Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 5. ( Kommen- tárunk Fényes csillag Akik rendszeresebben foglalkoznak politikai eseményekkel, figyelik a sajtó, a rádió híreit, va­lószínűleg azonnal felis­merik, hogy a címben szereplő „fényes csillag” nem csillagászati, meteo­rológiai kifejezés, még- kevésbé pusztán költői szókép, hanem jelen eset­ben katonai szakszó. Ez a pontos fordítása ugyanis annak a fedőnévnek, amellyel Washingtonban jelzik az Afrika szarva térségében, valamint Egyiptomban, Szudánban és más közeli országok­ban rendszeresen lebo­nyolított hadgyakorlatot. A napokban folyó, s a hét végéig tartó manő­vereket helyesebb volna talán hadgyakorlat-soro­zatnak nevezni, hiszen több, időben és térben összefüggő csapatmozdu­latról van szó — idén például Szomáliában kez­dődtek meg a manőverek — még a múlt héten, — tegnap kapcsolódtak be az akciókba az egyipto­mi egységek, s Washing­tonban azt is nyilvános­ságra hozták, hogy — azonos fedőnévvel — le­bonyolítanak egy ameri­kai—jordániai harci gya­korlatot is. Ami mindegyikben kö­zös, az természetesen az amerikai alakulatok rész­vétele, hiszen a fényes csillag voltaképp az Egyesült Államok kato­nai jelenlétének érzékel­tetésére hivatott. Eddig kétszer rendezték meg. (1981_ben és 1983-ban), persze némiképp más körülmények között, hi­szen más volt az a vi­szony, ami Szadat egy­kori egyiptomi elnököt, vagy a Nimeri alatti szu- dáni vezetést az ameri­kai kormányzathoz fűzte, a szövetségesi kötelékek fontosságát azóta sem le­het kétségbe vonni, a megfigyelők mégis emlé­keztetnek a Kairó—Wa­shington—Khartoum há­romszögben megfigyelhe­tő bizonyos módosulások­ra. Ennek legszemlélete­sebb megnyilvánulása, hogy az áprilisi katonai hatalomátvétel után meg­alakult új szudáni kor­mány bejelentése értel­mében az ország idén nem vesz részt a Bright Star hadműveleteiben. A távolmaradás okát nem részletezték — s abból túlzottan messzemenő következtetéseket való­színűleg elsietett is volna levonni, — annyi azon­ban biztosnak tűnik, hogy Khartoumban e lépéssel is jelezni akarták a Ni­meri távozása után be­következett változásokat. Más kérdés, hogy a döntés nem hat ki érdem­ben a szudáni—amerikai kapcsolatokra, még szűk katonai értelemben sem. Washingtonban közölték, hogy az USA továbbra is folyósítja például a Szu­dánnak eredetileg meg­szavazott segélyeket, idén például csaknem 50 mil­lió dollárt! Igaz, a Rea- gan.kormányzatnak sem érdeke, hogy kihangsú­lyozza az esetleges véle­ményeltéréseket, mert különben megeshet, hogy a Bright Star fénye a legközelebbi alkalommal még kevésbé fog csillog­ni. (e. é.) Szovjetunió Határozat az árszabályozásról Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa együttes ha­tározatot hozott a vállalati gazdálkodás feltételeinek megváltoztatásáról. A módo­sításoknak — mindenekelőtt az árak szabályozó szerepé­nek szélesebb körű alkal­mazásának — aj a célja, hogy előmozdítsák a műsza­ki-tudományos haladás meg­gyorsítását, jobb minőségű és korszerűbb termékek gyártását. A szovjet lapokban vasár­nap ismertetett határozat be­vezetőjében megállapítja, hogy azoknál a gazdálkodó egységeknél, ahol 1984-ben bevezették a nagyobb válla­lati önállóságot biztosító kí­sérleti gazdálkodási körül­ményeket, jelentősen javul­tak a gazdasági eredmények: a vállalatok túlteljesítették a termelés volumenére, a munkatermelékenység növe­lésére. az önköltség csökken­tésére vonatkozó előirányza­tokat. Mindezt a létszám növelése nélkül, sőt számos helyen annak csökkenésével érték el. A Központi Bizott­ság és a Minisztertanács ezért úgy határozott, hogy a jövő évtől kezdve a gép­gyártás, a könnyűipar, a hús-, tej- és élelmiszeripar, helyiipar és halgazdálkodás valamennyi vállalatánál az új feltételek mellett kezdik meg a munkát. Déi-fflfrika Tiltakozások, letartóztatások Hatósági közlés szerint he­ves zavargások voltak Trans­vaal tartományban, a Preto­ria és Johannesburg közelé­ben levő feketék lakta vá­rosrészekben is. Sowetóban, Johannesburg feketék lak­ta külvárosában a diá­kok tiltakozó megmozdu­lásai miatt hatvan iskolát rövid időre bezártak, közü­lük hármat meghatározatlan időre. A Dél-Afrika londoni nagykövetsége előtt tüntetők közül hat személyt — a ha­tóságok bántalmazásának vádjával — őrizetbe vettek a brit rendőrök. Nemsokkal később négyet közülük sza­badon engedtek. BELGRAD Jugoszláviában a múlt hó­napban 4,1 százalékkal emel­kedtek a kiskereskedelmi árak, és 74,2 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel ezelőtt — közölte a Szövetségi Statisztikai In­tézet VARSÓ Varsóban megtartotta 21. plenáris ülését a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, amely ez­úttal a Szejm-választások kai foglalkozott. KABUL Az afgán kormány biz­tonsági erői Parvan és Ka- pisza tartományokban to­vábbi két ellenforradalmi különítményt semmisítettek meg — jelentette a Eahtar afgán hírügynökség. Az el­lenforradalmárok többségét harcban megölték, vagy fog­lyul ejtették. Elfoglaltak nyolc hadianyagraktárt, nagy mennyiségű lőfegyvert és rakétát zsákmányoltak. KAMPALA Az új ugandai rendszer miniszterelnöke közölte, hogy a politikai pártok kép­viselőivel folytatott tanács - kozások eredményeként meg­állapodtak az új kormány összetételében, és hamaro­san megtörténnek a kineve­zések. Űj-DELHI Radzsiv Gandhi indiai mi­niszterelnök bírálta az in­diai helyi hatóságokat, ami­ért a rend fenntartása érdé kében olykor indokolatlanul veszik igénybe a hadsereg és a félkatonai szervezetek se­gítségét. A rendőrségnek meg kell birkóznia a rend- fenntartás feladataival — mondotta a különlegesen ki­képzett rendőrségi alakula­tok új tisztjeinek avató ün­nepségén mondott beszédé­Véget ért a VIT Levél a világ ifjúságához (Folytatás az 1. oldalról.) nek. A szovjet fiatalok egy­ben hiszik, hogy a fesztivál idején kialakult barátság, ismeretség, szolidaritás a jövőben tovább fog erősöd­ni. Jean-Claude Kennedynek kétszer kellett megkezdenie hivatalos záróbeszédét, mert a tapsoló, éljenző tömeg egy ideig nem engedte szóhoz jutni. Kennedy még egyszer méltatta a világ ifjúságának nagy nemzetközi seregszem­léjét. A moszkvai találkozók és viták bebizonyították: a ma és a jövő problémáira lehet, megoldást találni, s az ifjúság kész kivenni részét ebből a munkából. Az állan­dó bizottság koordinátor- titkára meleg szavakkal kö­szönte meg a szovjet házi­gazdáknak a nagyszerű ven­dégszeretetet. hatalmas munkájukat, amit a siker érdekében végeztek. Ezután hivatalosan is befejezettnek nyilvánították a XII. Világ­ifjúsági és Diáktalálkozót. Zene hangjai mellett le­engedték a VIT zászlaját, majd a sötétségbe borult stadionban olasz, német, chilei és orosz dalok hang­iben Andhra Prades állam­ban. SZÖUL Kiengedték házi őrizetéből Szöuliban Kim de Dzsung dél--koreai ellenzéki politi­kust, de továbbra sem foly­tathat politikai tevékenysé­get. FREETOWN Freetownban, a sierra le- one-i Népi Kongresszus párt 9. országos konferenciáján megválasztották a párt veze­tő testületéit, egyben a párt vezetőjévé Joseph Saidu Mo- mo tábornokot, a fegyveres erők főparancsnokát válasz­tották. Az 1978-ban elfoga­dott alkotmány értelmében Momo lesz a küszöbönálló elnökválasztások egyetlen jelöltje. SANTIAGO César Mendoza, a chilei csendőrség parancsnoka, a katonai junta tagja kényte­len volt benyújtani lemon­dás :, miután egy bíróság tizc-j négy emberét bűnös­nek találta a chilei kommu­nista párt három tagjának meggyi 1 tolásában. A világ ifjúságához szó­ló levél, amely lényegében a fesztivál záródokumen­tuma, felhívja a figyelmet: az a tény, hogy a moszk­vai találkozón több mint 20 ezer különböző politi­kai, filozófiai és vallási meggyőződésű fiatal gyűlt össze, tanúsítja, hogy az ifjú nemzedék tagjai egy­más jobb megismerésére és megértésére törekednek, együtt akarnak gondolkod­ni arról, miként járulhat­nak hozzá napjaink legsür­getőbb problémáinak meg­oldásához. Egy ilyen széles fóru­mon természetesen elke­rülhetetlen — állapítja meg a levél —, hogy a sok megvitatott kérdésben né­ha véleménykülönbségek keletkezzenek a résztvevők között. Ez azonban nem akadályozta meg azt, hogy a VIT ráirányítsa a fi­gyelmet a fiatalok béke- és szabadságvágyára. Ez az a legfontosabb vonás, amely összekapcsolja az ifjúság széles, demokrati­kus, progresszív békeerőit. A VIT résztvevőinek le­vele ezután megemlékezik a nácizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójá­ról, majd a VIT résztvevői a továbbiakban felszólítják a világ ifjúságát, hogy füg­getlenül politikai, filozó­fiai és vallási meggyőző­désétől, tegyen meg min­dent egy atomkatasztrófa megakadályozása, a nuk­leáris és hagyományos zottak fel. A nézők több tízezreinek kezében zseb­lámpa gyűlt, elhangzott Ro­bert Rozsgyesztvenszkij: Óda a kialvó lánghoz című költeményének első verssza­ka, s kialudt a fesztiválláng. A fiatalok még sokáig együttmaradtak a stadion­ban. énekeltek, búcsúztak egymástól. Szombaton, a XII. Vi­lágifjúsági és Diáktalálko­zó zárónapján Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a magyar küldöttség veze­tője fogadást adott a ma­gyar nemzeti klubban Moszkva város Zsdanov- kerületi pártbizottsága, ta­nácsa, valamint az 1. szá­mú Gördülőcsapágygyár vezetőinek tiszteletére. A fegyverkezési verseny megállítása érdekében. A levél ezután megerő­síti. hogy a fesztivál részt­vevői változatlanul elköte­lezik magukat a Helsinki Záróokmány szelleme és betűje mellett. A VIT-levél szól az új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend szükséges­ségéről is. és megállapítja: a fesztivál résztvevői meg vannak győződve arról, hogy a világ fejlett és fej­lődő országai még jelentős mértékben képesek fejlesz­teni együttműködésüket az egyenlőség elve alapján. Ily módon lehetővé válik a ma még meglévő nem­zetközi konfliktusok jelen­tős részének elhárítása, biztosítani lehet e legége­tőbb társadalmi. gazdasá­gi, ökológiai és más globá­lis problémái-: leggyorsabb megoldását. A találkozó dokumentu­ma végül hitet tesz amel­lett, hogy legyen jobb jö­vő a fiatalok számára. En­nek elérése érdekében a fiataloknak együtt kell gondoskodniuk arról, hogy mindannyiuk számára megteremtsék a biztonsá­got. a munkához és az em­beri méltóságban éléshez való jogot, az oktatásban, az állami és közügyekben való részvétel jogát, s an­nak a lehetőségnek a jo­gát. hogy mindenki meg­valósítsa társadalmi, gaz­dasági, politikai, állampol­gári és emberi jogait. gyár kul túrotthonában rendezték be a VIT idejé­re a magyar nemzeti klu­bot. A fogadáson résztvevő szovjet küldöttséget Rím- ma Zsukova, az SZKP Zsdanov-kerületi bizottsá­gának első titkára vezette. Jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára. A fogadást követően a magyar kulturális delegá­ció több tagja ízelítőt adott műsorából a gyári kollektíva képviselőinek részére. A programban a KISZ Központi Művész- együttes Rajkó-zenekara és Tánckara, a Varga Mik- lós-Band, a Biomechani­kus Csoport, illetve az 1. számú Gördülőé sáp ágy- gyár tánckara és énekkara lépett színpadra. 40 éve IIIDACIIIffiA történi A hátsó ajtón mentem be a ház­ba. A fiam nem volt ott. A házunk valósággal ingott. A fogadószoba padlóját üvegszilánkok borították. Egy komor érzés azt diktálta, hogy a fiam súlyosan megsérült. Dél volt. „Anya” — hallottam egy gyenge, kétségbeesett hangot az aj­tó mögül. Kisiettem és a látvány, ami elém tárult, megrendített. Nao- kin csak az alsónadrágja maradt. Vér folyt a vállán és a hátán, a haja eltűnt, az arcbőre teljesen le­égett. Naoki úgy elváltozott, hogy csak a jól ápolt fogsoráról ismer­tem rá. Az izgalomtól alig tudtam megszólalni. „Naoki, te vagy?” — ez volt minden, amit mondtam. Nao­ki testéről mindenütt levált a 'bőr, annyira, hogy nem tudtam, hol fog­jam meg. Besegítettem a konyhába, és leül­tettem a padlóra. „Vizet, vizet!’ — könyörgött. Rohantam a csaphoz, de nem jött belőle víz. Eszembe jutott, hogy van hideg te­ám, abból adtam neki. Ar­ról panaszkodott, hogy fá­zik. Nem tudtam, mit te­gyek, Közben egy, a szom­szédban lakó katonatiszt jött néhány emberével. Azonnal intézkedett, hogy egy taka­rót tegyenek egy kocsira, és a fiamat egy elsősegély- nyújtó helyre vigyék. A ka­tonaorvos rövid ideig vizs­gálta Naokit, majd felszólí­tott, adjak enni a fiúnak, amit kíván. Az égési sebek súlyosabbak voltak, mint gondolták, küszöbön állt a halál. Elkészültem a leg­rosszabbra. Naoki valamit enni akart. Egy közeli kert­ből paradicsomot hoztam és odaadtam neki. Amint be­leharapott, szájából omlani kezdett a vér. A vér vörös­sége vörösebb volt, mint a paradicsomé — ma is a szemem előtt van. Megfogta a kezem és nehéz lélegzet­tel ezt suttogta: „Anyám, ne sírj! Élj a többiekért. ..” Szavait nem tudta befe­jezni. A fiam ólyan bátran halt meg, hogy nem tudtam sír­ni. Kaptam egy gyékényt, amibe betakartam. Egy ko­csin hazavittem. Az üveg­cserepekkel borított padlón fekvőhelyet készítettem ne­ki és arra fektettem. Nem sokkal később három fiatal rontott be, Naoki osz­tálytársai. Egyikük, Fuku- hara, az izgalomtól remegve kérdezte: „Hol van Naoki?” Amikor meglátták őt holtan feküdni, a földre vetették magukat és kiáltoztak: „Mi­ért kellett meghalnod?” „Mi­ért?” „Meg foglak bosszul­ni, megteszem!” Én könny- telenül, némán néztem őket. Amikoi- elkísértem őket a megállóig, útközben még mindig az égési sebektől el­torzult emberekkel találkoz­tam. Nem tudtam elviselni a tekintetűket, visszamentem, összeszedtem a fiam alsóne­műit és szétosztottam az ar­ra haladók, köztük a mez­telenül járó fiatal lányok között. Naoki is bizonyára így akarta volna. Ezen az éjszakán virrasz- tottam a halott mellett, né­hány szomszédom is ott volt vélem. Nem égettünk töm­jént, mert féltünk, hogy az ellenséges repülőgépek ész­reveszik a fényt. Másnap reggel oly egyedül és le- vertnek éleztem magam, hogy nem tudtam, mit te­gyek. így maradtam augusz­tus 8-án délig a fiam holt­teste mellett. A hivatalos halottszemle után előkészül­tünk a halottégetésre. Volt egy koporsónk és néhány bambuszrúdunk. Akik Hiro­sima akkori pokoli állapo­tát ismerték, csodálkoztak, hogy jutottam koporsóhoz. A Mitsubishi gyár egyikasz­talosa készítette kedves ba­Elők és holtak rátjának, Naokinak. A fér­jem vállalatától is jöttek néhányan. Egy dombról hoz­tak bambuszt és készítették belőlük hordágyat. A baráti asztalos hazavitt, mielőttt a tüzet meggyújtották volna, hogy ne kelljen elszenved­nem a fiam elégetését. Másnap eljött a férjerr egyik kolleganője és együti mentünk el a fiam hamvai összegyűjteni. Az asztalos ciprusfából készített urnát, abba raktuk a hamut. Visz- szatartottam a könnyeimet. Amikor azonban a japán hagyományok szerint az ur­nát fehér lepellel borítot­tam be, kitörtek a könnye­im. Nem tudom meddig sír­tam . . . g- i- Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom