Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-11 / 213. szám
1985. SZEPTEMBER 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé [képernyője előtt Művészettel a Nemzeti Színházért és az SOS gyermekfaluért Gálaest zsúfolt ház előtt Forró hangulat — színvonalas műsor a Szigligeti Színházban Nemes cél vezette a Killián György Repülő Műszaki Főiskolát, amikor elhatározta; a Nemzeti Színház és az SOS Gyermekfalu felépítésének javára gálaestet rendez. A főiskola kezdeményezése visszhangra talált; hétfőn este zsúfolásig megtelt a Szigligeti Színház nézőtere. A közönség a belépőjegyek árával, a fellépő művészek pedig tiszteletdíjukkal járultak hozzá az akció sikeréhez. Mindezt természetesen hosz- szas szervezőmunka előzte meg, s az eredményről csak a dicséret hangján szólhatunk. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola olyan műsorral ajándékozta meg a közönséget, amely igazi művészi élményt nyújtott, kellemes kikapcsolódást jelenA gálaesten nagy sikert aratott Pitti Katalin operaénekes Aß est Szvorák Katalin és Balogh Márton néptiaiénrkwtA műsorával zárult Lovas Károly alezredes Keres Emi] Kossuth-díjas kiváló művésznek és Kacsányi Ferencnek, az SOS Gyermekfaluk Magyarországi Bizottsága képviselőjének nyújtotta át az alapi tó-okleveleket Kameraközelbeu Jack LemiTIOn Ogy látszik, nemcsak a könyveknek, a tévéfilmeknek is megvan a maguk sorsa. Erre utal az a tény, hogy az 1983-ban, tehát már két esztendeje elkészült Optimisták csak most került a képernyőre — végre. Végre mondom akkor is, ha tudom, hogy a hét részből álló sorozat nem lesz könnyű mulatság a nézőnek. Miként az alkotóknak is többször kellett nekigyűrkőzniük a feladatnak, hogy az eszmék, gondolatok regényéből forgató- könyv, majd élvezhető tévéfilm szülessék. Sükösd Mihály író és Dömölky János rendező bevallásuk szerint tekintettel a regény epikus folyamára, szinte a lehetetlenre vállalkoztak a filmsorozat elkészítésekor. Optimisták hét este A Sinkó Ervin munkájából készült sorozat történelmi időket idéz, a forradalom hónapjait, de számtalan egyéni sors tükrében, így hatalmas panorámája az emberi életeknek. Ezek között megtalálni az egységbe fogó kapcsolatokat, bizony nem lehetett egyszerű feladat az átdolgozóknak. Ami a tartalmat illeti olyan egyének, történelmi személyiségek bukkannak fel a regényben, és természetesen a filmben is, akik meghallván, a történelem szavát, s amely azután ott cseng a fülükben, cselekednek is, mert hajtja őket valami belső kényszer, cselekednek, ki-ki a maga módján, egyénisége szerint. „Rengeteg esemény. Rengeteg szereplő, részint fiktív néven, részint saját nevén. Vértes, azaz Lukács György, Lányi, azaz a fiatal Révai, Báti, Sinkó, azaz az önéletrajzi hős, Kun Béla és Szamuely. Rengeteg párbeszéd és gondolati monológ” — írja Sükösd a sorozathoz kapcsolódó rádióújságbeli be- ajánlásában. Nos, épp ez a gazdagság vonzhatja a nézőt, főképp azokat, akik a régiek hitében mai igazságainkhoz keresnek erőforrásokat, támpontokat, akik szívesen merülnek el a történelem „hullámaiban”. Eny- nyit elöljáróban egy rendkívüli televíziós vállalkozásról, amelyre külön is szerettem volna felhívni a figyelmet, s amelynek mérlegelésére azonban csak befejeztével vállalkozhatunk. „Eros királynőié" És most egészen másról, egy jelenségről, Marlene Dietrichről, erről a kortalan emberi csodáról, aki nyoíc- vanévesen(l) talán, hisz koráról nincs sehol bizonyos adat, ebben a korban is az Erosz királynője; varázsa süt, egyénisége megbabonáz. Tulajdonképpen életéről vallott a vasárnap este látott és két éve készült angol felvételen. Szavaival a múltat idézte, indulását, sikereit, de lényegesebb volt annál: éneke. Dalaiban nemcsak a hajdani Kék angyal Lolája támad fel újra, de megvillan mély embersége is. Hová lett a sok virág — ahogy ő szólaltatja meg, az a háború okozta fájdalmak fátyolos elégiája, s egyben halk óhajtása az emberi békének. Ezt a dalt csak ő tudja így előadni. Egyébként olyan személyiség, művész lép a porondra, mint ő, a kameráknak sincs más dolguk, mint csodálni, akit mutatnak. Ez is történt; Clark Jones rendkívül ízléses rendezése mindenben az énekesre összpontosult, elegánsan és mértéktartó rajongással hozta őt közelünkbe. Ez a felvételről sugárzott műsor bizonyára fellobbantotta a nézőkben a Marlene Dietrich iránti tüzetesebb ércVeklődéist! - .nyilván sokan veszik majd kézbe a róla szóló, hamarosan magyarul is megjelenő monográfiát. Változnak az idők. s mi vele változunk, szokás mondani. Nos, Marlene Dietrich esetében a bölcsességnek csak a fele igaz: ő ugyanis semmit nem változott, ő múlhatatlanul halhatatlan. A §ó öreg Feydeau Pedig az idő könyörtelen tud lenni, különösen ha múlandó érték kerül az útjába. Itt van például a jó öreg Feydeau, a századforduló színházi mulattatója, aki mellesleg pikáns és sikamlós tárgyú bohózataival még meg is botránkoztatta a korabeli álszent kispolgárt; aki szinte kihívóan szervezte játékait egy-egy ágy köré, darabjaiban „szemérmetlenül” beszélt arról, hogy az ágy, ez a puha jószág miként szolgálhat férjes asszonyoknak és gáláns ficsúroknak illegális találkozóhelyül. De hol vannak már azok az idők, amikor az ágy a szerelem valóságos és jelképes eszközéül szolgált! Mindenekelőtt ez jutott az eszembe, amikor a Telepódium szombat estére feltálalta Georges Feydeau a Férj vadászik című bohózatát Vin- kó József egyébként okos tömörítésében, képernyőre simításában. Nem éreztem semmi pikáns ízt a játékban, s az ágy is, mely ott terpeszkedett a szín közepén, csak mint halott tárgy, sokkal inkább juttatta eszembe a ké- hyelmes fekhelyet, ahol el lehet szépen nyújtózkodni, semmint a szerelem egykori melegágyát. Ezzel akar 1985- ben csiklandósan mulattatni bennünket a televízió? Ezzel az átlátszó „szerelmi” törté- netecskével? Hogy mégis valamelyest derülni lehetett az egészen, az a cselekmény fordulatainak, a játék mozgalmasságának tudható be (bár itt-ott ezúttal a játék is döcögött), s főleg a nagy kedvvel játszó színészeknek, elsősorban Moór Marianne- nak, Reviczky Gábornak és Szombathy Gyulának Mltiők Aki teheti, ideje és alkalma van rá, és nemcsak főműsorokra kíváncsi, hanem mondjuk délután is bekapcsolja a készülékét, vagy a kettes csatornára vált, mikor kedve tartja, érdekes felfedezésekre tehet szert. Például egy szombat délután. Most legutóbb egy valójában tizenéveseknek szánt műsor, a Miti- ők szolgált kellemes meglepetéssel. Ugyanis imponáló körültekintéssel és felelősségtudattal tárgyalta érettségizett, de tovább tanulni nem tudó fiatalok problémáit. Olyan diákokat szólaltatott meg, akik kívül rekedtek a főiskolák, egyetemek falain, s átmenetileg mondhatni válságba jutottak. A műsorban azonban nem holmi siránkozásra került sor, hanem szinte egész iskolarendszerünket átfogó, lényeges kérdések kerültek terítékre. Kezdve a különböző iskolatípusok szerepének megvallatásávai — főleg a szakközépiskolát érte sok bírálat — egészen a munkaerőpiac kérdésköréig bezárva. Hogy például ki is foglalkozzék a több mint hatezer fiatalt érintő sajátos problémák megoldásával. Felvetődött a felvételik mai rendjének sebezhetősége is, e tárgyban felelős szakemberek és irányítók fejtették ki véleményüket, s a fiatalok más hasonló kérdéseket is értelemnyitogatóan feszegettek. A csaknem egyórás stú- di óbeszélgetés megtűzdelve riportokkal, felnőttek számára is sok meggondolni valót tartalmazott. Jó példájaként annak, hogy egy fiataloknak szánt program hogyan nőheti ki ifjúsági kereteit. ha feladatát valóban komolyan veszi. Szerkesztette Pápai Judit, kedves közvetlenséggel vezette Radvá- nyi Dorottya, rendezte Lengyel Zsolt. VM. Magjelent Andrej Gromiko könyve ■ békéért, a biztonságért A békéért, a biztonságért címmel megjelent Andrej jGmmikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának kötete, amely az útób- bi öt éviben a Szovjetunió külügyminisztereként elmondott beszédeiből és folyóiratokban közzétett írásaiból tartalmaz válogatást. Az ENSZ-ben, a madridi találkozón. a stockholmi konferencián elhangzott beszédei mellett olvasható még a legutóbbi magyarországi látogatása alkalmával mondott beszéde, annak a televíziós interjúnak a szövege, amelyet Shultz külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól adott Moszkvában 1985. január 13-án, valamint 1985. május 24-én elhangzott beszéde a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló jegyzőkönyv ratifikálása alkalmából. A kötetet Andrej Gromi- kónak a magyar kiadáshoz írt előszava vezeti be. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent válogatás áttekintést nyújt a Szovjetunió külpolitikájának elmúlt öt esztendejéről, e külpolitika folyamatosságáról, hangsúlyváltozásairól és a változó körülményekre adott válaszairól. Évadnyitó társulati ülés Gyűrűit Évadnyitó társulati ülést 'tartottak tegnap a győri Kisfaludy Színházban. Az ülésen Bor József igazgató ismertette az új idény programját. Eszerint a következő hónapokban tizenkét bemutatót tart a győri társulat A nagyszínházban színre viszik egyebek között Gogol: A revizor című színművét, Euripidész—Sartre— Illyés: A trójai nők című tragédiáját. Arisztophanész —Szántó Péter: A béke című komédiáját, valamint Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása című tragikus komédiáját. A kisszínházban lesz Harold Pinter: A régi idők című drámájának magyarországi bemutatója, és Karinthy Ferenc: Szürke szamár a ködben című színművének ősbemutatója. A Kamaraszínházban Jiri Hu- bac: A régi jó zenekar című színművének magyarországi bemutatóját tartják meg. Mikor lehet egy magyar fiilmrajongó részese egy majdhogynem intim hollywoodi ünnepségnek? Ha kinyitja a tévékészülékét szeptember 13-án este. Igaz, az esemény öt esztendővel ezelőtt zajlott, az ünnepelt az idén már betöltötte a hat- vanat. De barátai, pályatársai 55. születésnapjának tiszteletére rendezték azt a partyt, amelynek felvételeit most a magyar nézők is láthatják. James Stewart, Jane Fonda, Walter Matthau és mások gyűltek össze akkor Jack Lemmon köszöntésére. A pályán nem kevés önbizalommal indult. Rövid katonáskodás, a Harward egyetem elvégzése és zongora tanulás után, 1946-ban apja szerény anyagi támogatásával John Uhler Lemmon elindult New Yorkba, hogy — ahogy mondta — „a következő Gershwin legyek, és hogy megmentsem az amerikai színházat”. A megmentendők nemigen méltányolták ezt az igyekezetét, mert a fiatalember epizódszerepeket játszott, azokat is csak ritkán, a legtöbbször munka nélkül volt. Aztán megkapta első szerződését egy musichallba, feladatokat adtak neki a tévéknél. 1950-ben már a Brodway színpadjain tűnt fel. és 1954-ben állt először a felvevőgépek elé. Ettől kezdve gyors karriert futott be. A hatvanas években már a vezető hollywoodi színészek között tartják számon. A kritikák dicsérik technikáját, kifejező- eszközeit és mindenekelőtt intelligenciáját. Van, aki forrón szereti, Mister Roberts (ezért 1955-ben a legjobb epizódszerepért járó Oscar-díjat kapta meg), A legénylakás, Irma, te édes — siker siker után. 1973- ban a Mentsétek meg a tigrist című filmben nyújtott alakításáért elnyerte az aranyozott szobrocskát, az Oscar-díjat. Nagy rendezőkkel (John Ford, Billy Wilder, Blake Edwards.) neves kollégákkal (Romy Schneider, Shirley MacLaine, Tony Curtis, Marilyn Monroe) dolgozott együtt, hogy csak néhány nevet soroljunk fel. Végül, de nem utolsósorban, Walter Matthau, a gyakori partner és jóbarát. Újabb és újabb filmek követték egymást, köztük újabban politikai töltésűek is — bár Lemmon közvetlenül nem politizál —, mint A Kína-szindroma és az Eltűn. Kína-szindroma és az Eltűntnek nyilvánítva. Ez utóbbiban nyújtott ragyogó Itteljesí,tményéért Cannes- ban a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki. Kölykös gumiarcán elmélyültek a ráncok, de szemének meleg tekintete, szomorkás mosolya a régi. Sokoldalú tehetségéről bizonyosodhatunk meg, ki tudja hányadszor, a Sztárok köszöntik Jack Lemmont című tévéprogramban, amelynek zeneszámait egy kivételével az ünnepelt — számos dal és filmzene írója — szerezte. Viszontlátásra szeptember 13-án, pénteken 22 óra 30 perckor az 1-es műsorban. magas zenei színvonalon kísérte a fellépő művészeket: Karizs Béla, Maria Teresa Uribe, Gregor József, Pitti Katalin és Sudlik Mária operaénekeseket. A felhangzó népszerű operaáriákat a közönség vastapssal jutalmazta. A gálaest első része egyébként is a komolyabb műfajoké volt. Keres Emil, Szabó Gyula és Hernádi Judit tolmácsolásában magyar költők verseit, színdarab részleteket hallhattak a nézők. A műsor második részében lépett a színpadra a házigazda Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenekara Körb József karnagy és Dobos László, a Magyar Néphadsereg főkarmestere vezényletével. A zenekar ismét bebizonyította, hogy a köny- nyű és komolyzenei műfajokban egyaránt magas színvonalú produkciókra képes. A pódiumon; Szabó Gyula színművész Berlioz Rákóczi-indulóját éppoly igényesen szólaltatta meg, mint például Lehár népszerű Arany-ezüst kerin- gőjét. A fúvószenekar kíséretében népszerű operettdallamok is felcsendültek. Pitti Katalin méltán aratott nagy sikert operetténekesként is, nem különben Szalai Sarolta, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének szólistája. A gálaest második részét ünnepi pillanatok szakították meg. Az est szervezőbizottságának vezetője Lovas Károly alezredes átnyújtotta Keres Emil Kossiuth-díjas, kiváló művésznek, a Magyar Színházi Szövetség tagjának és Kacsányi Ferencnek, az SOS Gyermekfaluk Magyarországi Bizottsága képviselőjének azokat az, alapító-okleveleket, amelyek jelképesen is tanúsítják a főiskola és a szolnoki közönség hozzájárulását a nemes célok megvalósításához. Az összeg, amelyről az alapító-oklevelek is szólnak 50—50 ezer forint. Az ünnepi pillanatok után Török Annamária ési Bő- zsöny Ferenc műsorvezetők Hernádi Juditot és népszerű dalát, a Soha se mondd című sanzont jelentették be. Zongorán kísért Nádor László, a Szigligeti Színház karnagya. Majd a Magyar Néphadsereg Vörös Zászló és Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttesének népi zenekara mutatta be műsorát Szalai Antal vezetésével. Kíséretükkel lépett a közönség elé Hatvani Kiss Gyöngyi, Szvorák Katalin és Balogh Márton népdalénekesi. A gálaest —, amelyet Beré- nyi Gábor Jászai-díjas, érdemes művész rendezett, díszlettervezője pedig Kálmán László volt — méltó volt azokhoz a nemes célokhoz, amelyeknek érdekében megrendezésének gondolata megszületett. — t. e. — Fotó; — dg tett. Művészeti, zenei életünk legkiváióbbjai léptek a színpadra. Az est Rossini A sevillai borbély című operájának nyitányával kezdődött. A Szolnoki Szimfonikusok Zenekarát Báli József vezényelte. A zenekar — később Kovács János, a Magyar Állami Öperaház karnagyának vezényletéved — ieénvesen.
