Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

1985. AUGUSZTUS 10.

Irodalom, művészet

9

Irodalmi oldalpárunkat Bácskai Bertalan grafikusművész képeivel illusztráltuk. A kiállítás Szolnokon a Művésztelep kollektív műtermében tekinthető meg szeptember 19-ig.

— Hátul a fészerben.

— Fölzavarjuik a tyúkokat.

— Á, nem. Majd csöndben megyünk — nyugtattam meg az öcsémet, moot a itálbomiok a győztes osa/ta uitán, ha szárnysegédtje közli. hogy a veszteség tölbb, mámt a győzelem

Mezítláb, kezünkben a cipővel, kiosanitumk a szobából, az ajtó sem jajdluilt, csak a szél fütyült hangosabban,. A kertben földéle- geztüink. A hold bevilágította az udvart. Hosszú árnyékot vetettünk, óriásoknak képzeltük magiunkat. Először öcsém nézte meg a holdat, majd lemondóan legyintett.

— Messze van. Messzebb, mint gondoltad.

Nekem már a háztetőnk is mész színek tűnt. Az északi szél is föb borzolta a hajunkat, a fogunk is össze-összekoecamt, de nem az éjféli széltől, hanem a félelemtől.

— Először is ki kiéli találnunk egy oljyan létrát, ami jó hosszú — kezdte el okosodva az öcsém —, [tehát könnyen följuthatunk rajta. Na, de ennek összecstukihatónak kell 'lenni, mert különben más is föli-le sétálgathatna, azt pedig nem engedhetjük meg. mert ha tényleg hegedül ott valaki, annak teljes csendre és nyugalomra van szüksége.

— Aha — nyögtem, és titokban büszke voltam az öcsémre, hogy milyen okos.

— Tehát az az első feladat, hogy holnap megtervezzük azt a titkos, összecsukható létrát — mondta öcsém, és lassan visszaballagott a házba. A pdtvarajtóból még visszaszólt:

— Majd holnap mindent részletesen kidolgozunk. Gyere, menjünk aludni;

Én még egy darabig farkasszemet néztem a holddal, a hegedűsömmel, még füleltem is egy kicsit, de a szól erősebben fütyült. Vdsszaosontam öcsém után az ágv ba. Anyánk a mozgolódásunkból valamit megsejthetett, mert amikor bebújtunk a dunyha alá mellénk lopakodott, elrendezte az ágyunkat. A kisvörös erre a nagy mozgolódásra felriadt, és újra dorombolni kezdett. Anyánk motyor - gó szavak kíséretében dobta ki a macskát.

Tegnap egy tétova, távvezérelt mozdulaté űrhajóst láttam a tévében. A sivatagi hóldtfielszínről elrugaszkodott, s egy műszerrel a kezében közeledett az űrhajó felé. Komoly, kopaszodó, fehér köpenyes férfiak, áffitóiag a földi irányító központban, összedugták a fejüket, és néha-néha a műszerekre nézték, 'aztán bólintgattaik. Minden a terv szerint zajlott. A kép elúszott, más hírek bombázták az agyamat. Valamit biztos fölfogtam a .többi képsorból is, de bennem az az űrhajósmozdluiTat vibrált tovább. És eszembe jutott az a régi nyáré.iszaka. Az, álmaink. És eszembe jutott erről a régi nyár- éjszalkóróil. hogy iásisan megöregszünk. befejezetlenné válunk, ami nem is lenne igazán baj, ha az él- maiimlkat, legalább azokat tudnánk egésszé, kerekké álmodná! És eszembe jutott az öcsém, akiről cswlk havonta ha megtudok vaila- mit. Levelet kéne írnom! Csak azt a levelet nem kezdhetem azzal, hoay „Te. öcslkös! Azt az összerakható létrát mikor csináljuk meg?!” Nem kezdhetek így egy levelet, ilyen lehetetlenül.

Szűcs Mariann

yugodt, halkszavú ember

szerénységében az

önérzete. Abból a fajtából való aki bocsánatot kér, ha a lábára léptek, mert restelli. hogy éppen oda tette a lábát, ahová más lépett. Társalgás közben, ha beáll a csend, ő töri meg a hallgatást, megfeszített erővel új témát keres és habozás nélkül belevág, mert kínos számára a csend; mintha nem lenne mondanivalójuk egymásnak. Kellemetlen helyzet, ilyenkor valakinek szólni kell. Kedvelték készségéért, alkalmazkodóképességéért és kiapadhatatlan jóindulatáért.

Demeternek hívták. Minden Demeternek.

Minden Demeter, vállalati segédelőmozdító.

A véletlen kegye és az idő akarata korunk hősévé tette.

Helyettesíthetetlen lett, mintegy sorsszerűén, a körülmények tolván vállalata nélkülözhetetlen tényezőjévé vált. Elmozdíthatatlan segédelőmozdító lett.

Pályája felívelésének története az idő tanulságát tükrözi.

Hajdan a vállalatnak egy alkalmas dolgozóját úttörővezetői tanfolyamra kellett küldeni. Ö lesz majd a jövő legfiatalabb nemzedékének gyámolítója. életútjának egvengetője. Demeter akkor huszonnyolc éves volt. jó tulajdonságai ismertek voltak, alkalmas a feladatra. Felvették az ifjúsági szervezetbe, és tanfolyamra küldték. Két hónap múlva oklevéllel, gyermeknevelési elveket hangoztatva látták viszont a munkahelyén. A vállalatnak nem lévén út- tnrőszervezete. szakképzettségét nem hasznosíthatta, de a személyzeti osztályon nyilvántartották képesítését. A tanfolvamot rendező szervezet véleményét, amely Demeter részvételét felelősnek, öntudatosnak és elkötelezettnek nevezte, a káderanyagához csatolták.

Ha a véletlen ismétlődik, már a sors keze irányítja az eseményeket.

Az ifjúsági szervezet önkéntes funkcionáriusainak háromhetes ideológiai továbbképzésre öntudatos résztvevőt kértek a vállalattól.

A személyzeti osztály vezetőjének azonnal eszébe jutott Demeter. Rövid idő múltával kitűnő minősítéssel és dicsérő oklevéllel tért vissza, mint ifjúságszervezői, képesített tömegmozgató.

A kihasználatlan tudás azonban holt tőke, haszontalan érték, tudjuk mindannyian. Az olyan ismeretek, melyeket nem vetnek alá a gyakorlat kohójában az élet próbájának. kihasználatlan lehetőségek. A társadalmi tanfolyamokon szerzett ismereteknek tettekké kell változniuk, hogy értelmük legyen.

ígv változtatja meg a tudás — előnyére — világunkat.

Demeter számára ifjúsági brigádot szerveztek, amely egyhangúlag vezetőjévé választotta.

Néhány napig élvezte a közösség bizalmát, majd haladéktalanul elküldték a brigádvezetők központi tanfolyamára. Hazánk fővárosában töltött három hetet. Szívós, szorgalommal elsajátította a brigádvezetés minden csíniát-bínját, különféle mesterfogásait. Oklevelet kapott, mely szerint kitűnően alkalmas, hogy sikeresen elvezessen egv közepes méretű, lelkes ifjúsági brigádot. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert különböző vállalati érdekek más területre irányították. A brigádot, melyet miatta alapítottak, távollétében egy iskolázatlan brigádtag vezette és annyira beletanult feladatkörébe, hogy továbbra is meghagyták vezetőnek. Minden Demeternek már betervezték, hogy elvégzi az öntevékeny társadalmi előmozdítók egyéves fejlesztési tanfolyamát. Nemsokára elutazott a hegyek közt fekvő kisvárosba, és a vállalatnál elfelejtették. Nem volt határozott munkaköre, melvet másnak kellett volna végeznie helyette, megfeledkeztek róla, senkinek nem hiányzott.

A vállalat egyik éber dolgozója azonban továbbra is számon tartotta Demeter létét. A személyzeti- és káderosztály vezetőjének távlatosan, egészen az ezredfordulóig el kellett készítenie a vállalati továbbképzés tervét. Kétezerig régen nyugdíjba megyek, mondta magában ez a dogozó, de tervezni kell! Ha nincs terv, a vezetőség nem tudja, mit tegyen, és az élet elbizonytalanodik!... Kevés fantáziával áldotta meg az elvtársat a természet, a nyolcvanas éveket még átfogta képzelete, de a kilencedik évtized távoli vízióia megállította és valósággal kétségbe ejtette, Aztán eszébe jutott Minden

Demeter. Figyelmesen áttanulmányozta a személyi adatait, megvizsgálta az egészségügyi állapotára vonatkozó orvosi bizonylatokat, és olyan megállapításra jutott, hogy Demeter minden valószínűség szerint megéli az ezredfordulót. Ha szerencsétlenség nem történik vele, még munkaképes lesz, néhány évvel a nyugdíjazása előtt. Megnyugodva osztotta be őt, két-három éves időszakokban különféle járási-, kerületi- és egyéb oktatásokra, nappali és esti tagozatokra. Tervei szerint kétezerben féléves űrszervezői iskolázáson kellett Demeternek részt vennie. Kedvtelve nézegette a kitöltött íveket; szép, reális terv, gondolta magában, Demeter nem okoz csalódást, élni fog. . .

Dubai Gyula:

Korunk

hőse

Dicséretes minősítéssel megjött Demeter mint okleveles öntevékeny társadalmi előmozdító.

— Mit csinál most? — kérdezte egy alkalommal az igazgató.

Demeter a személyzeti osztály vezetőjének segített, kommentárt írt a káderfejlesztési tervekhez. Az igazgató elküldte őt egy szakmai tájékoztatóra, ahol távoli problémák megoldásáról tanácskoztak. A tájékoztatón Demeter képviselte vállalatát, nem kellett beszélnie, hozzászólnia a problémákhoz, csak jelen volt, és meghallgatta a dolgok állását. Feladatát kiválóan elvégezte, mindent feljegyzett, a hallottakhoz széljegyzeteket és kommentárokat fűzött, benyomásait egyszavas mondatokkal, kérdő- és felkiáltójelekkel rögzítette. De az igazgató megfeledkezett róla, nem kérdezte, mi volt a tájékoztatón. Igza, valami távoli szakterület kérdésköréről beszéltek, a vállalat pedig a saját konkrét termelési gondjaival küszködött.

Minden Demeter óriási szakképzettsége és felkészültsége, melyet az oktatásokon és tanfolyamokon szerzett, kezdett beérni, határozottabb tettekben kifejeződni, és gyakorlati méreteket öltött.

A vállalat eszmei szakértője lett.

A sorozatos tanfolyamok szüneteiben általános eszmei beszámolókat és indoklásokat, tervezetalapozásokat és átfogó elemzéseket készített, szervezési téziseket dolgozott ki, elfoglalt vezető dolgozók helyett tájékoztatókra és eligazításokra járt, állásfoglalásokat fogalmazott.

Ismeretségi köre, népszerűsége megnövekedett. A tanfolyamokon és értekezleteken szerzett ismerősei lépten-nyomon ráköszöntek az utcán, a villamoson és a kávéházban. Ha elutazott és kinézett a vonat ablakán, biztos lehetett benne, hogy a vidéki állomásokon várakozók közül valaki barátian rákiált, és kézcsókját küldi a feleségének. Néha kellemetlen helyzetbe került. Egyszer a Duna-par- ton mélyen leemelt kalappal, előre köszöntötte egy nemzeti művész, akit nem ismert fel, és meglepetésében elfelejtett visszaköszönni. Néhány zavart lépés után megállt és visszanézett, a nagy művész is állt és tűnődve figyelte őt, majd mindketten zavartan tovább siettek, és arra gondoltak, hogy a sikoltozó sirályok kinevetik őket. Máskor a gyalogosátjárón sietett át. amikor fekete Tatra kocsijából kinézett rá egy miniszterhelyettes, és mosolyogva rábólintott. Demeternek zavarában gyökeret vert a lába az úttesten, majdnem elgázolta egy szirénázó tűzoltó autó.

Nemcsak ismerték, ő is ismert mindenkit a közéletben és államvezetésben, mindenkivel találkozott, vagy mint előadóval vagy évfolyamtársi minőségben valamelyik esti tagozaton. Nemcsak személyét, hanem már a stílusát is sok helyen ismerték. Határozott, kerek gondolatai és tömör mondatai a kommentárokban és tervalapozásokban figyelmet keltettek, bár a személye anonimitásban maradt. Demeter korszerű és jellegzetes műfajt alapított, a szorgalmas önművelés és vállalati továbbképzés ideális megtestesítőjének példáját és műfaját. Az adatok. a számok, a gyakori tények és konkrét beavatkozások világától távol tartotta magát. A tudás és az elmélet világában mozgott otthonosan, és a társadalmi elképzelések terén olyan jártasságra tett szert, hogy különösebb nehézségek nélkül, kapásból felvázolta volna szükség esetén a harmadik évezred első ötéves tervének alaptéziseit is. A szavakból szövődő, elképzelt valóságra épülő, sejtelmes és álomszerű, de amellett monoton és fárasztó közeg volt egyedülálló tudásának szakterülete. Ebben a nem éppen feszültség- mentes fluidumban értékelések, kimutatások és tervek mozognak, mint zubogó vízben a molekulák, sűrűn teleírt papírlapok és dossziék keringenek, és úgy serceg és süvít benne az emberi találékonyság és szellemi erőfeszítés kigőzölgése, mint a sistergő lávafolyó felett a zápor gőzzé vált és fehéren párolgó zuhataga.

Egy kivételes alkalommal, amikor a vállalat átmeneti káderhiányban szenvedett, felmerült a gondolat, hogy Demetert konkrét feladatkörrel, gyakorlatilag tisztséggel kellene megbízni, de az ötletet azonnal és egyhangúlag elvetették. Az egyébként megfontolt és rendszerint várakozó álláspontra helyezkedő igazgató is azonnal ellene szólt; ki helvottesítené hatalmas szakterminolóe'ai-készletét és feilett. egzakt stílusát — kérte számon az ötlet gazdáján —, ki lenne képes közülünk annyi szem- Dontot és irányelvet összpontosítani és egységben látni, mint Demeter. ..?

Erre senki sem tudott válaszolni, Demeter hatalmas szókészletének és ismerettartalékainak a vállalatnál nem akadt vetélytársa.

A gazdasági osztály számvevői kimutatták, hogy hősünk másfél tonna papírt fogyaszt havonta.

Akkor már országosan ismerték, és a lageldugottab faluban is akadU legalább egy csoportvezető vagy egy társadalmi továbbiképzésben részesült fejő, aki együtt volt vele és megőrizte emlékezetében jó indu- latú mosolyát. A minőség, a takarékosság és az effektiv mibenlétét, meg a tartalékok lényegét meghatározó, néhány brilliáns körmondata és szójátéka szállóigévé vált, köztársaságszerte idézték és csodálták. Nem is mondatok voltak ezek, hanem kicsiny eszmevárak, kecses szóépítmények, bonyolult szerkezetű és mégis nemes veretű betűpagodák.

századik tonna fehér irodapapír elhasználása alkalmából szakágazati kitüntetést kapott, merített papírra nyomott, szerény külsejű oklevelet, amelyben Az adminisztráció hősének nevezték.

A személyét övező siker és megbecsülés nem tette elbizakodottá vagy nagyképűvé, készséges és szerény maradt. Ha a lábára lépnek, ma is bocsánatkérést rebeg. Egy érdemes szobrászművész elkészítette az emlékműve tervét, amely halála után majd valamelyik főterünkön áll. A gránitsziklába vésett emlékmű talapzatán Demeter egy hatalmas méretű dossziéból tekint ki és jobbjában az űrszervezői beiskolázás elvégezését bizonyító oklevelet lobogtatja.

Irodalmi oldalpárunkat összeállította: Rékasy Ildikó

Tükör III.

Ecsegi gondolat I.