Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-07 / 235. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 7. IA szerkesztőség postájából""I „Beszélő” anyatigris Ki ne hallott volna már szülőket — főleg anyáikat — sóhajtozni: Rettenetes, ez a gyerek beűiebolondult egy kiskutyába (macskába, papagájba, aranyhörcsögbe stb. — nem kívánt rész torién dő:..). Nem tudok mit tenni, kénytelen vagyok megvenni, pedig... — És tucatnyi az olykor jogos kifogás az apró állat — a leendő kedvenc — ellen. (Amúgy is kicsi a lakás, pénz.. . — meg egyáltalán...) Kétségkívül szinte minden állat hagy maga után koszt, szemetet, kellemesnek nem mondható illatot... Az okos szülők mégis kompromisszumot kötnek csemetéjükkel, mert megértik, hogy fiukban-lányukban él az őrlés: szeretni-babusgatni, óv- ni-félteni kell az állatokat. A még okosabb szülők ugyanakkor arra is megtanítják gyermeküket: az állatot gondozni is kell, míunka van vele, ami rá hárul!... Különösen a bérházakban, flár&asházakban élő apróságoknál figyelhető meg a határtalan állatimádat Érthető. A családi házak többségében hozzászokik a kisember a baromfiakhoz, az aprójószágokhoz: falun, városszéleken akár bárányt, borjút, disznót, lovat láthat közelről naponta, amit esetleg megsimogathat, szemlélhet, ^^tanulmányozhat”, A gyerekeknek nagy esemény, ha eljutnak egy állat- kertba! Csodálatom világgal ismerkedhetnek meg ott, különösen akkor, ha értő kísérőre lelnek szüléikben ... Számtalan kérdésre kér és vár választ kisebb és nagyobb gyerek. Gondoljunk csak a felejthetetlen Bilicsi Tivadar dalára: Apui, hód med be . . . Természetes, hogy a kérdésükön közben a szülő vagy a kísérő családtag nem tud mindent apróra megfigyelni. Olykor - és ez a legszebb — maga is önfeledten elbámészkodik. Éppen ezért adjuk szívesen közre fotóriporterünk, T. Katona László egyik, szép pillanatot megörökítő felvételét. Nézzék csak meg figyelmesen! Tigrismama szinte beszél féltett kicsinyéhez, körülbelül ezt „mondja”: — óh, te, de gyönyörű vagy, úgy szeretlek! — fi A gyerekekért mindent A Szolnoki Újvárosi Általános Iskolában a nyáron lelújitották a villanyvezetékeket. A szerelési, a kőműves- és festési munkálatok a nyári szünidő végéig tartottak. Sok-sok társadalmi munkával vált csak lehetővé, hogy a tanév kezdetén minden a helyén volt, tiszta termekben ülhettek le a padokba a diákok. Kik segítettek? — A környező üzemek: a papírgyár, a bútorgyár, a Járműjavító dolgozói, a tanulók szüléi, akiknek a szülői munkaközösség elnöke az iskola igazgatósága, tantestülete nevében ezúton is köszöni a közreműködést. Fotótárlat Mezőtúron Alkotó munkásságának legjavát tette a közönség kincsévé Mezőtúron a Kiállítási Csarnokban a szeptember 23-án megnyílt kiállításon Tóth István SZMT-, SZOT- és Balázs Bé- la-díjas fotóművész, akinek a világsikert számos nemzetközi díj után az 1983-as év hozta meg. New Workban ekkor kapta meg az „Évszázad kiváló fotóművésze” ki- itüntetést és megérdemelt rangot. Mezőtúron bemutatott képein jelen van az ember teljes érzelmi élete, annak végtelen skálája, amelyhez virtuóz módon felhasználja a fotóművészet technikai-technológiai eszközrendszerét. A kiállítást számos fotós szakember, iskolai fotószakkör kereste már fel, s október 13-ig tekinthetik még meg az érdeklődők. K. J. P. Mezőtúr Fortuna Mária felvétele a megnyitóról készült. 0 4 forint is kedvezményes Sok, Széchenyi lakótelepen élő szülőt érintő problémával fordult szerkesztőségünkhöz Terék László szolnoki olvasónk. Két gyermeke, o dr. Münnich Ferenc Üti Általános Iskolába jár. A minap a Tiszaligetben volt egy iskolai rendezvény, ahová Volán-autóbusz vitte a tanulókat. Az autóbuszra azonban a diákbérlet nem érvényes, külön jegyet kellett váltaniuk. Bár az ^utazási költség nem Sok (4 forint), a két gyereknek oda-vissza mégis csak 16 forint. Olvasónk rokkantnyugdíjas, alaposan me$ kell gondolnia minden forintnak a helyét. Kissné Farkas Jolán, az iskola igazgatóhelyettese elmondta: ha a tanulók a ligetbe, a művelődési központba vagy a színházba mennek — gyakran előfordul, — úgynevezett rásegítő járatot kérnek a közlekedési vállalattól. A lakótelepről induló 24-es autóbuszok ugyanis zsúfoltak, és el akarják kerülni az átszállást is. A kü- lönbttszra viszont valóban nem érvényesek a diákbérletek. Miért nem? — kérdeztük Zsovákné Nagy Máriát, a Volán 7. sz. Vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetőjét. Elmondta: a bérlet csak menetrendszerű járatok útvonalain közlekedő buszokon érvényes. Az eltérő útvonalon közlekedő, K-jelzésű (különjáratú) autóbuszokon 8 forintos viteídíjat kérhetnek, A városban azonban 4 forintos kedvezményt biztosítanak a diákoknak. — pé — Szegény fák Lángos! Hol vetted? Jaj, de gtusztusos! Nem vagyok éhes, de ezt azonnal megenném! Hasonlókat gyakran mondunk, mert a lángos (is) azon étkek közé tartozik, amelynek készítésére a háziasszony otthon nemigen vállalkozik. Valljuk be őszintén, nem is sikerülne mindenkinek olyan étvágygerjesztőre, mint amilyeneket a magára valamit is adó „hivatásos” kiad a kezéből. Ez a bevezető azt kívánja bizonyítani, hogy nem vagyunk lángosellenesek. S éppen a képen látható bódé termékét magunk is megkóstoltuk már. Nehéz eldönteni, „simát”, telfölöst, tejfölös-sajtosat vagy lekvárosat kérjünk. És még nem is soroltuk fel, mennyi félét kínálnak. A fotót egy szolnoki olvasónktól kaptuk, ö se a- lán- gossütőt kifogásolja. A helyet, ahol van! A szolnoki piaccsarnok mellett. Nincs útban senkinek, a parkolóból se vesz el egyetlen centit se. „Csupán” a fák síny- lik meg jelenlétét. A bódéból a füstcső éppen a koronák közé vezet. . . Nagyon jól tudjuk, hogy a lángossütőnek mozgóárusítási engedélye van, s helyfoglalási is. Aki kiadta, nyilván jóindulattal tette, a lakosság érdekében. Talán körül is nézett a helyszínen. Felfelé nem. Pedig olykor erre is szükség lenne. Annyit írtmk-beszélünk a környezetvédelemről. Lám, hasztalan. Ez a nyárfa — a másik felvételen — több meggondolatlan ember barbárságát őrzi örökre, és még hány van ilyen! — t rTörökszentmiklósról érkezett a hír: a távolsági autóbusz- megállóhelyeken buszkitérőket építenek Törökszentmik- lós és Mezőtúr között. Eazel is zavartalanná teszik a közlekedést, Megtudtuk, a munkát az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei végzik. Hozzászólás cikkeinkhez lövőre, az utolsó negyedévben Gyógyító vízre várva címmel közöltük szeptember 23- án N. L. szolnoki olvasónk felvetését. A Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat válaszának lényege: Az 56 éves Tisza Szálló gyógyfürdő rekonstrukciója 1984 áprilisában kezdődött. A kazánház felújítása a rekonstrukció első ütemeként 1985. június 30-án fejeződött be. A gyógyfürdő felújítása 1985. június 20-án kezdődött, várhatóan jövőre, az első félév végén lesznek kész a munkával. Tehát 1986 utolsó negyedében az üzembe helyezés is megtörténhet. „... A betegek ellátását ezen idő alatt sajnos, csak korlátozott mértékben tudjuk biztosítani. A medence- fürdő bezárásától függetlenül kédfiirdő jelenleg is üzemel, ahol masszírozásra, pedikűrre és tangentorkezelés- re van mód. A Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság hozzájárult, hogy a beutaltakat nyáron a Tiszali- gefben, télen a Damjanich uszodában fogadjuk medencefürdőre. A reumatológus szakorvos és a megyei tár- \sadatombiztostíáei igazgatóság hozzájárulása esetén a nem vasutas beutaltakat is szívesen fogadjuk a Damjanich uszodában, ahol igény esetén a masszírozásra is megteremtjük. a lehetőséget” — olvashattuk a már említett válaszban, amelyből viszont az is kiderül: a vízisport és az iskolai úszás- oktatás miatt, az igénybevételi lehetőségek a Damjanich uszodában korlátozottak, az úgynevezett gyógymedence a szabadban üzemeltethető, az időjárástól függően. A Tisza Szálló gyógyfürdő üzemeltetője a vendégek megértését, a szükségképpen kialakult helyzet elfogadását kéri. IA tárgyalóteremböi I Huszonkét esztendős, visszaeső, és újabb öt év Noha Kiss Zoltán (Tisza- földvár, Űjtemető utca 15. szám), még most is mindösz- sze 22 éves, a baráti társaságban többször dicsekedett azzal, hogy már alaposan ismeri a börtön kosztét. Minden bizonnyal ezekben az állításokban semmi túlzás nem akadt, elvégre Kiss már nem egyszer igazi „úriember” volt: azaz nyitották, csukták előtte, mögötte az ajtót. Még alig 17 éves, amikor már garázdálkodik, beleköt az emberekbe, és két lezáratlan járművet is „meglovasít” egy kis furikázás végett. Ezt még megúszta nyolc hónap börtönnel. Kiszabadulása után nem sokáig szívta a kinti levegőt, mivel hasonszőrű cimboráival bandába verődve csoportosan rablást követett el. Ezt a bíróság már súlyosabban ítélte meg, amely következtében nehezen kezelhető „hősünk” 3 évet a rácsok jótékony védelme mögött húzott le. Ez már elgondolkoztatta: fogadkozott is a kiszabadulása előtt, hogy megjavul, sőt még hosszas gondolkodás után arra is ígéretet tett: dolgozni is fog, ami tőle nem kis dolog. Majdnem nyolc hétig áEta a szavát, bár borzasztóan nehezére esett ez az elhamarkodott kijelentés, amit az is igazol: két munkahelye is adódott a nyolc hét alatt. Végül otthagyta az élet anyját, és abból élt, amit otthonról elkunyerált, kért. Magyarán szólva az anyja tartotta el, adott néki pénzt. A forintokat azonban leginkább italféleségekre költötte, mint az idén. április 26- án is. A délutáni órákban Tiszaföldváron a Kajak utcai italboltban birkózott a maligánfokokkal, ahol már nem szolgálták ki. Forrt a düh benne, belekötött mindenkibe, felborogatta a székeket, asztalokat. Ezt a szerfölötti nagy akaratot a rendőrjárőr fékezte meg: haza- küldték józanodni Risst az italboltból. Hősünk azonban afféle állhatatos lélek lévén, térült, fordult, került egyet a községben, és este 6 óra körül visszatért. Megismétel, te délutáni dúlósát, rombolását, olyannyira, hogy viselkedése miatt zárórát kellett elrendelni. Egy helybeli lakos a vásárolt sörét az üzlet előtt akar. ta meginni, Kiss azonban odament hozzá. Kikapta a kezéből az üveget, a falhoz vágta, majd az álmédkodó ember zsebéből kivette a pénzét. Miután az illető és a körülötte állók visszakövetelték az elrabolt forintokat, Kiss egy kétélű kést húzott elő. — Aki közelebb lép. a hasába mártom — villogott a szeme, és ebben nem kételkedett akkor, ott senki sem. így azután mint aki jól végezte dolgát, a könnyen szer. zett forintokkal a helyszínről eltávozott és a lakására ment. Később azzal védekezett, hogy a sört nem vágta a házhoz, hanem kicsúszott a kezéből. Hogy miért éppen a falon csattant a szerencsétlen üveg, erre nem tudott választ adni. A pénzről meg afféle dajkamesét költött, hogy a kocsma előtt álló férfi saját akaratából adta át neki a forintjait, amit a kihallgatott tanúk kivétel nélkül megcáfoltak. Ügye a Szolnoki Városi Bíróság, dr. Fodor Erzsébet tanácsa elé került. A bíróság a büntetés kiszabása során súlyosbító körülményként értékelte az erőszakos, vagyon elleni bűncselekmények elszaporodását, a vádlott munkakerülő életmódját. és azt hogy cselekedetét különös visszaesőként italos állapotban, garázda módon követte el. Ezért Kiss Zoltánt rablás bűntette miatt négy évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. A vádlott feltételes szabadságvesztésre nem bocsátható. A Megyei Bíróság másodfokon az ítéletet súlyosbította, és a négy év szkbadság- vesztés időtartamát öt évre emelte. Az ítélet jogerős. D. Sz. M. hogy a szolnoki Skála Aruház október 2-i tej- és tejtermék-bemutatóján az áruház dolgozóinak figyeimeAlensé- ge miatt falfestékkel töltött tejestasakhoz js hozzájuthattak a vásáriók. A hír igaz, de a történtekért a Jásztej a felelős. Mi történt tulajdonképpen? — erről Tóth Aliz áruház-igazgató leveléből értesültünk. Az áruház illetékesei megállapodtak a Jásztej Termelőszövetkezeti Közös Vállalattal, hogy az őszi szövetkezeti napok keretében tej- és tejtermék-bemutatót tartanak, a korábbi évek gyakorlatának megfelelően az élelmiszerosztályon, kóstolóval egybekötve. Október 2-án megérkezett az áruházba a szállítmány. Egy részét az eladótérbe vitték, más részét a hűtőkamrába tartalékolták — a bemutatóra, amely azonban elmaradt. Az áruház egyik dolgozója is vásárolt ugyanis a küldeményből, s jelezte, hogy a tej ihatatlan. Ízleléssei megállapították, hogy nem is tej van a zacskóban. Október 2-án 12 órakor minden Jásztej feliratú zacskót kivontak a forgalomból. Hangosbemondón kérték a vevőket, ne fogyasszák el a 2-án 6—12 óra között vásárolt Jásztej feliratú tejet, hozzák vissza. Értesítették a Köjált, a megyei kórházat, felhívták a szállító vállalatot. Megtudták, hogy a bemutatóra küldött négy ládában 30 liter, tilatex falfestékkel töltött zacskót helyeztek el. Ezt természetesen kiállítási célra szánták, ám a tasakokon semmilyen figyelmeztető jelzés nem volt, erre az osztály vezetőjének figyelmét se hívták fel a szállító vállalat képviselői. A tilatexszej töl* tött tasakok semmiben nem tértek el a valódi tejes zacskóktól, még dátumbélyegző is volt rajtuk. Nagy tanulság a Jásztejnek, és több üzemnek, gyárnak, hogy a kirakatba szánt élelmiszerekkel sokkal körültekintőbben kell bánni! ből és közreműködésével kifejlesztett MMT mikroprocesszoros technikán alapul. A TELLMA—B rendszert a VEIKI Madasné Dobler Márta vezette telemechanikai osztályának munkatársai fejlesztették ki Pintz Gábor témavezető irányításával. A konkrét szolnoki rendszer tervezésének a Kipszer részéről Nagy Csaba, a felhasználói programok kidolgozásának a VEIKI részéről Gyűlvészi László volt a témafelelőse. Összeállította: Farkas Ferencné 1984. december 30-án lapunkban beszámoltunk a MTESZ szolnoki tanácskozásáról, amelyen a TELLMA—B •telemechanikai rendszerről, megalkotóiról téves tájékoztatás hangzott el. Ezzel kapcsolatban az alábbi pontosítást tesszük a rendszer megalkotóinak kérésére: Lapunkban tévesen jelent meg a Szolnoki Papírgyárban üzembe helyezett TELLMA—B folyamatirányító rendszer fejlesztőinek neve. A rendszer a BME Műszer- és Méréstechnika Tanszéke által a Medicor megbízásáfl TELLMfl-B-röl helyesen 0 hír igaz, de... Falfesték a tejeszacskóban. Ez volt a címe annak a hírnek amelyet a Magyar Távirati Irodától kaDtunk, s október 3-án közöltünk. Ebből arról értesülhettek az olvasók,
