Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
1985. NOVEMBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KarflolszUret novemberben? Kertészkedni (tudni) kell Savanyítóüzem ópüí a cibakház! tó őszben Országos jelenség: néhány éve válságát — üzemi törekvések és központi intézkedések ismeretében bízvást hihetjük, hogy csak átmeneti válságát — éli a hazai mezőgazdaság egyik leghagyományosabb alaptevékenysége, a kertészkedés. A nagyüzemi termőterület és természetszerűleg a termelés visszaesését kiváltó közismert hatások nem kerülték el megyénket sem. A rendkívül kemikália- és élő- munkaigényes ágazat termelési ráfordításainak állandó növekedése, a termelők anyagi érdekeltségének hiánya miatt Szolnok megye mezőgazdasági nagyüzemeiben az utóbbi öt évben 512C hektárról 2888 hektárra csökkent a zöldségtermesztéssel hasznosított közös művelésű terület. Hiába maradt szinten ez idő alatt, mintegy 5300 hektáros nagyságrendben, a kisüzemi kertészetek területe, részben a nagyüzemi területcsökkenés, részben az utóbbi évek aszályos időjárása miatt az 1980. évi 140- ezer tonnával szemben tavaly csak 86 ezer tonna zöldségféle termett a megyében. A nagy- és kisüzemi kertészkedést, a két szektor kapcsolatát illetően az országostól és a megyeitől egyaránt eltérő a helyzet a J,zöldségfrontorf’ a Cibak- házi Vörös Csillag Tsz-ben. Hagyományok és adottságok A közös gazdaság elnöke, Raisz Gusztáv az asztalán kiterített kimutatásból sorolja : a tiszazugi téeszben évtizedek óta azonos területet, az összes szántó egyötödét kitevő 6—700 hektárt hasznosítanak zöldségtermesztéssel. Kiderül a kimutatásokból az is, hogy Cibakházán sem olcsóbb a paiántaneve- lés, ott sem jobbak az értékesítési feltételek mint másutt. — Az utóbbi, az ágazat szempontjából válságos évek- ben sem gondolták, hogy felhagynak a kertészkedéssel? — Nem tehettük, ezután sem tehetjük. Egyrészt, mert régi hagyományai vannak a településen és környékén a századfordulón idetelepített bolgárkertészek munkája nyomán meghonosodott tevékenységnek. Másrészt van )lyan területünk, például a folt-Tisza által körülölelt :étezer hektárnyi Sárszög, unelyet talajadottságai, az intözési lehetőségek és mik- roíklímája miatt vétek lenne — megfelelő vetésforgóban — nem zöldségtermesztésre hasznosítani. Az ágazat felszámolása helyett ezért mi azon munkálkodtunk, hogy jövedelmezőbbé és biztonságsabbá tegyük a kertészke- iést. — Az utóbbin az öntözéses termesztés arányának növelését érti? — Az öntözésnek nálunk egalább olyan régi hagyo- nányai vannak, mint majának a zöldségtermesztés- lek. Már a valamikori bolgárkertészek is ágyásos, árasztásos öntözéssel termeltek itt, és a cibaki határban, annak idején az országban elsők között helyeztek üzembe kézi áttelepíté- sű Mannesmann típusú öntözőberendezéseket. A változatlan nagyságú területen a gazdaságos termelésnövelés biztosítékát a kis- és a nagyüzemi zöldségtermesztés optimális arányának kialakításában, az üzemi és az egyéni érdekeltség megteremtésében láttuk. Űtban a téesz fűszerpaprika-táblái felé, tájékoztat az elnök az ágazatban történt változásokról. — Csak a teljesen vagy nagyobbrészt gépesíthető kultúrákat hagytuk a közös művelésben: a zöldpaprikát, a paradicsomot, a dinnyét, a dohányt, a zöldbabot és a zöldborsót. Nyolcvan-száz hektárnyi háztáji területen a tagok termelik az olyan kézimunkaigényes zöldségféléket, mint például az uborka, a burgonya, a fűszer-, az alma- és a pritaminpaprika. Háztáji területük felén kertészkedhetnek csak a tagjaink. Csak annyira engedjük ugyanis igénybe venni az erejüket és idejüket, hogv a kisüzemi kertészkedés ne menjen nagyüzemi munkájuk rovására. Határozottan állítja Raisz Gusztáv, hogy ma már nem lehet úgy kertészkedni, hogy a brigádvezető kivezényel a paprika- vagy a káposztaföldre ötven asszonyt, akik kapálnak anélkül, hogy bármi érdekük fűződne a szakszerűbb gyomtalanításhoz, a talaj jobb megmozgatásához. Ami az érdekeltség javítását segítő változásokat illeti — javasolja —, kérdezzem inkább a paprikatáblában serénykedő, a termelés utolját zsákokba gyűjtő asszonyokat. Horváth Györgyné munkacsapat-vezető készséggel ad fölvilágo- sítást. — Minden kertészeti dolgozóval szerződést köt a termelőszövetkezet. Annak alapján tulajdonképpen fizetéselőleget kapunk minden hónapban, a növényápolással, betakarítással eltöltött órák arányában. Év végén, a végelszámoláskor kapjuk a kiegészítő bérünket. Növényenként változóan, az árbevétel bizonyos százalékát, vagy az árbevétel és a fizetési előleg kü- lönbözetét. Ilyenformán egész évben érdekeltek vagyunk abban, hogy1 minél több zöldségféle teremjen a szerződött egy hektáron. És abban is, hogy minél jobb minőségű legyen az áru. Nem mindegy, hogy mennyi pénzt hoz a kertészkedés a nagy kasszába, meg a mi zsebünkbe. Munkacsapat — csapatmunka Mondják az asszonyok, hogy kilenc-tíztagú munkacsapatokat szerveznek, amelyek a részművelésnek erre a korszerű formájára szerződnek a közös gazdasággal. Ferencz Istvánná szerint a csapat kifejezésnek jelentősége van a kis kollektívák tevékenységében. — Itt valóban csapatmunkára van szükség ahhoz, hogy a szövetkezet és a kertészeti dolgozók is megtalálják a számításukat. Az nem megy, hogy mindenki csak a maga egy hektárján bóklásszon egyedül, vagy a családtagjaival. Ha kapálni ke ;1, akkor indul az egész munkacsapat, nekiveselkedünk a paprikatáblának. Ha szedni kell a paprikát, csatasorba áll mindenki, mert egy-két nap alatt elszínesedik a termés, és mindjárt több a másodosztályú, mint a minőségi áru. És ha arról van szó, egyik csapatban sem nézi senki, hogy most éppen hétvégét vagy ünnepet mutat a naptár. Dolgozunk mos* is, a három ünnepnap egyikén. Szedjük a karfiolt. — Karfiolszüret novemberben? — Méghozzá nem is fólia vagy üvegház alól, hanem a határból, a szabad ég alól — kapcsolódik a beszélgetésbe az éppen a helyszínre érkező kertészeti főágazatveze- tő, Döbrössy Csaba. — Most érett be a másodvetésű karfiolunk, szerencsésen átvészelte a néhány nap előtti fagyhullámot. A korán, nyár elején lekerülő növények, például a zöldborsó után karfiolt palántázunk, zöldbabot és rövid tenyészidejű silókukoricát vetünk. Volt olyan tábla, június közepén, amelyiknek az egyik végén még a borsót vágták-fejtet- ték a gépek, a másik végén meg már a vetőgép csíkozta a talajt Vasárnaptól fogadja a békéscsabai hűtőház a karfiolunkat, azért lesz szükség az asszonyok szombati, ünnepnapi munkájára. Ha végeznek a karfiolszürettel, kitelik nekik idén a kertészetben. Tavaszig, a palántanevelés kezdetéig, egyelőre a cipőüzemünkben foglalkoztatjuk őket. A feldolgozás haszna Az elnök kap a szón: egyelőre. Merthogy jövő ilyenkor talán már a téli hónapokban is a maguk termelte zöldségfélék adnak elfoglaltságot a kertészet dolgozóinak. — A szövetkezet megtalálja a számítását a kertészetben — bizonygatja Rai6z Gusztáv. — Évente két-há- rommillió forint közötti nyereséget produkál az ágazat. Azok a tagok sem járnak rosszul, akik a fél holdnyi háztájin kertészkednek, hiszen háromszor annyi a jö- vedelük, mintha például kukoricát termelnének. És a szövetkezet révén biztonsággal értékesíteni tudják termékeiket. Csakhogy a nagyobb nyereség az évente előállított négyezer tonnányi zöldségfélénket átvevő felvásárló szervezeteknél vagy a konzervgyáraknál jelentkezik, holott magunk is részt tudnánk venni a feldolgozásban. A kezdeményezés, amivel a zöldségtermesztés jövedelmének nagyobb részét me- gyén-üzemen belüli akarja tartani a cibakházi téesz, egyelőre egyedülálló a térségben. Amit erről az elnök már elmondhat, az is több, mint elképzelés. — Megrendeltük az Agro- bemél egy húszmillió forintos költséggel, az Agrárinnovációs Társasággal közös beruházásban épülő savanyítóüzem terveit. Számoltunk: most nyolc-tíz forintot kapunk a paprika kilójáért, amiből azután savanyúság lesz, és kilónként 28—30 forintos áron jelenik meg az üzletekben. Ügy gondoltuk első lépésben létrehozuní egy 200—300 tonna zöldséj tartósítására alkalmas üze met úgy, hogy a kapacitásá később akár a háromszoro sára is növelhessük. — Amihez viszont nyilvá■ a zöldségtermő terület nt vetésére is szükség lesz téeszben. — Az említett hat-hétszá hektáros nagy- és kisüzem kertészet nálunk az optimá lis nagyság. Regionális el képzeléseink vannak a tar tósítóüzem bővítésével kap csolatbam. A környékbeli, tiszazugi gazdaságokban i vannak még a zöldségter mesztésnek jó, a megfeleli érdekeltség híján eddig ki használatlan tartalékai Amelyeket bizonyára szíve sen mobilizálnak a szomszé daink biztonságos és gazda ságos értékesítési lehetőse gek reményében, netán kö zös jövedelemérdekeltségei alapuló társulás keretében Az utóbbira is lehetősége látunk, hiszen számításain! szerint lesz miből juttatni i háztájiban minőségi alap anyagot termelő téesztagok nak, vagy a nyersanyagter melésben társulóknak: a sa vanyítóüzem révén megdun lázható a kertészkedés jc vedelnie. Hát ugye megért hogy kertészkedni érdeme és kell. Ez utóbbi megállapítását,, Vörös Csillag Tsz-ben látói tak-hallottak alapján sze rénytelenség nélkül megtold háttá volna egy szóval az el nők; kertészkedni tudni kel Temesközy F. Az ösztönzés módszerei Erkölcsi érdekeltségi rendszer Kevés dologról esik ma több szó társadalmunkban, mint az anyagi ösztönzésről. Természetes ez, hiszen az elosztható javak az utóbbi időben még inkább tapasztalt viszonylagos szűkössége érzékenyebbre állította belső „mérlegünket”, joggal várjuk el a társadalmunk igazságosságát biztosító egyik legfontosabb alapkő, a „mindenki munkája szerint” elv következetes érvényesítését. Hogy az idézett princípiumot kifejező mondat első felét — „mindenki képességei szerint” — mintha kevesebb- szer hallanánk? Nagyor sommásan, a kérdést a végletekig leegyszerűsítve magyarázhatjuk úgy is, hogy a ma szocializmusának embere — persze életviszonyai hű tükreként — még nem jutott el oda, hogy képességei teljes kibontakoztatását igazán belső szükségletnek érezze. A társadalom fejlődése azonban nem képzelhető el tagjai tudásának, energiáinak mind hatékonyabb hasznosítása nélkül. Az egyéni tehát segíteni kell felismerni: a közösségnek hasznos tevékenységet végezve, saját boldogulását szolgálja. Jelezni kell neki, hogy tudását az élet mely területén kamatoztatva járulhat hozzá leginkább mindannyiunk gazdagodásához. Erre pedig — társadalmunk eddigi gyakorlata ezt egyértelműen bizonyítja —• az egyéni gyarapodás lehetőségének különbözősége, a differenciált anyagi érdekeltség igen alkalmas közvetítő eszköz. A „mindenki munkája” szerint elv érvényesítését tehát meg kell, hogy előzze egy, a közösség céljaival eayeztetet, az elvégzett munkát a megoldandó feladatok tükrében minősíteni képes mértékrend, az ösztönzési rendszer kialakítása. Innentől — a valóság bonyolultságát nem elfeledve is — minden pofonegyszerűnek tűnik: mert ismertek a játékszabályok, mindenki tudja mit kell tennie, hogy a legvastagabb borítékot vigye haza, ezért gyarapodása érdekében minden tőle telhetőt megpróbál. A hidat sikerült felépíteni: a képességek kibontakoztatására sarkalló belső kényszert pótolta az anyagi érdekeltség! Sokan hiszik, hogy ez valóban ilyen egyszerű, és ha a várt eredmény elmarad — például nem a korszerűsége alapján a várható hatékonysággal működik egy vállalat — azonnal az ösztönzésre fordítható forintok kevéssé- gében vélik megtalálni az okot. Gyakran még akik továbblépnek és az-érdekeltségi rendszer hibáit keresik, azok is a csak anyagi ösztönzés új szisztémájának kidolgozásán munkálkodnak. Pedig — hiába igaz, hogy a képességek kibontakoztatására igen alkalmas közvetítő eszköz az anyagi ösztönzés, nemcsak hiányzó képességeket nem szül, hanem a meglévők hasznosítására is csak azt ösztökéli, aki amúgy is kedvét leli munkájában. A mindenki képességei szerint — mindenkinek munkája szerint elv egyáltalán nem csupán elosztási törvény. Azt is kifejezi, hogy a szocializmusban törekedni kell a képességek kibontakoztatására legmegfelelőbb feltételek megteremtésére. A munkahelyi közösségek ma már nemcsak „felszisz- szennek” a munka szerinti elosztás elvének megsértését tapasztalva, kiharcolják a hibák megszüntetését. Jó fegyverük van: a tartósan gyengén dolgozó vállalatnál előbb-utóbb rendet kell tenni, hiszen a nagyobb közösség gazdasági érdekei ezt kívánják. Nem ilyen nyilvánvalóak azonban ezek az ugyanúgy gazdasági érdekek. ha egy vállalatnál az alkotó munka feltételeinek megteremtése vagy a döntésre, vezetésre legalkalmasabb emberek kiválasztása késik. Ezeket a feladatokat azonban már nem segít megoldani a több ösztönzésre költött pénz, az alkotás (persze egy bizonyos ponton túl) nem bérkérdés. Sokkal inkább azon múlik, hogy mekkora az ötleteket kigondolni és megvalósítani képes ember becsülete a szűkébb és tágabb közösségben. Ehhai pedig — mint ahop” mostanában nem kévés fáradsággal fontos' lépésekkel jutottunk előre az anyagi érdekeltségi rendszerek fejlesztése terén — több erőfeszítést kell tennünk valamiféle, a munka becsületét magasra emelő „erkölcsi érdekeltségi rendszer”, a valódi társadalmi hasznosságot kifejező értékrend felé. Mert az anyagi elismerés valóban praktikus közvetítő eszköz, ám csak utólag méri a munka társadalmi hasznosságát, és így elfeledteti, hogy ez önmagában is belső emberi érték. A — bármely területen — alkotni képes emberek társadalmi rangjának növekedése nélkül jószerivel csak „megszállottaktól” remélhetjük, hogy gyorsabb tempóban haladhatunk céljaink felé. És csak nekik hagyjuk meg a .munka örömét is. V. Szász József A Szolnoki Cukorgyárban Új berendezés — eredményesebb technológia Évente tizenötmillió többlet Az idei répafeldolgozási kampány második hónapjában új berendezéssel bővült a Szolnoki Cukorgyár technológiai sora. Október 4-én helyezték üzembe azt az új álló hűtőkavarót, amely jelentősen csökkenti a gyár melaszcukorveszteségét. A cukorrépából nyert tisztított levet három fázisban kristályosítják cukorrá. Mindegyik szakaszban keletkezik cukor, és ugyanakkor visszamarad egy folyékony, még tovább kristályosítandó anyag is. A harmadik fázis után a cukor mellett. . már csak sűrű pép marad, amely hűtőkavarókba kerül, s lassú hűtéssel ezekben folytatják, s fejezik be a kristályosítást. E művelet mellékterméke a melasz. Ebbe a technológiába illeszkedik be az új berendezés, a 250 tonna befogadó képességű álló-hűtőkavaró, amely öt, korábban meglévő, fekvő elhelyezésű kavaróval egyenértékű. A berendezés szabadalmát a cukorgyár az Agrober Élelmiszergépészeti Tervező Irodától vásárolta meg, magát a kavarót pedig az Április 4. Gépipari Művek szállította s helyezte üzembe. Az országban eddig mindössze egyetlen cukorgyárban — Hatvanban — működött ilyen berendezés. Legfőbb értéke az új álló berendezésnek, hogy lehetővé teszi a bekerülő, kristályosításra váró pép 38 Celsius-fokra való lehűtését (a korábbi berendezésekkel csak 50 fokot lehetett elérni), így a melaszban maradó cukor hozzávetőleg 0,2 százalékkal csökken. Kampányonként ez mintegy 15 millió forint plusz eredményt hoz a gyárnak, a korábbi technológiához képest. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az álló hűtőkavaró sokkal kisebb helyet foglal el az amúgy is zsúfolt gyárterületből, mint fekvő „társai” A Szolnoki Cukorgyárban ez is fontos szempont volt, amikor a berendezés megvásárlásáról döntöttek. Ez a műszaki fejlesztés a gyárnak összesen tízmillió forintjába került. Könnyű behelyettesíteni az adatokat: a költségek egy kampány kétharmada alatt megtérülnek, a továbbiakban pedig már nyereséget termel a berendezés. (Felvételünkön az új berendezés látható. Fotó: Hargitai).
