Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. SZEPTEMBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Téma: a fertőző betegségek Orvosok kétnapos vándorgyűlése Szolnokon Az idén Szolnokon tartja éves vándorgyűlését a Magyar Infektológiai Társaság, amely a Megyei Tanács He- tényi Géza Kórház-Rendelőintézet fertőző osztályának közreműködésével rendezte a tanácskozást. A járványokkal, fertőzésekkel, az ellen- állóképes vírusokkal foglalkozó infektológia szakemberei az ország minden tájáról érkeztek a vándorgyűlésre. A kétnapos rendezvény megnyitója tegnap délelőtt volt a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Dr. Ig- nácz István megyei főorvos köszöntötte a megjelenteket, köztük Fábián Pétert, a megyei pártbizottság titkárát, Urmössy Ildikót, a megyei tanács elnökhelyettesét és dr. Pápay Dénest, pj. Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjét. Néhány mondatban bemutatta megyénket, különös tekintettel az egészségügyi helyzetre. Elmondta, hogy az utóbbi években dinamikus fejlődés tapasztalható, nőtt a kórházi ágyak száma, többek között javultak az alapellátás, a közegészségügyi és járványügyi munka, a gyógyszerellátás feltételei. A tudományosi ülés megnyitóját dr. Várnai Ferenc professzor, az Infektológiai Társaság elnöke tartotta, s hangsúlyozta, hogy a vándorgyűléseken a mindennapi életben fontos gyakorlati kérdéseket vitatják meg. Beszélt arról, hogy a klasszikus fertőző betegségeket sikerült leküzdeni, ugyanakkor — sajnos — új betegségek jelentkeztek, például a légionárius betegség, a Lyme-kór vagy az AIDS. Az AIDS-ről szólva elmondta, hogy az USA-ban eddig 12 ezer megbetegedést észleltek, Európában pedig ezer fölötti a betegek száma. Magyarországon még nem fordult elő megbetegedés. Az egészségügyi miniszter az AIDS-szindrómát bejelentendő betegségnek nyilvánította, a betegek gondozására a fővárosi László kórházban készültek fel. Várnai professzor kifejezte reményét, hogy a Szolnokon tartott vándorgyűlés is segíti a felkészülést az új fertőző betegség kivédésére. Ezután dr. Vass Ádám, az Egészségügyi Minisztérium járványügyi osztályának vezetője arról beszélt, hogy milyen tényezők indokolták a miniszter említett utasítását. Azokban az országokban, ahol ez a kór terjed, a szakemberek körében figyelmet, cselekvést, a lakosságéban pánikot vált ki. A szomszédos Ausztriában s észleltek már megbetegedéseket, augusztusban pedig hazánkban két homoszexuális férfinál mutattak ki fer- tőzöttséget. Az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája felhívta a még „érintetlen” országok figyelmét a felkészülésre, és arra, hogy célszerű a betegeket egy kórházban ápolni. Ezek után a tanácskozás szekcióülésekkel folytatódott, ahol többek között szó esett a fertőző betegek különböző szintű ellátásáról, számítógépes eredményekről. A vándorgyűlés fő témái a progresszív betegellátás és a határterületi infektológia. A közel hatvan előadás megpróbál választ adni a fertőző betegségek gyógyításának kérdéseire, és arra, hogy mely betegségcsoportokkal kell foglalkozni. A tanácskozás ma délelőtt befejeződik. Torkolattüzek az éjszakában Jelentés a munkésőrbázlsról Mostanában, sok az újság a kunhe- gyesi munkásőr- bázison. A leglátványosabb a lőtér- hez vezető út kiépítése. Korábban esős időben isten- kísértés volt gépkocsival arra járná- Szárazság idején meg a por és a töménytelen kátyú kerülgetése okozott gondot a sofőröknek. A megyei parancsnokság jó szervező készségének és a széles körű társadalmi összefogásnak köszönhetően négy- és hatmillió forint közötti értékben készült el az új út. A testület kiadása mindössze kétszázezer forint körül alakult. Betudható ez annak, hogy az útalapba kerülő követ a MÁV adta (a vasúti rekonstrukció során kikerült anyagból, a homokot meg a Kun- hegyesi Kunság Népe Tsz biztosította. Az készítette el az út tükrét is. Az anyagot a túrkevei AFIT szállította- A rakodásban a Karcagi Május 1. Tsz és a Szolnoki Cukorgyár működött közre. Az Aszfaltútépítő Vállalatnak kifizetett pénzt a munkásőrség, a rendőrség és a megyei tanács együtt biztosította. Az útépítéshez a munkás örök szinte felbecsülhetet len . értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A korábban — szintén társadalmi munkában — készült korszerű lőtér igénybevétele ezáltal az időjárástól függetlenül biztosított. Szükséges is ez, hiszen a megye munkásőr egységei általában itt hajtják végre lőgyakor- latukat- Ezen a héten például a szolnoki egységhez tartozó alegységek kezdték az éjszakai lövészetet — mégpedig dicséretre méltóan. A martfűiek is, a tisza- földváriak is kiváló eredményt értek ed. A jó kezdet aztán ugyanúgy folytatódott. Nagy fordulat gilt be a bázisra érkező munkásőrök étkeztetésének biztosításában is. A megyei parancsnokság átalakítással egy több száz adagos korszerű konyhát hozott létre. Korábban a megfelelő konyha hiányában több alegység saját főztjét ette- A nyersanyagbeszerzés és a főzés tetemes kiesést jelentett a kiképzésiből. Az új konyhát a vendéglátó vállalat üzemélteti. Haszna van belőle a községnek is, hiszen, kapacitásánál fogva „kinti” üzemek, intézmények dolgozóinak is főznek ott. Megtárgyalta a megyei tanács Egy kicsi mozgás... Érdemes a sportfórumokon elhangzó deklarációk hangsúlyaira is odafigyelni. A jelentésekben, beszámolókban, tervekben, prognózisokban napjainkra máshová kerültek a felkiáltójelek: míg korábban a versenysport eredményeiért kellett minden energiát mozgósítva harcba szállni, most az iskolai testnevelés és diáksport tennivalóit kell az első helyre rangsorolni. Azok, akik a korábbi években is a kétszer kettő igazságával és logikájával vezették le azt az egyenletet, hogy generációk testi épülése jóval értékesebb a legrangosabb világsikernél is, azok most fellélegeznek: „Na végre!” Fellélegeznek és bizakodó várakozással tekintenek minden tanácskozás elé, ahol a sportmozgalom jövője szerepel napirenden. Ez az érdeklődés jellemezte a Szolnok Megyei Tanács ülését is, melyen a megye testnevelési és sportmozgalmának helyzetéről és a hosszú távú program korszerűsítéséről kellett közösen gondolkozni. Aki valamilyen szenzációs kinyilatkoztatást várt, az csalódott: csodát nem ígér a prognózis, ám a reális számvetést elvégezte, választ adott arra a kérdésre, hol tartunk és hová tudunk eljutni 1990-re. Mindenképp tanulságos végig követni, milyen erőfeszítések történtek az elmúlt öt éviben. Ami az irányítást illeti úgy tűnik, a tanácsok vezető testületéiben „helyére került” a sport: ma már minden településen megtalálható az a tisztségviselő, aki otthonosan mozog a sportéletben, megyei szinten pedig a testnevelési és sportbizottság tevékenysége lehet garancia arra, hogy a sportmozgalom napi gondjai sem kerülnek ki az illetékesek látóköréből. Az iskolai testnevelés és sport struktúrájában számottevő változás nem következett be az elmúlt évtizedek alatt: a középfokú tanintézetek közül továbbra is a középiskolák vannak elő1- nyösebb helyzetben mind a létesítmények terén, mind a szakemberellátottság tekintetében. A szakmunkás- képzők szűkében vannak a tornatermeknek és a felkészült testnevelőknek. Ennek a bántó aránytalanságnak a megszüntetése a jövő egyik kiemelt feladata lehet. A számok a megoldás irányába mutatnák: az 1980—81-es tanévben a szakmunkásképzőkben 6 testnevelő hiányzott, a tavalyi tanévben már csak kettő. Ugyanebben a ciklusban a tornatermek száma ötről hatra növekedett, viszont 1990-re már 13 tornatermet ígér a megyei prognózis az intézetek számára. Ugyanilyen sürgető tennivaló lenne az általános iskolák alsó tagozataiban (sok helyen még a felsőben is!) a testnevelés szakszerű oktatása. A megyei tanácsülés anyagában erről is esett szó: az általános iskolák 4., de a lehetőség szerint már a 3. osztályában szakosra kell bízni a testnevelési órák megtartását. Továbbra is szorgalmazni kell az úszóoktatás rendszeressé tételét, jó lenne, ha kellő vízjártasság nélkül egyetlen gyerek sem kerülne ki az általános iskolából. A gyógytestneve- lés rendszerének hiányában a gyengébb fizikai képességű gyerekek elmaradása halmozódik, szakemberek munkába állításával kell hát a sajnálatos hátrányt csökkenteni. A szabadidős sportban elsősorban a lakótelepek népének kell a testmozgás lehetőségét biztosítani sportpályák, levegősebb terek, parkok kiépítésével. Színesíteni kell a sportnapok, rendezvények kínálatát, a sportegyesületek munkájában kapjon nagyobb szerepet a bázisszervek dolgozóinak sporthoz kötődő szabadidős tevékenysége. Kezdeményezni kell az önerőre támaszkodó testedző klubok megalakítását, ezeknek már követendő példái vannak Szolnokon és Mezőtúron. A versenysport a megyében — a beszámoló értékelő pasz- szusa szerint — „sportáganként és területenként eltérő, fejlődési üteme lassú.” E mérleg már meg is szabja a tennivalókat: a hagyományosan erős sportágainkban biztosítani kell pozíciónkat, tovább kell növelni — 1990- re háromról négyre — az „A” kategóriás szakosztályok számát. A sportágak közül kiemelten kell foglalkozni az atlétikával, labdarúgással, úszással és a vízilabdával. Sokakat érdeklő pontja a tervezetnek: továbbra is célkitűzés a Szolnoki MÁV MTE labdarúgó- csapatának NB I-be jutása. Ennek érdekében javítani kell a szakmai munka hatékonyságát és a jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a fiatalok beépítésére az első csapatban. Gondolkodni kell azon, miként lehetne a legtehetségesebb sportolókat a megyében megtartani. A vitában felszólalók számos életközeli felvetéssel gazdagították a programtervezetet. Tóth Albert, a kisújszállásiak nevében, a természetjárásra hívta fel a figyelmet. Ma már torz az a karikatúra, amelyik nagybakancsos, hátizsákos gyaloglóként ábrázolja a természetbarátot. A családi kirándulások, pihentető országjárások, kerékpártúrák jellemzik a sportágat — melyet ne restelljünk így nevezni. Búzás Sándor jászberényi tanácselnök úgy vélekedett, hogy a városiban több a sportolási lehetőség annál, amennyit kihasználnak. A szabadidős sportnak vonzóbb rendszerét kell kidolgozni, amelyik a rendszerességet lenne hivatva szolgálni. Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára megelégedéssel vette számba a javuló létesítményhelyzetet, melynek elismerése az is, hogy rangos nemzetközi versenyeknek lehetünk házigazdái, majd a továbbiakban így summázta a teendőket: a jelenleginél több gazdasági vezető vállaljon feladatot az egyesületek, szakosztályok vezetőségében. A sportvezetők energiájának még mindig túl nagy hányadát köti le a versenysporteredmények hajhászása. Osz- szák meg jobban a figyelmüket e munkájuk és a szabadidős sporttevékenység szervezése között. A mozgásszegénység elsősorban a lakótelepek kísérő jelensége, szerencsésebb helyzetben vannak a kertesházak tulajdonosai. Az emeletekről invitáljuk hát a jelenleginél nagyobb szívélyességgel és vonzóbb programokkal az embereket. Sajnos, a Nyitott pálya akciók nem érték el a kívánt hatást, feladni azonban nem szabad ezt a kezdeményezést sem. El kell érni, hogy egy-egy sportág kiemelkedő képességű versenyzői a megye számára gyűjtsék a rangos helyezéseket. Ahhoz, hogy a labdarúgásban a kívánt célt elérje a megye, a közönségnek is a csapat mellé kell állni. Ki kell szélesíteni a baráti körök, pártolótagok hátterét, hisizen csak az általuk biztosított anyagi és erkölcsi támogatás révén válhatnak valóra az elképzelések. Különösen fontos a fiatat lók nevelése a sportegyesületekben. A sportmozgalom e tevékenység nagyszerű területe lehetne, jobban kell tehát élni ezzel az adottsággal. Segíthetne a nevelőmunkában a meglévő egyesületi KISZ-alapszer vezetek további bővítése. A megyei tanács a programot némi módosítással elfogadta. Csodák ígérete nélkül, a napi teendők maradéktalan megvalósításával szükséges dolgozni a következő öt évben. Mert: „minden szónál sízebben beszél a tett.” Palágyi Béla A Fogyasztók Megyei Tanácsa ülésén Nagyító alatt a személyszállítás Tegnap délelőtt a Népfront Szolnok Városi Bizottsága Költői 'úti székházában a Fogyasztók Megyei Tanácsa — többek között — a Volán 7. sz. Vállalat személyszállítási tevékenységéről tárgyalt- Az előzetes írásbeli jelentésekből — amelyeket a vállalat igazgatósága és a megyei tanács közlekedési osztálya készített — megtudhattuk, hogy a megyében a Volán menetrendszerinti utasszállítást 297 autóbusszal végzi. A járatok mind a 76 településünket érintik, és az idén előreláthatóan 74 millió utast szállítanak. Gondot okoz, hogy emelkedett azoknak az autóbuszoknak a száma, amelyek már nullára futottak, azaz, kisebb-nagyobb felújításra, javításra szorultak. Ez az arány az öt évvel ezelőtti 28 százalékról már 36-ra emelkedett, és ezen mindenképpen javítani kellene. Ugyanakkor növekedett a nagy befogadóképességű csuklás buszok száma, és a szolnoki csúcsforgalmi zsúfoltságon az is enyhített, hogy 1979 óta 15 cégnél vezettek be lépcsőzetes munkakezdést. (Sajnos, azóta több vállalatnál visszaálltak a korábbi műszakkezdésre.) A zsúfoltságot mérsékelte az is, hogy a megyében 24 cég 40 autóbusza segít a tömeg- közlekedés ilebonyolítá sálban. Szó volt az úthálózatról, amely hazai összehasonlításban közepesnek ítélhető, míg ennél több kritika érte _ a várók, megállók esztétikai kinézetét, amelyek alatta maradnak az országos átlagnak. Elhangzott az is, hogy a megerőltető fizikai, szellemi igénybevétel miatta szolnoki, htíyi járatokra buszvezetőnek havi 10 ezer forintért sincsen elég jelentkező. A vitában felvetették, előfordul: főleg a délelőtti órákban kimaradnak járatok. Mások szóvá tették a megállóhelyek piszkos, szemetes állapotát, páran kifogásolták a 'buszvezetők esetenkénti modorát. Máté János, a Volán 7. sz Vállalat igazgatója válaszaiban ígéretet tett a jogos észrevételek orvoslására. A jelenlevők az előterjesztéseket, illetve a szóbeli kiegészítéseket élfogadták, és összességében — a néhány kritikai észrevételtől eltekintve — a helyi és távolsági autó- buszközlekedést javuló színvonalúinak ítéltékD. Sz. M. Éjszakai lövészeten a szolnoki vasutas munkásőrök KéAzfil a lőtérbes vetető út
