Szolnok Megyei Néplap, 1985. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

Nemzetközi körkép 1985. NOVEMBER 7. XXVII. KONGRESSZUSÁRA KÉSZÜL AZ SZKP Széles körű, országos vita A Szovjetunió mindig vál­tozatos, sokszínű belpolitikai életének október 26. óta s még sokáig, egészen a jövő év eleji XXVII. pártkong­resszusig meghatározó eleme az SZKP újjászerkesztett programjának országos vi­tája. A programtervezet nyilvánosságrahozását köve­tően megkezdődött a doku­mentum értékelése a párt különböző szintű szerveze­teiben, a tömegszervezetek­ben, az egész szovjet társa­dalomban. Az újjászerkesztett doku­mentum elkészítését még az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott határozat írta elő. Már az leszögezte, s a kész tervezet Is megerősíti, hogy az SZKP máig érvényes har­madik, 1961-ben, a XXII. kongresszuson elfogadott programja alapvetően helyes elméleti és politikai megál­lapításokra épül. Fő voná­saiban helyesen vázolja fel a világban végbemenő fo­lyamatokat, s a Szovjetunió fejlődésének távlatait. Jóvá­hagyása óta azonban már csaknem negyedszázad telt el, s ezalatt olyan változá­sok mentek végbe az ország életében, a nemzetközi hely­zetben. amelyek elengedhe­tetlenné teszik az SZKP cse­lekvésének fő irányait meg­szabó dokumentum módosí­tását, a változott körülmé­nyekhez igazítását. E tényekkel összhangban az SZKP vezető szerveiben, intézményeiben több mint négyéves munkával elké­szült új szerkesztésű párt­programot a folyamatosság és egyben a megújulás jel­lemzi. Folyamatosság, mert a harmadik pártprogram alapvető, az idő próbáját kiállót elméleti és politikai megállapításait az újjászer- kesztett változat is megőrzi és vállalja a jövőre nézve. Egyben megújulás is, hiszen az 1961. óta eltelt években jelentősen továbbfejlődött a marxista elmélet, új elemek­kel gazdagodott a Szovjet­unió élete, a nemzetközi helyzet. A sikeres cselekvés­hez pedig szükség van az olyan programra, amely pon­tosabban tükrözi az élet, az eddig megtett út realitásait, megalapozottabb következte, tésekből kiindulva vázolja fel a jövő fejlődését, a vál­tozatlan célhoz, a kommu­nista társadalomhoz vezető utat E törekvés jegyében a négy fejezetből álló prog­ramtervezet pontos külső és belső helyzetelemzés alap­ján részletesen felvázolja az SZKP nemzetközi és beloo_ litikai cselekvésének fő irá­nyait, kijelöli a szovjet tár­sadalom fejlődésének fő céljait. Konkrét feladatokat fogalmaz meg, anélkül, hogy megalapozatlan, s ezért öt­letszerű és káros pontos számmutatókban fejezné ki azokat. Részletesen szól ezek végrehajtási módjairól is, anélkül, hogy ismét csak önkényesen ezt előre kije­lölt dátumokhoz kötné. Természetes, hogy a szov­jet társadalomban vezető szerepet játszó, az ország, az egész nép sorsáért felelőssé­get viselő SZKP a társada­lom egészének jövőjét meg­határozó cselekvési prog­ramját megvitatásra, véle­ményezésre, esetleg kiegészí­tésre az egész nép elé ter­jeszti. Erre szolgál a terve­zet most folyó országos vi­tája. Mint Mihail Gorbacsov főtitkár a dokumentumot el­fogadó KB-ülésen hangsú­lyozta, a párt e vitával irányvonalának helyességét kívánja ellenőrizni, figye­lembe akarja venni minden társadalmi osztály, a nép minden rétege kívánságait, érdekeit és szükségleteit. A vitától egyben azt is várják, hogy országszerte ösztönző­en hat majd a társadalom előtt álló feladatok megol­dásáért végzett munkára. A programtervezet a szov­jet sajtó tanúsága szerint már eddig is országszerte nagy visszhangot váltott ki, sok javaslat, levél született hatására. Az SZKP KB — mint októberi plénumán el­fogadott határozatában is megállapította — nagy hang­súlyt helyez arra, hogy egyetlen hasznos gondolat, egyetlen javaslat se marad­jon észrevétlen, s az embe­rek érezzék, hogy kritikai jelzéseiket meghallgatják, javaslataik alapján megfelő intézkedések születnek. így válik megvalósíthatóvá az, hogy a jövő év februárjában összeülő XXVII. kongresz- szus olyan pártprogramot hagyjon jóvá, amely tükrözi a társadalom egészének szán­dékait, s számíthat vala­mennyi szovjet állampolgár támogatására. Az „új stílus” lényege Leningrád a forradalom városa. A szigetekre épült Néva-parti városban 1984 óta folyik a „Hatékonyság — 90” elnevezésű program. A szám azt jelzi, hogy hét évre, 1990-ig szabták meg a teendőket. A városban 99 népgazdasági ágazat gyárai, üzemei működnek. Nagy le­hetőségek vannak a számí­tástechnikai alkalmazására, sok tapasztalat gyűlt össze az automatizálás terén. A lakosság száma a jövőben számottevően már nem nő, ezért csak a hatékonyság növelése révén fokozható a gazdaság ereje. Erős állásai vannak itt az energiatermelési berendezé­sek, szerszám- és munkagé­pek, hajók gyártásának, fej­lett az elektronikai ipar. így a város üzemei különösen alkalmasak a rugalmas ter­melési rendszerek és a robo­tok alkalmazására, az auto­matizálás fejlesztésére. Az kezdődött el Leningrádban, amit azóta a tudományos- műszaki fejlesztés vonatko­zásában az egész országban célul tűztek ki. Ebben a városban mondta el első nagy horderejű, a párt gazdasági és tudomá­nyos-műszaki fejlesztési el­képzeléseit körvonalazó be­szédét az SZKP KB főtit­kára. Amikor a beszédét felvételről közvetítette a te­levízió, az egész ország fel­figyelt a konkrét dicséretek és bírálatok, nyílt, őszinte, világos beszéd, jegyzetekből, szabadon megformált, rög­tönzött mondatokban el­mondva. Azóta sokat írtak és be­széltek az „új stílusról”, ar­ról, hogy a főtitkár bátran és tudatosan használja a te­levíziót. mint fontos nropa- gandaeszközt. A lényeg azonban nem ez. Akkor, ott, Leningrádban kezdődött el „a párt és a nép széles kö­rű és közvetlen tanácskozása Megszépül Moszkva A jelentős évfordulókra, nagy jelentőségű esemé­nyekre mindig szépül Moszk­va. Ilyenkor a város fejlő­dése mindinkább felgyorsul. Mostanra nagyjából körvo­nalazódott, milyen új lát­vány tárul majd a szovjet fővárosba érkező kongresz- szusi küldöttek és vendégek szeme elé. Megújul az Október tér, a belváros egyik legfonto­sabb közlekedési csomó­pontja. Az impozáns, mo­dern épületek koszorúzta tér közepén már áll az új Lenin-emlékmű. Kiszélesí­tették, újra burkolták az innen a Kreml felé vezető Dimitrov utcát. Az utca két oldalán is új, már átadott, vagy hamarosan átadásra kerülő épületek állnak. Már új köntöst kapott a kongresszusi palota. A Kreml területén álló fehér épülettömb csak kívülről marad változatlan, belsejét felújították, megszépítették. A kongresszus idején Moszkvában járók már tel­jes hosszában végigmehet­nek az újjávarázsolt régi Arbaton. Az utcából kitil­tották a járműforgalmat, szép dísztégla-burkolattal borították. Középen, hangu­latos világítótestek alatt, a régi formákat idéző, vasvá­zas, kényelmes padokat he­lyeztek el. Sok virágtartó a gazdaság és a politika leg­fontosabb kérdéseiről”. Ez a tanácskozás jutott a legélén­kebb, legfelelősségteljesebb időszakba most, amikor össz­népi vitára bocsátottá!* az októberi plénumon elfoga­dott, a kongresszus elé ter­jesztendő legfontosabb párt­dokumentumokat. Mihail Gorbacsov stílusát már nemcsak a szovjet köz­vélemény, a világ is jól is­meri. Már senki sem csodál­kozik, hogy a Szovjetunió­ban a korábbinál is nagyobb őszinteséggel szólnak a hi­bákról, a nyilvánosság is megismerheti az alkalmat­lan, beosztásukkal visszaélő vezetők tetteit. „Aki nem akar velünk jönni, vagy aki­nek nem erejéhez mértek az új feladatok, az hagyja el vezetői posztját” — mondot­ta Mihail Gorbacsov. És a szívvel-lélekkel, felelősséggel végzett munkának már mu­tatkoznak az első eredmé­nyei. Szépülő szovjet falvak — új óvoda és bölcsőde a Bolsije Gorki falu Béke Kolhoz központi majorjában betonedény és szemétgyűjtő is a helyére került már. Megszépültek a házak is, sorra tatarozzák őket. A földszinten új üzletek, ká­vézók, éttermek nyílnak. Az Arbat igazi sétáló- és bevá­sárló utcává, szórakozó köz­ponttá válik, amely egysé­get alkot a szovjet főváros modern főútvonalával, a Kalinyin sugárúttal. A Szovjetunióban javában tart a felkészülés az SZKP XXVII. kongresszusára. Ezt jelzi az új pártprog­ram tervezetének párton belüli és össznépi vitára bo­csátása is a közelmúltban. Egész oldalas összeállítá­sunkban az előkészületek hangulatáról, a vele együtt­járó új társadalmi és gazdasági jelenségekről, a szocia­lizmus sokoldalú tervszerű továbbfejlesztését szolgáló elképzelésekről kívánunk képet adni olvasóinknak. Az utóbbi időben felgyorsult Szibéria Iparosítása — Csu­kotka, a biiibinói atomerőmű irányitópultjánál Program a fogyasztókért Nemrégiben készült el és hozták nyilvánosságra a fo­gyasztási cikkek gyártása növelésének és a szolgálta­tások fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programját. A Szovjetunióban először tettek ilyen átfogó intézke­dést az áruellátás, a szolgál­tatások, a kereskedelmi ki­szolgálás és a közétkeztetés javítása érdekében. Az SZKP XXVII. kongresszusa fogja meghatározni a gazdaság- fejlesztés legfontosabb irá­nyait a következő öt évre és a 2000-ig terjedő időszakra. E munkája során már figye­lembe veszi a programban megfogalmazott feladatokat. Egyes területeken határo­zott növekedésre van szük­ség. Ezt a termelés intenzí­vebbé tétele, nem pedig a gyártókapacitások intenzív növelése révén kell elérni. Minden területen fontos azonban a minőség javítása. A tartós fogyasztási cikkek­re hosszabb garanciát kell majd adni. A színes televí­ziók. a radiátorok, a magne­tofonok mikroelektronikai alkatrészekkel készülnek majd, minőségük^ lényegesen javul. Az évszázad vége fe­lé évi 120 ezer videomagnót fognak gyártani a Szovjet­unióban. Javul és a divatnak meg­felelően rendszeresen meg­újul a választék cipőkből és ruhaneműkből. Üj, a maiak­nál lényegesen magasabb műszaki színvonalú gépko- dsitípusok kerülnek piacra. A kereskedelemben széle­sebb körben alkalmazzák az önkiszolgáló rendszert, ki­terjesztik az előzetes meg­rendelések gyakorlatát, be­vezetik a katalógusok, áru­minták alapján történő vá­sárlást, hogy csak néhányat idézzünk a programban megfogalmazott feladatokból. A program kidolgozáséról az SZKP legutóbbi, XXVI. kongresszusa döntött. Csak­nem két évvel ezelőtt rész­letesen szólt róla Nyikoláj Rizskov, aki a feladatok meghatározásának egyik irá­nyítója volt, s akit azóta a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökévé neveztek ki. A program végrehajtá­sának szervezője, legfőbb irányítója a Minisztertanács. Az SZKP KB legutóbbi plé­numain elfogadott gazdasá­gi intézkedések — mind tar­talmuk, mind konkrét útmu­tatásaik alapján — garan­ciát jelentenek arra, hogy a programot következetesen végrehajtják. A bútorhiányról, a cipők silány minőségéről, a szol­gáltatások alacsony színvo­naláról, a kereskedelem szervezetlenségéről és más gondokról a szovjet sajtóban az utóbbi időben megjelent bíráló írások azt jelzik, van tennivaló bőven, időben szü­letett ez a program és he­lyesen fogalmazta meg a legfontosabb tennivalókat. Tettek és elvárások 1990-ig a Szovjetunióban harminc-harminckétmillló tonnára növelik az ásványi műtrá gya-felhasználást. Műtrágyagyár az ukrajnai AZOT termelési egyesülésben „Mindvégig tudtuk, hogy a haza nem hagy minket cserben” — mondta az an­tarktiszi jég fogságából nemrégiben kiszabadított „Mihail Szomov’’ kutatóhajó egyik matróza. „Amikor láttuk, hogy dől­nek össze a házak, biztosak voltunk abban, hogy hama­rosan jön a segítség, de ad­dig is tenni akartunk vala­mit” — mondta a tadzsi- kisztáni földrengés egyik kárvallottja, aki mentőbri­gádot szervezett. „Sok olyan ember van, aki elmondja, hogy ez nem jó, az a rossz, de nagyon ke­vesen mondják, hogy én ezt így és így fogom csinálni, nekem ez a dolgom” — mondta egy szverdlovszki párttanácskozás egyik • fel­szólalója. Ez a három kijelentés ta­lán jellemzi a kongresszusi felkészülés jegyében kibon­takozott egész országos vi­tát, aki úgy érzi, hogy ne­héz helyzetben van, a maga erejéből nem tudja megolda­ni gondjait . az segítséget vár a felsőbb pártszervek­től. Nő azonban azoknak a száma, akik ugyan várják a segítséget, de keresik a maguk lehetőségeit. És van­nak olyanok, akik sokat te­hetnének, de kényelmesség­ből vagy hozzá nem értésből nem tesznek semmit. Az ilyenek megtalálása és le­váltása is feladata a kong- reszust megelőző beszámolá­si és választási időszaknak. Segítséget vár például egy gyárigazgató, aki el­mondta, hogy ha nem lenne gyárigazgató, nem tudná, miért nem mennek ki a traktorok és más gépek a földekre, miért porosodnak a műhelyekben. Ám azt is elmondta, ha nem ő lenne az igazgató, véleménye sze­rint akkor sem változna semmi, mert rosszak a gé­pek, berendezések, amelye­ken a traktorokat gyártják. A szovjet gépek külsőre teljesen azonosak az im­portból származókkal, csak míg az utóbbiak jól mű­ködnek, az előbbiek nem. Emlékezzünk csak Mihail Gorbacsov beszédeire, a Központi Bizottság határo­zataira az üzemek rekonst­rukciója, korszerű, világ­színvonalú gépekkel való felszerelése elsőrendű fel­adat. A segítséggel tehát sietnek. Mások már felajánlásokat tettek a kongresszus tiszte­letére és naponta születnek újabbak és újabbak. Hosz- szasan lehetne sorolni a kongresszus megnyitásáig átadandó objektumokat. Brigádok vállalták, hogy négyhavi tervet teljesítenek a kongresszus napjáig. „Valóságérzék, gyakorla­tiasság” — nem véletlenül vált a kongresszusi munka­verseny fontos jelszavává ez a két szó. A múltban gya­korta voltak irreális szocia­lista vállalások. Az egyik ágazat 22 millió rubelnyi anyag megtakarítását vál­lalta, de kilenc hónap alatt két milliónyit tudott csak megtakarítani. A vállalások döntő többségét persze tel­jesítették a szovjet dolgo­zók. A mostani kongnresz- szusi munkaverseny során szeretnének minden koráb­binál kézzelfoghatóbb ered­ményeket produkálni! Írták: Fazekas László és M. Lengyel László

Next

/
Oldalképek
Tartalom