Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-21 / 17. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUAR 21. Doktor ur, hány decibel a csönd? Látogatás a megyei audioiógiai állomáson — Tudja, hány decibel különbség van a szúnyog döngése és az ágyű&zó között? — kérdi tőlem dr. Sebők András, a Hetényi Géza Megyei Kórház-RendelőKissé csalódott lehet a tekintetem, mert hozzáteszi. — Ugye, többet várt? Bólogatok. — Pedig valójában nagyon nagy a /különbség. Annyira, hogy más szervünk el se viselné. Ha az ujjára „ültetem át” ezt a példát, azt mondom, akkora a különbség, mintha ráütne az ujjára, vagy ha keresztülhaladna rajta egy mozdony. Fülünk — hála csodálatos felépítésének — sok mindent kibír. Vagy mégsem? Kinek-kinek alkati adottsága és környezetének zaja szerint. Nemrégen új létesítménynyel bővült a megyei kórház íül-orr-gégészete; audioló- giai állomást alakítottak kd az épület alagsorában. Az állomás szerves része az osztálynak, és helyhiány miatt került az alagsorba. Sebők doktor csörgeti kezében a kulcsot, nyitja az ajtót. Az állomáson nem tartózkodik állandóan személyzet, Kemény Jánosné és Csollák Józsefné audiológu- sok az osztályról jönnek le a betegekkel, és végzik el a szükséges vizsgálatokat. Az audiológia szőnyeg- padlóval borított falú szobái — szédüléses és logopédiai vizsgálatokra szolgáló helyiségek — csodálatosan szépek, mindenfelé gépek, spe— Nagyon fontos az au- diológusnők munkája — így Sebők doktor. — A betegek egészsége függ attól, hogy milyen pontos méréseket végeznek. Itt dől el — a műszerek segítségével —, hogy van-e olyan fokú halláscsökkenése a páciensnek, amely miatt gyógyszeres kezelésre szorul vagy meg kell operálni. Bújkál bennem a kis ördög. — Azelőtt, amikor nem volt ez a szép, korszerűen fölszerelt állomás, hol végezték a hallásvizsgálatot? — Az osztályon, egy szobában, — feleli Keményné. — Kivártuk azt a pillanatot, amikor a lehető legkisebb zaj volt a folyosón. __ Persze, előfordult, hogy a mikor a páciens jelzett, hogy hallja a hangot, nem a géptől származott, hanem egy ajtó csaoódása volt — teszi hozzá Sebők doktor. __ Mellesleg — mondja K eményné, — abban a szobában tartottuk, mennyezetig érő polcokon hatvanezer Január 1-től Jászfénysza- run is bevezették az intézményes szemétszállítást. A Jászberényi Városgazdálkodási Vállalat egyelőre 5 köbméteres konténerekből 35-öt telepített a község központjába, melyeket szükség szerint ürítenek majd. Az év folyamán a két társközség, Pusztamonostor és Jászfelső- szentgyörgy is bekapcsolódik a konténeres szemétszállításintézet fül-orr-gégészeti osztályának helyettes vezető főorvosa. Várakozóan nézek rá. — Százhúsz — mondja. ciális eszközök és bútorok. Persze, a laikusnak — nekem is — a „süket” szoba jelenti a legnagyobb élményt. A hallásvizsgálatra szolgáló teremben állunk, s köröskörül senki, vagyis csönd van. S ahogy innen belépek a dupla ajtajú, a világ minden zajától tükéletesen elzárt szobába, rájövök, hogy előbb a teremben nem volt csönd. Mert ez a csönd. Ez, ami a fülemre, a fejemre nehezedik. Hosszabb ideig elviselhetetlen. A doktorok csendes szobának ineveziik. Az audiológusnők jelzője; a „süket”, azt hiszem, találóbb. Kemény Jánosné a peters audiométer elé ül. A beteg a ,.süket” szobában foglal helyet. Az audiométer füllel észlelhető és füllel nem észlelhető erősségű hangot juttat a fülkében ülő beteghez. S amikor a pácienis már hallja a hangot, jelez. Az audiométer mutatja zöld színnel a jobb fül, piros színnel a bal fül állapotát, hogy az átlagember hallásához képest mennyi az eltérés. — Általában délelőtt van sok beteg — mondja Csollák Józsefné. — Naponta harmincöt-negyven pácienssel jövünk ide, s egy vizsgálat bizony nem két percig tart, van, amikor több. mint egy órás. betegünk kartonját is. Úgyhogy nem maradt túl sok hely a vizsgálatra. Most már a hatvanezer karton se okoz gondot: az új, komputeres vizsgálat lehetővé teszi, hogy egyetlen fiókban elférjenek a hatvanezer beteg adatai. Csollákné: — Sokkal kényelmesebben dolgozhatunk, mint azelőtt. Az audiológia létesítése nem új ötlet, hiszen annyiszor kértük már. — S abban a másik szobában, amely ezelőtt az „audiológia” volt, pontos méréseket tudtak végezni? — Belekalkuláltuk a környezet zajait, ismertük a korrekciós értékeket. De azért itt lényegesen köny- nyebb a dolgunk. Az audiológia dicséretét zengve nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy bár a legkorszerűbb követelményeknek is megfelel, mégiscsak az utolsók között építettük meg; Magyarországon ba, a tárolók helyét már ki is jelölték. Év végére a három településen összesen 80 tartály gyűjti a házi szemetet, az elszállításukért pedig lakásonként egy évre 334 forintot kell fizetni. Ezzel együtt a Városgazdálkodási Vállalat átveszi a községi szeméttelepek kezelését, a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. — Szombathely kivételével minden megyeszékhelyen van már. — A zajos munkahelyekre belépőt felvételkor megvizsgáljuk az audioiógiai állomáson — tájékoztat dr. Jakab Tamás, az osztály vezető főorvosa. — A szűrő, ellenőrző vizsgálatokon figyelemmel kísérjük, rom- lott-e hallása. Ez az egyik feladatunk. A másik a gyermekek hallásvizsgálata, gondozása 18 éves korig. Azzal, hogy megépült az audioló- giai állomás, minden lehetőséget megkaptunk, hogy ezt a munkát is elvégezzük. Most már csak a védőnőkön, gyermekorvosokon múlik, hogy kiszűrik-e azokat a gyerekeket, akiket feltétlenül látnia kell a szakembereknek. A túl nagy csönd nem pihentet! Az audioiógiai állomás jelentőségéről még a következőket mondja az osztályvezető főorvos; Nem csak a szakmai munka színvonalát növeli az új létesítmény, hanem sok egyéb lehetőséget is ad, ami eddig nemigen volt meg. Ha például bejön egy idős beteg, hogy baj van a hallókészülékével, vagy nem tudja kezelni, akkor van helyünk, szobánk, ahol le lehet ülni. nyugodt körülmények között beszélgetni, foglalkozni vele. Elnézést kér, és elsiet, mert a műtőbe hívják. Az utolsó kérdésem hirtelené- ben talán értelmetlennek tűnik— Doktor úr, — fordulok dr. Sebők Andráshoz — hány decibel a csönd? (Hiszen a zajt mérjük decibelben! — gondolhatja bárki. A csönd — az csönd.) A szakember azonban egyáltalán nem lepődik meg; — Körülbelül húsz decibel. Az ennél nagyobb csönd már nem pihentet. Olyankor ugyanis az infrahangok elnyomják a normális hangokat. az pedig nagyon kellemetlen. Olyan, mint a „süket” szobában. Paulina Éva Pirulni érdemes Nem hízelgésképp mondom, de a számból vette ki a szót a Néplap tévékritikusa, midőn „Szilveszteri szesz-szex” c. elemző beszámolójában imigyen „lelkesedett”: „Megjelent tehát végre a férfisztriptíz is, egyenlőség a képernyőn!” Egyetértünk vele mindannyian — jóérzésű férfiak. Régóta zavart bennünket, hogy szex-ügyekben a szőrös szívű tévészerkesztők eddigelé éppenhogy kiszúrták valamivel a nők szemét. Sóvárgásukat legfeljebb holmi bálványok domborulatainak pillanatnyi felvillantásaival elégítették ki... Eleddig . .. Mert dicséretes módon gyökeresen szakítottak eme ókonzervativ férfiirigységükkel a szilveszteri Női Parabolában. Immáron a magyar lányok, asszonyok a maga meztelen valóságában győződhettek meg róla, milyen sajátos jegyeket hordoz egy férfisztriptíz. Mikoron ama emlékezetes zeneegyüttes tagjai egyszál gitárba öltözve mórikálták magukat a dobogón, a mi társaságunkban szilveszterező Lidi néni áhítatos őszinteséggel rebegte. — Ezeknél a fiúknál aztán van mit aprítani a tejbe! Spontán megjegyzésével is tanúsítván, hogy a magyar Hogy mit kibír a fülünk! A „süket” szobában Jászfónyszarun és társközségeiben Konténeres szemétszállítás Az ÚJ Ruf lektor Magazinról baazól a felelős szerkesztő fa. élet sűrűjéből merítünk Január elején Szolnok vendége volt Ilkei Csaba, a Televízió Oj Reflektor Magazin című műsorának felelős szerkesztő-műsorvezetője. Kora délután a Köti vízig dolgozóival találkozott, majd az SZMT székházában szak- szervezeti aktivisták kérdéseire válaszolt. Interjúnk — nagyobb részt — az utóbbi találkozón elhangzottak alapján készült. — A több mint egy éve vetített portréműsorban és néhány hete a Népszava kiadásában szokatlanul gyorsan, igazán aktuálisan — 20 ezer példányban — megjelent kötetben (Ilkei Csaba: Nem hallgathatunk! Avaav: a Südi-jelenség) a leaszéle- sebb nyilvánosság előtt ismertté vált a korábban — némileg lekicsinylőén — „csak” sajtólevelezőkévt említett Südi Bertalan neve. (A portréműsor és a könyv főszereplője ma orszáaavű- lési képviselőn ön. vontosan megfogalmazza könyvében, mit ért „Südi-jelenségen”, amikor azt írja: ..a közélet tisztaságáért, a szavak és a tettek egyséaéért szót emelő, a társadalmi avakorlat negatívumai ellen szenvedélyesen fellévő ember — fo- galom lett". Tehát közügy . . . — De még mennyire az A „Südi-jelenség” oolitikai, belpolitikai jelenség, nem magánügy! A közeg, amelyben Südi harcol, a belpolitika, a közélet sűrűje. A jelenségben az a szokatlan, az a furcsa hogy Südire senki sem sütheti rá az ellenzékiség bélyegét. Nem ellenség, nem ellenzék, ha úgv tetszik, .ja mi kutyánk kölyke”, a lehető legmélyebbről indult; törvénytelen gyerek. Tiltakozik minden ellen, ami megalázza az embert. Nem taktikázik, az ilyet nevezik „öngyilkosjelöltnek”. Mert általában nem szeretünk csínbe menni. Ö vállalja. Nem kis áron. amikor bírálni kezdte a despotikus vezetők módszereit, leszámolt az előrelépés lehetőségeivel. Legszebb évei a védekezésre mentek el. Másfél évtizedes harcot ábrázol a könyv és a harcnak nincs vége. A megbírált vezetők ugyanis nem adják át a helyüket, nem állnak félre! — ön 1984 áprilisától vezeti az Űj Reflektor Magazint. Korábban három-négyszázezer ember nézte a műsort, most átlagosan másfél- millió. A tetszési indexe 55 —60 pontról 80—87-re ugrott. Ezzel a tetszési indexszel csak a Tv-híradó. a Hét és a krimik dicsekedhetnek. Mik a műsor készítésének legfőbb elvei? — Akik a műsort ismerik, tudják, hogy meglehetősen kritikusan szemléljük a mai magyar valóságot. A „kisembert” állítva a középpontba eléggé egyértelműen fogalmazunk. Rengeteget járunk vidékre, sok tévés személyiséget fedezünk föl az „egyszerű emberek” között, akiket élvezet hallgatni. Proto- kolltudósitásokra egyáltalán nem vállalkozunk, mert a melós irtózik attól, hogy tanácskozáson vegyen részt a kamera segítségével. Nálunk nincs exkluzív interjú, mi lentről építkezünk, az élet sűrűjéből merítünk. Haladunk fölfelé is de szigorúan végigmegyünk a ranglétrán, nem állítjuk kamera és mikrofon elé azonnal az „illetékes elvtársat”. Nem „fönt” kiszignált szempontokat viszünk „le” a nézőhöz, szerencsére nem is várják tőlünk „odafent” sem. hogy mindenre bólintsunk. — Nem is fogadják tárt karokkal mindenütt a stábot. A tömegkommunikációban dolgozók nem kevésszer tapasztalják, hogy a megkeresett illetékesek nem szívesen állnak kötélnek. — Igen, általában azt az udvarias elutasító formulát választják, hogy most nem tartják aktuálisnak a téma nyilvános tárgyalását. és készségesen megígérik, ha majd ha annak tartják, azonnal szólnak. Mit lehet erre mondani? Azt, hogy nem baj, ha szerintük most nem aktuális. A közvélemény tájékoztatásáért ugyanis mi vagyunk a felelősek. Nem kérünk mást, csak any- nyit; mondják el, most mi a helyzet. Mondják el azt, amiért fizetik őket. amiért felelnek, ami a hatáskörükbe tartozik. Nem a hobbijukról kérdezzük őket, hanem arról, amiért felelnek a közvéleménynek is! — Említette, hogy a műsor stábja is készül a SZOT kongresszusára. Milyennek látja a szakszervezetek helyét a mai Magyarországán? — Van némi csalódottság a szakszervezetek munkája iránt. Nincs önmozgás. a hivatali apparátusok túlságosan is a túlélésre rendezkedtek be. A tagság és a vezetők sok vitás kérdésben távol kerültek egymástól. Ki kell mondanunk, hogy jóné- hány módszer poros és jóné- hány hivatalnok típusú ember akad, akik nem partnerei az állami vezetésnek, nem is veszik őket komolyan. Az apparátus túl sok olyan dologban dönt, amiben a tagságnak, vagy a választott testületeknek kellene dönteniök. A tagság érdekei túlontúl megszelídítetten kerülnek az állami vezetők elé. A lengyel példából tanulnunk kell: a megújulás, a változó feltételekhez való alkalmazkodás elkerülhetetlen! Csak a tagság harcosabb szolgálata vezethet oda, hogy eredményesebbé váljék a szakszervezetek hatása a társadalmi folyamatokra. Egri Sándor nők igenis képesek már disz- tingválni. Egyébként többi nőismerősünk is rezzenéstelen szemmel mustrálgatta (V. M. találó kifejezése) a zenészeken fityegő Szignum Lódísz-eket. Summázva. Egyetlen egy hölgy el nem pirult. Ami viszont egészségügyi szempontból kifogásolható mindössze. Arról van szó, hogy rossz bőrben vannak a mai nők. No, nem olyan értelemben, hanem akként, hogy nőink arcbőre már sokkal rosszabb. mint nagyanyáinké volt. Legalábbis ezt állítja Pierre Lebrun, az általam olvasott újság szerint ismert francia orvospszichológus. Kiinduló tézise, hogy a mai nők túlságosan sok kozmetikumot használnak. Nyilvánvalóan azért teszik, mert nincsenek megelégedve arcbőrükkel. Minden bizonnyal a férfiak bírálata késztette őket bőrük művi karbantartására. De a nők arcbőrromlását lelkiekre is visszavezeti az orvospszichológus, öreg hiba szerinte, hogy leszoktak az elpirulásról. A francia Lebrun nagymamáinkra hivatkozik, akik már egy férfimellény látványától is elpirultak. Tény, hogy korunk felvilágosult és előítéletek rabságából szabadult asszonyai, lányai ma már sokkal intimebb férfiruhadarabok láttán sem rendülnek meg. Hogyne, éppen az atomkori strandkultusz idején! Meg mikor úgy hiányoznék már sportközvetítésekkor, ha a tévé nem premier plánban mutatná, milyen esztétikus látvány a melegítőnadrág levetkőzésének technológiája. Pirulást legfeljebb olyan eset váltana ki, ha elejével hátrafelé mutatkoznék a férfiún a slicces alsónemű. Abban kétségtelenül igaza van Lebrunnek. hogy a pirulni tudás kiveszése nőink arcáról — vérkeringési egyensúly szempontjából hátrányos. Amíg tudniillik képesek voltak elpirulásra, ennek ütemessége, gyakorisága arcbőrük vérellátását is hatékonyabbá tette, hogy mai kifejezéssel éljünk. A pír pedig — úgy lehet, hinni kell az orvosnak — a bőr minőségi szintentartását is biztosította —, hogy ismét a túlkoptatott, s már sokszor nem a maga helyén alkalmazott „fordulattal” éljünk. .. . Azaz, valami csepp igazság rejtezik Lebrun tételében, miszerint rosszabb a mai nők arcbőre, mint ídesé- ké volt a maguk (mondjuk a szilveszteri műsorból az új esztendeibe ebrudalt Sze- mérmetes Erzsók-ék) korában. Ám mégsem gilt, hogy csak a nők bőréről rántsuk le a leplet. Mert vajon a férfibőr olyan romlatlan, friss, mint ahogy a paradicsomból eleresztették? Hazai lap, ugye, nem lehet próféta minálunk se. Ezért hivatkozunk a nyugatnémet Sternre, amelyben megírták, hogy a mai fiatal férfitársadalom mindinkább rászokik különböző olyan ápolószerekre, piperecikkekre, amilyeneket valaha csak hölgyek használtak. Tehát a fiúknak sem elég kozmetikum a borotvaszappan meg ehhez legfeljebb az otkolon, ha adni akarnak a bőrükre. Ilyen balzsam, olyan krém, amolyan párlat, festék, illatszer kell sok férfibőr elfogadhatóvá tételére. (De vajh, a hippik vizet, szappant felejtett orcája férfias, vastag bőrű, pirulékony maradt?!) Az elpirulási készség pedig férfiaknál is legfeljebb a düh pezsdítő hatására téreget vissza. S más vonatkozásban: hol vannak azok az idők, midőn a férfi a női boka megpillantásakor is elpirult?! Micsoda utat kellett megtenni, míg a nők bokájától a miniszoknya aljáig állta a próbát a férfiúi pirulás! Nem csoda, ha kifulladás lett a vége, s nincs pír forrónadrág, vagy string (mad1- zag-monokini) észlelésekor sem ... Vigasztaló, hogy forróság az van. Tóth lityin
