Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

1985. OKTÓBER 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnoki diákszombat CSOrOb&"Gm játék, diszkó, tinibutik Legközelebb decemberben rendezik meg újra a fiatalok vidám, zenés műsorát Jó hétvégét kívánunk egy­másnak pénteken a munká­ból hazafelé menet. Az isko­lát két napra elhagyva, ugyanezt mondják a tizen­évesek. Nekik biztosított szombaton tartalmas kikap­csolódást a Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ egész napos programja, a di­ákszombat. A nyári diákcentrum, az ifjúsági napok és a játék­centrumok rokona ez az új non-stop műsor, amelyet most először szerveztek meg a művelődési ház népműve­lői kísérleti jelleggel, s azzal a céllal, hogy helyet és al­kalmat adjanak a fiatalok­nak a szórakozásra, a kikap­csolódásra. Unod régi cipődet, ruhá­dat, játékodat, lemezeidet, kazettáidat? Eladhatod, el­cserélheted, újakat vehetsz — hirdette a plakát a csere- bere-bolhapiac résztvevői­nek. A spontán vásár ugyan szegényes lett, de a tinibu­tik alkalmi üzlete jól jöve­delmezett: textilipari szak­munkások varrta színes nad­rágok, ingek, blúzok találtak gazdára, jutányos áron. Az előcsarnokban video- és rajzfilmeket vetítettek na­gyoknak és kicsiknek, és aki játszani akart, tehette ezt a számítógépeken. Az egyórás rockzenei vetélkedőn híres együttesek, énekesek világ­hírű dallamai csendültek fel, s minden versenyzőnek — a nézőknek — alkalma volt — könyv vagy csokoládé elle­nében — kutatni az emlé­keiben. Ebédidőben sem ürült ki az előcsarnok: Gaz­dag Ottó énekes és a Híd Amatőr Színház két tagja: Varga Sándor és Torda Fe­renc szellemes paródiaműso­ra következett. A presszóban a Golf együttes szolgáltatta a hangulatos zenét. Az egésznapos színes mű­sort Takács László négyórás video-discója zárta. S aki ott volt, nem bánta meg; hiszen egy filmforgatás ku­lisszái mögé is betekinthe­tett: a Mafilm forgatócso­portja megörökítette az ese­ményeket A tervek szerint kéthavonta — legközelebb tehát decemberben — vehe­tik a birtokukba a diákok a művelődési házat egész nap­ra. — Bálint — Fotó: T. 2. Nagy sikert aratott a tinibutik Gazdag Ottó, Illetve a Híd együttes két tagja. Varga Sándor és Tórda Ferenc szórakoztatta a fiatalokat Bafojezödött a múzeumi hónap Kihirdették a pályázatok eredményét Retrospektív tűzzománc-kiállítás a Szolnoki Galériában Emlékezetes eseményekkel zárult szombaton a múzeu­mi, műemlékvédelmi, honis­mereti hónap Szolnok me­gyei rendezvénysorozata. Szolnokon, a TIT előadó­termében a megyei múzeumi szervezet által meghirdetett (s számos szerv által támo­gatott) történeti-történelmi, illetve néprajzi-nyelvjárás- gyűjtő pályázat erelményeit értékelték. A történelmi pályázatra érkezett munkákat Bagi Gá­bor történész elemezte, rá­irányítva a figyelmet több, forrásértékűnek számító te­lepüléstörténeti munkára. A több 'kategóriában (felnőtt, ifjúsági — egyéni, csoportos) meghirdetett pályázatra 44 pályamű érkezett — ezek legjobbjait több, mint 40 ezer forint összdíjazásban részesítette a szakemberek­ből álló zsűri, Különdíjat kapott a mezőtúri dr. Gom­bás István, a nagykörűi Szi- ráki Sándor, a jászfényszarui Kiss József, a törökszent­miklósi Kerek Béla; a ki­emelt első díjat a kisújszál­lási Zsoldos István érde­melte meg. Az ifjúsági egyé­ni kategóriában a jászberé­nyi Kaszab Zsuzsa, a cso­portos kategóriában pedig a Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium honismereti szakköre vitte el a pálmát. A díjakat és az egyes témák feldolgozásáért járó külön- díjakat a KISZ Szolnok Me­gyei Bizottsága, a múzeumi szervezet, a megyei pedagó­giai intézet és az SZMT kép­viselői adták át. A néprajzi, nyelvjárás­gyűjtő pályázatra 38 dolgo­zat érkezett. Gulyás Éva, a Damjanich Múzeum népraj­zosa értékelte a pályaműve­ket: az átlagot magas szín­vonalúnak, néhány munkát kiemelkedőnek, tudományos értékűnek ítélte. A felnőtt egyéni kategória kiemelt, el­ső díját a jászalsószentgyör- gyi Rusvay Lajos kapta, aki a Rusvay-had krónikáját dolgozta fel — négy évszá­zadra visszatekintve; első díjra — és a Kiszöv külön- díjára — érdemesült a szol­noki Berta Ferenc, aki a megyeszékhely fotográfiai múltját dolgozta fel 1851-től 1951-ig. Az ifjúsági egyéni kategóriában Branstetter Dóra (a Szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakkö­zépiskola tanulója) vehette át az első díjat. A szakköri csoportos kategóriában nem adták ki az első díjat: a má­sodik díjat a Kőteleki Álta­lános Iskola honismereti szakkörének ítélte a bíráló- bizottság. Ugyancsak szombaton dél­előtt, a Szolnoki Galériában a kecskeméti nemzetközi tűzzománc-alkotótelepen az elmúlt tíz évben készült mű­vekből rendeztek — az ösz- szefoglalás, a visszatekintés igényével — kiállítást. Az ősi hagyományokra vissza­vezethető, a művelőitől a festészet, az ötvösművészet ismeretét is igénylő műfaj ilyen keresztmetszetű be­mutatkozására ritkán nyílik alkalom. A Szolnokon be­mutatott anyag — magyar, tadzsik, grúz, azerbajdzsán, kirgiz és más nemzetiségű alkotók munkái — jól jel­lemzi a hagyományokat, de az útkeresés irányait is. Pap Gábor művészettörténész megnyitó beszédében hang­súlyozta, hogy a közönség érdeklődése a műfaj szinte mindegyik ágára jótékonyan hatott. Valóban: a kiállításon megszemlélhették az érdek­lődők a hagyományos stí­lusban készült műveket és a kísérletek eredményéit egy­aránt, legyen bár szó re­kesz-, sodrony-, festett vagy azsúrzománc technikával ké­szült munkáról vagy appli­kációkról. A rendkívül mun­kaigényes és nagy szakmai felikészültséget igénylő sod­rony- és azsúrzománc-műve- ket a jászkiséri Nagy Ferenc készítette. V. J. Az apai örökség kötelez Szolnoki beszélgetés ifjabb Bartók Bélával A közelmúltban második alkalommal adott otthont Szolnok a Kodály kórusok országos találkozójának. A jelentős zenei esemény egyik védnökeként a városban üd­vözölhettük ifjabb Bartók Bélát, aki ez alkalomból in­terjút adott lapunknak. — Nyilván gyakran ■ kap meghívást különböző zenei rendezvényekre ? — Igen, és ha azok hasz­nos ügyet szolgálnak, öröm­mel veszek részt rajtuk. Er­kölcsi kötelességemnek tar­tom ezt, édesapám Bartók Béla munkásságának szel­leme erre kötelez. A meg­hívásoknak azért is szívesen teszek eleget, mert szolgál­ják azt a törekvésemet, hogy az emberekben hiteles kép alakuljon ki Bartók Béla éle­téről, a köztudatban élő félreértések, pomtatlfanságok helyét hiteles információk váltsák fel. — Sok ilyen félreértés él még? — Tapasztalom, hogy az emberek zöme csak vak­tában idéz. Én a pontosságot végtelenül fontosnak tartom. Apámról szóló könyveimet — amelyek egyikének angol fordítása is elkészült — ki­zárólag a tények alapján ál­lítottam össze. Szükséges­nek tartom, hogy az érdek­lődők hiteles forrásokból nyerjék ismereteiket. A hi­telességnek mindemellett nem is olyan könnyű ér­vényt szerezni. Tíz évembe került, például, amíg a bu­dapesti Szilágyi Dezső téri egykori Bartók-lakás falán elhelyezett emléktábláról le­kerültek a helytelen adatok. Sok kellemetlenséget okoz az is, amikor azt tapaszta­lom, hogy visszaélnek a Bar­tók névvel. Mindenféle üzle­tet elneveznek róla, még presszóról is tudok. Tilta­koztam akkor is, amikor a borsodsziráki termelőszövet­kezet — amely a Bartók ne­vet viseli, mivel a család ősei közül ott is éltek vala­ha — Bartók Béla nevével csokoládét kívánt forgal­mazni... — Ezek szerint nem ápol­juk kellő tisztelettel Bartók Béla emlékét? — Ez azért így nem igaz, de vannak esetek, amikor kénytelen vagyok szót emel­ni. Sok vitát, állandó har­cot váltanak ki például Bar­tók Béla műveinek „átdol- gozói”. A legnagyobb gondot az okozza, amikor meghami­sítják a műveit, lejáratják a nevét. A közelmúltban egy debreceni eavüttes látszotta lemezre saját Bartók-átdol- gozását jómagam erről mit sem tudtam. Mire értesültem róla, a hanglemez már Exkluzív interjú majdnem az üzletekbe ke­rült. Többszöri levélváltás után értem el, hogy a Hang­lemezgyártó Vállalat meg­semmisítette a lemezt. Min­demellett Magyarországon ilyen eset csak ritkán fordul elő, tiszteletben tartják - a szerzői jogokat. Egyes kül­földi országokban gyakrab­ban megszegik az erre vo­natkozó szabályokat. — Tudjuk önről, hogy nyugdíjazásáig műszaki pá­lyán, mérnökként dolgozott. Soha nem kívánt zenei pá­lyára lépni? — Ezzel a névvel meg sem kíséreltem, de nem is na­gyon volt módom rá. Gyer­mekkoromban olyan körül­mények között éltünk, ame­lyek nem tették lehetővé, hogy otthon gyakoroljak, ko­molyabb zenei tanulmányo­kát folytassak. Természete­sen zeneszerető, zeneértő ember vagyok, de önálló ze­nei alkotómunkával soha sem próbálkoztam. Állam­vasúti mérnökként a legkü­lönbözőbb helyeken megfor­dultam. A Műszaki Egyete­men 34 évig tanítottam geo­déziát. Szerettem tanítani, mondhatnám ez családi örökség volt. Apai nagy­apám mezőgazdasági akadé­miát végzett, ő is foglalko­zott a fiatalok nevelésével. Édesapám 26 évesen már a Zeneakadémián tanított. Né­hány zongoraleckét édes­anyám is adott, és talán ke­vesen tudják, hogy itt Szol­nokon is. Második férje, Zi­egler Károly vízügyipjízgató volt ebben a városban, éve­kig ide jártam hozzájuk lá­togatóba Magvar utcai la­kásukra. Így Szolnokhoz szo­rosabb kapcsolat fűz. mint más városokhoz. — Ezt valóban nem tud­tuk, de talán ez az informá­ció is segít oszlatni azt a . hiedelmet” mely szerint ön hosszú évekig külföldön élt. — Sokat utaztam és uta­zom ma is, de soha sem él­tem más országban. Semmi ok nem volt rá. Féltestvé­rem, Bartók Péter él az Egyesült Államokban, Flori­dában. Ö annyiban „zené­szebb”, mint én, hogy hang­lemezeket készít, zeneművek kiadásával foglalkozik, és természetesen ő gondozza a kint lévő Bartók-hagyaté- kot. Korábban ezzel egy tröszt volt megbízva, ami azonban Pásztory Ditta ha­lálával megszűnt. A hagya­tékot az öcsém vette át. — Milyen feladatok vár­nak még ránk annak érde­kében, hogy Bartók Béla éle­tének emlékei, szellemi, mű­vészi öröksége valóban köz­kinccsé váljon? — Ezidáig nem nagyon gondoskodtak Bartók Béla tárgyi hagyatékának méltó elhelyezéséről. A Bartók-em- lékház ugyan erre is hivatott lett volna, de — és ez végső soron nem baj — inkább koncertteremként működik. Én értékes darabokat őr­zök édesapám berendezési tárgyaiból, csodálatosan szép népi faragott bútorokat. Bir­tokomban van gazdag könyvtárának egy része is. Ha valaki tüzetesebben né­zegeti ezeket a könyveket^ érdekesnek találja őket. Édesapám észrevételeket fű­zött olvasmánvalhoz. külön­böző ..lapszéli” bejegyzések találhatók a könyvek lap­jain. Zenei hagyatékát ille­tően egy olyan összkiadás lenne érdekes, amely tartal­mazza a különböző helye­ken fellelhető, lejegyzett va­lamennyi művét. Ez persze további tudományos kutatá­sokat és pénzt is igényelne. Magyarország a nagy fel­adatból elsősorban ..szelle­mi” részt vállalhatna. — Tizenkét esztendeje vo­nult nyugdíjba. Ma hogyan telnek a napjai? — Százféle dologgal fog­lalkozom. A magyarországi Unitárius Egyház főgond­nokaként — köztudott, hogy édesapám is unitárius volt — számtalan elfoglaltságom akad. Sokat utazom, most éppen Párizsba készülődöm, s többek között az ottani finnugor társaság felkérésé­re tartok előadást. Szeret­nék mindent látni, pótolni, amit fiatalabb koromban a két háború, majd pedig az utazási lehetőségek korláto­zása miatt elmulasztottam. — Köszönjük a beszélgetést. Török Erzsébet Fotó: Dede Géza Most Debrecenben Másodszor találkoztak az észak-alföldi kórusok Szombaton második alka­lommal találkoztak az észak­alföldi megyék énekkarai, amelyeknek — lévén mindegyike fesztivál-, illetőleg hangversenykórus minősítésű — a produkcióját dicséretes színvonalú­nak értékelte a zsű­ri. Az észak-alföldi (Sza- bolcs-Szatmár, Hajdú-B.jhar és Szolnok megyei) kórus- mozgaknat három-három együttes képviselte a talál­kozón. Megyénkből a szolno­ki Kodály kórus, a Jászbe­rényi Palotásy János szövet­kezeti vegyeskar, a szolnoki Bartók Béla kamarakórus vett részt a rendezvényen, amelyre évenként más-más megyeszékhelyen kerül sor. A Kodály kórus (Karna­gyok: Buday Péter, Rigó Éva) Udvardy László—Jó­zsef Attila Tél, Bárdos György Éli-éli... és Kodály Zoltán Mátrai képek című művét adta elő. A kamara- kórus (Karnagy: Volyna Ka­talin) Andréj Caplet Inscryl- ton Chaenptres, Szőnyi Er­zsébet Három kórus női kar­ra, Kodály Zoltán Méz, méz, méz című művével lépett föl. A jászberényiek (Kar­vezető Bedőné Bakki Kata­lin) Gallus Muzika, Arca- delt Ave Maria, Kodály Zol­tán Adventi ének, Farkas Ferenc—.Weöres Sándor Ró­zsa-madrigál és Bárdos La­jos Libera Mea című opu- szát énekelték. Az együttesek közül — bár nem a versenyzés volt a legfontosabb — a zsűri sor­rendet állapított meg: a nyíregyházi vegyeskar pro­dukcióját találta a legkifo- gástalanaibbnak, a debreceni Kölcsey kórus állhatott vol­na a képzeletbeli dobogó má­sodik fokára, a 3. legjobb művészi teljesítményt a szol. noki Kodály kórus nyújtotta. A Bartók Béla kamarakórus produkcióját a 4. legjobbnak értékelte a zsűri: Nagy Oli­vér zeneszerző, Tóth Mihály és Nógrádi László .karna­gyok. A kórusok a jutalma­zásra szánt 45 ezer forintból helyezésüknek megfelelően részesültek. — erdei — Alföldi tájak, emberek Fotókiállítás Alföldi tájak, emberek címmel fotókiállítás nyílt szombaton Törökszentmikló- son a városi művelődési központban. A tárlaton a művelődési központ által meghirdetett országos fotó- pályázat anyagát mutatják be. A pályázatra 56 szerző küldte el alkotásait. Az or­szág e tájának arculatát, természeti szépségeit, az itt élő emberek- mindennapi életét ábrázoló művekből a zsűri 42 fotós 116 képét ta­lálta közlésre méltónak. A kiállítás megnyitójával egy- időben került sor a legjobb pályamunkák díjazására. A Törökszentmiklósi Városi Tanács különdíját Kardos Tamás szolnoki, a Jászkun Fotóklub hasonló elismeré­sét Faragó László jászberé­nyi, míg a Fotó című lap plakettjét Kurucz János miskolci fotós érdemelte ki. A rendezőszerv öt különdí­ját a budapesti Arató Tibor­nak és Zsigri Oszkárnak, a szolnoki Csabai Istvánnak és Ratkai Barnabásnak, vala­mint a csongrádi Balogh István Szilárdnak ítélték oda. A fotótárlat november 10- ig tekinthető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom