Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

1985. JÚNIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tervek, vágyak, remények fl közönségszínház lehetőségei Beszélgetés Csizmadia Tiborral A pedagógusnap alkalmából Kitüntetési ünnepségek Budapesten és Szolnokon Pedagógusokat köszöntöttek és tüntettek ki tegnap a Pesti Vigadóban rendezett ünnepségen. Az eseményen, amelyen részt vett Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára is. Köpeczi Bé­la művelődési miniszter üdvözölte a kitüntetetteket, és mél­tatta a pedagógusi munka jelentőségét. A 32 éves fiatal rendező két éve végzett a főiskolán, korábban fizika-népművelés szakra járt az ELTÉ-re. Há­rom éve van Szolnokon, s március 1-től főrendezői megbízatást kapott. Pályájá­hoz jó előiskola volt az a né­hány év, amit színészként az Egyetemi Színpad társu­latában töltött. A főiskola rendezői szaka (Vámos Lász­ló osztálya) pedig arra adott jó lehetőséget, hogy kipró­bálja és továbbfejlessze az addig tapasztaltakat. Szolnoki éveit olyan ren­dezések és sikerek fémjelzik, mint például a Vonó Ignác a Kazetta vagy az Ó, azok a hipoehonderek. — Milyen érzésekkel vál­lalta el Szolnokon a főren­dezői megbízatást? — Meglehetősen vegyesek­kel — mondja elgondolkod­va, — egy ilyen nagymúltú, sajátosan egyedi színházi műhelyben, olyan elődök „árnyékában”, mint Székely Gábor, Kerényj Imre és Paál István — nem könnyű foly­tatni. Én Paál István hívá­sára jöttem ide, s Szolnokon módot kaptam arra. hogy kipróbálhassak sok mindent. Mint főrendező most is­merkedem a lehetőségekkel. Ma még úgy tűnik, hogy a színházi munka szervezése, irányítása inkább hivatalno­ki, mint művészi feladat, de megvannak a maga szépségei ugyanúgy mint, a buktatói is. — iMi jelenti most a leg­főbb gondot az ön számára? — Aggaszt, hogy egyre kevesebben járnak színház­ba, aminek természetesen nagyon sok összetevője van. Szeretném azonban megta-' lálni ennek az okát, s azt, hogy milyen darabok, milyen előadás, színészi-rendezői teljesítmény felel meg in­kább a nézőknek; miért, mi­re jönnek be szívesen a színházba? — És hogyan gondolja meghódítani a közönséget? — Elsősorban azzal, hogy a nézőnek minden előadáson olyan váratlan meglepetést, örömet adjunk, amit csak színházban kap­hat meg. Lehet, hogy ez először meghökkenti, de má­sodszor már a különleges élményért jön el a színház­ba. — Ezek szerint ön kedve­li a szélsőségeket? — Igen. Mert minden jó előadásnak megvan a maga hatása. A nézők vagy azono­sulnak a színpadon látottak­kal, vagy elutasítják azt. A tagadás is állásfoglalást je­lent. Hogy egy példát em­lítsek, ilyen volt a „Miss Blandis” is, amit én humá­nus előadásnak tartok, mert ítéltet a bennünk lévő poklokról. Alighogy a VIT-vágta bé­késcsabai területi döntő eredménye megszületett, a szolnoki csapat kapitánya, Kis József odalépett Ló- nyaí Lászlóihoz a Békés me­gyei csapat kapitányához, IgratiuláBtti. És ifélajlánlotta, hogy amennyiben Békésnek a döntőben Szolnok segíteni tud valamilyen feladat meg- oldiásábani, akkor csak bát­ran hívjuk őket, mert a szol­noki csapat rendelkezésünk­re áll. Szavait a győzelem lázá­ban talán még nem tartottuk többnek kedves gesztusnál, pár nap elteltével viszont el­gondolkoztunk a történte­— És nem zavarja, hogy ezt a darabot a nézők egy része iheves ellenérzésekkel fogadta? — Mit tehetek? A kegyet­lenségről nem lehet szépe- legve szólni, csakis úgy, aho­gyan az a valóságban je­lentkezhet. bármilyen irritá­ló is a megjelenítése. — Tulajdonképpen milyen színházat szeretne? — Mindenekelőtt olyat, ami érdekli a nézőket! — Akkor szinte a lehetet­lenre vállalkozik, nem? — Én ezt nem ítélném le­hetetlennek. Ha színészek úgy érzik, hogy megbecsülik őket — színház és közönség egyaránt — akkor nem re­ménytelen az egész! — Mik a tervei a követ­kező évadra? — Először a műsorterv­ről. Az évadot a régóta Várt és már a múlt évre is meg- hirddtótt 'Táncdalfesztivál ’66 című produkcióval nyit­juk, amelynek célja felele­veníteni azt a hatalmas nép­ünnepély-hangulatot, amely két évtizeddel ezelőtt nya­ranta lázba hozta az egész országot. A darabot Szikom János rendezi. Ezzel párhu­zamosan készülünk E. T. A. Hoffmann egyik meséjéből, A kis Zaches-ből írt gye­rekdarab bemutatójára, amelynek a címe: Cinóber, avagy Hüvelyk Matyi mi­niszter lesz. Sárospataki Ist­ván új darabját, a Drága­mamát mi tűzzük műsorra az országban először. Garas Dezső vendégrendezésében. A sort Moliere Képzelt bete­ge folytatja, amiből egy igazi barokk látványt szeretnénk létrehozni. Terveink között szerepel A szabin nők há­zassága is — Molnár Gál Péter szövegével Zerkovitz- dalokkal, Déry Tibor Tanúk, valamint Márton László Lepkék a kalapon című szín­művének a műsorra tűzése, amely a fiatal szerző első színpadi jelentkezése lesz. És ha szerencsénk, időnk és ele­gendő pénzünk lesz, tavasz- szal színpadra állítunk még ken. Felhívtuk telefonon Kis Józsefet, a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáz termelő Vál­lalat anyaggazdálkodási osz­tályvezetőjét : — Miben gondoltatok se­gítségünkre lenni ? — Ha esetleg egy feladat­hoz Szolnok megyében talál­ható valami tárgy, dokumen­tum vagy bármi, szükséges, akkor a csapat egy részét ráadóztatni tudjuk. — Vain-e valami különle­ges tudásotok, aminek más csapat nem lehet birtokában ? — ... Mire gondolsz? — Mondjuk, Valaki háló nélkül csinálja a saltó mor- talét vagy tud szanszkritül. egy gyerekdarabot, illetve az évad végén egy zenés játé­kot, melyet Jókai Szép Mi- khál című regényéből írnak a szolnoki színház részére. — Érdekesnek és igényes­nek ígérkező program. Meg­lepően sok a magyar szerző, a hazai darab. — Ezzel egyfajta tradíciót, a mai magyar művek és szerzők ápolását, ismertebbé tételét szeretnénk erősíteni. — És a Szobaszínházban... — Stúdiószínpadunkon — amely éppen ez évben ötéves — Magyarországon még ke­vésbé ismert vagy játszott darabokat tűzünk műsorra, esetenként a művészi fejlő­dés érdekében szükséges kí­sérletező jelleggel. Többek között Heiner Müller Kvar­tettjét, Genet Cselédekjét, vagy Mészöly Miklós Ablak­mosóját. — Tervezzük még, hogy az egri Gárdonyi Géza Szín­házzal közösen színre visz- szük Vörösmarty Csongor és Tündéjét; — a Cselédeket pedig a gödöllői Művelődési Központtal összefogva való­sítjuk meg. — A tervekből arra is kö­vetkeztethetünk, hogy a szol­noki színészeknek nem lesz okuk panaszra a foglalkozta­tás, illetve az úgynevezett igazi feladatok hiányara? — Bízom benne, hogy sem okuk, sem idejük, nem lesz erre. A színház vezetésének jó színészmenedzselést kell folytatni, ami egyaránt je­lent egyenletes munkaterhe­lést, sikert hozó szerepeket, bizonyítási lehetőséget, — sőt! még azt is, hogy másutt — tévénél, filmnél, rádió­nál, — is vállalhassanak feladatokat — ugyanúgy, ahogyan mi is tervezzük, hogy egy-egy bemutatóra új arcokat >— színészeket, ren­dezőket — hívunk meg ven­dégként. — Ezek szerint nem ért egyet az úgynevezett „vidé- kiség-szindrómával”? — Nem. Néhány éve még egy-egy tradicionálisabb vi­déki színház ..oázis” volt, aztán művészi erőitől füg­gően vált progresszív mű­hellyé vagy eseménytelen műsorszolgáltató intézmény- nyé. Ma ez így már nem ér­vényes, mert szüntelenül nyitni kell (s ezen nemcsak a főváros felé való nyitást értem), hiszen az itt születő értékeknek minél szélesebb nyilvánosság elé kell kerül­niük. — Ígéretes elképzeléseket vázolt föl, melyekhez vsak sikereket, eredményes éva­dot /kívánhatunk — színház­nak és a közönségnek egy­aránt. — Ilyesmivel nem szolgál­hatunk, de talán lesz feladat, amelyben segíteni tudunk. Azt hiszem, bár szeret­nénk minden feladattal ma­gunk megbirkózni, szívesen vennénk igénybe a szolnoki segítiséigiet. Üj színt adhatna ez is ennek a változató^ meg­méretésnek. Nem lehetetlen, hogy — megállapodásunk ér­telmében — csak ennyit mondunk: Szolnok, segíts. És ők a tévét nézve megteszik, amit várunk tőlük. Ha nélkülük nyerünk, az se rossz, ám ha velük, az ta­lán: még szebb. L. L. — Állandó törekvésünk volt az elmúlt években és az marad továbbra is — mon­dotta a miniszter —, hogy a pedagógus kerüljön a nevelé­si folyamat középpontjába, az, hogy az ő szakmai sza­badsága erősödjék, hogy a belső demokratizmus az ő kezdeményezési képességét és feladatvállalását segítse, hogy valóban megbecsült tag­ja legyen a társadalomnak. — Sok tennivaló van még. Főleg a pályakezdők gond­jainak megoldásánál, a lakás biztosításában és más gazda­sági kérdésekben. A pedagó­gushiány felszámolását elő­készítjük azzal, hogy növel­jük a pedagógusképző intéz­ményekben a felvételi létszá­mot, hogy javítjuk az élet- és munkakörülményeket, hogy a pedagógus megbecsü­lésére szólítjuk fel a társa­dalmat. Köpeczi Béla 15 pedagó­gusnak adta át, eredményes munkája elismeréseként, az Apáczai Csere János-díjat, 170-en pedig a Kiváló Peda­gógus kitüntetést vehették út. A pedagógusnap alkalmá­ból a művelődési miniszter a Kiváló Pedagógus kitünte­tő címet adományozta Bíró Sándorrienak, a mezőtúri 1. sz. Napköziotthonos Óvoda helyettes vezetőjének; Bi­schof Lászlónak, a török­szentmiklósi Általános Is­kola tanárának; dr. Gledura Lajosnénak; a Jászberényi Tanítóképző Főiskola Gya­korlóiskolája szakvezető ta­nítójának; Molnár Dezsőné- nek, a martfűi Martos Flóra Általános Iskola alsótagoza­tos munkaközösség-vezetőjé­nek; Molnár Istvánnak, a jászszentandrási Általános Iskola igazgatójának; Nagy Imrénének, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatóhelyettesének; Szabó Lászlónénak, a tiszafüredi II. számú Napköziotthonos Óvodai Körzet óvónőjének. A pedagógusnap alkalmá­ból ünnepséget rendeztek tegnap Szolnokon, a megyei tanács nagytermében, ame­lyen részt vett Mohácsi Ot­tó, a megyei tanács elnöke, Fábián Péter, a megyei párt- bizottság titkára és Sipos Károly, a megyei tanács el­nökhelyettese. A Himnusz hangjai után Vincze Sándor, a megyei ta­nács művelődési osztályának vezetője köszöntötte a ven­dégeket, majd a diáknapo­kon és más kulturális ren­dezvényeken kiemelkedően szereplő ifjú „művészek”, kisdobosok — kórusok, vers­es prózamondók, zenei elő­adók — rövid műsorral ked­veskedtek a pedagógusok­nak. A színes összeállítás után a megye pedagógusainak képviselőit, a nevélőmunka legjobbjait Sípos Károly kö­szöntötte. Ünnepi beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a pedagógusokat a gyerekekés a szülők hálája övezi, a pe­dagógusok pedig azon fára­doznak, hogy a gyerekeket jó szóval készítsék fel az életre. — Pedagógusnak lenni nemcsak hivatást, szakmát, vagy művészetet jelent, ha­nem egy sajátos életformát —• mondotta. A tanulók is­kolán és tanórán kívüli nevelésének fontossága alap­vető cél, de közben nem fe­ledkezünk meg a pedagógu­sok élet- és munkakörülmé­nyeinek további javításáról sem. ami elengedhetetlenül szükséges az oktató-nevelő­munka színvonalának eme­léséhez. A következő tan­év ismét újabb feladatokat állít a pedagógusok élé. ten­nivalónk tehát van bőven. Befejezésül éhhez kívánt Si­pos Károly erőt, jó munkát, a nyári szünetre pedig meg­érdemelt pihenést. Az ünnepi beszéd után Mohácsi Ottó, a megyei ta­nács elnöke kitüntetéseket adott át az oktató-nevelő­munkában élenjáró pedagó­gusoknak. Ezt követően Fá­bián Péter, a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte a kitüntetetteket, majd a pedagógus kollektíva nevé­ben Csákvári Sándorrie szak- felügyelő mondott köszöne­tét a társadalmi megbecsü­lésért. Érdemes és eredményes munkája elismeréseként a Munka Érdemrend bronz fo­kozata kitüntetésben része­sült Nagy Imre, a tiszaföld­vári Belterületi Általános Iskola nyugalmazott tanára. A Megyei Tanács Pedagó­giai Díját kapta Gömöri Ár­pád, a jászberényi 606. sz. Klapka György Iparj Szak­munkásképző Intézet tanára, a szolnoki 5. sz. Ságvári kör­úti Óvoda nevelői közössé­ge; a szolnoki Tallinn kör­zeti és a karcagi Zádor úti Általános Iskola alkotó kö­zössége. Szocialista Kultúráért ki­tüntetésben részesült Csabai Gyuláné, a szolnoki Kodály Zoltán Általános Iskola ta­nára; Csányi Judit, a szolno­ki Újvárosi Általános Isko­la tanára, szakfelügyelő; Jordán Antalné, a tiszaföld­vári Ószőlői Általános Isko­la tanára. Kiemelkedő munkája el­ismeréseként a Kiváló Mun­káért kitüntetést kapta Ba­bos János, az újszászi Ál­talános Iskola igazgatóhe­lyettese; Balázs Ferencné, a szolnoki H. sz. Óvodai In­tézmény vezetője; Benedek Károly, a szolnoki 633. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet szakoktatója; Berczeli Istvánná, a törökszentmik­lósi Városi Tanács művelő­désügyi, egészségügyi és sportosztály gazdasági fel­ügyelője; Biber Józsefné, a szolnoki Kisegítő Iskola igaz­gatója; Boros Zoltánná, a szolnoki Ságvári körúti Ál­talános Iskola tanára; Borza Attiláné, a tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskola ta­nára, szakfelügyelő; Csák­vári Sándorné, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanára, szakfelügyelő; Deák László­vá, a szolnoki Tallinn Álta­lános Iskola tanára, szakfel­A Magyar Üttörők Szövet­sége az úttörő mozgalomban több évtizeden keresztül végzett kiemelkedő munká­jáért a Gyermekekért Ér­demérem kitüntetést adomá­nyozta Juhász Katalinnak a szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskola tanárának; Kárpáti Zoltánnénak, a kun­szentmártoni Deák Ferenc Általános Iskola tanárának, Kávási Sándornak, a mező­túri 2. sz. Általános Iskola tanárának. A KISZ Központi Bizott­sága az Ifjúságért Érdem­érem kitüntetésben részesí­tette Mondok Sándort, a Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola műhelyfő­nökét. KISZ Érdemérem ki­tüntetést kapott Csapó Sán­dor, a tószegi Körzeti Álta­lános Iskola igazgatóhelyet­tese. Az Úttörővezető Érdemérem kitüntetést kapta Benkó József, a tiszakürti Általá­nos Iskola tanára; Hajdú Fe­renc, a szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskola ta­nára: Ferencz Kornél, a me­zőtúri 4. sz. Általános Isko­la tanára; Földvári László, ügyelő; dr. Fehér Imre. a törökszentmiklósi Bercsényi Gimnázium tanára; Gecse Vendelné, a martfűi 641. r.zámú Ipari Szakmunkás- képző Intézet tanára, szak- felügyelő; Gedei Sándorné, a kunszentmártoni Városi jo­gú Nagyközségi Tanács műv. eü. és sportosztály tanulmá­nyi felügyelője; Gonzales Béla, a jászberényi Városi Tanács műv., eü. és sport­osztály tanulmányi felügye­lője; Gutman Józsefné, a szolnoki dr. Csanádi körúti Általános Iskola tanítója; Halász Ferenc, a kunszent­mártoni 628. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet ta­nára; Kiss Pál Andrásné, az abádszalóki Általános Iskola tanítója; Mészáros Jánosné, a kunhegyesi Dózsa György Általános Iskola tanítója; Mészáros Lászióné, a tisza- roffi Körzeti Általános Is­kola óvodájának vezető óvó­nője; Miklós Józsefné, a szolnoki Ecseki úti Általános Iskola tanára, szakfelügyelő; Molnár Sándor, a szolnoki Verseghy Gimnázium igaz­gatója; Nagy lmféné, a szol­noki városi pártbizottság po­litikai munkatársa; Négyesi Zoltánná, a tiszabői Általá­nos, Iskola gyógypedagógiai tanára; Németh Istvánná, a túrkevei Petőfi téri Általá­nos Iskola napközis nevelő­je; Pálfi Istvánná, a tisza- szőlősi, Általános Művelődé­si Központ tanára, szakfel­ügyelő; Petrov István, a kar­cagi Mezőgazdasági Szak- középiskola tanára, szakfel­ügyelő; Rada Sándor, a szol­noki Varga Katalin Gimná­zium tanára, szakfelügyelő; dr. Szautner Ádámné, a szolnoki Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézet gazdasági igazgatóhelyettese; Szelei Mihály, a törökszentmiklósi központi műhely vezetője; Tóth Csabáné, az újszászi Általános Iskola tanára, szakfelügyelő és Zsoldos Já­nosné, a jászapáti Damja­nich úti Általános Iskola ta­nára, pedagógiai felügyelő. A megye körzetközpont­jaiban tartott ünnepségeken százhuszonketten vették át a Kiváló Munkáért kitünte­tést ; hatvankilencen része­sültek Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben és százhuszonegyen kaptak Mi­niszteri Dicséretet. m * -* A pedagógiai kutatásokban elért kiváló eredményekért Kiss Árpád-emlékérmet ka­pott dr. Páldy János, a szol­noki Varga Katalin Gimná­zium igazgatója. a túrkevei Petőfi Téri Álta­lános Iskola napközis nevelő­je. Kiss Istvánná, a jászárok­szállási Április 4. Úti Álta­lános Iskola tanára; Kohut Györgyné, a szolnoki dr. Csanádi Körúti Általános Is­kola tanítója. Szabó Lajosné, a kunhegyesi Dózsa Úti Általános Iskola tanítója; Varga Józsefné, a kunmada- rasi Általános Iskola tanító­ja, Zsámboki Lászióné, a jászfényszarui Általános Is­kola tanára; Rózsavölgyi Pál, a jászapáti Damjanich Úti Általános Iskola igazga­tója; dr. Orosz Istvánná, a mezőtúri 2. sz. Általános Is­kola tanítója. Gyermekekért kitüntető plakettben részesült a MÁV Építőgépjavító Vállalat jász- kiséri Dobó István Szocialis­ta Brigádja; a tiszafüredi Városi Művelődési Központ kollektívája; a szolnoki Pa­pírgyár Clara Zetkin KISZ- alapszérvezete és az MN 7042. alakulat személyi állo­mánya. A Megyei Úttörőelnökség Kiváló Üttörővezetö kitünte­tését negyvenen vehették át a pedagógusnap alkalmából, László Gyula csabaiak kérése Szolnok, segíts! Elismerések kiemelkedő ifjúsági munkáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom