Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

6 1985. AUGUSZTUS 31. Nemzetközi körkép Kell-e az erőszak? fiz emberiség legjobbjai régóta felemelik szavukat az erőszak, a népek és az államok vitáinak fegyveres megoldása ellen. Különösen mélyről tört elő a tartós béke vágya, nyilatkozott meg ez az elutasítás a második világháború ka­tasztrófája után. Mi több, ez a „soha töb­bé” felkiáltás nemzetközi jogi formát is kapott, bekerült az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányába. Később, a hetvenes évek közepén, az enyhülés csúcs- időszakában, amikor a szocialista országok azt javasolták, hogy a helsinki záróok­mányba is iktassák be — az államok kö­zötti viszonyról szóló alapélvek közé — az erőszakról való lemondást, a nyugatiak csodálkozva kérdezték: miért tegyék, hi­szen ezt már 1945_ben kimondta az ENSZ? A közvetlenül a háború után kelt okmány valóban leszögezi: fenn kell tartani a bé­két és a biztonságot, tehát az erőszakmen­tes állapotot a nemzetközi életben. Szük­ség esetén azonban együttes intézkedése­ket lehet hozni a békét fenyegető bűntet­tek megelőzésére, illetve a támadó cselek­mények elnyomására. Vagyis erőszakot is alkalmazhatnak. A Biztonsági Tanács döntése alapján az ENSZ katonai erőt is bevethet. Tehát, 1945_ben az alapítók nem ringatták magukat abban az illúzióban, hogy az esetleges békebontó szándékok, a kirobbanó ellentétek a világháború ször­nyű tanulságainak hatására végleg eltűn­ték a földről. Ilyenformán teljes joggal került be a helsinki záróokmányba, a résztvevő har­minchárom európai és a két észak-ameri­kai állam kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek közé ez a tétel: „Az aflláírók tartóz­kodnak attól, hogy erőszakot vagy erő­szakkal való fenyegetést alkalmazzanak bármely állam területi épsége vagy füg­getlensége ellen”. Igaz, volt egy nagy kü­lönbség az 1945-ös és az 1975-ös fogadalom között; az előbbit egy pusztító háború ta­nulságai ihlették, a másodikat már az a háromévtizedes tapasztalat, hogy (lega­lábbis Európában) fenntartható a béke, fejleszthető az együttműködés. S most ugorjunk még tíz esztendőt, a mába, egész pontosan Stockholmba, ahol folyik az európai bizalom- és biztonság­erősítő értekezlet. Ez az 1975-ös csúcsta­lálkozó továbbvitele — egy részletkérdés­ben. E mostani konferenciának ugyanis az a célja, hogy megpróbálja növelni a két rendszer államai közötti bizalmat, a köl­csönös biztonságérzetet. Elérni, hogy sen­kiben ne ébredjen aggodalom a másik fél katonai mozdulatai, hadgyakorlatai láttán, s így véletlen vagy félreértés folytán ne törhessen ki fegyveres összecsapás Kelet és Nyugat között. Már a helsinki záróok­mányban is szerepelt az az ajánlás, hogy a felek jelezzék előre bizonyos fajta kato­nai manővereiket, és hívjanak meg külföl­di megfigyelőket. Ez azonban csak kiindu­lópontot adott Stockholmhoz. A szocialista országok úgy látják, hogy Európa mai felfegyverzettsége és a világ­méretű feszültség miatt a bizalom és a biztonságerősítés kereteit ajánlatos kiszé­lesíteni, a fenyegetettség érzését átfogó in­tézkedésekkel lehet csak fölszámolni. S ehhez kevés az előrejelzés. Ezért terjesz­tettek elő a svéd fővárosban olyan terve­zetet, amelyben nem csak a hadgyakorlat­ról szóló értesítés szerepel, hanem sokkal több. Egyebek között az, hogy az asztalnál ülő küldöttségek, illetve a kormányok, amelyeket képviselnek, vállalják: nem al­kalmaznak egymással szemben vitáik meg­oldására erőszakot. De valóban, ne kerüljük meg a nyugati­ak kérdését: miért kell ezt — ha úgy tet­szik harmadszor is, 1945 és 1975 után 1985- ben is — megismételni? Ha az ember azt a félelmetes lendületet látja, amellyel Európa rakétaállománya nö­vekszik, azt a félelmet, amelyet a fegyver­kezési verseny az emberekben ébreszt, a rossz közérzetet, amelyet barátságtalan lé­pések — példáuii az Egyesült Államok gaz­dasági korlátozásai — keltenek, ha általá­ban figyelembe vesszük a nemzetközi helyzet romlását, nyilvánvalóan kiderül: nem elég, ha visszautalunk egykori, egyébként nagyon fontos és érvényes meg­fogalmazásokra. A mai kormányoknak kell ismét vállalniuk a népek színe előtt és a közvélemény ellenőrzése mellett az erő­szakmentességet, és tenni is érte valamit. Ez nemcsak a tegnapé, hanem a ma és a holnap problémája is. Ezért kívánják a szocialista országok, hogy az erőszakról való lemon­dás foelaljon el előkelő helyet a remélhe­tőleg tető alá kerülő stockholmi megálla­podásban. S ha ez a szándék ünnepélyesein kinyilatkozik, könnyebb lesz dönteni a ka­tonai részletintézkedésekről is. Tatár Imre Intenzív pályán a szovjet mezőgazdaság Kétszer vitatta meg az el­múlt két évtizedben az SZKP Központi Bizottsága teljes ülése a mezőgazdaság} ter­melés fejlesztését': 1965-ben és 1982-ben. A két plenum között eltelt tizenhét esz­tendőben számottevően fej­lődött a szovjet mezőgazda­ság, s minőségileg is meg­újult Ezt jelzi, hogy az ágazat bruttó termelése 50 százalékkal emelkedett — ami nemzetközi összehason­lításban. is figyelemre méltó —, a munka termelékenysé­ge 1,8-szeresére nőtt. A vál­tozásokat a lakosság is érzé­kelte ihiszen a húsfogyasztás például 41 százalékkal bő­vült, tejből és tejtermékből 25 százalékkal, zöldségfélék­ből 35 százalékkal fogyasz­tottak többet a Szovjetunió­ban. Mindez annak eredmé­nye, hogy 17 év alatt a me­zőgazdaság fejlesztésére for­dított összegek megduplá­zódtak, a termelés gépesí­tettsége pedig háromszoro­sára növekedett. Nagy utat tett meg a Szov­jetunió agrárgazdasága, ám Leonyiid Brezsnyev, az SZKP KB akkori főtitkára a jö­vendő nézőpontjából mérle­gelt, amikor azt mondta: „Nem állhatunk meg ezek­nél az eredményeknél, lát­nunk keü, hogy az élelmi­szer-probléma még jócskán napirenden van”. A közvélemény fókuszában Ezért kidolgozták a Szov­jetunió élelmezési program­ját. amely 1990-ig határozza meg a mezőgazdaság felada­tait, s a nyolcvanas évek gazdasági stratégiáinak leg­fontosabb alkotórésze. A Kísérleti parcellák az ukraj nai földművelési kutatóinté­fcetben programot az SZKP KB 1982 májusi plénuma hagyta jó­vá. A világ közvéleménye fel­figyelt a határozatra. Ért­hető ez, hiszen a napi hírek között olvashatta mindenki, hogy a fejlődő országokban éheznek, éhen halnak em­berek, s a FAO adatai sze­rint egyimilliárd ember hiá­nyosan táplálkozik. A fejlett országokban pedig élelmi, szer felesleg volt és van, mesterségesen csökkentik a termelést, hogy az árak emelkedhessenek. Ebben az ellentmondásos helyzetben joggal írta a Mezsdunarod- naja Zsizny: .........az a körül­m ény, hogy egy olyan állam, mint a Szovjetunió. nagy­szabású é le Imis zerprogra ­mot fogadott el, jelentőségé­ben messze túllépi orszá­gunk kereteit”. Jelentősége az országon belül is kiemelkedő. A prog­ramiban ugyanis feszített, de teljesíthető követelménye­ket állítottak a mezőgazda­ságban dolgozók elé. Azt tűzték ki célul, hogy 1990-ig a gabonatermelés meghalad­ja a 250 millió tonnát, ami már kielégítené a belföldi szükségleteket, a hústerme­lés pedig eléri a 20 millió tonnáit. A terv megvalósítá­sát beruházási program is szolgálja: eszerint a beruhá­zások egyharmadát az élel­miszertermelés fejlesztésé­re fordítják. Vietnami A nemzetközi orvosi gyakor­latban mind nagyobb teret kap az akupunktúra, amely­nek a vietnami orvosok is nagy mesterei. A képen: a Hanoi Orvostudományi Egye­tem professzora „operál” Sorra épülnek a nagy ipari üzemek, gyárak. Képünkön: a Hoang Thatch-i cementgyár, amely 1984. eleje óta működik központi tudományos-technikai könyvtárban széles kör­ben alkalmazzák a modern technikát A Ho Si Miinh-várostól 100 kilométerre fekvő Vungtan is­mert üdülőhely. A víz hőmérséklete egész évben legalább 25 fokos. A képen: vidám strandotok a tengerparton a program teijesiteset fo­lyamatosan értékelik. Közü­lük kdemelikedik az 1984. áp­rilisában tartott tanácskozás, melyen Mihail Gorbacsov, akkor még az SZKP KB tit- kára. foglalta Ö6sze az ered­ményeket és feladatokat. Megállapíthatta: egy év alatt — 1983-iban — 5 százlékkal .nőtt átlagosan a mezőgazda­ság bruttó termelése, egyes köztársaságokban azonban számottevően meghaladta ezt a növekedés. Kilenc év után először, valamennyi köztársaságban teljesítették az állattenyésztés felvásár­lási terveit, s a hústermelés A iorrasoK dovilese He­lyett a jövőben, kihasználá­suk kerül előtérbe — fogal- Jmazott Nyikonov akadé­mikus a KGST-országok me­zőgazdasági újságírói részé­re rendezett tanácskozáson. A Szovjetunió mezőgazda­sága ungyanis fordulópont­hoz érkezett: kimerültek a fejlesztés extenzív tartalé­kai. intenzív pályára kell át­állítani a mezőgazdaságot is. Az új követelményekhez igazítják a gazdaság irányí­tását, melynek egyes elemei még az extenzív fejlődés szakaszában, alakulták ki. Egyebek között napirenden marad az anyagi érdekeltség és ösztönzés javítása, változ­nak az árképzés formái. Mindezek 'a termelés meny- nyiségi és minőségi fejleszté­sét serkentik. Változik a be- ruházáspoliitika: eddig a me­zőgazdasági beruházásoknak kétharmada új építkezés volt, a jövőben legalább fe­lét rekonstrukcióra ■ fordít­ják. Az egész élelmiszerprog­ram sarfcallatos pontja a ga­bonatermelés, hiszen erre épül a hústermelés fejlődése is. A tervek szerint jövőre már 10 millió hektáron vet­nek gabonaféléket, s a ké­sőbbiekben ez még növek­masfel millió, a tejtermelés 5,4 millió tonnával emelke­dett. i A program kidolgozását követően tehát kedvező vál­tozások kezdődtek az élelmi- miszergazdasághan, ám mint Mihail' Gorbacsov is hangsú­lyozta, az ötéves tervidőszak három esztendejében a ter­vezettnél kevesebb gabonát, marha- és baromfihúst, va­lamint tejet termeltek. Az viszont kétségtelen: Szovjet­unió mezőgazdaságában, ha­talmas termelési potenciál jött létre, amely a program teljesítésének alapját jelenti. szik, nogy a nazaa igényeket kielégíthessék. A termelés fejlesztését kétféle tartalék kiaknázására alapozzák. A növénynemesítés, a szelek- iciós munka javításával nö­velhető a gabonafajták ter­mőképessége, másfelől a kor­szerűtlen termelési techno­lógiákat intenzivebb eljárá­sokkal váltják fel, így a nö­vények termőképességét a mainál jobban kihasznál­hatják. Korszerűbb erő- és munkagépeket alkalmaznak, növelik a műtrágyák meny- nyiségét, a legújabb bioló­giai és kémiai módszerek együttes felhasználásával vé­dik meg a növényeket a kár­tevőktől és a gombabetegsé- gektől. A Szovjetunió élelmiszer­programjának eddigi ered­ményei jól körvonalazhatók. Jövőjét pedig az egész gaz­daság tervszerű fejlesztése formálja, melyről így beszélt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára: . erősíteni keli a szocialista tulajdont, fokozni a vállalatok önálló­ságát, bővíteni jogkörüket, növelni teljesítmény-érde- kelltségüket. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági fejlődést végeredményben teljes egé­szében az emberi'érdekek nek kell alárendelnünk”. (V. (Farkas József képeslapok Termelési potenciál Előtérben az érdekeltség

Next

/
Oldalképek
Tartalom