Szolnok Megyei Néplap, 1985. december (36. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. DECEMBER 24. Jászfényszaru és az Orion egymásra talált A hetvenkettedik volt Csak szerencsének mégsem mondhatnánk — Hogy mit jelent Jász- fénysizairunak az ipar? Soksok gondot — mondta, igaz félig tréfásan, egy közel két évvel ezelőtti beszélgetésünkkor a helyi termelőszövetkezet egyik vezetője. Aki akkoriban valamennyire tájékozódott a község életéről, rögtön rájött, jócskán van igazság a sommás válaszban. Az éppen megszűnt Ka- iapgyár jászfényszarui dolgozód bizonytalansággal, félelemmel néztek jövőjükbe: megtudják-e tanulni az oly titokzatosnak és bonyolult— Nem kell semmi „rosszra”, a Kalapgyár megszűnésével hasonló rendkívüli eseményre gondolni, hétköznapi gondjaink vannak. Ilyenekkel minden, az iparnak otthont adó település küszködik. Az ipari üzemek megtelepedése, az ipari munka meghonosodása ugyanis átalakítja a falu életét, állandóan új igényeket szül, amelyeknek maradéktalanul megfelelni talán soha nem lehet. Pedig Jászfényszaru a nagyüzemek kialakításához vezette |„dpartörténete” már több mint tizenöt éve elkezdődött, régi épületben akikor kezdte meg munkáját a Budapesti Kalapgyár gyáregysége, a vállalat 1975-re új üzemet épített a gyáregységben. Az Orion Híradás- technikai Vállalat 1979-ben vette át az önmagát felszámoló Vas- és Fémipari Szövetkezet fényszarui telepét és azóta egyre terjeszkedik, a szomszédos telephelyet is megvásárolva ma már 1300 embernek, köztük majdnem Nem kevés új feladatot adott .tehát az ipar megtelepedése, úgy is fogalmazhatnánk, az üzemeket ki kellett szolgálnia a községnek. Muszáj volt ezt vállalni, mert ipar nélkül Jász- fényszaru nem élhetett meg, legalábbis ma biztosan nem hat és fél ezer lelket számláló település lenne: 1960 és 1975 között a falu lakóinak száma körülbelül ezerrel csökkent, az egyéni tanyai gazdálkodást feladók többsége — helybeli munkaalkalom híján — Hatvanba és Gödöllőre költözött. 1975 óta viszont megszűnt az elvándorlás, ekkorra vált fokozatosan képessé a falu megélhetést, helybeli munkaalkalmat biztosítva lakosait megtartani. Persze, most sem mindenki dolgozik lakóhelyén, budapesti és Budapest környéki vállalatok naponta mintegy hatszáz férfit hoznak-visznek munkába. Ahogy a tanácselnök mondta: ők már ezt az életformát szokták meg. kubikosként, kőművesként. segédmunkásként eljárva jobban megtalálják anyagi számításukat is. A község foglalkoztatási szerkezete azonban kétségtelenül egészségesebbé vált. munkaalkalmat kínál a hagyományok híján először munkába álló, szakképzetlen asszonyoknak, lányoknak. A településen ma egyeduralkodó ipari üzem, az Orion fizikai dolgozóinak kétharmada betanított munkás — de mennyiben különböznek az itteni szakkéozettséget nem igénylő feladatok az egykori kalapgyáriaktól. — Lehet, dicsekvésnek hangzik — vélekedett Kun Lajos, az Orion gyáreffvség igazgatója —. de a szakkén- zetlenek magas aránva ellenére is más ez a munka mint az egykori kalangyára. Az első pillantásra csak azt veszi észre az ember, hoev tisztább, kevesebb fizikai erőt kíván, ám ennél többről van szó. Np. felejtse el. hogy az elektronikai ipar korunk na'k látszó tv-gyártást? Lesz-e mindenkinek munkája, és ha igen, mit tud az új helyen keresni? A kérdésekre azóta minden érdekelt megnyugtató választ kapott, kevesen bánják az akkor kényszerű „gazdacserét”, az Orion jászfényszarui terjeszkedését. A ikét évvel ezelőtti kérdésre azonban — mit jelent Jászfényszarunak az ipar? — Kiss László a nagyközségi tanács elnöke is a gondokat, a plusz feladatokat említette. 900 jásizfényszaru inak ad munkát. — Ez a fokozatos iparosodás újabb és újabb feladatokat adott. Különösen az Orion idetelepedése és növekedése után vált sürgetővé a munkát vállaló szülők — a Kalapgyár és az Orion is főleg nőket foglalkoztatott — gyermekeiről gondoskodni. A hetvenes évek közepe után mintegy 600 gyermek óvodai és napközis ellátásáról kellett gondoskodni, persze nemcsak „megőrizni” kellett őket, hanem nevelésükről, étkeztetésükről is gondoskodni. És nyilvánvaló, aki dolgozik másban tud hozzájárulni, másfajta árukat kér, mint aki háztartásbeliként meleg étellel várja haza gyermekét, férjét. Ezeknek az új igényeknek a község akkori kereskedelmi hálózata egyáltalán nem felelt meg, a meglévő üzletek áruellátása is hiányos volt. (Még most is bőven van tennivalónk ezeken a területeken!) A feszültségek feloldása pedig a községi tanács feladata volt. élenjáró ágazata — " jövője van! Nugodtan mondhatom: ugyanúgy a most itt dolgozók, mint a későbbi generációk számára is. Akik nemrég kerültek hozzánk, tudom, a szalagmunka kötöttségének, a korábban szokatlan precizitásnak nagyon sok terhét érzik, de korszerű ipari üzemben csak ezt, mondjuk így fegyelmet megszokva lehet boldogulni. Hadd mondjam ki, ez az üzem inkább jövőt ad a falunak: ipari hagyományokat teremthet, és biztos hogy teremt is. Mi a biztosíték? Már a megnagyobbodott Orion gyáregység rövid múltja is garanciát ad. Az idén 95 ezer fekete-fehér tv-készülé- iket készítenek Jászfénysza- run ikét évvel ezelőtt még egyet sem gyártottak. Megteremtették az újabb elektronikai részegységek előállításának feltételeit, nyugati megrendelésre termelik a hangsugárzó dobozok egy jelentős részét. A leginkább biztató dolog azonban az, hogy az Orion fejlődőképes cég, a vállalat VII. ötéves terve a termelés 65 százalékos növekedésével számol. Bár még pontosan nem tisztázott. miből mennyi hárul a jászsági gyáregységre („a terveket még nem bontották le”) az nyilvánvaló, hogy megfelelő szakmai bázist kell teremteni Fényszarun. A jászberényi szakmunkásképző intézettel és az erősáramú szakközépiskolával ezért is ..szövetkezett” a vállalat, a gyáregység szakember szükségleteinek kielégítésére. És talán ez a legbiztatóbb a mostani fényszarui fiataloknak: esy helyben dolgozó. érdekes1, mai szakmát kínáló üzemben próbálhatnak boldogulni. A megélhetés biztosítása, a mesta.rtóerő, — a két dolog valószínűleg azok közé tartozik, amit egy településnek leginkább adnia kell azok utódainak, akik századokon át a közösség megmaradását biztosították). Hogy ennek fejében terheket kell vállalni, azt Fényszaruban természetesnek veszik. A község vezetői nemcsak azért, mert ezzel vállalt kötelezettségeiket teLjesítik: évtizedes tapasztalatból, tudják, a munkássá válás során születő új igények kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtésében nem maradnak egyedül, nemcsak követelnek tőlük. — Ha könyvelési oldalról nézzük magyarázta a tanácselnök —í nekünk csak azért, mert itt egyre gyarapodik az ipar egy fillérrel sincs több pénzünk. Elvileg abból kell alkalmazkodnunk a gyorsan változó szükségletekhez, ami a községi tanácsnak amúgy is rendelkezésére áll. A gyakorlatban azonban egészen másként mutat a dolog. Igaz „csörgő forinttal” — mint a többi gazdálkodó egység, a Béke Tsz vagy az áfész is — az ipari üzem is csak a közművelődési alaphoz járul hozzá, de alaposan kiveszi részét, a jórészt ittlétével született új szükségletek kielégítéséből. Nemcsak korszerű üzemi orvosi rendelőt épített az Orion, hanem az új községi rendelő kivitelezését társadalmi munkáiban végezte építőbrigádja. Ugyanezzel a módszerrel bővítettük 1981-ben az óvodát, elkészült az üzemmel szemben, a munkába járók és a falu azon a részén lakók bevásárlási gondjait enyhítő ABC-áruház. Az elkövetkezendő évek tervein is dolgozunk, közösen merit a község és a gyáregység a fejlesztési igényeket és lehetőségeket mindig egyezteti: a községi orvosi rendelő bővítésének — hogy több szakorvosi szolgáltatásra legyen alkalmas kutatjuk a lehetőségeit.... Az üzemi étkeztetés alapját biztosító konyha és étterem létesítésére is közös forrást keresünk. Szóval pénzünk a könyvelési rubrikák adatait összesítve ugyanannyi, de mégis több. Mert az építési kivitelezési munkákra nem kellett költeni, több pénzünk maradt a létesítmények felszerelésére. Persze, a falu új feladatainak megoldását, munkássá váló lakóinak új igényeit kielégíteni egyáltalán nemcsak a nálunk otthont talált ipari üzem segített: a több óvodai és napközis nevelő megfizetéséhez szükséges pénzt a megyei tanács biztosította, de az intézmények működtetésének megnövekedett költségedhez is hozzájárul. Kevesebb otthoni problémát vigyenek be Az ipar és Jászfényszaru együttélését így összefoglalni egy szép történet: az üzem megtelepedésével a község életképessége gyarapodott, és ha szaporodtak is a feladatok, megoldásukból, aki teheti, kiveszi részét. Happy end ez a javából, akkor is, ha tudjuk, hogy elvégzendő teendő Fényszarun még most is bőven van. El kell tehát oszlatni azt a látszatot. hogy a Jászság északi csücskében mindez szerencsés véletlenek folytán történt így. Nagvon is természetes: az életképes vállalat minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a dolgozók minél kevesebb „otthoni problémát” vigyenek be munkahelyükre. És a megyei tanács pénzéből sem véletlenül jutott a községbe újszerű feladatok megoldására: az egész megye gyarapodását igen jól szolgálja minden fejlődni képes ipari üzem megtelepedése. A segítség nem volt véletlen. V. Szász József Jött az ipar — és az igények A hagyományok és a jövő nemzedék Cukros mérleg-kampány után Nyereségrészesedést is fizet a szolnoki gyár Vasárnap befejeződött a hetvenkettedik kampány az ország második legnagyobb cukorgyárában Szolnokon. Az idei tapasztalatokról és eredményekről kérdeztük Mala- tinszky Györgyöt, a gyár igazgatóját. — Mikor kezdték a munkál? — Szeptember 20-án indultunk, s 94 nap alatt 475 ezer tonna répát dolgoztunk fel. Ez viszonylag rövid idő, pedig az egész kampány alatt a rendkívüli időjárás nehezítette a munkánkat. Gondolja csak el, november elejéig a nagy szárazság miatt sorra „dőltek ki” a betakarítógépek, s gyakran beleszakadt a földbe a répa. Utána pedig az esőzések hatására. alig lehetett rámenni az átázott talajra. De így is december I2-re a mezőgazdasági nagyüzemek végeztek a répa szedésével, annak ellenére, hogy a megrendelt betakarítógépek nem érkeztek meg időben hozzájuk. — Hány megyéből fogadták a cukornak valót? — A nálunk feldolgozott mennyiség 64 százaléka Szolnok megyéből, míg a fennmaradó 36 százalék pedig Békésből, Csongrádból, Bács- Kiskunból és Pest megyéből érkezett. A gyár körzetében az idén 13 ezer 700 hektáron termeltek répát a mezőgazdasági nagyüzemek. — Milyen volt a termés? — Jobb mint tavaly, hiszen az átlagos cukortartalom csaknem egy százalékkal magasabb, mint az előző évben. Így sikerült 57 ezer tonnát gyártanunk. Egyébként ennyit is terveztünk. — A megtermelt cukor innen hová került? — Egy része az ipari üzemekbe — konzervgyárakba, másik része a belföldi ellátást segíti, és ötezer tonnát exportálunk a Szovjetunióba is. — Befejeződött a ' kampány, de a munka azért megy tovább... — így igaz. A következő egy-két napban az utóüzem folyik, mivel a berendezések még nem ürültek ki teljesen. Ezután a fagykárok, megelőzése érdekében víztelenítjük a rendszert, majd december 28-án elkezdjük a nagy karbantartást. Ez 110 millió forintos munka lesz. De meg kell csinálnunk, mivel ez az alapja annak, hogy a jövő évi kampány is jól sikerüljön. — Hogyan értékeli az idei évet? — 1985 sikeres volt számunkra, de ’86-nak még jobbnak kell lennie. Annál is inkább, mivel a tavaly és tavalyelőtt felvett hiteleink törlesztését jövőre kell elkezdenünk. összegezve: rendkívül fegyelmezett munka, a jól karbantartott gépek, s a dolgozók egymást segítő tevékenysége meghozta az eredményt. Ez abban is megmutatkozik maid, hogy végre tisztességes nyereség- részesedést tudunk fizetni a kampányban részt vett ezerkétszáz dolgozónknak. Ettől pedig nálunk az utóbbi években már „elszoktak” az emberek. — n, t. — Novemberben új részleget nyitott a Börtex Szolnokon, az Ady Endre n. 6—8. «»Am alatt, mely január 1-től leányvállalatként működik. Méretre készítenek itt gyógycipőket, egyéni megrendelésre és SZTK-rendelvényre. A régi Tanácsköztársaság úti üzletben ezután csak javítást vállalnak fotó: Korényi Éva Tisztelet a szolgálatnak A gyermek tágra nyílt szemmel, megilletődve nézi a karácsonyfát. Bár jól ismeri az ünnepi szertartásokat; a gyertyagyújtást, a kibontott ajándékcsomagok meglepetést tartogató örömét, a fenyő távoli hegyeket idéző illatát, a csillag- szóró szikrákat táncoltató sercegését, mégis, minden évben várakozva, örömre éhesen áll a karácsonyfa alatt. A karácsony úgv az igazi, ha együtt a család. Messzire elkerült, azóta már tel- nőtté vált gyerekek térnek vissza a szülői házba. Olykor még régi haragosokat, hosszú ideje sérelmeket hordozókat is egy asztal mellé ültet az ünnep. S a hangos szó, a veszekedés, a harag valóságos szentségtörésnek hat. Együtt a család .. . illetve mégsem . .. Megszámlálhatatlanul sok otthonban ... mégsem. Most nem azokról szeretnék szólni, akik válás, halál, megbékíthetetlen gyűlölködés miatt maradtak magukra a csillogó fenyőfa alatt. Nem a csonka családokról, a magányos öregekről. Azokról, akiket a szolgálat szólít el az otthon melegéből. Felsorolni is sok lenne olyan szakmákat, amelyeknek dolgozói az ünnepek alatt' sem pihennek ... nővérek, orvosok, vasutasok, autóbuszvezetők, rendőrök, taxisok, a vendéglátóiparban, a szállodákban dolgozó személyzet. Azokról, akiknek nem ez az első (és az utolsó) szolgálatban töltött karácsonyuk. A baj nem pihen az ünnepek alatt sem. Az élet megy tovább, a dolgok megtörténnek, és sajnos, a tragédiák is. A betegség, a halál nincs tekintettel az országos nyugalom és béke napjaira. És béke és nyugalom sincs mindenütt, olykor elszabadulnak az indulatok. És belehasít a csöndbe a mentőautó, a rendőrkocsi szirénázása. De az élet békésebb oldala is szolgálatot kíván. Több száz kilométert tesznek meg a családhoz a hazautazók. A pályaudvarok, vonatok zsúfoltak a7. ünnepek előtt, és a jövés-menés alól a karácsonyi napok sem kivételek. Rokonlátogatóba, fél-, egynapos kirándulásokra gyakran indulnak az emberek. S ilyenkor talán még azok is vonatra szállnak, akik egyébként az autó kényelmének hívei: mert vonatjeggyel a zsebükben nyugodtan koccintgathatnak a sógorral, komával, míg ha a volán mellé kellene ülniük, nem tehetnék meg. Hogy hány embernek kell az ünnepek alatt ügyeletbe mennie, arról nincs ponjos adatunk. De íme két példa: a megyei Hetényi Géza kórházban hatszázötvenketten (orvosok, ápolónők, műszakiak) dolgoznak, a MÁV szolnoki állomásfőnökségén körülbelül ötszáz ember tölti szolgálatban az ünnepet. Igaz, hogy az ügyeleti szobákban, a pályaudvarokon feldíszített karácsonyfa, de legalább egy fenyőág jelzi az ünnepet., De még ha fenyőfát állítanak is. padlótól mennyezetig érő pompába nem ad kárpótlást az otthonért. Nem ad kárpótlást a csillogó gyermekszemekért, a meghitt beszélgetésekért. Szól az ügyeletes nővér csengője. Az orvos lepihenni készül az ügyeletes szobában, de cseng a telefon. A rendőrjárőr sietve beszáll a kék-fehér autóba. A mentőautó vezetője bekapcsolja a szirénát. A kalauz kocsiról kocsira haladva teljesít szolgálatot, s a kocsik közötti összekötőbe lépve mellbe vágja a hideg. Paulina Éva
