Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
SZOLNOK ME0YEI NÉPLAP 3 1985. OKTÓBER 10. Korszerű öntöde ópUI a város közepén Beruházás termelés közben Most a magasabb teljesítményért ketyeg az óra Megtisztítják a salaktól a folyékony vasat Fotó: D. Egy beruházás, amely úgy valósult meg a régi létesítmény helyén, hogy az közben is folyamatosan dolgozott. Öntöde, amelyet úgy építettek a régi, elavult mellé, fölé, alá(l), hogy eközben az üzem kollektívája továbbra is termelt. Török- szentmiklós, a Mezőgép helyi gyárának 2. számú gyáregysége. Már a kapun kívülről is azonnal az idegen szemébe ötlik a hatalmas, frissen festett csarnok. A városban régi szakma a fémöntőké. A jelenlegi helyén már 1912-ben is készültek öntvények. Azt az üzemet és technológiát, amelynek rekonstrukciója most fejeződik be, 1957-ben helyezték üzembe. Tóth László, öntödei üzemvezető, így ecsetelte a beruházás elkezdése előtti állapotokat: — A régi öntödénk egy évi 2000—2500 tonna kapacitású, kis üzem volt, amelyben döntően kézi formázás folyt. Emellett az anyagmozgatás, és a meglévő gépek kiszolgálása is nagyrészt kézi erővel történt. A munkások szinte embertelen körülmények között dolgoztak. Mindezekből egyenesen következik, hogy igen alacsony volt a termelékenységi szint. Ami viszont figyelemre méltó: a mostoha körülmények ellenére termelésünk csaknem felét nagyszilárdságú, úgynevezett gömbgrafitos gyártmányok tették ki, már a rekoncstrukciós beruházás előtt is. A vállalat vezetése előtt már a hetvenes évek végén nyilvánvalóvá vált, hogy az öntöde helyzete tarthatatlan, és változás szükséges. Ezt erősítette az is, hogy erre az időre felfutott a ' vállalat tőkés exportja, s ehhez még több jó minőségű, nagy szilárdságú öntvényre van szükség. Az elhatározást tett követte, 37 millió forint saját pénzzel, és 82 millió — az Állami Fejlesztési Banktól kapott — kölcsönnel 1983- ban nekivágtak a rekonstrukciónak. Pálinkás Istvánnal, a Mezőgép Vállalat beruházási és gyártmányfejlesztési főosztályvezetőjével, az öntöde közös bejárása után, az üzemvezetői irodában beszélgettünk az utóbbi két- három év eseményeiről. — A célunk a beruházással az volt, hogy döntően technológiai jellegű változásokkal, lényeges létszám- emelés nélkül, egy ötezer tonna évi kapacitású öntödénk legyen, amely képes kiszolgálni öntvényekkel vállalatunkat, ugyanakkor viszont külső megrendelésre is termel. Egyik legfőbb gondunk az volt a munkák megindításakor, hogy a kivitelezők úgy dolgozzanak, hogy közben az öntéssel ne kelljen leállnunk. Egy ilyen mértékű termeléskiesést ugyanis nem engedhettünk meg magunknak! Mindez azért jelentett problémát, mert a tervek úgy készültek, hogy a régi öntőcsarnokot bővítjük, s oda szereljük be az új gépsorokat, berendezéseket. Nos, ez sikerült! Ügy készültünk el a beruházással, hogy közben, igaz húsz százalékkal a korábbi szint alatt, de folyamatos volt a termelés. A kibővített csarnokba olyan technológiát telepítettek, amely a minimálisra csökkentette a kézi munkát, öt olyan öntősort alakítottak ki, amelyek — egy ellenőrző műszertől eltekintve — szocialista importból származnak, illetve belföldi gyártásúak. A formázóhomok mozgatására — amit eddig talicskások végeztek — egy olyan rendszert helyeztek üzembe, ami teljesen kiküszöböli az ember fizikai erejét, s amely eljuttatja a homokot a keverőtői a formázó helyekig, illetve a használat után vissza a keverőrendszerbe. A minőség javítása érdekében egy új indukciós kemencét is beállítottak, amelynek a próbaüzeme jelenleg még tart. A berházás nagyon lényeges részei az egészségvédelmi és környezetvédő berendezések. — Alapvető célunk volt a munkakörülmények javítása — mondta 'erről Pálinkás István —, ezért gondolnunk kellett az öntés közben keletkező szennyeződés, a füst és gáz elszívására. Az új öntősorokon már ilyen nagy teljesítményű elszívók alatt folyik a munka. A másik kérdés a környezetvédelem. Csak azzal a nyilvánvaló feltétellel kaptuk meg a város közepén megvalósuló beruházáshoz a hatósági engedélyeket, hogy olyan berendezéseket is beszereltünk, amik biztosítják az előírt védelmet a környezetünk számára. Ez G. némileg „megnyomta” ugyan a költségvetés összegét, de a beszerelt portalanító és gázégető fontosságát, azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni. .. — Mindezekkel együtt, végül is mennyibe kerül a rekonstrukció? — Hozzávetőleg 120 millió forintba. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy az eredeti költségvetés, amely 1982-es árakkal készült, meghaladta a 110 milliót, akkor igazán „nem szaladtunk el” a- beruházással... — Mit hoz az új öntöde a vállalatnak? Hogyan összegezné a jelentőségét? — Öntödei kapacitásunk megduplázódik. Az új körülmények között a magas szilárdságú gömbgrafitot öntvény mennyisége felfut a korábbi 1000 tonnáról 2500 tonnára. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert Magyarországon még ma sem gyártanak eleget ebből az öntvénys fajtából. Az előállított termékeinknek mintegy hatvan százalékát saját vállalatunk használja fe£ míg a fennmaradó részt kifelé értékesítjük. Fontos az az anyagmegtakarítás, amelyet a nagy szilárdságú öntvények gyártásával, s az új technológia alkalmazásával elérhetünk. Ennek értéke csaknem 12 millió forint, s ebből 7 millió ~ importmegtakarítás. Csökken a fajlagos energiafelhasználásunk, számításaink szerint 15—16 százalékkal. A rekonstrukciós bérutazás tehát befejeződött. Az új berendezések zömmel ríár termelnek. Az év hátralévő hónapjait még a bejáratásra, a felfutásra szánják. Meg kell találni az optimális szervezési megoldásokat, egyáltalán, meg kell tanulni dolgozni az új technológiával. Január elsejétől azonban már — ahogy a főosztályvezető fogalmazott — az 5200 tonnáért „ketyeg az óra”, s immáron az öntősorok gyorsasága diktálja a tempót. L. M. L "■«agps?"1 Országos ankét Szolnokon A kezdődő (sokszor még tünetmentes) betegségek felderítése a feladata az egészségügyi szűrővizsgálatnak. A lakosság komplex szűrése (tüdőszűrés, vérnyomásmérés, laboratóriumi vizsgálatok, rákszűrés, stb) néhány éve kezdődött el. Az időközben felhalmozódott tapasztalatok ' kicserélésére szűrő- vizsgálatok aktuális kérdéseinek megvitatására rendezett kétnapos ankétot Szolnokon az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet, a Szolnok Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház- Rendelőintézet és a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság tiszántúli decentruma. A tegnap kezdődött tanácskozásra az ország valamennyi részéből érkeztek az orvosok, a szűrő- vizsgálatokban résztvevő szakemberek. Dr. Schewiger Ottó professzor, a Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató főorvosa bevezető előadásában elmondta, hogy 1984-ben több, mint 3 millió lakos vett részt a szűrő- vizsgálatokban (a tüdőszűrést nem számítva). A szakemberek ma sokféle modell alapján végzik a szűrést. Sokszor vitatkoznak is: kinek a feladata: a körzeti orvosé, a tüdőgyógyászé, vagy más szakemberé? A professzor véleménye szerint a szűrés is szakmaközi munka, a feladatkörök megoszlanak. Differenciálni kell, melyik orvosnak mi a feladata, és így kidolgozni a végleges és egységes szűrési modellt. Az Egészségügyi Minisztérium képviselője dr. Illés Béla főosztályvezető előadásában egyértelmű választ adott a „ki szűrjön?” kérdésre. A szűrésnek — mondta — döntően az orvos-beteg találkozásakor kell megtörténnie. Éppen azokban a szakmákban — belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat — nincs szakemberhiány, akik hivatottak lennének a szűrés egy-egy részét a mini dennapi vizsgálatok során elvégezni. A beteg egy részének így nem kellene külön elmenni a szűrésre. A szűrést a körzeti orvosra kellene építeni, ő természetesen segítséget kapna a szakorvosoktól. Meg kellene valósítani az ellátási egységet, vagyis azt, hogy a kiszűrt betegek ellátása, gondozása, gyógykezelése valcpan maradéktalanul megtörténjen, és arról a körzeti orvos mindig pontos visszajelzést kapjon. A kétnapos ankét előadásain, kerekasztal-konferen- ciáin, vitáin az eddig alkalmazott szűrési modellekről, a vizsgálatok tapasztalatairól, és a következő évek feladatairól beszélnek a résztvevők. Megtárgyalta a Minisztertanács Növekszik az erdők szerepe Hitel a beruházáshoz Növényolajipari korszerűsítés Nagyszabású rekonstrukciós bővítési program kezdődik a hazai növényolaj ipar hat gyárában; erről írt alá szerdán beruházási hitelszerződést Kiss Pál, a Magyar Nemzeti Bank elnökihelyettese és Kurucz Józsefné, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat vezér- igazgatója. A következő években ösz- szesen 1,5 milliárd forintot költenek a nyersolaj gyártó üzemek felújítására, illetve teljesítményük növelésére. Az összeg több mint harmadát a vállalat teremti elő, de a költségek nagyobbik részét hitelből fedezik. A tervek szerint a jelenlegi 700 ezer tonnás kapacitást a rekonstrukciós bővítéssel 900 ezer tonnára növelik. Az építés, szerelés idején a gyárak folyamatosan dolgoznak. A program 1989-ben fejeződik be, akkor a növényolajgyárak lényegesen korszerűbb műszaki berendezéseikkel több növényolajat gyárthatnak exportra: a számítások szerint a konvertibilis elszámolású exportot mintegy harmadával növelik. Az erdők jelentősége az elmúlt években tovább növekedett. Egyre nagyobbak a fák, erdők iránti társadalmi igények; a környezetvédelemben, a lakossági közérzet javításában mind jelentősebb a szerepük. Megújítható energiaforrásként gazdasági értékük is emelkedik. A hazai erdőkből évente mintegy 6,5 millió tonna fát termelnek ki, ez a hazai szükséglet kétharmadát fedezi. A fennmaradó harmadrész importból származik, miközben a kitermelt fa egy része — 15—20 százaléka — exportra kerül. Az utóbbi években átmenetileg visszaesett a külföldi kereslet a fa iránt, s az ár is kedvezőtlenül alakult. Ennek következtében az erdőgazdaságok nyeresége fokozatosan, ösz- szességében a felére csökkent. Az erőforrások is elapadtak; nem jutott elegendő a fejlesztésekre, műszaki-, technikai korszerűsítésre. A fakitermelés és a -feldolgozás összhangja megbomlott. A faáru tetemes hányadát kényszerűségből — megfelelő kapacitás híján —, a jobb áron értékesíthető feldolgozott termék helyett, esetenként nyersen, s lényegesen olcsóbban lehetett csak eladni, s ez szintén rontotta a jövedelmezőséget. E helyzet javítására dolgozott ki állásfoglalást az Állami Tervbizottság az erdővagyon' nal való gazdálkodás feladatairól. A Minisztertanács a faipar helyzetét feltáró következő időszak feladatait, s a meghatározó jelentést megerősítette. A fafeldolgozó kapacitás bővítésére — az Állami Tervbizottság állásfoglalása szerint — szükség van a köz- gazdasági feltételrendszer olyan módosítására, amely lehetővé teszi a vállalatoknál a nagyobb ütemű műszaki fejlesztést, a technikai színvonal emelését. Ez annál fontosabb, mert időközben ismét élénkült a kereslet, s az árak is a korábbinál kedvezőbbek a külpiacon. A tervbizottság egy tíz évre szóló gazdasági célú erdőtelepítési program kidolgozását írta elő. Ez lehetővé teszi majd a nyersanyagutánoótlás biztosítását, s az importáru helyettesítését a hazai eredetű fával. A következő években fokozzák az erdőtelepítés ütemét; öt év alatt mintegy 40 ezer hektárt erdősítenek, 10 százalékkal többet, mint a VI. ötéves terv időszakában. Az erdőtelepítések mellett a lakosságot az eddiginél jobban igyekeznek bevonni a faültetésbe, ligetek, fasorok, fákkal tarkított parkok kialakításába. A Hazafias Népfront eddig is eredményesen mozgósított e feladatra. A továbbiakban más társadalmi szervek és az oktatási intézmények aktívabb közreműködésre is szükség van, hogy újabb zöld területek telepítésével is óvjuk környezetünket. A VII. ötéves tervről iparfejlesztési lehetőségek a megyében Több földgáz a lakosságnak Az ipari miniszter ós a megyei tanáoa elnökének megbeszélése Mohácsi Off», a megyei tanács elnöke és dr. Kapolyi László ipari miniszter október 8-án az Iapri Minisztériumban áttekintették a megye VII. ötéves iparfejlesztési lehetőségeit és az energiaellátás helyzetét. Megállapították, hogy az ipar számára rendelkezésre álló szűkös fejlesztési források miatt fel kell gyorsítani a ki nem használt gépek, berendezések átcsoportosítását a szabad munkaerőforrással rendelkező területekre. Szolnok megye kész a Budapestről kitelepülő egyes ipari tevékenységek fogadására, a meglevő ipari bázis alapján főleg a vegyipar, a fémtömegcikk- és a könnyűipar fejlesztésének vannak további lehetőségei. Az iparfejlesztést változatos formákban: új telephelyek létesítése, kooperációs kapcsolatok bővítése, gépek, berendezések bérbeadása útján kívánatos megoldani. A megye gázzal ellátott településein kb. 6000—6500 újabb háztartási fogyasztó bekapcsolása várható. Az új elosztóvezetékek építése — hasonlóan a VI. ötéves tervhez - elsősorban lakossági magánerős formában fog megvalósulni. Űj településként Abádszalók, valamint Kunszentmárton bekapcsolása lehetséges. Kedvezőbb földgézforrás esetén lehetőség van a megyében föld- gázigénnyel rendelkező települések, ipari-mezőgazdasági fogyasztók gázellátására is. Az Áfor a VII. ötéves te*v- ben új üzemanyagtöltő állomást épít Jászfényszarun és Abádszalókon, bővíti a töltő- állomást Kunszentmártoniján, Kunhegyesen és Tisza- sülyön. A Kunszentmárton és Vidéke Áfész csépai pattogatott-kukorica üzemében havonta 71 ezer literből készül ízletes csemege. Az előállított mennyiséggel ellátják a megyét, Bács-Kiskunt és a fővárosba is jut Fotó: T. Z.
