Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. JÚLIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Június közepén kezdődött a csoportos üdültetés a tiszafüredi Express Ifjúsági üdülő és Kiránduló Központban. Eddig sport, kézműves és mozgásművészeti szaktáborok váltották egymást. A nyár folyamán közel 13 ezer fiatal tölti itt szabadságának egy részét Erőfeszítések az emberhez méltó környezetért Győzhet az őszibarackfa is Voltam olyan gyárban, ahol por, szenny lepett mindent; a műhelyeket, az utakat, a valaha-volt virágágyásokat. Ahol elgyötörtén kiáltott tiszta levegőért a tüdő. Ahol kiszáradt a fű, elhervadt a virág, megdöglöttek a bogarak. Csak az ember bírta még. De nem erről akarok most szólni. Arról, hogyan élnek, mit tesznek azok, akik nem adták meg magukat a por­Aki a Beton- és Vasbeton- ipari Művek kunszentmárto­ni gyárában jár, — hacsak nem szenved krónikus érzé­ketlenségben a természet szépségei iránt, — minden bizonnyal megcsodálja a kör­nyezetet, amit sok-sok évi munkával alakítottak ki, sok­sok fáradtsággal ápolnak az itt dolgozók. Molnár András, az üzem- gazdasági osztály vezetője kalauzol a gyár előtti erdő­sávban. — Tanácsi, illetve erdésze­ti terület volt valamikor — meséli. — Sikerült elérnünk, hogy közterület legyen, és mi gondozhassuk. Hárs, nyírfa, orgona, tulya, díszszilva, tűztövis, magnó­lia ... — nehéz lenne felso­rolni a több, mint százféle fa és cserje nevét. Régen az er­dősáv akáccal volt tele, a leg­többet apránként kiszedték, nemesebbet ültettek a helyé­re. — Honnan szerezték ezeket a nem mindennapi növénye­ket? — A virágok többségét az asszonyok hozták otthonról, tövenként. A csemeték, a cserjék nagyrészt a tiszakür- ti és a szarvasi arborétumból származnak. A kiválasztásnál nemcsak Már hagyománynak szá­mít, hogy minden évben megrendezik az üzemi foci­bajnokságot. Volt úgy, hogy nyugdíj előtt álló kolléga is ott rúgta a labdát. Máskor meg egy-egy család kijön hét végén, fociznak, röplab- dáznak, üldögélnek, beszél­getnek, főzőcskéznek. Persze, inkább a fiatalokra jellemző. És a középkorúak vagy az idősebbek ? Zsoldos László nagy testű, nagy beszédű ember. Annak idején igencsak megfogta a munka végét, amikor a kis­pályákat építették. — Sportol? — kérdezem, fölmérve erős, izmos alakját. — Igen. Sakkozom. — Az nem sport — csúszik ki a számon. — Arra gondol­tam — mérem végig még egyszer —, hogy birkózik. — Hogyne — bólogat, — az élettel. — Aztán komolyra fordítja a szót. — Inkább a fiatalok jönnek ki a pályára. Bennünket vár otthon a munka: a háztáji, az állatok. De nem a sporton van itt a hangsúly. Tudja, mi árt a nak, a hulladékoknak, akik próbálják emberivé varázsol­ni a sivár gyárudvart. a szépség, a különlegesség volt szempont, hanem az is, hogy ne legyenek munkaigé­nyesek. Persze, nem irtották ki az összes akácot. Ami szép, hadd maradjon — mondták, — hiszen az akác az Alföld fája. A különleges példányok nem olcsók. Hatvan-kétszáz forintot is elkérnek egy da­rabért. — A szocialista brigádok ültették el őket társadalmi munkában — mondja Molnár András. — Van egy főállású kertészünk, elmondta, hogy mekkora gödröt kér, a dol­gozók meg kiásták ... A kertész nem szakképzett, ezért az arborétumból nem­csak csemetét, hanem ápolá­si tanácsot is hoznak. De ha végképp kifogy a tudomány, segítenek a szakkönyvek. A brigádok részt vállalnak a park gondozásában is. Lo­csolnak, kapálnak, mikor mi­re van szükség. Mindegyi­küknek „megvan a maga placca” — szokták mondani. A fák között kugli-, fut­ball-, röplabda- és teniszpá­lya. Ápolt füvű, szép salakú sportpályák a dús lombú fák, vidáman virító virágok között — álmodhat-e ennél szebbet az ember? De vajon használják is a dolgozók? legtöbbet dolgozóinknak? A zaj. Egy bizonyos idő után szinte elkerülhetetlen a hal­láskárosodás. Nekem is már kétszer szól az asszony, mire meghallom. Belépünk a nagy műhely­be. — Miért nem hasznaiig a fülvédőt? — kiáltom az egyik munkás, Árvái József fülébe. — Ez még nem zaj — kiált vissza, s közben menetet vág egy csavarra. — Máskor sok­kal nagyobb van. Akkor majd fölrakom a védőt. Elszívó berendezésekkel, gépekkel (szemcseszóró) fül­védőkkel harcolnak a zaj, a por ellen. Hogy ne csak a parkban érezze magát az em­ber jól, hanem a műhelyben is tűrhetően. A műhely oldalait végig két sor égbenyúló jegenye követi. Annak idején, amikor ültették, sokan megkérdezték a szorgoskodókat: „Na mi az, erdőt akartok ide vagy mű­helyt?” Aztán az értetlenke- dők is belátták a hasznát; véd a szél, az égető napsütés ellen. Járjuk a gyár udvarát. Egy négyzetméternyi — az egyet­len szabad — terület az olaj­tárolónál; szegfűk virítanak rajta. A kazánház előtti terü­letet fű borítja, a szertenyú­ló ágú bokor alatt otthono­san heverészik egy macska. A műhelyben egy darab fém­re rögtönzött felirat: „Ké­rünk műszak után feltakarí­tani. Köszönjük.” A kerítés mellett, nagy halom vas szomszédságában ősziba­rackfa. A parkolóban egy autónyi betonplacc, két szál fa. Üjabb betonrész, újabb fák. Ez már szemlélet. Mert díszfát ültetni, példaként lo­bogtatni, — erre sokan ké­pesek. De odafigyelni min­den zsebkendőnyi területre; óvni, védeni az életet, a ter­mészetet — erre már keve­sen. Ez a nehezebb Mert mennyivel egyszerűbb betonnal beborítani az egész parkolót. Mert mennyivel ké­nyelmesebb nem locsolni a jegenyét, nem kerülgetni az őszibarackfát. Éppen a gyár igazgatója, Petróczki Károly száll ki egy autóból az irodaépület előtt. Állunk a hatalmas geszte­nyék, platánok hűvösében. — Kell, hogy megszállott­jai legyenek a természetvé­delemnek, a szépség ápolásá­nak — mondja. — És nálunk vannak. Mint például Molnár elvtárs — mutat az üzemgaz­dasági osztály vezetőjére. — Persze a megszállottság ön­magában nem elég, kell, hogy meg tudják nyerni az ügynek a dolgozók többségét. Azt mondják, az igazgató munkavédelmi szemléken nemcsak a munkavédelmi előírásokat kéri számon, ha­nem a rendet is; ne legyenek szeméthegyek, szétdobált anyagok, szerszámok. Az itt dolgozók többsége itt volt ta­nuló, fiatalon megszokta a szép környezetet, és idősebb korban sem adnak lejjebb igényeikből. Amikor az irodaházat épí­tették, a tervező mindenáron közelebb akarta vinni a mű­helyekhez, mindenféle elő­írásokra hivatkozva. Igen ám, de akkor ki kellett volna vágni a gesztenyés, platános park nagy részét. A dolgozók azt mondták, inkább gyalo­golnak ötven méterrel töb­bet, de a parkot nem hagy­ják. A gyár kerítése mellett, nagy halom vas szomszédsá­gában áll egy őszibarackfa. Csenevész és nem terem két- öklömnyi, bámulatra méltó gyümölcsöket. Áll a napsü­tésben, nyeli a port, tűri a vasak szomszédságát, és azt, hogy olykor megremeg alatta a föld. Az őszibarackfa min­den nap megküzd az életéért. És minden nap ő győz. Paulina Éva Arborétumból, kertből A műhely és a jegenyék Hz a bizonyos almafa Pályakezdők A tavalyinál kevesebb munkahely Az idén több mint 120 ezer fiatal váillal első ízben, mun­kát azok közül, akik az ál­talános iskolák, illetve a kö­zép- és a felsőfokú oktatási intézmények végzős diákjai voltak. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmé­rése szerint elhelyezkedési lehetőségeik az elmúlt évek­hez képest összességében va­lamelyest szűkültek: a múlt évinél mintegy 7 százalékkal kevesebb állás várja a vég­zősöket. Az idén mintegy 25 ezer fiatal nem folytatta tanul­mányait az általános iskola befejeztével. A számukra felajánlott álláshelyek szá­ma 28—29 ezer. Legtöbbjü­ket az ipar. üzemekbe vár­ják, ahol sokhelyütt a hiány­szakmákban vállalhatnak betanított és segédmunkát A közlekedési és a hírközlési vállalatok is szívesen látják ezeket a fiatalokat. Bőséges a választási lehe­tőségük a szakmunkásképzőt végzetteknek. Az idén csak­nem 48 ezer ifjú szakmunkás áll munkába, számukra 62 ezer állást jelentettek be a vállalatok; legkeresettebbek a vájárok, az esztergálycsok és a hegesztők; A volt szakközépiskolások közül mintegy 13 ezren kí­vánnak munkaviszonyba lép­ni. A vízügyi, a nyomdaiipari és az útépítési szakmákban néhány megyében — általá­ban az iskolák székhelyén — nagy a túlkínálat, másutt viszont jelentős a hiány ezekből a szakemberekből Változatlanul divatszakma az autószerelőké, de a fiata­lok immár évek óta nehezen tudnak 'bejutni elképzelésük­nek megfelelő munkahelyre, csakúgy, mint a műszerészek és a náztartási gépek javí­tói. A közgazdasági iskolák­ból is többen kerültek ki, mint ahányat a vállalatok felvennének eredeti szakmá­jukban', s néhány megyében több óvónő végzett, mint amennyire az utánpótlás­hoz szükség van. A gimnáziumot végzettek kilátásai különösen kedve­zőtlenek, amennyiben az iro­dai munkához ragaszkodnak: a vállalatok, intézmények bejelentései alapján alig egy- harmaduk számíthat eredeti elképzelésének megfelelő munkakörre. A volt gimna­zista lányok elhelyezkedését tovább nehezíti, hogy általá­ban romlottak a nők mun­kavállalási esélyei. A mun­káltatók az „elnőiesedett” szakmákban előnyben ré­szesítik a férfiakat, így 100 elhelyezkedő lányra mind­össze 84 állás jut. A felsőoktatási intézmé­nyek nappali tagozatain csaknem 14 ezer hallgató fe­jezte ibe az idén tanulmánya­it. Munkavállalási lehetősé­geik az elmúlt évekhez ké­pest alig változtak. Napjainkban indokoltan, egyre több szó esik a család, a családi neve­lés szerepéről, növekvő (fon­tosságáról, a szülői felelős­ségről, még olyan, kiemelke­dő .jelentőségű dokumentum­ban is megfogalmazódik az. mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának határozata. Társa­dalmi szükségszerűség dik­tálja az ilyen irányba for­dulást, mert minden tisztele­tet követelő eredmény elle­nére is, sokasodnak a gon­dok a felnövekvő nemzedék egy részének felfogása, . vi­láglátása, magatartása, tár­sadalomhoz, munkához, szü­lőkhöz fűződő viszonya miatt. S tarthatjuk-e ezt magán­ügynek, a család belső bajá­nak? Akik hajlanak erre a vélekedésre, azoknak ajánl­hatjuk a Parasztok világhí­rű sízerzőjének, Reymontnak szavait, aki szerint „á szü­lők mások számára nevelik a gyermekeiket, nem a ma­guk számára”. Ez az egysze­rű és mégis mély gyökerű igazság érteti meg teljes valóságában a szülői felelős­séget, hiszen a formálódó gyermek, az ifjú diáktársak, pedagógusok, majdani mun­katársak, közlekedők, vásár­lók, orvosra várók, szórako- zók, hétvégi telkükön buz- golikodók partnere lesz. ha partner lesz; ha úgy nevel­ték, hogy az legyen. Végletektől, mert szélsősé­ges végpontokból indulva. A gyermekek okozta tűzesetek száma öt év alatt megkétsze­reződött, s egyetlen esztendőt nézve 16 millió forint köz­vetlen kárral járt. Tizenkét hónap alatt háromezer, ti­zennégy éven aluli gyermek volt baleset okozója — pél­dául kerékpárosként! — és egyben áldozat, illetve köz­úti baleset áldozata. Folya­matosan növekszik a fiatal­korú elítéltek száma a leg­utóbbi években, 1980-ban 4613, 1983-ban 5865 ifjú ka­pott büntetést bűncselek­mény elkövetése miatt. A fia­talkorúak. közül évente sú­lyos testi sértésért 290—300, rablásért 330—340, lopásért 1800—1900, jármű önkényes elviteléért 480—500, ittas jár­művezetésért 190—200 főt vonnak felelősségre, s a fia­talkorú elítéltek húsz, hu­szonkét százalékánál kimu­tatható a bűncselekmény szoros, összefüggése az al­kohollal ...! A törvény által elmarasztalt még nem fel­nőtteknek több, mint a fele veszélyeztetett családi kör­nyezetből kerül ki, azaz ará­nyuk — az ilyen családok­nak a társadalomban szeren­csére töredéknyi súlya miatt — szembetűnően magas, meghökkentő. Szándékosan említettük a végletet, a közmagatartásból kirívó, a törvénnyel össze­ütközésbe kerülő cselekede­teket, ahová természetesen a gyermekeknek, az ifjaknak csupán maroknyi — korosz­tályuk létszámához képesít maroknyi, hatásában azon­ban le nem becsülhető — csoportja jut el. Róluk tud­ni, ám kevésbé azokról, akik a szülői vajszívűségnek kö- bzönhetiően kitartatják ma­gukat, mert keresik — de nem akarják meglelni-... — a munkát, az állásit, ami ne­kik valló. Még kevesebbet tudni azokról, akik úgy ül­nek be az iskolapadba, úgy kezdik pályájukat, hogy a szülőktől hal lőtt. „jótaná­csok” különleges mikropro­cesszorként vezérlik maga­tartásukat; ne legyél élhe­tetlen, ügyeskedj, csak nem fogod azt a piszkos munkát csinálni... Amint e külön­leges szülői vezérlések át­futnak a magánmagatartások áramkörein is, a barát-, a társválasztás terepén épp­úgy, mint a nyilvános helye­ken való viselkedésben, a másokkal szembeni viszony­ban, mindenütt és minden­ben, ahol, amiben a szemé­lyiség megmutatkozik, meg­nyilatkozik. Nemcsak a tapasztalat, ha­nem a tudomány a maga kü­lönleges módszereivel isi jga- '.folöja: a személyes példa mindennél nagyobb hatással van a nyiladozó értelmű, formálódó egyéniségű gyer­mekre, ifjúra. Számára a ta­nulás ilyen értelemben nem más, mint a példák követése, a hallottak, látottak átmá­solása a maga életébe. Magyarázat, mentség sokféle van a szülő számára — a munkahelyi le­kötöttség, az életkörülmé­nyek nehezebbé válása, a túlmunka kényszere, és így tovább —, amikor, mert be­csületes*, tisztességes, igyek­vő ember, riadtan néz szem­be azzal, mit tett a gyerek, hová jutott;, vagy kevésbé riadtan, de megütközve lát­ja, hallja, hogyan viselkedik, mit mond csemetéje. A ma- gyaijáizatok, mentségek egy része nem nélkülözi az ob­jektív igazságot, mégis, a jövendő felnőtt társadalma miihez kezdhet az okok és okozatok körül táncoló sza­vakkal?! Szavak? Talán se­gít „almafa” és „alma” bo­nyolult kapcsolatrendszeré­nek átvilágításában néhány bölcs szó, a keménykezű for­radalmáré, akinek — Feliksz SEdmundovics Dzerzsinszkij^ ről írunk — kérlelhetetlen szigorúsága így lágyult el a témáról, témánkról gondol­kodva: ,,a gyermek csak azt képes* szeretni, aki őt szereti, és csak szeretettel lehet ne­velni.” M. O. Útépítők — Javítják a Kőtelek felé vezető, tél megviselte műutat a Szolnoki Közúti Igazgatóság dolgozói. Feltöltik a mélyedéseket, majd záróréteget kap az úttest

Next

/
Oldalképek
Tartalom