Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-05 / 285. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 5. IA tudomány világa J f Kevesebb koleszterint Sokak betegsége az érelmeszesedés Vulkánkitörés — iszapfolyással Gaológusszammel a kolumbiai tragédiáról Bátran mondhatjuk, hogy minden természeti katasztrófa legfélelmetesebbike a vulkánkitörés. Olyan erő nyilvánul meg benne, amelyet az ember hol vallásosan tisztel, hol retteg tőle, de mindenütt és mindenkor respektál. A tűzhányóval nem lehet vitatkozni — vallják az aktív vulkánok körül élők, akik fatalista belenyugvással veszik tudomásul környezetük időről időre bekövetkező elpusztulását. Emberek milliói élnek ma is aktív vulkánok árnyékában, olyan területen, amely a lehetséges pusztulásnak van kitéve. Mégis, a becslések szerint az utóbbi 500 évben 2 millió ember esett áldozatul a kitöréseknek. A világ részvéte ma Kolumbia felé fordul. Amint a hírügynökségek, jelentették november 13-án, helyi idő szerint 22 óra 10 perckor robbanásszerűen kitört a Névadó del Ruiz vulkán Arenas krátere. A kitörés felolvasztotta az 5400 méter magas hegység vastag hó- és jégtakaróját, s a hatalmas víztömeg lezúdulva rövid idő alatt elárasztotta a hegy lábánál fekvő völgyeket. Az iszapréteg a tetőig betemette a házakat. így pusztítva el több települést. A halottak számát 25— 40 000-re becsülik. A tűzhányók kellemetlen tulajdonsága, hogy sokszor évszázadokig nyugodnak, majd hirtelen, minden átmenet nélkül kitörnek. Ezek az ébredések sokszor igen hevesek, általában ezek okozzák a nagy katasztrófákat. De csakugyan átmenet és előjel nélkül történik mindez? A „felébredést” fokozódó szeizmikus aktivitás és hőmérséklet-változások kísérik, amelyeket ma már jól tudnak érzékelni. Sajnos, sokszor nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az előjeleknek, és ekkor tényleg váratlanul éri az embereket. Nos, ez történt Kolumbiában is. A Névadó del Ruiz legutóbb 140 éve. 1845-ben tört ki. és akkor nem okozott sú- lyes károkat. Két hónaooal ezelőtt viszont tompa morajlás hallatszott a mélyből, és a kráterek füstölni kezdtek. A szakemberek figyelmeztetését sajnos a lakosság — mint másutt már annyiszor — figyelmen kívül hagyta. A tűzhányó a földkéreg olyan pontja, ahol a szilárd részek folytonossága megszakad, és a mélyből — 40 —300 km mélységből — olvadt kőzetek és (vagy) gázok jutnak a felszínre. Leggyakoribb, amikor a kitört kőzet — tefrának nevezik — okoz katasztrófát, vagy a lá- vafolyás, illetve a forró gázkitörés. A vulkáni veszélyek rangsorában a tefra- hullás után az iszapár áll a második helyen. Sok tűzhányó csúcsát ugyanis örök hó-jég borítja, s többnek a kráterében pedig tó, tengerszem keletkezett. A Vezúv i. sz. 79-es kitörése során Pompeit a tefra- hullás, Herculeneumot azonban az az iszapár borította el. amelyet a kitörés okozta felhőszakadás a tefrából képzett. Ez az iszap a híg betonra hasonlított, és később úgy meg is szilárdult, mint a beton. A vulkánok oldalát borító kőzetekből keletkező iszap lehet hideg, de forró is; lehet közömbös, de az elnyelt gázoktól lehet maróan savas is. Lehet nagyon híg; az ilyen iszap mozgása a vízhez hasonlít, de lehet alig mozgós sűrű is. Megindulásának helyén és a meredek oldalakon erózió kíséri útját; mindent letarol. A hegy lábánál mozgása lelassul, és megindul belőle a lerakódás, először a nagyobb sziklák, majd a törmelékek, végül a finom szemcsés iszap borít el mindent. Az iszapár legveszélyesebb forrásai a krátertavak, amelyek tekintélyes vízmennyiséget is tárolhatnak. A Jáva szigetén lévő Kelut tűzhányó kráter- tava 1919-ben robbanásszerű kitörés folytán kiömlött a hegyoldalra, és az iszapár 200 km2 mezőgazdasági területet tett tönkre minden rajta lévővel együtt; 5000 ember lelte halálát akkor. Holland mérnökök ezután alagutak sorával megcsapolták az újra kialakult tavat, víztartalmát 65 milliárdról 3 millió m3-re csökkentették. A munka 1952-ben hozta meg az eredményt, mert ekkor a kitörést csak jelentéktelen iszapár kísérte, aminek mindössze hét áldozata volt. A krátertó feneke azonban lesüllyedt, és a korábbi alagútrendszer tönkrement. Miután az indonéz kormány nem fordított gondot a felújításra, az 1966-os kitörés újra nagy katasztrófával járt. Jelenleg az 1967-ben fúrt alagúton keresztül csapolják a tavat, hogy a víz- mennyiséget a biztonságos szinten tartsák. A Kelut iszapja hideg volt. A szomszédos Galang- gung 1822-ben felrobbant krátere viszont forró iszapot produkált, ami a hegytől 65 km-re is eljutott. 1914- ben az Űj-Zélandhoz tartozó Fehér-szigeten is forró iszap keletkezett a krátertó gázrobbanása nyomán (a tó feneke beszakadt, és a víz az izzó magmára ömlött). A hegyet borító hó hirtelen elolvadása okozta a kaliforniai Shasta iszapárját 1926-ban és 1931 -ben. Érdekes, hogy az iszapár sokszor később és máshol léphet fel, mint a kitörés. 1956-ban a kamcsatkai Be- zimjannij hamuja a szomszédos hegyekre hullott. A fekete hamu megnövelte a felület hőfelvételét, és megolvasztotta az alatta lévő havat, a keletkezett iszapár a hegyektől 100 km-re is eljutott. Az örök hóval borított chilei Villarica kráteréből megindult lávafolyam, maga előtt olvasztva a jeget, váltott ki iszapfolyást, ami el is pusztított mindent a hegy lába körül. Ezek a történelemből ismert iszapárak azonban csak ártatlan kis pocsolyák a Föld korábbi produkcióihoz képest. A Yellowstone Park keleti szegélyén található egy 40—50 millió éves iszap- ár, ami helyenként 2000 méter vastag, és 11 000 km2-t borit, míg a Sierra Nevada lejtőin egy valamivel fiatalabb, 31 000 km2 területet elborító iszapárból keletkezett kőzetek találhatók. A kaliforniai Tuscan képződmény „csak” 2000 km2 területű és „alig” 3 és fél millió éves iszapfolyásból keletkezett. Jégkitörések viszont olyankor lépnek fel, ha a tűzhányót gleccser borítja, így elsősorban Tzlandon találkozunk velük. A hirtelen olvadó jég a Katka kitörésekor percenként 92 000 m3 vizet szolgáltatott, és a lezúduló jég-víz elegy térfogata elérte a 6 km3-t. Amerikából Európába ~H terjeszkedő mosómedve A mosómedve észak-amerikai állat, de az utóbbi időben kezd elterjedni Nyugat- Elurópa erdőségeiben is, és a jelek szerint folytaja előrenyomulását keleti irányban is. (Ausztriában már több példányát látták.) Minden országban meglehetős riadalommal fogadják megjelenését. Az még csak elviselhető lenne, hogy időnként a háztáji baromfifélékből is , zsákmányolnak. Nagyobb baj az, hogy — a rókához hasonlóan — a mosómedvék is terjesztik a veszettséget. A mosómedve éjszakai állat, a sötétedés után egy óra alatt bejárja élelemszér- ző területe közeli részeit, csak utána indul távolabbra. Télen pihenőre vonul, tartalékaiból él. A mosómedve karmai nem visszahúzhatok, mellső lábujjai hosszúak szélesre kitárhatok, így alkalmasak fára mászásra és kisebb nyílásokban való kutatásra egyaránt. A mosómedvék jól úsznak, szárazon és vízen egyaránt találnak élelmet: mindenevők. Kedvenc élelmük a béka, a folyami rák, egerek, kígyók, dió, makk, bogyók, gyümölcsök. Ha módja van rá, madarakat is zsákmányol. Az állat táplálkozásához tartozik a „mosás szokása”. Mindig megmossa táplálékát, ha van rá lehetősége. E szokás célját egyelőre nem tudják megmagyarázni a természet- tudósok. Az bizonyos, hogy a tisztasághoz semmi köze, hiszen a mosásra használt víz gyakran sokkal szennye- sebb, mint a táplálék. Azonkívül megmossa a vízből származó táplálékokat, — a rákot, a békát — is. Képünkön egy jól kifejlett mosómedvepéldányt láthatunk, ritkaság, hogy napvilágnál lencsevégre lehessen kapni (KS) Az érelmeszesedés a nagy és közepes átmérőjű ereknek a betegsége. Az jellemzi, hogy az erek belső falón elsősorban zsírvasat tartalmazó anyagokból és kalci- um-vegyületekből álló ki- sebb-nagyobb lerakódások képződnek. Sok beteggel végzett vizsgálatok kimutatták: leggyakrabban a főverőérben, a csípő, a láb, és az agyi artériákban, meg a szív koszorúereiben jelennek meg az ilyen lerakódások az erek falán. ' Minthogy a meszes lerakódás az évek múlásával mind jobban szűkíti az erek kereszt- metszetét, romlik annak a szervnek a vérellátása, amelybe az elmeszesedett ér vért szállít. De nemcsak a szervek vérellátásában támad zavar, hanem olyan veszedelmek is fokozottabban fenyegetik a beteget, mint a szívroham, a szélütés és agyvérzés, amelyek sok országban, így nálunk is a legtöbb halálesetet okozzák. Ez a magyarázata, hogy világszerte nagy erővel kutatják az érelmeszesedés kialakulásának menetét és azokat a tényezőket is — a vérplazma átlagosnál nagyobb lipoidtartalmát, a vérnyomás emelkedését, a cukorbajt és a dohányzást —, amelyek e betegségre hajlamosítanak, illetőleg a már kialakult betegséget súlyosbítják, s kimenetelére hátrányosan hatnak. Jelentősnek látszik az a megállapítás, amely szerint az érelmeszesedés kialakulásában döntő szerepük van a verőerek (artériák) falában lévő sima izomsejteknek. A kutatók már bizton megállapították, hogy a táplálék lipoidtartalma hatással van az érfal sejtjeinek koleszterintartalmára. Ha a táplálék lipoidokban — koleszterinekben — gazdag (például a vaj, a tojás, a tejszín,) a vérsavó koleszterintartalma a szokványos 100 milliliterenkénti 120 milligramm helyett 400 milligrammra is megnövekedhet, s emigtt többszörösére gyarapszik a vérsavóban azoknak az anyagoknak a meny- nyisége, amelyek az érfal sima izomsejtjeinek a szaporodását, s ezáltal az érelmeszesedés kialakulását serkentik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a telített zsírsavakban bővelkedő zsírok helyén telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajokat fogyasztunk, csökken a vérben a koleszterin mennyisége, és kisebb lesz az érelmeszesedés kialakulásának a veszélye. Képünkön: a vázlatos ábrázolás az ér átmérőjének a fokozatos csökkenését érzékelteti. Fent az ép eret látjuk, itt akadálytalan a vér áramlása, középen az átmérő már a felére csökkent, lent pedig az áramlás már jelentősen akadályozott. (KS) Közlekedési tapintat Egymás mellett az autóban Csontok ropogása... A hetvenes évek kezdete óta tanulmányozzák francia kutatók a csontjaink keltette hangokat. Különféle megterheléseknek tettek ki csontokat, majd vizsgálták a közben keletkező hangok jellemzőit. Megállapították, hogy csontjaink fölöttébb sajátos hangokat hallatnak, sokkal összetettebbek, mint a fémek vagy a műanyagok. Az előzetes vizsgálatok szerint e hangokból az apró repedések jelenléte és mérete jobban felismerhető, mint a röntgenfelvételekről. Remélik, hogy néhány éven belül sikerül kidolgozni a 1,csonthangok” elemzésének módját. Mind a repedéseknek, mind a repedések gyógyulásának felismerését várják tőle. Ez utóbbi különösen a táncosok és a sportolók szempontjából fontos: nekik elemi érdekük, hogy sérülésük gyógyulása után nyomban ismét edzésbe állhassanak. A neutrínók tömege? Az a feltevés, hogy a neutrínóknak nincs tömegük, mindinkább megrendüli Először 1956-ban béta-bomlás során mutatták ki kísérletileg a részecskefizikusok, sőt az asztro- fizikusok is. Az amerikai Goddard űrkutatási központ szakértői most értékelték a korábbi űrrepülések ibolyántúli méréseit, és megállapították, hogy a 163—180 nanométeres hullámhossz között szokatlanul erős a világűrből érkező ibolyántúli sugárzás. Ez a megfigyelés kézenfekvőén azzal lenne magyarázható, hogy a neutrínóknak tömegük van, és a neutrínók ibolyántúli fénykibocsátással könnyebb részecskévé hullanak szét. Igen sok baleset oka a jármű vezetőjének és utasának konfliktusa. A vezetők és utasaik ugyanis igen gyakran ingerük egymást. A felmérésekből az derül ki, hogy az autósoknak csak mintegy harmada visz magával szívesen utast, a többi inkább egyedül utazik. A kellemetlen vagy éppen veszélyes útitársak az alábbi csoportokba sorolhatók. A csacsogó. Abban a pillanatban, amikor beül az autóba, és elindul a motor, ő is elindítja a beszélőgépét. Csacsog, nevetgél, fecseg, legalább hatezres fordulatszámon. A vezetőt ez egy ideig esetleg szórakoztatja, de hosszasan biztos, hogy fárasztó. Márpedig ha egy vezető fáradt lesz ... Az utasítgató. Az elindulástól a megérkezésig együtt vezet a gépkocsivezetővel. Szinte előírja, hogy mikor előzze meg azt a mazsolát, mikor kanyarodjon, mikor adjon gázt és azt is, hogy mikor fékezzen. S ráadásul állandóan utasítgatja, hogv az adott foxgalmi szituációban melyik a legjobb sebességi fokozat. A helyettes. Megkíméli a vezetőt a többi jármű vezetőjével való kapcsolattartás fáradalmaitól, ö maga veszekszik, mutogat és kiabál gorombaságokat a forgalom többi résztvevőjének. Mindezt természetesen társadalmi munkában végzi. A figyelmes. — „Vigyázz, lámpa jön! Itt még át tudsz menni! Figyeld meg. le fog lépni a járdáról. Kanvar jön! Szemben jön egy autó. Ott áll a rendőr a sarkon, lassíts! Ezeket már másodszor is megelőztük” — mondja. Az önzetlen. Általában csinos nő, aki önzetlenül megkíméli a vezetőt attól, hogy menet közben meg kelljen állnia azért, hogy a hölgy kijavítsa sminkjét, megigazítsa frizuráját. G inkább maga felé fordítja a visszapillantó tükröt és úgy végzi el ezeket a teendőket. A vezető használ ja a külső tükröt, vagy forduljon hátra, ha olyan kíváncsi arra, mi történik mögöttük. Az autósok az olyan útitársakat kedvelik, akik szellemesen, mértékletesen beszélgetnek, ám azért éberen figyeük az utat, szinte együtt gondolkodnak la (vezetővel. Nehéz forgalmi helyzetekben csendben maradnak, mintegy gondolati szünettel elősegítik a vezető biztonságosabb ténykedését. A beszélgető partner jelenléte különösen egyhangú úton, éjszakai vezetéskor fontos, mert így könnyebben marad ébren a vezető. A beszédtéma olyan legyen, hogy a vezetőt érzelmileg ne terhelje. Súlyos problémákat, vitás kérdéseket nem a kocsiban kell megbeszélni, mert a vezető figyelmét elterelhetjük az útról. Sok ember a saját vezetési stílusát igyekszik ráerőszakolni más vezetőkre. Állandóan tanácsokat ad, értékeli vezetői tevékenységüket — és azt tudomásukra is hozza. Nem kulturált és nem okos magatartás; ha utasok vagyunk, kötelességünk a járművezetők tevékenységéhez, elképzeléseihez alkalmazkodni. Ha már elfogadtuk a jármű kényelmét, az utazás lehetőségét, akkor sem kritizálni, sem bírálni nincs jogunk. Ez ugyanis nemcsak illetlen, hanem balesetveszélyes is. Az állandó figyelmeztetés, az ilyen vagy olyan utasítás idegesítő, szinte kivétel nélkül minden vezetőt bosszant. Nagy tapintatot igényel a gépkocsiban való dohányzás kérdése is. Alapszabály: ne gyújtsunk rá, ha a vezető nem dohányzik. Ha megengedi, akkor sem illő felé fordulva, arcába fújni a füstöt. Vannak olyan dohányosok, akik a gépkocsiban egyik cigarettát a másik után szívják, így aztán csakhamar elviselhetetlenné válik a jármű levegője. Ha a vezető dohányos, bízzuk rá, mikor és hogyan gyújt rá. tehát ne kínálgassuk folytonosan, (Arról nem is beszélve, hogy határozottan helytelen dolog vezetés közben dohányozni, hiszen így a vezető megosztja figyelmét a vezetés és a cigaretta között.) B. I.
