Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 2. Lebukott csempészek, elfogott valutaüzérek A nagy fogások évo A Fővárosi Kézműipari Vállalat abádszaióki üzeme az idén áprilisban részleget alakított ki bedolgozóinak Tiszaburán. A huszonhat varrónőnek munkát adó üzemben havonta egy műszakban mintegy ezerkétszáz női ruhát varrnak fotó: D. G. II társadalom ügye — és a családé Kezdeményezések az idős emberek helyzetének javítására Az idős, beteg asszony segélykérő pillantást vetett a lányára, amikor az ismeret­len fiatalember beköszönt hozzájuk, s elmondta. „A nénivel szeretnék beszélni, az életéről, mert a társadal" mi szervezetek elhatározták, hogy megvizsgálják az idős nyugdíjasok helyzetét”. A beteges asszony megriadt, a lánya kicsit kuncogott, de kérésére leült kis szo­bájában. s hallgatta a kér­déseket. Nem szólt bele, minden kérdés borzolta azonban a hangulatát. Sér­tette. hisz az öregasszony sorsában a kérdezőt legin­kább az érdekelte, megvan-e mindene, amire szüksége van, s a gondoskodáson túl kap-e jó szót is? Azonban még gondolatban se berzen­kedett tovább, amikor a V,(felmérő fiatalember” azt mondta, ez a tizedik hely ma este, s itt hallotta elő­ször, hogy semmi gond. Társadalmi ügy az idős emberek élete. Igaz, sokan élnek egyedül. Nem kíván­ták annak idején gyerekeik­től, hogy oda gyökerezzenek, ahol születtek, s azt sem, hogy munkájuk, ezernyi dol­guk közepette minduntalan az elődökkel foglalkozzanak. Ráadásul nincs is mindenki­nek gyereke, s az idős embe­rek nem egyszerre mennek el, az egyik mindig magára marad. Szolnok megyében évek óta csendes szerénységgel, de szorgalommal dolgozik a — Most mondjam azt, hogy amikor megszülettem, olyan beteges voltam, hogy lemondtak rólam az orvo­sok!? Mégis itt vagyok. Ahogy nőttem, nemcsak hogy helyre jöttem, de elég agresszív gyerek lett belő­lem. Ebből talán máira is maradt valami. Bár az az igazság, inkább szóban va­gyok agresszív. Egyébként utálom az erőszakot, képte­len lennék végignézni egy horrorfilmet. Régebben imádtam a krimiket, most már nem tudom elolvasni, rosszul vagyok tőlük. — Ez a szóbeli agresszivi­tás is olyan dologi, hogy ... Én őszinte ember vagyok. Kimondom, amit gondolok. Igaz, amikor bepörgök, nem nagyon nézem, hogy kinek mondom. Eddig még nem volt bajom belőle. Űgyis ad­dig megyek, amíg igazam nem lesz. Megtörtént, hogy összetűztem a művezetővel, végül ő kapott fegyelmit, nem én. Azt hiszem, az em­berek — bár nehezen viselik — egy idő után megszokják az őszinteséget. — Amikor leérettségiztem, elmentem szakmunkásképző­be. Szakmát akartam tanul­„Megyénk idős korú lakos­ságáért” társadalmi bizott­ság. Kezdeményezésére vala­mennyi helyi tanács — aktí- jvahálózafca .segíitsjégével — megismerte, felmérte az idős emberek helyzetét. En­nek alapján területenként siettette, ösztönözte napközi otthonok létesítését, vagy a meglevők bővítését, közben­járására emelték a szociális segélykereteket, fejlesztették a házi szociális gondozók há­lózatát. Kiderült, hogy kö­rülbelül nyolcszázan szeret­nének szociális otthonba költözni, és kétezerhatszázan a házi gondozóktól várhat­ják életkörülményeik köny- nyebbedését. A társadalmi bizottság nevével jelzett csekkszámlán a megnyitás óta 701 ezer forint gyűlt össze. Ebből a pénzből a szo­ciális otthonok fejlesztését (támogatták. Ugyanilyen cél­ra a termelőszövetkezetek megyei szövetsége három­millió forintot adott. Az utóbbi években kibontako­zott az „Egy üzem, egy szociális intézmény” mozga­lom is, amelynek eredmény®, hogy munkáskollektívák kommunista műszakokat szerveznek, s a bevételt az öregek megsegítésére adják. Jelentősek a népfrontakciók is, amelyek kis falvak, vá­rosok népét társadalmi mun­kára mozgósítják napközi otthonok építéséhez. Kende­res, Nagyiván. Mezőtúr, Ti- szigar. Kőtelek magányos öregeinek gondtalan napjai ni, pénzt keresni, minél ha­marabb elkerülni otthonról. Nem volt valami jó légkör nálunk, a testvéreim is^ aki csak tehette, elment. így hát autófényezőnek tanultam. Nem a szakmában dolgozom, nem éri meg. Segédmunkás vagyok a papírgyárban. Elég sokat éjsizakázom, így jó a pénz is. — A munka mellett min­dig csináltam valamit. Egy időben a tószegi Tóth Józsi bácsinak festettem kerámiát. Na látja, a kerámiafestésért ott tudnék hagyni mindent, de hát meghalt az öreg, sze­gény. A népművészet mindig is érdekelt. Nem tanultam sehol a kerámiafestést, Józsi bácsi adott mintákat, meg én is kinéztem a könyvek­ből. Amikor már belejöttem a munkába, szabad kezet kaptam, Józsi bácsi teljesen rám bízta a tálcákat, a pad­lóvázákat. Abból vettük a lakásunkat, amit festéssel összegüriztem. A lakásunk­ban is kifestettem a bútoro­kat. A baranyai ládamintá­kat „átterveztem” a szekré­nyekre. Hát ez türelemmun­ka volt, eltartott egy pár hó­napig. — Aztán meg szobafestő­ilyen akcióknak is köszön­hetők. Érdemes leírni: a me­gyében a szociálpolitikai célok megvalósulásához évente 15—16 millió forintra tehető a társadalmi munka értéke. őszelő van, a figyelem ilyenkor különösképp az idősek felé fordul. A keres­kedelmi vállalatok^ szövet­kezetek akciókat rendeznek, a nyugdíjasok kedvezmény­nyel vásárolhatnak előre, a téli hónapokra sok mindent. S mindezek mellett még ott a régi munkahely, a szak­szervezet törődései: augusz­tus óta nyugdíjastalálkozók zajlanak a megyében, s a közeljövőben is lesz még nagyvállalat és kisüzem, amelyik hívja-várja öregeit. Nemcsak ebédre, beszélge­tésre, hanem közös gondol­kodásra is: mivel segíthet­nének? A szakszervezetek működ­tetnek nyugdíjasklubokat is a megyében, számuk ponto­san hatvannyolc. Társaságra kikapcsolódásra lel bennük a magányos ember. Társadalmi ügy az idős korúak helyzete — remélhe­tőleg azonban egyre inkább a családoké is — ahol leg­feljebb egykét öreg prob­lémáját kell átérezni. És természetesen segíteni. Hogy családbem maradjon gond és öröm — s hogv szeretetben, megértésben éljen szülő és gyerek. Mint annak idején, amikor a szülő volt a min­den ... (SJ) vei jártam dolgozni. Nem­csak a pénz miatt vállalok mindig valamit a munka mellett, hanem azért is, mert nem tudok tétlenül ül­ni. Naponta néhány órát al­szom csak, annyi elég is, sajnálom rá az időt. Hacsak tehetem, olvasok éjjel-nap­pal. Minden könyvet megve­ssek, háromezer kötetes a könyvtáram. Annyit már nem bír a faltól-falig polc sem, úgyhogy a szekrények­ben is könyv van itt-ott a ruhák helyett. — Régebben antikvári­umot akartam nyitni, de ak­kor még azt mondták, nem lehet. Persze, ha jobban utána jártam volna... mindegy. Most ezt a hasz- náltcikkboltot nyitottam, szerintem itt, a Széchenyi lakótelepen szükség van rá, mert az emberek nem szíve­sen tartják megunt cuccai- kat a kis lakásokban, inkább túladnak rajta. Az álmokból azért valamit valóra váltot­tam. Könyvekkel is foglal­kozom. Az Albatrosz soroza­tot meg a fantasztikus iro­dalmat keresik a legtöbben. A szépirodalom ... hát an­nak nincs nagy keletje. De nem baj, mert sokszor én veszem meg a könyveket és hazaviszem. — Régebben írtam is ... verseket. Éjjel a fürdőkád­ban berendezkedtem, ott ír­Budapesten egy este autó­zó külföldit igazoltattak. Megriadt a volánnál ülő szí­nes bőrű fiú. és futásnak eredt. Otthagyva autóját, menekült. Ha érezite is, hogy kifordul zsebéből a csomag, nem állt meg Természetesen elfogták. Az autóból, a cso­magból csaknem húszezer hamis dollár került elő, — „megér” egymillió forintot. Szerencséjük volt. Már­mint azoknak a magyarok­nak, akik aluljárók forgata­gában, félhomályos presszók intim zugában vagy ki tudja, hol, mindenesetre „feketén” vásárolnak dollárt, nyugat­német márkát és más valu­tát. Hogy megcsinálják sa­ját maguk nagy buliját. „Magyar módira”. És ezért, ha kell. kockáztatnak. Sokan. Legalábbis erre engednek következtetni a Vám- és Pénzügyőrség Országos Pa­rancsnokságának tapaszta­latai. Bár még nincs vége az idegenforgalmi idénynek, a határátkelők ontják az uta­zókat, a kalandra vágyókat, azért az idei turizmus eddi­gi képe nagyjából kialakult: hozzávetőlegesen öt száza­lékkal nőtt az érdeklődés a hazai és külföldi tájak iránt. Érdekes módon ugyanilyen arányban csökkent a vám- és devizaszabályokat sértők száma. Az úgynevezett elkö­vetési érték viszont 25 szá­zalékkal nőtt! Néhány eset a sok közül: Komputer másfél millióért A történet egy látszólag szabályos üzletről szól. A hazaérkező 'magyar férfi an­nak rendje-módja szerint bemutatta ajándékba kapott — hazai forgalmi értékben mintegy másfél millió forin­tot érő — számítógépet és vámkezeltette. Minden rend­ben. volt, midaddig, amíg au­gusztus 21-én egy Magyaror­szágot elhagyni készülő1 kül­földinél 380 ezer forintot és a Polgári Védelem 35 éve A magyar légoltalom, majd később a Polgári Védelem fejlődését, három és fél évti­zedes történetét bemutató ki­áll itás nyílt hétfőn Budapes­ten a Magyar Szocialista Munkáspárt Oktatási Igaz­gatóságának Villányi úti épületében. tam. Aztán abbahagytam. Pedig az írás komolyan ér­dekelt. De elvették tőle a kedvemet. Hogy miért hagy­tam magam lebeszélni róla? Meri ilyen vagyok: könnyen lelkesedem, de nem tart so­ká^. — Azt mondja, mást is le­hetne kezdeni ennyiféle ér­deklődéssel, készséggel, mint éjszakánként 60 mázsa anya­got emelni, rakni a gyár­ban? Mit? Elmondta: Széplaki Sándor Lejegyezte: Paulina Éva jelentős összegű valutát nem találtak. A nyomozás fényt derített a nagy buli részletei­re, miszerint a külföldi ál­lampolgár adott fiktív aján­dékozási szerződést a kom­puter-üzlethez. Ezért négy­százezer forintot kapott, aki pedig az egészet kiagyalta, a magyar „üzlettárs” félmillió forintot tett zsebre, míg a piszkos munkát, a kockáza­tot vállaló, a számítógépet behozó magyarnak mindösz- sae ötvenezer forint jutott. „Földalatti” piacok Bevált dolog külföldről, autót ajándékba kapni. Peu- geot-t, BNW-t, Opelt, Volk­swagent, na és a japán mo­delleket. Történetünk sze­replője újonnan vásárolt de a réginek álcázott Peugeot- ján érkezett a magyar ha­tárállomásra. Az NSZKJból hazaérkező férfi személyau­tóján ugyanis csupán a rend­számtábla volt a régi. Lebu­kott. Saját bevallása szerint ajándékba kapta az autót. Csakhogy! Ö 500 nyugatné­met márkát adott az állítóla­gos ajándékozónak. Ajándé­kért pénzt adni. az viszont már üzlet. Sőt, jogsértés! Pillanatnyilag hat magyar állampolgár ellen, indítottak eljárást, mert összesen csak­nem kétmillió forint értékű, külföldiek által becsempé­szett ékszer illegális értéke­sítésére vállalkoztak. Éksze­rek mellett a csempészpia­cok kínálata még: szeszesita­lok, videokazetták (a műso­rosok közül hosszú ideig a Cápa volt a sztár, most az Esernyős gyilkos és Az em­ber. akit Lónak hívtak cí­mű ' kazettákkal találkoznak gyakrabban a vámosok), háztartási gépek, megnetofo- nok, rádiók, hi-fi tornyok, kozmetikumok. Sopronnál például 900 ezer forint érté­kű kozmetikumokkal kért bebocsátást egy külföldi ál­lampolgár. Csak „elfelejtet­te” bejelenteni. Hazánkban központi elá­rusítóhelyek, „földalatti” pi­acok alakultak ki, Budapes­ten az aluljárókban, a pá­lyaudvarok környékién, a Le­hel piacom vidéken Pécsett, Szolnokon, Siófokon, Har- kánybam Győrben és sorol­hatnánk tovább. Ezek lé­nyegében nyíltak. De van­nak olyanok, amelyek rejt­ve maradnak, lakásokban, szállodai szobákban, és má­sutt is folyik az üzérkedés. Ahol a magyarok külföldi állampolgárokat kémek fiel valutájuk „átmentésére”, például nyisson számára BCL számlát, s ezzel tisztára mos­ta a magyarországi fekete valutavásárlását. Vagy meg. állapodnak, hogy csereüdül­tetéssel, rokonok támogatá­sával. gondozásával, netán közvetlen üdülővásáriások. kai egyenlítik ki a számlát. Egy külföldinél 3 ezer svájci frankot, 500 USA dollárt és 4700 nyugatnémet márkát ta­láltak, a 158 ezer 600 forint értékű valutát a külföldi há­rom magyar állampolgárnak fizette volna vissza. Szigorú ellenőrzések Egy lengyel viszont újított: ester dollárt vásárolt Buda­pesten., amiért 378 különböző kvarcórát és 1180 gombele­met kapott Az áruval Sió­fokra utazott és ott piacra dobta. Illetve csak tette vol­na, ha az ellenőrzés nem csí­pi nyákon. Amennyiben si­kerül üzlete, 237 ezer forint üti a markát Számtalan történetet em­líthetnénk még. ám összeg­zésül inkább azt mondjuk el: 1985. a vámosok számá­ra a nagy fogások éve, s mi­után az ellenőrzéseket szi­gorítani kívánják, valószínű­leg az elkövetkező években is ugyanezt elmondhatjuk, hacsak nem hagynak fel az utazók a csempészésseL.. H. T. Nincs hozzá különö­sebb érzékem. Azért- munikámat megkönnyí­tendő, néhány elektro­mos háztartási gép ná­lunk is megtalálható, egy-két rádió és televí­zió is akad. A minap mégnémiulit az utóbbi, de mert fizetem az átalány­díjat, valóban rekordidő alatt visszaadták hang­ját a szervizesek. Ne is mondjam, még azon a héten „kifújt” a három­csillagos automata Lehe­lem. Mondták ugyan, próbáljam fejtetőre állí­tani, de az se segített, még a mélyhűtőben is meleg volt. A szerviz gyorsan intézkedett, jöt­tek érte. megmondták javítani nem lehet, a gyár kártalanít. Napo­kon belül kaptam egy 2410 forintról szóló cse­reutalványt. Csakhogy hűtőgépet nem kapok. A dolgoknak még nincs vége. Kapok az Adóhivataltól egy felszó­lítást, hogy büntetőka­matot számítanak fel, ha 15 napon belül nem fi­zetem be lakásom után. az ez évi házadót. Csak­hogy február elején azt én már rendeztem, ne­hogy megfeledkezzem ál­lampolgári kötelességem­ről. Másfél órás féllábon állás után végre kiderí­tette a hivatali ügyinté- ző, hogy az én befizeté­semet a gép egy másik kartonra könyvelte. An­nak a kartonjára aki 1983 novemberében visz- szaadta lakását az OTP- nek. Eszerint a kartonja mégis él, s rajta vigyo­rog az én 1985. évi adó­befizetésem — a gép (?) jóvoltából. Tovább megyek. Havi rendszeres fizetnivalóim rendezésével az OTP-t bíztam meg. könnyebb így, egyszerűbb. A meg­bízások között a telefon­számla rendezése is sze­repel, amit annak rend- je-módja szerint mindig ki is egyenlítenek. A posta benyújtja a szám­lát, az OTP fizet. Csak akkor lepődöm meg, amikor a következő hó­nap derekán, kiderül. hogy például a gázra azért nem maradt pén­zem, mert a posta az át­lagos havi 250—300 fo­rintos számla helyett ez­úttal (és nem első eset­ben) 1158 forintot köve­telt. A folyószámlám mínuszba futott, ez kü­lön költséggel jár, meg még fizessem is be, ami hiányzik a többi számla fedezésére. Megyek rek­lamálni a postára, elég rövid időn belül írásban elismerik, hogy a szám­lálóberendezés műszaki hibája miatt kaptam té­ves számlát Intézked­tek, hogy 834 forintot jó­váírjanak nekem. Félreértés ne essék, nem vagyok maradi, nem idegenkedem a kor­szerű technikától. Szív­ből örülök, hogy kisfiam órákig billentyűzi a szá­mi tó gépet s talán mire felnő és érdeklődési kö­ré szerint komputerrel dolgozik majd, akkorra nem tévednék ennyit a korszerű masinák. — rónai — Aki nem tud tétlenül ülni Munka mellett — munka Korszerű technika

Next

/
Oldalképek
Tartalom