Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
Nemzetközi körkép 1986. JANUÁR 18. Csehszlovák Kommunista Párt kongresszusa Csatlakozás a prágai felhíváshoz A közeledő pártkongresz- szus tiszteletére a prágai pártszervezetek és üzemek felhívási tettek közzé, amely az alkotó erőfeszítések egyesítésére mozgósít. A felhívásihoz a csehszlovák fővárosban 28 vállalat, továbbá kutatóiintézetek és főiskolák sora csatlakozott. A kezdeményezés országos visszhangra is talált, így a szlovákiai Vágsellyén a Duslo Vállalatnál, a prerovi gépgyárban, és másutt. A tudomány művelői közül elsőként a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság csatlakozott a prágai felhíváshoz, s támogatják azt a Csehszlovák Tudományos Akadémia üzemi kirendeltségei is. így például a CSKD—Trakce vontatóműveket gyártó vállalat tudományos szervezete az üzem vezetőségével együtt gondoskodik a munkahelyek korszerűsítésére és az elavult munkamódszerek kiiktatására kidolgozott terv véghezviteléről. A CSKP XVII. kongresz- szusa és a nagy októberi szocialista forradalom 1987- ben elérkező 70. évfordulója tiszteletére felihívást bocsátottak ki a mezőgazdasági dolgozók is. A nyugat-szlovákiai gabonatermesztők vállalták, hogy a VIII. ötéves tervidőszak során (1986—1990 között) hektáronként átlagosan 7 tonnára emelik a gabonafélék termékhozamát. A szomszédos Közép-Szlovákiában is a gabonahozam növelését tűzték ki célul, bár ott a feltételek nem olyan kedvezőek. A CSKP Komárom járási pártbizottságának titkára így nyilatkozott a mozgalomról: „A VII. ötéves tervidőszak . (1981—1985) első éveiben a gabonatermesztési tervet csupán 80 százalékra tudtuk teljesíteni. Az utóbbi években a helyzet megváltozott. Erről tanúskodik a hektáronként átlagosan hat tonnás hozamot elérő mezőgazdasági üzemek egyre növekvő száma is.” Bulgária e vidékének hősi sorsot szánt a történelem. Területét — 7309 négyzet- kilométer — és több mint 300 ezres lakosságát tekintve Szófia megye az ország egyik legnagyobb megyéje. A természet gazdagon megáldotta: szép hegységei — a Rita, a Vitosa, a Régi-hegység a Régi Erdő —, bővizű folyói — az Iszkar, a Marica Folyamatos gyártóvonal a botevgrádi —, mély völgyei, csavdar Autóbuszgyárban síkságai vannak. És közöttük települések a maguk sajátos arculatával, formájával, mint Szamokov dzsámijával és az úgynevezett Szafari-házzal, Botev- grad híres toronyórájával, Bajlovo a bolgár irodalom klasszikusának. Elin Pelin- nek emlékházával, és még sok száz takaros, tiszta falu. Sok ezer hős, az oszmántörökökkel szembenálló hajdú és vajda, a világ első antifasiszta felkelésében részt vevő partizán nyugszik itt. Ezért Szófia megyét Bulgária emlékezetének is nevezik. Ám manapság itt van az ország egyik legnagyobb ipari központja is. Szrednogorieban bányászati,- és kohászati kombinát. Ihtimánban vasöntő üzem, Botevgrádban a Csavdar Autóbuszgyár működik. Az utóbbi tíz évben az ipar álA sopok — Így nevezik Bulgáriában a Szófia környéki parasztokat. Büszke és munkasze- retö emberek, humorérzékkel rendelkeznek. Életelemük az ének és a tánc ldalapjai megháromszorozódtak. A beruházási eszközöket a gépek felújítására, rekonstrukciójára, az élenjáró technológiák, a legkorszerűbb, magas termelékenységű eljárások bevezetésére fordítják. A megye gazdaságának másik alapvető ága. a mező- gazdaság szintén gyorsan fejlődik. A nyolcadik ötéves terv éveiben jelentős növekedést értek el a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A megye az ország fő burgonya termelője; ebből a nemzeti árualap 40 százalékát adja. A megyében évente mint- egv 200 millió levát (kb. 3.5 milliárd forint) fordítanak építkezésre. Ezek az eszközök a gazdaság anyagi-műszaki bázisát gazdagítják, de nem keveset fordítanak lakás- és szociális jellegű épületek (iskolák, óvodák, rendelőintézetek, kórházak stb.) emelésére. Szófia megye Bulgária belső- és nemzetközi turizmusának a központja. Területén több nagy idegenforgalmi központ van kialakulóban. A Szófia megyéről szóló írás nem lenne teljes, ha nem szólnánk a művészetek világáról. Több neves bolgár író, képzőművész született itt. így például Ljuben Karavelov, Dimcso Debel’- janov, Elin Pelin, Todor Vlajkov és mások. A megye kulturális életében fontos szerepet tölt be az írók és a képzőművészek megyei csoportja. Kit illet meg Tito vagyona? Jovanka Broz követelése A jugoszláv közvéleményben nem keltett megrökönyödést, s különösebb meglepetést sem az a hír, hogy a néhai Tito elnök özvegye, Jovanka, valamint Tito előző házasságaiból született fiai, Zsarko és Miso Broz bírósági pert indítottak örökösi jogaik érvényesítésére. Az újságok részletes tudósításokban ismertették az ügy részleteit, amelyekről a szövetségi parlamentben Bo- riszlav Krajina igazságügyi és közigazgatásszervezési miniszter tájékoztatta a képviselőket. A zágrábi Vjesnik így vélekedett: „Jó, hogy ezekről az érzékeny és intim családi problémákról is teljesen nyíltan beszélünk, mert Jo- szip Broz elsősorban nyilvános közéleti és legnagyobb történelmi személyiségünk, akinek politikai tevékenysége sorsdöntő hatást gyakorolt az egész népre' s teljesen szükségtelen lenne ezeket a problémákat eltitkolni a széles nyilvánosság elől”. Két különálló perről van szó. Az egyik Tito műveinek szerzői honoráriumai körül folyik, s ebben felperesként Jovanka asszony, továbbá Zsarko és Miso Broz együttesen lépett fel. A másikat egyedül az özvegy indította meg, -hogy neki ítéljenek bizonyos olyan ingatlan és ingó vagyontárgyakat, amelyek Joszip Broz Tito személyi tulajdonát képezték vagy amelyeket tartósan használt. Tito elnök összes művei Jugoszláviában 30 kötetben jelentek meg. Számos munkáját újra meg újra kiadják. Válogatott művei több idegennyelvű kiadásban, s tucatnyi külföldi országban is napvilágot láttak. A jugoszláviai kiadók a belgrádi Narodna Knjiga kivételével az elmúlt években rendezték- az örökösökkel a honoráriumok kérdését, átutalták az újabb közreadott kötetekért járó pénzt. A Narodna Knjiga azonban nem hajlandó fizetni. Azzal érvel, hogy „a szerzői honoráriumok örökösei nem jogosultak a honoráriumra, mert Tito elnök még életében többször hangsúlyozta: minden művem az egész nép tulajdona”. Most tehát a bíróságon a sor, hogy mérlegelje a peres felekäl- láspontját. Tito elnök halála után özvegye kiköltözött a belgrádi, Uzsicska utca 15. szám alatti kertes házból, ahol férjével élt. Ez az épület- komplexum, az úgynevezett virágházzal együtt, amelyben az elnököt eltemették, napjainkban a Joszip Broz Tito emlékközponthoz tartozik. Az elmúlt években több millió ember, köztük sok száz külföldi államférfi és politikai személyiség kereste fel. Jovanka Broz ideiglenesén egy több száz négyzetméter alapterületű villába költözött, amelynek minden fenntartási költségét a jugoszláv állam fedezi. Személyautó, gépkocsivezető, takarító és kiszolgáló személyzet áll az özvegy rendelkezésére. Ö maga a jelenleg folyósítható legmagasabb, havi 172 079 dínáros (közel 600 dolláros) nyugdíját élvezi, amiből csupán személyi kiadásait kell fizetnie. Mivel a jelenlegi villát, s a többit, amit felajánlottak neki, nem találta megfelelőnek, az általa jóváhagyott tervek alapján a szövetségi kormány új lakóházat épített a számára Belgrád legszebb kerületében, a Dedinjén, 280 négyzetméter alapterülettel, több mint 100 millió dínáros költséggel. Jovanka asszony a bírósághoz benyújtott iratában összesen 77 olyan ingóságot és ingatlant sorolt fel, amely véleménye szerint örökösként őt illeti meg. Követeli, hogy az ő tulajdonába menjen át Brio- ni szigetén az úgynevezett Fehér villa, Vangi szigetén Tito elnök háza, Tito elnök brioni dolgozó lakosztálya, Belgrádban az Uzsicska utca 15. szám alatti villa, a horvátországi „Matija Gu- bec” múzeum, a zágrábi „Zagorje” villa, Belgrádban az Uzsicska utca 15. szám alatt az úgynevezett Billiárd-szoba, az Erdész-lak, a virágház. A listán szerepel Joszip Broz Tito száznál több hazai és külföldi kitüntetése, amelyek közül jó- néhány kivételes értékű. Az özvegy véleménye szerint az ő tulajdonát kell képeznie a Tito elnöknek ajándékozott öt személygépkocsinak. (Egy-egy Rolls Royce, Cadillac, Chevrolet, Fiat és Zastava kocsiról van szó), továbbá a Vangi szigeten lévő szőlőnek és gyümölcsösnek, a szamobori szőlőnek (ezt Tito elnök Miso fia részére vásárolta meg), a lovasfogatoknak (a djakovoi méntelep ajándéka), perzsa szőnyegeknek (az algériai és az indiai elnök ajándéka), porcelán és kristály készleteknek (indiai, csehszlovák, francia, török, stb. ajándék), Tito vadászfegyvereinek, könyvtárának, festmény-, szobor-, óra- és bélyeggyűjteményének. A perben a jugoszláv államelnökség érdekeit a szövetségi jogvédő hivatal képviseli, s Jovanka Broz követelését alaptalannak tartja. Az özvegy által felsorolt tárgyakat társadalmi tulajdonnak tekinti. A szövetségi parlament a közelmúltban, gyorsított eljárással törvényt alkotott „a Tito elnök életével és munkásságával kapcsolatos, társadalmi tulajdonban lévő tárgyak kezeléséről”. A bíróságnak ez a törvény szolgál majd alapul a jugoszláv államelnökség és Jovanka Broz közötti vagyonjogi perben meghozandó döntéseknél. Szovjet — amerikai viszony Genf most Mintha lehűltek volna kissé a remények a genfi csúcs óta, mintha reálisabban szemlélné a világ a szovjet—amerikai viszony megjavításának esélyeit, mint Gorbacsov és Reagan első személyes találkozójának óráiban. Most, amikor a svájci városban ismét folytatódnak a két nagyhatalom szakértői szintű tárgyalásai a fegyverek korlátozásáról, illetve lehetséges csökkentéséről, már mindenki sokkal óvatosabban fogalmaz, mint tavaly novemberben. Igaz ugyan, hogy az akkor elfogadott közös zárónyilatkozatban a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt hitet tett a fegyverkezési verseny megfékezése mellett. Tény továbbá: a genfi dokumentum szerint meg kell akadályozni, hogy a fegyverkezési hajsza átterjedjen más szférákra, elsősorban a világűrre. Adelman memóriája A lázas svájci napok óta azonban jutott némi idő a józanabb mérlegelésre, s arra, hogy Moszkvában és Washingtonban egyaránt kidolgozzák a következő időszakra szóló politikai taktikát. Az elemzésekben természetesen nem tekinthetnek el attól, miként nyilatkoztak az elmúlt hetekben a két nagyhatalom felelős vezetői, s mit tettek — vagy mit nem tettek — a genfi tárgyalások eredményessége érdekében. Nos, a legutóbbi TASSZ-kommen- tár már kétségbe vonja azoknak az amerikai kijelentéseknek a hitelét, amelyek szerint „jelentős haladás” várható a most kezdődött fordulóban. A Szovjet Távirati Iroda katonai szakirója idézi Adelmant, az Amerikai Fegyverzetellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatóját, aki szerint Washingtonból új, konkrét tervezeteket visznek Genfbe. Lehetséges, hogy ez valóban így van, ám — figyelmeztet a kommentátor — Adelman „elfelejtett” emlékeztetni arra a tavaly kétszer is közösen megerősített formulára, hogy a tárgyalások célja az űrfegyverkezés megakadályozása, s a földi fegyverkezés beszüntetése. Adelman ráadásul azt mondta, hogy az amerikai elnök és a szovjet pártfőtitkár genfi találkozóján „félre tették” a világűr problémáját, s csupán a hadászati és a közepes hatótávolságú rakétákról folyó megbeszélések meggyorsítását szorgalmazták. Az amerikai politikust ezúttal valóban cserbe hagyta a memóriája. Genf ben éppen azért találkozott egymással hat alkalommal Gorbacsov és Reagan, mert homlokegyenest ellenkező módon értelmezték, többek között, az űrfegyverkezés problematikáját. E sorok íróját nem csalja meg az emlékezete, s a hazahozott magnószalag sem, amely mindmáig őrzi az SZKP főtitkárának genfi sajtóértekezletén elhangzott szavakat. Az SDI ügye Gorbacsov felidézte azt a „ találkozót, amikor megmondta Reagannek: Bizonyos fokig érthető, ha az elnököt magukkal ragadták a kozmikus védelmi elképzelések, álláspontja azonban Moszkva számára mégis elfogadhatatlan. Reagan ugyanis nem magánember, hanem olyan politikai személyiség, aki felelős egy hatalmas országért, s annak biztonságáért. A főtitkár bírálatának élét az elnök azzal próbálta tompítani, hogy kijelentette: Ha az amerikaiak valósítják meg elsőként az általuk hadászati védelmi kezdeményezések, rövidítve az SDI-nek nevezett programot, akkor eredményeiket megosztanák a Szovjetunióval. Gorbacsov válaszul erre felidézte azt a szovjet kötelezettségvállalást, hogy nem fognak elsőként atomfegyverhez nyúlni, így tehát az Egyesült Államokat nem fenyegeti szovjet támadás veszélye. Washington mégis arra készül, hogy a földi állo- másoztatású és a tengeralattjárókról indítható rakétáit tovább tökéletesítve, megőrizze támadó képességét — sőt a fegyverkezési versenyt a világűrre is kiterjessze ... „A jelek szerint ön nem hisz a Szovjetuniónak, de akkor — mondta GorbacsW Reagannek —, miért higy- gyünk mi jobban önnek, mint ön nekünk? Hozzáfűzte még: Pontosan tudja, hogy azSDI-program végrehajtása nem kizárólag az elnökön múlik, hiszen hatalmas hadiipari tőkés érdekek fűződnek hozzá. így tehát nem kis nyomás nehezedik Reaganre annak érdekében, hogy az űrfegyverkezési tervek a laboratóriumi és a kísérleti kipróbálási szakasz végeztével — mielőbb megvalósuljanak Ezzel együtt a szovjet vezetés szeretné remélni — hangsúlyozta a főtitkár, — hogy amerikai részről még nem hangzott el az utolsó szó az SDI ügyében. Nos, ha az utolsó szó nem is, november óta sok minden elhangzott Washington ban. Az elnök és a külügyminiszter nagy tapasztalati leszerelési tanácsadója Rowny nagykövet például a múlt vasárnap The New York Times-ban akként igyekezett beállítani a szovjet leszerelési javaslatokat, mintha azok egyoldalú előnyszerzésre irányulnának. Rowny még tovább is ment, hangsúlyozva, hogy az amerikaiaknak „kiegyensúlyozott és szilárd magatartást” kell tanúsítaniuk a tárgyalásokon, s nem szabad határidőt szabniuk a megállapodások számára. Magyarán: Genfben most — két hónappal a genfi csúcs után — nem szabad elsietni semmit... Körülmények és árnyalatok Furcsa logika. Annál is inkább, mert például az atlanti partnerek megnyerése az sdi számára — igencsak sürgőssé vált a Fehér Háznak. Kohl nyugatnémet kancellár például megerősítette, hogy országa három hónapon belül megállapodást ír alá az Egyesült Államokkal arról, miként csatlakozzék az NSZK a csillagháborús tervek megvalósításához. Japán pedig — amely nem is tagja a NATO- nak — már másodszor küldte el szakértőit Amerikába, hogy az sdi-iben való részvételről dönthessen. Ilyen körülmények között a világ attól tart, hogy lassan szertefoszlik a már- már fogalommá vált genfi szellem. A diplomaták és a katonai szakértők mindenesetre ismét tárgyalnak a svájci városban. S hogy körvonalazódik-e végre va- lahára valamifajta megállapodás Genfben, annak előrejelzésére ma felelősen sehol senki nem vállalkozhat. Tovább árnyalja a képet, hogy mindeközben — mind Schultz amerikai külügyminiszter nyilatkozta — jól haladnak a következő csúcs- találkozó, tehát Gorbacsov idei amerikai látogatásának az előkészületei... Kürti Gábor összeállította: Majnár József g» ___jzmé'.£: I : f d ‘ ^F/Wr:"" '' ■■•" tQM-
