Szolnok Megyei Néplap, 1985. október (36. évfolyam, 231-256. szám)
1985-10-07 / 235. szám
1985. OKTÓBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolnoki KISZ-lskolán Jubileumi találkozó — szoboravatással A Tiszaiig«! új köztéri alkotása — Ftnta Sándor szobra — közösségi összefogással jöhetett létre... Egy köztéri szobor avatása mindig ünnep. Ünnepe a környezet, az emberi élet mindennapjait megszépítő művészetinek, ünnepe a holt anyagot művé formáló alkotónak, de ünnepe annak a közösségnek is. amely a szobrot megrendelte, elkészíttette — és persze vállalta a mecénás szerepét is. Tegnapelőtt Szolnokon, a KISZ Szolnok Megyei Bizottsága tiszaligeti politikai képzési központjában (rövidebb nevén: a KISZ-iskolán) szép ünnepség keretében avatták föl a Túrkevén élő szobrászművész Finta Sándor szobrát és a nagyméretű kőplasztika környezetében levő díszteret. S ha már föntebb a közösségi mecenatúra szóba került, akkor erről a köztéri műről el kell mondani, hogy a lektorátus a szobor értékét 2,6 millió forintra becsülte, ám a széles körű összefogás, szervezett társadalmi munka eredményeképp ennek az összegnek — a végső összegzés szerint — a húsz százaléka is elegendői volt. KISZ-fiatalok, értelmiségiek, tervező, ifjúmunkás és diákkollektívák igyekezetét, mű vésze tszerete tét is dicséri a Tiszaliget é szép szegletében fölavatott térplasztika. Ezt hangsúlyozta rövid köszöntőjében Vass Lajos, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának titkára, kiemelve annak a ténynek a jelentőségét. hogy a tér és a szobor avatására a szolnoki KISZ-iskolai vezető és propagandista képzés kezdetének 15. évfordulója alkalmából került sor. (Az ünnepi propagandista találkozó rendezvényeinek résztvevői természetesen ott voltaik a szo- boravatáson is). Várady Sándor, Munkácsy- díjas szobrászművész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szobrászati tagozatának titkára ünnepi beszédében dicsérőleg szólt arról az összefogásról, amely nélkül aligha jöhetett volna létre a szobor. Az ünnepség legszebb pillanata következett: Várady Sándor leleplezte a nagyméretű alkotást, amely jól illeszkedik a liget környezetéhez; egyszerre idézve a csírázó mag feszülését, a láng, a zászló lobogását. Az ünnepség folytatásaként Hegyi Istvánné, a KISZ Szolnok Megyei Bizottságának első titkára kitüntetéseket adott át a dísztér kialakításában élenjáró, sokat vállaló kollektíváknak, személyeknek. Ahol szombaton is dolgoztak... Szombaton, kora délelőtt Kun szén tmárton felé közeledve, nagyon úgy tűnt, hogy a Tiszazug településeinek apraja-nagyja valahol kint van a határban; törni a háztáji kukoricát, szedni a paprikát és persze szüretelni, — már ahol a téli fagyok hagytak szüretelni valót. Elnézve a Cibakházán, Nagyréven, Cserkeszőlőn zajló sürgést-forgást, elég valószínűtlennek látszott, hogy aktív és szervezett ipari tevékenységre „bukkanunk” a tájon. Még úgy is, hogy tudtuk: néhány más Szolnok megyei üzemhez hasonlóan, dolgoznak a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárban is. A kunszentmártoni üzemben minden meglehetősen hétköznapi képet mutat; vagyis; dolgoznak — szabad ’ szombat ide, szüret, paprikaszedés, kukoricatörés oda. A fiatal üzemevezető, Gyöngyösi Gy>üa így indoHétfői riportunk kolja a szabad szombatra beiktatott műszakot: — Egyéni és üzemi érdekek is azt kívánták, hogy bejöjjünk., Köztudott, hogy karácsony és újév között eléggé esetleges a termelés — teremtettünk egy lehetőséget a mai munkanappal arra, hogy az ünnepek IXizé eső munkanapot ledolgozzák. Másrészt — ez a gyári érdek — nagyon fontos a számunkra, hogy az exporttermékekkel minél hamarabb elkészüljünk. Nem véletlen, hogy ma a „készre gyártó” műhelyek dolgozói jelentkeztek élsősorban munkára. — Mennyien? — összesen mintegy nyolcvanon, s velük együtt a kiszolgáló személyzet. Igaz ugyan, hogy ez az összlétszámnak a negyedét sem teszi ki, ám az is igaz, hogy az ünnepek között műhelyenként 2—3 ember dolgozott, s ehhez tegyük hozzá, hogy fűtés, villany akkor is kell. Az üzem forgácsolóműhelyében a szokásos hétköznapi kép: az eszterga- és a marógépek legtöbbje működik. Mészáros István - fejesztergán — NDK megrendelésre készít csősablon alkatrészeidet, Hürkecz Imre marós pedig Unister konzervste- rilizálók elemein dolgozik. Az udvaron épül az új dara- bolómühely — néhányan az építkezésen is ügyködnek. Aá L—3-as, „készregyár- tó” lakatosműhelyben villog az ívfény, sivítanak az élköszörűk. Pintér Ferenc, a műhely vezetője elégedett: — A műhely dolgozói közül tizenkilencen vették ma föl a munkát; csaknem a kollektíva fele itt van. A gyárnak fontos sablonmegrendeléseknek kell eleget tenni — azon dolgoznak. Egyebek között most készülnek a KÉV-Metró számára — á szolnoki szennyvíztelep sablonjai is. — Lehet valamiféle számvetést készíteni arról, hogy vajon „mit ér” ez a szombatra beiktatott munkanap? - kérdeztük Gyöngyösi Gyulát. — összegszerűen nehéz volna megközelítőleg is kifejezni a mai munkanap értékét. Ami bizonyos: szervezetten, jól halad a munka — s ez mindig sokat jelent forintban. A gyárnak is, a dolgozóknak is. Az már csak ráadás, hogy az ünnepek közötti napok gondjai mindenképpen kisebbek lesznek az idén. V. J. A forgácsolómühelyben: a fejesztergán NDK megrendelésre készül egy csősablon. A gépnél: Mészáros István Balatonfüreri Befejeződtek az orvosnapok A balatonfüredi orvosna- pokon szombaton Csehák Judit miniszterelnök-helyettes Egészségügy 1985 címmel tartott előadást. Ezzel a sokoldalú tájékoztatóval zárult a háromnapos tanácskozássorozat, amelyen több mint háromszáz orvos vett részt. Az egészségügy több szakterületének sajátosságaival, problémáival és tendenciáival foglalkoztak. Szóba került több olyan jelenség, kérdés is, amelyeket csak széles körű társadalmi összefogás segítségével lehet megoldani. Ezek körében kerekasztal-vi- tát rendeztek a szívbetegségek utáni munkaképességről, illetve munkavállalásról. Mint megállapították, nem elsősorban a (betegség súlyossága határozza meg, hogy a műtött ember visz- szatérhet-e munkahelyére, hanem inkább a beteg foglalkozása és a foglalkoztató készsége, felkészültsége a rehabilitációra. Nagy érdeklődés kísérte a gyógyszerek kölcsönhatásáról szóló előadást, amely olyan ártalmakra hívta fel a figyelmet, amelyek a helytelenül ösz- szeválogatott gyógyszerek adagolásának a következményei. A cibakház! Vörös Csillag Tsz cipőfclcőfés» üzemében az évi termelési érték 17 millió forint. Jelenleg kétszázhatvan személynek biztosítanak munkát. Női szandálokait, bébi cipőket és gyermekcsizma felsőrészeket tűznek. Képünkön Kovács Ferencné gyermekcipők minőségét ellenőrzi. Fotó: T. Z. Megsemmisítő hatályú tiltakozás valamely testület (tervezett) határozata ellen — ez a vétó, legalábbis az értelmező szótár magyarázata szerint Hazai gyakorlatunkban viszonylag ritkán ütközünk ebbe a fogalomba, amely jelenthet jót is, rosszat isi. Mert jó az, hogy amíg egy elképzelés határozattá érik, addig naeg- mególl a különböző rendű és rangú közösségek állomásain, így a vétójoggal felruházott szervnek alig-alig kell élnie ezzel a lehetőséggel. Rossz viszont azért, mert néhány eset utólag leszűrt tapasztalata arra utal: nagyobb hasznát vettük volna égy idejében elhangzó vétónak, mint a kórusban hozott, de elhibázott döntésnek. Például: egy fontos munkakörben dolgozó asszony nem tudott elszámolni bevételével. Nem sikkasztott, csak egyszerűen fittyet hányt a legelemibb bizonylati fegyelemnek. Az intézmény nem is annyira őt védte, mint a mundért, amikor „csendben” áthelyezték az irányítása alá tartozó vállalathoz. Csakhogy egy kisvárosban még az ilyen diszkréten zajló munkahelyváltozás okát sem lehet titokban tartani. különösképpen ott nem, ahol a kollégák érintettek a személycserében. Az asszony, kát eleinte fagyos hangulat vette körül, a hőmérséklet csak akkor szökött magasra, amikor egy másik információ is eljutott az érdekeltekhez: az újonnan munkáiba álló dolgozó megtarthatta korábbi fizetését, amely sokkal magasabb volt, mint az itteni törzsgárdatagoké. Az általános felháborodás hullámai a szakszervezeti bizottságig értek, a titkár pedig vétót emelt az igazgató megállapította bér ellen, aki nem tehetett mást: ötszáz forinttal csökkentette az asz- Szony fizetését. A titkár szerint kifejezetten káros. ha vétónak kell útját állnia az ilyesfajta igazságtalanságnak. Rossz beidegződés, furán értelmezett liberalizmus indít aura néhány vezetőt, hogy mentse levitézlett társa eseA következő napokban országszerte befejezi a kender betakarítását és felvásárlását a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari iVállalat. Azt máris megállapították, hogy több mint 50 000 tonna — 80 szátében a menthetőt: szegénynek, ha már a sarzsija összetöpörödött, legalább az erszénye maradjon érintetlen. Egy-egy ilyen hír futótűzként terjed, kikezd hivatás- tudatot, ront munkamorált, igazol nagyon is hamis következtetést — és szétrobbant közösségeket. Minden jó, ha a vége jó? Megtudom, hogy a visszavett ötszázas mégsem egészen visszavett: az igazgató az asszonynak különmunkát juttatott, pontosan havi ötszáz forintért. A vétónak immár nincs helye, a folyosói indulatok pedig nem kerülnek jegyzőkönyvbe. Így nem érheti szó a ház elejét. Csak a házat A vétójog a demokrácia egyik fontos eszköze, paradox módon azonban néhol éppen ennek hiányáról árulkodik: Káromkodik az Igazgató, mert bezáratták vele a gyár egyik üzemcsarnokát, mivel ott a munkavédelem legelemibb szabályait sem tartották be. Lehet, hogy amíg a hibákat reparálják, fuocs- ba megy az éves terv, akkor pedig fütyülhetnek a nyereségnek. Ennek a logikának lépcsőit vele együtt járják be a dolgozók: okv e teilen kedésnek tartják a szakszervezet munkavédelmi ellenőreinek intézkedését. Mérges az önkiszolgáló étterem főnöke is. A Köjál szívesebben hadisarcot vetett volna ki konyhájára, mert csak egy csatavesztés után lehet ilyen piszokba, rendetlenségbe ütközni. B zárvatarlásl közlő tábla előtt tanácstalanul topogó, éhes emberek — az éhség a vendéglős mellé állítja őket: kit érdekel, hogy milyen a konyha, az étel számít, amit eléjük raknak. Látszatra tehát a vétó nem a többség érdeke. Valójában az összefüggéseket esetleg nem látó többségnek sincs mindig feltétlenül igaza. És cseppet sem jó, ha erről egy üzemi baleset, egy ételmérgezés győzi meg őket. zalékban első osztályú — kender termett, amely kielégíti az ország kikészítő, valamint fonó és szövőgyárainak nyersanyagigényeit. Minden rostkikészítő telepien hozzáláttak már az új termés áztatásához. — tamás — Áztatják az új kendert II kiszolgálás, a pontos kiszolgálás — Tíz éve dolgozom a postán — kezdi Kéri Zoltán, — Kilenc éve enyém a szolnoki huszonhatos körzet. Közel hétszáz előfizetőm van, napilapokra — és plusz ezer színes lapot hordok ki. A Vegyiműveknél dolgoztam, amikor szabadságon voltam és a feleségemet kisebb baleset érte. Én sajnáltam, hogy kificamodott .bokával hajnali fél négykor kerékpárra ül, és az elosztóból irány a körzet, a lépcsőzés... Mondtam neki, pihenj csak nyugodtan, majd én kihordom a lapokat. Ezt azért mertem vállalni. mert sok vasárnapon besegítettem a nejemnek, hogy hamarabb végezzen, így nagyjából ismertem kinek milyen lap jár. A három nap alatt semmi kavarodást nem okoztam, és akkor valahogy megkedveltem ezt a munkát, egy hónap múlva már mindkettőnket ébresztett a három óra utáni óracsörgés. Így, igaz, mi már a kiosztóban vagyunk, amikor még mások alszanak, pihennek. Nyáron még valahogy elmegy. de télen sokat kínoz bennünket az idő, a hideg... Ügy érzem, szeretnek a körzetemben az emberek, a tíz év alatt megismertem előfizetőimet. Zoli bácsinak szólít a hetven évjes Molnár néni is, meg a velem egykorú is. Nem is tudja elképzelni, milyen jóleső érzés, amikor a téli hidegben elgémberedett embert, az Editke néni egy. jó forró feketével várja.. és a visszautasításomra azt mondja —... igya csak meg Zoli bácsi, ha nem szívesen adnám, csak nem gondolja, hogy hat órakor felkeltem volna kávét főzni... Van egy lányom és egy fiam. Nem, ők nem a postán dolgoznak. A lányom női szabó. A fiam már „kirepült”. Szadaszőlősön lakik. Sokat olvasok, tudja van olyan előfizetőm, aki rákérdez erre vagy arra az írásra, hbgy mi a véleményeim erről vagy arról a cikkről. Nem szívesen adom át a körzetem még néhány napra se olyannak, aki nem ismeri. Tavasz- szal sajnos, kórházba kerültem két hónapig. Nem hiszi el, majd negyven előfizetőt szedtem vissza utána. Mert tudja, a kiszolgálás, a pontos kiszolgálás nagyon fontos. A helyettesítőnek, sajnos, bármennyire is ügyes, kevés az, hogy egy-két alkalommal végig jön velem. Tudni kell hová, mit dobok a ládába, ha egy helyen téved... már megvan a probléma. Amíg a lábaim bírják, addig csinálom. Sok a kilométer naponta, de már megszoktam, több mint tíz évem van a nyugdíjig, nem kell külön tornáznom, edzésben tart a napi több kilométer. Több szabadidőm van igaz, több mintha gyárban műsza- kolnék, ám a hajnali kelés megkívánja, hogy az ember nappal egy-két órácskát pihenjen. Na meg túlfizetve se vagyunk, így aztán jól jön, hogy a kis hobbimon a pótlást megtermeljük. A szórakozásba, a kikapcsolódásiba beletudom az én horgász- szenvedélyemet. (Tudja, ki- kari'kázok a Holt-Tiszára a Kim Béla kőrútról. Csónakba ülök és kikötök egy szélcsendes részen, bedobálom a készségeim, és várom a kapásokat. A csend, a víz, a környezet, az ősi nyugalom szinte megbabonázza az embert. Olyannak tűnik körülöttem a világ, mintha én is egy parányi része lennék. Szinte felriadok ebből a nagy összetartozásból, amikor egy-egy csuka rablása felveri nagy csobbanással a tükörsima víz ragyogását. Iluh István
