Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
1985. AUGUSZTUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Népi ellenőrök vizsgálták Elhanyagolt közterületek, gondozatlan parkok Az országos irányelv szerint minden négyzetméter közterületre, parkra évente 14—16 forintot kellene költeni. Szolnok megye városaiban erre a célra tíz forint jut, és ebben az összegben benne van a közterületet fenntartó vállalatok, intézmények épületeinek, gépparkjának felújítási költsége is. A helyi tanácsok a megyében évente összesen 7—13 millió forintot fordítanak a zöldterületek karbantartására, ami csak egy töredéke a társadalmi munka értékének. így nem lehetnek gondozottak a parkok. Ezért lehet általános megállapításként kijelenteni, hogy a városok közterületeire a gondozatlanság kezd jellemző lenni. Ez a summás összegzés olvasható abban a jelentésben, amelyet a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a napokban vitatott meg. A népi ellenőrök; két hónapon ót foglalkoztak nyolc város közterületeivel. parkjaival, tereivel, Utánnanéztek, hogy mennyi pénzt fordítanak a gondozásukra, felújításukra, (hogyan szervezik meg a munkát, az ellenőrzést. Tapasztalataik lehangolóak voltak, annak ellenére, hogy néhány kivételével, néhány követendő jó példát — elsősorban Szolnokon — találtak. Már a vizsgálat elején megpróbálták tisztázni, hogy mekkora zöldterület van a megyében, nagysága nőtt vagy csökkent. Kaptak ugyan adatokat, de azok meglehetősen ellentmondásosak voltak. A megyei tanács kimutatása szerint 880 hektár a zöldterület, ebből 350 hektár park, (valamennyivel. kevesebb mint néhány éve, ugyanakkor a rendszeresen és a jól ápolt parkok területe nőtt. A népi ellenőrök a nyolc városban ennek az ellenkezőjéről győződhettek meg, és ezzel együtt arról, hogy az Íngatíannyilíván tartás hiányos, megbízhatatlan. Szolnok és Jászberény kivételével a tanácsoknál nincs térkép a zöldterületekről. Tö- rökszentmiklóson még nyilvántartást sem tudtak mutatni a népi ellenőröknek (amit a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviselője — mint a vitában elmondta — azért tart különösnek mert a település-fejlesztési verseny értékelésére a miklósiak mindig nagyon pontos kimutatást küldenek, elsősorban a közterületeket karbantartó társadalmi munkáról). Ez azonban csak egy ellentmondás a sok közül. A közterületek tisztántartása, parkok karbantartása nem tartozik az alapellátások közé, amelyekre a tanácsok a költségvetés forintjait összpontosítják,. A kommunális célokra fordítható pénznek csak egy töredékét költik a közterületek fenntartására. Az arány eltérő: 6—39 százalék között mozog. És még ez sem mérvadó, mert van ahol hozzászámítják a társadalmi munka értékét, eltorzítva ezzel az arányokat, amely Szolnokon a legnagyobb, Törökszentmiklóson a legkisebb. Törökszentmiklóson. ahol a népi ellenőrök vizsgálata szerint ebből a kevésből időnként még takarékoskodnak is. Két évvel ezelőtt például a 300 ezer forintos pótösszegnek a felét megtakarították. A vizsgálati anyag vitája során többen felvetették, hogyan történhet meg, hogy feltúrt, rendetlen, gazos környezetben új lakótömböket, létesítményeket adnak át, avatnak fel. (A legfrisebb példa a szolnoki ifjúsági garzonház.) Holott az építés költségeibe eleve belekalkulálják a környezetrendezést, mi több az építést csak ezzel együtt engedélyezik. A nem szakszerű, de tárgyilagos válasz az építkezési költségek növekedése, a kényszerű takarékosság volt. Ez a magyarázata annak, hogy egyre kevesebb jut új parkok létesítésére, és hogy egyre silányabb, igénytelenebb fákat, cserjéket telepítenek, Virágokat pedig már hovatovább szinte kizárólag csak a városközpontokba ültetnek. (A parkok területének 2—5 százalékába). Kiknek a feladata a közterületek, parkok fenntartása, felújítása? Van, ahol a városgazdálkodási vállalaté, van ahol a költségvetési üzemé és van ahol a gameszé. A tanácsok a munkák elvégzésére a vállalatokkal, intézményekkel szerződést kötnek. A legtöbb helyen formális szerződést, amelynek végrehajtását ritkán ellenőrzik. A költségvetési szerveknél nincs nyereségérdekeltség. A vállalatoknál pedig hiaba van, a szabályozók a termelő üzemekre szabottak és nem serkentik, nem serkenthetik jobb munkára ezeket a sajátos profilú vállalatokat. Magyarán: a városgazdálkodási vállalatokra ugyanazok a gazdálkodási szabályok érvényesek, mint mondjuk a Hűtőgépgyárra. A parkfenntartás veszteséges! Állapították meg egyértelműen a népi ellenőrök. A parkfenntartók gépeinek, járműveinek többsége nullára amortizálódott. tNincs pénz a felújításra. Társadalmi munkával részben lehet pótolni a hiányzó forintokat.. Van ahol jól szervezik ezt a munkát, például Szolnokon, ahol a Közterületfenntartó Intézményre bízták. A legtöbb városban azonban a tanácsra hárul ez a feladat éppen úgy, mint a parkok őrzésének biztosítása. Kevés az őr, ezért éjszakánként a park- rongálók zavartalanul garázdálkodhatnak. Becslések szerint évente 2 millió forint kárt okoznak. Meglepő volt a népi ellenőröknek az a megállapítása, amely szerint a vállalatok, intézmények — és itt ismételten Szolnokot említették kivételként — passzívak, ritkán kezdeményeznek. Hogyan lehetne változtatni a lehangoló képen? A megyei népi ellenőrzési bizottság, a megyei tanács illetékes szakigazgatási szerveinek címzett javaslataiban fogalmazta meg az elképzeléseket. Többek között azt kérte, hogy segítsenek rendet tenni a tanácsok és a .parkfenntartók szerződései körül. Kötelezzék a helyi tanácsokat a nyilvántartások pontosítására, a térképek elkészítésére. Rendszeresen ellenőrizzék megvalósulnak-e, és ha nem, akkor miért, az új létesítményeik körül a gondozott zöldterületek. Támogassák a parkfenntartók műszaki bázisának fokozatos felújítását. Adjanak segítséget a társadalmi munka átgondoltabb, ésszerűbb szervezéséhez. A megyei népi ellenőrzési bizottság úgy döntött, hogy a vizsgálat rövidített összefoglaló anyagát elküldi valamennyi tanácsnak. Kovács Katalin Az aktivisták segítségével Állandó vöröskeresztes kiállítás A Magyar Vöröskereszt Budapesten bemutatja évszázados történetének emlékeit, dokumentumait: székházában készül az állandó kiállítás, amelynek első látogatói a szeptember 2-án kezdődő balesetmegelőzési európai tanácskozás résztvevői lesznek. Bevezetőként felidézik a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítójának, Henri Dunant svájci Nobel- békedíjas alakját, humanista munkásságát. A Magyar Vöröskereszt megalakításának dokumentumai között kiállítják első elnökének, gróf Károlyi Gyulának a levelét, amelyben arra kéri egy korábbi újság szerkesztőjét: propagálják a Vörös- kereszt céljait. Ugyancsak eredeti iratok és más dokumentumok jelzik a szervezet első világháború idején kifejtett tevékenységét. Ezek emlékeztetnek többek között Károlyi Mihályné, Andrássy Katinkára, aki 1918. december 6-án vette át a Magyar Vöröskereszt vezetését, és ez alkalommal beszédet mondott. A két világháború közötti és a II. világháborús időszak vöröskeresztes mozgalmáról szóló dokumentumok szemléltetik: ekkor folytatták az önkéntes ápolónőképzést, a nyomorenyhítő akciókat, a hadműveleti területeken és az országban segítették az egészségügyi szolgálatot. Magyarország ás Nagy-Britannia között Gyorspostaszolgálat A Magyar Posta szeptember 2-től a hazánk és a Nagy-Britannia közötti kölcsönös forgalomban is bevezeti a gyorsposta (EMS) szolgálatot. A szolgáltatást Nagy-Britannia valamennyi helységébe szóló küldemény esetében igénybe lehet venni, a tengerentúli területeket kivéve. A küldeményeket az angol posta a feladást követő második napon kézbesíti. Budapesten a 4., a 62. és a 72., vidéken pedig a Debrecen 1., a Győr 2., a Miskolc 1., a Pécs 1. és a Szeged 1. postahivatalokban lehet az új szolgáltatást igénybe venni. Részletes tájékoztatást a postahivatalokban kaphatnak az ügyfelek. tJJtíbb háromezer köbméteres derítőmedence építését kdzdték meg Szolnokon a városi vízmű telepén. A tervek szerint az új medencét jövőre, az év második felében kapcsolják be a vízhálózatba. Jelenleg a derítőmédence fenéklemezének a vas szerelésén dolgoznak a Vízügyi Építő Vállalat szakemberei Kereskedelmi etika ielőtt felvázolnánk az eladó-vevő kapcsojatban az etikailag kifogásolható jelenségek körét —, mert a tárgyról újabban így, logikus rendszerbe foglalva illik írni —, hadd vállalkozzunk egy másféle csoportosításra. Szerény véleményünk szerint a szakemberek manapság már pontosan tudják, milyen formákban jelentkezik a boltokban, az éttermekben az etikailag elítélendő viselkedés; biztató — bár talán még bővíthető — elképzeléseik vannak arra nézve is, milyen eszközökkel helyes fellépni ellene; csak az nem akar egyelőre sehogy sem összejönni, hogy a fellépés hatékony is legyen. Első ránézésre ez eléggé furcsa, hiszen az ügyeskedők, saját zsebre dolgozók csapatával a Belkereskedelmi Minisztérium, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete, a vásárlók és vendégek milliós tömege, no meg a kereskedők, vendéglá_ tők tisztességes része, azaz túlnyomó többsége áll szemben. Ám ha meggondoljuk, hogy a rabló-pandúr összecsapások kimenetelét többnyire nem a létszámarányok szokták eldönteni, már nincs is különösebb csodálkoznivalónk. Legföljebb azon ütközhetünk meg — a rabló-pandúr hasonlat csak jobban rányitja a szemünket —, hogy miért vagyunk annyira szemérmesek? Miért nevezzük (a kisebb és véletlen botlásokkal összemosva) csupán etikátlannak, azaz erkölcsi szabályt sértőnek egyebek közt a megvesztegetést, a lopást, csalást? De ideje ígéretünket beváltani, nézzük az „etikailag kifogásolható jelenségek” három fő csoportját, a BKM elemzése alapján, bár nem hinnénk, hogy a meglepetés erejével fognak hatni. Árumanipulációk, korrupciós jelenségek; a vásárlók megkárosításának különböző formái; és az eladói magatartási-viselkedési szabályok megsértése. E három közül csak az utolsót, az eladók udvariatlanságát, közömbösségét érezzük igazán etikai problémának, de — jóllehet sok bosszúság, idegeskedés forrá_ sa ez — egyben a kisebb súlyúak is, az első kettőhöz viszonyítva. Megfordítva; ma még nem zavartalan az örömünk, ha a kereskedő becsapott ugyan, de visszaköszönt. Nem vigasztalna bennünket, ha a legudvariasabban közölnék is (de nem úgy közük), hogy a keresett árucikk sajnos nem kapható, különösen ha tudjuk, hogy a szomszédos magánkereskedőnél —, aki egy tételben felvásárolta —, drágábban hozzájuthatunk. Hát még ha hiánycikkről van szó. Ezeknek az áruknak a pult alól, raktárról — és „természetesen” csúszópénzért — történő értékesítését a szakemberek sem viselkedési hibának tekintik. Szerencsére. Mert ugyanúgy megvesztegetéssel állunk szemben, mint amikor a csúszópénzt a vásárló beosztása, rangja helyettesíti, s a korrupt kereskedő a jó kapcsolatok, a „szívesség” elvtelen viszonzásának reményében nyújtja a jogtalan előnyt. Ügymond: etikátlanul. Nem ismeretlen és nem kevésbé felháborító a fogyasztók közvetlen és tudatos megkárosítása sem. A súlycsonkítással, az árdrágítással, a minőségrontással és társaival a boltokban és a vendéglátóhelyeken túlságosan gyakran kényszerünk találkozni, s valamennyien tudjuk, hogy a manipulációk a mi zsebünkre mennek, nem csupán az erkölcsi érzékünket sértve, hanem a tételes jogszabályokat is. Miért mégis a szemérmes szóhasználat? Egyik oka valószínűleg az ltehet, hogy a csúszópénz, a hálapénz, az állampolgár megkárosítása más területeken is terjed — noha nem mindenütt regisztrálják —, és az ágazat irányítói óvakodnak egy esetleges határozottabb fogalmazással azt a látszatot kelteni, hogy a kereskedelem és a vendéglátás minden korrupció melegágya. Ez nem is lenne igaz. Mégis van egy gyengéje az említett felfogásnak: óhatatlanul ellene hat a fellépés határozottságának is. Aztán van itt még valami, nevezetesen a közgazdasági megközelítés túlhajtása. Arra a jól ismert vetélkedésre gondolunk, hogy a csúszópénz, a korrupció, a vásárlók megkárosításának különböző formái szoros összefüggésben vannak a hiányhelyzettel, s ha egyszer általános lesz az árubőség, szinte egy csapásra megszűnnek majd e ma annyira jellemző gondok. Bár ez igy igaz, azért ne feledkezzünk meg róla: miként a tolvajok leleplezésével sem várhatunk minden alkalom szisztematikus kiküszöböléséig, úgy a hiányhelyzet bűnös kihasználóival szemben sem függés ztfheijük fel a harcot ama boldogabb idők eljöveteléig, amikor a pultok a mai hiánycikkektől fognak roskadozni. ogy aztán a szakma az előjegyzé- ses megrendelés- rendszerrel, a termeltetés szervezésével, átgondoltabb behozatallal, a verseny szélesítésével, a kiszolgálás technikai feltételeinek javításával, a bolt- és üzletvezetők, igazgatók felelősségének megszigorításával, az ellenőrzések fokozásával, a szűrőn fennakadtak gyorsabb és szigorúbb megbüntetésével, illetve az említett eszközök együttes alkalmazásával tud- e ténylegesen rendet teremteni, abba nincs módunk beleszólni. Egy biztos: tisztességes (és udvarias) kereskedés, vendéglátás mellett még a hiányhelyzetet is könnyebb elviselni. K. X. Baranyai fejlesztési tervek Édes szőlő, Jó borok Visszakapja régi fényét a kétezer éves baranyai borkultúra. A megye négy nagy szőlőtermő táján — a mecseki és a villány-siklósi hegyvonulaton, valamint a dél-baranyai és a zselici dombokon — növelik a termőterületet és a terméshozamokat, olyan kiváló fajtákat telepítenek, amelyek kedvező körülmények között különleges minőségű bort adnak. A gazdák arra törekszenek, hogy Baranyának e természet adta értéke — az édes szőlő és a jó bor — a korábbinál jobban vonzza a hazai és a külföldi turistákat. A fejlesztési program szervezésére és koordinálására borászati tanács létrehozását tervezik a szakemberek, amelyben helyet kapnak a termelő, a feldolgozó, az értékesítő és az ágazatot irányító szervezetek képviselői. A termelőszövetkezetek tisztes részt vállalnak a baranyai szőlészet-borászat fejlesztésében. A felmérések szerint a bortermelésre kiválóan alkalmas területeknek mindössze 40 százalékán terem szőlő. Ráadásul kicsinyek az üzemi ültetvények; a siklósi tsz kivételével egyik közös gazdaságban sem éri el a szőlőterület nagysága a rendeletileg meghatározott száz hektárt. Gondot jelent továbbá az is, hogy a termelőszövetkezetek — a nehezebb pénzügyi helyzetben — abbahagyták a rotációs telepítéseket, ennek következtében rohamosan öregszik a'szőlőállomány, és csökken a termés.
