Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. JÚLIUS 6. Nemzetközi körkép Hz Elnökség elnöke A világ államifiai között aligha van az övénél ismertebb arc — s nincs olyan világraszóló jelentőségű nemzetközi ese­mény, ahol ne lett volna je­len immár több mint négy évtizede. [Ellenfelei, vita­partnerei tartanak tőle, de tisztelik is következetességé­ért, elviségéért. kemény és jugyanaikfcor rugalmas tár­gyalási Stílusáért. Barátai nemcsak nagy tapasztalatát, hanem világos logikáját, ész­szerű okfejtését is jól isme­rik és becsülik, nagyra tart­ják határoztott, célratörő stílusát.- így ismerik And­rej Gromikót, aki 28 évig volt a Szovjetunió kül­ügyminisztere, s most a Leg­felsőbb Tanács elnöksége el­nökévé választották. Fiatal diplomataként azon­nal felelős beosztást kapott: a Szovjetunió washingtoni nagyikövetségére küldték ta­nácsosnak. i Andrej Gromiko a háború éveit töltötte az amerikai fő­városban, előbb beosztott­ként, de a döntő években már nagykövetként. Ez a poszt érthetően, kiemelkedő fontosságú volt, ' hiszen az antifasiszta koalíció két leg­jelentősebb hatalma közötti kapcsolat, együttműködés fenntartása nagy felelőssé­get. gyors áttekintést, dön­tést követelt meg. Gromiko úgy oldotta meg feladatát, hogy kivívta magának ame­rikai; partnerei tiszteletét, megbecsülését. S a washing- . torai szovjet nagykövet akkor még nem volt; negyven éves... Ott volt a nagyhatalmak ta­nácskozásán, ahol már a há­ború utáni világ képét ala­kították, országét képviselte azokon a tárgyalásokon, ame­lyeken létrehozták az Egye­sült Nemzetiek Szervezetét, s ő volt a Szovjetunió állandó képviselője a Biztonsági Ta­nácsban akkor, amikor az antifasiszta koalíció szét­bomlásával az ENSZ — és ezen belül a Biztonsági Ta­nács — lett a legfontosabb küzdőtér a hidegháborús erők szerveződő akcióival szemben. Rövid ideig Londonban ve­zette a nagykövetséget, majd visszatért Moszkvába, s kül­ügyminiszter-helyettesként. 1957-től. pedig miniszterként irányította — a párt politi­kájának megfelelően — a szovjet diplomácia appará­tusát. Jelentős . közvetlen szerepe volt abban, hogy a szovjet állam kibővítette nemzetközi kapcsolatait, fon­tos feladatkört töltött be a párt és a szovjet állam kül­politikai irányvonalának ki­dolgozásában, annak képvi­seletében. Ezekben az években bon­takozott ki a Szovjetunió — és vele együtt a' szocialista országok — harca a békés egymás mellett élés elvének elismertetéséért és alkalma­zásáért, ekkor született meg — a párt XXIV. kongresszu­sán — az SZKP b^keprog- ramija, ezekben az években sikerült rendezni Európa ál­lamainak kapcsolatait, el­jutni Helsinkiig. De ezek az évtizedek egyúttal konflik­tusok. robbanások, viszályok évei is voltak, Andrej Gro- mdko külügyminiszterként nagyon felelős poszton dol­gozott azért, hogy ne a konf­liktusok uralják a nemzet­közi életet, hogy kialakuljon, megerősödjék a különböző társadalmi rendszerű ország gclk békés együttműködése. W asihingtoni nagyköveti .megbízatásától kezdve pél­dául nyolc amerikai elnök kormányzatával tárgyalt, mindvégig, a legnehezebb időszakokban is abból ‘kiin­dulva, hogy a tárgyalás az egyetlen, értelmes és .lehetsé­ges alternatívája a konflik­tusnak. Nem egy nemzetközi válság idején kellett higgad­tan, de rendkívül következe­tesen. irányítania az esemé­nyeket. S minden alkalom­mal sikerült magas elviség- gel, de a realitások iránt .ta­núsított kiváló érzékikéi megoldani feladatát. Munkája elismerését jelenti, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjánák Központi Bizott­sága beválasztotta a Politi­kai Bizottság tagjainak so­rába, számos alkalommal ré­szesítették magas kitüntetés­ben, így a Szocialista Munka Hősének megtisztelő címét is megkapta, s most a Leg­felsőbb Tanács elnökségének elnökévé választották. ' Olaszország Miért nincs válság? A .politikai boszorkány­konyhák és a kormányvál­ságok számának világre­kordjával „büszkélkedő” Olaszország mostanában új arcát mutatja a világnak.’ Ezúttal azt firtatják a meg­figyelők, mi lehet az oka an­nak, hogy legutóbb, a hét elején például már egyetlen szavazási forduló elegendő volt a parlamentben Fran­cesco Cossiga köztársasági elnökké választásához? „Nem következett he a szokásos zűrzavar” — mond­ta Bettino Craxi szocialista párti kormányfő, aki maga is egyik haszonélvezőié a nyugalomnak. lj)83. augusz­tus óta egyfolytában minisz­terelnök, s ez ugyancsak re­kordnak számít a háború utáni Olaszországban, amely 40 év alatt 44 kormányt „fo­gyasztott el”. A helyi hír- magyarázók elsősorban a kommunista párt szerepére hívják fel a figyelmet. Ügy vélik, hogy az ország nagy­ságra második pártja a je­lenlegi nyugalmas helyzet­iben azért, csatlakozott a többséghez a köztársasági elnökség politikailag nem túl t kényes kérdésében — Olaszországban az államfői hatáskör korlátozott —, mert nem akarta bonyolítani sa­ját helyzetét. A párt a má­jusi választásokon vissza­esett, s június 9-én is némi tekintélyveszteséget szenve­dett, amikor a mozgó bér­skáláról általa ‘kezdeménye­zett népszavazáséin alul ma­radt. A kereszténydemokraták érdekeltsége — és öröme — egyértelmű. Igazolva látják Ciriaco Ide Mita főtitkár stratégiáját a hatalom visz- szahódiítására. Bizonyosra ve­hető a Vatikán támogatása is, jóllehet1 a pápával Per tini is személyes jó viszonyban volt. Csak hát Partim mégis­csak többször nyilvánosan kijelentette, hogy a maga részéről ateista. A kormánytöbbség sorai­ban most azt tervezik, hogy előbbre blozzáfc a szeptem­berre tervezett kormányát­alakítást amely tükrözné a némileg módosult erőviszo­nyokat. bár Craxi maradna a kormányfő. S a résztvevők remélik, hogy a „furcsa vál- sá'gmentesséiget” még sikerül meghosszabbítani. Gyors fejlődés jellemzi Mongólia hagyományos mezőgazda­sági ágát, az_állattenyésztést. A képein: lovas pásztorok juhnyájat legeltetnek egy dúsan termő legelőn. 64 éves a Mongol Népköz- társaság A Mongol Népköztársaság július 11-én ünnepli győzel- mének hatven negyedik év- . fordulóját. Néhány képben felvillantjuk a szocializmust építő ország mai életét. Mongóliaszerte mindenfelé nagy­arányú építkezé­seket láthatunk. A képen a főváros, Ulan Bator egyik főútja, a Béke su­gárút A háttérben a korszerű, új la­kónegyed A szovjet segítséggel épült és üzemeltetett darhani gyárban évente több százezer köb­méter keramzitot állítanak elő az épülő ipari létesítmények számára. A mongol híres lovasnép. A legifjabbak is őrzik ezt a hagyományt, mint képünk is bizonyítja: „Ügetőverseny” az óvoda tornatermében. (Fotók: MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) Mengele-dosszié II titokzatos tetem A nyugatnémet Bunte cím­lapja, A képet Mengeléről fia készítette 1977-ben Bra­zíliában A történelem egyik legna­gyobb tömeggyilkosáról kö­teteket írtak össze. Életútját — amely a halál iszonyú út­ja volt — alig lehetséges dió­héjba szorítani. Günzburg, Bajorország, 1911. Az anyakönyvbe be­jegyzik a város legtekinté­lyesebb polgára, Kari Men- gele gyáros második fia, Jö- sef születését. Günzburg, 1928. Josef fellép egy jóté­kony előadáson, sikert arat, színész akar lenni. A jövő a tragédiáknál is sokkal vére­sebb színpadra szánja a jó­képű kamaszt, aki végül is eláll a „léha” szándéktól és orvos-genetikus lesz, szűkebb szakterülete az ikerkutatás. A „halál angyala” 1939. szeptember 1. Kitör a háború és Josef Mengele már a náci párt és az SS tagja. 1943. tavaszán a Wi­king SS-hadosztály orvosa­ként a Donyec-medencében megsebesül. Leszerelik és a Vilmos császárról elnevezett kutatóintézethez kerül, az ikerosztály élére. 1943. júni­us 1. Josef Mengele SS-Ha- uptsturmführer szolgálatra jelentkezik Auschwitz-Bir­kenau lágerparancsnokságá­nál; az egykori színészjelölt életének torz színpadán megkezdődik a második fel­vonás. 1945. januárjáig dr. Mengele közismert tevékeny­ségét űzi a lágerben. „Szelek­tál” (egyetlen mozdulattal naponta ezreket küld krema­tóriumba) és „kutat”, „kísér­letezik”, ez gyilkosságainak fájdalmasabb módja. 1945. február 1. A „halál angyala” megsemmisíti a bűnjelek egy részét és eltűnik a lágerből. A háború után — éppoly rejtélyes, mint szégyenletes módon — a halálgyár egyik főgyilkosa szülővárosában, Günzburgban él; a' Kari Mengele és Fiai Gépgyár füs­tölgő kéményeit figyeli az auschwitzi kémények után. A Novoje Vremja emlékez­tet arra, hogy Fritz Bauer frankfurti főügyész csak 1959-ben ad ki vádiratot el­lene! Addigra a nyomok már megannyi náci búvóhelyére, Dél-Amerikába vezetnek. Ben Gorby vallomása Hogyan kerültek oda ezek a háborús bűnösök? Sokáig csak azt tudta a világ, hogy egy Draganovics nevű uszta- sa-páter futószalagon gyár­totta számukra a hamis ok­mányokat. Klaus Barbie, a lyoni hóhér elfogása új té­nyeket tárt napvilágra: őt — és nemcsak őt —- az ame­rikai titkosszolgálat segítette át, bizonyos szolgálatok fejé­ben. Amikor váratlanul az is kiderült, hogy a CIC 430-as csoportja 1947. április 26-tól tudott Mengele hollétéről, megszólal Ben Gorby, a cso­port egykori munkatársa . és elmondja: „Ezen a napon je­lentettem, hogy egy amerikai járőr Bécsben elfogta az auschwitzi hóhért. Már tud­ták, de közölték, az ügy nem tartozik rám.” 1960. február 12. — San Carlos de Bariloche, Argen­tína. Fiatal nő holttestét ta­lálják a németek által láto­gatott üdülőhely egyik glecs- cserében. Kiderül róla, hogy a Moszad, az izraeli titkos- szolgálat tagja. A hölgyet egy „magas úrral, bizonyos Herr Fischerrel” látták, de az úr — Mengele, akinek Nourit Eddát kisasszony már nyo­mában volt — hirtelen eltű­nik és Buenos Airesben, a Calley Ortiz 970-es számú házban folytatja azt, amit üdülése előtt: orvosi praxi­sát. Később az izraeliek elra­bolják Eichmannt és a „ha­lál angyala” repdesni kezd. Gregor Gregori, Fausto Rin- don, Friedrich von Breiten- bach, Waler Hasek — néhány álneve a sok közül. A hatva­nas évek végén a nyugtalan gyilkos átköltözik bajor hon­fitársa, Alfredo Stroessner tábornok menedéket nyújtó Paraguayába. „Szégyen” 1985- március 20. Alfonso d’ Amato, New York állam befolyásos szenátora „szé­gyennek” nevezi a Mengele és Barbie bujkálásához nyúj­tott amerikai segítséget és alapos vizsgálatot követel. Ugyanakkor bejelentik, hogy Stroessner júliusban hivata­los látogatást tesz az NSZK- ban. Világszerte egymást köve­tik a tiltakozások. A tetszha­lott ügy eseményei felgyor­sulnak, egymást követik a hírek és álhírek. A nyomra­vezetőnek felajánlott összeg eléri a tízmillió dollárt. A hetvennégy éves fantomot a legutolsó hír szerint a német náci kolónia kedvenc para­guayi üdülőhelyén, a nevé­ben is német, de a Rio Para­na partján fekvő Hohenau- ban „látták”. Valahol vala­kiknek kezd fontossá válni, hogy a felkavart közvéle­mény végre megnyugodjék. Aztán megjött a hír, amit az első pillanatban alig vesz komolyan bárki is. Eszerint Sao Paulo mellett — tehát nem Paraguayban, hanem Brazíliában, ahol szintén hatalmas német kolónia él — egy kis temetőben egy 1979-ben vízbe fulladt férfi sírhelyét tárják fel. Azt ál­lítják, hogy ott Mengele ma­radványai találhatók. A „magyar kapcsolat” Azóta a következő kép állt össze: Mengele valóban Pa­raguayban volt, dejnár nem bízott náci segítőiben — a váltságdíj összege is emelke­dett — és átszökött Brazíliá­ba. Ezt csak günzburgi ügy­véd-fia, Rolf és a családi cég egyik vezetője, Sedelmayer tudta. A kör kibővült a ma­gyar származású Stammer Gézával és feleségével, Gittá­val, akik munkát adtak neki és akik egyes hírek szerint nácik, más verzió szerint megfélemlített üldözöttek voltak. Tőlük Mengele az 59 éves Wolfram Bossert és fe­lesége, Liselotte (németek) alkalmazásába került. Mikor a tömeggyilkos — állítólag fürdés közben kapott szívro­ham nyomán a tengerbe ful­ladt, Bossert 1979. február 8- án írt Günzburgba és beszá­molt a temetésről is. A közös döntés: Rolf Men­gele odautazik, de a dolog maradjon titokban — egye­lőre. Több mint hat év kel­lett ahhoz, hogy titokzatos előzmények után Romeu Tú­rna, Sao Paulo rendőrfőnöke parancsot adott Embu kisvá­ros Rózsafüzéres Miasszo­nyunk nevű temetője egyik sírjának kihantolására. Szak­értők tucatjai, videokamerák, komputerek léptek működés­be és a szakvélemény: a te­tem a Halál Angyaláé. Le­het, hogy az övé. De ha így van, miért most találták meg? Kik akarták így és mi­ért? A Mengele-ügyet vizsgáló ny ugatnémet ügyész nyilatkozik Összeállította: Majnár József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom