Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

1985. AUGUSZTUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 250 ftvis a hazai műszaki felsőoktatás Jubileumi tanév Jubileumi ünnepségsoro­zat köszönti idén a hazai műszaki felsőoktatás kezde­tének 250. évfordulóját: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem jogelődje, a Selmec­bányái Pányászati Akadémia éppen két és fél évszázada kezdte meg működését. A bécsi udvari kamara rendelete alapján megszer­vezett Berg Scholia nemcsak a monarchia első állami tan­intézete, de egész Európá­ban is az elsőként létrejött műszaki felsőoktatási intéz­mény volt. Az iskola — amelynek falai közül a ma­gyar bányászat és kohászat neves, úttörő szakemberei kerültek ki — a világon el­sőként valósította meg az oktatásban az elmélet és a gyakorlat szerves összhang­ját, és később mintául szol­gált a világ első műszaki egyetemének, a Párizsban 1794-ben alapított École Polytechnique-nek is. Az eltelt 250 év alatt ha­zánk felsőoktatása számos műszaki egyetemmel és fő­iskolával gazdagodott, töb­bek között a nemrégiben 200 éves jubileumát ünneplő' Bu­dapesti Műszaki Egyetem­mel. A műszaki felsőoktatás nagyléptű fejlődése a felsza­badulás után indult meg: 1949. augusztus 19-én az or­szággyűlés a XXIII sz. tör­vénnyel alapította meg a Nehézipari Műszaki Egyete­met, majd létrejött a veszprémi Vegyipari Egye­tem és a jelenlegi 10 főisko­la. Az elmúlt 35 tanév alatt az intézmény több mint tíz­ezer okleveles mérnököt, négyezer üzemmérnököt és ezeregyszáz gazdasági és szakmérnököt bocsátott ki. Jelenleg a 38 egyetemi és 15 főiskolai kari tanszéken mintegy 600 oktató és több mint ezer munkatárs dolgo­zik, és szolgálja az oktatás és tudományos kutatás fel­adatainak zavartalan ellátá­sát. A jubileumi tanévben szá­mos tudományos és kulturá­lis rendezvénnyel emlékezik meg az évfordulóról az egye­tem. Ünnepélyes bizonyítvány osztás A hagyományokhoz híven, augusztus végén tartják meg az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Oktatási Igazga­tóságán, ünnepélyes külsősé­gek mellett a tanszékek év­nyitó üléseit és ilyenkor ke­rül sor a végzett hallgatók bizonyítványosztására. Az intézmény életének e jeles eseményeire tegnap került sor Szolnokon. Az ünnepségen, amelyen megkapták a hallgatók bi­zonyítványaikat, Szűcs Gyula igazgatóhelyettes köszöntötte a három éves szakosítón végzetteket, valamint a be­iskolázó pártbizottságok kép­viselőit, majd Porkoláb Ben­jámin, az iskola filozófiai tanszékének vezetője beszé­dében elemezte a három tan­év tanulságait. Utalt arra, hogy a hallgatók nemcsak marxista műveltségüket gya­rapították, vitakultúrájuk is fejlődött. Az elismerés hang­ján szólt a hallgatók telje­sítményéről, vázolta, hogy a legtöbben munkájuk, felelős beosztásuk mellett, folytatták tanulmányaikat. Az ünnepi beszéd után került sor az esemény legfontosabb aktusá­ra, Ungor Tibor, az intéz­mény igazgatója átadta a bi­zonyítványokat. Kameraközeiben Üj olasz filmsorozat Szeptember 3-án egy olasz filmsorozat sugárzását kezdi televíziónk. Címe: Szerelem és barátság története, ren­dezője Franco Rossi. Visszalapozva az utóbbi egy-két év filmbemutatóinak jegyzékét, nem találtunk benne Rossi-filmet, holott korábban több alkotása sze­repelt a magyar mozik mű­során. Olyan emlékezetes produkciók rendezője volt, mint például az 1961-ben ké­szült Füst, a nagy sikerű Cicababák és a Komplekszu- sok. A filmlexikonokba pil­lantva láthatjuk, hogy ne­ves kollégákkal írt forgató- könyvet és rendezett együtt. Dolgozott Pa soli nival, Co- mencinivel, RisiveL, de Sicá- val, Sordival és másokkal. A hatrészes sorozat, ame­lyet most a magyar közön­ség láthat, Guglielmo Spo- letini Egy bajnok balladája című regénye alapján ké­szült. A történet középpont­jában három fiatal ember áll, három jóbarát, két fiú és egy lány. A cselekmény 1935 és 1944 között játszó­dik, a fasizálódó Olaszor­szágban. Davide — aki si­keres boxoló, innen a re­gény címe — és Sarah, zsi­dó. A három barát sorsát, tragédiáját kíséri végig a sorozat, amelynek háttere a történelem. Az érdekesnek ígérkező so­rozat első részét — címe A barátság — szeptember 3-án sugározza televíziónk az 1-es programban, 20 órai kez­dettel. Mezőgazdasági tudományos napok Gödöllőn az Agrártudo­mányi Egyetemen szeptem­ber 2—5. 'között rendezi meg a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa és a TOT a „Földért, kenyérért” című fotódokumentációs kiállítást. A tárlatot Dr. Eleki János, a TOT főtitkára nyitja meg, ezután kezdődik a mezőgaz­dasági tudományos napok eseménysorozata. Közművelő múzeum Túrkevén: növekvő látogatottság, sikeres rendezvények A múzeumok sajátos he­lyet foglalnak el a köz- művelődési intézményhá­lózatban. őrzik, gyűjtik, tudományos igénnyel föl­dolgozzák a múlt fontos dokumentumait, s persze közérdeklődésre számottar- tó módon a nyilvánosság elé is tárják. Sokáig úgy tartották a közművelődési szakemberek: az intéz­ményhálózat legzártabb, legnehezebben megújuló egységei a múzeumok. Éz az alapvetően népművelői indíttatású vélekedés ter­mészetesen hamis, hiszen — ha csak a Szolnok me­gyei múzeumi hálózatra gondolunk — csak az elis­merés hangján lehet szólni e voltaképpen kis intéz­mények működésérőL Nézzük például a túrke- vei Finta Múzeumot. Ta­valy 22 ezren nézték meg a Finta testvérek művei­ből álló állandó kiállítást és az időszakos tárlatokat. Az idei nyár bővelkedett — nem látványos, ám an­nál hasznosabb — esemé­nyekben. Júniusban a Tú­ri hetek című rendezvény- sorozat keretében nyitot­ták meg a mezőtúri faze: kasok és szőnyegszövők — nagyon szép — kiállítását, megrendezték a napközis gyerekek találkozóját, ki­tűnő hangulatú eszmecse­rékre kerül sor a két vá- pos szakemberei, vezetői között — a komplex ren­dezvénysorozatnak össze­sen hatezer-ötszáz részt­vevője volt. A múzeum problémamen­tesen jól együttműködik a város többi közművelődé­si intézményével, erre jó példa a Törökszentmikló- son augusztus közepén megnyitott kiállítás, ame­lyen a kevi múzeum és könyvtár által működte­tett népi díszítőművészeti szakkör mutatta be szebb­nél szebb kunhímzéseit, a kiállítás megnyitóján a túrkevei művelődési ház pávaköre adott műsort. A folytatáshoz kellő jó ötletekben, tervekben sincs hiány. Szeptember 12-én kezdődik Hódmezővásárhe­lyen a KeVi hetek rendez­vénysorozat. A Németh László áltál „paraszt Pá­rizsának nevezett város lakói négy kiállítást lát­hatnak a túrkevei múze­um rendezésében: kunhím­zéseket, a régi Ecseg-pusz- ta életét bemutatót, egy válogatást a Finta testvé­rek alkotásaiból, valamint a Kevi Kör amatőr és hivatásos képzőművészei­nek munkáiból álló tárla­tot. Több alkalommal föl­lép a Csongrád megyei vá­rosiban a túrkevei pávakör és néptánccsoport is. Jövőre Túrkevén rende­zik meg a „Vásárhelyi he- tek”-et, s a Finta Múzeum kiállítással készül megem­lékezni a nagykunok bács­kai kitelepülésének 200. évfordulójáról.- v. j. ­Ismét díj a Gravitációnak Rofusz Ferenc Gravitáció című filmje a Pannónia Filmstúdió alkotása, igen je­lentősnek számító kategória- díjat nyert Hirosima első, nemzetközi animációs film- fesztiválján. A szeretet és béke mottóval megrendezett fesztivállal a világszerte mind jobban tért hódító animáció újabb földrészt hó­dított meg. A versenyprog­ramban majd félezer műiből hatvankilencet választottak ki, s jelentős elismerés, hogy az összeállításiban több ma­gyar film ás szerepelt. Rege Aladár vendég- szereplései Pege Aladár gordonkamű­vész szeptember első napjai­ban Ausztriába utazik, ahol a Volkstimime fesztiválján lép fel, majd kvartettjével októberben a glasgow-i ma­gyar napok rendezvénysoro­zatán vendégszerepei. Pege Aladár a napokban érkezett haza kanadai turnéjáról, au­gusztus 5—22. között a kana­dai nagyvárosokban megtar­tott hangversenyei — kana­dai sajtóvisszhangok tanúsá­ga szerint is — nagy szak­mai és közönségsikert arat­tak. Szolnoki Nyár '85 Kellemes beköszöntő Látványos búcsú A nyár elején szép kivitelű műsorfüzetet kaptak kézhez a szolnokiak. A jól ismert „pelikános” címerrel jelzett füzetecske azokat a kulturá­lis rendezvényeket vette sor­ba, amelyek a nyári hóna­pokban kínálnak kellemes, igényes szórakozási, művelő­dési lehetőségeket a Tisza partján élőknek és az idelá­togató idegeneknek, önma­gában ez nem is érdemelne említést, ha régtől megszo­kott volna, hogy eképpen is „kopogtat” a szolnoki nyár. De nem volt megszokott. Nos. sok esztendő múltán, idén ezzel a füzetkével is je­lezték a nyár beköszöntét a város kulturális életének szervezői, irányítói és semmi kétség, a kínálat is gazda­gabbnak mutatkozott. A már hagyományossá vált progra­mok mellett néhány újdon­sággal is szolgált a nyár, bő­vült a rendezvények sora, mondhatnánk erőteljesebbé, „markánsabbá” vált a város kulturális arculata. Mindeh­hez persze a javuló tárgyi feltételek is hozzájárultak — felújításának befejezéséhez közeledik például a szabad­téri színpad, orgonahangver­senyek színhelyévé vált a katolikus nagytemplom — mégis úgy véljük, hogy első­sorban a szellemi összefogás, a „fantáziadúsabb”, átgon­doltabb munka hozta meg eredményét. .Thália” jött és újra győzött... „Beköszöntőül" a zenés színházak szolnoki találkozó­ja szolgált, amelynek idén már harmadik alkalommal adott otthont a város. Az esemény ma már .országos érdeklődés közepette zajlik, a színházi bemutatók — mi­közben szakmai megméretést is jelentenek — estéről esté­re „telt házakat” vonzanak. Mintahogy majdnem mind­végig „telt házak’’ előtt ment Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátéka is, amely a Szolnoki Nyári Színház idei produkciója volt a múzeumudvarhan. A tíz előadást csaknem kétezren nézték .meg. A „statisztikai” adatok tehát feltétlenül job­bak a tavalyinál — növekvő érdeklődést jeleznek — az viszont más kérdés, hogy ki­ki milyen élményekkel, be­nyomásokkal hagyta el a né­zőteret ... A múzeumudvar egyébként a jövőben megőrzi tiszta „színházi profilját”, már az idén sem adott ott­hont más jellegű előadások­nak. A döntés helyességén lehet vitatkozni, hisz az ud­var hangulata — főleg egy alapos felújítás után — utá­nozhatatlan, a miliő, bármely műsornak is szolgál kereté­ül, már maga fél .siker. Két­ségtelen azonban, hogy kár volna, ha ez a környezet ol­csó haknik, igénytelen pro­dukciók — nyaranként hem­zsegnek az orsízágban az ilye­nek — „áldozatául” esne. Az utóbbi esztendőkben jócskán akadt példa erre. Egyébként is a tervek szerint a követ­kező nyáron elnyeri végleges formáját' a szabadtéri szín­pad, tehát hosszú távon biz­tos helye lesz „csillagos ég” alatt tartható koncerteknek, szórakoztató programoknak, filmvetítéseknek. I Orgonahangverseny bérletben Mindezeknek már ezen a nyáron is otthont adott a szabadtéri, hisz végső soron a legfontosabb munkálatokat befejezték. A korszerű szín­pad, színpadtechnika, néző­tér kialakítása után, a ki­szolgáló helyiségek felújítá­sa, a környezet rendezése maradt hátra. Néhány sza­badtéri program ugyan el­maradt az idén, de gyorsan hozzátesszük, nem népműve­lői hanyagság miatt. A Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ időben megkötötte a szerződéseket, betegség, váratlanul jött elfoglaltság akadályozta esetenként a művészek fellépését. S erre sajnos a legkörültekintőbb munka mellett is számítani lehet. A szolnoki nyár kulturális eseményeinek túlnyomórészt ez az intézmény volt a gaz­dája. A három hónap alatt hatvan rendezvényt tartottak a művelődési központban, a szabadtéri színpadon és a város különböző pontjain. Ezeken a programokon meg­közelítőleg huszonhétezer lá­togató vett részt. Különös, a várakozásokat is felülmúló sikere volt az orgonahang­versenyeknek. (Az orgonát a városi tanács és az egyház jelentős anyagi áldozattal újította fel.) A Filharmónia ideális parnernek bizonyult, segítségével olyan világhírű művészek, együttesek adtak hangversenyt Szolnokon, mint Lehotka Gábor. Kovács Endre és Simándi József, Déri András és a Magyar Rádió Gyermekkórusa. A hangversenysorozat Hollai Keresztély orgonaestjével zá­rul szeptember 2-án. Ezek a hangversenyek új „híveket” is szereztek a komoly zené­nek, ugyanakkor az ország más városaiból is érdeklődő­ket vonzottak, ezért is ör­vendetes, hogy a hagyomány­teremtés sízándékával ren­dezték meg őket, ezen a nyá­ron először. Gazdag volt a művelődési központ gyermekeknek és fiataloknak szánt program- sorozata is. A „Nyári játékok háza’’ színházi előadásokat, filmvetítéseket, játszóházi foglalkozásokat kínált a va­kációzó kisdiákoknak, az idegen nyelvi táborokban is sokan vettek részt. A szün­idei gyermek- és családi programok szervezésébe ör­vendetesen sok művelődési intézmény kapcsolódott be. A megyei könyvtártól a TIT-ig, a Helyőrségi Művelő­dési Otthontól a Széchenyi lakótelep közművelődési bi­zottságáig csaknem minden­ki felelősnek érezte magát a megfelelő nyári időtöltés biz­tosításában. Az ifjúsági prog­ramok elsődleges gazdája a „Diákcentrum^,’ volt, nos en­nek tevékenysége még némi tökéletesítésre szorul. Látnivalók - idegeneknek is Maradéktalanul megvaló­sult viszont a város művelő­dési intézményeinek, múzeu­mának kiállítási programja. A Szolnoki Galéria két kiál­lítást kínált, mindkettő je­lentős művészeti értékeket vonultatott fel. Szolnok me­gye képzőművészetének, il­letve a megyei múzeumok képzőművészeti gyűjtemé­nyeinek négy évtizedét tárta a közönség elé. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont elsősorban kortárs, fia­tal művészek munkáiból ren­dezett tárlatokat. Gondolunk a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak bemutatkozásá­ra, El Kazovszkij festőmű­vész, valamint Szigeti Magda és Botos Gerő szobrászmű­vész kiállítására. Az állandó kiállítások mellett a város intézményei ezen a nyáron több. mint húsz alkalommal invitálták a szolnokiakat kü­lönböző, elsősorban azonban képzőművészeti tárlatok megnyitójára. Bőséggel válogathatott lát­nivalókban az idelátogató idegen is. Ezen a nyáron ugyanis mintha növekedett volna a város „kulturális idegenforgalma”. Az orszá­gos rendezvények — a ha­gyományos szövetkezeti da­lostalálkozó, a vasutaskóru­sok országos találkozója — eleve vonzották az „érdeklő­dőket, de néhány más ren­dezvény is. Ez az „idegenfor­galom” ma még elsősorban a megyehatárokon belül mo­zog, ami azonban cseppet sem elhanyagolandó; a táj­egység legnagyobb városa jó, ha annak kulturális centru­mává is válik. A szolnoki nyár látványo­san „búcsúzott” augusztus 19-én. Tízezrek nézték végig a tiszai vízi karnevált, a tű­zijátékot. Igazi népünnepély volt, méltó „koronája” a nyá­ri programoknak. T. E. Fejer megye ezideig ismert legrégibb emberi településének nyomait tárták fel a régészek Napádon, a község melletti kőbányában. A száz négyzetméternyi területen talált leletek azt bizonyítják, hogy ezelőtt 19—20 ezer évvel egy kisebb embercsoport ütött itt tanyát Felte­hetően a vonuló állatcsordák, — főként a rénszarvasok — nyomait követték Az Oktatási Igazgatóságon

Next

/
Oldalképek
Tartalom