Szolnok Megyei Néplap, 1985. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
Nemzetközi körkép 1985. AUGUSZTUS 24. Pillantás őszre A helsinki évfordulós . számvetések szinte mindegyike — bárhol is készült — megállapította, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok egészében korántsem hűltek le olyan mértékben, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Ez sem változtat azonban azon, hogy az enyhülés jövője, az egyetemes béke és a biztonság szempontjából a szovjet—amerikai viszony a legfontosabb kétoldalú kapcsolatrendszert jelenti a világon. Mozaikkackák remények Emlékezetes, hogy a hidegháború éveiben a szovjet —amerikai kapcsolatok teljes mértékben kifejezték a szembenállás élességét, az enyhülés korának kezdetétől pedig nemcsak tükrözték ezt a folyamatot, hanem annak egyik előrelendítő erejét jelentették. Ha abban bízunk, hogy a következői években visszatérhetünk az enyhüléshez, akkor ez aligha képzelhető el másképp, mint a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős javulásával E pillanatban persze még korai lenne e kapcsolatok jelentős javulásáról beszélni — a mozaikkockák azonban, noha, nem adják ká a teljes képet, azért figyelemreméltóak. A Helsinkiben megrendezett évfordulós tanácskozáson az amerikai külügyminiszter ismét megkísérelte a sokszor hallott vádaskodásokkal pellengérre állítani a Szovjetuniót. Ez természetesen nem valami drámai fejlemény. Mindenki tudja, hogy az ilyen beszédeket „otthon” és az amerikai publikum számára állítják ösz- sze, és hogy a külügyminiszter semmiképp nem sorolható a Reagan-konmány héjái közé. Másrészt viszont az ilyen támadások egyfajta öngerjesztő folyamat részei lehetnek: az amerikai politikát befolyásoló némely szélsőségesek gyakran épp az ilyen vádaskodásokra hivatkozva próbálják igazolni a kitérést a megállapodások előL A határozott, ám mértéktartó szovjet válaszadás volt az,. ami elkerülhetővé tette a látványos nagyhatalmi összecsapást és újólag világossá tette azt, amit az elmúlt hetek megannyi moszkvai kezdeményezése is (tükrözött: javítani akarják a kapcsolatokat. A finn fővárosban tartott Sevamad- ze—Shultz találkozón mindenesetre az őszi csúcstalálkozó előkészítésére lehetett koncentrálni. Mihail Sonba- csov és Ronald Reagan találkozója több mint hat év után az első szovjet—amerikai csúcs lesz, és bármilyen óvatosak a hivatalos megnyilatkozások, azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy roppant fontos eseménynek ígérkezik, jelentősége messze túlmutat a kétoldalú kapcsolatok szféráién. Ez akkor is igaz. ha tudjuk: a politikai [folyamaitokban .nincs hielye ja ..lovasrohamoknak”. ezek általában is időigényesek és az újjáépítéshez a politikában egyébként is több idő szükségeltetik, mint a kapcsolatok rombolásához, ami sajnos elég hamar véghezvihető. Kezdeményezések Meszkvábél A csúcstalálkozót forma szerint egyik fél sem köti össze a genfi tárgyalási fórummal, de a kölcsönhatás nyilvánvaló. A svájci városban nyár végén felújításira váró megbeszélések napirendjén alapvető fontosságú kérdések szerepelnek. EgyetShultz és az új szovjet külügyminiszter, Sevardnadze első kézfogása Helsinkiben Jen más mozzanat sem akadályozza olyan nagy mértékben a kapcsolatok javítását, mint az amerikai Sülnek nevezett űrháborús terv. Érthető, hogy világszerte elemzik a szakemberek azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió tett az egy helyben topogás megszüntetésére e tárgyaláson. Moszkvában I közölték: amennyiben az Egyesült Államok felhagy a csillaghá- iborús tervekkel, akkor a szovjet fél kész a nukleáris arzenál 25 százalékos, vagy esetleg még nagyobb arányú csökkentésére. Ez nem csekély, s nem szimbolikus limitálás: hordozóeszközökre vonatkoztatva 1800-ra csökkentené a rakéták és a repülőgépek számát mindkét oldalon; a SALT-plafon 2400 volt. Emellett szovjet részről azt is közölték, hogy a hordozóeszközökön túlmenően hajlandóak a töltetek bizonyos mértékű csökkentésére is; ez közelítheti a felek álláspontját. Visszautasítás Washingtonból A genfi tárgyalásoktól függetlenül tett szovjet egyoldalú lépések is figyelemre érdemesek. A legutóbbi kezdeményezést Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára jelentette be; szovjet részről augusztus 6-től, tehát a hi- rosímad] robbantás évfordulójától 1986. január 1-ig szüneteltetik az atomrobbantásokat, s csak az amerikai féltől függ, hogy azután se kerüljön sor nukleáris kísérletekre. Az atomrobbantások (végleges beszüntetése gátat vetne a nukleáris fegyverkezési verseny legveszedelmesebb minőségi aspektusának. Az atomeszközök új fajtáinak rendszerbe állítása és gyártása kísértetek nélkül ugyanis ma sem lehetséges. Ez nem az első szovjet egyoldalú lépés volt. Moszkva április elején moratóriumot hirdetett — novemberig tartó hatállyal — a szovjet közepes hatótávolságú rakéták további európai telepítésére. Akkor is közölték: az, hagy mi történik november után, az Egyesült Államoktól függ, attól, hogy folytatja-e nukleáris rakétái nyugat-európai telepítését. Egyelőre mindkét szovjet kezdeményezés visszautasításra talált Washingtonban. Ezek az indítványok mégsem hiábavalóik, hiszen alakítják a nemzetközi közvélemény reagálását is*, ami szintén fontos tényező: a diplomáciai tálrgyaláisok nem légüres térben folynak. A brit Reuter hírügynökség kommentátora a legutóbbi szovjet kezdeményezés után megállapította: „Reagan elnökre alighanem fokozott nyomás nehezedik maid a nyugati szövetségesek és a nukleáris fegyvereket, ellenőrző csoportok részéről hogy tegyen engedményeket...” Vajda Péter Arab Liga Casablanca és a lélekharang Amikor Casablancában összeült az Arab Liga csúcs- értekezlete, egy marokkói diplomata azt mondta a New York 1110168 munkatársának: ez az utolsó lehetőség arra, hagy megmentsék a szervezetet. Ha szigorúan vennénk most, az értekezlet után ezt a nyilatkozatot, azt kellene mondani, hogy megkandult a lélekharang az Arab Liga felett. Résztvevők és távolmaradók Hiszen, a 21 aktív tagország közül négy egyértelműen és teljesen bojkottá!ta az értekezletet. Ezek: Szíria, Algéria, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és Libanon. Gyakorlatilag Líbia esetében is bojkottról lehet beszélni, csak éppen árnyaltabb formáiban. A líbiai küldöttség vezetője az értekezlet kezdete előtt , elhagyta Lehetett az iraki—iráni háborúval Rendkívül súlyosan esett viszont tatba, hogy Szaúd-Ajrátbia sem csúcsszinten képviselte magát Az értekezlet végül sovány kompromisszummal zárult, amelynek kimunkálásában mindössze nyolc állam vett részt — végső soron tehát eggyel több, mint az Arab Liga tagországainak egyharjordániai—palesztin küldöttség vegyen részt. Értbe, tő, hogy ezt a kezdeménye zést az Egyesült Államat ösztönözte, mert lehetségesnek látta az 1982 szeptemberében meghirdetett ét immár halottnak hitt „Reá gan-terv” feltámasztását. A: elképzelés az volt. hogy égj — az amerikaiak és izraeli, ék számára egyaránt „elfő gadható” — palesztin szemé lyiségeket és Jordániái meg bízottakat is magába foglal« küldöttség előbb az ameri. kaiakkal venné fel a kapcsolatot, majd ez a kétoldali tárgyalás fokozatosan átnőni egy háromoldalú, izraél részvétellel tartott megbe széles-sorozatba. A reménytelenség fokozatai A vendéglátó ország, Marokkó Uralkodója Arafattal tanácskozáson Casablancát, a delegáció többi tagja ott maradt ugyan, de a konferencián nem vett részt. Ráadásul egy sor rendkívül fontos arab ország (a résztvevőik mintegy fele) nem csúcsszinten képviseltette magát. Az iraki államfő távollétét még indokolni mada. Az arab világban hosszú esztendők óta hullámzó ellentétek tükröződtek ezen a tanácskozáson, mégsem lehet arról beszélni; hogy az Arab Liga, mint szervezet végleg menthetetlenné vált volna. A casablancai értekezle tartózkodott attól, hogy egy. értelmű támogatást nyújtsd* a Husszein—Arafat megállapodásnak. Még a konzerva. tív arab országok is óvakodtak a világos elkötelezett ségtől. (Nyilvánvaló azon ban, hogy az előkészületek ; kulisszák mögött továbil folytatódnak, bár Izrael í hét tagú palesztin küldött ségböl eddig mindössze ké politikust nyilvánított „elfogadhatónak”. (Végered. menyben ez a kérdés is inkább kiélezte semmint eny. hitette az ellentéteket Szirti elsősorban éppen azért boj kottába a casablancai kon. ferenciát, mert a lehető leg határozottabban elutasítji ezt a megállapodást, s emel. lett félreérthetetlenül a Arafattal szemben álló szervezeteket támogatja. Növekvő megosztottság Konkrétan mivel foglalkoztak az arab országok Casablancában? A legfigyelemreméltóbb, hogy a csonka konferencia Irak pártjára állt az öt esztendős iraki— iráni konfliktusban. Irán nem arab ország — viszont az arab országok közüL Szíria és Líbia egyértelműé len vele rokonszenvezik. Az a tény, hogy a casablancai Csúcs egyértelműen Irak mellett foglalt állást. csak elmélyíti az arab világ megosztottságát. A második kulcskérdés a palesztin probléma, illetve a még február 11-én tető alá hozott ' Husszein—Arafat megállapodás volt. Ennek valamennyi részlete máig sem ismeretes. A lényeg mindenképpen az, hogy a Palesztina! Felszabadítási Szervezet Arafat által vezeé tett szárnya elvi hozzájárulását adta egy jordániai—palesztin . államszövetséghez, valamint ahhoz, hogy a közel—keleti válságról folytatott tárgyalásokon közös Ilyen körülmények közöt a casablancai értekezletei létrehozott három munkabi zottság gyakorlatilag ige* nehéz, szinte megvalósítha tatlan feladatot kapott. 1 három bizottságnak Jordá nia és Szíria, Irak és Szíria továbbá a PFSZ és Líbii ellentéteit kellene elsírni ta nia. Ha a neménytelenségnel vannak fokozatai akkor i Szíria a palesztin Felsza badítási Szervezet között ellentétek még elkeseredet többek. Olyannyira, hogy ez a kérdést még egy békítés munkatervbe sem tudtál bepréselni a casablancai ér tekeziet résztvevői. Egy hajó a hullámsírban A Rainbow Warrior Äonge- lap szigete előtt Az utóbbi időben nagy vihart kavart a Rainbow Warrior nevű hajó felrobbantásának ügye. Emiatt Üj_Zé- land és Franciaország viszonya feszültté vált, ugyanis felmerült a gyanú, hogy francia állampolgárok robbantották fel a békehajót. A közelmúltban a térség tizenhárom országa atom- fegyvermentes övezetté nyilvánította a Csendes-óceán déli részét. A megállapodás értelmében az aláírók vállalják, hogy nem fejlesztenek ki. nem gyártanak, nem vásárolnak és nem fogadnak el más országoktól nukleáris robbanóeszközöket. Az érintett országok egyben felkérik Franciaországot, az Egyesült Államokat és Nagy-Bri- tanniát, hogy szüntessék meg a térségben az atom- fegyverkísérleteket. Az USA tudvalévőén itt, a birtokát képező Marshall-szi.geteken a tóm támaszpontokkal rendelkezik, Franciaország pedig a Mururoa-koraLLzáto- nyon rendszeresen hajt végre kísérleti atomrobban tusokat. Többen összefüggést vélnek felfedezni a két utóbbi tény és az új-zélandi Auckland kikötőjében végrehajtott robbanás között, amelynek következtében elsüllyedt az atomfegyverkezés ellen küzdő és környezetvédő Greenpeace nevű szervezet Rainbow Warrior (Szivárványharcos) nevű hajója, egyik utasa pedig a hullám- sírban lelte halálát. Az egykori halászháló, fedélzetén 12 környezetvédővel az amerikai Florida partjairól indult el, és a Marshall-szigetekhez tartozó Rongelapra igyekezett. Rongelap 160 kilométerre fekszik a hírhedtté vált Bikini- korallzátonytól, ahol 1945 március elsején az amerikaiak elsőként robbantottak ■hidrogénbombát. A „Bravó” fedőnevű robbantás pusztító ereje ezerszeresen múlta felül a hirosimai atombombáét. Negyvennyolc órával később megjelent az amerikai haditengerészet mentőhajója, hogy kitelepítse Rongelap lakóit. Kiderült ugyanis, hogy sokan a robbanást követően rosszul lettek: sugár- fertőzést szenvedtek. Az amerikaiak azzal mentegetőztek. hogy a kísérlet időpontjában a szél váratlanul megfordult és ez okozta a bajt. A rongelapiak három évet töltötték el a szülőhelyüktől 200 kilométer távolságra lévő Kwajalein-szigeten sátrakban, barakkokban. 1957-ben amerikai radiológusok ismét lakhatónak nyilvánították Rongelapot. A belső tájékoztatásra szánt hivatalos orvosi véleményből kiderült, hogy a szigeten még mindig fokozott a radioaktivitás. A visszatelepítés célja az volt. hogy megfigyeljék a sugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatását. Attól kezdve fél évenként megjelentek az amerikaiak és vérpróbákat vettek a szigetlakoktól Egy év múlva már gyorsan növekvő radioaktív ártalmat mutattak ki a vizsgálatok. A jelenségeket a később született gyermekeknél is észlelték. A betegeket Guam szigetén operálták az amerikaiak, és jó ellátásban részesítették. A rongelapiak abban a hitben éltek, hogy ez bizonyos jóvátétel a Bikinin végréhaj. tott robbantásért, és hog szigetük teljesen mentes i sugárzástól Csak későbl tűnt fel hogy az ameriika orvosok soha nem fogadtál el a szigetlakok által felki nált ételeket. 1979-ben eg: vizsgálat kiderítette, hog minden növényi és állal táplálók fertőzött volt. t rongelapiak ekkor jöttek rí hogy az amerikaiak kísérte ti nyulaknak használ tá őket. Addigra a harmin éven felülieknek több mint ; felét kellett pajzsmirigy rák kai operálni. sok volt torzszülött gyermek és a ko raszülés. Az amerikai hatóságo! megtagadták az itt lakó kérését, hogy egy másik, biz tonságos szigeten kapjaná otthont. A Greenpeace moz igalom vállalkozott erre és Rainbow Warrior fedélze tén. négy fordulóban átszál lítótták őket a mintegy 90 kilométerre délkeletre fekve termékeny, halakban gazda Majeto-szigetre. Az áttele oülők hamarosan berendez kedtek pálmafcunyhóikiba és felállították a Rongelap ról szétszedett állapotba: odahajózott iskolát és temp lomot. Behajózzák az áttelepülőket. J EiJE. jwmj, c .. Megérkeztek új otthonukba: Majetóra A Rainbow Warrior fel adatát bevégezve ahhoz a Oj-Zélandhoz hajózol amely nemrég eltiltotta a Egyesült Államok atomhajó it partjaitól. S ekkor iött . robbanás. Vajon miért? Összeállította: Majnár József
