hol itt, hol ott, de valahol rendre kínzó gondokat okoz, miközben annyira óhajtjuk, hogy bárcsak élén- kebb lenne a munkavállalók mozgása? S persze nemcsak élénkebb, de irányitottabb is. Nos, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a maga részéről — miközben áttekintette a mobilitás befolyásolásának lehetséges eszköz- rendszerét — válaszolni próbált az alapkérdésre, tudniillik arra, hogy hova tűnik el a munkaerő? Az ezzel kapcsolatos leggyakoribb vád egyébként a kisvállalkozásokat éri, mondván, hogy a mozgásoknak ezek a fő irányai. Nézzük a tényeket. A magánszektorban dolgozók száma 35 ezerrel emelkedett a jelenlegi tervidőszakban. Nem kevés, de nem is annyi, hogy ez végveszélybe sodorta volna a nagyipart. Egyébként sem bizonyított tény, hogy ők, harmincötezren mindahányan a nagyipart hagyták volna ott a kisműhely kedvéért. Való igaz, hogy a különböző kisszervezetekben sokan és egyre többen dolgoznak, csakhogy ők óvatosan vállalkoznak. Nagy többségük a főfoglalkozásának megtartása mellett dolgozik a kisvállalkozásokban. Magyarán: a különböző gazdasági társulások, gazdasági munkaközösségek, polgárjogi társaságok és kisszövetkezetek aligha élénkíthették a károsnak ítélhető munkaerőmozgást. (Amúgy miért is neveznénk ezt a fajta mozgást károsnak? Ezek a kisszervezetek vagy szolgáltatói munkát végeznek, vagy szintén csak a nagyipar megrendelésére dolgoznak). Vegyük ehhez még hozzá a sokat vitatott vállalati gazdasági munka- közösségeket, amelyek létét és működését éppen a mezőgazdasági üzemek vezetői vitatják, mondván, az ő létszámcsökkenésük elsőszámú oka a vgmk. Ezt ugye, a nagyipar vezetőinek is el kell ismerniük. Másképpen fogalmazva: a vgmk létszámstabilizáló hatása nemcsak valószínűsíthető, hanem bizonyított tény. összegezve az eddigieket: a magánszektor nem, a kisvállalkozások sem, a mező- gazdaság pedig már rég nem vádolható a tömeges méretű munkaerőcsábításért. Maradna — ami egyébként szinte világjelenség — a szolgáltatóipar, mint létszámfelszívó ágazat. Kinek- kinek akár személyes tapasztalatai is lehetnek arról, hogy esetleg mértéktelenül felduzzadt volna az utóbbi években a szolgáltató üzemekben dolgozók száma. Aligha. Sőt, az lenne a kívánatos, ha itt a jelenleginél sokkal több lenne a munka- vállaló. Valami létszámgyarapodás történt, de ez sem tehette tönkre a nagyipart. Akkor hova tűnik el a munkaerő? Alighanem csak látszólag logikai ugrás, ha a KSH egyik legutóbbi jelentésére emlékeztetek, miszerint az ország lakossága drasztikusan csökken. Másfelől nézve ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban majdnem 100 ezerrel csökkent a keresők száma; ennyivel többen voltak a nyugdíjazottak, illetve — és sajnos — a nyugállomány előtt elhalálozottak, mint amennyit a munkába lépő korosztályok pótolhattak. Korántsem új felismerés ez; a demográfusok hosszú évek óta állandóan ismételgetik ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseiket. Nem is hiába — már ami a népesedéspolitikai intézkedéseket illeti —, ám a nagyipar vezetői úgy látszik nem akarnak tudomást venni e kérlelhetetlen tényről. És persze az isigaz, hogy az úgynevezett ifjúsági munkaerőforrás bizony alig- alig táplálja az ipari munkavállalók táborát. Nem mellőzendő utánpótlás lenne például a gimnáziumi érettségizettek serege, azok, akik hiába pályázták meg az egyetemi felvételt. Esetükben az a gond, hogy egyrészt fizikai munkára nem szívesen vállalkoznak — a tagadhatatlan presztízsveszteséggel bajlódó nagyiparban különösen nem —, másrészt, ha vállalkoznának is, elsősorban a fiúk jöhetnének számításba. Márpedig az érettségizők 70 százaléka lány... És végül — amiről aztán végképp megfeledkeznek a nagyipari vezetők: statisztikailag kimutatható tény, hogy a munkaerő áramlása már jó ideje nem mondható határozottan egyirányúnak. A gazdasági ágak foglalkoztatási szerkezete ugyanis egyre kevésbé épül egyetlen foglalkozási csoportra. Egyetlen példa: az iparosodott mezőgazdaságban szükségképpen emelkedik a tulajdonképpeni „iparosok”, közlekedésiek, stb. aránya, s persze csökken a klasszikus értelemben vett földművelők száma. A szolgáltatóipar teljesítőképességének legalább a megőrzéséhez is újabb és újabb munkavállalók kellenek. És nemcsak cipészek, villanyszerelők meg kőművesek, de például elektronikai szakemberek, számítógépműszerészek is. Gyakorlatilag tehát elérkeztünk oda, hogy minden gazdasági ágból minden más gazdasági ágba áramlik a munkaerő — az a kevés, ami van. Persze belátható, hogy ez aligha vigasztalja a nagyipari vezetőket Kétségtelenül hátrányban vannak, s erről csak részben tehetnek. Ám attól tartok, hogy ha egyszer végre komolyan veszik nálunk a gazdasági szerkezet oly régóta kívánatos átalakítását, akkor a munkaerőhiány miatt még hangosabb panaszáradat öntené el a nagyipart, amelynek teljesítőképessége mo’st már hosszabb idő óta problematikus, vonzereje pedig a munkavállalók előtt is vitathatatlanul csökkerít. De nem a kisvállalkozások és még kevésbé a tsz-mellék- üzemek miatt. E gond orvoslását egészen másutt kell keresni. V. Cs. A Délalföldi Pincegazdaság tiszakürti telepén folyamatosan végzik a borok kezelését, Képűnkön; Bagaméri Sándor „deríti” a bort Az enyhe tél kedvez a mezőgazdasági üzemeknek Hétfő délelőtt Püspökiben Kis falu nagy tervekkel Társadalmi munkában a nyugdíjasok a zászlóvivők
