Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-07 / 287. szám
1985. DECEMBER 7SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hogyan születik egy jó hangverseny? Koncert Tfszafőldváron és Martfűn Népművelők, közönség- szervezők napi munkaköri gondja, hogyan és honnan mozgósítsák a közönséget, amely az éppen soron következő műsor értő — s egyúttal értéket nyerő — hallgatója lesz. A kulturális események iránt fogékony — s szerencsés esetben a bővebb kínálat esetén még válogatási lehetőséget is kapó — érdeklődő pedig vajon mi alapján választ kínálatból? Ezen a ponton válik kulcs- fontosságúvá, hogy teremtődtek e helyi hagyományok, léteznek-e olyan intézmények — és képviseleteikben olyan személyiségek — akik jó érzékkel tudják hangolni a kívánalmakat, avagy — s jelen esetben erről van szó — ki tudják-e tapintani az újonnan születő és életképesnek ígérkező igényeket? A jegyzetíró meggyőződése: az igények születésének táptalaja az hi- vatásérzettel és következetességgel végzett pedagógusi munka, mely generációkat nevel a zenélés — vokális vagy hangszeres — aktív művelésére, illetve aktív befogadására. Tiszaföldváron a Söthi kastélyban bérleti hangversenysorozat indult helyi kezdeményezésből, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (támogatásával. . E nagyközönségben ahol az alsó-) és középfokú iskolákban élénk kórusélet zajlik, ahol működik egy nagy múltú férfikar, és évek óta lelkes és tekintélyes számú ifjú közönségre lelnek a Filharmónia bérleti hangversenyei, valóban megérett az idő a felnőtt közönség koncertigényének kielégítésére is. Beérett a vetés — mondhatná Jordán Antal, karnagy, Földvár zenei életének fő mozgatója. A koncerten a szolnoki Bartók Béla kamarakórus Varga Katalin vezényletével előadott, műsora elismerő fogadtatásra lelt. Az L-ala- kú terem — szögletében a pódiummal — kiváló akusztikájú. Martfűn negyedszer rendezett kórustalálkozót a Tisza Cipőgyár Művelődési Központja. A Bozorádi János tanár és karvezető gyermekkórusaiban Nevelkedett zenekedvelők tábora és a fiatal martfűi női kar közönsége lelkesen fogadta a fellépő együtteseket, nem egyszer vastapssal jutalmazva, ráadásra serkentve. A koncertet záró összkarök: a Magyar Gördülőcsapágyművek Vasas Munkáskórusa Debrecenből, a Tiszaföldvári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek Férfikara és a Martfűi Művelődési Központ Női Kara előadásában Jordán Antal valamint Bozorádi János vezényletével a meggyőződéssel felhangzó zene igézetével tette emlékezetessé a koncertet. Labáth Valéria Szegeden Tisza-kutatók konferenciája A Magyar Tudományos Akadémia Tisza-kutató bizottsága tegnap tartotta tizenhatodik konferenciáját Szegeden. A tanácskozáson tizennégy előadás hangzott el a kiskörei tározó térségében, valamint a folyó völgyének egyéb területein az idén végzett kutatásokról. Csizmadia György, a Tisza-kutató bizottság titkára az MTI munkatársának a konferencia kapcsán elmondta: immár két évtizede szervezett formában folytatják a komplex vizsgálatokat. Különös figyelmet szentelnek a környezetvédelemnek, ezen belül a víztisztaság megóvásának valamint a folyó völgyében lévő természeti értékek megőrzésének. A kutatásokba bekapcsolódtak szovjet részről az Ungvári Állami Egyetem, jugoszláv-részről pedig az Újvidéki Egyetem biológusai. így a tudományos vizsgálódást a folyó teljes hosszára kiterjeszthették. Célul tűzték ki, hogy a részterületeken dolgozó munka- csoportok egységes elvek alapján végezzék feltérképező tevékenységüket, s ezzel megteremtsék az eredmények későbbi számitógépes feldolgozásának feltételeit. A munkát annak idején húsz kutató kezdte meg, de ma már mintegy ötvenen vesznek részt a Tisza-kuta- tásokban. 1977-ben nyílt meg Szentendrén a várdomb alján fekvő, szerény külsejű ősi épületben a Népművészetek Háza kiállítóhely, mely évente megújuló anyaggal várja a látogatókat. Elsősorban a környékről származó népművészeti, néprajzi tárgyaknak ad otthont. A ház utcafrontja — Le- hoczky János kovács iparművész és Jávor Piroska festőművész közös alkotású — „Gránátalmás” cégérével Színes virágmintával díszített bútor a XX. század elejéről (Fotó: Korényi Éva) Mecénások a Berettyó partján Nem régen egy mezőtúri tanácsi vezetővel egy majdani kubikus emlékmű tervét, helyét nézegettük, s_feltűnt a várost járva, hogy milyen sok köztéri szobor, térplasztika, dombormű díszíti a Berettyó-partján a tereket, utcákat, intézményeket. Mindez azért is „mutat valamit”, mert tudom, hogy egy, két évtizeddel ezelőtt alig volt Mezőtúron jelentősebb köztéri alkotás, szobor, s a már említett kubikos-kompozíció — ha elkészül — a 17. köztéri szobor lesz a városban. Ilyen gazdagok a túriak? Nem, Maecenas gazdagságával külön-külön egyetlen mezőtúri „polgár” sem mérhető, de úgy tűnik igaz, a sok kicsi sokra megy elve. A tudomány és a művészet támogatásának közösségi, szocialista formájára gondolok. Mindez nagyszerűen .épül a város gazdag kulturális hagyományaira. Példázza ezt, s egyáltalán a genius loci — a hely szelleme )— erejét Mezőtúr várossá nyilvánításának 600. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat, amely közüggyé vált. 1978-ban igen szép kiadásban jelentették meg a város történetének — a . honfoglalástól a felszabadulásig — első kötetét, 1980- ban pedig A túri alma mater címmel értékes emlékkönyv jelent meg a Dózsa György Gimnázium és Szak- középiskola fennállásának 450. évfordulójára. Ez utóbbi, méreteiben is nagyszabású munka — közel félszáz oldal! — társadalmi munkában készült. A Mezőtúri Helytörténeti Füzetek-nek tavaly jelent meg a 6. száma, a város felszabadulásáról tartalmaz visszaemlékezéseket, dokumentumokat. Sokatmondó a „szerzőgárda”. A különböző szövetkezetek vállalatok, gyárak szocialista brigádjai gyűjtötték össze a külsejében szerény, ám annál tartalmasabb könyv anyagát. Jól eső érZfesel olvastuk Szép Ernő „főgymn. tanuló” Első csokor — Költemények és műfordítások — című, Mezőtúron, 1902 júniusában megjelent verseskötetének idei, hasonmás kiadását. A könyvészeti ritkaságnak számító fakszimile a Kiváló Könyvtár címmel kitüntetett Móricz Zsi gmond Városi Könyvtár és a Túri öregdiákok Baráti Köre kiadásában látott napvilágot. Nemcsak megható, de — tények által mutatott — igen hasznos a város és az öreg diákok, a Mezőtúrról elszármazottak kapcsolata. A városi tanács, a művelődési központ a Kiváló cím birtokosa — néhány termelő üzem segítségével, az elszármazott művészek számára ösztöndíjat alapított. Eddig négy képzőművész töltött egy-egy hónapot a városban. S ez nem időtöltés volt. hanem mindegyik művész életében bár rövid, de alkotásokban gazdag időszak. Erről meggyőződhetett mindenki, mecénás és kívülálló művészetszerető, aki látta a szülőváros hangulata inspirált műveiket. Az előző gondolat továbbfejlesztése talán az a képző- művészeti alkotótábor, amelyet azi dén 3. alkalommal rendeztek meg. A mecénások: öt mezőgazdasági üzem, a főiskola, a Fémfeldolgozó Szövetkezet, — s természetesen a helyi és a megyei és tanácsi szervek. Nagyon természetes, hogy az alkotótáborokban résztvevő művészek egy-egy munkájukat a városnak ajándékozzák. S ez már magában rejti a város képző- művészeti életében majdan jelentős Túri Galéria létrehozásának lehetőségét. A volt Bolváry-féle műemlék- jellegű épület nagyszerű hajlék lehet a művészetek számára, Ahogy a Badár-ház a fazekas alkotóház céljára. A városba meghívott és letelepedett művészházaspár, Váncsa Ildikó, és Kis Sándor Lajos természetes, hogy minden támogatást megkap alkotó tevékenységéhez. De ez csupán a mecénás szerepkör egyik oldala. A mezőtúriak között élő (művészek nemcsak alkotásaikkal, de a vizuális kultúra terjesztésével is hasznára válnak az őket támogató közösségnek. S most a többségükben nagyszerű mezőtúri szobrok között barangolt krónikás elnézést kér az olvasótól, hogy netán látszólag ide nem illően témát vált, de eszébe jutott a Zsindelyes fogadó, amelyben Petőfi 1847. június 11-én írta az Utazás az Alföldön című költeményét. A jegyzetíró valamikor a tavasszal vagy a nyáron úgy látta, mintha lebontanák az épületet. A vér is meghűlt benne. A főiskola igazgatója nyugtatta meg: eredeti formájában állítják helyre, a főiskola vendégháza vagy efféle lesz az épület. Ennél bölcsebb felhasználást nehezen tudnánk elképzelni, nagyszerű mecénási tett ez is! S ha már Petőfi emléke előtt tisztelegtünk, ne mulasszuk el, hogy a „fekete kovász” — idézet a költőtől — mesterei mennyire mecénásai a városnak, illetve a város hogyan pártfogolja a híE^s, neves — élői — túri fazekasságot a Ifa- gyományokat. A túri fazekasok az „agyag fővárosának” érdemes mesterei. Tehetségüket országos díjak (Népművészet Mestere, Gerencsér Sebes- tyén-díj, stb.), ismerik el. 1983-ban megnyílt a Túri Fazekastörténeti Múzeum. Kétszer rendezték meg eddig a Berettyó-partján — országos és helyi szervek, a szövetkezet támogatásával a Fiatal Fazekasok Alkotótáborát. Ügy tudom a következő alföldi fazekastrienná- lénak — az utóbbi Karcagon volt — Mezőtúr ad majd otthont. S az eddig felsoroltak napjainkra, de a jövőben még- inkább elválaszthatatlanok egymástól, együttesen vezetnek a Túri Galéria, s a távolabbi jövőben a városi múzeum gondolatáig és megvalósulásához. De ha már fentebb a hely szellemére hivatkoztunk, nagy mulasztás lenne nem szólni a túri folklórról. A 112 éves Petőfi dalkör országos hírű, s a Szivárvány citeraegyüttes is. Ahogy a képzőművészeteknek, úgy a népzenei együttesnek, a dalkörnek is a közösség a mecénása. Az ipari szövetkezetek, az Áfész az állami vállalatok nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatják a művészeti csoportokat. Mindezek után is félreértés lenne csak csupán a pénz, — az összeadott pénz! — az anyagi lehetőség hatásának vélni a mezőtúri sikereket. A tehetség, az alkotóerő kibontakoztatásához természetesen szükségesek az anyagiak. De talán hihető az állítás: mindezeket több pénzzel is lehetett volna rosszul csinálni! okvetlenül arra kell tehát gondolnunk, hogy Mezőtúron a kurttúrpolitika célkitűzéseinek helyes és leleményes irányításáról, megvalósulásáról van szó, korszerű tehetségápolásról, a szocialista mecenatúra célszerű alkalmazásáról. S ez így együtt maradandó alkotások elkészítéséhez, a köz művelődésének előbbre jutásához teljességében elegendő. Ezt bizonyítja a mezőtúri példa. Tiszai Lajos „Olvassatok minden nap” — a gyermekkönyvhét idején gyakran hangzik fel ez a mondat a televízióban. Remélhetőleg meg is fogadják, akikhez szól, erre ösztönzi őket a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár gyér- ■mekkönyvheti programja is, amely hétfőn kezdődik. Torkos búcsú címmel Szolnokon, a Kassai Üti Óvodában Szép Ilona és a Horváth—Benedek duó zenés műsora szórakoztatja a legkisebbeket hétfőn délelőtt 9 órától. A Madách úti óvodások 11 órától mag a Heté- nyi Géza kórház kis betegei délután fél 3 órától, hallgathatják meg ugyanezt. December 10-én délelőtt 9 órától az Antarktiszom jártam címmel is meretterjesz- tő előadásra várják a Szol noki Abonyi Üti Általános Iskola diákjait. Szép Ilona és a Horváth—Benedek duó 11én a Jász! Ferenc és a Vércse Üti Óvodába, valamint a Kisegítő Iskolába látogat. A következő napon, délután 4 órától Hajtogatás címmel tart foglalkozást a Szolnoki Tallinn Körzeti Általános Iskolában Varga Péter, ezelőtt pedig délután 2 órától Kisdobos-ankéton látják vendégül a gyerekeket a gyermekkönyvtáriban. Ugyanitt délután 4 órakor Petrovácz István Íróval találkozhatnak a kisdiákok, A Ságvári Endre Körúti Általános Iskolában Schmidt Egon ornitológus tart előadást a gyerekeknek december 16-án 9 órától, a Mátyás király Úti Általános Iskola tanulóihoz pedig Ágai Ágnes költő látogat el december 17-én. délelőtt 9 órakor. A költsésziet szárnyán címmel december 18-án, délelőtt 10 órától rendhagyó irodalmi órát rendeznek a Szandaszőlősi Általános Iskolában Kun János színművész közreműködésével. Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem címmel ugyancsak Kun János és Nagy Valéria tartja meg műsorát délután fél 4 órától a gyermekkönyvtárban. A gyermekkönyvhét idején Karcagon, Kengyelen, Kőtelken, Kuncsorbán, Nagykörűben, Öcsödön, Rá- kóczifalván, Szászberken, Tiszagyendán, Tiszajenőn, Tiszaörsön, Tiszapüspökiben, Tiszasülyön, Tiszatenyőn, Tószegen, Törökszent műd 6- son, Túrkevén, Űjszászon, Vezsenyen és Zagyvarékason rendeznek író-olvasó találkozókat, rendhagyó irodalomórákat. „Olvassatok minden nap” A gyermekkönyvhót programjából
