Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-09 / 237. szám

1985. OKTÓBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ • képernyője előtt Ritka eset, hogy egyetlen hétre három televíziós drá­ma bemutatója is jut — most ez történt — csütörtö­kön este a Móricz-regényből készült Míg új a szerelem című tévéfilmet, pénteken a Maár Gyula rendezte Szép históriát, vasárnap pedig az aradi tragédia évfordulóján Fekete Sándor tévéjátékát, a ILenkey tábornokot mutatta be a televízió. És még nem is számoltam az Optimisták újabb'folytatását. (De ez nem véletlen, hisz hovatovább észrevétlenül csordogálnak az egyes részletek, csaknem általános érdektelenségbe fulladva). Lám, televíziónk drámai műhelye hogy ontja műveit! Más kérdés, hogy a mennyiség minőségben mit képvisel. Én mindenesetre legjobban a Móricz-bemuta- tónafc örültem. Móricz a képernyőn Furcsa dolog, hogy évek során a televízió rendre fe­dezte fel századunk, főleg a századelő elfelejtett szerzőit és munkáit, az irodalom má­sodik vonalába sorolható al­kotókat, ugyanakkor telje­sen megfeledkezett olyan ér­tékek ápolásáról, mint amit a Móricz életmű jelent. Ki­ment volna Móricz Zsigmond a divatból? Dehát hozván lehetne divatként kezelni azt, aki a magyar realista regényírás kiemelkedő óriá­sa, aki olyan mérhetetlen kincset hagyott ránk, mely­ből ki-ki találhat magának valót bármikor. Ezért érzem Szőnyi G. Sándor vállalko­zását kétszeresen is dicsére­tesnek; felvállalta bátran a méltatlanul mellőzött Mó- riczot. s bebizonyította, hogy még kevésbé jelentős mun­kája (a Míg új a szerelem ugyanis nem tartozik az író nagy művei közé, megjelené­sekor, a húszas évek elején sem keltett különösebb fi­gyelmet és elismerést) van annyira tartalmas, hogy egy ma is szórakoztató televízi­ós mű szülessék belőle ihle­tett, értő tolmácsolással. Nem azért érdekes ez a regény, mert Móricz máso­dik feleségéhez, a színésznő Simonyi Máriához fűződő ér­zéseiről, viszonyáról vall benne, ahogy mondják kulcsregény ez házasságához, hanem mert szólni tud ben­ne egy csinos fiatal feleség és egy öregedő férj kapcso­latának általánosítható ta- jiulságairól, mert a regény égy olyan drámai helyzetet kínál fel, amelyet mai ta­pasztalatok birtokában mai tartalommal is feltölthet a .televíziós alkotó anélkül, hogy meghamisítaná az alaptörténetet. Férfi és nő küzdelme egymásért és egy­más ellen a házasság szoros kötelékében vajon nem hor- dcz-e olyan feszültségeket, nyugtalanságokat, konfliktu­sokat, amelyekben akár ma­gunkra is ismerhetünk. Mó­ricz alakjaiban sok mai problémánkra is rálelhetünk. {Külön öröm, hogy a most éppen 60 esztendős — hogy szalad az idő — Kállai Fe­renc hallatlan érettséggel és finom iróniával teremtette meg a szobrász alakját, aki­ben a költői, szinte ifjonti rajongás mély bölcsességgel párosul; 'akiben együtt él a szerelembe vetett hit és ugyanakkor a kétely is, va­jon meghozhatja-e az igazi boldogságot — egy ilyen kapcsolat, mint a regénybeli; akiben a remény és a csaló­dástól való félelem egészen különleges egységben van jelen. De nemcsak a szerelem drámája ez a .tévéfilm, a művészemberé is (talán ez még jobban izgatja Szőnyi ©. Sándort, a rendezőt). An­nak a művésznek a drámá­ja, aki rendületlen vívja bel. ső harcát a nagy mű meg­születéséért, s aki bár pró­bál olyasmit tenni, művelni, ami távol áll legbensőbb én­jétől, alkotásában azonban végül csak az utóbbi kereke­dik felül. A tóvéfilmben sze­replő szobrász, bár légiesen könnyed nőalakot szeretne formálni, felesége iránti ra­jongásában valami földön­túli lényt mintázni meg, aki­ben minden női szépség ben­ne foglaltatik, végül is egy vaskos!, rusztikus női figu­ra kerül ki a keze alól — mert a valóság vonzása ha­talmasabb a fellobbanó kép-, zelet játékainál. A realista művész vallomása ez, de Szőnyi G. Sándor hitvallását is kiérezhetjük belőle, aki televíziós művészként hiába is akarna mást tenni, mint a valóság konfliktusainak erő­teljes ábrázolása realista eszközökkel, más úgy sem sikerülne neki. Kisüt ebből a munkájából a móriczi mű­vészi magatartáshoz való vonzalma, s ilyen értelemben azi ő vallomása is ez a tévé­film. Igaz, kicsit vázlatosan él ez a gondolat a részletek­ben, és csak az utolsó pilla­natban rándul egybe egésszé, akkor válik igazán érzékel­hetővé a szándék, de még így is hiteles és igaz, amit mond. Nem volna igazságos, ha nem szólnék Sunyovszky Szilvia alakításáról, aki tö­kéletesen formálja meg a nyugtalanítóan szép asz-1 szonyt, a fiatal feleséget; azt a nőt, akiben nem tudni pontosan, mennyi a felelőt­len kacérság és mennyi az őszinte, igaz érzelem, aki ti­tokzatosan kiszámíthatatlan és csábosán vonzó. Nem bő­velkedett látványos drámai jelenetekben ez a televíziós munka, csak mint permetező eső hullatta ránk cseppjeit, iróniával vegyes líra lengte be és finom derűs szomorú­ság, szép lassan hatolt be érzelmeink rejtekeibe, kicsit epikus módon. Lenkey tábornok Tetszett a Lenkey tábor­nok is, bár másfajta élveze­tet kínált, mint a megtévé- sített Móricz-regény már- csak tárgyánál fogva is — hőse az 1848-as időkből va­ló, s az aradi eseményekhez 'kapcsolódik cselekménye — és hangvételét, módszerét te­kintve is más. De igen ér­dekesen vetette fel többek között a vállalt feladathoz való hűség, avagy hűtlenség problémáját; Lenkey és a vizsgálóbíró közötti párharc­ban, mely ugyancsak eszmei fogantatású, izgalmasan je­lentek meg korunk eszméi is. A Lenkey tábornok: esz- szé, drámában elbeszélve. Gondolatok villódzása, éles csatája. Ez a bemutató — rendezte Hajdúffy Miklós, ki is rendezhette volna más, hisz elkötelezett szerelmese ő a történelemnek — nemcsak az alkalom szülötte, évfordu­lóra szánt produkció, gon­dolatai szélesebb körben mo­zognak és általánosabb ér­vényűek. Néhány színészi alakítás is emlékezetessé te­szi e tévéjátékot, például a Fodor Tamásé, aki katonai bíróként igen összetett figu­rát hoz, ugyanakikor azonban a címszerepet alapító Lu- káts Andor indulatos kitöré­seit valahogy túlzásnak érez­tem; nagy hang, kevés belső erő. Szép história A harmadik bemutató, a Szép história nyerte el leg­kevésbé tetszésemet: modo­rosnak, helyenként öncélú­nak éreztem a sokféle elemből összegyúrt szerelmi történe­tet. Az angol reneszánszba öltöztetett magyar 16. szá­zad — a jelmezek egy Shakes- peare-d rámába is beil­lettek volna — a korszak vé­res vaskosságának és benne az ifjú feleség és a csábító .olasz lovag könnyed kaland­ja, baljós jelekkel- megtűz­delve és rétestészta módjára elnyújtva, inkább lankasz- totta semmint felcsigázta volna figyelmemet. Aligha­nem jól; jártak a 18 éven aluliak, akiket kitiltottak a nézőtérről, lévén a film kor­határos, ők ugyanis álmuk­ban szebb históriákról ál­modhattak. V. M. Ratkai Barnabás: Csendélet Dr. Garay Tamás: Déja vu Szolnoki fotósok tárlata Bécsben A „kiállításcserék” folytatódnak A Jászkun Fotóklub Wes­ton Stúdiójának képei októ­ber 1-től Ausztriában, a bé­csi Uránia kirakatgalériában láthatók. Az osztrák közön­ség Czakó László, dr. Garay Tamás, Ratkai Barnabás és Csabai István harminc fotó­ját láthatja az egy hónapig nyitva tartó kiállításon. — Hogyan kerültek a szol­noki fotósok alkotásai Bécs- be? — Klubunkat több éves kapcsolat fűzi a bécsi ama­tőr fotósokhoz — válaszol Kolozsi Sándor, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont munkatársa, • a klub titkára. Először 1983-ban a szolnoki nemzetközi fotós alkotótáborban találkoztunk velük, majd égy évvel később a pécsi táborban dolgozhat­tunk együtt. Kölcsönös ér­deklődéssel figyeltük egy­más munkáját, és ez az ér­deklődés mind a mai napig megmaradt. Kapcsolataink­nak köszönhető Rudolf Kul- da osztrák fotóművész nyá­ri, nagy sikerű szolnoki ki­állítása is, amelyet később a kecskeméti közönség is nagy tetszéssel foí^dott. A Weston Stúdió bécsi tárlata mintegy „válasz” erre a bemutatko­zásra. — Miért éppen a Weston Stúdió képeit vitték Bécsbe és egyáltalán, mit kell tud­ni a stúdióról? — Ausztriában gyakorlati­lag nincsenek a hazaihoz ha­sonló közművelődési intéz­mények. Bécsi partnereink az Uránia kirakatgalériát tudták felkínálni a bemutat­kozáshoz, amely viszont na­gyobb kollekció kiállítására nem alkalmas. Részben ez indokolta, hogy egy kisebb alkotócsoport képviselje a szolnoki fotósokat, ugyanak­kor a Weston Stúdió eddigi sikerei is alapul szolgáltak ehhez. A stúdió, — amely Edward Weston amerikai fo­tóművész nevét vette fel — a Jászkun Fotóklub egy al­kotócsoportja. Megalakulása nem előzmények nélküli, 1981 óta létezett „Stúdió 9x12” néven. A csoport el­nevezése arra utal, hogy tag­jai 9x12 centiméteres nega­tív méretű kamerákkal dol­goztak, ami lehetővé tette az igen magas fotográfiai minő­ség elérését, de ugyanakkor behatárolta a művelhető mű­fajokat is. A Weston Stúdió 1984-ben alakult és eltérően elődjétől tagjai már bármi­lyen technikával dolgozhat­nak. Ez lehetővé teszi ugyan­is a „több műfajúságot”. A végtermék; a kép a fontos, Czakó László: Levelek illetve annak minél maga­sabb esztétikai, fotográfiai minősége.' )Aá alkotómunka mellett a csoport tagjai fel­adatoknak tekintik a fotó- technika és a fotóművészet történetének kutatását, az ismeretterjesztést is. Első nagy sikerű önálló bemutat­kozásuk egyébként Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban volt ezen a nyá­ron. — A bécsi kapcsolatnak lesz-e folytatása?- Jövőre Eugen Schober- nek, a bécsi Amatőr Fotó­szövetség elnökének kiállítá­sát rendezzük meg Szolno­kon és természetesen szeret­nénk. ha a „kiállításcserék” folytatódnának a későbbiek- biekben is. — te — Pécsi tehetségek Kutató diákok köre Új műszaki, társadalmi lap Megjelent az Impulzus Kedden megjelent az Im­pulzus, az új műszaki, társa­dalmi lap első száma. A 64 oldalas újság ezután kéthe­tente jelenik meg széles kö­rű tájékoztatást nyújtva a hazai és nemzetközi techni­kai újdonságokról, valamint a folyamatosan fejlődő tech­nikai kultúra hazai adaptá­lásának eredményeiről, illet­ve nehézségeiről. Az első számban Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhe­lyettese részletes cikkben foglalkozik a műszaki értel­miség helyzetével; a vita-ro­vatban Vámos Tibor akadé­mikus a technikai fejleszté­sek gazdasági és műszaki szempontjairól — azok eset­leges konfliktusáról — írt vitaindítót. Az esszé-rovat­ban Bognár József akadémi­kus a műszaki fejlődés gaz­dasági alapjait elemzi. Számos hazai és külföldi technikai újdonsággal is megismerkedhetnek az olva­sók; a haditechnikai-rovat például a kínai űrprogram­ról közöl részletes ismerte­tést, míg az autótechnikai-ro­vat egy új — a gépjárműok­tatásnál jól hasznosítható — az útviszonyok változásait tökéletes hűséggel érzékelte­tő számítógépes szimulátort mutat be. Az új lap bármely nostahi- vatalban előfizethető. A kiemelkedően tehetséges középiskolai diákok szakmai fejlődéséhez új szerkezeti ke­retet teremtett a Magyar Tu. dományos Akadémia és a KISZ Központi Bizottsága: a kutató diákok körét. Az ér­deklődő szellemű fiatalok olyan munkatémákat vá­laszthatnak, amelyek egy­részt ráépülnek az iskolai tantárgyakra, másrész kap­csolódnak az akadémiai ku­tatási területekhez. Az MTA és a KISZ között 1985. jú­nius 3-án létrejött szerződés javasolta, hogy a területi akadémiai bizottságok és KISZ-bizottságok külön is kössenek együttműködési megállapodást. A Pécsi Akadémiai Bizott­ság és a KISZ Baranya Me­gyei Bizottsága megállapo­dott, hogy öt fő területen — matematikában, fizikában, földrajzban, irodalomban és szociológiában — szervezik meg a kutató diákok körét, mégpedig a gimnáziumok és a szakközépiskolák III—IV. osztályos tanulói számára. A PAB hatáskörébe négy dél- dunántúli megye tartozik, ennek megfelelően a Bara­nya megyei KISZ is négy megye — Baranya, Somogy, Tolna és Zala — tanulóifjú­ságának nevében működik együtt az akadémiai szerve­zettel. A munkába bekapcso­lódott a régió legnagyobb felsőoktatási intézménye, a Pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem is. A következő hetekben ala­kulnak meg a kutatókörök, vezetésüket a Pécsi Akadé­miai Bizottság munkájában részt vevő magas képesítésű szakemberek (tudományos kutatók, egyetemi-főiskolai oktatók stb.) vállalják. Ter­mészetesen a Pécsen kívül élő és tanuló diákok is be­kapcsolódhatnak a körök munkájába, ha egyébként megfelelnek a feltételeknek, az utazási költségeiket meg­térítik. A kutató diákok köre ma­ga határozza meg a kutatás témáját és programját. A munkafeladat általában egy tanévre szól, de — legalább­is a harmadéveseknek — le­hetőségük lesz a kutatás folytatására a következő esz­tendőben is. A körök arra ösztönzik tagjaikat, hogy alaposan mélyedjenek el a választóit téma szakirodai­mában. Ezért a Pécsi Aka­démiai Bizottság olyan jo­gosítvánnyal látja el a ku­tató diákokat, amely meg­nyitja előttük a zánt körű szakkönyvtárakat is. azzal, amit nem tudunk Nemrégiben családi ese­ményen, esküvőn volt alkal­mam részt venni, ahol az örjömsaülők rokonságának tagjai kerültek egy asztal­hoz. Hamar kiderült, ki ki­csoda, az „ülésrend” szeszé­lye folytán teljesen összeke­veredtek a különböző foglal­kozásúak. Mint hasonló ese­tekben mindig, ez alkalom­mal is nehezen indult a tár­salgás. A bizonytalan puha- tolódzások után az esemény­hez éppen nem illő vita ala­kult ki a műveltségről. És feltűnt, hogy új divatnak le­hetünk szem- és fültanúi: nem azzal kérkedtek a dis­puta résztvevői, amihez ér­tenek, amit tudnak, hanem azzal, amiről fogalmuk sincs. A fiatal festőművész pél' dául szinte büszkén hangoz­tatta, hogy nem képes meg­különböztetni a fejes káposz­tát a kelkáposztától, a vil­lamosmérnök nevetve mesél­te, hogy egyetlen klasszikus magyar versből se tud idézni hibátalnul, az agrármérnök legyintett, amikor a művé­szeti irányzatok megkülön­böztető jegyeiről esett szó. Tehát, láthatóan sikknek tar­totta mindenki, hogy bizo­nyos tudnivalókat nem tud. Szakmai rátartiság? Ki-kl csupán a saját szakterületét tartja fontosnak? Régi tan- testületi tapasztalatom, hogy a matematikatanár felesle­gesnek ítéli például az ének­zene vagy a rajz oktatását, mondván, hogy ezek az úgy­nevezett készségtárgyi órák sok hasznos (értsd: matema­tikára fordítható) időt elra­bolnak a gyerektől. Ezek sze­rint valahol oktatási rend­szerünkben, pontosabban az oktatók szemléletében kell keresni az okokat? Ott Is. Mert aligha lesz a francia irodalom rajongója abból, a tizenöt éves szakközépisko­lásból, akire rákényszerítik, hogy voltaképpen mindenfé­le előkészítés nélkül megért­se a Candide nyelvi fordula­tait, felfedezze stilisztikai szépségeit, sőt, értelmezze a voltairé-i filozófiát. De ez csak egyetlen önkényesen ki­ragadott példa. Szó sincs arról, mintha bárki is kizárólag az iskolát hibáztatná a műveltséget a műveletlenséggel való fi- togtatásért. Az okok gyöke­reit mélyebben kell keresni. Már régen nem várható el senkitől, hogy a felhalmozó­dott információtömegből mindent megjegyezzen, az is botorság, hogy léteznek po­lihisztorok. Köztudomású, hogy az 'utóbbi évtizedekben igencsak felértékelődött a magasabb szakműveltséggel rendelkező szakemberek tu­dása. Az egyes szakmákban, a tudományos kutatásokban mindinkább erény a specia­lizáltság. Egy-egy részterület ismereteiben való elmélyülés. Azonban hiba vcána köny- nyed kézlegyintéssel tudomá­sul venni, a jelenséget. Ha másért nem, hát azért, mert bántó, emberi kapcsolatokat bomlasztó, egymáshoz fűződő viszonyunkat rontja. Hiszen mindannyiunktól joggal el­várható, hogy becsüljük má­sok nehezen vagy könnyen megszerzett tudását, tisztel­jük a művészeteket, azokat a tudományokat, amelyekhez mások értenek. Ne mosolyog­junk ismeretek hiányában. Egyszóval legyünk türelme­sek, s e furcsa kérkedés he­lyett ajánlatos inkább a hiányzó ismeretek gyűjtöge­tése. Akár fehér asztal mel­lett is. B. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom