Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-11 / 213. szám

1985. SZEPTEMBER 11. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 őszi szolidaritási akciósorozat Pénteken Megyei tanácsülés Szeptember 13-án, pén­teken délelőtt, 9 órai kez­dettel ülést tart a Szolnok Megyei Tanács. A testület tanácskozásának napirend­jén jelentés szerepel a me­gye testnevelési és sport- mozgalmának helyzetéről, javaslat a testnevelési és sportfejlesztési hosszútávú program korszerűsítésére, valamint megtárgyalják Szolnok megye VII. ötéves terület- és tanácsi gazda­ságfejlesztési tervkoncep­cióját. A megyei tanácsülés anyagai a Verseghy Könyvtár olvasóhelyiségé­ben tanulmányozhatók. A tanácsülés nyilvános. Magyar—NDK barátsági gyűlés Szolnokon Tegnap, az őszi szolidaritási, béke- és barátsági akciósorozat egyik megyei ren­dezvényeként Szolnokon, az SZMT Ságvá- ri Endre Művelődési Központjában ma­gyar—NDK barátsági gyűlésre került sor. Ebből az alkalomból Szolnokra érkezett Werner Warnecke, az NDK budapesti Kul­turális és Tájékoztató Központjának igaz­gatója, aki a barátsági gyűlésen, amelyen szakszervezeti és népfront aktivisták vet­tek részt, az NDK kulturális! életéről és a sportolási lehetőségekről tartott tájékoz­tatót. Ugyancsak tegnap a Művelődési Köz­pont előterében és klubjában Az NDK if­júsága, valamint Szabadidő címmel fotó- kiállítás nyílt. Az érdeklődők szeptember 14-ig, naponta 9—17 óráig tekinthetik meg a kiállítást. Fotó: H. L. Bővülő kereskedelmi kapcsolatok Kínával (Tudósítónktól.) Kínai küldöttség látoga­tott tegnap a Jászberényi Hűtőgépgyárba, Csao Ming Sen miniszterhelyettes ,ve­Házhoz megy az idős ember segítségo Munka mellett tanulnak a gondozónők zetésével. A vendégeket — akik több napig tartózkod­nak Magyarországon, — Gá­bor András ipari miniszter­helyettesi kísérte el. Gorjanc Ignác a vállalat vezérigaz­Megyénkben százhetven főfoglalkozású és közel hét­száz tiszteletdíjas házi szo­ciális gondozónő dolgozik. A házi szociális gondozói rend­szer fejlesztése, kiterjesztése mellett teszik le voksukat a szakemberek és az időskorú­ak egyaránt. A saját otthon­ban történő gondozás ugyan­is kevesebb pénzbe kerül a tanácsoknak, mint az inté­zeti. Az idős embernek is jobb, ha — míg egészsége, erőnléte engedi — nem sza­kad el otthonától, megszo­kott környezetétől. A házi gondozónőknek azonban speciális ismeretek­re van szükségük, hogy munkájukat jól végezzék. A tiszteletdíjért — hivatalo­san pénzben! juttatásért — dolgozók számára a Vörös- kereszt szervez elsősegély- nyújtó tanfolyamokat, ahol a legelemibb egészségügyi, gondozási alapismereteket elsajátítják. Azok, akik hivatásul vá­lasztották a házi gondozást, a szolnoki Egészségügyi Szakiskola kétéves tanfolya­mát végzik eL Tíz éve indult az első évfolyam, és azóta négy csoport végezte eh munka mellett, az öregek napközi otthonában dolgozó és a házi szociális gondozók számára indított tanfolya­mok Általában huszonöt részvevővel indultak a cso­portok, a jelenlegi huszon­nyolc tanulót számlál. He­tente egy alkalommal 7 órás időtartammal folyik a kép­zés. A szakiskolából, szociá­lis otthonból, a tanácstól jött előadók a gerontológia, a klinikai ismeretek, a mik­robiológia, a járványtan, a munkavédelem, a marxiz­mus—leninizmus, az elsőse­gélynyújtás, az élelmezéstan területéről nyújtanak alap­fokú ismereteket. A fő tan­tárgyat — a szociális gondo­zást — magas színvonalon oktatják. A tanulók féléven­ként beszámolón, évente osztályvizsgán, a tanfolyam végén pedig képesítő vizsgán adhatnak számot tudásuk­ról. A lemorzsolódás annak el­lenére, hogy a tananyag nem könnyű. és a résztvevők többsége nem éppen iskolás korú (általában 27—28, 37— 38 évesek, de akadnak idő­sebbek is) jelentéktelen. En­nek két oka van. A tanfo­lyamra azok jelentkezhet-! nek, akik már házi szociális gondozóként dolgoznak. E munkakörben pedig több­nyire csak türelmes, fegyel­mezett, jó modorú emberek képesek éveken keresztül megállni a helyüket. A szak­iskolában ezt már tudják, és így is fogadják a csopor­tokat, szinte számítanak a fegyelmükre, és arra, hogy mindent elkövetnek, hogy megtanulják az anyagot. Másrészt, ha valaki abba akarja hagyni a tanulást, a végleges döntés előtt meg­próbálnak a lelkére beszélni. E beszélgetések nem papír­ízű kényszer, vagy a jó sta­tisztika megtartása miatti társalgások, hiszen az okta­tók igyekeznek minden se­gítséget megadni — akár pótfelkészítést is vállalni —, hogy a tanulás eredményes legyen. Persze, előfordult már, hogy valaki az első 5 óra után úgy megijedt, hogy ki­maradt. De tudnak olyan esetről is, amikor a vizsgá­zó asszony az unokája fény­képét tette maga elé az asz­talra, mondván, hogy az erőt ad neki. Az elmélet persze, mit sem ér gyakorlat nélkül. A tan­folyam alapismereteket ad,l módszertani jártasságot; de a gyakorlati alkalmazás ki- nél-kinél munka közben dől el. Az öregekkel való nap nap utáni törődés igen sok türelmet, fegyelmet, kedves­séget, fizikai erőnlétet igé­nyel. Az Egészségügyi Szak­iskolában azt tartják, hogy aki házi gondozónőként dol­gozik évek óta, a szakma iránti szeretetből és humá­numból teszi. Mert a fizeté­sével nemigen dicsekedhet. Igaz, az utóbbi időben tör­tént némi javulás. Július 1- től a tiszteletdíjas gondozó­nők pénzbeni juttatásának felső határát havi ezer fo­rintról ezerötszázra emelték. Természetesen nem minden­ki a legmagasabb összeget kapja, a különbség a vég­zett munkától függ. Az idén a megyei tanács vb. egész­ségügyi és szociálpolitikai osztálya bérkeretet kapott, hogy új házi gondozónőket alkalmazhassanak. Ogy dön­töttek» hogy a pénzből in­kább a már dolgozó asszo­nyoknak. lányoknak juttat­nak és így átlag havi 300 forinttal tudták emelni a fi­zetésüket. A differenciálás ez esetben is érvényes. P. É. gatója tájékoztatta a dele­gáció tagjai a vállalat jele­néről és a jövőbeni tervei­ről, majd gyárlátogatáson is­merkedtek a kínai vendégek a hűtőszekrény-gyártással és az erőművi hűtőelemek készítésével. A Hűtőgépgyár mindkét termékét ismerik Kínában. Hűtőszekrényből többezret vásárolt eddig a távol-keleti ország, az erő­művi hűtőberendezések szál­lítása pedig már elkezdő­dött. A hűtőgépgyári szak­emberek részt vesznek egy hűtőszekrényeket gyártó kí­nai üzem kivitelezésében. A Mezőgép cibakházi üzemében tetőszerkezetet építenek az S O 1250 típusú nagy teljesítményű szemcseszóró gép fölé. így lehetővé válik a berendezés téli folyamatos üzemeltetése is. Fotó; T. Z. 1 Százhuszonkét nap Hiányoztam A nyaralók közül. A har­minc fokok hónapjait végig­dolgoztam. És most, amikor enyhülni látszik a meleg, szí vesen elmennék pihenni. Pontosan tudom, mint csepp a tengerben, annyit jelent a munkám. Senkinek sem hiá­nyoznék, mégis valamiféle bűntudatot érzek magamban, amikor bejelenteni készülök a szabadságomat. Nem hal­lok, nem. olvasok mást ugyanis, mint azt; az év vé­géig rá kell kapcsolni, be kell hozni a lemaradást. Jól tudom, nem nekem cí­mezik a felszólítást. Amint azt is könnyű megfejteni: nekünk mondják. Valameny- nyiünknek. Társadalmi ügy. hogy az elmúlt egy-két esz­tendőhöz hasonlóan, az idén is pozitív mérleggel zárjunk. A nyolcvanas évek elején, sokkal rosszabb feltételek között voltunk. A fizetési egyensúly megőrzése eseten­ként drasztikus változtatáso­kat is megkövetelt: nemegy­szer teljes elsőbbséget kellett adni az egyensúlyi követel­ményeknek, a távlati érde­kekkel szemben. Nota bene: a tervezésben, a szabályozás­ban. a piaci hatások erőtel­jesebb érvényesülést elősegí­tő szervezeti. intézméjnyi intézkedésekkel már hosz- szabb távra kiható lépést tett a gazdaságirányítás. Nehezen tudom elképzelni, hogy — említsük példaként a Ganz-Mávagot — az öntő szakmunkás lerövidítsen va­lamilyen technológiai folya­matot azért, mert be kell hoznia a népgazdaságnak a lemaradást. Nem teheti, hi­szen inkább baj származna belőle, mint haszon. De hát akkor mit kérnek tőlünk. va­lamennyiünktől? Ha már a Ganz-Mávagról esett sző, folytassuk is vele. A minap kaptam egv telefont: az egyik szövetkezet illetékese kérte, hozzam össze a buda­pesti cég egyik vezetőiével. Azt olvasták, hogv tartós kooperációs kapcsolatokat keresnek a fővárosiak. Amint ők maguk, egy pesti gyárral is. Ám az előbbi cég a hiányt akarja megszüntetni, az utóbbinak pedig szabad- ka­pacitásai vannak. ..Házas­ságra” lépnének mindketten: ám nem mindegy, hogy mi­kor. Ha sokáig méricskélik egymást, lassan döntenek és lépnek, akkor talán még az idén elkészülhet olyan al­katrész, vasszerkezet — ők tudják, hogy pontosan micso­da, — amelyik szükséges ahhoz, hogy esetleg még az idén meglegyen és vevőre ta­láljon ez vagy az az áru ... A közelmúltban jelent meg Faluvégi Lajosnak, az Or­szágos Tervhivatal elnöké­nek írásában egy eddig nem­igen ismert adat: „Egy mun­kanap a nemzeti jövedelmet 0,4 százalékkal — 3,5 mil­liárd forinttal — növeli. Ez pedig az erre aiz évre terve­zett nemzeti jövedelemnö­vekedés hatoda”. Vajon hány hatod hiányzik? A szakem­berek számításai szerint a második félévben 800—900 millió dollár értékű export­ra lenne például szükség ... Nehéz megmondani egy- egy üzem, egy-egy műhely dolgát, feladatát. Azt min­dig is ott tudták, tudhatták, jól és pontosan, ahol a mun­kát kiadták, ahol a helyi programokat, megfogalmaz­ták. A vállalatoknál, a gyá­rakban.. A nagyobb léptek­ben értendő válasz azonban olvasható volt az Országos Tervhivatal elnökének írásá­ban : „Nemcsak természetes, hanem hasznos is érdekvi­szonyaink nyílttá válása. Az tehát, hogy a vállalati érde­ket tükröző körülmények most a korábbiaknál éle­sebben megfogalmazódnak. De helyén valónak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a vállalatok rövid távú érdekeinek egyszerű össze­adása korántsem azonos a népgazdaság érdekeivel, sőt, a vállalatok összességének valós érdekével sem”. Az esztendőből már nincs sok hátra. Egy negyedév, négy hónap, szeptember el­sejétől számítva, mindössze 122 nap, ha tetszik, 427 mil­liárd forint... Ügy persze, hogy a hétvégeken és kará­csonykor is ä munkapadnál állunk. Amikor kiderültek a számok, a tervtől1 való lema­radás adatai, nem hangzot­tak el olyan birálatok, hogy nem dolgozunk. De az már igen, hogy amit végzünk, az bizony nem éppen megfelelő. Erre sem az elmúlt hetekben döbbentünk rá. lellemzö hogy az ipari termelés mára nyári hónapokban élénkült, s valamennyire már ekkor sikerült ellensúlyozni az el­vesztett külpiacokat. „Belé­pett” a kormányzat is e kö­zös munkába. Számos mó­don könnyítette, ösztönözte intézkedéseivel a gazdálkodó egységek tevékenységét. Csökkentette a kamatlábakat például és serkentette a yál- lalati exportot. Másként fo­galmazva: további lehetősé­geket adott ahhoz, hogy a cégek saját erejüket^ jobban felhasználva, alkalmasint önös érdekeiket félretéve közösen, öszefogva tevékeny­kedjenek. Az elkövetkezendő hetek, hónapok az év utolsó negye­de, biztosan többet követel­nek valamennyiünktől. Töb­bet, de nem lehetetlent. És ez a lényeg: rajtunk áll, hogy megteremtjük-e a számokban is mérhető alapjait az elkö­vetkezendő öt esztendőnek. G. L. Pálvafenntartás kooperációban Prototípus Jászkisérrttl A MÁV vonalain hamaro­san megkezdődnek a magyar —osztrák kooperációban ké­szülő vágányszabályozó gép prototípusának üzemi próbái. Az ez év áprilisában élet­be lépett megállapodás alap­ján a MÁV az osztrák Plas- ser és Theuer cégtől jogot kapott 30—35 pályafenntar­tási gép gyártására. A szer­ződés értelmében a gép ér­téke 50 százalékának ere­jéig az osztrák fél szállít fő­darabokat, alkatrészeket, a többi alkatrészt itthon gyárt, ják, s az összeszerelést is Magyarországon végzik, a MÁV jászkiséri építőgép- javító üzemében. Ez gyakor­latilag annyit jelent, hogy egy géphez szükséges devi­záért két gépre tehet szert a magyar vasút. A gyártás fel­futása után a MÁV lehető­séget kap arra is, hogy har­madik országban értékesítse a berendezést. A tervek sze­rint körülbelül öt-hat év alatt készül el a szerződés­ben megjelölt sorozat. A ké­sőbbiekben mód nyílik a gyártás bővítésére is. A MÁV évente több ezer kilométeren szabályozza, ja­vítja a vasúti pályákat. Az elmúlt évben például 6900 kilométeren végzett Ilyen munkát, ennek mintegy két­harmadát a fővonalakon, a többit a mellékvonalakon. Az utóbbi másfél évtizedben a nagyobb forgalmat lebonyo­lító vonalak fenntartásához hagy teljesítményű géplán­cokat vásároltak, zömében a Plasser és Theuer cégtől, ám a mellékvonalakon továbbra is a 20—25 éves, magyar gyártású gépmatuzsálsmek végezték, s végzik még ma is a vágányok szabályozását. A kooperációban készülő gép az aláverésen túl emeli és irányítja is a talpfákat és a síneket — elektronikus ve­zérléssel. Munkájához mindössze egy ember kell. Teljesítménye is nagyobb — óránként négyszáz méteren szabályozza a pályát, míg a régi berendezés egy óra alatt csupán a krampácsolást vé­gezte el 250 méteren —, s a munka minősége is jobb a korábbinál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom