Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-17 / 244. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. OKTÓBER 17. IA tudomány világa I Nem megváltás, de nagy kincs Tévhitek és a valóság „Korlátozott repülési sebességgel” A München melletti kempingben pénzért adja az automata a meleg vizet. No, nem megfizethetetlen, ám a magyar turistának legalábbis szokatlan, hogy egy-egy márkát kell leszurkolni a reggeli-esti zuhanyért. , Ügyelnek a vízre. Nem, nem is pusztán a vízre: a meleg vízre! A meleg víz ugyanis energiát hordoz, nem is keveset. Mivel a vizet jobbára más energiahordozókkal melegítik, amelyek köztudottan nem olcsók, érthető a takarékosság. Óriási hökészletek Vajon megfordítva hogyan áll a dolog? Vajon a föld mélyéből forrón feltörő vizekkel mi, magyarok miként bánunk? Hiszen hévizeink, mindenki tudja, bőségesek, és — bár ezt talán kevesebben tudják, — még nagyobbak tartalékaink. Ám, hogy tíz ember közül kilencnek, ha e téma szóba jön, eleve a gyógyfürdők jutnak eszébe, az aligha véletlen. A termálvíz hasznosításának minden más próbálkozása — a nem lebecsülendő eredmények mellett is — messze elmaradt az ország lehetőségeitől. Kivált, az energetikai felhasználás, avagy a komplex hasznosítás. Közismert, hogy a föld méhe itt, a Kárpát-medencében — a természet különös geológiai játéka folytán — jóval melegebb a világátlagnál. Míg a Föld más tájain átlagosan 33 métert kell lefelé haladni ahhoz, hogy a hőmérséklet egy Celsius-fokkal nőjön a rétegekben, nálunk mindössze 18 métert. Ami azzal egyenértékű, hogy például a Szeged környéki mélyfúrásokban, úgy két-há- romezer méter körül már 100—140 Celsius-fok a hőmérséklet. Ha tehát a mélyben sokhelyütt föllelhető víztároló rétegekből ezt a meleg vizet (vagy csupán a hőt) felszínre juttatjuk, jelentős meny- nyiségű energiát nyerhetünk. Csak hát végül is mennyit? Nos, a hozzáértők véleménye éppen ebben eltérő. Mert igaz, Magyarország geote. mikus energiakincsének fel- térképezése világviszonylatban is jónak mondható; meglehetősen sok mélyfúrásból rengeteg geológiai, hidrogeológiai adat gyűlt össze; mégis aligha túlzott a szerénység, amikor a szakemberek készletbecslésének nevezik számításaikat. Ami szerint az optimisták, így Boldizsár Tibor egyetemi tanár, (aki több mint évtizede sürgeti, hogy jobban aknázzuk ki különleges geotermikus adottságainkat) nemzetközileg elfogadott számítási módszerrel számolva úgy találta, hogy Magyarország geotermikus energiakészlete három kilométernyi mélységhatárig 1260 milliárd (!) tonna kőolaj Egy újszerű kengyel a fogszabályozásnak eddig legalább két évig tartó időtartamát sok esetben hónapokkal megrövidítené. A fogszabályozás elve a következő: ha egy fogra hosszabb ideig valamilyen erő hat. a fogmederben olyan elváltozások mennek végbe, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogak a kívánt irányba elmozduljanak. A hagyományos kengyellel azonban — mert deformálódik — nehéz állandó, egyenletes és megfelelő erősségű nyomást kifejteni, ezért azt havonta ki kell cserélni. A nitinol (nikkel és titán ötvözete) huzalból készült elégetésekor képződő melegmennyiséggel egyenlő. (Hasonló eredményre jutott a közelmúltban a Magyar Szénhidrogénipari Kutató- Fejlesztő Intézetben egy, a készleteket felmérő munka- csoport is — a meglepően nagy számot tehát aligha vélhetjük megalapozatlannak.) Az óvatosabb becslések viszont ennek csak hatodá- ra-tizedére teszik a készleteket. Ami bizonytalanság ugyan meglehetősen nagynak tűnhet, a vita azonban inkább akadémiai jellegű. Abban. ugyanis kivétel nélkül mindenki egyetért, hogy a készletek messze nagyobbak, semmint amennyit jelenlegi gazdasági lehetőségeink közepette — akár évtizedekre előre tekintve is — képesek lennénk hasznosítani. Hogyan állunk nát végül is? Az érintett minisztériumok és főhatóságok által az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közelmúltban jóváhagyott koncepciója, valamint a Magyar Tudományos Akadémia által készített tanulmány szerint az ország területének 40 százalékán feltárt óriási geotermikus energiamennyiség, óvatos becslés szerint is legalább száz éven át egy millió tonna fűtőolaj hőegyenértéké- nek megfelelő geotermikus energiatermelést tesz lehetővé. Ez mintegy ötszöröse annak, amit a ma rendelkezésre álló termálkutak képesek — lennének — adni. Elhanyagolt kutak A feltételes módot az indokolja, hogy az országban jelenleg 180 nagyenergiájú geotermikus kút létezik, ezek évente kétszázezer tonna olajat helyettesíthetnének, ha rendben lennének. Ma azonban csak enregiájuk felét hasznosítjuk, mert a kutak 70—80 százaléka elhanyagolt, a karbantartás esetleges, vagy egyáltalán nincs, a kutak így kevesebbet termelnek a lehetségesnél, a meleg víz jelentős része felhasználatlanul elfolyik. Azt sem lehet tudni pontosan, mennyi a hasznosított energia, mennyi a termelés, mert nincs mérés, röviden: nincs geotermikus energiagazdálkodás. Nemcsak arról van szó tehát, hogy az említett évi 1 millió tonna kőolaj (a hazai olajtermelés fele!) helyettesítéséhez további mintegy 1000 geotermikus kutat kellene fúrni, hanem a már meglévőket is rendbe kellene tenni, vizük hőenergiája hasznosítását megoldani, a szénhidrogénre fúrt, meddő, de meleg vizet adni képes kutakat termelésbe állítani, vizük felhasználásáról gondoskodni; és így tovább. Látható tehát: ha a geotermikus energia nem is maga a megváltás, részesedése a hazai energia-ellátásból akkora lehetne, amely melúj kengyel a kezelés egész tartama alatt a szájban marad, vagy legfeljebb egyszer cserélik ki. Ez a nitinol különleges tulajdonságának köszönhető. Az anyagot először harapófogóval a kívánt formába hajlítják, rövid ideig 800 C-fokon hevítik, majd szobahőmérsékletre lehűtik. Utána a huzalt kiegyenesítik, s a fogakat rögzítik vele. A test melegének hatására a Huzal ismét igyekszik felöltem a hevítés alatti alakját, s így a kívánt erővel és irányba nyomja a fogakat. A nitinol huzalt az iowai egyetemen fejlesztették ki. lett már nem lehet szó nélkül elmenni. Mert igaz ugyan, a termálvíz hője nem szállítható, csak helyben használható, és nem is ingyen energiaforrás. A kutak fúrása, karbantartása, a felszíni berendezések, a fűtő (esetleg hűtő) rendszerek kiépítése, a folyamatos üzemeltetés bizony egyáltalán nem olcsó. Olyannyira nem, hogy ma — bármily meglepőnek tűnhet is —, többe kerül egy ugyanannyi hőt adó, geotermikus energiára alapozott létesítmény, mint gey hasonló, ám kőolajjal vagy földgázzal „üzemelő”. Legalábbis ami a beruházási költségeket illeti. Igaz'ugyan, a geotermikus létesítmény, a többletköltséggel együtt, mintegy két év alatt megtérül, de köztudott: immár évtizede e beruházásokra bizony nehezebben jut pénz. Komplex hasznosítást Hogy ez az ellentmondás azért feloldható, arra szerencsére akad már néhány példa. Az utóbbi években létrehoztak néhány, kifejezetten korszerűnek mondható geotermikus rendszert, amelyekkel megoldották a termálvíz hőjének komplex, több lépcsős hasznosítását: a kutak 90 fok Celsius körüli hőmérsékletű vizét több, úgynevezett hőlépcsőben hasznosítják. Előbb lakások, munkahelyek fűtésére, majd állattartó telepek, növényházak melegítésére, terményszárításra, melegvíz-szolgáltatásra, majd fürdésre. Sőt a komplexitás még növelhető téli-nyári felhasználás közötti különbségtétellel, hogy a hasznosítás ne csak szezonális legyen. Ma azonban még nem ez a jellemző. Az évente kitermelt, mintegy 170 millió köbméterre becsült hévíz háromnegyedét egy hőfokon hasznosítják, ez meglehetősen csökkenti gazdaságosságukat. Mindemellett az utóbbi években születtek kezdeményezések a helyzet megváltoztatására. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság e tárgyban készült tanulmánya két éve összefoglalta mind a műszaki, mind a gazdasági teendőket. Az Ipari Minisztérium koordinálásával létrejött egy bizottság, amely a legkülönbözőbb területek hozzáértő szakembereiből áll. Ügy tűnik tehát, lassanként világossá válik, jelen gazdasági lehetőségeink közepette mit is lehet, mit is kell tenni. Hogy legyen geotermikus energiagazdálkodás. Hogy a föld méhének elérhető hőkincse felszínre jusson, s hogy ne folyjon el hévizünk hiába, miközben néhány száz kilométerre tőlünk egy meleg zuhany árát is keményen meg kell fizetVadászat acélsörittel Az Egyesült Államokban mind több vadásznak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ólomsörét helyett acélsörétet használjon. Már 23 szövetségi állam megtiltotta az ólomsönét használatát, mivel számos vízimadár pusztult el ólommérgezésben. Különösen a vadkacsák mérgezik meg magukat ólommal. Ezek ugyanis emésztésük előmozdítására a sekély vízfenékről apró köveket kapkodnak fel, de a kövektől nem tudják megkülönböztetni a sörétszemeket. A vadászok nem lelkesednek a tilalomért, mert az acélsörét lényegesen drágább, mint az ólomsörét. Nem kell hozzá kifutópálya A helikopterek elterjedése a népgazdaságban, illetve a hadseregben a sajátos repülési tulajdonságaikkal indokolható. Eredetileg a merev szárnyú repülőgépek felváltását tervezték a helikopterekkel, de ez az elképzelés kudarcba fulladt, mégpedig azért mert a merevszárnyú repülőgépek sebessége az utolsó két évtizedben a hangsebesség többszörösére növekedett s ugyanakkor a helikoptereké alig érte el vagy haladta meg az óránkénti 300 kilométeres értéket. A helikopterek a függőleges fel- és leszálláson kívül képesek vízszintesen repülni, ferde és függőleges irányban emelkedni és süllyedni. A döntő azonban nem az, hogy a helikopterek az említett üzemmódokban is repülnek, hanem az, hogy mekkora sebességgel. A kis sebességgel való repülésre a merev szárnyú repülőgépek alkalmatlanok, ugyanis sebességük amely géptípusoktól függő minimális érték (óránként 200—250 km) alá nem csökkenthető, sőt a legkisebb repülési se- gesség megközelítése is balesetveszélyt hordoz. A legtöbb katasztrófa az alacsony sebességgel való repüléskor fordul elő. azaz a fel- és leszállás alkalmával. [Míg a merev szárnyú re- • pülőgépekkel nem lehet egészen csekély sebességgel repülni, addig a helikopterek sebességkorlátozás nélkül, minden lehetséges irányban reoülve huzamos ideig ma- 'nőverezhetnek, vagy éppen egy helyben lebeghetnek. Éppen ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá őket olyan s nem utolsó sorban katonai népgazdasági, mezőgazdasági harcfeladatok elvégzésére, amelyekre a merev szárnyú repülőgépek semmiképpen sem használhatók. A világ sok városának utcáit járják a taxik milliói. E gépkocsik eddig — a hírneves angol taxik kivételével — az egyébként is használatos autótípusok közül kerültek ki, pedig funkciójuk szerint több más követelménynek is meg kell felelniük. Elvárható lenne például, hogy a taxiba való ki- és beszállás, a poggyász ki- és berakása könnyű legyen. Kívánatos lenne, hogy szükség esetén elférjen a taxiban egy gyermekkocsi vagy tolókocsi is, és a rokkantkocsiban ülő utas egyszerűen begördülhessen az utastérbe. A vezetőfülke legyen biztonságos, de a sofőr mégis könnyen érintkezhessék az utassal. Ajánlatos lenne az is, hogy minden ajtót lehessen a vezetőfülkéből is zár- ni-nyitni. S végezetül fontos követelmény, a települések utcáit neggeltől estig rovó járművel, a taxival szemben, hogy Jégszennyezéstf .minL mális legyen. Az első kísérleti repülésektől sok idő telt el a gyakorlati alkalmazásra valóban alkalmas, üzembiztos helikopterek szolgálatba állításáig. Helikopter kísérleteket világszerte az 1920-as évektől folytattak, azonban a repülésre biztonságosabban alkalmas gépekre az 1940-es évek végéig kellett várni. A helikopterek szélesebb körű katonai alkalmazása is mintegy három évtizede kezdődött. Ma már egyetlen korszerűen felfegyverzett hadsereg sem nélkülözheti a helikopterek sajátos repülési módjai nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. A katonai helikoptereket kezdetben főként szállításra, élelem, lőszer, üzemanyag, fegyverzet utánpótlására, sebesültek harcvonalból való elszállítására használták. A tapasztalatok eredményeként egyre inkább előtérbe került a felfegyverzett harci helikopterek kialakítása is. Talán felmerül többekben a kérdés, hogy miért nem lehet a helikopterrel nagyobb sebességet elérni? A magyarázata egyszerű. A lapátokból ólló forgószárny Határozza meg a helikopter repülési .sebességét s ez általában 200 —250 ki lométer /óra, ritkán Mindenesetre vannak törekvések arra, hogy az eddigi helyzet megváltozzék, s a taxiüzemek kifejezetten részükre tervezett és készített gépkocsikat vásárolhassanak. A világ csaknem valamennyi nagy autógyára kialakított már főleg .városi utasszállításra szolgáló gépkocsitípust. Képünk az olasz Alfa- Romeo gyátf 'konstruktőrei által tervezett és szakemberei által kivitelezett újfajta taxit mutatja. A kocsi vezetőülése az első kerékpár fölött van, így a vezetőnek jobb a kilátása, mint a jelenleg taxinak használt személykocsikból. A 174 cm hosszú utastér hátsó ülésén három utas ülhet, további kettő pedig felcsapható ülésen — a menetiránynak háttal — helyezkedhet el (azon a helyen, ahol kevesebb utas esetén a csomagok is kényelmesen elférnek.) A kocsi járda felőli oldalán tolóajtó van, így a legszűkebb parkolási helyen is könnyű a ki- és beszállás. A tolóajtó szabad nyílása 90 cm széles és 135 cm magas, így a gyermek- és rokkantkocsi is könnyen fel- és legördithető. 400 kilométer/óra is lehet. A helikopternek a hagyományos repülőgépekhez viszonyított kisebb sebességét a forgószárny körüli áramlás eltérő jellege magyarázza. Amíg a merevszárnyú repülőgépeknél a szárny körüli áramlási sebesség nagyjából megegyezik a repülési sebességgel, addig a forgószárnyakon a lapátok körüli áramlási sebesség a repülési sebességből és a forgás következtében fellépő kerületi sebességből tevődik össze. A helikopter forgószámy lapátjának profilja — a légcsavaréhoz hasonlóan — hang- sebesség alattira tervezett, ezért a vízszintes haladási és a forgási sebesség együttes értéke nem érheti el, sőt meg sem közelítheti a hang terjedési sebességét. A forgószárny lapátok végein a kerületi sebesség értéke meglehetősen nagy s miután ez összegződik a repülés sebességével ez meghatározza a helikopter maximális sebességét. Képünkön egy MI—8-as típusú szovjet gyártmányú közepes hoiiiicrptert láthatnak. Ezen típusnak polgári, változata is dolgozik az utasszállítás területén. London kontra Glasgow Vízminőség és I szívbetegségek j Angol orvosok egy csoportja úgy találta, minél lá- gyabb vizet fogyaszt az ember, annál valószínűbb, hogy szívének koszorúerei megbetegszenek. Tanulmányuk adatokat közöl arról, hogy ahol az országban a vízellátás átépítése során a víz keménységében változás áll be, ott egyidejűleg a szívhalálok száma is megváltozott. Számos jel mutat arra, hogy ez nem a véletlen műve. Baleseti halottak boncolási leleteiből derült ki, hogy a glasgow-i tetemek szívében több régi, gyógyult infarktust találtak, mint a londoniak szívében. Glasgow a lágy, London a kemény vízvezetéki vizű városok közé tartozik! Az eddigi vizsgálatok alapján öt különböző mechanizmusra gyanakodnak. Eszerint kalciumnak, magnéziumnak vagy vanádium- nak a hiánya, illetőleg réznek vagy kadmiumnak a többlete okozhatja a lágy víz fogyasztásával járó gyakoribb szívbetegségeket. Eddig azonban még nem sikerült igazolni, hogy e tényezőknek. valóban közük van a szívkoszorúér-betegség gyakoriságához, illetőleg, hogy az öt tényező közül melyik felelős a betegség gyakoribb voltáért. ni. Trömböczky Péter Gyorsított fogszabályozás tfUss Lajos Különleges követelmények — tanulságos megoldások Taxinak készült taxik
