Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-05 / 285. szám
1985. DECEMBER 5SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezet évi termelési értéke 33 millió forint. Ebből 6 millió forint értékben szállítottak tőkés exportra, különböző kancsókatés vésett termékeket a szövetkezetiek NDK-beli vendég előadása Tegnap a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának vendégeként, megyénkbe érkezett Karin SchiesseL az NDK Szakszervezeti Főiskolájának filozófiai tanszékvezetője. Szolnoki programjaként találkozott a népfront megyei bizottságának vezető munkatársaival, majd Mezőtúrra utazott, ahol a DATE Mező- gazdasági Gépészeti Főiskolai Karán előadást tartott a szocialista életmód időszerű kérdéseiről. A vendég ma délután Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ismét előadást tart, művelődési dolgozóknak és a TIT aktivistáinak. Munkavédelem a tsz-ekben Csökken a termelőszövetkezetekben az üzemi balesetek száma; a munkavédelem szigorítására hozott központi és helyi intézkedések éreztetik hatásukat. Tavaly az 1983. évihez képest mintegy 8 százalékkal kevesebb baleset történt, és idén az első félévben na- sonló mértékű a javulás. Új vadászati törvény készül Nem nőhet az erdő főié a vadgazdaság „Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett,” mármint Hunornak és Magyarnak, a két daliának — a monda szerint. A csodaszarvas utódaival manapság sem kell szégyent, vallanunk: vadállományunk nagyobb, mint valaha a történelmi Magyarországon volt. és a tervezettnél is több a nagyvad, a szarvas, őz, vaddisznó. Négy-öt milliárd forintra becsülhető a hazánkban élő vad értéke, ebből — a törzsállományt számlálva A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium több évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakemberétől arról érdeklődtünk, milyen szerepet tölt be a népgazdaságban a vadgazdálkodás, melyek a közeljövő időszerű feladatai, milyen irányú fejlődést követel napjaink gazdaságpolitikája? Megtudtuk, hogy a vadgazdálkodás jövőjét megszabó soronlevő feladat az új vadászati törvénv előkészítése. A meglevő vadászati jogszabályok negyed évszázad alatt elévültek, a többszöri módosítások ellenére sem képesek alkalmazkodni az elmúlt huszonöt esztendő alatt bekövetkezett nagy társadalmi átalakuláshoz. A gazdálkodás gyakorlati szintién nagymértékű önállósodás valósult meg. ettől elszakadt az irányítási rendszer felesleges korlátozásokat tart fenn a természetvédelem és a vadászat: a vadgazdálkodás, valamint a mezőgazdaság és az erdőgazdaság között. Természeti kincseink közül tekintélyes értéke van erdeinknek. amelyeknek 23 százaléka tölgy. 7 százaléka Természetesen a mezőgazdaságot is érdekeltté teszi az új törvény a vadgazdálkodásban. A készülő úi jogszabály tételesen meghatározza a vadászható állatokat, (a többi egyértelműen védett), és amire vadászni lehet, az tenyészthető is, zárt téren, vadaskertben tartható: elejtéséről, hasznosításáról a vad tartója rendelkezik. így a termelőszövetkezet termelési ágazatává is válhat a vadgazdálkodás. Egyébként jelenleg is sok— 50—55 ezer a szarvas, 220 ezer az őz, 35 ezer a vaddisznó, 15 ezer a dámvadak száma. A 700 ezer mezei nyúl kevés a korábbi 2 millióhoz képest, a mezőgazdaság vegyszeres „hadműveletei” ritkították a tapsifülesek sorait. No meg természetes ellenségük, a róka. amelyből 25—30 ezret Lőnek ki évente. Mindezt dr. Tóth Sándortól, a MÉM Faipari Hivatala vadászati és igazgatási főosztályának vezetőjétől tudtam meg. bükk, és 15 százaléka fenyő. ahhoz, hogy az iparilag értékes fa mennyisége ne csökkenjen, hanem nőjön, évente 8 ezer hektár új telepítéssel gyarapítják, és a kitermelt 20—25 ezer hektárnyi erdőt újratelepítik. Ez az évente 33 ezer hektárnyi új erdő hét éven keresztül „sebezhető”, ennyi idős korukig károsítják a fákat a vadon élő állatai Mivel a vadgazdálkodás évi kétmilliárd forintnyi bevétele kisebb tétel a népgazdaságban az erdők hasznosságánál, főv a szabad téren levő vadász- területek kisebb mértékű visszaszorítása előnyös lenne a népgazdaság számára. (A nagyvadakat kellene visszaszorítani természetes élőhelyükre.) Az új vadászati törvénv — amely előreláthatólag 1986 első felében lép érvénybe — azt a gnndasáet szférát teszi érdekeltté, ahol a termelés folyik. Tehát a népgazdaság szempontjából nagyobb súlvú erdőgazdaság fölé nem nőhet a vadgazdaság, nem veszélyeztetheti az erdőgazdaság érdekeit. helyütt együttműködnek a termelőszövetkezetek a vadgazdaságokkal. vadászati társaságokkal, hiszen a vadon élő állatok takarmánya a tsz-ektől függ: és az agro- nómusok tapasztalatait is igénybe veszik a vadászok. Az új törvény lehetővé teszi majd, hogy „csendes társ”-ból egyenjogú partnerré lépjen elő egy-egv mező- gazdasági üzem, a közös érdekeltség alapján. Rendeződik a „kényes" kérdés is: a vadgazdálkodással együttjáró károk megtérítése. A mezőgazdaság eddig évente 110 millió forint kártérítést kapott, az erdő- gazdaság semmit. De mivel az erdőkben okozott károkat is pontosan jelezték, így megállapítható, hogy évente 100 millió forint a becsült kár, amit a vadon élő állatok főként a fiatal erdőkben okoztak. Ha például állami erdő- és vadgazdaság volt egy területen, akkor a „saját” erdejüket etették fel az állatokkal. A készülő úi törvény az erdőgazdasággal szemben is — bíróság által megítélt kártérítésre fogja kötelezni a vadásztársaságokat. a vadgazdaságot. Hányán vadásznak? Magyarországon jelenleg 800 vadásztársaság van, ebből 50 társaság területén — a Mátrában, Somogy és Baranya megyében — fordul elő a vadkár 80 százaléka. Gondolnak a jogszabályt előkészítő szakemberek arra is, hogy a vadkár megtérítéséhez milyen anyagi hátteret lehet biztosítani. Egyrészt kedvezően változik a vadásztársaságok adózása, másrészt például 10—15 ezerrel több szarvas kilövése már fedezné a vadhús árából az említett 100 millió forintot. De tovább növelhető a zártkertben tartható állomány is, a dámvadak, a muflonok, vaddisznók száma. A vadkárok csökkentésének egyszerű és anyagilag is elviselhető módja a vadászterület /.körtilkeTÍtése. akár több ezer hektárnyi részt is be lehet keríteni a vadon élő állatok számára, megvédve a körnvező értékes növényi kiultúrát. (Az 500 hektár alatti terület számít vadaskertnek, az itt lőtt trófea nem „versenykénes”.) Évente 17 ezer külföldi vadász fizet valutával azért, hogy itt nálunk lőhessen zsákmányt, szerezzen dicsőséget. Ha egy-egv királvi vad kerül a puskacső elé. az a mi hírnevünket is öregbíti. Ezt a jövőben is meg akarjuk őrizni, a készülő új törvénv. a vadászsporl és a vadgazdálkodás fejlődését ösztönzi, — olyan korszerű gazdaságpolitikai irányelvek szerint, hogv a népgazdaságnak is minél nagyobb haszna legyen belőle. Hét évig sebezhető Az erdei kárt Is megtérítik Demokrácia ás fegyelem Egyik lászságl gyáregységük vezetője szereti a rendet, fegyelmet maga körül. Egy vezető esetében ez a legtermészetesebb tulajdonságok közé tartozó dolog, mert csakis így képes a termelés zavartalanságát és hatékonyságát biztosítani. A szóban forgó gyáregység életében azonban volt egy időszak, amikor e tulajdonságok helyességét sokan vitatták. Akkoriban ugyanis megszaporodtak a felmondások az üzemben; magyarul so-ru elküldték azokat a dolgozókat, akik fegyelmezetlensé gükkel veszélyeztették a termelés biztonságát. A következetes intézkedések nagy port kavartak fel. Voltak, akik helyeselték, mert megértették mögöttük a többség érdekeinek védelmét. De voltak, akik szemében mindez szokatlannak, érthetetlennek, túlzott szigornak tűnt. Sőt olyan vélemények is elhangzottak, hogy az igazgató „semmibe veszi” az üzemi demokráciát. Akik nem ismerték az esetek hátterét, találgattak, táplálva ezzel a különböző híreszteléseket Akik viszont ismerték az ügyeket, a vezető mellé álltak, s helyeselték az intézkedéseket. Végül is kialakult róla az a kép, hogy kemény kezű vezető. Kérdezhetnénk: mi ebben a furcsa? Hisz a gazdaság élénkítésének feladatai ma éppen a kemény következetességet kívánják meg — a kezdeményezésben, a termelési feltételek és a nyereségesség biztosításában egyaránt. Az esetet kísér' véleményekből azonban több tanulság is levonható. Mostanában gyakran kerül a viták, beszélgetések középpontjába a munkafegyelem. S ez nem véletlen, hiszen ma már a reál is többség számára világos, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelése, s ennek függvényében az életszínvonal javítása elképzelhetetlen a tartalékok intenzívebb mozgósítása nélkül. Fontos tartalékaink vannak a minőségi termelés megkívánta szaktudásban és a munkában, vagyis a dolgozó emberben. Érthető tehát, hogy a munkafegyelem kérdése a korábbinál is hangsúlyosabbá vált napjainkban. De pusztán csak a gazdasági kényszer állítja ennyire a figyelem középpontját» a fegyelmezett munka szükségességét, vagy vannak más tényezők is? Úgy is kérdezhetnénk, hogy kizárólagosan a feltételek kedvezőtlenebbé válása okozza nehézségeinket, vagy gondjaink okai között tetten érhetők saját fogyatékosságaink is. Ügy vélem — anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a választ — megállapítható, hogy az említett tényezők mindegyike — és természetesen még sok más s — hatással van jelenlegi ’>elyze- tünkre, magatartásunkra. Ugyanakkor az is tény, hogy mindezek felismerése ellenére sem ment még végbe minden területen, valamery- nyiünkben a szükséges szemléletváltozás. Mert ha végbement volna, előfordulhatna-e például az. hogy a fő munkaidőben pihenjük ki a munkahelyen kívüli munkában szerzett fáradalmainkat; hogy a képességeinknek megfelelő színvonalon és fegyelmezetten dolgozókat „stréber normaemelőknek” tekintsük; hogy a többség érdekében kemény következetességgel intézkedő vezetőt, aki eltávolítja az üzemből a többiek és a termelés biztonságát veszélyeztető ittas dolgozókat a demokráciát megsértőnek tartsuk. És hosszan sorolhatnánk a példákat. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy menynyivel elnézőbbek tudunk lenni önmagunkkal szemben, és milyen szigorral vélekedünk, ha másokat kell megítélni, különösen anyagi differenciálás esetén. Alapos önvizsgálat helyett ugyanis legtöbbször másokra, elsősorban a számunkra kedvezőtlennek tűnő döntést hozó vezetőre mutogatunk; vagy megalapozatlan összehasonlításokat végzünk, s demokratikus jogainkat hangoztatjuk. De arra a legritkább esetben gondolunk, hogy talán bennünk is lehet hiba; hogy teljesítményünk, fegyelmünk nem a legpéldásabb; hogy a közösségi feladatok vállalásától oly annyira megóvjuk magunkat, hogy szinte már sértésnek érezzük, ha megkérnek valamilyen munkaidőn túli közreműködésre, amiért nem jár külön díjazás. Arra pedig végképp nem szeretünk gondolni, hogy a demokratikus jogok gyakorlása elválaszthatatlan a kötelességek teljesítésétől, a főmunkaidőben végzett fegyelmezett, hatékony munkától. Pedig a szocialista demokráciának két oldala van: a jog és a kötelesség. A beleszólás, a viták nemhogy kívánatosak, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek a döntések előkészítésének folyamatában, a teendők széles körű értelmezésében és elfogadtatásában. A kezdeményezésben, az elképzelések. javaslatok megvitatásában tehát mindenki véleménye fontos, és helye van az eltérő álláspontokat tisztázó vitákban. A döntés kollektív meghozatala után, a végrehajtásban azonban elengedhetetlen az egység, a többségi akarat fegyelmezett tudomásul vétele és szolgálata. Ekkor már nincs helye a vitának — legyen szó üzemi tervről, termelési- vagy bérkérdésekről, személyi döntésekről —, mert különben sem a fegyelem, sem a munka folyamatossága és hatékonysága nem biztosítható. A termelés ugyanis nem kedv kérdése, ugyanúgy, ahogyan a vezetés felelőssége sem azonosítható pusztán a beosztással vagv az egyéni elhatározással, hanem átgondolt következetességet, ha kell, szigort tételez fel. loggal moadliatia bárki: ezek szinte már az unásig ismert igazságok. Ma egyébként sem erkölcsi prédikáció hanem több pénz kell. Igaz, több kellene! Nehezen képzelhető el azonban a több akkor, ha az ehhez szükséges fedezetet nem teremtjük meg jobb munkával; ha nem vállaljuk a többség — benne önmagunk — érdekeit szolgáló tudatos, fegyelmezett munkát; ha a szocialista demokráciát csakis a saját érdekünket szolgáló lehetőségnek tekintjük, s nem olyan öntevékenységnek fogjuk fel, amely úgy ad módot és keretet jogaink érvényesítésére, hogy egyben erősíti a fegyelmet, s ehhez a társadalmi ellenőrzést is fokozza — mindannyiunk érdekében. László Gyula ’85-BEN REKORD BEVÉTEL Jövőre drágulnak az IBUSZ programjai Az IBUSZ jövő évi terveiről sajtótájékoztatót tartott tegnap a Hungária Hotelban Harsányi Zoltán vezérigazgató. Mindenekelőtt arról számolt be, hogy rekordévet zár az IBUSZ, árbevétele 17 milliárd forint körül alakul, s ez a tavalyihoz képest több mint 15 százalékos növekedést jelent. Ez is bizonyítja, hogy változatlanul magas hazánkban az utazási kedv, s Magyarország továbbra is megmaradt a külföldi turisták kedvelt uticél- jának. összesen 5750 turistacsoport utazott az IBUSZ- szal külföldre ebben az évben, s több mint félmillió külföldi vendéget fogadott az utazási iroda,, melynek nyeresége — ez évben először — meghaladja a 400 millió forintot. Nőtt az IBUSZ-szervezésú belföldi turistautak iránt érdeklődők száma — meghaladta a 360 ezret —, az ebből származó bevétel elérte a 200 millió forintot. Valamelyest csökkentek a vállalat munkáját ért panaszok; 900 megalapozott reklamációra összesen kétmillió forintot térítettek vissza az idén. Jövőre 43 országba, 350 útvonalra ajánl útiprogramokat az utazási iroda. Különböző okok — így például a közlekedési tarifák emelkedése miatt — az utazni vágyóknak arra kell számítaniuk, hogy a tavalyinál drágábban nézhetnek körül a világban. A szocialista országokba szervezett programok átlagosan 4—5 százalékkal, a nyugati utak pedig 7—8 százalékkal magasabb árért kaphatók, mint egy évvel ezelőtt. A kínált utak csaknem fele 5000 forintnál olcsóbb, s mindössze 0,4 százaléka tartozik a kifejezetten drága kategóriába. A tájékoztatón felhívták a figyelmet néhány új útvonalra, így például a nagy szovjet körutazásra és a Fogara- si-havasokba invitáló kirándulásra. Az új programokon kívül továbbra is meghirdetik a jól bevált utakat, köztük az NDK legszebb városait bemutató túrát és az észak-európai körutazást. A kuriózumok kedvelőinek egyebek között mongóliai és kínai utakat kínálnak. Jövőre tovább bővül a kedvezmények köre: az eddigieknél jóval több programon vehetnek részt mérsékelt árért a gyerekek. A nyugdíjasok továbbra is tíz .százalékos, kedvezményben részesülnek az utak jórészénél. Megérkezett az elsf nagyobb tétel Narancsszállítmány Szerdán Kelebiánál átlépte az országhatárt az első idei nagy narancsszállítmány: 54 vagonban 1100 tonna görög déligyümölcs érkezett. Az év végi ünnepek előtt a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat tájékoztatása szerint összesen mintegy 10 ezer tonna narancs, s körülbelül 5 ezer tonna banán érkezik az országba. Banánból a tavalyihoz hasonló mennyiség kerül a boltokba, ám a beszerzési forrás némileg megváltozott: a banán zöme — mintegy 4600 tonnányi — ezúttal is Kolumbiából jön be, 400 tonnát azonban Nicaraguából vásároltak a külkereskedők. Ezt a közkedvelt gyümölcsöt — amelyből ezúttal sem lesz annyi, amennyit a vevők vásárolni szeretnének — a partnerek félig érett állapotban szállítják, s a gyümölcs a rákospalotai, valamint az ország más pontján lévő 18 érlelőhelyére kerül. A déligyümölcsök fogyasztói ára a belföldi forgalmazó, a Délker Vállalat tájékoztatása szerint a tavalyihoz képest nem változott: a banán kilója 43, a narancsé 39, a mandariné 46 forint.
