Szolnok Megyei Néplap, 1985. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

1985. SZEPTEMBER 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Már csaknem egy hete, hogy láttam, de ma sem tűnt el emlékezetem képer­nyőjéről az a hajó, mely ott állott a vízen és rendszeres jeleket bocsátott ki, fényje­leket az arra vetődő vízi járművek támpontjául. És az a kapitány, az a kemény tekintetű, acélszilárd ember, aki a váratlanul támadt ve­szélyben is igyekezett köte­lessége szerint cselekedni, azaz megőrizni a rendet, amely nélkül szerinte az élet felborul. A világítóhajó Igen. A világítóhajóról be­szélek, amely a neves nyu­gatnémet író, Siegfried Lenz regényéből készült, s amely­nek forgatókönyvét Horváth Z. Gergely irta, majd ő is rendezte a tévéfilmet. Az író, mint annyi más művé­ben, itt is az emberi fele­lősségérzetről, a döntés és helytállás nehézségeiről be­szél. Ilyen értelemben a baj­ba jutott hajósok története egyfajta parabola is. Szeren­csére azonban erősebb ben­ne a valóságos dráma, mint a jelképes, elvont tartalom. S ugyancsak örvendetes, hogy az átdolgozó-rendező is azt a feszültséget igyeke­zett kifejezni-ábrázolni, ami a végletesen kihegyezett helyzettel együtt jár, hisz mondhatni, élet és halál né­zett farkasszemet egymással a „banditákat” hajótörött­ként befogadó hajón. Olyan erős feszültség, amelyben egy-egy gyengébb húr el is pattan: nem min­denki bírja idegekkel a vá­rakozás egyre súlyosabb lelki terheit. Az egyébként jámbor szakács például konyhakéssel döfi le egy óvatlan pillanatban a gyil­kos trió egyik tagját. Az egyenes gondolkodású és heves fiatalember, akiben elfojtott tűz lobog, s akit mellesleg kapitány édesaty­ja felüdülésül visz magával, alig képes türtőztetni ma­gát, sőt apja „tartózkodá­sát” látva, gyávasággal vá­dolja őt. Mi az hát, ami a kapitánynak erőt ad, hogy a legforróbb pillanatokban is megőrizze hidegvérét? A mérhetetlen felelősségérzet, amely minden döntését, cse­lekedetét irányítja. Felelőt­lenül nem kockáztat. És ami a legfőbb: eleget akar tenni parancs szerinti kötelességé-”" nek. A tévéfilm — most már csak róla beszélünk — jól építkezik. Fordulatai mindig meg-meglökik, méghozzá előre a cselekményt. Ez nem mese, ez valóságos dráma! Képileg meglehetősen szűk­szavú, nem fecseg: a lényeg­re összpontosít. Az emberek lelkében lefolyó drámát fe­jezi ki akár közelképeivel, akár borongós atmoszférájá­val. Ez a világítóhajó már- már egy kísértethajó! S ami különös: az utolsó pillana­tig tartogat meglepetést; az utolsó pillanatig nem tudni, mi lesz e kegyetlen, öldök­lő lelki párbaj végső kime­netele. Nem mondom, hogy vala­mi különösebben új igazsá­gokra bukkanhattunk A vi­lágítóhajóban, de amit kap­tunk: a szórakozás hullám­hosszán érkezett hozzánk, Én élveztem ezt az igénye sen szórakoztató televíziós munkát. És csodáltam vendégművész Jan Machul sky nemes veretű játékát aki tökéletesen azonosulni tudott a kapitány kissé kü lönös és „érthetetlen” figu rájával. De ugyanígy kitűnő nek éreztem a három idegen különbözően megformált go­nosztevőt megjelenítő színé szék teljesítményét: a ki számítihatatlan gyilkos sze repében Rubold Ödön, a ki­csit gügye és ostoba, de vér­szomjas fenevad alakjában Andorai Péter és az intel lektüel bűnözőt megformáló Bodrogi Gyula olykor szi- porkázóan eleven játékát. A világítóhajó Horváth Z Gergely rendezői pályáján ha nem is. világít messzi előre, ha vannak is némi fenntartásaink végső mon­danivalóját illetően, az tény a képernyőn nem az unalom perceit szaporította. Röviden Hónapok óta figyelem, hogy a Hírháttér, ez a bel­politikai magazin, milyen kitűnő szimattal választ ki egy-egy témát a napi hírek özönéből: sőt már arra is képes — némi humorral szólva —, hogy akár hír nél­kül is hátteret rajzoljon, az az akár a hírt is meggyártja maga, oly magabiztosan jár­ja az útját. Legutóbb az éles szavú Mester Ákos vezérle­tével egy ugyancsak izgal­mas témát rakott asztalunk­ra: egy veszedelmes kóroko­zó, az AIDS természetrajzú, val ismerkedhettünk meg: azzal a fertőző betegséggel amely leszereli az emberi test védekező képességét, hogy a szervezet azután ott maradjon védtelenül min­den reá támadó kórral szemben, azaz halálra ítél1 ve. Érdekes háttér bontako­zott ki a riporter és szak ember beszélgetéséből, de ezúttal mintha kevésnek bi­zonyult volna az idő. Mester Ákos jól kérdez, ezt sokszor tapasztalhatjuk, most azon­ban oly módon sarkallta alanyát, hogy nem egy eset­ben még bennemaradt a szó. Pedig a jelenlevő főorvosnak láthatóan lett volna mit mondania még. Bizony sze­rencsésebb lett volna csu­pán ennek az egyetlen té­mának szentelni a Hírháttér csütörtöki adását. Annál is inkább, mert nemcsak a ve­szedelem nagy, a tudatlan­ság és a tévhitek is mérhe­tetlenek. Ennek a témának üdvös lenne ismét időt szen­telni. Psalmus Humánus —film­nyelven énekelt zsoltár a világhírű tudósról, Szent- Györgyi Albert professzor­ról. Ismerős, ési kevésbé is­merős dallamok, az életmű verssorba kívánkozó tényei, így egy csokorba kötve — méltó születésnapi köszöntő — 90 éves az Amerikában élő magyar tudós. — és mí­ves tanulmány egy gazdag élecútról. Jó, hogy megismé­telte a júniusban, nyáridő­ben sugárzott filmet a tele­vízió. Hisz .akkor sokan nem láthatták. E jegyzet írója maga sem. — V. M. — Békéscsabán Számítástechnikai szervezési akadémia Tegnap Békéscsabán meg­nyitották a harmadik orszá­gos számítástechnikai szerve­zési akadémiát. A háromna­pos eszmecserén a résztve­vők a minL és mikroszámító­gépek alkalmazásának lehe­tőségeivel foglalkoznak. Az első napon előadás hangzott el a számítástechnika alkal­mazásának a hetedik ötéves terv időszakában vár­ható feladatairól és a számí­tástechnika. valamint a kom­munikáció fejlődésének hazai irányairól. A békéscsabai if­júsági és úttörőházban kiállí­tás nyílt, amelyen a jelenleg hazánkban alkalmazott szá­mítástechnikai eszközök lát­hatók. A további két nap folya­mán mintegy húsz előadást tartanak a számítástechnika gyakorlati alkalmazásainak tapasztalatairól. Kiállítások külföldi magyar intézetekben A hazánk kulturális életét, a magyar képző, és iparmű­vészet kiemelkedő alkotásait és mindenkori eredményeit bemutató kiállítások nyílnak a következő napokban a külföldi magyar kulturális központokban. Holnaptól a Varsói Magyar Intézetben látható bemutató a Budapesti Iparművészeti Múzeum anyagából. A tár­laton csaknem száz, a re­formkor .időszakából szárma­zó, s a múzeum valamennyi gyűjteményéből válogatott tárgy és fotó szerepel majd. Jellegzetes, a múlt század magyar iparművészetét rep­rezentáló bútorokat, dísztár­gyakat, öltözeteket és ruha- kiegészítőket, textil- és öt­vösremekeket, valamint ke­rámiákat tárnak a látogatók elé. Ugyanez a kiállítás még az idén a bécsi Collegium Hungaricumban is látható majd, míg a berlini Magyar Kultúra Házában Asztalterí­tékek a XVII. századból napjainkig címmel nyílik bemutató az Iparművészeti Múzeum kincseiből. A Szófiai Magyar Intézet­ben holnap Csavlek Etelka kerámiamunkáiból nyílik tárlat A sokoldalú — opera­énekesként is jeles — mű­vésznő legszebb alkotásaiból összeállított bemutató meg­nyitóján Csavlek Etelka sze­mélyesen is fellépő dalestjét hallhatja a közönség. Ugyancsak holnap, a prá­gai Magyar Kulturális Köz­pontban építészeti fotókiál­lítás nyitja meg kapuit, míg másnap a berlini Magyar Kultúra Házában pályakez­dő művészeink mutatkoznak be: Derkovits-ösztöndíjas fiatal alkotók munkáiból nyílik kiállítás. Szeptember 25-től a bécsi Collegium Hungaricumban Somogyi József Kossuth-díjas szob­rászművész alkotásaiból ren­deznek tárlatot. Indiai könyvajándék Aravinda Ramachandra Deo, az Indiai Köztársaság budapesti , nagykövete tegnap az ELTE Böl­csészettudományi Kara indoeurópai tanszékének mintegy 1500 kötetből álló könyvajándékot adott át. A hindi irodalom és tudomány teljes alkotásait tartalmazó ajándékot a kar nevében dr. Pölöskei Ferenc dékán, a tanszék részéről dr. Harmat­tá János akadémikus kö­szönte meg. Tábornokpalánták Új szakközépiskola Szolnokon Néhány napja — mint azt hírül adtuk — repülőgép-sze­relő és repülőgép-műszerész katonai szakközépiskola nyílt Szolnokon, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola mellett. Az országban ez az egyetlen ilyen jellegű intéz­mény. Indulását megkönnyí­ti, hogy a főiskolai segítség helyettesíti a korábbi ta­pasztalatokat. A szakközépiskolások új színt vittek a főiskola életé­be, ők a kedvencek. Most még csak próbálgatják a ka­tonai regulát. Korához képest is ala­csony, vékonydongájú gyerek húzza ki magát, amikor Ko­vács Pál őrnaggyal körlet­szemlére indulunk: — Őrnagy elvtárs jelen­tem, befejeztem a takarítást. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ember ennyi­ből is értse: nehezebb ez a képzés, mint általában a szakközépiskoláké. És első­sorban nem a fegyelem mi­att, hiszen arról azt mondja az igazgató: — Nem követelünk többet, mint egy úttörőtáborban. Inkább azért nehezebb, mert a szakismeretek mellett a katonai mesterséget is él kell sajátítaniok a hallga­tóknak, akik négyévi tanulás után, alig tizennyolc évesen őrmesterként vagy törzsőr­mesterként kerülnek ki a re- pülő-csapatöklhoz. Az érett­ségi-képesítővizsga (szak­munkásvizsga) révén megszer­zett bizonyítványuk mellé gépjárművezetői jogosítványt is kapnak. — A jelentkezők közül ezért válogatjuk ki a job­bakat, — magyarázza Kovács őrnagy. — Tehetjük, hiszen már a kezdő évfolyamra há­Klubfoglalkozás roomszoros túljelentkezés volt. Kikerüljük a nagy biliárd­csatát vívókat, járjuk a négyágyas, korszerű kollégi­umi hálókat, tantermeket! Szabadidő van, a fiúk töhb- sége a sportpályán szórako­zik. A fotóriporter kedvéért, no, meg az igazgató paran­csára ketten-hárman felöl- tik a formaruhát, amit csak ünnepen meg hazautazáskor vesznek fel. Egyébként „ci­vilben” vannak. A formaru­ha sem katonai egyenruha. Jól festenek benne. Vajon milyen katona lesz ezekből a tizennégy éves, most komolykodó fiúkból? Kovácsi őrnagy válaszol a kérdésre: — Akik jeles eredménnyel végzik a főiskolát, személyi kérelmük alapján, a katonai Ifőiskolák második évfolya­mán folytathatják tanulmá­nyaikat. Akikben több az ambíció, annak tehát érdemes rákap­Szabadidőben a játékteremben csolni. A honvédség minden támogatást megad ehhez. Teljes és ingyenes a hallga­tók ellátása — a kollégiumi elhelyezés, az étkezés, a ru­házat, a tanszer és van még tanulmányi pótlék és zseb­pénz is. Évente hat afl kálóm­mal ingyen utazhatnak haza a fiúk. A tanulás mellett egyéni kedvtelésüknek is hódolhat­nak, — ez derül ki a Bala- tonszállásról idekerült Bella István szavaiból. — Apám háromszor volt hadseregbajnok. A sport is vonzott erre az iskolára, meg az is, hogy csak jót hallottam a seregről. Pardi István és Nagy Lász­ló apja a Ferihegyi repülő­téren dolgozik. Nekik tehát bizonyos mértékben megvolt az elképzelésük erről a szak- középiskoláról. A többség csak sejtette, hogy milyen képzés vár rá. Szabó Zoltán sógora határőr, ő is az akart lenni A technika szeretete irányította a légi határok őreihez. Ogy tűnik, a növendékek ellátásával sincs gond, a na­pi négyszeri étkezés meghoz­za az eredményt. Remzső Miklós például a felvételi vizsgakor még csak 37 kóló volt, most már 41. A fiúkkal együtt vizsgázik majd1, a tanári kar is, hiszen ilyen tábornokpalánták ne­velésével még nem volt gondjuk, és a pedagógiát mégiscsak másként kell al- kalmazniok, mint a főiskolá­soknál. Egyelőre nincs gond. ez derül ki Kovács őrnagy szavaiból: — Kellemes meglepetés volt a fiúk bemutatkozása. S. B. A mozgalmi muoka megújításáért Kísérlet két város középiskoláiban A városi diákélet gazdagítására, az iskolák közötti kap­csolatok javítására a múlt év szeptemberében Hódmezővá­sárhelyen és Sopron valamennyi középfokú tanintézetében kísérlet kezdődött. A mozgalmi munka megújítását zászlajára tűző kezdeményezésben három gimnázium, hét szakközép- iskola, négy szakközépiskola és szakmunkásképző intézet, két szakmunkásképző intézet, valamint egy középiskolai kollé­gium vesz részt. A kísérlet első esztendejé­nek tapasztalatairól a KISZ KB középiskolai és szak­munkástanuló tanácsán tá­jékoztatták az MTI munka­társát. Elmondották: az ok­tatási intézmények többsége fontosnak tartotta a KISZ törekvéseit és szívesen vál­lalkozott az új elképzelések megvalósítására. A tanévkez­det előtti felkészítés során a célokat elfogadták a diák­vezetők, a KISZ-t közvetle­nül segítő pedagógusok, az iskolák állami vezetői. Meg­egyezett á véleményük ab­ban, hogy a tanintézeti KISZ-munka nem éri el a szükséges és lehetséges szín­vonalat, a mozgalmi tevé­kenység csak kevesek ügye. Megfogalmazódott az is, hogy az ifjúsági szervezetben ve­szít fontosságából a munka politikai jellege. December végére meghatá­rozták a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő feladato­kat az iskolában, megterem- teték a diákkörök működé­séhez szükséges feltételeket. Alapvetően pedagógusok kez­deményezésére — de a diá­kok véleményére is építve — létrehozták az iskolai élet hagyományos területein mű­ködő közösségeket, például á szakköröket, amatőr csoporto­kat, a sportszakosztályokat. A tanulók ötletei alapján új kezdeményezések is szü­lettek: egy-egy tanintézetben például a családi életre ne­veléssel foglalkozó diákkör, rockzenekar alakult. A cso­portok nemcsak a szabadidő hasznos eltöltésére alakítot­tak ki programokat, hanem ^rendszeresen társadalmi munkát is végeztek, részt vettek a vöröskeresztes moz­galomban, segítettek a rá­szoruló időseknek, nevelőott­honokat, óvodákat patronál­tak. Az iskolákban gyara­podtak a tanulóközösség egésze számára szervezett színvonalas programok. Gon­dot okozott azonban, hogy a KISZ-tagok és a KISZ-en kí­vüliek között egyaránt akad­tak olyanok, akik a színeseb­bé váló diákélet ellenére sem találták meg helyüket az is­kolai mozgalmi tevékenység­ben. A csoportok irányítását végző iskolai KlSZ-bizottsá- gok többsége sajnos nem vált alakítójává, a közösségek tevékenységének. Nőtt vi­szont az IKB-k döntéseinek jelentősége az iskolai élet egészét érintő kérdésekben. Természetesebbé vált a tan­testület és a tanintézeti KISZ-bizottságok együttmű­ködése. A kísérlet során megnöve­kedett felelősség hárult a KISZ városi bizottságai mel­lett működő diáktanácsokra. Ezek tagjai fontos szerepet vállaltak a tanulói KISZ- szervezetekre vonatkozó dön­tések kialakításában, hatá­roztak például a városi diákrendezvényekről, az épí­tőtáborokról, a kitüntetések adományozásáról. Hetvenkét film versenyez a megyeszékhelyen A Szolnokon rendezendő V. Országos Képzőművésze­ti Rövidfilmszemléről sajtó- tájékoztatót tartottak tegnap Budapesten a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének székházában. Dajka Miklós, a Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója elmondta, a film­seregszemlét szeptember 24— 26 között, a képzőművészeti világhét eseményeként ren­dezik. A vetítéssorozaton harmincnyolc alkotó hetven­két versenyfilmjét láthatja a közönség. A szakmai zsűri az egyes versenykategóriákban három-Bárom díjat ad ki, s társadalmi zsűri dönti el, mely alkotásokat és műveket tartja érdemesnek a külön- díjakra. Szolnokon — amely 1969 óta ad otthont e rövidfilm­szemlének — a vensenyfilmek vetítésén túl ezúttal az el­múlt negyven évben készült legkiemelkedőbb képzőművé­szeti kisfilmekből is mutat­nak be válogatást, s újdon­ságként több szocialista or­szág hasonló témában készült alkotásai is a mozivászonra kerülnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom