Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
1985; NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szőlő-sz Ok er”**»ndff. Fegyelmező érdek A jövő évi cukorrépa alá' készítik elő a talajt a Jászjákóhalml Béke Tsz földjein. Kétszázhetven hektáron termelnek majd répát Hogyan maradt versenyképes a KÄTISZ? Kambodzsai küldöttség látogatott megyénkbe Nemrégiben, a televízió Hét című műsorában a vezetőkről szóló 3 részes riportban kissé furcsa kijelentésre ■* lettem figyelmes. Az egyik riportalany szájából hangzott el a következő mondat: „Ma Magyarországon az üzemek, vállalatok vezetőinek csupán egyharmada alkalmas feladatai ellátására”. Hogy ez így van-e vagy sem, az legalábbis vitatható, eldöntése nem is az én dolgom. Egyfajta jelzésként azonban érdemes elgondolkodni rajta. A krónikás mindenesetre gyakran találkozik olyan vállalati vezetőkkel, akik nem siránkoznak a gazdasági szabályozók egyre szigorúbb feltételei, a fejlesztési lehetőségek csökkenése miatt, hanem inkább dolgoznak, s próbálnak a lehető legjobban alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Jól tudjuk, nem könnyű feladat, ez, hiszen gyorsan változó vilAgujnkban & legnagyobb gond, hogy gyakran hiányoznak az előrejelzések, amelyek megkönnyítenék a gazdasági vezetők munkáját. A gyors változások pedig arra kényszerítik a vezetőket, hogy egyre rövidebb idő alatt, egyre több döntést hozzanak. Így természetesen nagyobb a hibaszázalék is, hiszen senki sem tévedhetetlen, például a Karcagi Általános Technika Ipari Szövetkezetben sem. Csakhogy ott a vezetők nem vesznek el az apró, csip-csup ügyek intézésében, így több idejük jut nagyobb feladatok végiggondolására. Manapság a vállalatoknak nemcsak termelniük, hanem kereskedniük is kell, a nyereséges gazdálkodás enélkül már el sem képzelhető. Tehát úgynevezett menedzser típusú vezetőkre van szükség. Ezt már egyre több helyen felismerik. A karcagiak már a ’80-as évek elején profilt váltottak. Kezdetben mindössze öt saját terméket gyártottak, tőkés exportjuk pedig gyakorlatilag nem volt. Így aztán megpróbálták növelni saját termékeik számát, s szűkíteni az olykor nehézkes kooA napokban adott fel megrendelőjének, az NSZK-beli Hebel cégnek egy négy és félmillió forint értékű, Jászberényben készült, úgynevezett érlelő lapokból és érlelő rácsokból álló szállítmányt az Aprítógépgyár. Ezzel a pexációt. Elkezdődött tehát a saját fejlesztés, és már ’81-ben négy új terméket — így többek közö|tlt, mikrö- szondát, nagy teljesítményű villanypásztort, hegesztőtrafókat — dobtak piacra, az utóbbi osztrák exportra került. 1982-ben — az újabb fejlesztések eredményeként — 178 milliós termelési értéket értek el, amelyből saját termékeim aránya 35 milliót tett ki. Egy év múlva már 188 millió volt termelési értékük összege, tőkés exportjuk pedig meghaladta a 21 millió forintot. Ebben az eredményben nem kis szerepet játszottak az új termékként bevezetett plazmatrafók, az új típusú hegesztőgépek és a targonca-sebes- ségvezérlők. Az idén termelési értékük eléri a bűvös 200 milliót, tőkés exportjuk 30 millió forint fölött lesz. A számok önmagukért beszélnek. Lendületesen növekszik a termelés és a tőkés export is. S mindez olyan időszakban, amikor a minőségi munka "értéke megnőtt, s a fejlesztésekre kevés pénz jut. Legfeljebb olyan, kisebb gépi beruházások jöhetnek szóba, amelyek gyorsan megtérülnek* és azonnal termelésbe állíthatók. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a jelenlegi 35 százalékos nyereségadó jövőre már 40-százalékra emelkedik. De a karcagiak szerint a változatos, sokszínű termékszerkezetben megvan az a tartalék, amelyből az elvonás kigazdálkodható. Persze ma nekiállni termékszerkezetet váltani, kissé kockázatos dolog. Jóval előbb kellett volna ezt megtenni. S ha ez időben megtörténik, akkor sem ülhetnek a vállalatok, szövetkezetek a babérjaikon, mert még ott van a minőség, a pontos szállítási határidő és ami egyáltalán nem lényegtelen — az ár. Hiszen ebben is versenyképesnek kell lenni a piacon. A karcagiaknak eddig még sikerült... Nagy Tibor vállalat teljesítette idei tőkés exporttervét, az év hátralévő részében azonban még dolgozik külföldi megrendelésre, és így várhatóan 15 millió forinttal sikerül növelnie konvertibilis elszámolású kivitelét. A hazánkban tartózkodó Kambodzsai Szolidaritási Bizottság) küldöttsége tegnap megyénkbe látogatott. A delegációt Say Siphon, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának póttagja, a Szolidaritási Bizottság elnökségének tagja vezette. A távoli földrész vendégeit a megyei tanács székházában Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese fogadta, és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági helyzetéről. Jelen volt Sándor László, a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Bizottságának titkára. A megyei tanácsról a Szolnoki Cukorgyárba vezetett a vendégek útja, Malatinszky György igazgató mutatta be a szezon félidejénél tartó üzemet. Délután Rákóczi- falván folytatódott a küldöttség programja: felkereste az MSZMP községi bizottságát, valamint a Rákóczi Termelőszövetkezetet. A gazdaság növényházának nagytermében szolidaritási, barátsági nagygyűlést tartottak. A két ország himnuszának elhangzása után Bereczki László tsz-elnök nyitotta meg a gyűlést, majd Kieu Kanarith a Kambodzsai Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Méltatta a két nép testvéri kapcsolatát, köszönetét mondott a magyar nép támogatásáért amellyel segíti népének a függetlenségért és biztonságért, országépítő munkájának sikeréért vóvott harcát. A küldöttség a kora esti órákban utazott vissza a fővárosba. A Duna hazánk területén érkezik sík vidékre. Evtízezrek alatt rakta le hatalmas kavicstakaróját, amelyet természetesen ma is épít. A földrajztudomány alsófolyásúnak nevezi az ilyen folyószakaszt, amelyet sok-sok mellékág jellemez. A víz tehát mindenütt ott van a Szigetközben, magához igazítva az ott élők életmódját. a halászok és az ártéren legeltető pásztorok életét (MTI fotó: Kunkovács László — KS) Borúlátóak a szőlősgazdák. Van is rá okuk, mert amíg más években csaknem 6 millió hektoliter bort tudtak előállítani, az idén ennek legfeljebb a felére számíthatnak. Jó előre tudták, hogy kis termés várható, hiszen a hosszantartó kemény tél megtizedelte a szőlőtőkéket. A Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztérium felmérései szerint az ország nagyüzemi szőlőterületének — 154 ezer hektár — 6 százalékát teljesen ki kell selejtezni a fagykár miatt, 32 ezer hektáron csak két év alatt lehet újranevelni a termőkarókat, 29 ezer hektáron pedig a termőrügyek fele elpusztult. árverseny a borvidékeken Ez ugyan már kiderült kora tavasszal, ám akkor még senki nem gondolt arra, hogy a mostanihoz hasonló, csekély lesz a termés. Tavasz óta ugyanis kétszer sújtotta elemi kár a szőlőtáblákat. Május végén jég verte a történelmi borvidékek egy részét, a szőlő virágzásakor pedig a hűvös, csapadékos időjárás miatt nem tudtak megtermékenyülni a virágok. S bármilyen furcsa, a napfényes ősz sem segíti a szőlőtermelést. Igaz ugyan, hogy a bogyók cukortartalma növekszik a napsugár hatására, ám a hosszú ideje tartó szárazság miatt kis súlyúak a fürtök, s kevés must préselhető belőlük. Az egri borvidéken például azt tapasztalják, hogy amíg tavaly az 5 tonnát is meghaladta a szüretelő konténerekben a szőlő súlya, az idén csak ennek a felénél valamivel többet nyom. Másutt arra kellett rádöbbenniük, hogy a korábbi 75 liter helyett -most jó, ha 60 liter mustot tudnak kipréselni egy mázsa szőlőből. Kevés tehát a szőlő, s ez nehéz helyzetbe hozza a gazdaságok egy részét. Különösen a jó bortermő vidékeken gazdálkodó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok érzik meg a mostoha időjárás hatását, hiszen náluk a fő bevételi forrás a szőlő, Az idén 150 millió forint tőkés és 50 millió forint szocialista kiviteli többletre tett szert a múlt évhez képest a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Exportcikkeik közül a vetőmag áll az első helyen; minden három, maggal teli zsák közül kettő külföldön talált piacra. Hazánk legnagyobb vetőmagtermelő gazamelynek nyereségére az idén nem számíthatnak. A csekély mennyiség azonban más problémákat is felszínre hozott. A szüret megkezdése után rövidesen kiderült, hogy a hosszútávú szerződéseknek s,ncs becsülete. A kevés szőlőt ugyanis ugyanannyian akarják megvenni, mint a más évek jó termését, s így megindult az árverseny a borvidékeken. Erre leheter korábban is számítani, hu , a termelés és a feldolgoz -hagyományosan elkülöm egymástól hazánkban. A feldolgozók pedig úgy okoskodnak, ha ők beindítják üzemüket, akkor azt a lehető legteljesebb mértékben (ki kell használniuk, hogy az egy tonnára, vagy az egy hektoliterre jutó költségeik minél kisebbek legyenek. Másfelől a borkombinátoknak, pincegazdaságoknak kialakultak az értékesítési kapcsolataik is, s piacaikat csak áruval tudják megtartani. így aztán egyeseket az sem érdekel, hogy mekkora veszteséget hoz az idén a szőlő felvásárlása és feldolgozása; a piac megtartásáért hajlandók anyagi áldozatokat hozni. Végül a versenyzők is azonos esélyekkel indulnak, hiszen például a pezsgőgyártásnak lényegesen jobb a jövedelmezősége, mint a minőségi bor előállításáé. Szabályozták a felvásárlást A szűkös termés miatt tehát számítani lehetett a termelők és a feldolgozók közötti vitákra. Azon sem lepődik meg senki, -hogy ilyen helyzetben mindig akadnak, akik csupán saját érdekeiket tartják szem előtt, s a magyar bor hírnevének megőrzésére keveset adnak. Számított erre a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is, s rendeletben szabályozta a szőlő felvásárlását. Kimondták. hogy történelmi borvidékeken csak azok a felvásárlók vehetnek szőlőt, akiknek július végéig érvényes szerződésük volt. Ezzel a magyar bor jó hírnevét igyekeztek védeni, hiszen például dasága rekordmennyiségű — mintegy 50 ezer tonna — vetőmag fémzárolását végzi el ebben az évben. A nagy termésnek és a kiváló minőségnek köszönhetően húsznál több országba jut már el a bólyi mag, köztük olyan piacokra, ahol eddig nem vásároltak magyar szaporítóanyagot. . korántsem mindegy, hogy a Hegyaljai bort Tokajon vagy ismeretlen alföldi pincékben palackozzák. Tisztességes egyezkedés A tapasztalatok szerint azonban a MÉM intézkedésének kevés a foganatja. A történelmi borvidékeket felvásárlók hada lepte el, s két. három forintot ráígérve a helyi pincegazdaságok áraira, viszik el a szőlőt. Kétségtelen a nagyobb ár pil- lahatnyilag kedvezőbb a szőlőtermelő gazdaságoknak, hiszen ily módon veszteségeiket mérsékelhetik. Sok helyen azonban így,sem kerülhetik el azt, hiszen most nem az a baj, hogy alacsony a szőlő ára, hanem a kevés termés miatt nehéz a helyzet. Elemi csapás érte •> szőlőket, s ennek közgazdasági hatásait aligha lehet csak az árakkal kiegyenlíteni. Mint ahogy arra sem gondolt senki. hogy két éve, amikor az aszály megtizedelte a kukoricatermést, a gazdaságok veszteségét a kukorica árának emelésével pótolják. Az persze kétségtelen, hogy a bajba jutott nagyüzemeken segíteni kell, de ezt más pénzügyi módszerekkel kell elérni. Ennek részleteit ki is dolgozták a minisztériumban. Egyebek között a veszteség rendezésének lehetőségei is arra ösztönzik a termelőket, hogy hosszabb távú érdekeiket vegyék figyelembe, amikor a történelmi borvidékeken megjelenő, de távoli vidékeken gazdálkodó felvásárlókkal tárgyalnak. Ez voltaképpen saját érdekük is, hiszen már most kell a várhatóan nagy termésekre gondolniuk, amikor megint csak szerződéses partnereikre számíthatnak biztonsággal. Azokra a felvásárlókra, akik 1982 őszén is, amikor nagy termés volt, maradéktalanul átvették a szőlőt a termelőktől. A tisztességes egyezkedésre tehát nemcsak a szerződéses fegyelem, hanem az üzleti érdek is figyelmeztet. V. F. 3. Konzervgyár kooperációban Komplett kis konzervgyárat hoz létre két partnergazdaságával a Szegedi Konzervgyár. Az ásotthalmi Felszabadulás Termelőszövetkezettel kötött megállapodás szerint a téesz adja az üzemházat és a munkaerőt, a gyár pedig a berendezést. Egyebek között egy orosz ételspecialitást; zakuszkát készítenek majd benne. 4 flprítógépgyári tőkés export Húsz országban a bólyi vetőmag Eddig sikerült
