Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. AUGUSZTUS 31. I Arcképvázlat I Ilyen a bányász élete... Ezekben a napokban országszerte zeng a bányászhimnusz: „Szerencse fel, szerencse fel. szerencse fel”. Dallamai egy idő óta nemcsak a hegyek között szárnyalnak, hanem az alföldi mezőkön is. A föld mélyével, az elemi erőkkel küzdenek az olajbányászok is. Láttam már néhány kitört kút egekig csapó lángját, hallottam iszonyatos bömbö- lését, csak életveszély vállalásával megzabolázható dühöngését. Ezért kapom fel a fejem, amikor Daczi Mihály, a Kőolajkutató Vállalat fúrómestere azt mondja: — Az igazi bányászat mégiscsak a föld alatti. A bányásztársak iránti megbecsülést érzem kicsendülni hangjából. Ekkor jut eszembe, hogy az „olajosoktól” sosem hallottam olyant, hogy „bezzeg mi” —, pedig sokszor emberfeletti munkát végeznek, és nem is akármilyen eredménnyel. Az alföldi olajbányászok biztosítják a hazai olajtermelés több mint felét. Ügy látszik, aki megfogja a munka végét, tiszteli mások erőfeszítéseit is. „Szerencse fel, szerencse fel...” Daczi Mihály keze alatt még nem tört ki kút. — Nem is szeretném, — bár a zászló mindenkinek áll, az elemi erőkkel nem lehet játszani. Még akkor is megtörténhet a baj, ha az ember betartja a technológiai utasításokat. „Ilyen a bányász élete...” Daczi Mihály így beszél-erről: — Férfimunka ez ember kell hozzá. Méghozzá nem is akármilyen. Olyan kell, aki zokszó nélkül tűri a nyár vastraver- zék között 40 fokra is felszökő hevét, és ugyanúgy a tél mínusz 30 fokot közelítő dermesztő hidegét. És nemcsak nyolc órás a műszak! — öt plusz ötös munkarendben dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy öt napig tizenkét órás a munkaidő, majd öl nap szabadidő következik. Az elfoglaltság valójában sokkal több a napi tizenkét óránál: — Egyik fúráspontról a másikra megyünk. Most a szeghalmi mezőben, Füzesgyarmaton dolgozunk. Kilencven kilométerre van a lakásunktól. Megszállhatnánk ott is, de mindennap hazavár a család. — Van olyan is, akit nem vár... — Van, de annak sem köny- nyű az élete. Gondolja meg: műszak után bevásárolni, mosni, főzni. A változó munkarend nincs tekintettel az ünnepekre. — Ha „ráesik” az emberre a dekád, nem számít, hogy karácsony, van, vagy szilveszter. Talán a hirtelen hűvösre fordult idő mondatja vele: — A nyár azért sokkal jobb, mint a tél. Igaz, napozni akkor sem lehet a fúráspontokon. Nyolcéves a fia. Vajon kialakul egy új bányász dinasztia? — Akart ő már űrhajós lenni, meg tűzoltó is. mint a többi gyerek. Ha bányásznak jelentkezne, nem tiltanám... Daczi Mihály hosszú évekig geológus technikus volt, aztán szerzett mélyfúró oklevelet. Rövid gyakorlati idő után nevezték ki fúrómesternek. — így kerültem a műszakiból a munkás állományiba. — Tulajdoniképpen vezetői munkakörbe. — Óh, a fúrómester csak górécska. Van ugyan a partimban négy ember, de azért én sem ülhetek karosszékben. Nem akarok én munka nélkül tekintélyt szerezni. Amiért én felelek, azt én szeretem megcsinálni. Azt tartom; mindenkinek lehet jó ötlete. Nem törvényszerű az, hogy mindenhez a főnök értsen a legjobban. Az is igaz viszont, hogy bár csak kis főnök a fúrómester, néha gyorsan és önállóan kell döntenie. És szem előtt kell tartania, hogy a fúróberendezéseknél milliós értékekről, esetenként emberéletről van szó. — Milyen emberek dolgoznak a keze alatt? — Fiatal gárda, nincs gondom vele. Remélem, nekik sincs velem, — bár azt az elvet követem, hogy az első a munkahelyi érdek, és nem az egyéni. Az viszont a legtermészetesebb, hogy a kettőt igyekszem ötvözni, de nem mindig síikéről. Kevesen vagyunk egy partiban, a munkát pedig el kell végezni. Ezért vagyok allergiás a fúrásponton az alkoholra. Ne értse félre, otthon megiszom én a sört is, meg a bort is. — Kezdeményezett már fegyelmit? — Nem volt rá szükség Ezért is nehezein válnék meg az embereimtől. • • • Azt terveztem, hogy egy veretes portrét írok Daczi Mihályról. Beszélgetésünk után mégis úgy gondoltam, hogy az olvasóban így is kialakul egy vázlatos kép róla és egyetértéssel nyugtázza: Daczi Mihály Kiváló Bányász kitüntetést vett át a szolnoki bányásznapon. Simon Béig Új fajták, korszerű agrotechnika Növekvő sörárpaexport Szebb, olcsóbb épületek Egyedi tervezésű betonelemek Egyedi tervezésű betonelemeket gyárt a Paksi Építőipari Szövetkezet. A betonüzemében kidolgozott technológia alapján a legkülönbözőbb méretű és formájú vasbeton elemeket is elkészíti. Rugalmasabban igazodik a tervezők elképzeléseihez, ezzel szebb külső megjelenésű, esztétikusabb épületek kialakítását segíti. További előny: így esetenként kevesebb anyag felhasználásával, gazdaságosabban és takarékosabban építhetők meg a létesítmények belső helyiségei. Eredményesen gazdálkodik a Sörárpa Termesztési Társaság. A Kőbányai Sörgyárban lévő központból látják el szaktanáccsal és szolgáltatással azokat az üzemeket, amelyek a nagyobb jövedelmezőség érdekében igyekeznek javítani a termelési feltételeket. A társaság a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakembereinek bevonásával bővítette a fajtaválasztékot és a korszerű agrotechnikát is elterjesztette partnerei körében, összesen 123 termelőüzemmel vannak kapcsolatban; közös fejlesztéssel új raktárakat építenek, és gépek beszerzéséhez is támogatást adnak. A társaság közreműködésével jelentősen nőtt a sörárpaexport. 1981-ben 6 ezer tonna volt a kivitel, az elmúlt évben már több mint 34 ezer tonnát szállítottak külföldre. Remény van arra, hogy az idei termésből — az Agroimpex közvetítésével — a tavalyinál is nagyobb tételeket értékesítenek külföldön, döntő részben konvertibilis elszámolású piacon. Határidőre elkészült a Ganz Villamossági Müvek szolnoki gyárában a pakisztáni megrén- delésű tíz óriás transzformátor vácszefkezete. Képünkön: az utolsó hegesztés a trafó vasvázán Ésszel, de szívvel is Ez nem nyári zápor, őszt ígérő ködös zuhatag. A cserkei gyári üdülő hatalmas udvarán szél cihái ja, eső húzza le a petúniák bokrait, a rózsafák karcsú szálon ké- nyeskedő bimbóit. Azt. hinné az ember, ilyen hirtelen-vigasztalan időben kutyarossz kedve van az üdülőnek. És mégse. A faházakból, a közös nagy konyhából nevető arcú emberek kandikálnak ki az érkezőre, örülnek a vendégnek, agyonütjük legalább a rossz időt — mondják. Azért mégis félve közlöm Krasznai Károlynéval és dr. Kiss Edittel, hogy dolgozni jöttem hozzájuk, épp kettőjükhöz. Krasznainé nyugodtan fogadja, s azonnal szól a férjének, kevés cukorral •hozzon kávét. Dr. Kiss Edit elhalasztja kisebbik fiával a kártyacsatát, s mindketten várakozással néznek rám. Rajta. — Csodálkozom — mondom megint kényelmetlenül, sőt zavarban — hogyhogy együtt üdülnek? Hiszen sok évet lehúztak munkatársként, most meg? — Nincs ebben semmi különös — mondja gyorsan dr. Kiss Edit. — Tavaly itt voltam a férjemmel, gyerekeimmel, s mondtam Terikének, jöjjünk együtt egy hétre, meglátja, jól érzik majd magukat. Sok ismerős, munkatárs — azt hiszem. igazam lett. — Dehát Tériké már ... — Mondd ki nyugodtan, én már nyugdíjas vagyok. Igen, áprilisban búcsúztam, 38 év, kétszázvala- hány munkanap után a Tisza Cipőgyártól. — Ahol sok éven át a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot vezette. — Igen, kereken tíz éven át vezettem, s 1976 óta olyan kellemes munkatársam volt, mint Edit, aki akkor végzett, később jogtanácsosi szakvizsgát is tett. — Egyszerű — mondom, inkább magamnak — akik a munkában, közös dolgokban jól megértik egymást, üdülhetnek is együtt. (Elszólásom megnevetteti őket. Tudhatnám, a hatalmas gyárban nem ritka a barátság munkások, vezetők között. Jó, hogy így van.) — Tíz év a jogsegélyszolgálatnál. Valóban szolgálat? — Ügy gondolom igen, s bármennyire is nehéz volt nekem, tanulatlan, tudatlan munkásasszonynak, korábbi művezetőnek ez a feladat, megszerettem. Dr. Kiss Edit jót nevet. — Tanulatlan, tudatlan — mondja, s olyan hangon, amiből érthetem, nem udvariasság, nem hízelgés a véleménye. Krasznainé valóban munkásként indult ezelőtt 38 évvel, de nemcsak az élet tanította. Tett ő is azért, amivé lett. 1974 augusztusában a Minisztertanács határozattal intézkedett a szakszervezeti jogsegélyszolgálat létrehozásáról, s felkérése alapján a SZOT egyetértésben az akkori Munkaügyi és Igazságügyi Minisztériummal kidolgozta a szervezés teendőit. 1975. január elsejével 50 vállalatnál és egy szövetkezetnél kísérletképpen megkezdték munkájukat a szakszervezeti jogsegélyszolgálatok. — A kezdet nehéz volt — emlékszik Krasznainé. — Az is nehezítette a dolgot, hogy itt a megyében a Tisza Cipőgyár volt a kísérletre egyetlen kijelölt nagyvállalat. A legnagyobb gondunk az volt, bíznak-e majd bennünk az emberek, bejönnek-e dolgaikkal, s őszintén elmondják-e akár családi, akár munkaügyi bajaikat, panaszaikat. Egyáltalán, kérnek-e segítséget? Dr. Kiss Editnek nem kell iktatókönyv, emlékeztető: — Már hat-hétszáz ember ügyével foglalkozunk évente, s csak családjogi ügyekben 220—240 esetben hallgatjuk meg a hozzánk fordulókat. Sőt, az is gyakori, hogy a vállalat vezetői egy-egy döntés előtt, amely sok embert érinthet így, vagy úgy a gyárban, megkeresnek bennünket, s kérik véleményünket. — Ez ám a nagy dolog — figyelmeztet Krasznainé. — Mi ugyanis gyakran vállaljuk leginkább munkajogi ügyekben a vitát, s ha a szakszervezeti bizottság jóváhagyja és megbízza a szolgálatot, akár a jogképviseletet is.' Nem kellemes órák, napok ám ezek, amikor például egy dolgozó baleseti kártérítése ügyében kilincselünk, érvelünk. Sokezres gyár a Tisza Cipó. Akad baj, vita sűrűn. — Sajnos a legtöbb a családjogi témánk. — Dr. Kiss Edit vágja az adatokat: — az utóbbi egy-két évben a legtöbb munkát a házassági bontóperek, a gyermektartási- díjak és a gyermekelhelyezés adja a szolgálatnak. A legnehezebb a tartásdíj — nem megállapítása, hanem rendszeres fizettetése vagy letiltása. Épp most bajlódtam szabadság előtt egy kötelességéről megfeledkezett apával. Már nyolc hónapi felfüggesztett börtönbüntetése van a gyermektartási fizetési kötelezettség mulasztása miatt, s kudarc megint. Országos körözést adtak ki ellene — és egyelőre nem találják. Elég ritka, hogy a rendőrség se leli meg ; mulasztót. Az sűrűbben előfordul, hogy az anya. a gyermekek érdekében állami előlegezést kérünk. — Sok mulasztó apáról hallottam már, nem újság És az anyák? A két asszony összenéz. — Ez a mi munkánk olyan, hogy nemcsak ésszel, szívvel is kell csinálni. Ezért aztán nagyon szomorúak vagyunk, amikor jön a férj, s azt mondja: a felesége a gyes ideje alatt úgy rákapott az italra, hogy ez már nem család, nem élet, ez már a gyereknek (gyerekeknek) is pokol, segítsünk vagy elvonóra kötelezni, vagy — sajnos ez a legtöbb — a válókeresetet megimi, beadni. — Van tapasztalat családi életben elég. — És megfigyeltük: amíg albérletben élnek, új a szerelem. alig van pénzük, mert gyűjtenek lakásra, bútorra — szépen megvannak. Amikor saját otthonuk lesz, berendezték, élhetnének, kicsit szórakozhatnának együtt gyerekeikkel, — helyette kezdődik a marakodás, a ,,nem bírjuk” egymást, nem ritkán verekedések, szomorú percek. Ráadásul Martfűn rengeteg független nő él — talán több, mint férfi —, s nyilvánvalóan valamiféle társat ők is szeretnének. Nem kell messzire menni ... Sajnos, időnként botrány is akad. — És tíz évvel ezelőtt nem adtunk annyi tanácsot vagyonmegosztáshoz se — mert abban ennyi a lehetőségünk, a tanácsadás — mondja Krasznainé. Érthető. Tíz évvel ezelőtt ugyan mi vagyona volt egy cipőgyári házaspárnak, nem is öregnek? Van persze a munkaügyi témák között is olyan, nem is kevés, amit' emlegethetnénk. A legtöbb az üzemi balesetekből eredő kártérítés. Érthetően senki nem akarja a dolgozót, az amúgy is szenvedőt megkárosítani, dehát fizetni se egyszerű. A fegyelmi vitákban állást foglalni valamivel egyszerűbb. Sajnos a munkafegyelmi vétségeknél is elsőszámú „tettes” az alkohol, az italozás. A szakszervezeti jogsegély- szolgálat ez esetben szigorú és hajthatatlan. Senkit nem pártfogol, aki ittasan érkezik, vagy hoz magával egy kis folyékony üzemanyagot a nyolcórai munkához. És akadnak munkahelyi lopások, ami megint csak kártérítést eredményezhet. Mesélik a csodaórást, ami olyari egyik szemünk sír, a másik meg nevet történetféle. A fiatalember zenélő, sípoló kvarcóráját megmutatta munkatársainak, körbenézték, tetszett mindenkinek. Olyannyira, hogy eltűnt az öltözőszekrényéből. ’ Bármennyire is okolható a tulajdonosi, mégis a gyár fizetett kártérítést: ha az öltöző- szekrény z^rja olyan, hogy belőle kiemelhető az óra, nem egyedül a gazdája tehet elveszéséről. És vannak munkahelyek, gépek, ahol egy régi órát se érdemes csuklón hagyni. Vannak könnvébb, kellemesebb dolgok. Nyugdíj előtt sokan kérik, szerezzenek be régesrégi munkaviszonyokról igazolást, vagy épp annyit csak, 'számolják már össze, mennyi szolgálati év után mennyi pénz jár majd öregségükre. A jogsegélyszolgálatot a Tisza Cipőgyárban Krasznai Károlyné nyugdíjba vonulása óta dr. Kiss Edit vezeti. Nem kevés a dolga, mert hetenként találkozik a kunszentmártoni és a mezőtúri cipőgyáriakkal is úgy, hogy a helyükbe megy. Az anya- vállalat irodaházában különben nincs tábla a jogsegély- szolgálat ajtaján a fogadóórák idejéről. A bent dolgozók bármikor készségesek. Csupán azt kérdezik meg a betérőtől, munkarendje szerint szabadidejében érkezett-e? Munkaidőben ugyanis nem vállalkoznak tanácsadásra, ügyintézésre. A szolgálat a saját munkaidejét két műszakhoz igazítja, s ügyel a kollektíváéra, a gyár érdekeire. * * • A Tisza Cipőgyárban ezelőtt tíz évvel látott munkához a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Az egyéves kísérletre kijelölt nagyválfalat dolgozói azóta nemcsak ismerik, tisztelik is a szolgálatot, s valóban annak, magukénak ismerik el. A megyében most, 1985 derekán 81 szakszervezeti jogsegélyszolgálat áll a dolgozók rendelkezésére. Tavaly összesen 5481 ügyben intézkedett. Sóskúti Júlia 4 szali^errres ti josseqélysioiqálal irstydrtirél Ólért tartott * SXOr élrökiéjte fizOt «LAttato tér metiitffctj* Jrifait é* kfttéi»r _ ll, rimdéftékélótt a [kijöggfcl, A társéd&iem- itAsskl, ék a munkaVé- mmel ÖMiéfUffcő kénjéért. A dolgőéó feéféaéi'e Időin fli kéll Ütni a képvifceWfcét A fnuhka- Xmytd, a munkavéde- 1, A táfkadaloittbizt tói ÖSRZéfügtÓ vitas kben, ezen túlmenően a WTWtT»-Hívott*** wvph
