Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

1985. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az önzés játékai Drágamama Háromszáz óve történt A török hódoltság végnapjai Szolnokon és környékén A szolnoki vár tervrajza 1685-ből. Készítette Delisle francia hadmérnök. Eredetije a karlruhei udvari könyvtár gyűjte­ményében található 1685 október 18-án — 3?0 évvel ezelőtt a — szolnoki várban lévő dzsámi mina­retjéről lehanyatlott a török félhold* s ezzel a 133 éves török uralomnak vége sza­kadt. A Tisza és Zagyva fo­lyó által védett földvárról számos rézmetszet maradt fenn a XVI—XVII. század­ból, Európa levéltáraiban, könyvtáraiban pedig még több kéziratos térkép. Ezek sorából egy nagyobb méretű várábrázolás részletét mu­tatjuk be a stockholmi hadi­levéltár térképgyűjteményé­ből. A Szolnokot ábrázoló vár­metszetek közül mintegy 35 ismeretes, amelyek bélyeg nagyságútól csaknem fél mé­teres nagyságban készültek. Ez utóbbi — Honfnaglius műve — 1617-ben jelent meg először Braun-Hogen- berg: Theatri.. totius mundi... című művében latin nyelven de ismerünk francia és né­met kiadást is. A metszetek legnagyobb része a várat madártávlat­ból mutatja, és inkább mű­vészi értékük jelentős, mert ritkán valósághű az ábrá­zolás, s jobbadán csak a tö­rök háborúk — közte Szol­nok — hadi eseményeinek illusztrálására szolgálnak. Ezek között vannak olyanok is, amelyek egy-egy jelen­tősebb hadi eseményhez kö­tődnek, így Ortelius metsze­te Szolnok 1552-es ostromát és elfoglalását dolgozta fel; P. Zimmermann finoman ki­dolgozott karca az 1595-ös ostromot örökíti meg, ami­kor Miksa főherceg keresz­tény hadaival Eesztergom alól Szolnokra jött, de a ko­rán beköszöntő hideg miatt kénytelen volt feladni az ostromot. Bruckhard von Bircken- stein hadmérnök metszete a felszabadító háború hadi­eseményeihez kapcsolódik. Ugyancsak az 1865. év hadi­krónikájához kapcsolódik az az emlékérem is, amely a töröktől visszafoglalt vá­rak képét mutatja, — köz­te Szolnokét is. Készítője Lazarus Lauffer. Az előla­pon I. Lipót császár Bécs panorámájával^ a hátlapon középen német szöveg: „A birodalom megnagyobbítójá- nak 1685”. Ezt keretezi a babérlombbal övezett, 1685- ig visszafoglalt tíz vár ké­pe. Jan Smeltzing is készített egy győzelmi emlékérmet ugyanezen előlappal, amely az 1683-as bécsi török ost­romgyűrű szétzúzására, a török kiűzésének kezdetére emlékeztet. A hátlapon győ­zelmi babérral övezett hat város és vár képe látható — Esztergom, Érsekújvár, Szol­nok, Vác, Buda és Pécs —, amelyek 1686-ig megszaba­dultak az oszmán iga alól. Ez az érem Buda visszafog­lalásának emlékére készült. Az 59 milliméteres emlékér­meken szereplő váraknál in­kább azok történeti jelentő­sége a fontos, mintsem az ábrázolás hitelessége. 1685 pusztulással, nélkü­lözéssel köszöntött Szolnok vidékére is. „Hóolvadáskor, jégtöréskor megint megron­gálódott híd körül baj lakod­nak a debreceniek — írja Zoltai Lajos debreceni le­véltári adatok alapján —, mivel az áradás a híd desz­káit elsodorta, a hídnak két vége rossz, bálványai pedig megtörtek. Harminc szál láb­fát meg is indítanak hazul­ról; — éppen izeni Bányai Péter uram Szolnokról: az híd most talán megállja, — fel sem bonthatni a mosta­ni sok járók miatt. De 40 szál kemény tölgydeszkát mégis küldeni kellett”. Nem véletlenül kerültek debrece­ni ácsok a szolnoki hídhoz 1685 elején, ugyanis a török — adózás mellett — ezt is az ő kötelességükké tette, Egy-egy tanácsnok felügye­lete mellett végezték az ilyen munkát. Az idézet vé­gén szereplő „járók” szó a Emlékérem a felszabadított várak ábrázolásával. Készí­tője; Lazarus Lauffer környéken lévő nagy moz­gásra utal, s katonai szem­pontból is indokolt volt a szolnoki Tisza-híd kijaví­tása. 1685 február 28-án Caraf- fa fenyegető levelét olvas­hatták Külső Szolnok me­gyében. „Tudtára legyen Heves és K. Szolnok vár­megyei lakosoknak hogy Ö Felségének sok számú hadai rendeltetvén ide, hogy a há­borúkkal teljes haza ellensé­geitől megoltalmaztassák, magával hozza az igazság, hogy azon hadaknak ugyan­azon országból legyen táplá­lékuk. . . Életetekre, fejetek­re, értvén azon föltevést, éjjel-nappal hozzátok föl, mert ha 15 nap alatt fel nem hoztok is, az egész né­met horvát hadat magunk mellé vevén reátok me­gyünk, lakó helyeiteket tűz- zel-v^issal megemésztettyük, elpusztítattyuk. Mi Isten előtt protegálunk, mentyük magunkat, ha a veszedel­met magatokra várjátok”. A Besztercebányán keletkezett levél érthetően nagy rémü­letet okozott, s az év folya­mán bekövetkező esemé­nyek ezt még csak fokoz­ták. 1685 nyarának sorsdöntő eseményeire Rákóczi Ferenc Vallomások című önéletírá­saiban így emlékezik: „Mi­után a pogányokat újfent tönkretették Esztergomnál, s Újvár, Esztergom tőlük el­esett, a végső romlás elérte ügyöket. Kapkodtak tehát mindenféle eszközök után, és mivel a lotharingiai her­ceg, ki akkor a császári se­reg fővezére volt, elhitette velük, hogy béke semmi szín alatt nem köthető, ha csak előbb az őszinte békü- dékenység bizonyságául el nem fogják Thökölyt... En­nélfogva elfogását elhatá­rozták és a váradi pasáVa bízták, aki ezt, miután Thö­kölyt lakoma ürügye alatt a várba meghívta és a kapu­kat bezáratta, végre is haj­totta. Serege és udvara szét­szóródván, meghódolt a né­meteknek.” A szultán által Felső-Ma- gyarorsaág fejedelmének ki­nevezett Thököly seregének nagyrésze a török hitszegés láttán átállt a császár hű­ségére, s ezáltal a Thököly uralma alatt álló felvidéki várak — Eperjes, Tokaj, Kassa, Kálló — szinte kard­csapás nélkül meghódolt a császárnak. Maga Lotharin­giai Károly pedig augusztus közepén elfogatta Érsekúj­várt, az egyik legerősebb vá­rat. Ezáltal vált lehetséges­sé, hogy Felső-Magyaror- szágból Merczy altábornagy és Heisler tábornok serege Gyöngyösön át a Tiszához indult. A törökök által meg­erősített szolnoki várat a császári seregek körülfogták és a várvédőket megadásra felszólították. A török bég egynapi gondolkodási időt kért. A határidőt azonban be sem várva a hídon át megszöktek a törökök* ma­guk mögött felgyújtván a várat, a várost és a hidat. Gorove írja, hogy az ost­romló seregek a lerontott hídon át a törökök követni nem tudván, tutajokat ácsoltak, ladikokat, hajót gyűjtöttek s átkelvén a túl­só partra,»... a futó pogá­nyokat dühösen kergetnék. Heisler fegyveresei nemcsak kétszáz török foglyokkal, ha­nem sok felszedett bútorok­kal, ruhákkal és más ingó- bingó holmikkal megterhel­vén tértek vissza a város­ba, amelybe és a várba is a megszálló sereg kimond­hatatlan örömmel behurcol- kodott.” A szolnoki vár megvétele után a törökök „a Bállá Szent Miklósi (most Török- szentmiklós) kisded várats- kának fordultak, melyet al­ku mellett az ellenség né- künk minden lövés nélkül feladott”. Merczy altábor­nagy 1685 október 19-én le­vélben közölte Kecske­mét városával, hogy a kör­nyék védelmére egész télen át Szolnokon tartózkodik, s élelmet rendelt csapatai számára. Már október 20-án érkezett 24 kocsi kenyér. Merczy egymás után küldte parancsait a környező váro­sokhoz, közte a vár megerő­sítését is szorgalmazta: „az várnak erősítéséhez hozzá kell fogatnunk három ölnyire való, egy ember vastagságú, palánknak való karó fákat szolgáltassatok ide Szolnok váriban. Ezzel penigh úgy késedelmeskeggyetek, hogy ha hat, hét vagy nyolcad nap alatt az meghírt kétezer karó fa itt nem lészen, Fel­séges Urunknak erős és szá­mos vitézit tűzzel-vassal rá­tok külgyük, magatokat mint nyilvánvaló ellenséget fegyverre hányatunk* lakó­helyeiteket felégettettyük, elpusztíttattyuk, az kiket elevenen foghatunk közüle- tek karóba vonatjuk, vagy felakasztattyuk.. Kaposvári Gyula Fura színházi este, alig két órájában csaknem any- nyi a szünet, mint a játék. Hosszú várakozások, csen­des időtöltés a felvonások között. így azután bőven van ideje az embernek el­mélkedni a látottakon, hogy kiokoskodjon két nő há­rom felvonásnyi marakodá­sából valami hasznosat ma­gának. Mondjuk azt. hogy bizony jő lesz megtanulnunk egymást elviselni, tisztelet­ben tartani egymás igazsá­gait, mert még úgy érezhet­jük magunkat ebben a mi kis világunkban, mintha őrültek házában lennénk. Vagy kissé szelídebben fo­galmazva: igenis mindenki­nek joga van, joga lehet sa­ját életének igazságaihoz, még akkor is, ha netán má­sok szemében hazugságnak tűnnék. A függöny legördül- tével efféle bölcsességek jut­nak az ember eszébe. Tudom, nem valami friss, vadonatúj gondolatok ezek, de aligha én tehetek róla, maga a darab sugall efféle közhelybölcsességeket. Is­métlem sugall, mert a látot­tak még ehhez sem nyújta­nak biztos támpontot, a ta­lálgatásban bizony magára van hagyva az ember. Sötét­ben tapogatózik a mélyebb értelmet keresvén, miközben el-elszórakozik a játék egy- egy mulatságos részletén. De hol marad az egész meggyő­ző ereje, mélyebb értelme, félreérthetetlen igazsága? A Drágamamát szerzője tragi­komédiának titulálja, de hol van itt a műfajra jellemző mélység ? Inkább mulatsá­gos, csak mulattató kutya­macska komédia ez. Mintha a Macskajáték valamiféle könnyed változatát látnánk. Örkényi „ihletésű” munka, csak épp Örkény filozófiai mélységei nélkül. Ebből a tragikomédiából a szerző „kispórolta” a tragédiát. Sárcspataky István, aki­nek ha jól tudom a Drága­mama immár nyolcadik be­mutatója — egyébként ez a szolnoki előadás ősbemutató is egyben — s aki kezdetben inkább a veretes tragédiá­kat kedvelte, most úgy lát­szik a komédia felé fordult, a könnyebb sikerek felé ka­csingat, Miközben ragaszko­dik kedvenc témájához: ez­úttal is a kölcsönös érzelmi függésről, a kiszolgáltatott­ságról, a lelketlen zsarolás­ról beszél. Akárcsak előző munkájában, a Szemfény­vesztésben. csak ezúttal két nő, egy már-már szenilis vénasszony és menye, aki ugyancsak nyugdíjas tépi- marja egymást immár negy­ven éve, egyetlen lakásba összezárva. Egy Linger-búto- rokkal telezsúfolt lakásban, Ma: Diákszombat bolhapiaccal, zenével A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma dél­előtt tíz órától diákszomba­tot rendeznek, amely szí­nes programmal várja az érdeklődőket. Tíztől tizen­egyig működik a zenés presszó, utána délig video­filmeket vetítenek és video­játékokat működtetnek. Dél­től egy óráig zenei vetélke­dő, majd kettőig rajzfilm­koktél lesz. A koktélt kö­vetően mutatkozik be a Híd amatőrszínpad paródia­együttese, hogy fél négxkor átadja a helyét a második zenés presszónak, ahol a Golf együttes gondoskodik a jó hangulatról. Az esti program videó-diszkóval zá­rul. A diákszombat lehető­séget nyújt a csereberére is: a bolhapiacon ki-ki el­adhatja, elcserélheti megunt cipőit, ruháit, játékait, kis- és friagyállátaitji lemezeit, kazettáit. amelyben kakukkos óra üti az időt, s a falon hatalmas kép lóg: a Misi képe. Misié, akit 40 éve vár vissza Em­ma, a felesége, s akit viszont 40 éve temetett már örökre el drágamama, Misi anyu­kája. És ez a Misi most a szín­re lép! S megkezdődik a harc a jövevényért. (40 évig Amerikában élt.) Kié legyen Misi. azé-e aki minden kará­csonyra alsónadrágot vásá­rolt neki ajándékul, vagy azé, aki nemzeti hősként őr­zi emlékét, a drágamamáé, aki fia hősi haláláról bol­dogan cseverész kávéházi asztalnál, teadélutánokon. A két asszony közötti parázs­ló ellentétek, feszültségek egyszeriben lángra lobban­nak. Emma, aki el sohasem temette Misit és drágamama között, aki viszont végleg nem akar hallani hősi halott fiának „feltámasztásáról”. Legfeljebb a milliomosnak hitt amerikaiban megko­pasztható üzletfelet lát. Nos, valahogy így kezdődnek, il­letve alakulnak a dolgok a színen, s folyik a kisded já­ték kettőjük között mindad­dig, mígnem Emma asszony a feleség halálra nem sújtja Misikéjét, aki drágamamával „szövetkezve” kacatként ut­cára akarja dobni a lakás­ból mindazt, ami neki 40 éves munkájának értelmét jelenti, ami őt négy évtize­den át életben tartotta: a Linger-bútorokat, az öreg zongorát és a faliképet. Amit életében magának és Misi­nek felépített, igazságát akarják lerombolni. Ezért inkább megöli Misit, sem­mint a drágamamáék igazsá­gát elfogadja. Méghozzá az­zal a művégtaggal sújtja fej­be, amit épp Misi hozott magával Floridából (mert ott olcsóbb), hogy itthon pó­tolja majd vele üszkös lá­bát, amelyet amputáltatni szeretne (mert az meg itt olcsóbb, sőt ingyen van!). Emma megöli Misit, s így minden marad a régiben.... Egy gyilkossággal a háttér­ben. íme nagy vonalakban a cselekmény, vázlatosan. Az úgynevezett „fecsegő fel­szín”, mely alatt valami mé­lyebbnek kell(ene) rejtőznie. Valamiféle filozófiának, mert a történet önmagában nem túlságosan érdekfeszítő, jóllehet a részletekben, egyes helyzetek megoldásá­ban, egy-egy feszesebb dia­lógban a színpadi ügyesség a szerzőtől el nem vitatha­tó. S az olykor mulattató poentirozás sem. A rendezés is — a vendég Saras Dezső munkája — a színmű ezen vonásait hangsúlyozza, mi­közben nagyvonalúan terem­ti meg a játék élményét, a szórakoztatás igényétől vezé­relve. Olykor azonban még a kabaré hígabb humorától sem idegenkedik. (A falon függő óriási arcképen, Misi arcképén váratlanul „kigyul­ladó” szemek — nyilván villanyégő apró fénye ez — olyan hatáskeltő eszköz, amely ha derűt is fakaszt a nézőtéren, nem túl szeren­csésen az említett irányba mutat). Garas Dezső jó tem­pójú, kidolgozott játékot produkál, kivételes színhá­zi érzéke a színészi játék ki­dolgozottságában mutatkozik mfeg. És ha van sikere a Drága­mamának, akkor az éppen a színészi játék diadala. Min­denekelőtt a címszerepet alakító Koós Olgáé, akinek a szerző drámája akár ju­talomjátéka is lehetne. Az érett művész teljes fegyver­zetében lép elénk, tehetségé­nek sziporkázásával lep meg bennünket. Gazdag pá­lyájának megannyi idős, öreg hölgyéből, polgárasz- szonyából egy tüneményes vénasszonyt gyúr egybe — elbűvölően. Egy szemtelen, ravasz, gonoszkodó, esendő, rámenős, félénk, álmodozói, közönséges drágamamát. Aki úgy tud ellenszenves lenni, hogy ugyanakkor rokonszen­vessé is válik. Aki látszólag szenilis, de ha üzletről van szó. borotvaként vág az esze. Erejéből arra is telik, hogy egy-egy magánprodukcióval dúsítsa a játékot. Ahogyan például fel akar mászni a bútorokra, mert egyébként ez a mániája, ahogy kapasz­kodás közben csaklik-nyak- lik, összeomlik, majd újra feltápászkodik — nyíltszíni tapsra ragadtatja a nézőt. Ezt a bemutatót, gyanítom, úgy fogjuk majd megőrizni emlékezetünkben, hogy volt egyszer egy előadás, ame­lyikben Koós Olga játszotta a nagymamát. Méltó partne­re. a tépett idegzetű Emmát erőteljes vonásokkal, tehet­séggel ábrázoló Győry Fran­ciska és a nagy kedvvel ko- médiázó Kátay Endre (Misi) társaságában. Hármójuk ki­tűnő összjátéka a színpadi „kamaramuzsikáláis” örömé­vel jutalmaz meg bennün­ket, vagy azt is mondhatnám kárpótol a gyengélkedő drá­ma hiányáért. Hogy tudniillik ezúttal csupán a felszín fecseg, de néma marad a mély. Vagy csak nagyon halkan szólal meg. Eredeti bemutatót lát­tunk — sajnos — igazi gon­dolati erő és formai eredeti­ség nélkül, Kálmán László kömyezetfestő díszleteivel. Morcsányi Géza dramatur­giai közreműködésével. Valkó Mihály ww Őszi virágkiállítás Pécsett Pécsett a Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Központ­ban negyedik alkalommal rendeztek őszi virágkiállítást és vásárt. A virágbemutatón negyven féle cserepes és hat féle vágott virágot mutatott be a Kertészeti és Park­építő Vállalat. Virágkötészeti tudományukat is bemu­tatták a kiállítók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom