Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 15. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JANUÁR 18. I Arcképvázlat I A Jő üzemmérnök holtig tanul Az emberiség „boldog gyermekkorát”, az egyén és közösség kölcsönös viszonyát először megélő régi görögök tapasztalatból levont élet- bölcsessége volt, hogy akkor lehet teljes és kiegyensúlyozott egy emberi élet, ha sikerül megtalálnia és megőriznie a helyes arányokat: a magánélet és a közösségért érzett cselekvő felelősség egyensúlyát. Ma már így mondjuk: a család, a munka, a közéleti tevékenység egymást erősítő egységét. Sokszor tűnhet úgy rohanó világunkban, az állandósuló időhiányban, hogy ez a cél egyre nehezebben elérhető, és egyre távolabb van tőlünk. Majdnem természetes hát. hogy amikor először hallottam Füleki Lászlóról, rögtön gyanakodni kezdtem. Egyrészt azért, mert nem hittem el, hogy egyszerre ennyi mindent elbírhat egy ember — még ha fiatal is —, másrészt valószínűtlennek tűnt, hogy akad olyan ember, akinek az életében — éppen azért, mert a lehető legtöbbét vállalja — van meg és termelődik újra a teljes harmónia. Füleki Lászlót, a Karcagi Magyar—Bolgár Termelő- szövetkezet mélyépítési részlegvezetőjét a MÉM budapesti Mérnöktovábbképző Intézetében találtam meg. Most éppen tanul; kétéves, bentlakásos vezető-utánpót- lásképző tanfolyamon vesz részt. — Ügy érzem, most értem el azt az életkort, amikor a fiatalos hév, a lendület és a dinamizmus már nem elég.. Harmincöt éves vagyok, eljött hát annak az ideje, hogy amit eddig tapasztaltam, egy kicsit rendszerezve átgondoljam. F.rőt gyűjtsék és újra tanuljak ahhoz, hogy később komolyabb feladatokat is meg tudjak oldani. Mindig igyekeztünk sorrendbe állítani az előttem — és a csalód előtt — álló feladatokat, és azt végezni el először, ami a legfontosabb. Három gyerekünk van, két lány, és egy fiú. Szoktam néha mondám, hogy a népdal szerint is igazi jászkunsági gyerekek, mert a feleségem kun, az apjuk pedig jász, hiszen én Jászárokszálláson születtem. Amikor a lányaim kicsik voltak — alig 21 hónap korkülönbség van köztük — akkor a pelenkamosás volt a legfontosabb. Aztán amikor egy kicsit nagyobbak, iskolások lettek, és lehetőség volt arra, hogy fellélegezzünk: a feleségem tanulni kezdett. A szarvasi óvónőképző után levelezőn végezte el a tanítóképzőt, ez alatt az idő alatt én vállaltam a nagyobb részt a gyereknevelésből. Közben elkezdtük a házépítést is — így akkor nekem ez a két dolog volt az első. Most pedig, amikor a házunk is felépült, — amit négyen, kalákában csináltunk, mert az ember munkája egyedül keveset ér — most az a legfontosabb, hogy tanuljak, becsülettel elvégezzem ezt az iskolát, ne vallják szégyent. Füleki László egy huszonkét tagú kollektíva élén a tsz rizstelepén öt évvel ezelőtt elkezdődött komplex meliorációs építőmunka vezetője. Éves termelési értékük mintegy 10 millió forint — Tudja, nemcsak az anyagi felelősségünk nagy, hanem a több üzemhez kötődő szerződéses fegyelem is köt bennünket. Mindenütt a lehető legjobb minőségben kell eleget tenni a vállalásoknak, és vigyázni kell a természeti környezetre is, hiszen ez a munka tájátalakítással is együtt jár. Ezért most a munka szervezésén töprengek a legtöbbet. Sok, nagyon komoly nehézgépünk van, amivel nemcsak a tsz- en belüli feladatokat kell ellátni. Dolgozunk Karcagon és másutt is többféle olyan építkezésen, ahol a természeti környezet megőrzése számomra legalább olyan fontos, mint a határidőre kész minőségi munka. Természetszeretetében — bár ő másként fogalmazta meg ezt — a szülőföldhöz való kötődés játszik elsősorban szerepet. __ 1973-ban kerültem Karcagra, a DATE szarvasi főiskolai kara elvégzése után. Egy évig voltam gyakornok a tsz-ben, utána lettem részlegvezető. Akkor éreztem igazán, hogy nem lesz nehéz a beilleszkedés, amikor az 50 év körüli emberek is megengedték, hogy tegezzem őket. Ez számomra nagy tisztesség volt, hisz a kunok köztudottan elég zárkózott emberek. Most már gyökeret vertem itt, mondhatnám úgy is, hogy a karcagi sár igencsak vendégmarasztaló... ö maga is megtesz mindent annak érdekében, hogy a városban ne a sár miatt kelljen elsősorban ottragadni. Az elmúlt években egy cikluson keresztül a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja volt, ma egy négyszázötven fős lakosságú városperemi körzet gazdája tanácstagként. Az épülő nagyvénkerti lakótelepre költöző fiatalok mellett sok az idős ember a kerületében, itt van a szociális otthon is. Korábban csak itt-ott volt szennyvízcsatorna ebben a városrészben. — Hatvanhét lakásban voltam benn, két hetem ment rá, hogy meggyőzzem az embereket: ezt közösen meg kell csinálni. Végül sikerült egy társulást létrehozni, lakóközösségi összefogással és saját munkavállalással megoldottuk a melegvíz- és a gáz bevezetést is. Ezen kívül portalanított utakat kell építeni. Láttam a televízióban, hogy a most várossá nyilvánított Kun- szentmártonban mekkora gondot jelent ez, akárcsak Karcagon, a mi körzetünkben. Mindenkivel szót tud érteni, a jó ügy érdekében mindig makacs ember. Megkérdeztem, van-e haragosa? így felelt: — Bármiről van szó, mindig meg lehet találni a megegyezéshez az ésszerű kompromisszumot A békés egymás mellett élés híve vagyok, és ha nem tudok valakivel megegyezni, nem borítom rá csak azért az asztalt mert nem tudtam meggyőzni. Mindig azt mondom: az idő minden kérdést megold, egyszer úgyis kiderül, hogy melyikünk látta helyesen a dolgot. E türelmes hozzáállás nélkül mozgalmi munkája sem lett volna eredményes. Ez is Karcagon kezdődött egy százharminc fős alapszervezetben, aztán 1978-ban a városi KISZ-bizottság tagja lett. Itt is a konkrét munka, a szervezés, a propaganda az igazi életeleme. A gazdaság- politikai munkabizottság vezetőjeként koordinálta a társadalmi munkaakciókat: a tornaterem és sportpálya építését, a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeinek megszervezését. Ö volt az első, aki Karcagon ifjúságmozgalmi munkáért kapott olyan kitüntetést, amit az Elnöki Tanács adományozott — a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Amikor ezt az elismerést szóba hozom, csak ennyit mond: Én úgy vélem, ez annak a közösségnek az elismerése, ahol dolgozom. Bálint Judit A Vasipari Vállalat szolnoki szolgáltató leányvállalata bővítette au tószerviz-vevőszolgálatát. Így már Polski 126-os, Lada és Dácia típusok garanciális javítását is vállalják T. Z. Városkörnyék — _______ n osztalgia nélkül Három esztendővel ezelőtt, a Magyar Népművelők Egyesülete Egerben rendezett vándorgyűlésén a településszerkezettel foglalkozó szekció tagjai a város környéki településeken élők művelődési körülményeit vizsgálva a következőképp fogalmaztak : „... a város környéki települések közigazgatási helyzete a legmegoldatlanabb: ide-oda csatolták őket. Hol azért, hogy a nagyobb település elérje az előbbrelépéshez előírt lakosságszámot, hol azért, mert terhére voltak a városoknak. Mindennek a művelődési vetülete is élesen berajzolódott. Többek között az, hogy az alapellátás részének kell tekinteni az életmóddal, termeléssel, neveléssel, társadalmi élettel, pihenéssel, stb. összefüggő kulturális igények, szükségletek kielégítését; hogy településkultúrában, azaz egy adott település kulturális szokás- rendszerében is kell gondolkodni, s ebbe éppúgy beletartozik az épület meg az építésrend, mint a mindennapi élet általánosabb kultúrája, az intézményen kívüli művelődés is.. A derekasra duzzadt duplafedelű körmondatok feltörése egy Toldi Miklós nevű (és erejű) képesítés nélküli népművelő fizikai képességeit is meghaladná. Ráadásul a használt fogalmak, kategóriák nem általánosíthatók. S hogy e riportnak mégis legyen konfliktusa; a fönti idézet, minden paradoxon ellenére — igaz. A közigazgatási A város környéki települések (amelyek viszonylagos önállóságukat megőrizték) és az önálló település mivoltukat elveszített lakóközösségek kommunális, szociális, kulturális ellátottságát tekintve Szolnok megyében rendkívül változatos a kép. Oly annyira, hogy egy községi vezető — az egyik jcözrhű- velődési fórumon — lakoni- kus egyszerűséggel „köz- igazgatási izé”-nek minősítette a különböző formációk egyszerre való létezését. A kifejezés persze túlzás, bár ha belegondolunk, hogy a közelmúlt esztendőkben — csak szűkebb pátriánkban tanúi voltunk faluközösségek közigazgatási átszervezésekre visszavezethető bomlásának, hogy a közművelődési intézményhálózat egyik-mgsik létesítménye jóvátehetetlenül megsínylette mindezt, hogy csoportok kisközösségek szűntek meg, fel kell ismernünk, hogy az átszervezés bizonyos áldozatokkal is járt. Ugyanakkor nagyon hiányos volna a város környéki közművelődés térképe, ha megfeledkeznénk azokról a szerkezeti változtatásokra irányuló elképzelésekről, amelyek elsősorban a város környéki településeken élők igényeit vették alapul. Szolnok — és városkörnyéki községei — esetében egészen profán példával szolgálhatunk: a megyeszékhely színházi előadásaira, hangversenyeire viszonylag kényelmes körülmények között juthatnak el (tömegközlekedési eszközökön) a tószegiek, a szajoliak, a gákóczi falviak. Több szolnoki üzem különös gondot fordít arra is, hogy bejáró munkásaik és családtagjaik részt vehessenek a vállalati szervezésű eseményeken. (A Vegyiművek, a Járműjavító. a Mezőgép Vállalat különösen jó példával szolgál.) Kisváros kisközségek A speciális adottságok figyelembevételével ezt az utat igyekeznek járni a megye többi, központi szerepkörű településén. Tiszafüred városi könyvtára nemcsak a helybeliek érdekében működik, hanem a mintegy 17 ezer lakosú vonzáskörzet könyvtárainak felügyeletéről, módszertani irányításáról is gondoskodik. A művelődési központ nagyobb rendezvényeire — elsősorban a gyermekeknek szóló előadásokra — különbuszokkal hozzák-viszik a közönséget. S nem csekélység, ami a városhoz tartozó telenülések kulturális életéhez tartozik. Nagymáthé Attila, a művelődési központ igazgatója így összegezett: — Tiszafüred tipikus alföldi kisváros, amelyhez különböző múltú, hagyományú települések tartoznak. Tisza- örvénv amely ma már szinte teljesen egybeévült Füreddel. még mindia őrzi valamelyest a zártságát. Itt önálló egységként klubkönyvtár működik, irodalmi kör, fotószakkör és eav erős közösség, a nyugdíjas klub tartozik az intézményhez. Kócs- újfalun is van klubkönyv- tdr — tiszteletdíjas vezetővel. Az iskolások már évek óta a füredi iskolákba járnak, a felnőttek kulturális szokásai sem nagyon kötődnek a lakóhely lehetőségeihez. Tiszafűred-Alvégen amolyan miniatűr nevelési centrum van kiévülőben: oktatást segítő berendezésekkel. eseményekkel (kiállítás, filmvetítés) van jelen a köz- művelődés. a könyvtár külön fiókot nyitott itt. erre a fiók- könyvtárra külön gyermekfoglalkoztatási rendszer évül. A legnagyobb „társközség" Ti- szaszőlős voltaképven megőrizte közművelődési önállóságát. azzal a változással, hogy megalakult itt is az általános művelődési központ, nem különösebben jó létesítményhelyzet mellett. A kisváros kisközségeinek kisközösségei sorából egyet feltétlenül ki kell emelni: mert: igazi, demokratikus közösség. A tiszaörvényi nyugdíjasklub 1968 óta működik. Magyar István, a klub 75 éves alapító tagja, vezetője, mindenese így emlékszik a kezdetekre és a folytatásra: — Amikor nyugdíjba mentem. elhatároztam, hogy Örvényen csinálunk valami közösséget a nyugdíjasoknak. Kereskedőember voltam, eszem ágában sem volt nekem a közművelődésbe „beavatkozni’’. No, azért kiküld- tem egy levelet a falubeli nyugdíjasoknak, meg is alakult a klub — havi 5 forintos tagsági díj mellett — harmincegy fővel. Az idén már 127 tagunk van. Évente kétszer elmegyünk kirándulni — tavaly Szegeden voltunk, mea a bogácsi fürdőben, — havonta, negyedévente (mikor hogy) találkozunk, ilyenkor közösen terítjük meg a fehér asztalt, beszélgetünk. szórakozunk. Persze, hogy híre ment, milyen jó hangulatot csinál a nyugdíjas klub saját zenekara: újabban már jönnek a családtagok, meg kívülálló, unatkozó fiatalok is. Jó a kapcsolatunk a tiszafüredi nőklubbal — rendszeresen meghívjuk egymást a rendezvényekre, legközelebb februárban találkozunk. A Jászberényhez tartozó Pórtelek — egészen sajátos közigazgatási képződmény. Voltaképpen Jászberény belterülete, tízegynéhány kilométerre a város központjától. A hajdani tanyaközpont máig tisztes külsejű, önálló településsé nőtte ki magát. (Nem egy önálló tanácsú község „paramétereit” fölülmúlja.) Egy „átlagos” szerda este jártunk a faluban, s miután meggyőződtünk arról, hogy a klubkönyvtár „lakatlan”, a közeli kocsmában érdeklődtünk. (Az egykori Gömöri- féle kocsmáról van szó, amelyhez valamikor tartozott egy táncterem is — ezt a létesítményt nőtte ki a falu, s építette meg a klubkönyvtárat, példás társadalmi összefogással.) Érdeklődésünk végeredménye: meglehetősen sok fiatal él Pórtelken — szórakozni Jász- boldogházára, Farmosra és Berénybe járnak. A mozi hetente egyszer vetít. A könyvtárról csak annyit: a tavalyi esztendőben mintegy 350 rendszeres látogatót jegyezhetett föl a tiszteletdíjas könyvtáros, Pócz Károlyné. Nem zárt a ház Kerekes László, — a Jászberényi Kossuth Tsz előadója — tíz éve. társadalmi munkában intézi a ,,kultúrház” dolgait. Tényszerűen kísérelte meg összefoglalni tapasztalatait: — Eszem ágában- sincs nosztalgiázni, de az bizonyos, hogy régebben az emberek jobban igényelték az egymással való találkozást, s ez az igény közösségi alkalmakat hozott létre. Az élmény. ami ezekről az eseményekről megmaradt: jóleső érzéssel beszélgettünk egymás dolgairól. Az elmillt tíz évben valahogy fölgyorsult minden, és kevesebb idejük van az embereknek egymásra. Azért félre ne értse: nem zárt ház a mi kultúrhá- zunk. Ott szokott péntek esténként próbálni a pávakor. az úttörőcsapat, az iskola is ott tartja a fontosabb rendezvényeit, nem szólva arról, hogy a nevezetes eseményeket is a „kultúrban” ünnepli meg a falu népe: április é-ét. augusztus 20-át, november 7-ét. Elég gyakran lakodalomnak is otthont adunk. — Februárban például milyen ..nevezetes” események lesznek? — A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából — évek óta hagyomány ez — író-olvasó találkozót rendezünk, s a téli-tavaszi mezőgazdasági munkákat segítik TIT-előadások. Szóval: a látszat csal — nincs zárva a klubkönyvtár. Legföljebb az esték csöndesebbek, ilyenkor, január közepén. Szó, ami szó: Kerekes László tanyájáról kilépve, s újra visszatérve a faluba — a csöndet hallani. De ez a csönd nem a tétlenség csöndje. hanem a készülődés, a cselekvés előtti erőgyűjtés „némasága. A pórtelki, téli este „csöndjéhez” hasonlót lehet találni más városok, más falvak vidékein is. Vágner János
