Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-11 / 213. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 11. Szép gyerekkort, a felnőtté váláshoz Vissza a családokhoz „Ha van egy éved vess búzát, ha van kettő ültess fát, ha több van nevelj gyermeket”. Ez a mondás ősidők óta igaz, de mintha a mai kor már ezt is kikezdené. Hiszen manapság mintha nem lenne „sikk” gyermeket nevelni. Pedig ez az a tevékenység, amelyben minden együtt van: a múlt. a jelen és a jövő is. Hiszen a gyermeknevelés célja a jövőre való felkészítés, s mindez a jelenben történik, de úgy, hogy a gyökerek a múltba nyúlnak. S mindezt úgy kell végig csinálnunk, ha korunk milliónyi követelménye mellett is jó anya, feleség, férj váljon a ma gyermekeiből. Talán nincs is az életnek még egy olyan komplex fogalma, mint a család. Bármilyen társadalmi problémáról — az alkoholizmusról, a munkakerülésről, a szipózásról — essék is szó mindig ott van a családi háttér felelőssége is. Mintha divat lenne mostanában erről beszélni. Persze ennek megvan az a veszélye is, hogy időleges. Kipipáltuk, s aztán ismét feledésbe merül. Tény, hogy a nők munkába állásával a nevelés nagyrészt az óvodák, az iskolák ügye lett. De már 1975jben az UNESCO is zászlajára tűzte a „Vissza a családokhoz” jelszót, mivel kiderült, hogy a különböző oktatási intézmények nem tudják teljes egészében felvállalni a gyermekek nevelését. Több irodalmi alkotás is foglalkozik a családokkal. Mesterházi Lajos írja: „A család sorsmeghatározó hely. Persze, hogy egy gyerek milyen családba születik, azért nem lehet elítélni, vagy éppenséggel feldicsérni. Azt hiszen a szülőknek semmi fontosabbat nem kell adni apróságaiknak, mint szép gyermekkort, hiszen boldog felnőtt csak boldog kiegyensúlyozott gyermekből válhat”. Nemrégiben kezembe került egy meghívó, amely a Szolnok megyében élő állami gondozott gyermekek és nevelőszüleik első közös táborába invitált. A kezdeményezés újszerű, éppen ezért figyelemreméltó. A rendezőknek — a Magyar Úttörők Szövetsége Szolnok Megyei Elnökségének és a Megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézetnek — nem titkolt célja az volt, hogy a tábor egy hete alatt különböző szabadidős és egyéb közös programok közbeiktatásával erősítsék az állami gondozott gyermekek és nevelőszüleik érzelmi kapcsolatát. Ez annál is fontosabb, mert a család nem azért az, mert úgy hívják, hanem sokkal inkább azért, mert a közös élmények, a közös cselekvések azzá kovácsolják. Nézzük a szigorú statisztikát. Magyarországon 40 ezer, Szolnok megyében pedig ezerötszáznegyvenegy állami gondozott gyermek él. A megyében hatszázegy gyerekről nevelőszülők gondoskodnak. Sokszor felvetődik a kérdés: miért van szükség az állami gondozásra? A válasz egyértelmű: azért mert a családok egy része nem képes gyermekének egészséges testi, lelki fejlődést biztosítani. A felnövekvő új nemzedék útját pedig soha sem tekinthetjük magán vagy éppenséggel családi ügynek. Sokkal többről van szó, hiszen ez összefügg a társadalom legfontosabb érdekeivel. Mivel az ország, a közösség szempontjából nélkülözhetetlen, hogy a csaladok túlnyomó többsége képes legyen arra. hogy egy életpálya távlatait, a jelen és a jövő lehetőségeit megmutassa gyermekeinek. S ahol ez nem lehetséges, olt lép közbe az állam. De vajon a társadalom tudja-e biztosítani, helyettesíteni, pótolni a családi nevelés valamennyi örömét, gondját, élményét? Sajnos mindenben nem. Hiszen a családok nemcsak felnevelik a gyermekeket, hanem egész életükben támogatják őket, biztonságot jelentenek számukra. Régebben az állami gondozottak jelentős része rendezetlen családi körülmények között nőtt fel. Hiszen nem volt módjuk elsajátítani egy teljes, harmonikus család szerepkészleteit — apa, anya szerep — s így kevés vagy szinte semmilyen példát sem kaptak arra, hogy milyen erőfeszítések szükségesek egy család ösz- szetartására, megőrzésére, így az emberi kapcsolatoknak sem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Mindez az állami gondozás újratermelődéséhez vezetett, különösen akkor, ha az anya volt állami gondozott. Ezen próbál segíteni a nevelőszülői hálózat. Hiszen, ha egy gyermek családban nő fel, akkor személyiségének lényegi jegyeit elsődlegesen onnan nyeri és megtanulja az együttélés alapvető szabályait, megismeri az együ- vétartozás érzését. Ezt az érzést erősítette a Nagyvisnyón eltöltött egy hét is, ahol gyermek és nevelőszülő még inkább egymásra talált. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések pedig megérdemlik az elismerő szavakat. Nagy Tibor Bz egészségügyi intézmények integrációja KNEB utóvizsgálat a megyében is KNEB A gyógyító-megelőző munkát végző egészségügyi intézmények integrációjának utó- vizsgálata kezdődött a napokban a fővárosban, valamint Baranya, Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Heves, Győr, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Vas és Veszprém megyében. A népi ellenőrök azt igyekeznek feltárni, hogy a legutóbb 1982-ben végzett KNEB alapvizsgálat óta hatékonyabbá, színvonalasabbá vált-e az intézmények együttműködése és — ennek nyomán — a betegellátás. Tapasztalatokat gyűjtenek arról is, hogy a járások megszűnte, a közigazgatási rendszer átszervezése milyen változásokká!! járt, a helyi tanácsok megnövekedett önállósága miként hatott a hatáskörükbe került intézmények működésére, s ehhez a tevékenységükhöz a felsőbb szervektől milyen útmutatást, segítséget kaptak. Górcső alá veszik azt is, hogy az új szervezeti keretek és működési előírások elősegí- tik-e az egységesebb orvosszakmai elvek érvényesítését, a járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények együttműködését; megalapozottabbá vált-e a gyógyító munka anyagiműszaki feltételrendszere. Tanácskozás a fáradásról A fáradás mozgásbiológiájáról rendezett tudományos tanácskozást hétfőn a pécsi akadémiai bizottság. Az ország nagy biológiai kutató- központjaiból — Budapestről, Debrecenből, Pécsről és Szegedről — összegyűlt szakemberek elméleti munkásságuk legújabb eredményeiről számoltak be. így többek között azokról a vizsgálatokról, amelyeket a fáradással kapcsolatban végeztek a bányászok, a diákok és a sportolók között. Arra kerestek választ, hogy milyen módon lehet elkerülni, illetve mérsékelni a teljesítményt csökkentő elfáradást. AZ ESERNYŐJAVlTÓNAK Nincsen szerződése az esővel Valamikor a negyvenes évek második felében K. Tóth Mária, Szolnok híres ernyőjavítója így szólt egy akkori rokon fiatalasszonyhoz: — Kislányom, Borikám, nem jönnél el hozzám ernyőket javítani? Annyi a munkám, ki sem látszom belőle. — Szívesen megyek, keresztanyu! — hangzott a felelet, és az ifjú asz- szonyka örömest vállalta a kérést. Hogyne ugrott volna asz első hívó iszóra, amikor a háború utáni szegényes esztendőkben igazi főnyereménynek számított a fizetett munka. Az ernyőt csak állva lehet javítani Fotó: T. Z. Mindezekre Szolnokon, a Kun Béla körúti földszinti, apró műhelyben emlékszik visstza Czinege Andrásaié, Borika, aki azóta sem lett hűtlen ehhez a ritka mesterséghez. Hogy nem köznapi a munkája, igazolja, a megyében egyedüli esernyő javító, sőt messze környéken nem akad hasonló foglalatosságé szakember. Debrecenből, Pestről, Karcagról, Jászberényből, Kisújszállásról, de a közelmúltban az NDK-ból is hoztak neki horpadt, törött bordájú, szóval használhatatlan esővédő remekeket. Noha a szakmát valamikor fabotos, sima ernyőn tanulta, azért az automata, összecsukható típusok sem fognak ki rajta. Legyen szó magyar, spanyol, olasz, vagy német gyártmányúról. Parányi műhelyében satupad, kalapácsok, fogók, fúrók segítik a íreperálásban. 7_eggyakocdbb hibának a sín- és a bottörés számít, de ha valaki át szedetné húzatni laz ernyőjét, arról is szó lehet. Egész nap taflpon van, hiszen ezít a Két ütemben 30 millió forintos költséggel új szennyvízhálózat épül Jászapátiban. A jövő év elejére elkészül az első, mintegy Z kilométer bosszúságú szakasz. Fotó: D. G. Hamar munka... Az első napok egy új munkahelyen mindig szokatlanok és izgalmasak. Izgalomban nekem is volt némi részem, de nemcsak a munkahely újdonsága miatt. Hárman osztozkodunk egy szobán, ami nem is jelent problémát, de kulcs csak kettő adódott. Sebaj, gondoltam naivan, hiszen a Skálában őklőmnyl betűk hirdetik, hogy: „Kulcsmásolás megvárható”. Negyedóra sem telt el, és én már saját kulcsommal próbálkoztam bejutni a szobába. Enyhén bosszankodva állapítottam meg, hogy a kulcs nem nyitja az ajtót. Tüzetesebb szemlélgetés után rájöttem, hogy az új és a régi között igen durva eltérések akadnak. Visszamentem a Skálába. Udvariasan, kedvesen fogadtak. Megreszelték a kulcsot, majd sajnálattal közölték, hogy ha most sem fogja nyitni a zárat, akkor vagy újat készítenek, vagy visszafizetik az árát, mivel a másolt kulcsról, amit mintának vittem, nem tudnak jobb minőségű kulcsot készíteni. Másodszori próbálkozásom eleinte sikeresen indult, mivel a kulcs nyitotta az ajtót, de amikor be akartam zárni, már csak úgy diszkrét roppanást hallottam. Eltört. Nem is igen tehetett mást a szerencsétlen, U)ivel könnyű alumíniumból készült, ráadásul belül üreges volt. Visszavittem. Sűrű bocsánat- kérések közepette visszakaptam az árát. Nem mondom, a kiszolgálás módjával elégedett voltam. De nekem más kellett: kulcs I Szerencsémre időközben előkerült egy tartalékpéldány. Nem alumíniumból, hanem még „békebeli” tömör vasból... T. A. Vásárkutya, fi/mvetttós, vetélkedő Ez egy állati nap! Pontosabban: kettő. Mert szeptember 14—15-én Budapesten, az Almássy téren — a Blaha Lujza téri metróállomástól mindössze 5 perc sétaút — immár nem kutyavásár lesz, mint tavasszal Budán, hanem macskák, díszhalak és madarak: ritka kisállatok és gazdáik találkozóját rendezik meg. Szó sincs versenyről, díjakról — csupán ismerkedésről az állatok világával, felnőttek és gyerekek számára egyaránt. Aki eladni kíván a fenti állatcsaládokba tartozó fiókákat, kölyköket — hozhatja vidékről is. A rendezők között most is ott lesz az Állatvilág magazin szerkesztősége, a Fekete (István Országos Állatbarát Kör (ők vasadi munkahelyükről gardát kereső, kutyákat hoznak a térre, és mikrobusszal várják azokat, akik a menhelyet kívánják felkeresni és ott védencet választani.) A közreműködők között jelmezes show-ban láthatjuk majd a Budai Kutyavásáron megismert Strámunkát csak állva lehet csinálni. Minden kósza hírrel ellentétben nincsen szerződése az esővel, ismerőse sem dolgozik a Meteorológiai Intézetben, szóval fogalma sincsen, hogyan alakul az időjárás. Ennek ellenére nála januártól januárig tart a szezon, és mindig akad munkája: attól függően kinek, mikor jut az eszébe a rossz ernyőjét elhozni. Állítja, a szakma elsajátításához semmi más nem kell, mint kitartás, figyelem, szorgalom. Noha már sok ezer kajla, törött, hibás darabot orvosolt egészségessé, neki mégis mindössze egyetlen egy kék színű akad. Rendszerint egy-két héten belül elkészül a javítással, mégis jó néhány darab már hónapok óta nála szomorko- dik. Többek között a megyei bíróságról is hozott egy hölgy egy csodaszép ernyőt. A lelkére kötötte: siessen a munkával, mert nagyon kellene. Egy hét múlva jöhet, ígérte, és a megrendelő hálásan bólogatott. Tavaly nyár óta várja... D. Sz. Mi zsa magyar őrkutya-bemutató csoportot, és a sashegyi kutyakiképző iskolások is tartanak bemutatót. Nonstop vetélkedő is lesz, elsősorban gyermekeknek. Fóka és delfin ugyan nem fér az állati napok kereteibe, de a legifjabbaknak úszóversenyt is rendeznek a művelődési központ uszodájában. A programot folyamatos filmvetítés gazdagítja, vetítik majd a 101 kiskutyát, a Hegyenvölgyön cimborákat, a Bogáncs és Az elefánt-storyt — azaz csupa állat- és természetfilmet. A szervezők remélik, a szórakozva tanulás e formája ismét sok felnőttet és gyermeket vonz majd — ha pedig valaki vásárfiaként „vásárkutyát”, „vásármacskát” visz haza, az is csak jól járhat. Sz. J. 0 Centrum Áruház