Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-28 / 253. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 28. Reszelő Miért expressz az expressz? (AtíijjQjötgnjibNJ Egy hatalmas mozdony képe is felvillant Mi mindent tudnak, akik mögött hosszú évtizedek vannak! Ismerek idős asszonyt, aki soha nem vesz példáül zsömlemorzsát. „Dehogy kell az nekem, lelkem, ki tudja, miből, hogyan gyűjtik ösz- sze! Mindig marad egy darab kifli, zsömle, finom fehérkenyér. Sajnálom kidobni! Megszárítom, aztán amikor ráérek, melléülök, előkapom a reszelőt, s annyit „gyártok”, hogy jó darabig elég. Jut belőle az ablakpárkányra, a madaraimnak ,is. Ha tudná, milyen követelődzők, a kis szemtelenek. Nem unatkozom ám közben, mindig szót a rádió mellettem. Ki se bírnám nélküle”. Van, aki egyetlen darabka kiflit, kenyeret sajnál eldobni. Mennyit koplalhatott, nélkülözhetett valaha (két világégést megélt), hogy így megbecsüli a mindennapit! Tisztelem érte, és igazat adok neki. Ettem a maga reszelte morzsával sütött rántott húsából. Rossz rágondolni, hogy mennyit hallunk a kukába kihordott kenyérről... Egy másik, kedves nyugdíjas imerősöm a minap esett nekem. Minek nyavalyogtok annyit az összeállt só miatt? Mit kell sopánkodni? A nagy- és kiskereskedelmi vállalatok nem mindig tehetnek nóla, hogy olyan raktáruk van, amilyen. Tárolnak ott romlandó árut is. Elő kell venni a reszelőtO), s pillanatok alatt a tányéron vagy a tálon van a kiló finom, puha só. Istenem, de jó lett volna valamikor, aranyat, ezüstöt, de ami még fontosabb: lisztet, cukrot, krumplit adtak érte... Ez is igaz, vagyunk, akik emlékszünk erre az időszakra is. És előtten vannak egy szolnoki. ugyancsak nyugdíjas levélírónk sorai. A minap érkeztek. Mi kell ahhoz, hogy puha, használható legyen a konyhasó? „... Nem kell ahhoz úthenger, nagy- kalapács, elég egy tésztareszelő .'.. Egy fiatalasszonytól lestem el, de tovább adom, próbália meg más is, míg jobbat nem találnak ki ...” Ügy tűnik, egyelőre ez a megoldás marad, ez is valami. Bár ki tudja. . Feltalálhatnak” sótörőt, ha kapható már diótörő (nem jegy a balettra!), konzervbontó, amivel konzervet is lehet bontani. A meggvmagbökdö- sőről már nem is beszélek ... Motoszkál-motoszkál bennem a reszelő-ügy. Meg kellene próbálni. Talán valahogy „lecsalogatja” az ecetesflakon tetejét is ... — t j — Megfiatalodott az öreg bölcsőde Ismét megnyitotta kapuit Mezőtúron a felújított és átalakított 1. számú bölcsőde a zeneiskola tőszomszédságában, a Damjanich és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán. Az ötvenszemélyes, gázfűtésre korszerűsített, négy foglalkoztató helyiségből és a hozzátartozó átadóból, szociális helyiségekből álló. konyhát, mosodát, és szárítót is magába foglaló épület kivitelezését a Költségvetési Üzem dolgozói végezték el. Jó volt látni, milyen örömmel vették birtokba az apróságok megszépült második otthonukat, a napfényes foglalkoztatókban felfedezett új játékokat, bútorokat. A bölcsődei dolgozók Pikier Emmi Szocialista Brigádja a mielőbbi átadás érdekében is sokat fáradozott, most pedig a környezet csinosítását tervezi. A levegőz tetésre alkalmas, betonozott belső udvar szélén facsemeték, cserjék, virágok ültetésével teremtik meg a belső rend és a külső környezet összhangját. (A felvétel az első vidám napon készült.) k. j. p. Alkatrészhiány Bíró Lászlóné szolnoki olvasónkat nem a lelkesedés fűtötte, amikor nekünk írt. ,* .. 1985. január 23-án hoztuk a Merkúrtól Trabantunkat. Már az első szerviz alkalmával kiderült, hogy az ablakmosó-öblítő motorja rossz, cserére szorul. (Nem is használtuk jóformán egyszer sem.) A Vasipari Vállalatnál — ide kell vinni a kocsit szervizre — közölték, hogy pillanatnyilag nincs raktáron, ha lesz, értesítenek. Ez valamikor a tavasz elején volt. Azóta már többször érdeklődtünk. illetve volt újabb szervizen a kocsi. Az a bizonyos alkatrész akkor se volt. Itt az ősz, jöhet az esősebb időjárás, akkor mi lesz, az ember közlekedik (azért van az autó), szemközt fröcs- csentik sárral, megáll, műanyag flakonból vizet önt az ablakra. lemossa, letörli, majd továbbindul. Meddig, milyen sűrűn ismételheti ezt a programot? Hát nem tiszta összkomfort, 80 ezerért, öt év várakozás után? Jövő januárban lejár az egyéves garancia. Ki tudja., lesz-e addig alkatrész. Gondolom, igen, csak akkor már fizetni kell érte. Nem tudom, ki a ludas a dologban, a Vasipari Vállalat, az alkatrészt forgalmazó vállalat vagy a Merkur, ahol a hibás gépkocsit eladták? Nem nagy hiba, de bosszantó”! Budapesti rokonokkal megbeszéltük korábban, hogy október 20-án jönnek hozzánk. — írja újszászi olvasónk. Annak rendje-módja szerint erre előszeretettel készültünk is. Pénteken bevásároltam és sütöttem-főztem, hogy mire a vendégek megérkeznek, kiszabaduljak a konyhából. Október 20-án eljött a dél is, a vendégek sehol. Rosszra gondoltunk, talán az úton baj történt... Annyira ismerjük őket, ha közbejön valami, értesítenek róla. Október 21-én hétfőn 12 óra 30 perc körül került pont az ügy végére. Megjött a postás, hozta a Néplapot és két levelet Budapestről. Az „Expressz" jelzésűt izgalmamban még a kapuban feltéptem. Ebben tájékoztattak a rokonok, hogy nem tudnak jönni. Otkóber 17-én. csütörtökön — tehát idejében! — adták fel. A másik levelet is a fővárosból küldték, 19-én. Most már csak azt nem tudom, miért expressz az expressz? Csak azért, hogy ne 4 forintba kerüljön, hanem a többszörösébe? Ha én vállalok valamit, azt teljesítem is. A posta, ha fölveszi az expressz levelet, vállalja, hogy azt sürgősen, soron kívül továbbítja. Ez nem történt meg, és egy hónapon belül kétszer ismétlődött meg velem az eset. Tóth Istvánné Űjszász ízlelgetik a szót... Községünkben október 7-én volt a falugyűlés. A Hazafias Népfront helyi bizottságának titkára beszámolt az eddig végzett munkáról, megválasztotta az új bizottság tagjait. A Csépa Nagyközségi Közös Tanács elnöke ismertette az elvégzett és az előttünk álló feladatokat, terveket, lehetőségeket. És kimondott egy új, eddig ismeretlen szót: TEFA, azaz: területfejlesztési hozzájárulás. Annyit kell még tudni róla, hogy önkéntes, a lakosság dönt majd létjogosultságáról. Igen válasz után kell maid határozni: öregek napközijére vagy a vízellátás javítására fordítsák a befolyó összeget. Azóta eltelt egy kis idő, és nap mint nap hallom, ahogy ízlelgetik.’ ismerkednek az új szóval — és ami mögötte van. Településfejlesztési hozzájárulás. Ha lét- jogosultságot nyer, összefor- rottabbá teheti egy község lakosságát. Közösen akarunk valamit és akkor az meg is lesz! Lokálpatriótának kell lenni. Itt élek, itt az otthonom, és akarom, hogy fejlődjön, mert hiába van szép lakásom. gondozott kertem, szép kerítésem, ha a község elhanyagolt. a fejlődésben lemaradt. Csodálatos táj a miénk, apró község, a holt- és az élő Tisza ölelő karjaiban. Egyre többen felfedezik: ide jönnek pihenni, kikapcsolódni. Gombamód szaporodnak az üdülőházak. Érték ez a táj, ez a környezet, és aki itt él. érzi ezt és akanja. hogv lakóhelye is egyre fejlődjön. Tigyi Istvánné Tiszaug Hetven kisgyerek öröme A cserkeszőlői óvodások október 18-án délelőtt a szarvasi arborétumba ilátogattak el. Élőben, a természet lágy ölén tudtuk összegezni mindazt, amit környe- zetismereti foglalkozáson megtanultunk — írta Roz- mis Kálmánná vezető óvónő. A levélből az is kiderült, hogy minden évben eljuthatnak egy-egy távolabbi településre, mégpedig a helyi karmelőszövetkezpt vezetőinek jóvoltából. Az őszi munka mellett, amikor minden emberre, gépjárműre szükség van, nem kis gonddal, a kérésünknek mindig eleget tesznek. Hetven kisgyereknek szereztek sokáig tartó élményt ezúttal is. Divatszalon '85 Ez volt a címe a műsoros divatbemutatónak, amelyet a mezőtúri Áfész rendezett október 13-án, a városi sport- csarnokban. Több mint 800 érdeklődőt vonzott az esemény. A sokszínű műsort Endrei Judit tévébemondónő konferálta. A manökenek a Skála Ifjúság Aruház divatos ruháit, kabátjait, szabadidő-öltözékeit mutatták be, amelyek tapsra ragadtatták a közönséget. Többféle használati tárgy talált gazdára a nyereménytombolán. A Skála Sztráda háziasszonya két fiatalembert meg is táncoltatott — kaptuk a hírt Kri- zsánné Józsa Piroskától. Fortuna Mária fotóján: manökenek reflektorfényben. A vontató első pótkocsiján utazó Sz. I., így emlékszik vissza arra a kedd estére: „A cimborámmal ültünk a széna tetején, és én csak egy hatalmas csattanásra emlékszem. Fel sem foghattam, mi történhetett velem, mert máris a levegőben repültem. Mire zuhanhattam, nem tudom, de azt még éreztem, hogy a kezemen át megy valami, és nagyon megütöttem a fejem, meg a derekam. Halványan ggy hatalmas mozdony képe is felvillant...” A baleset az idén július 16-án, este 9 óra tájban következett be. El lehetett volna kerülni? Minden bizonynyal, de akkor a vezetőnek nem szabad lett volna felhajtania a nap folyamán hét-nyolc üveg sört, hiszen az ittasság ebben a karambolban is szerepet játszott! Aznap a 35 éves szolnoki Simon András (Igar út 60.) délelőtt a házát építgette, és munka közben 4—5 üveg sört is élfogyasztott. Délután gondolt egyet, és 4 órakor két jó ismerősével, pótkocsis vontatóval a Palotási Állami Gazdaság területére indult azért, hogy az általa korábban kaszált szénát hármasban felrakják, hazahozzák. A vontatót a délelőtti iddogálás ellenére ő vezette, és minden baj nélkül eljutottak a helyszínre. Sajnos, ez az ital sem volt elég neki, és rakodás közben további három üveggel eresztett le a torkán, majd a kormány mögé ült. A segítők a két megrakott pótkocsi közül az élsőre kapaszkodtak fel a széna tetejére. Kilenc körül járhatott az idő, az ég tiszta volt, a látási viszonyok jók, egyszóval csendes, derűs nyáréjszakát sejtetett az este. így értek a megyeszékhely külterületén ahhoz az átjáróhoz, amelyet a Szolnok—Budapest és a Szolnok—Hatvan vasútvonal is keresztez. A két sínpár között 64 méter a távolság, és mindkettő előtt fénysorompót alakítottak ki, amelyek a kérdéses időpontban is. megfelelően működtek. Simon az első kereszteződés előtt még látta, hogy ez a sorompó szabad jelzést mutat, így átrobogott a síneken. Elmondása szerint azt is észrevette, hogy a második sorompó előtti lámpa már vörösen villogott, mivel jobbról egy tehervonat közeledett. Az ittas vezető azonban a szerelvény távolságát rosszul ítélte meg, és a mozdony vészjelzéseire, füttyeire sem figyelt. A vonat 15—20 méterre lehetett, amikor gázt adott, gondolván még átérnek a fenyegetően súlyosan közeledő mozdony előtt. A vontató át is jutott, de a mozdony az első pótkocsit — amelyen a széna tetején a két segítő foglalt helyet — telibe találta. A megrakott pótkocsi felborult, és a fent ülő, mit sem sejtő emberek métereket repültek. Egyikőjük, Sz. II. csíipőosontja darabos törést szenvedett, és a jobb kezének három ujján áthaladt a mozdonykerék, amely következtében az ujjakat amputálni kellett. így a baleset az egyik vétlen segítőnek maradandó testi fogyatékosságot okozott. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a másik utas szinte csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta az összeütközést. Az ügyet a Szolnoki Városi Bíróságon dr. Gombos László tanácsa tárgyalta. Itt Simon Andrást maradandó fogyatékosságot okozó ittas járművezetés bűntette, és a vasúti közlekedés biztonságát gondatlanul sértő vétség miatt 1 év 6 hónap, börtönben eltöltendő szabadság- vesztésre ítélték, és négy évre eltiltották a közúti járművezetéstől. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, a vádlott és a védője pedig enyhítésért fellebbezett. D. Sz. M. Mosógép és öröklakás Csirke József szolnoki, Ecseki úti olvasónk harmincnégy lakótársa nevében irt. ......Köszönjük, hogy elvégezték lakásainkban a penészfoltos szobák újratapé- tázását, ami a Néplap cikkének megfelelően igaz ugyan, hogy a lakók kisebb kellemetlenségére, de az AÉV költségére történt. Sz emélyes példámat hadd említsem. Amíg nejemnek Budapestre, nekem Nyíregyházára kellett naponta elutaznunk, gyerekeinknek iskolába, bölcsődébe járniuk, az idő alatt (szűk három nap) az AÉV elvégezte a három helyiség tapétázását és az egyéb garanciális javításokat úgy, hogy közben a bútorokat is ők mozgatták. Bizakodva nézünk a fűtési időszakra, reméljük, a beszabályozás után panaszaink megszűnnek. Példaként említem meg: ha mosógépet vásárolok, nem érdekel, hogy ki, mikor, miben vétett, mit csinált rosszul, ha az a gép rossz. Azt kérem, hogy a pénzemért megfelelő terméket kapjak, összehasonlíthatatlanul többe kerül egy lakás, mint egy mosógép, de szerkezetének bonyolultsága is összehasonlíthatatlan. Ügy gondoljuk, hogy a fentieket minden érdekelt fél (IKV, AÉV, lakásszövetkezet) át- érezte a tavaszi tagértekezletünkön, aminek eredményeképpen elküldhetjük most ezt a köszönő levelünket.” Válaszok, intézkedések Szerelmeslevél címmel jelent meg szeptember 30-án Vad Sándor szolnoki olvasónk panasza, amelyre Zsarnai Béla, a Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója válaszolt. „... Vad Sándor szolnoki lakos a Néplap szerkesztőségében minőségi kifogást jelentett be, melyet kivizsgáltattam. A szolnoki süteményüzemben készült termék gyenge minőségét a fogyasztó jogosan kifogásolta. Az üzemben folyó rekonstrukciós munkák ellenére jó minőségű, élvezhető süteménynyel kell a város lakosságát ellátnunk. Az üzemben dolgozó felelős személyek szigorú fegyelmi felelősségrevonásban részesültek. A technológiai osztály minöségellenörét, technológusát a hasonló kifogás elkerülése érdekében hatékonyabb megelőző minőségellenőrzésre utasítottam”. összeállította: Farkas Ferencné
