Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 31 m Es nyolcvanhatban? Még most is túl sok múlik az I Tervek két mezőgazdasági nagyüzemből Ma éjfélkor az ország minden üzemében igen fontos időszaknak érnek a végére: 1985 eredményeitől függ. milyen reményekkel, feladatokkal kezdődhet a VII. ötéves terv megvalósítása. „Alapozási időszak volt az elmúlt egy év, már csak azért is, mert ebben az esztendőben már az új tervidőszakban i,s érvényes szabályozórendszer keretei között kellett dolgozni, tanulni a sok tekintetben egészen úi követelményekhez való alkalmazkodás „fogásait”. A Szolnoki Mezőgép Vállalatnál a visszatekintésre is igen jó alkalmat nyújt a mostani Szilveszteri: éppen tíz éve lesz janyár elsején, hogy a Szolnok és Heves megyei üzemeket összefogó nagyvállalat a mai keretek között kezdett dolgozni. Ezerrel kevesebben A tíz évvel ezelőtti gazdasági mutatókat az ez év végiekkel összevetve tiszteletre méltó fejlődést bizonyíthatunk. 1976 eleién a Mezőgépnél a mainál ezerrel többen dolgoztak, a termelési érték azonban egymilliárd forinttal keesebb volt a mostaninál: a tíz esztendővel korábbi 258 millió forint értékű helyett mintegv 1.5 milliárd forint értékű termékre talált külföldön vevőt a vállalat. A számokat nézve egy. a Szolnoki Mezőgép megalakulása után kialakult, vita fő kérdésére is választ kantunk: az életképesség, alkalmazkodókészség korántsem fordítottan arányos a vállalat nagyságával. A szolnoki központú nagyvállalat például az összevonások után kezdett „élni” a piacon, és ma már alig van a világon jelentős, mezőgazda- sági gépeket gyártó cég, amelyikkel ne alakított volna ki gyümölcsöző termelési együttműködést. Persze a népgazdaság exportérdekeit és a hazai mezőgazdasági technika korszerűsítését egyformán jól szolgáló célok eléréséhez korántsem volt elég a korábban önállóan gazdálkodó egységeket egy szervezetbe tömöríteni. A termelési (az egy dolgozóra jutó 300 ezer forintos évi termelés 1985-re megduplázódott) és gazdálkodási eredmények látványos javulásához a vállalati téremberen mékszerkezet folytonos korszerűsítése. és ami legalább ugyanilyen fontos: a gyárak speciális profiljának kialakítása, a vállalaton belül munkamegosztás elmélyítése kellett. Minden üzemben azokat az alkatrészeket, részegységeket készítik — kifizetődő szériában —, amelyek gyártására a technikai feltételek a legmegfelelőbbek, az évek során a műszaki fejlesztési feladatokat is alárendelték a szakosodás igényeinek. Hogy a néhány számmal már jellemzett eredményeket nem volt könnyű elérni, azt az is bizonyítja, hogy a vállalat technikai felszereltsége nem a legkorszerűbb. A gépipari átlagnál még mindig lényegesen magasabb a kézi miunka aránya, a több száz forgácsológép közül alig több mint 30 igazán korszerű, a termékeihez rengeteg lemezt használó, 10 településen működő cégnél csupán egyetlen automatikus lemezmegmunkáló központ működik. És hogy játsszunk a statisztikai adatokkal: a magyar gépiparban igen jónak mondható a Mezőgép 1 forintnyi bruttó állóeszközükre jutó 2.5 forintos termelése — csakhát az adat ugyanúgy jellemzi a technikai Eszközök kihasz- náüjsíágíát, mint kényszerű hiányukat. Alkalmazkodó tervezés Ahogyan Sziráki András vezérigazgató fogalmaz a fejlődést jellemezve: „Bár jelentős beruházásokat hajtottunk végre a tíz év alatt (például két év alatt az öntöde rekonstrukciójára 120 millió, a mezőgazdasági gépgyártás korszerűsítésére 230 millió forintot költöttünk) üzemeink korántsem korszerűsödtek olyan ütemben, mint ahogyan a termelés fejlődött, a gazdálkodás javult. Magyarán szólva: az eredményeket csak dolgozó kollektívánk folytonosan növekvő erőfeszítéseivel érhettük el. Nlivánvaló, hogv ahol sok kézi munkát kell végezni, ott a termelékenységet növelni, a szigorúbb minőségi követelményeknek eleget tenni csak akkor lehet. ha az emberek többet vállalnak.” És erre a Mezőgép kollektívája képes volt. Egy olyan nehéz évben is helytállt, mint az idei volt. A vártnál kevesebb, szocialista országból érkezett, megrendelés ellenére is sikerült a vállalatnak túlteljesíteni termelési tervét, mert — időnként szinte irreálisan rövidnek tűnő határidőre — a tavalyinál 22 százalékkal, a tervezettnél 17 százalékkal nagyobb, összesen 410 millió forint értékű gépet szállított nyugati vevőknek. Persze az alkalmazkodás nem volt zavartalan, a avárak feladatait szinte folytonosan át kellett rendezni, és ez sokakban a tervszerűtlenség látszatát keltette: Ki ne fogadkozott volna már. ilyenkor esztendők fordulóján eképpen: jövőre új életet kezdek, ezt vagy azt jövőre másképp csinálom. A változtatás szándékát megérielhetik a magunk mögött tudott esztendő tapasztalatai, serkenthetnek rá kedvezőbbé vagy nehezebbé vált körülmények, vagy „csupán” egyfajta belső kényszer a jobbításra. Maga az élet igazolja újra meg újra leghitelesebben, hogy mindez igaz éppúgy az egyes emberek, mint a családok vagy egy-egy nagyobb kollektíva esetében. Nyolcvanöt utolsó napjaiban „nagy családokban”, mezőgazdasági nagyüzemekben tettük fel a kérdést: és nyolcvanhatban? A lehetőséget kihagyni vétek Minden apró művelet — Végül azonban — vélekedett erről az igazgató — mindenki megértette, hogv az év eleji tervet ma már senki nem tekintheti egv egész esztendőre biztonságot, pontos menetrendet adó „szentírásnak”. Ha számításaink nem úgy alakulnak, mint a tervezéskor gondoltuk, vagv nem remélt, kedvező üzletek kínálkoznak, ismét elölről kell kezdenünk amit egyszer már elvégzettnek hittünk. Megélni, legalábbis elfogadható szinten megélni, ma már csak így lehet. A hasonló kényelmetlenségeket tapasztalatom szerint ma a korábbinál jobban megéri vállalni. Mert az egy éve alkalmazott szabályozók valóban szigorúbb korlátok közé szorítják a vállalatokat, ám áld ilyen körülmények között is képes többet végezni, az a nyert haszonból többet tarthat meg magának. Nem véletlen' hát, hogy a vállalat utolsó idei munkanapján a gazdasági és társadalmi vezetők „évzáró tanácskozásán” az alkalmazkodóképesség, a kockázat- vállalás mellett a költségekről esett a legtöbb szó. Itt fogalmazták meg, hogy a „globális” költségcsökkentési tervek semmit sem érnek, ha a megtakarítás végösszegét nem a legapróbb munkaműveletek árát is nagyító alá helyezve állapítják meg. Minden fillér számít — é<? ezt tudatosítani még bőven van teendő a Szolnoki Mezőgépnél is. iV. Szász József Nemcsak a gyakorló, a szakértő mezőgazdák tudják. mit jelent a kiskerti vagy a nagyüzemi növény- termesztésben a víz. Hogy micsoda kárt tehet ha sok van belőle, .belvíz formájában. és hogy milyen veszteségeket okozhat a tartós hiánya. Ez utóbbival kapcsolatban ugyancsak keserű tapasztalatokat szereztek az utóbbi esztendőkben — a térség számos más nagyüzeméhez hasonlóan — a Kengyeli Dózsa Tsz-ben. — Két aszályos évben több mint 30 millió forint nyereséget húzott ki a zsebünkből a tartós csapadékhiány — összegzi az 1983—84. évi veszteségeket Zolnai Ferenc általános elnökhelyettes. Az idei gazdálkodásunkat bizony nagyon megnehezítették az előző évekről áthúzódó pénzügyi gondok. Nem tudtuk még kialakítani a melléktevékenység alapjait sem. A sertés- és szarvasmarha-ágazat mellett így az időjárásnak leginkább kitett alaptevékenység, a növény- termesztés adja, már amikor adja, a szövetkezet nyereségének hetven-nyolcvan százalékát. Már amikor adja, — így fogalmazott az elnökhelyettes — hiszen évi tízmilliós jövedelemkiesést is okozhat gazdaságukban a csapadék- hiány. Még akkor is. ha az ágazat szakemberei tőlük telhetőén igyekeznek hasznosítani meglévő öntözési lehetőségeiket. __ Sajnos a téesz területét c sak érinti a Nagykunsági Főcsatorna, igy 5680 hektár szántóterületünknek alig a felére tudunk öntözővizet juttatni belőle. Szűkös fejlesztési lehetőségeink azt sem tették lehetővé eddig, hogy megfelelői műszaki-technikai feltételeket teremtsünk a központi intézkedések révén időközben kedvezőbbé vált vízhasznosítási lehetőségek kihasználásához.- És nyolcvanhatban? Hiszen előtte vagyunk még az új esztendőnek, s ki a megmondhatója, hogy száraz, vagy csapadékos évjáratra erősödnek-e az ugyancsak vízhiány miatt későn kelt búzatövek a kengyeli határban? — A mesterséges csapadékpótlást illetően bizako- dóbban nézhetünk az úi esztendő elé — állítja Zolnai Ferenc. — Hozzákezdünk nyolcvanhatban egy négy ütemben tervezett fejlesztéshez, aminek legalább négyezer hektár biztonságos öntözése kell, hogy legyen a végeredménye. Talajadottságaink olyanok, hogy vétek nem öntözni a földjeinket, éppen ezért bűn lenne nem élni a fejlesztést segítő újszerű támogatási és hitelfeltételekkel. Jövőre, az első ütemben. 250 hektárnyi cukorrépa-terület öntözésére két Bauer öntözőberendezést vásárolunk, 40—70 százalék közötti támogatással és hitellel, az osztrák—magyar öntözésfejlesztési program keretében. Másik kétszázötven hektáron pedig a KITE segítségével javíthatjuk 1986- ban a mesterséges csapadékellátás feltételeit. Az öntözési lehetőségek javitására nem mindennapi feltételekkel vállalkozik a kengyeli közös gazdaság és az iparszerű kukoricatermesztést koordináló termelési rendszer. Ahogy Zolnai Ferenc tájékoztat, mindkét félnek előnyös, ugyanakkor kockázatos is az országosan egyedülálló öntözésfejlesztési együttműködés. — Egy nagy értékű és nagy teljesítményű, ezer méter szélességben öntöző berendezést helyez 'ki gazdaságunkba referenciagépként a KITE. A termelési rendszer meghatározza részünkre a komplex kukoricatermesztési technológiát, a fajtavá- lasztásitól a növényápoláson keresztül egészen a betakarításig. Ha ezt maximálisan betartva hektáronként 13 tonnánál nagyobb átlagtermést érünk el, meg kell térítenünk a gép amortizációs költségének bizonyos részét. Nem kell fizetni a gépért, ha nem érjük el a rendszer által garantált termésátlagot a 250 hektáron, de attól nem a technológiai fegyelem megsértése miatt maradunk el. Közös tehát a kockázat, de kölcsönös az előny is: a KITE megszerezheti az Egyiptomban már jól bevált külföldi berendezés hazai üzemeltetési tapasztalatait, szövetkezetünknek pedig lehetősége nyílik a takarmánygabona-termelés jelentős növelésére. A berendezés azonban lett légyen az külföldön már jól •bevált öntözőgép, önmagában kevés az üdvösséghez, azaz a biztonságos csapadékellátáshoz. Víz is kell, márpedig az imént a víznyerési lehetőség, az öntözőcsatörne nem éppen szerencsés elhelyezkedését említette az elnökhelyettes. Napirenden a szarvasmarha A dobai főcsatorna zsilipjénél új műtárgyat épít a Ki szűrőrendszert létesítenek, amely megóvja a s zig. A beruházás során ttyúkat az uszadéktó! Nemcsak esztendőik váltják egymást most szilveszter éjjelén: a gazdálkodó szervezetek számára véget ér egy középtávú tervidőszak, és kezdődik egy újabb, a hetedik. A nyolcvanas évek első felének mérlegét megvonva a termelés 35 százalékát és a nyereségük hasonló hányadát produkáló állattenyésztési főágazat egyik kulcságazatának „rendbetételét” tartják egyik legnagyobb eredménynek a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság vezetői. Kelemen Béla igazgatóhelyettes beszél erről: __ A most véget érő ötéves tervet megelőzően tartósan veszteséges volt gazdaságunkban, ágazati és üzemi szinten egyaránt a sertéstenyésztés, a hizlalás. Feltétlen be kellett iktatnunk m ár a tervidőszak elején az ágazat átfogó rekonstrukcióját. Battériás hizlaldákat, kocaszállásokat építettünk. Ezerkétszázról 1800-ra növeltük a kocaférőhelyet, és megteremtettük a feltételeit az energiatakarékos, nedvesen tárolt kukoricára alapozott takarmányozásnak. A végeredmény? Az utóbbi években 12 és 15 millió forint közötti üzemi eredményt produkál az ágazat. — És nyolcvanhatban? Milyen termelésfejlesztési elképzeléseket hagyott jóvá az új tervidőszak első esztendejére a vállalati tanács? — Ismét napirendre kerül az állattenyésztés. Ezúttal a szarvasmarha-ágazat, pontosabban a tehenészet. Többféle meggondolásból. Egyrészt, mert a „tejprémiumos” években esztendőnként 8— 10 milliós ágazati eredménynyel dolgozó ágazat, miután a prémium megszűnése egybeesett a termelési költségek ugrásszerű növekedésével, veszteséges lett. Másrészt. mert nem engedhetjük meg magunknak, nézzük akár az üzem akár a népgazdaság érdekeit, hogy az évenkénti 5300 literes tehenenkénti tejtermeléssel jónak mondható ágazat fejlődésének hosszú távon gátat szabjon a műszaki-technikai színvonal elmaradottsága. Négy helyen, a hatvanas években épült, fal melletti etetőjászlas istállókban gondozzuk ugyanis a tehénállomány jó részét. Kevesebben, könnyebben, többet Harmadsorban? Berczeli István a gazdaság igazgatója igy összegzi, hogy mitől vált még az egyik legidőszerűbb újesztendei tennivalójukká a tejtermelés feltételeinek javítása: — Erre ösztönöznek bennünket az új közgazdasági szabályozók is. Januártól ismét állami támogatást élvez a tejtermelés, literenként 90 fillért. Ez önmagában, az évi öt és fél millió literes tejértékesítés mellett sem oldaná meg az ágazat jövedelmezőségét. Ügy értem, a jelenlegi tartási, takarmányozási színvonal, és a nyereséget legjobban apasztó rendkívül nagy élőmunkaigény miatt. Mindennek a megváltoztatására viszont jó alkalmat kínál, hogy 50 százalékos állami támogatást és felhalmozási adómentességet kapnak 1986-ban a tehenészeti telepek rekonstrukciójához a nagyüzemek. A kollektív bölcsesség érvényesült a vállalati tanácsunkban. amikor úgy döntött: ezeket a lehetőségeket nem szabad kihagyni! Ahogyan a kengyeli téesz- elnök-helyettes, úgy a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság igazgatója előtt is ott volt beszélgetésünkkor a tervezett fejlesztés pályázati anyaga. Az utóbbi esetben a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyó oecsétje hiányzott még. Á telepmegújítás várható eredményére kidolgozott számítások szerint nem haszontalan vállalkozásnak nyitnak zöld utat a pénzügyi szervek. — Az eddigi négyről két helyre, a szenttamási és a csorbái kerületünkbe koncentráljuk, kötetlen tartástechnológiával az 1100-as tehénállományt. Mindkét telepen fejőházat építünk, és korszerűsítjük a takarmány- tárolást, kiosztást. Mindezek révén a felére tudjuk csökkenteni a tehenészetben foglalkoztatottak számát. A jobb munkafeltételek között kevesebb, de kvalifikáltabb gondozóval 6000 literre tudjuk növelni a tehenenkénti tejtermelést, kisebb fajlagos költségek mellett. A számításaink szerint a rekonstrukció eredményeként — a nyolcvanhatos árakon számolva — 7,3 millió forinttal javul az ágazat eredménye. Két nagyüzem és néhány, a gazdálkodást segítő megannyi jövő évi elképzelés közül. Megvalósulásuk több gabona, hús és tej előállításának, azaz fontos üzemi és népgazdasági célok elérésének záloga. Mindannyiunknak szólhat tehát az újévi jókívánság: kerüljenek mielőbb jóváhagyó pecsétek a hosszú távon jó eredményekkel biztató fejlesztési pályázatokra. járjanak sikerrel a nyolcvanhatos változtatások Kengyelen, Törökszentmik- lóson és mindenütt, ahol a vállalkozókészség a jobbító szándékkal rokon. Temesközy F.
