Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-26 / 252. szám

/ 1985. OKTÓBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jó munka mellett la veaxtesóg Fél évig teli voltak a húsraktárak Ez év végén már nyereségre számít az ÁHV Az 1983. évet 140 millió forint, a tavalyi azonban már csak 33 millió forintos nyereséggel zárta a Szolnok Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat. Az idén — döntően a költsé­gek csökkentésére alapozva — 53 millió forint nyereség el­érését tűzték ki célul a szolnoki vágóhídon, az első félévet azonban jelentős, 18,5 millió forintos, veszteséggel zárták. Rosszul dolgozott tehát az ÄHV kollektívája? A jelek nem ezt mutatják, hiszen az úgynevezett fel nem. osz- osztott költségek 7 millió fo­rinttal voltak kisebbek a tervezettnél: jelentősen mér­sékelték az üzemfenntartá­sára fordított összegeket („az ilyen intézkedések per­sze csak átmenetileg alkal­masak a pénzügyi zavarok elkerülésére”) a szállítást jobban szervezve csökken­tették a fuvarköltségeket, a termelő berendezések mun­káját úgy hangolták össze, hogy fogyasztási csúcs ide­jén a vállalatnak ne kelljen a felhasznált energiáért pót­díjat fizetnie. A gazdálko­dás javulását jelzi az is, hogy egy tonna csontos húst 16038 helyett 15408 forintért állí­tottak elő a vállalatnál. Az első félévi veszteséget magyarázó okok közül a leg­fontosabb: a vállalat igen nehéz piaci feltételek között dolgozott, hiába termelt, termékei legtöbbször csak a raktárak készletét gyarapí­tották. A tervezettnél keve­sebb vágóállatot (sertésből a tervhez viszonyítva 97, mar­hából 94, juhból 81,4 százalé­kot) tudott felvásárolni a szolnoki ÁHV, ez azon­ban alig rontott hely­zetén, mert eladni ne­hezen tudott. Az ipari ter­melés a tervezettnél 18,8 millió forinttal, az élőállat­forgalmazás, az export 6,8 millió forinttal kevesebb nyereségét az értékesítési nehézségek okozták. A szo­cialista országokkal kötött államközi szerződések telje­sítése zavartalan volt, a „konvertibilis eladások” azonban — a kereslet csök­kenése vagy a vevő fizetési nehézségei miatt gyakran akadoztak. Az első félévben összesen 204 millió forintos árbevétel­kiesés miatt a folyamatos munkához hiteleket kellett felvennie a vállalatnak, a 7,7 millió forintot kitevő ka- amtok, valamint a saját ter­melésű készletek tárolására költött pénz pedig a kiadá­sokat növelte. A június 30- án még 121 millió forintos árukészletet csak szeptem­ber 30-ra sikerült 69 millió forintosra leszorítani, ráadá­sul úgy, hogy az értékesítés — párhuzamosan a külföldi kereslet élénkülésével . — csak a 3. negyedév utolsó hónapjában növekedett érez­hetően. A vállalat igyekezett al­kalmazkodni az élénkülő, de változó piaci kereslethez, a marhahús-exportot például a különben (ha van vevő az élő jószágra) kifizető­dőbb élőmarha-export rová­sára is fokozni tudta, több féle sertést kínált eladásra. A tárolási költségeket nem­csak az értékesítés növeke­désével csökkenő készletek csökentették, a beérkezett kevesebb élő állat (persze ez csak a mostani piaci hely­zetben előny) miatt a ter­melés is mérséklődött. Az év első három negyed­évét az ÁHV már 11,2 mil­lió forintos nyereséggel zár­ta. Ez az összeg 38 százalé­ka a tervezettnek. Az évvé-' gi eredmény a kereslet vál­tozásai mellett, az export­árak (ezek az idén a terve­zettnél kisebbek voltak a tavalyihoz képest pedig 18 százalékkal estek) és a dol­lár árfolyamának alakulá­sától függ. A vállalatnál bíznak abban, hogy az 1984. évi nyereséget sikerül elér­ni. Ezért újabb erőfeszítése­ket tesznek a húskihozatal javítása érdekében. A ser­téshús-kihozatal például az idén már 1 százalékkal volt jobb a normánál. V. Sz. J. ÉFÉDOSZ Bizalom öt évre Szakszervezeti választások a MÚV Járműjavítóban Hazánkban 1980-ban volt utoljára általános szakszer­vezeti tisztségviselő-válasz­tás. Az öt éve megszavazott mandátumok az idén járnak le. Tegnap délután, a MÁV Járműjavító Üzemének mű­velődési házában tartották az üzem szakszervezeti tiszt­újító küldöttértekezletét, amelyen a résztvevők először meghallgatták az öt éve hi­vatalban levő szakszerveze­ti bizottság jelentését a vég­zett munkáról, majd megvá­lasztották az új üzemi bi­zottság, illetőleg a munkáját segítő egyéb bizottságok tag­jait, vezetőit. A beszámoló-tisztújító ér­tekezleten részt vett Sándor János, az MSZMP Szolnok Városi Bizottságának titká­ra. A vállalati szakszervezeti bizottság ötéves munkájáról, az elért eredményekről Bel­ső László szb-titkár számolt be. Tájékoztatójában el­mondta többek között, hogv nagv eredményként könyvel­hetik el az üzem dolgozói, hogy az egyre súlyosodó lét­számhiány ellenére az elmúlt időszakban. 1982 kivételével, minden esztendőben „kivá­ló” címet értek el. A lét­számhiányt jelzi, hogy 1983- ban száz, tavaly pedig het­ven dolgozó .hiányzott. A gondokat csak enyhíthetik, de nem oldhatják meg a vállalati gazdasági munka- közösségek. A megváltozott gazdasági környezethez való alkalmaz­kodás jegyében említette azt, hogy az üzemben az egyéni ösztönzési rendszer módosí­tásával növelték a termelés hatékonyságát. Ennek leg­jobb példája a premizálási rendszer formája, amely alapvetően megnövelte a dolgozók és vezetők egyéni érdekeltségét. Részletesen kitért a szak- szervezeti bizottság titkára a bérezés kérdésére. Elmond­ta: annak ellenére, hogy 1985-ben, központi bérprefe­rencia révén, 81, százalékos béremelést hajthattak végre, még mindig jelentős a lema­radásuk a hasonló profilú üzemekhez képest. A beszámolót követő vita összegzése után tizenöt tagú vállalati szakszervezeti bi­zottságot, illetve további ti­zenöt munkabizottságot vá­lasztottak meg a következő öt évre. A szakszervezeti bi­zottság elnöke Szekeres Mi­hály, titkára Belső László lett. Küldöttértekezlet Tegnap.az Építő-, Fa- és Építőipari Dolgozók Szak- szervezete megyei küldöttér­tekezletével megkezdődtek a megyében a közelgő szak- szervezeti kongresszust elő­készítő ágazati szakszerve­zeti tanácskozások. Az ÉFÉ­DOSZ megyei küldöttérte­kezletén részt vett és felszó­lalt Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Galambos István, az ÉFÉ­DOSZ KV osztályvezetője. A hetvenöt küldött közel tíz­ezer építő- és faipari dolgo­zó képviseletében értékelte az elmúlt öt év munkáját, s megválasztotta az ágazat szervezett dolgozóit képvise­lő 9 megyei, és 12 kongresz- szusi küldöttet. Az ÉFÉDOSZ Központi • Vezetősége Kácsor Józsefet nevezte ki az ágaza­ti szakszervezet megyei titká­rává. Az ágazati szakszervezetek megyei küldöttértekezletei­nek sora ma az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete me­gyei küldötteinek tanácsko­zásával folytatódik. M 1-es autópálya Átadták az Ai szakaszt Új gépek, új technológia Gépbemutató a Hékl állami Gazdaságban Megindult a forgalom az M 1-es autópálya új. Her­ceghalom—Bicske közötti szakaszán. A 12,6 kilométeres kétszer kétsávos útszakaszt tegnap a 38. kilométerkőnél rendezett ünnepségen Tóth László közlekedési miniszté­riumi államtitkár adta át rendeltetésének, maid kitün­tetéseket nyújtott át a ter­vezésben és az építkezésben kiváló munkát végzett dol­gozóknak. Az M 1-es autóoálva új szakaszának átadásával Her­ceghalom és Bicske között felére csökken a menetidő, biztonságosabbá válik á gép­jármű-közlekedés. Szövetségi politika — nemzeti egység Aligha van a szocializmus építésének olyan területe, ahol a prog­ram kidolgozásában és vég­rehajtásában ne kapna fon­tos — a legtöbb kérdésben meghatározó — szerepet a párt szövetségi politikája. Az elmúlt négy évtized tapasz­talatai is ezt bizonyították, igazolva azt a lenini megál­lapítást, hogy nemcsak a ha­talom megragadásakor, ha­nem a szocializmus építésé­ben is szükség van szövetsé­gesekre. Nem véletlen tehát, hogy a XIII. kongresszus is az egyik legfontosabb politikai alapelvként szólt erről, ami­kor megállapította, hogy tár­sadalmunk, haladásunk alap­ja a munkás-paraszt szövet­ség, amelyhez szorosan hoz­zátartozik az értelmiséggel költött szövetség is. De léte­zik a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű, ateista és val­lásos emberek szövetsége is, mindazoké, akik egyetérte­nek az alapvető nemzeti cé­lokkal, és készek ezek meg­valósítására. Miért fontos napjainkban külön hangsúllyal szólni minderről? Miért nem te­kinthetjük egyszer s min­denkorra adottnak azt a szé­les körű politikai szövetsé­get, amely hazánkban az utóbbi évtizedekben nemze­ti programunk igenléséiben, a szocializmus építésében létrejött? Kikkel és mire kell ma — a holnap érdeké­ben — szövetkezni? Bonyolult kérdések ezek, nem lehet őket egy mondat­tal megválaszolni. Bonyolul­tak és mégis világosak, mert a tartós, szilárd és folyama­tosan megújuló nemzeti egy­séghez a XIII. kongresszus határozatában adva van egy olyan megfelelő társadalmi proglram, amelynek talajján kibontakozhat és tovább erősödhet az érdekazonosság­ra épülő együttes cselekvés. Ha visszatekintünk az el­múlt negyven évre, különö­sen az utóbbi negyedszázad­ra, egyértelművé válik, hogy a szocializmus — a párt irá­nyításával — az egész tár­sadalom számára, az egész nép részvételével épült és épül ma is. Olyan értékek sora született ezeknek az évtizedeknek a küzdelmei­ben, mint történelmünk so­rán korábban soha. A lét­biztonság, a fejlett ipar. a szocialista mezőgazdaság megteremtése és a művelő­dés kiteljesedése egy egész nemzetet emelt európai szín­vonalra. E történelmi folyamat eredményeként jött létre az a széles körű egyetértés és szövetség, amely a szocializ­mus építésében 1957 óta meghatározó. S ez a kibonta­kozás része volt a vállalt és mindmáig követett lenini politikai irányvonalnak. Az egység alapja pedig az, hogy mindenki, aki e hazában él, érdekelt a szocializmus épí­tésében, a nemzeti és egyéni gyarapodás békés feltételei­nek megteremtésében. Ez a joggal össztársadalminak ne­vezhető érdek és igény tes­tesül meg a párt politikájá­ban is. Ezt vallja a magáé­nak a Hazafias Népfront, A Hazafias Népfront — mint a népi-nemzeti egység kerete és a szövetségi politi­ka megtestesítője — azzal a lehetőséggel rendelkezik, hogy felvilágosító szóval és a közös cselekvés megszer­vezésével minden állampol­gárhoz szólhat. így termé­szetes, hogy bárki részt kér­het és vállalhat a népfront által szervezett és irányított munkából anélkül, hogy eh­hez — a hazához való hűsé­gen és a politikai célok egé­szének vagy egy részének vállalásán túl — más köve­telményeknek meg kellene felelnie. A szocializmus építésének fő kérdéseiben tehát megr van az emberek túlnyomó többségének egyetértése. S ez az egység nem a múlé- kony látszatokra, nem a nap­jainkat kísérő gondok erő­szakolt elsimítására épült, hanem a munkára, a boldo­gulás közösen választott út­jára, a nyílt, segíteni aka­ró szóra és az önmagukért beszélő eredményekre. Az utóbbi években azon­ban számos olyan kedvezőt­len változással kellett szem­benézni, amelyek próbára teszik az emberek tűrőké­pességét. A váratlanul, szin­te drámai gyorsasággal ked­vezőtlenné váló külső felté­telek hatása ráadásul páro­sul az intenzív gazdaságfej­lesztésre történő áttérés amúgy is bonyolult, sokféle nehézségével. Nem könnyű elfogadni, hogy mindezek következtében megtorpant az életszínvonal emelkedése, nehezebbé vált a mindenna­pi megélhetés, szűkültek a korábban szinte korlátlannak hitt lehetőségek. De a mai, nehezebb hely­zetben sem vitathatja senki a megtett út értékét; a jövő célját, értelmét, a szövetség fontosságát. Mert annak ellenére, hogy a nemzetközi feszültség nö­vekedése és a gazdasági ne­hézségek miatt nagy teher- próbának van kitéve társa­dalmunk, a létbiztonság szi­lárd, a politikai légkör nyu­godt. Ez táplálja azt a köl­csönös bizalmat is, amely meghatározó a párt és a tö­megek viszonyában; s azt a példás helytállást, amely le­hetővé teszi, hogy kritiku­sabb helyzetben is talpon tudunk maradni. Sőt, mind­ezek fényében még világo­sabbá vált, hogy világnéze­ti, felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki érde­kelt abban, hogy az ország békés körülmények között gyarapodjon gazdasági, tár­sadalmi, kulturális értékek­ben egyaránt. A szövetségi politika tör­ténelmileg meghatározott körülmények között valósul meg. Másra kellett szövet­kezni a demokratikus átala­kulás időszakában; másra a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének idején; és másra kell ma, amikor a fe­szítő viszonyok között az egész társadalomnak na­gyobb fegyelemre, a benne működő erők jobb együttmű­ködésére és egységére van szüksége. Ezért a népfront­mozgalom tevékenységében is az az egyik legfontosabb követelmény; hogy jobban járuljon hozzá a közös gon­dolkodás és cselekvés álta­lánossá tételéhez; erősítse az emberek egymás iránti megbecsülését, és figyelmét, vállaljon nagyobb1, szerepet a helyi településpolitikai fel­adatok kialakításában és megvalósításában. Ha a nemzeti programot megtestesítő kongresszusi határozatot tekintjük, vilá­gossá válnak a teendők. Mindenekelőtt az, hogy vív­mányaink megvédésén túl ma elsősorban az eredmé­nyesebb gazdálkodás és a tudatosan vállalt fegyelme­zett munka általánossá téte­le érdekében kell szövetkez­nünk. További fejlődésünk függ ugyanis attól, hogyan tudjuk értékeinket és tarta­lékainkat a gazdasági egyen­súly javítása érdekében fel­használni. S ez elképzelhe­tetlen a különböző társadal­mi csoportok: kommunisták és pártonkívüliek, hívők és ateisták, idősebbek és fiata­lok még szorosabb, a közös érdekek érvényesülését szol­gáló összefogása nélkül. A továbblépés alapvető feltétele a szocialista demok­rácia fejlesztése. Ez azért is lényeges, mert az utóbbi időben számos nagy hordere­jű kezdeményezés történt ennek érdekében, a fejlődés mégis elmarad a követelmé­nyektől, a gyakorlat a lehe­tőségektől. Anélkül .pedig nehezen képzelhető el a kí­vánatos minőségi változás, hogy az emberek ne legye­nek jobban érdekeltek a munkájukat és helyzetüket érintő legfontosabb döntések előkészítésében, meghozata­lában, végrehajtásában és ellenőrzésében egyaránt; hogy ne érezzék közvetlenül is a közért végzett munka értelmét és gyakorlati hasz­nát. Az állampolgári fegye­lem _ ezen belül a munka­helyi rend — megszilárdítá­sa, a szocialista értékrend érvényesítése, a tiszta köz­élet csakis a szocialista de­mokrácia eleven légkörében valósulhat meg. Lényeges azt is helyesen látnunk, hogy a politikai szövetség és a nemzeti egység szilárdsá­ga ellenére sem mentes a vitáktól, különösen akkor nem. ha az egész társadal­mat érintő, nagy horderejű kérdésekről van szó. A párt igényli a döntések előtti szé­les körű eszmecserét. Jó példa volt erre a közelmúlt­ban az új választójogi tör­vény társadalmi vitája, nap­jainkban pedig a VII. öté­ves tervkoncepció előzetes véleményezése. Éppen ezért a demokratizmus és a vita­kultúra fejlesztése egymás­tól elválaszthatatlan. A kü­lönböző. társadalmi érdekek érdemi ütköztetésére ugyan­is csak akkor van lehetőség, ha a demokratikus fórumok helyesen működnek. A vi­takultúra fejlődése viszont nagyobb türelmet követel mindenkitől. Mindannyiunk­nak me? kell tanulni a mi­énktől eltérő vélemények he­lyes kezelését, amire a nép­frontszervek újraválasztása is jó lehetőséget teremt. ! A HNF VIII. kongresszu­sát előkészítő időszakot fel kell tehát használnunk a po­litikai szövetség és a nemze­ti egység erősítésére. Arra, hogy társadalmi helyzetétől, világnézeti beállítottságától függetlenül minden jószán- dékú, becsülettel dolgozó em­ber dolgozhasson, s megtalál­ja munkája értelmét és egyé­ni boldogulását nemzeti programunk megvalósításá­ban, a szocializmus építésé­ben. László Gyula A cukorrépa-betakarítás korszerű gépeivel ismerked­hettek meg a szakemberek tegnap délelőtt a Héki Álla­mi Gazdaság alcsiszigeti ke­rületében. A bemutatót a Gabona és Iparinövények Termelési Rendszere (GITR), a MAE Szolnok megyei szervezete és a házigazdák rendezték. A mintegy 100— 120 szakember a nyugatné­met Kleine és a francia Heriau cég gyártmányait te­kinthette meg. A rendezvényen olyan be­rendezéseket mutatott be a GITR, amelyek alkalmazá­sával új betakarítási techno­lógia valósítható meg. A ko­rábban a földből kikerülő termés olykor napokig is rendre rakva a táblán ma­radt. A tapasztalatok azon­ban bebizonyították, hogy ez a módszer sok veszteséggel jár. A répát felszedése után a lehető legrövidebb időn belül prizmába kell rakni a tábla szélén vagy a cukor­gyári átvevőheyen. így őriz­hető meg a termés cukortar­talma. Ez a technológia meg­valósítható a bemutatón lá­tott gépekkel, amelyeknek további előnye, hogy előtisz­títják a felszedett répát. A Heriau nonstop egymenetes betakarítógépének mun­kája ma Magyaror­szágon a „legtisztább”. Az országos átlagnál mintegy 20 százalékkal ki­sebb a szennyeződés miatti súlylevonás azoknál a szál­lítmányoknál. amelyeket ez a gép szed. A föld- és levél­mentes répaprizmákban pedig kevésbé romlik a termés. A Kleine-gépek — ezek közül három típust láthattak az érdeklődők — a répafejet úgy gyűjtik össze, hogy al­kalmas takarmányozásra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom