Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

4 SZOLNOK ME6YEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 21. lArcképvázlatl Az embernek nyitottnak kell lennie Lassan befejezéséhez kö­zeledik az öcsödi Kovásha- lom feltárása. A kőkorszaki, tTellhjellegű település kuta­tása már 1980-ban elkezdő­dött. Az ásatást nyaranként egy fiatal szakemberekből — régészekből, restaurátorok­ból, biológusokból, zoológu­sokból. talajtani kutatókból — álló team végezte. A vál­lalkozás több tekintetben is „rendhagyó” volt. Példát adott arra, hogy nem szük­ségszerű az „ellenségeske­dés” a különböző szakterü­letek művelői között. hogy igazán csak a közös munka, az együttgondolkodás” ve­zethet komoly, tudományos eredményekhez Rendhagyó volt a vállalkozás az ásatás -módszereit nézve is. A szak­emberek semmit sem bíztak a „véletlenre”, az előkészü­letektől az eredmények fel­dolgozásáig — amely egyéb­ként jövőre kezdődik meg Öcsödön — felhasználták a- természettudományok adta lehetőségeket is. A hatalmas mennyiségű leletanyagot pél­dául számítógéppel dolgoz­zák feL Az ásatásokat dr. Raczky Pál. az ELTE Régészeti Tan­székének tanára vezette, s nem véletlen, hogy ez, a hazai régészeti kutatások történetében egyedülálló kezdeményezés éppen az ő nevéhez fűződik. Annak ide­jén valószínűleg maga sem gondolta, hogy ekkora je­lentősége lesz nályája apró kitérőjének, nevezetesen an­nak. hogy — noha gyermek­korától a régészet ..bűvöle­tében” élt — matematika­fizika szakon kezdte egyete­mi tanulmányait. Másodéves volt, amikor harmadik szak­ként „felvette” a régészetet és harmadéves, amikor „le­adta” a fizikát. Matemati­kus-régészként végzett, s a természettudományoknak, egyáltalán a természettudo­mányos gondolkodásnak ma is nagy jelentőséget tulajdo­nít. — A régész tárgyakkal dolgozik, igénye, hogy minél nagyobb mintát kapjon, ne csak részeket ismerjen meg. Az ásatásokon előkerülő több százezer cserép, az em­beri agy számára felfogha- tatUan, feldlollgozhatatlan mennyiség. A természettu­dományok olyan segédeszkö­zök a régészetben — mond­ja — amelyek érthetővé, -ke­zelhetővé teszik a problémá­kat, segítenek a kérdéseket egyszerűbben feltenni és megválaszolni. Ezt a látásmódot a mate­matikának köszönheti. ami azonban soha sem vált fő­hivatásává. Sokkal erősebb volt vonzalma a régészet­hez. A történet tulajdoniképpen egyszerű. Gyermekkorában találkozott először régészek­kel Aszódon, ahol egy -híres újkőkori települést és- teme­tőt tártaik fel. Tanulás után — míg más focizni indult — ő a régi cserepeket gyűjtök gette össze, segédkezett az ásatásokon, és azon tűnő­dött; kik voltak, akik itt él­tek, vajon hogyan éltek? A kérdéseik elvezették a könyvtárakba, sokat elva- sott és kérdezősködött, első­sorban Kalicz Nándortól, akit tulajdonképpen ma is a „mesterének” tekint. Az MTA Régészeti Intézetének munkatársa vette észre elő­ször nagy-nagy lelkesedését, és ő volt az. aki mindvégig figyelemmel kísérte pályá­ját. — Kalicz Nándor és Mak- kay János 1969 és 1975 kö­zött rengeteg ásatást folyta­tott, és én mindezeken részt­vehettem, — mondja Raczky Pál. — Nézhettem, figyelhet­tem, hogyan dolgoznak és ez rendkívül fontos volt. Az egyetem alapos elméleti fel­készültséget adott, nem any- nyira specialistákat kívánt nevelni, hanem egy átfogó általános történeti képet igyekezett kialakítani a hallgatókban, az ásatások „hétköznapjai” viszont na­gyon nehéz dolgokra is meg­tanítottak. Mindenféle gya­korlati munkát „végigikóstol- gattam”. Ám ezek az ásatá­sok más tekintetben is sokat jelentettek. Nemcsak Ma­gyarországgal. hanem Dél- Kelet Európával is foglal­koztak, jóval magasabb szin­tet mutattak annál, mint ami a könyvekből megtanul­ható. Érdeklődésemet is ala­kították, noha kezdetektől — még Aszódról — megma­radt bennem a „nosztalgia” a neolitikum iránt. Űjabb impulzust jelentett, amikor Bóna István elkezdte a teli- települések feltárását Dél- Kelet Európában sok ilyen található, viszont különleges „szem”, különleges eljárá­sok kellenek fleltálrtásuiklhoz^ Ezekbe a településekbe, ása­tási módszerekbe úgyszólván ^beleszerettem”. Az öcsödi tellepülés feltárása is ezért jelentett különösen izgalmas szakmai feladatot. A Szolnoki Damjanich Mú­zeumba az egyetem elvégzé­se után, 1975-ben került. S, hogy miért éppen Szolnokot választotta? — Szolnok megye régésze­ti szempontból „fehér folt” volt. Voltak részkutatások, információk, de nem volt a Közép-Tisza vidékről egysé­ges kép. Egy kezdő régész­nek! ,.kincsesbányát” jelen­tett ez a terület Ugyanak­kor a múzeumban nagyon jó szellemi, munkatársi légkör alakult ki. Mindenki ered­ményekre törekedett, azt akarta, hogy a megye meg­szűnjék „fehér foltnak” len­ni. Az első jelentősebb mun­kám 1976-ban egy szajólii új­kőkori ház s a ház teljes be­rendezésének feltárása volt Ebből készült később dokto­ri disszertációm is, amely a Tisza-vidéki termel őgazdál­kodás kialakulásával és an­nak dél-kelet európai össze­függéseivel foglalkozott. Részt vehettem a magyar— szovjet együttműködéssel Herpályon végzett ásatási munkákban is, majd 1976 és ’78 között egy kora-neoliti­kus települést tártunk fel Szolnok—Szánd án. Ezt a munkát az akadémiával kö­zösen végeztük, s a település háromnegyed részét teljes egészében feltártuk. Dr. Raczky Pál ma már ritkábban található meg a Damjanich Múzeumban. Az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem Régészeti Tanszéke 1979-ben katedrát kínált ne- kil, s azóta leendő régésze­ket, történészeket tanít. — A tanítás sók tekintet­ben megváltoztatta . szemlé­letmódomat. Amit a régésze­ti munka közben tudva-tud az ember mindaddig pasz- sziv tudást amíg át nem ad­ja másoknak. Ugyanakkor ez nagy felelősség. Engem is arra kényszert tett, hogy át­gondoljam. rendszerezzem ismereteimet, ilyen tekintet­ben végsősoron rengeteget Kamatoztattam a tanításból magam is. A tanszéken fo­lyó állandó eszmecsere ki­szélesítette a látásmódomat, az embernek nyitottnak kell lennie, ösirégészeti előadá­sokat és szemináriumokat tartok, előttem Komoróczi Géza ismertette meg a hall­gatókat ezzel a problemati­kával. A tanítás mellett termé­szetesen továbbra is foglal­kozik szűkebb szakterületé­nek, a délkelet európai ko­rai termélőgazdálkodás kia­lakulásának, összefüggései­nek kutatásával. A közel- múlitban öthónapos tanul­mányúton vett részt Gö­rögországban. amely jelentős eredménnyel járt. Bebizo­nyosodott, hogy a Kárpát- medencében és a mai Görög­ország területén élt népek élő kapcsolatokkal rendel­keztek. Ez a témája Raczky Pál 'kandidátusi disszertáció­jának is, amely gyakorlati­lag már készen, várja továb­bi „sorsát”. A gyakorlattól nem sza­bad elszakadni —" vallja. — A régész a forrásokat a föld­ből nyeri és ezeket kell lát­hatóvá, megszólalitathatóvá tennie. S jó. ha a szerzett ismeretek, információk mi­nél hamarabb közkinoosé válnak. Ezért is tervezi mun­katársaival, hogy az öcsödi ásatások eredményeit — a feldolgozás után' — mihama­rabb kiállításon mutatják be. s ezzel együtt egy nem­zetközi konferenciát is össze­hívnak Szolnokon. A téma jeles ismerőinek részvételé­vel. T. E, A szolnoki Tabán részle­tes rendezési tervének első ütemében 4 lakásos sorház épül. Tervezője a Szolnokterv, kivitelezője a Túrkevei Város­gazdálkodási Vállalat fotó: — nzs — Gyermekélelmezés Nézzünk a fazékba! Egyszerű hétköznap, déli tizenkét óra. A jászapáti Park étterem gyerekzsivaj­tól hangos: iskolások állnak sorba az önkiszolgáló pol­coknál, a rendre felügyelő tanár igyekszik némelyest kordában tartani a hangos- kodókat. Az ebédre érkező felnőttek csodálkoznak és nem örülnek a tinédzserkorú vendégtársaknak. — Hogy-hogy ilyen korán jöttek a gyerekek? — kér­dezem Tóth László nevelőt. — A téeszbe mennek pa­radicsomot szedni, ezért megkértük az étterem veze­tőjét, hogy a szokásosnál előbb ebédelhessenek a diá­kok. Egyébként egy árától jövünk a napköziseinkkel. Miközben beszélgetünk, Tóth LásZlő egy pillanatra se veszíti szem elől tanítvá­nyait, időnként rá-rászól a túlságosan felszabadultakra. De azért válaszolgat is. — Hogy milyen problé­máink vannak az étkeztetés­sel? Talán az uzsonna kiosz­tása okoz fejtörést, ugyanis az áfész csak kiszállítja az iskolába az egyébként meg- {Lehe|tő|sen egyhangú uzson­nákat, a szétosztásról a pe­dagógusok vagy az iskola (más munkakörben dolgozói gondoskodnak. — Megkérdezik-e a pe­dagógusokat, mielőtt össze­állítják az étrendeket? — Minden iskolaigazgató­nak joga és kötelessége, hogy véleményt mondjon az ét­rendről. Jászapátin jó kap­csolatot alakított ki az áfész az intézményekkel, igazán Elégedettek lehetünk, leg­alábbis ami az ebédeket il­leti. Mind a diákmenü, mind a menza menüje változatos és elegendő. — Vagyis nem maradnak éhesek a gyerekek? — Megeshet, hogy olyan főzeléket kapnak, amelyet nem mindannyian szeretnek. 'De manapság egyáltalában nem jelent akadályt, hogy a diák a zsebpénzéből pótolja a szükséges kalóriáját. Dol­goznak a szülők, reggelen­ként legalább egy húszast a zebébe dugnak a család sze- mefényének, aki hamar megtanulja az önállóságot így az önellátást is. Ám hadd hangsúlyozzam, az áfész na- fgyon körültekintően figye­lembe veszi az étrend terve­zésekor a gyerekek életkori sajátosságait, sőt, orvosi vé­leményt is kér. Négy jókedvű, kék köpe­nyes kislány telepszik le az egyik asztalhoz: diákmenüt kértek. — ízlik? — kérdem, lát­hatóan feleslegesen, mert a lányok jó étvággyal kanalaz­nak. — Nem rossz ez a gulyás­leves, bár anyukám másként főzi — mondja a legbeszéde­sebb. A társai bólogatnak, félreteszik az üres tányéro­kat és hozzáfognak a máso­dik fogáshoz, a túróslepény­hez. Húsz forintból megebé­deltek. Az apáti áfész ellátási te­rületéhez tartozik a közeli Jászszentandrás is. Az isko­lai napközi vezetője. Kun- ráth Sándorné körlevelet tesz elém, amelyet a szövetkezet vezetőitől kaptak. A levél­ben arra kérik az iskola il­letékeseit, hogy az őszi szö­vetkezeti íjapok alkalmából tartsanak a gyerekek között közvéleménykutatást: mi legyen a menü október 2-án. A jelzett napon a legtöbb szavazatot kapott három fo­gásból állítják össze a me­nüt. — Mindebből is nyilván­való hogy az áfész odafigyel a diákok étkeztetésére — mondja Kunráth Sándorné, maid hozzáteszi: — Az éte­lekből szinte korlátlan repe­tát is kaphatnak a gyerekek. Ezután egy szokatlan vé­leményt hallok a napközi vezetőiétől: — Ha valamit kifogásol­hatnék, az a nagy mennyi­ség. Csodálkozásomat látva mo­solyogva bólogat: — Ugyanis sok a már el­hízott kisiskolás. Nagyobbacska fiúk halad­nak el mellettünk egy kosár­ral, amely a délutáni uzson­nát rejti: frissen szedett szilvát és májkrémes kenye­ret. — Gyümölcsöt minden nap kapunk — fejezi be búcsú­zásként az áfész dicséretét a napközivezető. Ezelőtt hét évvel jelent meg a Művelődési Miniszté­rium és a belkereskedelmi tárca közös rendelkezése ar­ról, hogy elsősorban az is­kolák tehermentesítése ér­dekében az iskolakonyhákat és általában a gyermekélel­mezés feladatát fokozatosan vegyék át a vendéglátó vál­lalatok és az áfészek. Termé­szetesen, mint bármely más rendelkezésnek, ennek is vol­tak ellenzői: néhány iskola- igazgató attól tartott, hogy miután kikerül a konyha az intézmény fennhatósága alól, mind mennyiségi, mind mi­nőségi romlásra lehet szá­mítani. Nem örültek mara­déktalanul a kisebb áfészek sem, hiszen hirtelen létszám­gazdálkodási nehézségeik tá­madtak, mert az iskolakony­hák személyzete átkerült hozzájuk. No és persze, meg­ijedtek attól is, hogy a gyer- tmekélelrnlezés veszteséges lesz a számukra. Az eltelt esztendők során bebizonyosodott, hogy a két­kedők tévedtek: a konyhá­kat ugyanis szakképzett ven­déglátósok vették kezelésbe, amely egyértelműen a diá­kok javát szolgálta. A szö­vetkezeti veszteség is csak feltételezés maradt, az ügye­sen gazdálkodó áfészek sem­mit se veszítenek a „bolton”. A megye legnagyobb ven- déglátásáiali foglalkozó vál­lalata, a Jász-Nagykun pél­damutatóan hajtotta végre a rendelet előírásait: 1980 végére valamennyi szolnoki iskola konyháját és a váro­sok többségében levő intéz­ményekét is átvette, így je- ilenileg harminckét konyhát üzemeltet. Polónyi Erzsébet, a válla­lat gyermekélelmezési cso­portvezetője a kezdeti ne­hézségekről beszél: — Szerettük volna, ha az iskolai konyhák személyzete automatikusan átjön hoz­zánk, de sokan megriadtak az újdonságtól, a változástól, és munkahelyet cseréltek. Hamar sikerült pótolnunk hiányukat, sőt, többnyire az előzőeknél képzettebb szak­embereket tudtunk felvenni. — Milyen követelmények­nek kell megfelelnie az is­kolakonyhának? — Mindenekelőtt — termé­szetesen az alapvető higié­nés követelmények mellett — szabott nyersanyagnorma szerint főzünk. A normát nem a vállalat határozza meg, és arról se tehetünk, hogy a nyersanyagárak vál­tozása magával vonta az ételárak változását, azaz emelését is. A lényeg azon­ban továbbra is az, hogy az életkori szükségletek messze­menő figyelembevételével állítsuk össze az étrendet. Az összeállításba vállalatunk részéről „beleszól” az egész­ségügyi szaktanácsadó is, aki a kellő táperőt vizsgálja. Csoportunk dolga pedig, hogy az étrend minél változato­sabb legyen. De bemutatjuk a tervezett ..menüt” az isko­laorvosoknak és a Köjál­nak is. — A többoldalú ellenőr­zés és egyeztetés dacára is meg-megváltozik az eredeti heti étrend ... •— Ennek egyetllein oka lehet, nevezetesen, hogy a jiyieTtsjanyag-eHátó partne­reink nem mindig tudják azt a bizonyos alapanyagot adni, amelyben eredetileg meg­egyeztünk. — A Jász-Nagykun első­ként a megyében, de aligha­nem az országban is, hat éve az éttermeiben bevezette a diákmenüt, amely gyorsan népszerű lett a felsötagozatos és a középiskolás tanulók körében. Olcsó volt, változa­tos volt, és tápláló ... — A diákmenü veszített kezdeti közkedveltségéből, amelynek oka, hogy az ét­rend összeállításakor töre­kedtünk a minél több vita­min biztosítására. Ám a ti­nédzserek nem nagyon ked­velik a főzeléket, ezért elpár­toltak a diákmenütől, és át­váltottak aq előfizetésesre. Egyébként a menütípusaink között nincsenek lényeges árdifferenciák. Most azon vagyunk, hogy a diákmenü­ben is hasonló választékot kapjanak a gyerekek, mint a többi menüben. Talán érde­kes adat, hogy a megyében összesen negyvenezer óvo­dást, általános- és középis­kolást étkeztetünk. Érdekes véleményt hal­lottam Ferenczi Györgytől, a megyei tanács művelődési osztályának tanulmányi fel­ügyelőjétől, akinek ugyán nem feladata vizsgálni, mi kerül a középiskolás diákok tányérjába, mégsem mulaszt­ja el, hogy ellenŐEZései során arra is odafigyeljen. — Egy év vagyok tanul­mányi felügyelő, azelőtt hosszú esztendőkig tanítot­tam Tiszaföldváron, így el­sősorban az ott szerzett ta­pasztalataimról tudok be­szélni, de viszonylag jól is­merem már a kunszentmár­toni, a kunhegyesi és az új- szászi középiskolák menzá­ját is. Mindenütt jó véle­ményem alakult ki a kony­hákról, az áfészek munkájá­ról. Mint pedagógus tudom, hogy a menzák befogadóké­pessége véges, az irántuk feltámadt érdeklődés viszont hagy* a menzába felvettek között tehát lehetne abból a szempontból is különbséget tenni, hogy a viselkedésével ki érdemli meg, hogy ott ét­kezzen. Visnyovszky Béla, a mű­velődési osztály gazdasági csoportjának előadója alapo­san ismeri a diákétkeztetés gondjait. az iskolakonyhák és éttermek üzemeltetésének problémáit. — Szolnok megyében egy bentlakásos nevelőintézet és három mezőgazdasági jelle­gű szakmunkásképző kivéte­lével valamennyi iskolai konyhát a Jász-Nagykun il­letve valamelyik áfész vette át, az átszervezés 1984. ja­nuárjában fejeződött be. Vé­leményem szerint az ellátás zavartalan. Van persze, ahol javult, van ahol romlott a helyzet. Annyi azonban biz­tos, hogy sokkal több figyel­met kap a gyermekélelme­zés, mint az előző évekbe#. A helyi tanácsok vb-ülései- nek vissza-visszatórő témája ez, a művelődési és a keres­kedelmi osztály pedig rend- szereseen végez célellenőrzé­seket. Mondom, a tapasztala­tok kedvezőek, az üzemel­tetők és az iskolák vezetői többségükben jó kapcsola­tot alakítottak ki egymás­sal. Különben is jogszabály írja elő, hogy az étrendek összeállításáról az oktatási intézmény irányítója véle­ményt mondhat, változtatást kérhet. Nem jártak rosszul a vendéglátósok, néhány el­lenkező véleménnyel szem­ben, hiszen az átvett kony­hában azt csinálnak, amit akarnak. Ezt úgy kell érte­ni, hogy ha az alapfelada­tukat, a gyerekek étkezteté­sét teljesítik másoknak is főzhetnek. Ezzel a lehető­séggel élnek is az üzemelte­tők. Véleményem szerint az átszervezés beváltotta a hoz­záfűzött reményeket, mert a diákok jobban képzett szakemberektől kapják áz étólt, és nem elhanyagolható szempont, hogy a tanácsok azt az összeget, amelyet az­előtt a konyhák üzemelteié-' sének támogatásához adtak, más, az oktatást segítő cé­lokra fordíthatják. Beadó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom