Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

1985. OKTÓBER 2. SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP 3 Lbsz-b Blég energiánk? Aki válaszol: Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes Szívesen felednénk az idei zord telet, — csakhogy aligha tehetjük. Az energiakorlátozások sok helyütt a termelés csökkentéséhez, átmeneti szüneteltetéséhez vezettek, miat­tuk is kevesebb az export; a lakosság szénellátása is aka­dozott. Figyelmeztető jelek ezek a jövőre nézve. Akkor is, ha ilyen hosszan hideg tél húsz esztendeje nem volt, akkor is, ha remélhetőleg, hasonló ismét nem lesz egyhamar. Vajon most, az év felén immár túl, hogyan látja a szakember a tanulságokat? Csökkenthetők-e a vesztesé­gek, az energiaellátás fe­szültségei? S a küszöbönál­ló hetedik ötéves terv idő­szakában, amikor a gazdaság várható pezsdülése, a lakos­ság igényeinek szükségsze­rű növekedése több energia felhasználását feltételezi, lesz-e minderre fedezet? Ilyen és hasonló kérdéskör­ről érdeklődtünk Czipper Gyula ipari miniszterhelyet­testől. — Mennyire látszik meg­bízhatónak az idei energia- ellátás? — A hideg idő okozta többletfelhasználás félmil­lió tonna kőolajjal egyenér­tékű. Ugyanakkor az ener­giakorlátozás okozta terme­léskiesés, az elmaradt ex­port pótlásához jelenleg is több energia szükséges. Hogy az idén mégse legyenek gondjaink, e többletfogyasz­tás jelentős részét jobb ener­giagazdálkodással, takaré­kossággal (kell elj/ens;úlyoz- nunk. A várható fölhaszná­lás azonban így is nagyobb lesz, Számításaink szerint,* a tervezettnél egy százalékkal lesz nagyobb a fogyasztás az idén. Ez kemény feladat elé állítja az egész gazdaságot, főként az ipart. Természete­sen nem kell mindenáron pótolni az energiakorlátozás okozta termeléskiesést, ha­nem csak akkor, ha az illető termék gazdaságosan előál­lítható, exportálható. Ugyan­akkor, kiváltképp az ener­giaigényes ágazatokban úgv kellene a termelést növelni, hogy az energiafogyasztás eközben egyáltalán ne nő­jön, azaz a fajlagos fel- használás csökkenjen. Az első félév eredményei nem a legjobbak. Ezért választot­tunk ki nyolcvannégy válla­latot — amelyek egyben a legnagyobb energiafogyasz­tók, — és meghatároztuk, mennyi energiát vehetnek igénybe /terveik teljesítésé­hez. Ennél többet csak jelen­tős felárért kaphatnak. Ezen­kívül több mint kétszáz vál­lalattal állapodtunk meg a helyszíni vizsgálatok után, éves energiafelhasználásuk mérséklésében. Az energiagazdálkodás ra­cionalizálásának további le­hetőségeit mindenhol kutat­ni kell. Főként az abszolút megtakarítást eredményező módszerek, eljárások, beru­házások élveznek előnyt. A termelés többletét viszonylag egyre kevesebb energiával kell előállítani. Ez a köve­télmény nemcsak energeti­kai szempontból fontos. Hi­szen a korszerűbb eljárás mindig kevesebb energiafel­használást feltételez, amiből következik: nemcsak az ener­giatechnológiai ésszerűsíté­seknek, a mikroelektronika, az automatizálás energetikai felhasználásának tulajdoní­tunk nagyobb jelentőséget, hanem más, látszólag az energetikán kívüli folyama­toknak is. A kohászat, a nehézvegyipar, az építő­anyagtermelés korszerűsíté­se egyben energiamegtaka­rítást is jelent. Tehát a ter­melés szerkezetének célsze­rű átalakítása, magasabb fo­kon feldolgozott termékek gyártása viszonylag keve­sebb energiát kíván, mint például az alapanyaggyár­tás. — Mindamellett mégis évről évre több energiára lesz szükségünk. Milyen mértékben tudjuk importból, illetve hazai forrásokból fe­dezni ezt az igényt? — A hetedik ötéves terv időszakában az energiafo­gyasztás évi egyszázalékos növekedésével számolunk, ezen belül a villamosenergia­termelés három százalékkal lesz nagyobb. Az import reá­lisan csak földgázból növel­hető valamelyest. E számok nem tűnnek nagynak a terv­időszak végéig, mégis 11 szá­zaléknyi hazai termelésnöve­léssel kell számolnunk. Kő­olajból, földgázból a terme­lés várhatóan nem növelhe­tő. Legfőképpen a Paksi Atomerőmű két újabb blokk­jának belépése jelent lénye­ges többletenergia-forrást, ez 1990-ig fedezi az igényeket. — És a továbbiakban? — A viUamosenergia-im- portot, amely ma egyharma- da a teljes fogyasztásnak, előre várhatóan nem növel­jük. Igényeinket alapvetően új hazai erőművek építésé­vel szándékozunk kielégít«» ni. A viUamosenergia-fo- gyasztás, ha ahogy tervezzük, évente 3 százalékkal nő, ak­kor az 1990-es évek elején kell az első új erőművi blokknak belépnie. Sok vál­tozatot dolgoztunk ki és vizs­gáltunk meg. Ezek alapján ma az atomerőmű további bővítése az optimális megol­dás. Ezek mellett vizsgáljuk széntüzelésű erőművek lé­tesítésének lehetőségét, így elsősorban új lignitbázisú hő­erőmű létrehozását. — Az elmúlt években a villamos energia mellett a gázfogyasztás nőtt dinamiku­san a lakosság körében. Folytatódhat-e ez a tenden­cia? — Ma mintegy hatszázezer háztartásban van gáz. E szám további gyarapítására elsősorban az erőművi föld­gáz helyettesítése révén ke­rülhet sor, mivefl földgázfor­rásaink a Jamburgi gázve­zeték üzembe helyezéséig számottevően nem bővíthe­tők. így a tervek szerint mintegy száznyolcvan-két­százezer új háztartást kap­csolhatnak a hálózatba, fő­ként a gázzal már ellátott településeken. — A szénbányászat ter­melése néhány éve csökken, miközben a bányászok ere­jükön felül teljesítenek, so­kan évi 50—60 túlmüszakot is vállalva. Várható-e válto­zás ezen a területen? — A szénbányászat, nem lebecsülve az emberi erőfe­szítéseket, csak akkor tud- feladatának megfelelni, ha gazdálkodási feltételei sta­bilizálódnak. A Miniszterta­nács néhány hónapja megvir tatta a szénbányászat hely­zetét, és intézkedéseket ho­zott. Egyebek között a bá­nyavállalatok terven felül 700 millió forintot költhet­nek gépesítésre, a technikai észközök fejlesztésére, a bányabeli körülmények ja­vítására. Emellett viszont * meg kell oldani a bányászok utánpótlását; s mérsékelni kell a létszámcsökkentés ütemét. Ennek érdekében a kormány már most emelte a szénüzemi dolgozók jöve- delmezési lehetőségeit. Mind­ezek segítséget adnak a szénbányászatnak, de föl­adataink teljesítése így sem könnyű, s a továbbiakban is számítanunk kell a bányá­szok kemény munkájára. Trömböczky Péter Nagyüzem az almáskertben Téesztagok, diákok és részes szüretelők csaknem félezren szorgoskodnak az alma­fák között, s mint felvételünk bizonyítja: van is mit szedniük Nagy hasznát veszik a gyümölcsösben a szorgos diákkezeknek. Közvetlenül a fák alatt csomagolják exportládákba az almát a helyi szakmunkásképző diákjai, hogy minél frissebb gyümölcsszállítmányt indít­hassanak útnak a Szovjetunióba Félidejéhez érkezett a szü­ret a Törökszentmiklósi Ti- szatáj Tsz 120 hektáros/ al­máskertjében. Jó termést ér­leltek a Golden és a Jonat­han almafák, hektáronként 40 tonna gyümölcsöt takarí­tanak be a szövetkezeti ta­gok és a szedésben segítke- ző diákok, alkalmi részes szüretelők. Azért is elégedet­tek az ágazatban dolgozók az idei terméssel, mert a mintegy 480 tonna alma ér­tékesítése ellensúlyozza a cseresznyésben és a körtés- ben történt fagykárok miatti veszteséget. (Fotó: Temesközy) Gyűlik az alma a konténerekben — a termés felét a Hungarofruct közvetítésével expor tálja a szövetkezet Valjevóban, Szolnok „előőrsével” (1) A vendéglátás csak az elsfi lépés legyen! Részlet Valjevó főteréről „Nem kell Budapestre mennie csárdásozni” — ezzel szlogennel figyelmeztette nap mint nap a Belgrádtól mintegy száz kilométerre délre fekvő város, Valjevó lakóit a rádió már jóval megérkezésünk, szeptember 11-e előtt a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából szer­vezett igen gazdag rendez­vénysorozat egyik, esténkén­ti programjára. De nemcsak az éter hullámaira bízták a szerb vendéglátók, a szállo­dákat, éttermeket és keres­kedelmi egységeket üzemel­tető Szloga vállalat szakem­berei szolnoki kollégáik be­mutatásának sikerét: Valjevó utcáin lépten-nyomon talál­kozhattunk a magyar kony­ha, zene és néptánc napjait hirdető plakáttal, és számos meghívót küldtek szét kör- nyékszerte, nehogy valaki le­késsen a Grand étteremben csak néhány napig kínált csemegékről. A siker tehát a szervező­kön nem múlott. Természe­tesen a „vendégeken”, vagy­is a szolnoki Tisza Szálló szakácsain, cukrászain, fel­szolgálóin sem. hiszen kitű­nő szakembereket válogat­tak a magyar vendéglátás, a Hungars Hotels és Szolnok patinás szállodájának ió hí­rét kelteni hivatott delegá­cióba. Ugvanezért nem múl­hatott a sikeres bemutatkozás a másik Tiszának, a tánc- együttesnek a gasztronómu­sokhoz'’ csatlakozott tánco­sain, zenészein sem. A fel­készültség és a felkészülés biztonságot adott a szolnoki­aknak, de azért mindenki enyhe izgalommal várta az első munkával töltött estét. Erről azonban később... Később, mert előbb érde­mes arról ejteni néhány szót, hogyan is kerültek a szolno­kiak Szerbia közepébe? Az év ejelén a Szloga cég sikeresen mutatkozott be a Tisza Szállóban, és már ak­kor kiderült, Jugoszláv ba­rátaink nem csupán a szerb konyha hírnevét öregbíteni jöttek. A vendéglátó szak­emberekkel együtt érkeztek Szolnok életével ismerkedni a valjevoi község (talán így fordítható magyarra a várost és a környező 78 települést összefogó közigazgatási egy­ség neve, az obstina) veze­tője a „tanács” elnöke és a pártbizottság titkára. A két vendéglátó vállalat egymás­ra találása alkalmat terem­tett a két város közötti kap­csolat építésének lehetőségeit kutatni. Éppen ezért érkezett a „magyar napok” idejére Valjevoba Szénási István, a városi tanács vb-titkára, Boros Ottóné, a Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Főis­kola szolnoki tagozatának igazgatója és Rimóczi Teréz, a Tiszatour igazgatója is. A vendégeket második nap délelőtt fogadta Mitrovics Borko tanácselnök és Szeli- mir Manojlovics, a pártbi­zottság titkára. Igen részle­tes tájékoztatót tartottak a mintegy 100 ezer lakost számláló közigazgatási egy­ség'(maga Valjevó 60 ezer lakosú) történelméről, kultú- rális életéről és sokrétű (a mezőgazdaságot gyümölcs-, főként mái na termesztéséről ismerik országszerte, az ipart a legkülönbözőbb ága­zatba tartozó közepes és ki­sebb üzemek jellemzik) gaz­daságáról. Nem hallgattak gondjaikról sem, elmondták például, hogy a mostani gaz­dasági helyzetben az iskolák­ból kikerülő fiatalok nem ta­lálnak elegendő munkahe­lyet a környéken, vagy hogy ;a középkori hangulatot, az egykori életmódot idéző régi városrész, a Tresnar meg­őrzésére náluk sem jut annyi pénz mint szeretnék. A találkozón természete­sen szó esett a két város kö­zötti kapcsolatok szorosabb­ra fűzése érdekében teendők­ről is. A szolnoki és a valje- vói vezetők egyetértettek abban, hogy a szorosabb együttműködéshez (például egy későbbi esetleg testvér- városi kapcsolat kialakításá­hoz) először az alapokat kell megteremteni. Előbb a vaL. jevói és szolnoki intézmé­nyeknek gazdálkodó egysé­geknek keli egymásra talál­niuk, úgy mint a Tisza Szál­lónak és a Szloganak Első (epésként az ilyetn kapcso­latépítést kell — közvetítő­ként — segítenie a közigaz. gatási szerveknek. Hogy lenne kiknek egy­másra találnia, az már ezen a rövid megbeszélésen és az ezt követő, nagy érdeklődés­sel kísért sajtótájékoztatón is kiderült. A valjevói gaz­dasági főiskolának van pél­dául kereskedelmi és yen- déglátó tagozata (Boros Ot­tóné az egyik délelőtt az is­kola munkájával ismerke­dett, vezetőivel tárgyalt), a város Jugoszlávia-szerte hí­res néptáncfesztiválnak ad otthont évente; és egy hegyi országban érdeklődésre tart­hat számot az alföldi és a tiszai turizmus (ezek Szolnok megyei kínálatáról Rimóczi Teréz tartott részletes tájé­koztatót) és természetesen a sp>ortegyesületeket sem sza­bad kihagyni a lehetséges partnerek sorából. (folytatjuk) V. Síi J* A régi városrész középkori hangulatot idéző épületeit itt feltétlenül meg szeretnék őrizni

Next

/
Oldalképek
Tartalom