Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-06 / 157. szám
1985. JÚLIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Június közepén kezdődött a csoportos üdültetés a tiszafüredi Express Ifjúsági üdülő és Kiránduló Központban. Eddig sport, kézműves és mozgásművészeti szaktáborok váltották egymást. A nyár folyamán közel 13 ezer fiatal tölti itt szabadságának egy részét Erőfeszítések az emberhez méltó környezetért Győzhet az őszibarackfa is Voltam olyan gyárban, ahol por, szenny lepett mindent; a műhelyeket, az utakat, a valaha-volt virágágyásokat. Ahol elgyötörtén kiáltott tiszta levegőért a tüdő. Ahol kiszáradt a fű, elhervadt a virág, megdöglöttek a bogarak. Csak az ember bírta még. De nem erről akarok most szólni. Arról, hogyan élnek, mit tesznek azok, akik nem adták meg magukat a porAki a Beton- és Vasbeton- ipari Művek kunszentmártoni gyárában jár, — hacsak nem szenved krónikus érzéketlenségben a természet szépségei iránt, — minden bizonnyal megcsodálja a környezetet, amit sok-sok évi munkával alakítottak ki, soksok fáradtsággal ápolnak az itt dolgozók. Molnár András, az üzem- gazdasági osztály vezetője kalauzol a gyár előtti erdősávban. — Tanácsi, illetve erdészeti terület volt valamikor — meséli. — Sikerült elérnünk, hogy közterület legyen, és mi gondozhassuk. Hárs, nyírfa, orgona, tulya, díszszilva, tűztövis, magnólia ... — nehéz lenne felsorolni a több, mint százféle fa és cserje nevét. Régen az erdősáv akáccal volt tele, a legtöbbet apránként kiszedték, nemesebbet ültettek a helyére. — Honnan szerezték ezeket a nem mindennapi növényeket? — A virágok többségét az asszonyok hozták otthonról, tövenként. A csemeték, a cserjék nagyrészt a tiszakür- ti és a szarvasi arborétumból származnak. A kiválasztásnál nemcsak Már hagyománynak számít, hogy minden évben megrendezik az üzemi focibajnokságot. Volt úgy, hogy nyugdíj előtt álló kolléga is ott rúgta a labdát. Máskor meg egy-egy család kijön hét végén, fociznak, röplab- dáznak, üldögélnek, beszélgetnek, főzőcskéznek. Persze, inkább a fiatalokra jellemző. És a középkorúak vagy az idősebbek ? Zsoldos László nagy testű, nagy beszédű ember. Annak idején igencsak megfogta a munka végét, amikor a kispályákat építették. — Sportol? — kérdezem, fölmérve erős, izmos alakját. — Igen. Sakkozom. — Az nem sport — csúszik ki a számon. — Arra gondoltam — mérem végig még egyszer —, hogy birkózik. — Hogyne — bólogat, — az élettel. — Aztán komolyra fordítja a szót. — Inkább a fiatalok jönnek ki a pályára. Bennünket vár otthon a munka: a háztáji, az állatok. De nem a sporton van itt a hangsúly. Tudja, mi árt a nak, a hulladékoknak, akik próbálják emberivé varázsolni a sivár gyárudvart. a szépség, a különlegesség volt szempont, hanem az is, hogy ne legyenek munkaigényesek. Persze, nem irtották ki az összes akácot. Ami szép, hadd maradjon — mondták, — hiszen az akác az Alföld fája. A különleges példányok nem olcsók. Hatvan-kétszáz forintot is elkérnek egy darabért. — A szocialista brigádok ültették el őket társadalmi munkában — mondja Molnár András. — Van egy főállású kertészünk, elmondta, hogy mekkora gödröt kér, a dolgozók meg kiásták ... A kertész nem szakképzett, ezért az arborétumból nemcsak csemetét, hanem ápolási tanácsot is hoznak. De ha végképp kifogy a tudomány, segítenek a szakkönyvek. A brigádok részt vállalnak a park gondozásában is. Locsolnak, kapálnak, mikor mire van szükség. Mindegyiküknek „megvan a maga placca” — szokták mondani. A fák között kugli-, futball-, röplabda- és teniszpálya. Ápolt füvű, szép salakú sportpályák a dús lombú fák, vidáman virító virágok között — álmodhat-e ennél szebbet az ember? De vajon használják is a dolgozók? legtöbbet dolgozóinknak? A zaj. Egy bizonyos idő után szinte elkerülhetetlen a halláskárosodás. Nekem is már kétszer szól az asszony, mire meghallom. Belépünk a nagy műhelybe. — Miért nem hasznaiig a fülvédőt? — kiáltom az egyik munkás, Árvái József fülébe. — Ez még nem zaj — kiált vissza, s közben menetet vág egy csavarra. — Máskor sokkal nagyobb van. Akkor majd fölrakom a védőt. Elszívó berendezésekkel, gépekkel (szemcseszóró) fülvédőkkel harcolnak a zaj, a por ellen. Hogy ne csak a parkban érezze magát az ember jól, hanem a műhelyben is tűrhetően. A műhely oldalait végig két sor égbenyúló jegenye követi. Annak idején, amikor ültették, sokan megkérdezték a szorgoskodókat: „Na mi az, erdőt akartok ide vagy műhelyt?” Aztán az értetlenke- dők is belátták a hasznát; véd a szél, az égető napsütés ellen. Járjuk a gyár udvarát. Egy négyzetméternyi — az egyetlen szabad — terület az olajtárolónál; szegfűk virítanak rajta. A kazánház előtti területet fű borítja, a szertenyúló ágú bokor alatt otthonosan heverészik egy macska. A műhelyben egy darab fémre rögtönzött felirat: „Kérünk műszak után feltakarítani. Köszönjük.” A kerítés mellett, nagy halom vas szomszédságában őszibarackfa. A parkolóban egy autónyi betonplacc, két szál fa. Üjabb betonrész, újabb fák. Ez már szemlélet. Mert díszfát ültetni, példaként lobogtatni, — erre sokan képesek. De odafigyelni minden zsebkendőnyi területre; óvni, védeni az életet, a természetet — erre már kevesen. Ez a nehezebb Mert mennyivel egyszerűbb betonnal beborítani az egész parkolót. Mert mennyivel kényelmesebb nem locsolni a jegenyét, nem kerülgetni az őszibarackfát. Éppen a gyár igazgatója, Petróczki Károly száll ki egy autóból az irodaépület előtt. Állunk a hatalmas gesztenyék, platánok hűvösében. — Kell, hogy megszállottjai legyenek a természetvédelemnek, a szépség ápolásának — mondja. — És nálunk vannak. Mint például Molnár elvtárs — mutat az üzemgazdasági osztály vezetőjére. — Persze a megszállottság önmagában nem elég, kell, hogy meg tudják nyerni az ügynek a dolgozók többségét. Azt mondják, az igazgató munkavédelmi szemléken nemcsak a munkavédelmi előírásokat kéri számon, hanem a rendet is; ne legyenek szeméthegyek, szétdobált anyagok, szerszámok. Az itt dolgozók többsége itt volt tanuló, fiatalon megszokta a szép környezetet, és idősebb korban sem adnak lejjebb igényeikből. Amikor az irodaházat építették, a tervező mindenáron közelebb akarta vinni a műhelyekhez, mindenféle előírásokra hivatkozva. Igen ám, de akkor ki kellett volna vágni a gesztenyés, platános park nagy részét. A dolgozók azt mondták, inkább gyalogolnak ötven méterrel többet, de a parkot nem hagyják. A gyár kerítése mellett, nagy halom vas szomszédságában áll egy őszibarackfa. Csenevész és nem terem két- öklömnyi, bámulatra méltó gyümölcsöket. Áll a napsütésben, nyeli a port, tűri a vasak szomszédságát, és azt, hogy olykor megremeg alatta a föld. Az őszibarackfa minden nap megküzd az életéért. És minden nap ő győz. Paulina Éva Arborétumból, kertből A műhely és a jegenyék Hz a bizonyos almafa Pályakezdők A tavalyinál kevesebb munkahely Az idén több mint 120 ezer fiatal váillal első ízben, munkát azok közül, akik az általános iskolák, illetve a közép- és a felsőfokú oktatási intézmények végzős diákjai voltak. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint elhelyezkedési lehetőségeik az elmúlt évekhez képest összességében valamelyest szűkültek: a múlt évinél mintegy 7 százalékkal kevesebb állás várja a végzősöket. Az idén mintegy 25 ezer fiatal nem folytatta tanulmányait az általános iskola befejeztével. A számukra felajánlott álláshelyek száma 28—29 ezer. Legtöbbjüket az ipar. üzemekbe várják, ahol sokhelyütt a hiányszakmákban vállalhatnak betanított és segédmunkát A közlekedési és a hírközlési vállalatok is szívesen látják ezeket a fiatalokat. Bőséges a választási lehetőségük a szakmunkásképzőt végzetteknek. Az idén csaknem 48 ezer ifjú szakmunkás áll munkába, számukra 62 ezer állást jelentettek be a vállalatok; legkeresettebbek a vájárok, az esztergálycsok és a hegesztők; A volt szakközépiskolások közül mintegy 13 ezren kívánnak munkaviszonyba lépni. A vízügyi, a nyomdaiipari és az útépítési szakmákban néhány megyében — általában az iskolák székhelyén — nagy a túlkínálat, másutt viszont jelentős a hiány ezekből a szakemberekből Változatlanul divatszakma az autószerelőké, de a fiatalok immár évek óta nehezen tudnak 'bejutni elképzelésüknek megfelelő munkahelyre, csakúgy, mint a műszerészek és a náztartási gépek javítói. A közgazdasági iskolákból is többen kerültek ki, mint ahányat a vállalatok felvennének eredeti szakmájukban', s néhány megyében több óvónő végzett, mint amennyire az utánpótláshoz szükség van. A gimnáziumot végzettek kilátásai különösen kedvezőtlenek, amennyiben az irodai munkához ragaszkodnak: a vállalatok, intézmények bejelentései alapján alig egy- harmaduk számíthat eredeti elképzelésének megfelelő munkakörre. A volt gimnazista lányok elhelyezkedését tovább nehezíti, hogy általában romlottak a nők munkavállalási esélyei. A munkáltatók az „elnőiesedett” szakmákban előnyben részesítik a férfiakat, így 100 elhelyezkedő lányra mindössze 84 állás jut. A felsőoktatási intézmények nappali tagozatain csaknem 14 ezer hallgató fejezte ibe az idén tanulmányait. Munkavállalási lehetőségeik az elmúlt évekhez képest alig változtak. Napjainkban indokoltan, egyre több szó esik a család, a családi nevelés szerepéről, növekvő (fontosságáról, a szülői felelősségről, még olyan, kiemelkedő .jelentőségű dokumentumban is megfogalmazódik az. mint a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusának határozata. Társadalmi szükségszerűség diktálja az ilyen irányba fordulást, mert minden tiszteletet követelő eredmény ellenére is, sokasodnak a gondok a felnövekvő nemzedék egy részének felfogása, . világlátása, magatartása, társadalomhoz, munkához, szülőkhöz fűződő viszonya miatt. S tarthatjuk-e ezt magánügynek, a család belső bajának? Akik hajlanak erre a vélekedésre, azoknak ajánlhatjuk a Parasztok világhírű sízerzőjének, Reymontnak szavait, aki szerint „á szülők mások számára nevelik a gyermekeiket, nem a maguk számára”. Ez az egyszerű és mégis mély gyökerű igazság érteti meg teljes valóságában a szülői felelősséget, hiszen a formálódó gyermek, az ifjú diáktársak, pedagógusok, majdani munkatársak, közlekedők, vásárlók, orvosra várók, szórako- zók, hétvégi telkükön buz- golikodók partnere lesz. ha partner lesz; ha úgy nevelték, hogy az legyen. Végletektől, mert szélsőséges végpontokból indulva. A gyermekek okozta tűzesetek száma öt év alatt megkétszereződött, s egyetlen esztendőt nézve 16 millió forint közvetlen kárral járt. Tizenkét hónap alatt háromezer, tizennégy éven aluli gyermek volt baleset okozója — például kerékpárosként! — és egyben áldozat, illetve közúti baleset áldozata. Folyamatosan növekszik a fiatalkorú elítéltek száma a legutóbbi években, 1980-ban 4613, 1983-ban 5865 ifjú kapott büntetést bűncselekmény elkövetése miatt. A fiatalkorúak. közül évente súlyos testi sértésért 290—300, rablásért 330—340, lopásért 1800—1900, jármű önkényes elviteléért 480—500, ittas járművezetésért 190—200 főt vonnak felelősségre, s a fiatalkorú elítéltek húsz, huszonkét százalékánál kimutatható a bűncselekmény szoros, összefüggése az alkohollal ...! A törvény által elmarasztalt még nem felnőtteknek több, mint a fele veszélyeztetett családi környezetből kerül ki, azaz arányuk — az ilyen családoknak a társadalomban szerencsére töredéknyi súlya miatt — szembetűnően magas, meghökkentő. Szándékosan említettük a végletet, a közmagatartásból kirívó, a törvénnyel összeütközésbe kerülő cselekedeteket, ahová természetesen a gyermekeknek, az ifjaknak csupán maroknyi — korosztályuk létszámához képesít maroknyi, hatásában azonban le nem becsülhető — csoportja jut el. Róluk tudni, ám kevésbé azokról, akik a szülői vajszívűségnek kö- bzönhetiően kitartatják magukat, mert keresik — de nem akarják meglelni-... — a munkát, az állásit, ami nekik valló. Még kevesebbet tudni azokról, akik úgy ülnek be az iskolapadba, úgy kezdik pályájukat, hogy a szülőktől hal lőtt. „jótanácsok” különleges mikroprocesszorként vezérlik magatartásukat; ne legyél élhetetlen, ügyeskedj, csak nem fogod azt a piszkos munkát csinálni... Amint e különleges szülői vezérlések átfutnak a magánmagatartások áramkörein is, a barát-, a társválasztás terepén éppúgy, mint a nyilvános helyeken való viselkedésben, a másokkal szembeni viszonyban, mindenütt és mindenben, ahol, amiben a személyiség megmutatkozik, megnyilatkozik. Nemcsak a tapasztalat, hanem a tudomány a maga különleges módszereivel isi jga- '.folöja: a személyes példa mindennél nagyobb hatással van a nyiladozó értelmű, formálódó egyéniségű gyermekre, ifjúra. Számára a tanulás ilyen értelemben nem más, mint a példák követése, a hallottak, látottak átmásolása a maga életébe. Magyarázat, mentség sokféle van a szülő számára — a munkahelyi lekötöttség, az életkörülmények nehezebbé válása, a túlmunka kényszere, és így tovább —, amikor, mert becsületes*, tisztességes, igyekvő ember, riadtan néz szembe azzal, mit tett a gyerek, hová jutott;, vagy kevésbé riadtan, de megütközve látja, hallja, hogyan viselkedik, mit mond csemetéje. A ma- gyaijáizatok, mentségek egy része nem nélkülözi az objektív igazságot, mégis, a jövendő felnőtt társadalma miihez kezdhet az okok és okozatok körül táncoló szavakkal?! Szavak? Talán segít „almafa” és „alma” bonyolult kapcsolatrendszerének átvilágításában néhány bölcs szó, a keménykezű forradalmáré, akinek — Feliksz SEdmundovics Dzerzsinszkij^ ről írunk — kérlelhetetlen szigorúsága így lágyult el a témáról, témánkról gondolkodva: ,,a gyermek csak azt képes* szeretni, aki őt szereti, és csak szeretettel lehet nevelni.” M. O. Útépítők — Javítják a Kőtelek felé vezető, tél megviselte műutat a Szolnoki Közúti Igazgatóság dolgozói. Feltöltik a mélyedéseket, majd záróréteget kap az úttest
