Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

Nemzetközi körkép 1985. AUGUSZTUS Adósok és adósságok Ezekben a napokban a latin-amerikai adósok „fő­városa” Havanna. Fidel Castro kubai államfő meghí­vására elnökök, pártok, szakszervezetek és társadal­mi szervezetek vezetői- par­lamenti képviselők, tekinté­lyes közgazdászok vitatják meg az adósságválság meg­oldási lehetőségeit. A találkozók és a viták önmagukban aligha jelent­hetnek megoldást, de rendkí­vül fontos az a tény, hogy Latin-Amerika közösen igyekszik kiutat találni a tartozások zsákutcájából. Nem kevésbé jelentős a színhely, Havanna siem: azt mutatja- hogy az adósságok kérdésében tanúsított követ­kezetes kubai álláspont ki­indulópontja lehet egy eset­leges közös fellépésnek. Nem kevés félreértés és még több tüdafosi félrema­gyarázás kísérte Kuba — s elsősorban Fidel Castro — nagy nemzetközi visszhangot kiváltó „közgazdásizi” sze­replését A kubai vezetőt — kissé' leegyszerűsítve — az­zal vádolják, hogy demagóg módon az adósságok fojto­gató gondját szeretné a ma­ga javára kihasználni, fo- gadatlan prókátorként az adósok szóvivőjének nevezi ki magát- s így akarja „visz- szacsempészni” Kubát a la­tin-amerikai nemzetek kö­zösségébe — lehetőleg a meghatározó szerepet játszó államok közé. Kubát — és Fidel Castrót — már sokféle váddal illet­ték az elmúlt negyed év­században Nyugaton, első­sorban Washingtonban. A kubai álláspont elfogulatlan vizsgálata azonban önmagá­ban is választ adhat arra: mit is akar „elérni” a ka- rib-tengeri szigetország? A bírálatok általában nem szokták megemlíteni, hogy a kubai vezetés nem az elmúlt hónapokban „fedezte fel” az adósságok problémáját, Fi­del Castro az el nem köte­lezett országok legutóbbi, Űj-Delhiben tartott csúcsta­lálkozóján arra figyelmezte­tett- hogy a gazdasági gon­dok hamarosan kilátástalan helyzetbe juttatják az úgy­nevezett fejlődő világot, s ha nem tesznek semmit ba­jaik orvoslására, ezek az or­szágok 'beláthatatlan gazda­sági, társadalmi következ­ményekkel járó csődbe fog­nak jutni. Latin-Amerika rendkívül rövid idő alatt eljutott a k,jóslat” beteljesedéséig. A térség adósságai meghalad­ják a 360 miliiárd dollárt, ez több mint a feLe az egész fejlődő világ adósságállomá­nyának. A latin-amerikai or­szágoknak általánosan mái exportbevételeik 30—40 szá­zalékát kell a törlesztésre fordítaniuk. (Néhánvuknak már a teljes bevétele sem elegendő az esedékes vissza­fizetésekre.) Ugyanakkor iparuk működése az import­tól függ, sőt az éhínség ve­szélye is valós, ha nem jut pénz /ííibímiszarbehoza'tab'a. Mindezek fényében érthe­tő- hogy Latin-Amerikában általánosan elfogadottá vált az a vélemény, hogy a je­lenlegi körülmények közölt az adósság vísszafizelhetet- len. Fidel Castro nem tett mást, csak nyíltan kimond­ta ezt. A kubai' álláspont egyik kiindulópontja az, hogy az adósságók mérhetetlen fel­halmozódását nemcsak a latin-amerikai országok fe­lelőtlensége okozta- hanem a hitelezők hosszú távon elhi- bázottnak bizonyult gazda­ságpolitikája is elősegítette. A hatvanas évek második felének gazdasági fellendü­lése idején, az alacsony ka­mat korában áramlott a hi­telpénz Latán-Amerikáiba- ahelyett, hogy exporttermé­keikért kaphattak volna méltányos árat a világpia­con : cserearányaik tartó­san megromlottak. A hite­lezők a szokásos óvatosság­ról is hajlandók voltak meg­feledkezni : az tény. hogy a jobboldali latin-amerikai rendszereit — elsősorban a katonai diktatúrák — lát­szólag Washington feltétlen politikai támogatására szá­míthattak, gyakorta nyomo­sabb érvnek bizonyult a gazdasági megfontolásoknál. Ezek a kijelentések és megállapítások hatalmas felháborodást keltettek a hitelezők körében. Pedig, már csak azért is igazta­lanok a Kubát érő vádak, mert nem valószínű- hogy a Havannában tanácskozók most a törlesztés megtaga­dásában, vagy akár az adós­ságok ügyében való közös fellépésben állapodnának meg. Annál is kevésbé, mi­vel az „adós — fizess” rideg elvének megtagadása nem öncél a kubai álláspontban, hanem eleme egy újfajta feltételrendszernek, amely­ben a hangsúly azon van- hogy meg kell változtatni a nemzetközi gazdasági kap­csolatok egész jelenlegi rendszerét. A kubai állás­pont igazi lényege az, hogy a nemzetközi jövedelemelosz­tás igazságosabb rendjében az adósságok ügyét is mél­tányosabban lehetne ren­dezni. Costa Rica és a környező államok Costa Rica Daniel Ortega ni- caraguai elnök a közelmúltban két­oldalú tárgyalá­sokat javasolt a két ország kö­zött meglevő vi­tás kérdések bé­kés rendezésére. Nicaragua azt ajánlotta déli szomszédjának, hogy hozzanak létre fegyver- mentes övezetet a két ország ha- Itárán. Costa Ri­ca eddig elutasí­totta ezt a javas­latot azzal, hogy az országnak nincs hadserege, így nem fenyeget­heti Nicaraguát katonai támadás­sal. Jósé Figueres, Costa Rica akkori elnöke 1949-ben vallóban feloszlat­ta a hadsereget, és helyette egy mindössze ezer főből álló rendőrséget hozott létre. A néhány hó­nappal ezelőtt megtartott közvéleménykutatás adatai szerint a lakosság 83 száza­léka ma sem kíván hadsere­get az országnak. A befolyá­sos jobboldali Hazafias Unió mégis azit követeli- hogy „a háborúhoz hasonló helyzetre való tekintettel” állítsanak fel hadsereget az orszlág védelmére. FSgueres mai utóda, Luis Alberto Monge elnök kiáltványban változatlanul hitét tett -,Cos­ta Rica örök és fegyvemél- küli semlegessége mellett.” Monge éveken át elutasí­totta az USA-kormányzal ajánlatát, hogy az -ország Nincstelen tudások Ha nincs pénz. nincs dukÚr­rá tus 1 Valamivel diplomati- kusabban fogalmaztak. de mondanivalójuk lényege ez volt- amikor az Oxford Uni­versity — az egyik nagy oxfordi egyetem — vezetői megtagadták Margaret Tha­tcher brit kormányfőtől a díszdoktori címet. ..Talán ez az utolsó lehetőség, hogy felhívjuk a figyelmet a brit. tudományos életet fenyegető katasaJráfára" — mondta dr. Denis Noble pszichológus az egyetemi tanács ülésén. E látványos tiltakozás oka az- hogy a tudományos ku­tatásira fordított, kőflltségve- tési összegek reálér;tékben legalább 20 százalékkal csök­kentek az elmúlt hét évben Angliában, Thaioher kon­zervatív pánti kormányzásá­nak idején. A brit tudósok többsége számára egyértel­mű e folyamat 'háttere: a kormány elsőbbséget ad a katonai kutatásoknak, ezért kellett, pénz hiányában, fel­hagyni számos polgári célú kutatással. Az OECD adatai szerint Nagy-Britannia már a hetvenes évek végén veze­tett e téren: az összes kuta­tási-fejlesztési kiadások 59 százalékát költötték katonai célokra. 1979 óta Margaret Tha­tcher többször kinyilvánítot­ta, hogy abszolút elsőbbségei szán a katonai kutatásoknak. Azóta a kormány szinte minden évben nagy szelete­ket vágott fe az egyetemek állami támogatásából. Ezt minden fakultás megérezte, de a műszaki egyetemeit ku­tatási programjai jártak a legrosszabbul. A kutatómű­helyek tudomány ügyi mi­nisztérium felállítását köve­telik- hogy képviseletük le­gyen a kormányban a pénz­ügyminisztériummal és a nö­vekvő hatalmú katonai lob- byvai szemben. Az Egyetemi Tanárok Szakszervezete fel­szólította tagjait- hogy szab­janak szembe a katonai ku­tatások folytatásával az egyetemek területén. Nagy tiltakozó kampányt helyez­tek kilátásba arra a/, esetre, iha a brit kormány részt vállal az amerikai ,-csillag- háborús” kutatási tervekben. Szerintük ez a program any- nyira elvonná az alapokat, hogy keresztet vethetnének a brit ipar rekonstrukcióját előkészítő kutatásokra is. Egységcsúcs a túlélésért Sok tekintetben rendhagyó­nak mondható az Afrikai Egységszervezet (AESZ) leg­utóbbi. sorrendben 21. csúcs­találkozója. Korábban általá­ban heves viták előzték meg a politikusok eszmecseréjét, s gyakran már az ügyrend­ről sem jött létre megálla­podás. vagy ha igen. az is csak a plenáris ülések szózuhataga közepette. Saj-. nos, a fekete földrész meg­annyi súlyos gondjának haté­kony megoldása helyett az országok bizonyos csoportjai közti ellentétek jegyében kel­tek föl a tárgyalóasztaltól a résztvevők. Afrika második felszabadítása Érthető, hogy az ezútta Gazdasági program Ám ezúttal példásan vizs­gáztak Afrika államai. Fele­lősségteljesen vitáztak és fe­lelős döntéseket hoztak. Igaz, olyan témát tűztek Addisz Abeba-i tárgyalásaik napi­rendjére, amely nemcsak a kontinensen, hanem világ­szerte beszédtéma: a túlélés esélyét A megfogalmazás nélkülözi a túldramatizálást, így szólt róla a csúcstalálko­zó több szónoka- de ezt a kifejezést használta a világ­sajtó is. Okkal. Afrikában ugyanis az 51 ország közül 19-ben számottevő az éhe­zés, öt országban a szak­értők súlyosnak minősítet­ték a helyzetet, hét­ben pedig drámainak. Vi­lágstatisztikák arról is árul­kodnak, hogy a földkerekség harminc legszegényebb álla­ma közül húsz az afrikai kontinensen található. S vé­gül érdemes megjegyezni; a fekete földrész országainak adósságállománya ma mái­dén a 170 milliárd dollárt. Iyen körülmények között rendkívüli jelentősége van annak, hogy a 21. csúcstalál­kozót az AESZ teljes mérték­ben a „túlélés és fejlesztés kihívására” adandó válaszok­Mcnekülttábor Szudánban. Az asszonyok és gyerekek élelemre várnak. nak szentelte. A legfontosabb eredmény, hogy a résztvevő állam- és kormányfők elha­tározták : együttműködnek az országaikat fenyegető teljes pénzügyi csőd megakadályo­zása érdekében. Azt is tor tos sikerként lehet elkönyvel ni, hogy a csúcstalálkozó ötéves programot fogadtak t Afrika gazdasági válság! nak visszaszorítására. A boldogulás kiindulópontja Persze, azzal mindenki — az etióp fővárosban tárgyaló politikusok is — tisztában van, hogy a földrész gazdasá­gi egyensúlyának helyreállí­tása rendkívüli összefogást igényel, s nem évek, hanem tán évtizedek szükségeltet­nek hozzá. A tervek azonban ambiciózusak. Közéjük sorol­ható annak a nemzetközi konferenciának az összehí­vása, amely az afrikai orszá­gok adósságaival hivatott majd foglalkozni. Ezt a töb­bi között Mengisztu Hailé Marian etióp államfő, az AESZ most leköszönt soros elnöke szorgalmazta, mond­ván, közös stratégiára, egy­séges föllépésre Ván szükség az adósságok részleges eltör­lése ügyében. Többen is kifo­gásolták : a tőkés országok és a nemzetközi pénzügyi szer­vezetek beidegződéséből ft kadó szigorú korlátozó in tézkedések ezen a földrésze nem válnak be, ellenkezőiéi visszafogják a gazdasági fej löd est. örvendetes, hogy a csúcs találkozón szinte kivétel nél kül valamennyi leiszólaló mezőgazdaság szerkezeti á1 alakítását sürgette. Valóbar alighanem ez Afrika boldc gulásának kiindulópontja. A Addisz Abeba-i döntés értei mében az AESZ tagállam« 1990-ig 20—25 százalék ké növelik mezőgazdasági beru házásaikat. Az éhezést, a évről évre többeket — milli ókat — fenyegető éhhalál ugyanis segélyekkel, élelmi szer adományokkal tartósai nem lehet kiküszöbölni. Fe lületi kezelés helyett az okol gyökeres megszüntetése je lenti a kiutat. Edouard Sza urna, a FAO vezérigazgatój; úgy vélte: az országok költ ségvetéseinek legalább a ne gyedét fordítsák erre a cél ra. Sajnos, ma még több af rikai államban a fegyvert« zési kiadások jelentőseb arányt képviselnek a költ ségvetésben, mint a mezőgaz daság fejlesztésére, az élei miszeripar megteremtésén szánt összegek. Zsákokba teszik a gabonát Etiópiában, hogy a száraz­ság sújtotta területekre küldjék csakugyan az egység jegyé­ben ülésező AESZ-csúcsta- lálkozót a részvevők „törté­nelmi” jelentőségűnek mi­Két malomkő között biztonsági erőit Honduras- ban képezzék ki; hogy ve­gyen részt a Karib-tengeni hadgyakorlatokban; és küld­jön megfigyelőt az úgyneve­zett Közép-amerikai Védel­mi Tanácsba. Ám az elnök játéktere egyre jobban szű­kül az Egyesült Államokkal szemben. Az ok az. ország egyre növekvő eladósodása. 1981-ben még nem kaptak támogatást az ország bizton­sági erői az USA-tól, az utóbbi két évben pedig már a 400 millió dollár támoga­tás jelentős része nem pol­gári célökat szolgált. A lon­doni International Institut for Strategie Studies jelenté­se Costa Rica rohamos fel- fegyverkezéséről számol be: 1979-ben 5000 főt számlált a rendőrség' ma 12 ezer fő a biztonsági erők létszáma, ennek kereken egynegyede félkatonai egység. Nem cso­da. hogy Oscar Vidal ezre­des, a biztonsági erők pa­rancsnoka elvetette a tár­gyalások lehetőségét Costa Rica és Nicaragua között. Az Egyesült Államok a legutóbbi időkben kaszár­nyákat épített Costa Rica rendőrsége és csendörsége részére a Nicaraguával ha­táros északon. Iámon atlan­ti-kikötőben dzsippeket. gép­pisztolyokat. ágyúkat és he­Luis Alberto Monge elnök •likoptereket .raktak partra. A múlt hónapban 24 ameri­kai ,.zöldsapkás” állított be a fővórsoba, San Jóséba az­zal a feladattal, hogy a Cos­ta Rica-i csendőrség négy egységét ..gyorsbevetésre al­kalmas zászlóaljjá” képez­zék ki. A 12 ezer főt számláló- amerikaiak által kiképzett biztonsági erőkhöz a szélső­jobboldali Nemzeti Szükség Szervezet. (OPEN) további 10 ezer fős fegyverese járul. Ez utóbbiak — különböző szélsőséges pártok és szerve­zetek különítményeivel együtt — a lakosság féken- tartását is szolgálják: A Costa Rica-i rendőri erők egy része tevékenyen részt vesz a ■,kontrák”. a nicaraguai ellenforradalmá­rok háborújában. Éppen a közelmúltban történt, hogy támadás érte Bluefields ni­caraguai atlanti kikötőt A sandinisták visszaverték a támadókat és Costa Rica-i területre űzték vissza azokat. Eközben tűzharc tört ki amelyben Costa Rica-i rend­őrök is találatot kaptak. A Costa Rica-i szocialisták „Costa Rica; semlegesség és háború között” című Fehér könyvükben óva intik az or­szágot a nicaraguai elleníor- nadalmárok támogatásától, mert ,ezek nagyobb veszélyt jelentenék az ország' demok­ratikus intézményei számára, mint a sandinista kormány­zat megszilárdulása”. A CIA dollárjai — egy igazságügyi szakértő szavá­val — még a magas kor­mánykörökbe is behatoltak, sok tisztségviselőt megvesz­tegették. Monge elnök min­denesetre nehéz helyzetben van. Csak remélni lehet, hogy a józan ész és a latin­amerikai államok egyre nö­vekvő ellenállása, az USA diktátumaival szemben meg­találja majd a békés meg­oldást a két szomszédos kö­zép-amerikai kisállam Ni­caragua és Costa Rica kö­zött Gáti István nősítették. Peter Onu, a; AESZ most leköszönt főtitká­ra drámaian fogalmazott „Államfőinket elítéli a tör­ténelem, ha nem képesek megtenni a szükséges közös lépéseket! „Julius Nyerere Tanzánia elnöke pedig „Af­rika második felszabadításá­ról” beszélt, méltatva a nagy­szabású terveket. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer már — 1980- ban Lagosban — születtek ésszerű, reál is tervek az afiri - kai éhezés megszüntetésére, az országok gazdaságának talpraállitására. Azóta sajnos sok helyi konfliktus és acsar- kodás színhelye volt a konti­nens. s a tervek nem való­sultak meg. Most néhány fontos találkozón politikai témák is napirendre kerültek, s a kedvező légkör talán ah­hoz is hozzásegíti az érde­kelteket, hogy például Etió­pia, Szudán és Egyiptom kö­zött — a három államfő hosszú eszmecserét folytatott Addisz Abebában — elsimul­janak a nézeteltérések. Mert ahhoz nem fér két­ség: a nagyszabású elképze­lések megvalósításához a kontinens politikai légköré­nek változására is szükség mutatkozik. Az AESZ 21. csúcstalálkozója mnideneset- re ebbe az irányba hat. Gyapay Dénes összeállította: Majaár József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom