Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. SZEPTEMBER 18. Veszélyes hulladékok A lakosság Jobb körűimén yok, hatékonyabb termelés Enyhülnek a foglalkoztatás gondjai Alattyánban Az új Özem futószalagja az üvegvisszaváltás újabb háborújába kezdett. Ismerős hadakozás ez — egy-két évenként kiásisa a csatabárdot a két „ellenfél”, a vevő és az eladó. Győztes és vesztes van is, meg nincs is. Csak a főszereplő a biztos, — az üveg. A palackokról jól tudjuk, a legtöbbet visszaválthatjuk. De marad olyan fajta, amelyik nem kell a kereskedelemnek — mi meg nem tudunk mit kezdeni vele. Amikor kevés van belőlük, még a kamrába rakjuk. Aztán már nem férünk — ha lehet, megszabadulunk tőlük. A kukába dobjuk — meglehet, szabálytalanul. Ha időnk engedi, elsétálunk a kollekcióval a for- galmasi boltok előtti gyűjtőládákhoz. Bosszúság, fáradtság ... A flaskák esete a magánemberek világa — ám van valami hasonló, ami nagyobb, veszélyesebb, ami közös ügyünk. Az ipari hulladék, az ország palackja. Kétféle van ebből is — az, amelyikkel tudunk mit kezdeni, és az, amelyik sok száz kisebb-nagyobb, többnyire szabálytalan „kamrába” kerül. Az üzemek melletti szemétdombokra, az alkalmi tárolókba. Túl szép, túl könnyű lenne a dolog, ha az ismét fel nem használható anyagoknak is lennének olyan gyűjtőkonténerei, melyekbe egy ügyes mozdulattal, mint az üveget, beleejthetnénk az ipari hulladékot. De nincsenek — azaz: nem ilyenek a leendő tárolók. Azok az objektumok, elkerített területek, betonbunkerek — nevet adni sem könnyű még nekik —, melyeket napjainkban terveznek, és a jövőben építenek. A Minisztertanács június elején megtárgyalta az Állami Tervbizottság előterjesztését. A programot, mely a veszélyes hulladékok Rekonstrukció a Chinoinban Megkezdődött a gyógyszergyártó üzemek rekonstrukciója a Chinoinban. Mintegy 400 millió forintért — amelynek egy része bankhitel — felújítják az injekcióüzemet és a gyárnak azt a részét, ahol a hatóanyagból tablettákat, drazsékat állítanak elő. A jövő év végéig tartó munkálatok során korszerűsítik az üzemek épületeit, gépészeti berendezéseit, fokozzák a környezetvédelmet, ésszerű- sitik az anyagmozgatást, javítják a gépek kiszolgálását és a raktározás körülményeit, megbízhatóbbá teszik a gyártás dokumentálását, s új berendezéseket is munkába állítanak. A gyártás feltételeit javítják azzal is, hogy az injekcióüzembe az átépítés után nem a régi helyükre kerülnek vissza az egyébként korszerű berendezések, hanem azokat úgy helyezik el, hogy a termelés zárt teroh- nológiai sorban történjék. Az általános felújításon túl új épülettel bővítik a tablettákat és a drazsékat előállító üzemet. Itt a -magas színvonalú gyártóberendezéseket számítógép által vezérelt előkészítő rendszerrel egészítik ki, amelv az előre betáplált receptúnáknak megfelelően emberi beavatkozás nélkül, nagy pontossággal méri és adagolja a gyógyszerek előállításához szükséges hatóanyagokat, s dokumentálja az egyes gyártási tételek, az úgynevezett sarzsok minőségét, összetételét. Ugyancsak a számítógép irányítására bízzák majd a drazsírozást is, s ezzel biztosítják a termékek egyenletesen jó minőségét. A felújítások eredményeként lehetőség nyílik a termelés 10—15 százalékos növelésére, s az export bővítésére is. elhelyezését szolgáló országos hálózat .megvalósításáról szól. Van mit és lesz hová gyűjtenünk. De a dolog nem ilyen egyszerű. Mert nemcsak arról van szó, hogy formálisan leveszik a vállalatok válláról a gondot. Hanem arról, hogy a létesítményekkel senki sem akarja konzerválni az idejétmúlt, s egyre inkább felelőtlennek tetsző szemléletet. Parkinson törvénye szerint ugyanis páratlanul gyors tempóban telnének meg a mégoly nagy tárolók is, ha nem vetünk gátat a mérhetetlen tömegű hulladék „gyártásának”. Az ABC-üzletekben ott áll a lista, hogy mely üvegekért mennyi pénz jár. Elhatározás — gazdasági megfontolás —, hogy mely flaskák tekintendők hasznosnak. Árunak, terméknek. Ám a többi, a külföldön készült, a nem szabványos palack is lehetne áru és termék, de praktikus okokból még sincs használati értéke, hiszen nem tudjuk megtölteni. Némiképp sántít, de azért hasonlat: az ipari hulladékok nagy többsége ugyancsak lehet áru, termék. Sőt, akár még használati értékről is beszélhetnénk. „Csak” éppen az kell hozzá, hogy a technológia részének, lényeges alkotóelemének tekintsük a mellékterméket. Nem, nem tévedés a szó- használat — a hulladék és a melléktermék sok esetben azonos. Csak a bánásmód, a megítélés, a technológiai fegyelem más és más ... Nem viccnek, nem komolytalankodásnak szánjuk Milne Micimackójának Fülesét. Aki a születésnapjára kapott, de Micimackó torkosságának köszönhetően kiürült csupornak, és Malacka ajándékának, a kidurrant léggömbnek is tiszta szívből örült. A nedves gumidarabot boldogan gyömöszölte be, majd húzta ki a Felújítják a hajdani Bat- thány-kastélyt Zalaszentgró- ton. A legifjabb zalai város patinás műemlék épülete, amelyben bentlakásos oktatási intézmény működik, meglehetősen rossz állapotba került; 1787-ben készült el, s azóta még nem renoválták. Igencsak időszerűvé vált helyreállítását az elavult teétéves televízióm elsötétül. Jómagam tán örültem is az esetnek (végre egy szabad vasárnap, a tévénézés „kényszere” nélkül), gyermekeim azonban addig erősködtek, amíg elindultam szerelőt keríteni, ami több órás bolyongás után sem sikerült. Meg kell várnunk a keddi adásidőt, mert a javítást csak akkor lehet elvégezni. A baj azonban nem jár egyedül. Beletörődve a té- vétlenség tényébe, estefele kiálltam az erkélyre levegőzni, ám a huzat egyszercsak úgy becsapta az ajtót, hogy a zár nem mozdult többé. Én kinn az erkélyen, családom derülten riadt tagjai benn a szobában. Aztán elkezdődött a vasárnap esti „műsor”, amelyhez hasonlóra a lakótelepen — a szomszédok szerint — emberemlékezet óta nem volt példa. Ugyanis a házeyári lakásépítés újabb eljárásai alapján az erkélyajtó melletti ablak fix beépítésű, azaz nem lehet kinyitni, több emelet magasságból leugrani pedig mégiscsak kockázatos. Így nem maradt más hátra, mint némi erőszakkal utat törni az ajtón át, vissza a lakásba. mézesed ényből — lám, mindkettő jó még valamire. A lényeg — mondja azt a derék Milne-hős, Füles, vagy a környezetvédelem szakembere — azonos: keresni lehet és kell is a hulladék, a melléktermék hasznosítását. Tegyük hozzá: a gazdaságos hasznosítását. Van ugyanis jó néhány példa rá, szabadalmak, újszerű eljárások egész gyűjteménye foglalkozik a „felesleg” feldolgozásával, értékeinek kinyerésével. Ilyennel rendelkezik a Natura Környezet- védelmi Tervező, Fejlesztő- és Szolgáltató Kisszövetkezet. Az edzősósalakot dolgozzák föl, hasznos, elsőrendű vegyületekké — nem szükséges már, hogy a vállalatok, mint veszélyes hulladékot őrizgessék, tárolják, fizessék miatta a bírságot. És ez is felesleges, hogy az épülő országos hálózat valamelyik telepére szállítsák. Aszód, Vál. Két település az országban. Ide terveznek egy-egy lerakóhelyet, biztonságos tárolót, közös gyűjtőt. De a hálózat nyilvánvalóan lényegesen több körzetet, ipari vidéket foglal majd magában. Tekintsük ezt a láncot fontos kelléknek, az ipari termelés nélkülözhetetlen tényezőjének. De csak annak — viszont pazarlásnak, könnyen szerzett adománynak, a technológiai fegyelem lazasága konzerválásának, az új megoldásoktól való elzárkózás elősegítőjének semmiképp sem lehet az eszköze a veszélyeshulladék-ke- zelő telep. Mert az ilyen gazdálkodási veszélyekért sokkal nagyobb árat fizethetünk, ma — és a jövőben méginkább ... tő- és födémszerkezetének cseréjével kezdték. Ezután az északi szárnyát hozták rendbe. Az utóbbi tetőtérben hálótermeket alakítottak ki. Ezeket a mostani tanév elejétől már használják is. Novemberig elvégzik az utólagos felszigetelést, s a tervek szerint még szintén az idén bevezetik a gázt. De ehhez szerszámok kellettek, s amíg azokat a fölöttünk levő lakás erkélyéről madzagon leengedték „rabságom” helyére, eltelt félóra. Egy újabb félóra pedig arra kellett, hogy nagy leleményességgel kifeszítsem a rejtett zárat, és visszajussak a lakásba, majd könyvekkel betámasszam az ajtót, amit viszont most már becsukni nem lehetett. Közben azonban újabb tragédia történt. Amíg én az erkélyajtó zárjával küszködtem, a nagymama izgalmában úgy magára zárta a lakás legkisebb helyiségének ajtaját'"hogy a következőkben őt kellett kimenekíteni onnan. Este kilencre újból együtt volt a család, és csupán a tévé, valamint a két ajtó volt használhatatlan. Megnyugodva indultam fürödni, amikor újabb meglepetésért: semmilyen fondorlattal nem bírtam elzárni a hidegvizes csapot. De ezen már igazán nem izgattam fel magam elvégre másfél éves a lakás, túl van a garanciális időn, Alattyánban a foglalkoztatási gondok enyhítésére 1974- ben alakult egy bedolgozó csoport, harminc asszony kötöttárut varrt a MIKÖV részére. A háztartásban dolgozó asszonyoktól a bedolgozás önállóságot, szakmai jártasságot kívánt, ezért jobban szerettek volna közös műhelyben dolgozni. Erre 1981-ben nyílt lehetőség, amikor a Budapesti Április 4 Ruházati Szövetkezet üzemeltetési szándéka találkozott a község vezetőinek igyekezetével. Az alattyáni tanács ugyanis korántsem tekintette megoldottnak a foglalkoztatás gondjait a faluban, mert a felmérések 160 háztartásbeli asszonyról tudtak. Valamennyit értesítették az állandó munkahely- teremtés előkészületeiről. Jelentkeztek is nyolcvanötén munkára, azonban 1982 augusztusában mégis csak negyvenöt asszony lépett be a szövetkezetbe. Egy 30 négyzetméter alapterületű faházban zsúfolódtak össze, de a többség továbbra is kénytelen volt otthon dolgozni. Gyermekoverálokat varrtak, majd hamarosan női ruhák, esőkabátok. zókék varrására tértek át, amit teljes egészében a Szovjetunióba exportáltak, egy év ideje tehát, hogy sorban meg- hibásodjon, aminek „illő” meghibásodnia. (Azon azért elgondolkodtam, amit a nagymama mondott, hogy „biztosan átok ül a házon”.) Az éjszaka esemény nélkül telt el, bár keveset aludtunk, mert a becsukhatatlan erkélyajtó iniatt fáztunk, a szüntelenül csobogó víz pedig elűzte a maradék álmunkat is. Derűs hétfő köszöntött ránk, amelyet az a remény tett még szebbé, hogy jönnek a szerelők és biztosan gyorsan és szakszerűen kijavítják a vasárnap keletkezett hibákat. Illúzióink azonban hamarosan szertefoszlottak. A lakásszövetkezetben ugyanis közölték, hogy a vízvezetékszerelő táppénzen van, csak a jövő héten dolgozik. Tehát várnunk kell, mondták, mert a „rohambrigád” csak akkor vonul ki. ha csőtörés esete forog fenn. Erkélyajtózáruk pedig jelenleg nincs, nem is tudják, mikor lesz! Egyébként is miért nem használjuk rendeltetésszerűen a szóban forgó tármúlva nagyobb épületbe költöztek, megszűnt a bedolgozás, együtt volt a közösség. — Jól is érezték magukat az asszonyok a változatlanul szűkös körülmények ellenére, a teljesítményük azonban elmaradt a tervtől — ez csak részben magyarázható a munkakörülményekkel —, emlékszik vissza Sándor Er- nőné, az üzem vezetője az elmúlt évekre. — Az asszonyok jelentős része akkor ült először varrógép mögé és került munkahelyi közösségbe. Sok volt közöttük a hátrányos helyzetű és csökkent munkaképességű dolgozó, ami találkozott a tanácsnak azzal a szándékával, hogy ezt a réteget munkához juttassa. A teljesítményük ugyan hullámzott, de a minőséggel nem volt baj. A megértő vezetők mérlegelték, hogy ha fejlődést akarnak, javítaniuk kell Alattyánban a munka feltételeit. Űj üzemépületre azonban a szövetkezetnek nem volt elegendő pénze. így a beruházásra tartalékolt 1 millió forintjukat a megyei tanács 1,8 millióval megtoldotta. Az 500 négyzetméter alap- területű varróüzem építését a Jászsági Építőipari Szövet kezet ’83 őszén kezdte, és az gyakat, mert akkor nem hi- básodnának meg. De azért kedden legyen otthon valaki, mert kijönnek megnézni a „helyzetet”. Kedden felváltva őrköd- • tünk egész nap, de csak a tévészerelő jött késő délután (9-re ígérte!), és közölte, hogy vigyük be a készüléket a szervizbe, mert csak ott tudnak vele valamit csinálni. (Hát ez egyre szebb — gondoltam —, hiszen a tévém garanciális ideje is épp a napokban járt le.) Szerdán kora reggel taxit kerítettem (ami nem is olyan egyszerű fél nyolc körül’, és beszállítottam a masinát a javítóhelyre, majd vágtáztam vissza, haza, mert hátha most jönnek a tegnapra ígérkezett szerelők. Délig senki sem zavart. Azzal ütöttem agyon az időt, — ha már szabadságot kellett kivennem —, hogy addig mesterkedtem, amíg sikerült megjavítanom a rakoncátlan vízcsapot. (Milyen jó, hogy én már tanultam az iskolában politechnikát, és hogy a szomszédnak van mindenféle asszonyok idén augusztus közepén költöztek át a szép, tágas, szociális helyiségekkel ellátott épületbe. Eddig harmincán dolgoztak, de tegnap újabb tíz asszony kezdte meg a betanulást. A korábbi gépeket a szövetkezet fokozatosan cseréli át korszerűbb, gyorsvarró gépekre. A munkakörülmények javulásának kedvező hatása e rövid idő alatt is lemérhető, mert már megközelítik a kötelező normát. Az átlagos kereset az üzemben egyébként 3 ezer forint körüli, amit ki-ki a szorgalmától, ügyességétől függően növelhet. A község foglalkoztatási gondjai ezzel még nem oldódtak meg, de továbbra is nyitva a kapu a jelentkezők előtt. Még ebben az évben további tíz személy felvételét és betanítását tervezik, mert a megrendelések alapján termelésüket korlátlanul növelhetik. Az alattyáni üzem dolgozói egy szocialista brigádot alkotnak, ahol a közösség nemcsak a betanulást, a termelést segíti, de a tanácstól kapott területet parkosítják, gyümölcsfákkal telepítik be. szerszáma, mert így — igaz, hosszas tanakodás után —, de ki tudtam cserélni a hibás csaptömítést.) Délután azonban nem bírtam tovább idegekkel a várakozást, újból elmentem a lakásszövetkezet gondnokságára, ahol kissé erélyesen felhomályosítottak, hogy jobb lesz, ha nem reklamálok, mert ők papíron tudják bizonyítani, hogy az ígért napon kétszer is kerestek. (Biztos a csengő volt az oka mindennek — véltem, — mert újabban az is csak akkor csöng, ha kedve tartja.) — De ne nyugtalankodjak, mert remélhetőleg még a tél beállta előtt kapnak speciális zárat. és akkor felszerelik. Csüggedten bandukoltam hazafelé, amikor a házunk melletti építkezésnél megpillantottam egy amolyan szakemberfélét. Előadtam neki bánatom, mire ő: — Ha van egy adyja, haver, akkor öt perc múlva ott nagyok. — Volt. És csodák csodája, a hiánycikként nyilvántartót! ajtózár fél órán belül föl volt szerelve. Estére kész lett a tévé is (újabb adv), és három nap után ismét teljes békében jól zárható ajtók mellet! nézhettük az új sorozatot, a; Optimistákat. — 1. gy. — G. L. — Ip — Fotó: TKL FEKETE VASÁRNAP... Kétszáz év után Renoválják a kastélyt
