Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 25. Ünnepi megemlékezés az ENSZ napján Ronald Reagan beszéde Kommentár Marokkó váratlan ajánlata Csütörtökön szólalt fel az ENSZ negyvenedik közgyűlésén Reagan amerikai elnök. A képen; Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter (balra) és Trojanovszkij ENSZ-nagykövet hallgatja az amerikai vezető beszédét (Telefotó — AP—MTI—KS) II. Hasszán marokkói ki­rály immár több mint két évtizedes uralkodása során sokszor került a nemzetkö­zi reflektorfénybe, váratlan politikai döntéseivel. Leg­utóbbi lépése azonban min­den korábbit felülmúlt, vá­ratlanul érte a világot. A király ugyanis üzenetet in­tézett az ENSZ-hez, — ezt miniszterelnöke olvasta fel a közgyűlésen — s ebben kö­zöltét hogy , országa egyolda­lú tűzszünetet hirdetett ki Nyugat-Szaharában, sőt haj­landó — semleges megfi­gyelők ellenőrzése mellett — népszavazásra bocsátani a [terület hovatartozásának el­döntését. , Nyolc éve folyik már a háború Marokkó és a Nyu- gat-Szahara függetlenségéért küzdő szervezet, a Polisario front között, de , a rabati vezetés eddig a legcseké­lyebb engedékenységet sem mutatott. Ilyesmit nem is vártak tőle, hiszen közis­mert, hogy Hasszán király szilárdan hiszi; Nyugat-Sza- hara történelmi okokból Ma­rokkó egy része. Nem vitás, hogy valaha, még a gyar­matosítások előtt ; a marok­kói birodalom nagysága jó­val meghaladta az ország mai területét, ám ma már nem lehet a középkori , bi­rodalmakra hivatkozni. Nyugat-Szaharát a spa­nyolok gyarmatosították. A XIV. század végétől kezdve lanyhult az érdeklődés a földrész iránt, hiszen a túl­nyomóan sivatagi területnek nem volt sok haszna. Mikor azonban a múlt században jelentős foszfátmezőket ta­láltak itt, rögtön fontos lett Nyugat-Szahara homokja. A spanyolok csak 1975-ben vo­nultak ki innen, miután megegyeztek a szomszédos Marokkóval és Mauritániá­val, hogy csináljanak a si­vataggal, amit akarnak. A két ország megosztozott a területen, s ezáltal , hosszú évekre szóló vihart kavar­tak Afrika északnyugati csücskében. A terület nomád őslakóira támaszkodó fel- szabadi tási mozgalom, a Po­lisario, amely már a spa­nyolok ellen is harcolt, foly­tatta a küzdelmet a szom­szédos hódítók ellen is. Mauritánia nem sokáig bírta: 1979-ben inKább bé­két kötött a Polisarióval, s kivonta katonáit. Azóta Ma­rokkó és a felszabadítási front háborúzik a sivata­gért, illetve a homok egyet­len nagy kincséért, s a vi­lág legnagobb foszfátbá­nyájáért. II. Hasszán csapa­tainak tevékenységét nem sok siker kíséri; csak az északnyugati háromszöget — a bukrai foszfátbányával — tudják uralni, az ország javarésze a Polisarióé. Ezen az alapon kiáltották ki a Szaharai Arab Demokrati­kus Köztársaságot, amelyet Afrika országainak egy része elismer, más része nem. Ezt az állapotot általában tartósnak jósolták a megfi­gyelők. Most azonban a ma­rokkói király váratlanul megegyezési készséget mu­tat. Csakhogy a Polisario az ajánlatot kapásból vissza­utasította. Hogy miért, az még válaszra vár. Nyugat- Szahara sorsa továbbra sem látszik megnyugtatónak. Avar Károly Lapzárta Vízilabda MNK Szolnoki VSE—Újpesti Dózsa 10:9 (3:2, 2:4, 3:1, 2:2). Damjanich uszoda, 300 n. A Magyar Népköztársasági Kupa középdöntőjében for­dulatokban bővelkedő, iz­galmas mérkőzést játszott a két csapat. A Szolnok na­gyobb különbséggel is nyer­hetett volna, Az ünnepi ülés első felszó­lalója Reagan elnök volt aki sajátos hangvételű beszédet mondott. Azt mondotta ugyan, hogy „új kezdetet akar a szovjet-amerikai kapcsolatokban, amikor no­vemberben Genfben talál­kozik Mihail Gorbacsov- val, az SZKP KB főtitkárá­val, — de beszéde nagy ré­szét a Szovjetunió politikája és különösen más országok­nak nyújtott segítsége elle­ni támadásoknak szentelte. Reagan abból indult ki, hogy „a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti különbségek mélyrehatóak”. Bár kifejtette, hogy Gorba- csovval „olyan szellemben lehet és kelL találkoznia, amelyben békésen tárgyal­hatnak a különbségekről”, továbbá a nézeteltérések megértésének egyetlen mód­ja az, ha tisztában vannak lényegükkel, s Genfben meg kell vizsgálni, mi az oka a bizalmatlanság jelen­legi szintjének. Reagan csak röviden fog­lalkozott a Szovjetunió új leszerelési javaslataival. „Ügy vélem, vannak a ja­vaslatban olyan magvak, amelyeket fel lehet nevelni, s az elkövetkező hetekben arra kell törekednünk, hogy létrehozzuk az igazi alku fo­lyamatát” — mondotta, s kijelentette: üdvözli a szov­jet vezetésnek a ballisztikus rakéták számának nagy ará­nyú csökkentése iránt tanú­sított érdeklődését, de azt hangoztatta: „mindaddig, amíg az ilyen fegyvereket nem tüntetik el a Föld szí­néről. az Egyesült Államok keresi a módot arra, hogy kísérletekkel és próbákkal szabaduljon meg a nukleá­ris fenyegetés terrorjától”, vagyis folytatni kívánja az űrfegyverkezési program megvalósítását, beleértve az Az ülésen felszólaló szov­jet külügyminiszter, Eduard Sevardnadze beveztőben fel­olvasta azt az üzenetet, ame­lyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára küldött a világszervezet főtitkárának és az ENSZ fennállása 40. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepi ülés valamennyi résztvevőjének. „Az Egyesült Nemzetek Szervezete annak köszönhe­ti megszületését, hogy a sza­badságszerető népek győzel­met arattak a fasizmus és a militarizmus felett — han­goztatja az üzenet. — Teljes­séggel ésszerű tehát, hogy az ENSZ Alapokmányának kez­dő sorai kifejezésre juttat­ják az Egyesült Nemzetek­nek azt az elhatározását, hogy az elkövetkező nemze­dékeket megszabadítják a háború borzalmaitól, türel­met tanúsítanak egymás iránt, és békében, ió szom­szédokként kívánnak együtt élni. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, amely 1945. október 24-én lépett hatály­ba — azon napon, amit azóta a szervezet születésnapjának tekintünk — kiállta az idők próbáját. A világszervezet jelentős tényező lett a nem­zetközi kapcsolatok rendsze­rében. Az elmúlt negyven év során az emberiségnek sike­rült elkerülnie az újabb vi­lágháborút, s az Egyesült Nemzetek hozzájárult ehhez. Ma azonban minden ko­rábbinál sürgetőbb feladat, hogy nyíltan és határozottan kinyilvánítsuk: az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt fő feladat még nem valósult meg: még nem ér­tük el a tartós és szilárd bé­két. Ma minden eddiginél nagyobb szükség van a nem­zetek és az emberek közös erőfeszítésére, azért, hogy megmentsük az emberiséget a nukleáris katasztrófa fe­nyegetésétől. A gyakorlatban ez minde- nekelőtf azt követeli meg, hogy vessünk véget a fegy­ilyen fegyverek gyakorlati kipróbálását. Azt állította, hogy ez nem fenyeget sen­kit sem, s a Szovjetunió is foglalkozik űrvédelmi rend­szer kifejlesztésével. Európáról szólva arról be­szélt, hogy „semmi sem in­dokolja az európai kontinens folytatódó és állandó meg­osztását” s „a megosztás és a bizalmatlanság falait el kell tüntetni”. Közölte, hogy a genfi találkozó előtt még foglalkozni kíván egy beszé­dében ezzel a kérdéssel. „Tavaly az ENSZ-közgyű- lés ülésszakán azt mondot­tam, hogy az Egyesült Ál­lamoknak és a Szovjetunió­nak minden oka megvan a közöttük fennálló távolság lerövidítésére. Genfben, a verkezési versenynek, a Föl­dön, és akadályozzuk meg azt a világűrben. Űj erőfeszítésekre van szükség annak érdekében is, hogy felszámoljuk a feszült­ség regionális melegágyait, és megszüntessük a gyarmati rendszer maradványainak minden megnyilvánulását. Az Egyesült Nemzetek előtt számos más sürgető feladat is áll: valódi lesze­relési intézkedésekkel kell megkönnyítenie az erőfor­rások újraelosztását az alko­tó célok megvalósítására, arra, hogy felszámoljuk az elmaradottságot és az éhe­zést, a beteaségeket és a nyomort. Ugyanezt a célt kell szolgálnia a nemzetközi gazdasági kapcsolatok igaz­ságos és demokratikus ala­pokon történő átalakításá­nak. annak, hogy biztosítsák a valódi emberi jogokat és szabadságjogokat minde­nekelőtt a békében megva­lósított élet jogát. Mindezt annak biztos tu­datában jelentjük ki, hogy amikor most a szervezet fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepeljük, a tagállamok figyelmének arra kell összpontosulnia, hogy az Egyesült Nemzetek tevé­kenységet még hatékonyab­bá és eredményesebbé te­gyék. A Szovjetunió, amely az Egyesült Nemzetek egyik alapító tagja és állandó tag­ja a Biztonsági Tanácsnak, az eddigiekhez hasonlóan to­vábbra is minden módon hozzájárul a világszervezet sikeréhez, ahhoz, hogy telje­síthesse hatalmas feladatát, az Alapokmány szigorú tisz­teletben tartásának alapján" — hangzik Mihail Gorbacsov üzenete. A szovjet külügyminisz­ter ezután méltatta az ENSZ négy évtizedes útját majd megállapította: változatla­nul a népek és a világszer­vezet előtt áll még a leg­fontosabb feladat, a garan­tált béke megteremtése. Az két ország vezetőinek hat év óta első találkozásán Gor_ bacsov úrnak és nekem meg­lesz erre a lehetőségünk. így Genfbe mindkét félnek az­zal a szándékkal kell elmen­nie, hogy párbeszédet foly­tassanak, elkötelezzék ma­gukat egy olyan világ mel­lett. amelyben kevesebb a nukleáris fegyver, elkötelez­zék magukat arra, hogy biz­tonságosabb ösvényen ha­ladnak együtt a XXI. szá­zad felé, lerakják a tartós béke alapjait” — mondotta Reagan, de kijelentette, csak akkor lehet eredményeket elérni, ha „minden nép fel­hagy azzal, hogy saját el­gondolásait másokra kény­szerítse”. emberiség vállára nehezedő legsúlyosabb teher a fegy­verkezési verseny, amely el­kerülhetetlenül közelebb visz a katasztrófa peremé­hez: „Kötelességünk, hogy megállítsuk, majd vissza­fordítsuk ezt a versenyt, megakadályozzuk, hogy az kiterjedjen a világűrre is” — húzta alá nagy nyoma­tékkai Eduard Sevardnadze. Rámutatott: a Szovjetunió a „csillagok háborúja” elgon­dolásával a csillagok békéje tervét szegezi szembe, tar­tós" békét akar a földön is. „A Szovjetunió olyan vi­lágot javasol, amelyben nincsenek fegyverek a vi­lágűrben. A Szovjetunió olyan világot javasol, amely­ben gyökeresen csökkentik, majd teljesen felszámolják a nukleáris fegyvereket. A Szovjetunió olyan világot ja­vasol, amelyben a Szovjet­unió és az Egyesült Államok a többi nukleáris hatalom­nak is példát mutat min­denfajta nukleáris robban­tás leállításával. A Szovjet­unió olyan világot javasol, amelyben a Szovjetunió és az Egyesült Államok lemond az új atomfegyverek kifej­lesztéséről, befagyasztja meglévő fegyverkészleteit, eltiltja és megsemmisíti a műholdelhárító rendszere­ket” — mondotta. „A Szovjetunió tiszta lelki­ismerettel, nem üres kézzel jött erre az ülésre — mon­dotta beszéde befejező ré­szében Eduard Sevarnadze. — Az az ország, az a nép, amely oly sokat szenvedett a háborútól, hogy sebei most, negyven év elmúltá­val is sajognak, olyan konk­rét és realista lépések szé­les körű programját java­solja, amelyek a minimá­lisra csökkenthetik a világ­méretű katasztrófa kockáza­tát. Minden törekvésünk a jövő biztosítására irányul — de ennek a jövőnek az ér­dekében a kockázatot már most fel kell számolni”. fl szovjet külügyminiszter felszólalása Szovjet—bolgár tárgyalások kezdődtek Száfiában Mihail Gorbacsov és Todor Zsivkov megbeszélésol Tegnap megkezdődött Mi­hail Gorbacsovnak, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtit­kárának bulgáriai baráti lá­togatása. Mihail Gorbacsov a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának, a Bol­gár Népköztársaság Államta­nácsának és Minisztertaná­csának meghívására tesz lá­togatást Bulgáriában, köz­vetlenül azután, hogy kül­döttség élén részt vett a Varsó Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testü­letének szerdán befejeződött kétnapos szófiai ülésén. Mihail Gorbacsov tegnap délelőtt megkoszorúzta a bolgár főváros központjában álló Leni'n-szobrot és a Di- mitrov-mauzóleumot. Jelen volt Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, bolgár állam­fő. A két politikus lerótta kegyeletét Georgi Dimitrov szarkofágja előtt. Mihail Gorbacsov ezután a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának székházába látogatott. A ta­lálkozón Todor Zsivkov ve­zetésével részt vettek a BKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjai, póttagjai és a Központi Bizottság titkárai. Megbeszélést folytattak a bolgár—szovjet kapcsolatok és a nemzetközi élet idősze­rű kérdéseinek széles köré­ről. Kiemelt figyelmet for­dítottak a legfelső szinten elért megállapodások meg­valósításával kapcsolatos gyakorlati intézkedésekre. Meggyőződésüket fejezték ki, hogy az ez irányú munka hozzá fog járulni a BKP és az SZKP, a Bolgár Népköz- társaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú együttmű­ködés korszerűsítéséhez és elmélyítéséhez, nemzetközi téren kialakított közös te­vékenységük fokozásához. Haderőcsökkentés — magyar felszólalás Készen állunk a tárgyszerű megbeszélésekre Tizenkettedik évükhöz ér­keztek a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalások, de az évforduló nem ad igazán okot ünneplésre: ilyen hosz- szú idő alatt sem születtek gyakorlati megegyezésben kifejeződő eredmények. Er­ről beszélt a tárgyalások teg­napi ülésén Petrán János, nagykövet, a magyar kül­döttség vezetője. A NATO- országok, mondotta, igye­keznek elodázni a megálla­podást, így például újra elő­vették az 1973-ban már meg­oldott földrajzi kérdést, ar­ra hivatkozva: konfliktus esetén az Egyesült Államok lényegesen messzebbről len­ne kénytelen visszahozni Közép-Európába onnan ki­vont erőit, mint a Szovjet­unió. Ez az érvelés a föld­rajzi tényezők egyikét, a tá­volságot kiragadja az ösz- szefüggésből. A földrajzi helyzet összetevőjének egyik része a Nyugatnak, más ré­sze a Keletnek kedvez. A magyar nagykövet han­goztatta, hogy a szocialista országok február 14-i javas­latuk beterjesztésével jelen­tős lépést tettek a kompro-: misszumos megállapodás fe­lé, messzemenően figyelembe véve a nyugati partnerek biztonsági érdekeit is. Csak annyit várnak a NATO-or- szágoktól, hogy azok világo­san fogalmazzák meg: haj­landók-e a javaslat alapgon­dolatainak elfogadásával konkrét, tárgyszerű megbe­széléseket kezdeni a bécsi tárgyalások leglényegesebb problémáiról. A szocialista országok erre továbbra is ké­szen állnak, mondotta Pet­rán János nagykövet. Mubarak Jordániában Hoszni Mubarak egyipto­mi elnök tegnap Jordániá­ba érkezett. Husszein ki­rállyal egy különutas közel- keleti rendezés kilátásait te­kinti át. A két vezető fon­tolóra veszi az Arafat ve­zette Palesztinái Felszabadí­tási Szervezet jövendő sze­repét a „terület a békéért” jelszóval tervezett különtár- gyaláson. Eddig mindkét fél kitar­tott amellett, hogy a PFSZ- nek helyet kell adni a tár­gyalási mechanizmus első szakaszában. Az Achille La- uro olasz hajó ügye és az erőszakos cselekmények so­rozata után azonban a nyu­gat-európai országok már nem támogatják az Arafat irányította szervezetet még abban az óvatos formában sem, ahogy eddig tették. Másrészt és a PFSZ viszo­nya lehűlt; Egyiptomot sér­tették azok a palesztin cé­lozgatások, hogy szerepe lett volna az Achille Lauro eltérítőinek őrizetbe vételé­ben. SZÓFIA Az ENSZ Nevelésügyi, Tu­dományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO Szófiában folyó közgyűlé­si ülésszaka jelenleg a fiata­lok helyzetéről folytat vitát. LONDON Seven Days („Hét Nap”) címmel Nagy-Britannia Kommunista Pártja új heti­lapot adott ki. A lap kis formátumú, minden hét pén­tekén 12 oldalon jelenik meg, egyelőre tízezerre tervezett maximális példányszámmal. Főszerkesztője Chris Myant, akit a párt korábban — eredmény nélkül azonban — ugyanilyen tisztségre java­solt a Morning Star kommu­nista napilap igazgató taná­csának. GENF Az atom- és űrfegyverzet­ről Genfben folyó szovjet— amerikai tárgyalások kere­tében tegnap ülést tartott a közepes hatótávolságú fegy­verekkel foglalkozó munka- csoport. BELGRAD Az Elnöki Tanács Karlo Mrazovicsnak, a Jugoszláv Föderáció Tanácsa tagjá­nak a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesz­tésében és a két ország né­pei barátságának elmélyíté­sében szerzett kiemelkedő érdemeiért a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjét adományozta. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke csü­törtökön fogadta Roska Ist­vánt, a Magyar Népköztár­saság új berlini nagyköve­tét, aki átadta megbízóleve­lét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom