Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 9. Píaoháborúk, nyertes nólkUI A Bosnyák tér győzelme és csődje Itt van az Ősz... Gyermekruhakínálat, csekély választékkal Szolnoki körkép — Jó és rossz tapasztalatok A „Bosnyák” verhetetlen. Mármint a Bosnyák téri nagybani piacot nem lehet legyőzni Pedig megpróbál­ták. Tavasszal nyitott a fő­városi Nagyvásártelepen az Agrounió, hogy versenytár­sa legyen a nagy hírű piac­nak Két éve egyszer már kí­Pedig sok mindent tettek azért, hogy az Agrounió va­lóban versenytársa legyen a Bosnyák téri nagybani piac­nak. Amikor a Nagyvásárte­lepen erőtlenül indult a for­galom, a valóban eltérő nyitvatartási időt is okolták ezért. Megszületett a hatá­rozat : egyidőben legyen nyiitva mindkét piac. Ez az intézkedés felettébb logi­kus volt, hiszen ha a fővá­ros két pontján különböző időben lehet nagyban keres­kedni a zöldségfélékkel és a gyümölcsökkel, akkor nem mérhető fel a pontos kíná­lat és kereslet, nem ezek egyensúlya alakítja az ára­kat, s könnyen elszaladhat­nak a vásárlók kárára. S az ugyancsak a fogyasztót ter­heli, ha az eltérő nyitvatar­tási idő miatt „láncolnak” a kereskedők — vagyis egy­másnak is adják az árut — hiszen ezzel az árakat ve­rik fel. A Bosnyák egyeduralmát nemcsak a Nagyvásártelep agonizálása mutatja. Na­gyobb vidéki városokban is nyíltak nagybani piacok, ám nem sokkal több dicsőség övezi pályájukat, mint a Nagyvásártelepét. Pedig lét- rejötltükihöz működésükhöz nagy reményt fűztek az ille­tékesek. Nem lehet véletlen a soro­zatos kudarc. A piacokat járva, nem is nehéz rájönni az okára. Mert mi kell a jó piáéhoz, s egyben a jó ke­reskedelemhez: árú. Ez kell legelőbb, mert az áru vonz­A Csepeli Kerékpár, és Konfekcióipari Gépgyárban a megváltozott igényekhez igazítják a kerékpárok vá­lasztékát, ennek megfelelően módosítják a gyártási prog­ramot is. A vállalatnál az idén összesen 250 ezer két­kerekűt készítenek s adnak át a kereskedelemnek. A gyár (konstruktőrei már a múlt évben felfigyeltek ar­ra, hogy rohamosan csökken az érdeklődés a néhány éve még oly népszerű, keresett és gyakran hiánycikknek Rend a lelke mindennek Mintha valaki messziről rászólt volna. Felriadt. A függöny mögül látta, épp, hogy oszlik a sötétség. Fel­ült a heverőn, s az örökké karján ketyegőrt nézte a be­szűrődő világnál. Fél öt volt. Kipattant az ágyból. A rá­csos ágyban alvó pici lerúg­ta a takarót. A nagyobbik gyerek paplanját is feljebb húzta, aztán papucsát a ke­zében tartva kisurrant az aj­tón. A konyhában hamar ba­rátságos lett az élet. A kis kávéfőző jó illatokat eregetett. s a gázon már ott melegedett a mosogatóvíz is. Hja. aki es­te tévét is néz hajnalban dolgozhat. Míg a mosogatóvízre várt, hozott egy vödör vizet az ud­sérletet tettek erre, akkor sikertelenül. Most megismét­lődött a kudarc. Miközben a Bosnyák virul, az Agrounió haldoklik. Szinte üres a szé­pen bér ende zeit, fedett csarnok, sem elég eladó, sem elég kereskedő nem keresi fel. A logikát ázonban meg­verte a gyakorlati élet. Az egységes nyitvatartási idő a Bosnyákon azt jelentette, hogy rövidebb ideig lehetett ott kereskedni. Csakhogy a termelők, az eladók, a ke­reskedők mindezt nem vet­ték tudomásul, makacsul ki­tartottak a Bosnyák mellett, s torlódott ember és árú. Csatatérhez hasonlított a tér, a környező utcákban meg­bénult a forgalom. Aközben a Nagyvásártelep kongott az ürességtől. Júliusban, ami­kor már az igazi nyári for­galom kialakult, a Bosnyá­kon 19 ezer torma áru for­dult meg, a Nagyvásártele­pen mindössze 1200 tonna. Vissza kellett állítani a ré­gi — hosszabb — nyitvatar­tási időt, hogy enyhüljön a tülekedés. Most ugyan béké­sebb a piac környéke, de a zsúfoltságot így sem lehe­tett megszüntetni. za a vevőt, s ha sok a vevő, érdemes úljabb árut hozni. E körfolyamatban egymást erősítik a felek, s mintegy magától erősödik a piac. A megbukott csarnokok­ban pedig az első láncszem hiányzott, így nem épülhe­tett rá a következő. Magya­rán, nyitás után kevés eladó kereste fel a Nagyvásáriele- pet és a nagy városok nagybani piacait egy­aránt, s a szimatoló ke­reskedők csalódottan mentek haza, s másnap újra csak a Bosnyákra indultak. Ott megbízható partnerük számított kempingbiciklik iránt. Tavaly nyolcvanezret készítettek, az idén várható­an már 70 ezer is elegendő­nek bizonyul ezekből a tí­pusokból, s a felmérések sze­rint jövőre legfeljebb 60 ezret tudnak majd eladni. A vállalat időben felkészült a szükséges váltásra, és több újfajta kerékpár sorozat- gyártását kezdte, vagy kezdi meg. Egyre népszerűbbek a tú- ratípusoik, s a különleges, öt­sebességű kétkerekűek. vari kútról. A hűtő aljából előszedte a tegnap délután megkopasztott öreg tyúkot, s az aprólékját hideg vízbe rakta. A kamrából kirántott az öreg kaskából két szál sárgarépát, hagymát, kara­lábét, zöldséget. Mire a mo­sogatóvizet* levette, már tette is föl az öreg tyúkot. — A gyerek iskolába megy dél­után, legalább egy tál leves lesz a gyomrában. — Elne­vette magát, lám, megint magában beszél. Kihörpintet- te a maradék kávét, s elmos­ta, törölte az esti edényt. Mire a Falurádió elkezdődött, már a férje cso­magját is összekészítette. Hiába, a szomszéd faluba jár dolgozni, estig nem lehet meg kaja nélkül. — Üjra fel­tette a kávéfőzőt. Ott egye meg a fene, ha már egysze­mélyes, ne mondja az em­ber, hogy elissza előle, ő, a dolgozó elöl. A férfi a harmadik halk ébresztésre kitámolygott a fürdőszobába, ahol se víz­csap, se fürdőkád. Kimosta szeméből az álrpot, felhajtot­várta őket, megkötötték . az üzletet. S ami még ennél is fontosabb, minden árút egyetlen placcon megvehet­tek. Virul a Bosnyák téri nagy­bani piac, sí cipeli magával terheit. Közülük talán a leg­súlyosabb, hogy kinőtte a rendelkezésre álló teret. La­kóházak, középületek, sport­pálya határolják, így a nö­vekvő forgalomnak nem ké­pes teret nyújtani. Marad, sőt növekszik a zsúfoltság, ami nehezen ellenőrizhetővé teszi a kereskedelmet, ront­ja a kereslet-kínálat egyen­súlyából következő árak ki­alakulását. Most ugyanis déltől másnap hajnalig kény­telenek nyitvatartani a pia­cot, s ez túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy eladónak és vevőnek áttekinthető legyen a forgalom. Egyetlen napon is hullámozhatnak az árak, a kereskedők játszadozhat­nak a szándékosan kifárasz­tott termelőkkel, eladókkal. Alkalmatlan a szerepre A többségnek jobb lenne, ha rövidebb ideig tartana nyitva a piac, mert így szem­mel és észben lehetne tarta­ni a keresletet és kínálatot, a napi egyensúlyhoz igazod­hatna az ár. Nem maradna idő a láncolásra, csökkenne a különbség a termelői és a fogyasztói árak között. Jól járna a termelő, mert drá­gábban kelne el áruja, nem csalatkozna a vásárló, mert olcsóbban jutna hozzá a ke­resett zöldséghez, gyümölcs­höz. Csak az ügyeskedők ér­deke csorbulna, de hat ép­pen ez a cél. Ám ma még mindez csak jámbor óhaj, hiszen a Bos­nyák térbelileg alkalmatlan e szerepre, a versenytársak pedig már a startnál elvé­reznek. Vagyis eddig valódi győztes nélkül ért véget a piacháború első menete. V. F. J. fl milléri főcsatornán Új közúti híd Űj közúti híd épült a mil­léri főcsatorna Kőtelek és Ti- szasüly közötti szakaszán. A kettős rendeltetésű belvízi illetve öntözési főcsatornán átívelő régi híd már korsze­rűtlen volt, lassította a for­galmat. A. mellette emelt 11 méter fesztávolságú új vas- be tonhíd mindössze egy év alatt készült el. A felesleges­sé vált régi hidat az MHSZ és a Közép-tiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság könnyűbú­várai robbantással távolítot­ták eL ta a kávét, s felöltözött. —. Mi lesz a vacsora? _ k érdezte mielőtt kilépett volna a házból. — A tyúk­húsleves szagát már érzem. — Majd megsütöm a combját, mellét, s forgatok hozzá egy kis krumplit, a tyúkzsírral megbolondítom, jó? — Meg paprika, paradi­csomsaláta — rendelt > az ember, s loholt a buszhoz. Fél tíz tájt a húsos részek is fedő alatt párolódtak. Be­nézett a szomszédasszony. — Megyek a városba, a piacra, boltokba, nem kell valami Zsuzsikám, úgyse jut be soha a két gyerektől. Is­tenem, hogy is bírja azt a tömérdek mosást, vasalást, főzést. Nyelt egyet, s széttárta a karját. — Így, ilyen szakadtán, lássa, már az ötven kilót se nyomom a mázsán. Az a fő, hogy minden rendben le­gyen. Bár, ha jól belegondo­lok én még sose voltam eb­ben a házban mindennel rendben. Bár az időjárás még nyá- riasan meleg, az üzletek ki­rakatai már a késő őszi és téli holmikat kínálják. Ak­kor a szülőkre, akiknek gyer­mekei iskoláskorúak, s las­san már magukhoz tértek az évkezdéssel járó kiadások „megrázkódtatásaiból”, újabb megpróbáltatás vár. A tava­lyi kiscsizma, nadrág szűk, a dzseki, a pulóver ujja csak könyékig ér ... Az üzleteket járva nem vi­dított fel a gyertmekruhák ára és minősége, a lábbelik­ről nem is beszélve. Ügy látszik, az a téma „örökzöld”. A legdrágább és a legfonto­sabb téli ruhadarab a kabát. Bőven van belőle, de minek? A gyerekek nem tudnak mo­zogni, a nehéz otromba nagy­kabátokban. A bélelt, köny nyű és jól tisztítható or­kándzsekik viszont elég drá­gák, 700—1000 forint egy- egy. Széldzsekit, azaz hár­tyakabátot sehol se látni, pedig esős, szeles időben igen praktikus viselet. Állí­tólag augusztus végén lehe­tett kapni a Skála áruház­ban, potom 800 forintért. A második legfontosabb holmi a cipő és a csizma. Gyerekeink egy év alatt szét­rúgják, elkoptatják, kinövik lábbelijüket, minden sze­zonban újat kell beszerezni. Ez pedig nem csekély kiadás. A legolcsóbb és legegészség­telenebb műbőr, műszőrme­béléses kiscsizma 250 forint­nál kezdődik. A valódi bőr­csizmát meg kell fizetni, 400 500 forint az ára. A népsze­rű „terepjáró” gumicsizma drága, ráadásul nem is lehet kapni. Sehol sem láttunk késő őszi viseletre alkalmas magas szárú, rugalmas talpú kisbakancsot, helyette félci­pőket, magasított szárú láb­beliket kínálnak. Nem is csodálkozhatunk azon,, hogy egyre több lúdtalpas, lábfá­jós gyerek nő fel. Némelyik cipő talpa olyan kemény, hogy még a felnőttnek is be­csületére válna behajlítani. Az országban a legjobb mi­nőségűnek számító Sabaria cipő elenyésző mennyiségben kapható, pedig egészséges vi­selet, és az ára is szolid. Meleg hosszúnadrágokból igen gyenge a választék. A cseppet sem szép jersey nad­rágokból akad bőven, de a legtöbb gyerek nem veszi fel. Az ilyenre mondják, hogy télen hideg, nyáron me­leg, vagyis semmire se jó. A kordbársonyból készültek viszont drágák, 420—480 fo­rintba kerülnek. Cicanadrá­gokból jó a kínálat, olcsó is (200—250 forint) csakhogy kétszeri mosás után úgy ki­nyúlik, hogy a gyerek vagy Azért fejben összeadott, szorzott, s míg a szomszéd- asszony a kócos fejű nagyob­bat babusgatta, kérte, venne neki egy pontyot a csarnok­ban, meg valami puha almát a két gyereknek. Mosás után jutott eszébe: ma minden olyan jól ment. A kicsi nem nyűgösiködött, a nagy eljátszogatott vele, míg ő a pelenkákkal bajlódott. Mire a Nap odasütött, a ve­randán kifeszített kötelek már hófehér terhüket mutat­ták a sugaraknak. Délben csak levest ettek a gyerekkel. A kicsi a májá­nak örült, a nagy a lábáért, zúzájáért harcolt. Fél szeme az órán volt, el ne késsen a gyerek az iskolából. Ahogy az elment, lefektette az ap­róbbat. s elővette a vasalót. Várt rá pár férfiing, egy ke­vés ágynemű is. így nyitott rá a szomszédasszony a hal­lal, almával. Megköszönte s kicsit belenézett a képes új­ságba is. amit a postás do­bott be ebédkor. Délután a járókát kivitte az udvarra, s a gyereket kör­kiesik belőle, vagy szerencsé­sebb esetben lóg rajta. Csu­da aranyos kis randevúbu­gyik kaphatók, 6—8 éves kis­lányoknak. Nyáron még el­megy, bár akkor sem meg­felelő, mert nejlonból van. Pamut alsóneműkből kevés van, &s drága is. Egykisnad- rág 50—60 forint, a trikó-bu­gyi együttes 90—100-forint­nál kezdődik. Legtöbben a használtcikk-piacon szerzik be gyermekük alsóneműjét. Zoknikkal is hadilábon ál­lunk. Pamutzoknit elvétve látni csak (bezzeg a kiske­reskedőknél annál többet, Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár felirattal, dupla áron). Ha mégis kapunk, ak­kor pár mosás után kinyúlik, a gumirésze, szakad-lyukad, egyszóval gyenge a minősége. Meleg frottírzokni alig van, annál, több műszálas, amely­be befülled a gyerek lába. Megfelelő a választék kesz­tyűből. Nem is drága, 60—70 forint. Tél előtt leértékelve árusítják. Sapka, sál is akad berakta játékkal. A krumplit frissen sütötte, mire az ura megjön, ne szikkadjon, szá­radjon a tűzhely szélén. Ak­kor már öt óra volt, & lassan az iskolás gyerek is hazake­veredett. Megint tálalt, va­csorát adott, a kicsinek tej- begrízt főzött. Kétszer. Rend­szerint így van, az első főze­tet addig hűti az apja, míg elfogy. Már nem is veszeke­dett érte. Ez van, ezt kell szeretni... Bár, egyszer kipró­bálná. mi lenne, ha három­szoros adagot főzne. Nevetett a gondolatán. Akkor se az apjának, se a nagyobb gye­reknek nem fájna érte a fo­ga, biztosan. Hét órakor fogta a kan­nát, s a közeli artézi kútra indult. Nem akárhogyan. A 'kicsit kocsiban tolta maga előtt, a nagyobb kis vödrével futott mögötte. Mire hazakeveredtek, a férj már a tévéhíradót néz­te. Sóhajtva melléült, ölében a kicsivel. Nyolc órakor, hogy az időjárást is elmond­ták, már ment is a konyhá’- ba. A kis kádat a férje már bőven, szépek is, jók is. A pulóverek, garbók, kisingek olcsók, a legkényesebb ízlésű vásárló is megtalálhatja a megfelelőt. A fiűk-lányok egyaránt hordják a nadrágot, de a kislányok szekrényébe egy­két ruha is kívánkozik. Sok lánykaruhát láttunk az üz­letekben, de alig akadt egy- kettő, amit meg is vennék. Elszomorító, hogy a terve­zők nem veszik figyelembe a gyerekek életkorát, mozgás­igényét. Bevásárlókörutunk után kiszámoltuk, hogy egy 9—10 éves gyerek teljes té­li öltözéke, beleszámítva az alsóneműtől a nagykabátig mindent, 2400 forintba ke­rül. Ennyi pénzért jó minő­ségű ruhát is kaphatna a vásárló. Van azonban más beszerzési forrás is. A buti­kokban érdekes módon min­den kapható, csak mélyeb­ben kell belenyúlni a pénz­tárcánkba. És ezt nem min­denki teheti meg. Tóth Aliz előkészítette, a fürdetővíz is megmelegedett. Hajlongott, volt kedve még bolondozni is a gyerekkel... Este tíz órakor, épp, hogy leereszkedett a heverőre, mintha darázs csípte volna meg. már ugrott is föl. — Én őrült, én ökör, — kiabált, mintha meghibbant volna. — Hát nem elfelejtet­tem, hogy elfogyott a ke­nyér? Most mit csomagolok reggel? Én szerencsétlen! Hát sose lesz már rend, bé­ke, nyugalom? A férje másik oldalára fordult, s morgott a bajsza alatt. — Tele van az újság a gyeses nők panaszaival. Un­ják magukat, bezártnak ér­zik az életüket.. Te meg mit ugrálsz örökké. Ha nincs ke­nyér, veszek az üzemi büfé­ben, mi van akkor? Ettől olyan szép, lágy ér­zések szálltak a szívébe, hogy — ha a fáradtság nem nyomta volna el — tán meg is csókolja az urát. Sóskúti Júlia A Nagyvásártelep agóniája Az első láncszem hiányzott Kevesebb kempingkerékpár, több túrabicikli Változások két kerékre Hóra, latyakra gondolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom