Szolnok Megyei Néplap, 1986. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-18 / 15. szám

198ő. JANUÁR 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A téli időszakban nyolcvanezer forint a havi bevétele a Május 1 Ruhagyár szolnoki szűcs­részlegének. A javításon kívül egyedi megrendelésre új bundákat, sapkákat is készíte­nek (TKL) Megkezdődtek a munkásőr-egységgyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) munka színvonala, erősödött a munkásőrök fegyelme, fej­lődött új iránti érzékenysé­ge. Igyekeztek megszabadul­ni a beidegződésektől, meg­újulásuk folyamatos volt. A szemléletváltozásban jelentős szerepe van annak, hogv az utóbbi években nagy szám­ban kerültek fiatalok a tes­tületbe. és a koncentrált kiképzés bevezetése óta sza­bad időben is többet van­nak együtt. Megértették a korszerű harmódokból, harceljárásokból adódó ten­nivalókat. Kiemelte a parancsnok, hogy a foglalkozásokon való megjelenés aránya javult. Szolgálati kötelezettségének mindenki eleget tett. Az egy­ség életének részletes elem­zése mellett az idei felada­tokat vázolta. A jászberényi városi párt­bizottság nevében Szabó Ist­(Folytatás az 1. oldalról) zárt múlt év ad reményt arra, hogy a felvett hitelek tör­lesztésére fordítotton felül az idén már az évek óta el­odázott gépcserékre (eddig az amortizációt is a veszte­ség finanszírozására kellett költeni) elegendő pénz jut. (Éppen ideje ennek, hiszen a gyár nem egy berendezé­se már nemcsak pénzügyi­leg számít „0-ra leírtnak”, hanem műszakilag is telje­sen elhasználódott.) A ter­vek szerint a fejlesztési alapból és az amortizáció­ból az idén 40—50 millió forint értékű beruházást va­lósítanak meg Szolnokon. De nemcsak a műszaki szín­vonal javítására jut pénz, évek óta először fizet — kö­rülbelül egyhavi keresetnek megfelelő — részesedést a cukorgyár a tavalyi nyere­ségből. És ezt a gyár vezetői igen fontosnak tartják, hi­szen a szűkös esztendők alatt a náluk elérhető kere­setek elmaradtak a környe­ző üzemekétől. A feldolgozó üzem jó évet zárt tavaly (az eredmények jellemzésére érdemes meg­említeni, hogy az utolsók közül a megtermelt cukor önköltsége alapján felállított gyárak között rangsorban a szolnoki az utolsók közül a középmezőnybe verekedte ván szólt az egységgyűlés résztvevőihez. Külön köszön­tötte azokat, akik huzamo­sabb szolgálatért vették át a Szolgálati Érdemérmet, mert tapasztalataikkal nagy mér­tékben járultak hozzá az egység jó közösségi szelle­mének kialakításához, a ma­gas fokú harckészséghez. Tolmácsolta a városi párt­bizottság elismerését és kö­szönetét az egység tagjainak. Szólt arról is, hogy a mun­kásőrség a szocialista em­ber formálásának nagyszerű iskolája. A megyei pártküldöttség nevében Mohácsi Ottó kö­szöntötte az egyesülés részt­vevőit, elismerését fejezve ki azért, hogy a munkásőrök fegyverrel, szóval, a mun­kahelyen végzett becsületes munkával egyaránt segítet­ték a szocialista társadalmi rend erősítését. Van tehát alapja annak, hogy ez az egységgyűlés egy kicsit ün­fel magát) és ez jó alapo­kat teremtett az idei évre is. 1986. azonban nem lesz gond nélküli, a körzetben dolgozó mezőgazdasági üze­mekben ugyanis a tavalyi nehéz betakarítás után megcsappant a répaterme­lési kedv. Az eddig megkö­tött szerződések, — ha csak átlagos lesz a répatermelés — nem biztosítják a gyár cukortermelési szintjének megtartását. Márpedig erre feltétlenül szükség lenne, hiszen a dunántúli gyárak körzetében várhatóan még az itteninél is kevesebb ré­pát vetnek. így aztán előfor­dulhat, hogy az eddigi „bő­ség” helyett a hazai terme­lésű cukor hiánya okoz majd az országban gondot. A kedvező pénzügyi hát­térrel kezdődő idei eszten­dő azonban a Szolnoki Cu­korgyárban már lehetőséget ad néhány évre előre gon­dolkodni. Persze, a fejlesz­tési terveket óvatosan kell készíteni, hiszen még leg­alább kettő, az 1985-öshöz hasonlóan sikeres év kell ah­hoz, hogy a veszteséges esz­tendők terheitől megszaba­duljon a vállalat. Legko­rábban 1988-ban gondolhat­nak Szolnokon a műszaki színvonal érezhető emelését szolgáló fejlesztésekre. VSZJ nép is. A munkásőrök is hozzájárultak ahhoz, hogy megyénk gazdasági-társa­dalmi helyzete a vártnak megfelelően alakult. Pél­damutató helytállásuk révén növekedett irántuk a társa­dalmi megbecsülés, önzet­len, önkéntes kötelezettség­vállalásuk erősítette a pórt akcióképességét, élcsapat jellegét is. A most esküt tett munkásőröket arra kérte, válljanak a munkásőri kol­lektíva megbecsült tagjává. Ezen az egységgyűlésen adták át Fehérvári Rudolf­nak, az Apritógépgyár igaz­gatójának az országos pa­rancsnok dicsérő oklevelét plakettjét az üzemi kollek­tíva munkásőrséget segítő tevékenységéért. A munkásőr egységgyűlé­sek sorozata ma a tiszaligeti sportcsarnokban folytatódik. A szolnoki F. Bede László munkásőr egység tartja ott feladatmeghatározó számve­tését Zagyvamenti Tsz Munkalehetőség a nőknek lászfelsőszent- győrgyőn Az alig kétezer lakosú Jászfelsőszentgyöngy népes­ségének megtartásáért na­gyon sokat tesz a területen gazdálkodó Jászberényi Zagyvamenti Tsz. Az elmúlt évben exportra termelő var­rodát helyezett üzembe, ez­zel hatvan lánynak és asz- szonynák teremtett munka­helyet. A szövetkezet vezető­sége a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységét is segíti: mintegy 100 tehén számára biztosítottak legelőt, takarmányt és alomszalmát, önköltségi áron. Megszerve­zik a tagok részére az inten­zív paprikatermesztést is, ez­zel jelentősen elősegítik az ország zöldségellátását. A lakosság kulturális éle­tében is szerepet játszik a szövetkezet. A művelődési ház jó hírű pávakörét évek óta a téesz kulturális alap­jából tartják fenn. és a nyugdíjasklub tevékenységét is rendszeresen támogatja a közös gazdaság. Nyereséggel zárta 1985-öt a Szolnoki Cukorgyár Jobban órvónyoaül az üzemi demokrácia, a kollektív bölcsesség Ez most valami más! Az új vállalatirányítás tapasztalatai a MezőtúrI Állami Gazdaságban Országosan is, megyénk­ben is a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatokhoz tartozó nagyüzemekben, vál­lalatoknál reagáltak leggyor­sabban tavaly ilyenkor a vállalatirányítás rendszeré­nek a gazdálkodás jobb ha­tékonysága érdekében szük­ségessé váló korszerűsítésé­re. A megyében kilenc he­lyen váltottak valamelyik új formára a, mezőgazdasági profilú üzemekben, a hat — A küldöttjelöltek kivá­lasztásában, a választások előkészítésében és lebonyo­lításában nagy segítségünk­re volt a vállalat szakszerve­zeti bizottsága. Meg kell azonban mondámon, a mun­kahelyi kollektívák is jól él­tek azzal a lehetőséggel, hogy maguk választhatták ki és delegálhatták az arra leg­alkalmasabb dolgozót a ta­nácsba. Az előkészítő bizott­ság által javasoltak közül három dolgozó mellé mást is ajánlottak a közvetlen munkatársak, egy jelölt he- helyett pedig másnak sza­vazott bizalmat a munka­hely kollektívája Az elfogadott, ha úgy tet­szik törvényes gyakorlat, hogy a tanács tagjainak öt­ven százalékát hivatalból az önálló egységek vezetői és az igazgató három delegált­ja alkotják. Országos tapasz­talat, hogy az állami gazda­ságok nagy többségében az utóbbi trióból került ki az új irányító testület elnöke. A mezőtúri nagyüzemben más a helyzet. — Abba a bizonyos másik ötven százalékba tartozók, a fizikai dolgozók küldöttei közül választottak meg el­nöknek a tanács tagjai — mondja Bottyánszki Mihály. — A testület kialakításá­nak, a választásoknak az előkészítése során nemcsak az üzemi demokráciával kapcsolatban szereztünk jó tapasztalatokat. Örömmel ál­lapítottuk meg, hogy a gaz­daságunk dolgozói úgymond felnőttek egy ilyen jelentős feladathoz, mint amilyen az új vállalatirányítás kialakí­tása. Valamennyi önálló egy­Az alakuló üléssel együtt három alkalommal tartott eddig tanácskozást az új irá­nyító testület a Mezőtúri Állami Gazdaságban. A ta­nács kezdeti működésének tapasztalatait, az eddigi gyű­lésen látottak, hallottak alapján röviden így sum­mázza az elnök: ez most va­lami más! — Korábban a termelési tanácskozásokon tudomásul vette mindenki az előzetes mérlegadatokat, mondván, hogy ez van, ezek szerint így — jól vagy rosszul — dol­goztunk. A vállalati tanács legutóbbi ülésén az egyik küldött, éppen a műhelybe­liek képviseletében felszó­lalt; érti ő, hogy túlteljesí­tettük az 1985. évi árbevé­teli és nyereségtervünket, de alighanem nagyobb mérté­kű is lehetett volna ez a túl­teljesítés. Merthogy soknak tartja gazdálkodásunk álta­lános költségeit. Kérte, hogy márpedig neki sorolja fel tételesen az illetékes szakve­zető, hogy miből tevődik ki az a költsé«, hadd beszéljék meg a munkahelyen, hogy mivel lehetne csökkenteni a jövőben. Ügy vélem, a vál­lalati tanácsban is, a mun­kahelyeken is erősödőben van valamiféle gazdaszemlé­let. Azt szeretnék a mezőtúri­ak, ha a vállalati tanács tag­jai minél ritkábban kerül­nének olyan helyzetbe, hogy akkor ismernek meg egy-egy időszak gazdasági eredmé­nyeit összegző mérleget vagy hosszabb-rövidebb tá­állami gazdaságban vállala­ti tanács alakult, egyben pe­dig küldöttgyűlés irányítja az elmúlt évtől a gazdálko­dást. Harmadikként alakí­tották meg a vállalati taná­csot a mezőtúri nagyüzem­ben tavaly áprilisban. Az üzemi demokrácia — aho­gyan Vincze Imre igazgató visszaemlékezik — már a huszonöt tagú irányító tes­tület megválasztásának elő­készítésekor jól vizsgázott. ségben, kerületben a java­soltaknak a munkához való hozzáállását tartották leg­fontosabb szempontnak a dolgozók. Ezután tették csak mérlegre az illetők alkal­masságát, a közéleti tevé­kenységre, képességét s kol­lektíva érdekeinek képvise­letére, az önálló vélemény- alkotásra. Az előkészítő bizottság tagjai — amint azt a mun­kahelyeken folytatott beszél­getésekről készült emlékez­tetők is tanúsítják — azt is tapasztalhatták, hogy egy- egy kerület, műhely vagy ágazat dolgozói nem feltét­len az — „iparosán” szólva — öreg szakik között keres­ték a vállalati tanácsi tag­ságra legalkalmasabbakat. — A traktorosbrigádban például, — veszi sorra a fi­zikai állományból delegál­takat Bottyánszki Mihály — a többségben lévő idősebb dolgozók is mind egyhangú­lag a legfiatalabb erőgépve­zetőre, Kádas Gáborra sza­vaztak. öt tartották a legal­kalmasabbnak arra, hogy a vállalatirányításban az ér­dekeiket az egész gazdaság javára képviselje. Ugyanúgy az egyik legfiatalabb dolgo­zót delegálták a testületbe Nagy Lászlóné személyében a gyomai faüzemünkben dol­gozók is. Most már statisz­tikai adat, de tavaly április­ban maga az élet, a dolgozó­ink reális ítélőképessége al­kotta a láthatatlan rubliká- kat; a vállalati tanácsunk tagjainak egyharmada nő, és ugyanilyen arányban kép­viselik a kollektívákat a testületben a harmincéven aluliak. vú vállalati elképzelést, amikor már állást foglalni, dönteni kell. Ezért már az októberi tanácsülésen tájé­koztatta a testületet a szak­vezetés a várható 1985. évi eredményekről, a VII. öt­éves fejlesztési koncepciók­ról. Márciusban fogadja majd el a tanács a mérle­get, a tervet, így alkalmuk van addig a küldötteknek megvitatni az előzetes infor­mációkat az általuk képvi­selt kollektívák körében. — A munkahelyeken — hallom a gazdaság igazgató­jától — éltek is ezzel a lehe­tőséggel. A húsüzemben pél­dául, ahol amikor a küldöt­tük, Vidinszki Gyuláné be­számolt a tanácsülésen hal­lottakról, az egy híján húsz tagú brigád tagjai összedug­ták a fejüket. — Megbíztuk Rozikát — sorolja az üzem vezetője, hogy a kollektíva nevében kérje a feldolgozó 1986. év­re javasolt tervének módosí­tását. Másfélmilliós nyeresé­get tervezett a vállalatveze­tés, ennyit néztek ki belő­lünk. Mi úgy látjuk több van ebben a brigádban, az üzemben: két és félmilliós nyereség elérésére tettünk felajánlást — Persze, valamit vala­miért — veszi át a szót Vi- dinszkiné. — A plusz egy­milliós nyereséggel szemben azt kérjük, a 103 százalékos helyett kapjon az idén az üzemünk 105 százalékos bér- fejlesztési lehetőséget Egy­milliós vállalati nyereség- többlet a mérleg egyik ser­penyőjében, mintegy 150 ezer forintos költségtöbblet a másikban. Megbeszéltük mindjárt azt is, hogyan, mi­vel tehetünk szert a na­gyobb nyereség érdekében több bevételre. Lényegesen növelni fogjuk a tavalyihoz képest a feldolgozott húské­szítmények, elsősorban a töltelékáruk arányát. Férfitársaim körében is­mert elsősorban a követke­ző „bölcsesség”: odahaza minden nagy dologban én döntök. Más dolog, hogy ná­lunk soha semmi nagy dolog nem történik. Miről jutott ez eszembe? A vállalati ta­nács jogkörét meghatározó szabályzat szerint az új irányító testület dolga a tíz­millió forintnál nagyobb ér­tékű beruházások sorsa fe­lől dönteni. Ismerve a Me­zőtúri Állami Gazdaság fej­lesztési lehetőségeit, a kö­zeljövőben nem adatik meg a vállalati tanácsnak ilyen döntéshez segítséget nyújta­ni. Tisztelet a tisztségnek — Éppen azt szeretnénk elérni — szögezi le Vincze Imre igazgató, hogy a több szem többet lát, a több okos fejben több jó ötlet születik elv alapján a tanács tagjai segíthessék a gazdálkodás részfeladatainak megoldását, napi gondjaink felszámolá­sát is. A testület üléseit üzemlátogatásokkal kötjük össze, hadd ismerjenek meg a dolgozók küldöttei is min­den munkaterületet, hiszen vannak határrészeink egy­mástól 40—50 kilométerre is. Éppen a vállalati tanács előzetes és folyamatos infor­málása segít abban, hogy minél gyorsabban, minél ke­vesebb áttétellel eljussanak a szakvezetéshez az úgyne­vezett alulról jövő javasla­tok vagy éppen bírálatok. „Alulról”, a műhelydol­gozók küldöttének, Sós Im­rének a közvetítésével ke­rült az igazgató asztalára az a javaslat is, hogy vizsgálja felül a vezetés a vállalat legújabb lakossági szolgál­tató részlegének, az autó­szerviznek a helyzetét. Mert, hogy csak jobban megfize­tett, kvalifikáltabb szakem­berekkel tud megfelelni a lakossági igényeknek, ver­senyképes maradni a túrke- vei, a szarvasi szervizek­kel. A vállalati gazdaságirá­nyítás felelősségteljes teen­dőivel megbízott tanács ed­digi működésének tapaszta­latait sorolva, egy érdekes dolgot is megemlít az igaz­gató: — Meglepett, hogy az ed­digi tanácsülésekre a dolgo­zók küldötteinek egyike sem közvetlenül a műhelycsar­nokból, a traktorról vagy az állattenyésztési telepről jött, hanem otthonról, átöltözve. Megadva a tiszteletet a munkatársaik által rájuk bí­zott tisztségnek. Legalább olyan jelentőséget tulajdo­nítunk ennek, mint a ta­nácskozáson való aktivitá­sunknak. Amiben nagy meg­elégedésükre nincs hiány, pe­dig hát mondjuk meg őszin­tén: tanulgatjuk mi még csak a vállalatirányításnak az új módszereit A testüle­ti tagok nagyobb része soha nem vett részt semmiféle vezetőképzőn, az irányítási munka gyakorlatát oktató tanfolyamon. Hamarosan er­re is sort kerítünk, de nem az a szándékunk, hogy köz­ponti fejtágítóra utaztassuk a tanács tagjait. Itt szerve­zünk részükre elméleti ok­tatást a gazdaságban, ahol hozzáértő, központi előadók­tól helyben kérhetnek vá­laszt a megbízatásuk gya­korlása közben felmerült kérdésekre, problémákra. Temesközy F. Nem a statisztikáért Erősödő gazdaszemlélet

Next

/
Oldalképek
Tartalom