Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

1986. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TöbbetJobbat! Kongresszus után Nagy a verseny az idegenforgalmi piacon Az idegenforgalmi szak­emberek a verseny nö­vekedésével, s ennek követ­keztében a szolgáltatások ja­vulásával számolnak 1986- ban. Hiszen a jókívánság kevés; csak konkrét érde­keltségre alapozva lehet ezen a területen előrelépni. A másik: a turisták napi (kiadása — mondhatnánk úgy is: költekezési kedve — egy kissé megcsappant az utób­bi időkben. Hiába, takaré­kosabbak lettek az emberek. Jól meggondolják mire ad­ják a forintjukat, dollárju­kat, márkájukat. Tehát en­nek megfelelően, a pénztár­cához is igazodva kell ter­vezni. A harmadik: tovább kell javítani a valutabeváltás fel­tételeit is. A nyitvatartás rendjének jobb megszerve­zése — bár erre a kezdeti lépések már megtörténtek — elsőrendű feladat az idén. De nemcsak hazánkba lá­togatnak külföldiek, mi is utazunk. Az elmúlt eszten­dőben körülbelül 5,2—5,3 millió hazánkfia látogatott külföldre, nagyjából annyi, mint 1984-ben. Ezen belül nőtt az érdeklődés a tőkés országok iránt: a növekedés körülbelül húszszázalékos, azaz csaknem 800 ezren utaztak nyugatra. Ugyanak­kor a KGST-országokba ke­vesebb magyar látogatott. Elsősorban Csehszlovákjába utaztunk ritkábban. Az alapvető ok a korona—forint árfolyam változása volt. Mint ismeretes a korona csaknem 30 százalékkal erő­södött a forinthoz képest, ami jelentősen befolyásolta az utazási költségeket. Mit tervezünk 1986-ra? Elsősorban azt, hogy kon­vertibilis valutabevételein­ket növeljük. Természetesen ez így túlságosan leegysze­rűsített. A 6—7 százalékos növekedés eléréséhez sok­mindenre van szükség. To­vább 'kell színesíteni az ide­genforgalmi vállalatok aján­latait, s előre kell lépni az igen fontos propagandate­vékenységben is. Hiszen hiá­ba van a legkitűnőbb, a leg­jobban szerkesztett propa­gandaanyag, ha nem jut el ahhoz, akinek szól. Végül néhány gondolat büszkeségünkről, a Bala­tonról. Közismert, hogy 1985 nyarán sok volt a gond. Kí­gyózó sorok az élelmiszerüz­letek előtt, zsúfoltság az ol­csó éttermekben, „megtelt” tábla a kempingek bejáratá­nál. A csúcsszezonban júli­us 15. és augusztus 15. között bizony szűknek bizonyultak az élelmiszerboltok. Elsősor­ban nem is az ellátottsággal volt a baj, hanem kevés volt az eladó. A hazánkba láto­gató turisták ugyanis több­ségükben nem a vendéglá­tóipar, hanem az élelmiszer- boltok szolgáltatásait veszik igénybe. A tapasztalatok alapján a Belkereskedelmi Minisztéri­um kétéves gyorsított prog­ramot dolgozott ki. A cél az élelmiszerkereskedelmi-há­lózat jelentős fejlesztése. Napirenden szerepel bevá­sárlóközpontok, ABC-áruhá­zak és pavilonok építése. De megoldást kell keresni a kempingek bővítésére is. Az idegenforgalmi szak­embereink most derűlátóak. Intézkedéseket hoztak, hogy 1986-ban is bátran kiírhas­suk határállomásainkon: „Szívesen látjuk Magyaror­szágon”. Hiszen az idegen- forgalmi piacon nagy a vers seny; aki többet, jobbat, s nyugodtan mondhatjuk kel­lemesebbet ajánl, az fut be elsőként a célba, azé a na­gyobb nyereség. — T t — KARCAGI HELYZETKÉP Mit keres a női pulóver egy fiatalember Vastagabb lett a szabálysértési dosszié — Erősítik az ellenőrzést Egy karcagi fiatalember matat az áruház polcain. Le­emel egy pulóvert (az ára ezerhetven forint). Bemegy a próbafülkébe, majd kis idő múlva kényelmesen elin­dul a kijárat felé. Az üzlet­vezető irodájában aztán se- hogysem tudja megindokol­ni, hogy mit keres rajta egy vadonatúj divatos női puló­ver. Letérnek a kitaposott útról Nem mondhatnánk, hogy Karcagon mindennapos je­lenségnek számít az ilyen vagy ehhez hasonló eset, tény viszont, hogy a városi tanács hatósági osztályán, ha nem is aggasztó mérték­ben, de szaporodnak a sza­bálysértési ügyiratok. Az utóbbi időben, főleg a sza­bálysértési értékhatárok 1983- as módosítása után érzékelhetően növekedett a szabálysértési feljelentések száma. Különösen szembeöt­lő a tulajdon elleni sza­bálysértések emelkedése. 1984- ben 160 ilyen esetet tartottak számon, tavaly már 180-at. Döntő többség­ben bolti lopásról van szó. A bolti szarkák száma ugyanis az előző évhez ké­pest csaknem 80 százalék­kal növekedett. Sajnálatos módon a fiatalkorú vásár­lók közt is egyre több az enyveskezű. Mintha divat lenne a lopás. A statisztikák beszédes nyelve azt is el­árulja, hogy a juniorok ál­talában az olcsóbb árukat emelik el előszeretettel. Sok esetben csak a balhé kedvé­ért, vagy egyfajta rossz ér­telemben felfogott versen­gés miatt meggondolatlanul választják a beszerzésnek ezt a sajátos, de minden­képpen szabályba ütköző módját. A felnőttek érdeklő­dését egyértelműen az élve­zeti cikkek keltik fel. A fő vadászterület < gz ital és a dohány. Élelmiszerlo­pás csak elvétve fordul elő. A szokások itt is megváltoz­tak. Korábban inkább csak az olcsó italokhoz nyúltak, manapság viszont már a márkás üvegeket is be-bé- csempészik a szatyrokba. Lopásra csábítanak az önkiszolgáló áruházak meg­rakott polcai is. Az említett fiatalemberhez hasonlóan többen kísérelték meg fel­frissíteni ruhatárukat lo­pott holmival. Egy „vevő” például addig próbálgatta az új cipőket, amíg a pénztár­hoz vezető kitaposott útról letérve a kijárat felé vett irányt. (Vélhetően nem ez lehetett az első bátortalan lépése a világban.) S noha már régen túljutottunk Jó­zsef Attila korán, még mindig akadnak olyanok, akik — gondolom, nem el­sősorban irodalmi élményük alapján — szén- és falopás­sal igyekeznek enyhíteni át­meneti energiagondjaikon. Ugyancsak nem tekinthető a tömegközlekedés javítására tett kísérletnek az a szép­számú kerékpárlopás sem, amely ugyancsak nagymér­tékben duzzasztja a szabály­sértési dossziékat. IskolakerillOk A szülők felelősségérzete sem változott számottevően. A tankötelezettség megsze­gése miatt az előző évhez hasonlóan tavaly is negyven bejelentés érkezett az osz­tályra. Különösen a Kisegí­tő-foglalkoztató Nevelő- otthon és a Zádor úti isko­la postája volt gyakori. A negyven említett szülő kö­zül húsz ismerős személy volt, hiszen korábban ha­sonló mulasztás miatt már megfordultak az osztályon. A büntetés ellenére gyerme­keik változatlanul nem jár­nak rendszeresen iskolába. Közülük jónéhány édesanya nem dolgozik, mégsem kö­veti figyelemmel csemetéje iskolakerülését, gondatlan­ságával, nemtörődömsé­gével hozzájárul az indoko­latlan hiányzásokhoz. Pedig az ilyenkor kiszabott átlag 700 forintos bírság az amúgy is szerény anyagi kö­rülmények közt élő család minden tagját érzékenyen érinti. A tapasztalatok sze­rint nem is fizetik be ön­ként ezt az összeget, a fi­zetésükből kell letiltani. Számarányukat tekintve a vásárlók megkárosítása miatt indított szabálysértési eljárások állnak a harmadik helyen. A városfejlesztési és gazdálkodási osztály társa­dalmi aktivistái mind gyak­rabban keresik fel az üzle­teket, boltokat. Az elmúlt évben tizenöt alkalommal tettek bejelentést. Karcag szabálysértési ké­pén ezek a legkiterjedtebb színfoltok, s apróbb pontok teszik teljessé. Az utcák nemcsak forgalmasabbak, hanem némileg hangosabbak is lettek. Csendháborításért tizenegy hangoskodót vontak felelősségre. A fiatalok itt is hallatták hangjukat, há­rom ifjúkorú csendháborító jóvoltából. A szó szoros ér­telmében színfoltokkal tar­kítják a várost a szemete- lők is. Habár a város tisz­taságát egyre több ember tekinti szívügyének, még mindig előfordul, hogy a szemetet nem az arra kije­lölt helyen öntik le. Ezért aztán a városszéli erdősebb részek mutatnak vigaszta­lan látványt. A szabálysér­tések közt előfordult hiva­talos személy megsértése, kontárkodás, magánlaksér­tés és becsületsértés is — számuk azonban elenyésző. Behajtani nehezebb Karcagon az elmúlt évben a szabálysértési ügyek inté­zése növelte a tanácsi dol­gozók munkáját. A kiszabott bírság összege is jelzi, ezt, mely mintegy százezer fo­rinttal volt nagyobb, mint 1984-ben. A tapasztalatok szerint azonban nem is any- nyira a szabálysértési ügyek elbírálása, hanem sokkal in­kább a kiszabott bírság be­hajtása okoz többletmunkát. A városi hatóságok nem nézik ölbe tett kézzel a sza­bálysértések növekedését. A hatékonyabb ellenőrzés és felderítés érdekében Karca­gon is megszervezik a köz­terület-felügyeletet. A fel­ügyelet munkatársainak fo­lyamatos jelenléte várható­an fokozottabb visszatartó erőt jelent majd a szabály- sértések elkövetésében, mert a bírság — úgy látszik — önmagában ehhez kevés. Sz. Gy. Nyílt és őszinte közélet Beszélgetés a Hazafias Népfront Jászberényi Városi Bizottságának titkárával Egy hónapja, hogy kong­resszusi küldöttként felejt­hetetlen élményekkel telten tért haza a fővárosból Pá- dárné Kiss Éva, a Hazafias Népfront Jászberényi Városi Bizottságának titkára. Az egy hónap ellenére is fris­sek, láthatóan igen kedvesek ezek az élmények, hiszen a fiatalasszony, — akit először 1983-ban választottak erre a tisztségre, — életében elő­ször vett részt a népfront kongresszusán. Ez a VIII. országos tanácskozás egyút­tal neki az eltelt évek mun­kájának eredményességét, a herényi önzetlen társadalmi munkások elismerését s a következő időszakra koráb­ban. a városi küldöttértekez­leten megfogalmazottak egy­bevetését is jelentette az országos állásfoglalásban szereplő feladatokkal. — Melyek a kongresszus után a városi bizottság és a körzeti bizottságok legfonto­sabb teendői? — A küldöttértekezletünk állásfoglalása sok minden­ben egybeesik az országosé­val. Ez azt jelenti, hogy a mi munkánk is szerves része annak az alkotó, közéleti mozgalomnak, amely az utóbbi öt esztendőben erősí­tette ■ a párt szövetséi- gi politikáját és fejlesz­tette a nemzeti összefogást. A városi bizottság, és mun­kabizottságai a közéletben tevékeny szerepet vállaltak, s a további fejlesztésben a mozgalmi munka hatékony­ságát, kezdeményezőkész­ségüket. társadalmi aktivi­tásukat kell növelniük- A mi városi bizottságunknak most negyvenegy tagja van. Működik — és hozzátehetem egyre jobban — hét nép­frontkörzeti bizottság, s a hat munkabizottságunkban kü­lönösen a rétegpolitikai fel­adatok megvalósítását látjuk eredményesnek. Igen jól dol­gozó kismamaklubunk van, amely talán nevével már nem is jelzi igazi tevékeny­ségét. hiszen ebben a klub­ban nemcsak fiatalasszo­nyok, hanem középkorúak, sőt nagymamák, tehát nyug­díjasok is szívesen találkoz­nak. cserélnek véleményt kis és nagy dolgokról, s vállal­nak különféle feladatokat. A fogyasztók városi tanácsa, amely a mozgalom legfiata­labb szervezete, hasonló ér­demekkel büszkélkedhet. Szót értenek ebben a testü­letben az emberek, a min­dennapos gondokat próbálják enyhíteni. A takarékossági, honismereti környezetvédel­mi munkabizottságok és az egyre több tagot — már száznegyvenet — számláló kertbarátklub jól összefogja a különböző érdeklődésű, in­díttatású és foglalkozású em­berek hasznos társadalmi, egyéni törekvéseit. — Ezek további fejleszté­se. lenne a kongresszus utá­ni legfontosabb helyi tenni­való? — Is. Megmondom őszin­tén. hogy a tavalyi, belpoli­tikai eseményekben gazdag esztendő bizonyította: a la­kóterületi népfrontmunká­ban hallatlan lehetőségek vannak, amelyek felismeré­se, alkotó fejlesztése talán az eddigieknél is fontosabb. Az országgyűlési képviselők, a tanácstagok, majd a nép­frontválasztások tapasztala­tai azt bizonyították, hogy a kölcsönös ismeretség, a kö­zös cél érdekében a kiskö­zösségek törekvései igen jó eredményeket hoznak. A kör­zeti bizottságokban különben jól együttdolgoznak a nem­zedékek. A körzeti, többnyi­re idősebb korosztályhoz, a nyugdíjasokhoz tartozó tit­károk mellett ugyanis kö­zépkorúak és fiatalok is vál­lalták az elnök, a helyettes feladatát. Tulajdonképpen ők azok. akik egyre inkább is­merik az emberek, a lakókö­zösségek, s benne a családok életét, s ők azok, akik a népfrontmun­kában a családok életének figyelemmel kísérésével, a fiatalok nevelésével, az idős korosztály problémáinak is­meretével a társadalom előtt álló feladatok széles körű megvalósítását alkotó módon segíthetik. — Eszmecsere zajlott a na­pokban is Jászberényben, amelyben ha jól tudom, a népfront aktivistái is részt vettek. — Igen. és tulajdonképpen a területfejlesztési hozzájá­rulás városi vitája az isme­retséget. a közös gondolko­dást fejlesztette tovább. Jó módszernek tartom, hogy a tanácstagokkal, a lakóterü­leti pártszervezetekkel • népfront egyeztette felada­tát, s közösen váltottak aaát az emberekkel. Ilyenkor ki­kerülhetetlen, hogy ne aok mindenről essék szó. A ta­pasztalatok, a kölcsönös is­merkedés később más kér­désben is kamatozik majd. — Máskor, is tapasztalha­tó ilyen együttműködés a városi szervezetek, testületek között? — Igen, s ez nagyon jó, hiszen a feladataink is közö­sek. Azon túl, hogy a körze­ti bizottságok a területi párt- szervezetekkel a tanácsta­gokkal és póttanácstagokkal tartják a kapcsolatot az idén már minden körzeti bizott­ságunk megkeres egy>-«cr lakótterületi ifjúsági szerve­zetet is. Társadalmi munka- akciókban, környezetvédelmi feladatokban már eddig is volt közös tevékenységük, miért ne léphetnének to­vább? — Év kezdetén egv valói­ban eseményekkel teli év után vagyunk. Konkrétan hogyan kezdődik az év a népfront városi szervei­nél? — Január második felé­ben. február elején a körze­tek évindító bizottsági ülése­ket tartanak, ahol a városi küldöttértekezlet és a kong­resszus állásfoglalásának szellemében csokorba kötik az idei feladatokat. Febryár-- ban ezt követi a városi bi­zottság ülése, amelyen az 19W. évi munkatervet és munka- programot vitatjuk meg, hagy­juk jóvá. Ezen az ülésen mérleget készítünk a legfiat- talabb szervezet, a fogyasz­tók városi tanácsának eddi­gi tevékenységéről is. Meg­mondom őszintén, a testületi munkának nagy jelentőséget tulajdonítok. A tizenhárom tagú elnökségben alapos is­meretekkel rendelkező, nagy mozgalmi tapasztalatú bará­taink irányítják, alakítják a munkát. A negyvenegy tagú városi bizottság most az őszön fiatalodott: a cserélő­dés aránya 37 százalékos. A gondos és alapos kiválasztás eredménye, hogy bizakodó vagyok: a városi bizottság munkája az eddigieknél is hatékonyabb, gyümölcsözőbb lesz. Ehhez persze azt is megjegyeztem a közelmúlt­ban: az önzetlen társadalmi munka elismerése, a szerény kis kitüntetések nagyon ló hatással vannak az emberekj- re, környezetüket is ösztön­zik. Talán nem ártana ezt mindenhol jobban alkal­mazni a következő években. — amelyekben a nyíltság és őszinteség jegyében, megér­téssel szeretnénk dolgozni. S. J. Hat község lakóinak pénzét kezeli az Alsó­jászsági Takarékszövetkezet. Betétállo­mányuk meghaladja a 175 millió forintot. Összesen mintegy 24 millió forint kölcsönt folyósítanak tagjaiknak. A múlt évben elkezdték a bosszú lejáratú építési kM- csönök folyósítását is, amelyet eddig IS család vett igénybe. Felvételünk a jászai- sószentgyörgyi fiókban készült 1U

Next

/
Oldalképek
Tartalom